Elnézést minden kedves olvasómtól, hogy ilyen hosszú időre eltűntem, de novemberben 3 hétig minden nap kezelésekre jártam a megyeszékhelyre a kezeim miatt. Így gyakorlatilag a délutánjaim eltűntek, ami azt eredményezte, hogy blogírásra nem maradt semmi időm. Most majd igyekszem pótolni a Málnáskertben a legutóbbi bejegyzés óta történt eseményeket és az állatsereglet is hamarosan bejelentkezik.
Először is, ahogy már a címből is kiderült elkészült végre a stég az úszótavunkhoz. Akik követik a blogot, tudják, hogy a munkálatok már augusztusban elkezdődtek. De mivel a tempóból is jelentősen visszavettünk az utóbbi hónapokban, ami azt jelentette, hogy délután 15,00 órakor műszak végét hirdettünk, meg hát egyéb dolgok gép meghibásodás, időjárás közbeszólása stb. stb. miatt végül november 20-án került fel az i-re a pont.
Október eleji bejegyzésben is azt írtam, hogy ha az időjárás kegyes lesz hozzánk, akkor meg lesz abban a hónapban. Hát nem volt, két délután is abba kellett hagyni a munkát az eső miatt.
De még a szerelés megkezdése előtt hátra volt a felületkezelés. Kétszer is átolajozta a mester, hogy megóvjuk a fa állagát.
A műhelyben minden szabad falfelületet elfoglalt a sok palló.
Majd a felületkezelés és a száradás után eljött a szerelés ideje. Hát az is igénybe vett pár órát, mire az összes szükséges felszerelés és szerszám odakerült a helyszínre. Mindenre is gondolva a traktor pótkocsija megrakodva.
Azzal felzötyögött a tóhoz, majd a pótkocsi leakasztása és az utánfutó felakasztása következett, majd vissza a műhelyhez. A pótkocsira kerültek a stég alkatarészei.
Pakolás közben persze a nyitott ajtón két kíváncsi és folyton az abrakot kereső kecskegyerek beszökött a műhelybe és a daráló körül egy kis takarításba kezdett. (Mindig akad némi lehullott mag és dara.)
Először a gerendák rögzítéséhez szükséges csavarok kerültek a helyükre befúrva a betonalapba. Tehát a tavaly megépített gépház aknája egyúttal a stég alapja is lett.
A második gerenda kissé nehezen ment a helyére, egy kis rásegítésre is szükség volt.
Ezután szépen kizsínórozta az egyik oldalt, hogy egy vonalban legyenek a pallók és már szórhatta is fel őket.
De azért már ekkor is látszott, hogy igen mutatósan fog kinézni.
És íme ez lett a végeredmény csaknem egy hónap csúszással. Végül egy 2,30 x 3,00 méter nagyságú stég készült a tóhoz. Ami bőven elég 2-3 ember számára is.
További részletképek már nem készültek, mert én a munkálatok alatt éppen kezeléseken voltam.
A létrát a télre való tekintettel már nem szerelte fel. És kérdezhetnétek, hogy akkor a stéget egyáltalán miért kellett most megcsinálni. Hát azért, mert gyakorlatilag az egész műhely tele volt az alapanyagokkal és a 3 méteres gerenda az 5 méteres műhelyben azért elég nagy akadályt jelentett. Ugyan le van olajozva és eleve tölgyfából készült, ami azért igen ellenálló, de azért beszereztem egy vízálló ponyvát és így most letakarva várja a következő szezont, amikor remélhetőleg már a tó partrésze is elkészül és ténylegesen használatba lehet venni.
