Novemberi disznóvágás új felállásban

November közepén került sor a szezon első disznóvágására. Ezúttal is két malac került terítékre. Viszont új csapat alakult. Nagyon kedves unokatestvérem, Kriszta és szintén nagyon kedves párja, Pali egészen Pest mellől érkezett az eseményre, menet közben apukámat is felvéve. Így ötünkre várt az összes disznóvágással kapcsolatos munkálat.

A két disznó ezúttal nagyon gyorsan átkerült a malac mennyországba. A lehető legfájdalommentesebb módon orrfogós kirángatás, visítás és minden egyéb tortúra nélkül. Két perc alatt túl voltak rajta ők is és mi is. 

Mivel mindenki teljesen el volt foglalva a munkálatokkal, így fényképezgetni senkinek nem volt ideje. Viszont mindenki nagyon ügyesen, flottul tette a dolgát. Így este 6-kor úgy ültünk le vacsorázni, hogy az egy húsos ládában lévő levescsontokon kívül minden el volt csomagolva. Kerti konyha rendbe téve, edények elmosogatva. 

Az elcsomagolás mindig másnapra szokott maradni. Most viszont a magunknak félretett húsféléken kívül még a kutyáknak való bőr  és egyéb nyesedék is felkockázva, bezacskózva már a fagyasztóban voltak. A füstre való húsok lesózva, a kolbásztöltelék ledarálva. 

A hangulat is nagyon jó volt, jó társaságban vidáman telt a nap. Az időjárás talán még kicsit túl kegyes is volt hozzánk, nap közepén Gábor már rövidujjúban dolgozott. 

Így másnap 6,30-as ébresztő után kényelmesen megreggelizve álltunk neki a folytatásnak. Gábor, Kriszta és Pali a kolbásztöltéssel foglakoztak. Apukám meg én voltunk a zsírsütő csapat. Mindkét csapat ismét kitűnő munkát végzett. Délben a kolbászok már a füstölőben lógtak. A töpörtyű is elkészült és lett vagy 12 liter zsír is. Sőt a hája zsírt is mindjárt kisütöttük. Abból is lett még vagy 4 liternyi zsír. Ez eddig mindig ment a fagyasztóba és később én sütöttem ki, amikor volt rá időm.

A kolbászkák és a két karajka azóta már megfüstölődtek. Itt a teljes kollekció. Hosszabb, rövidebb minden igénynek megfelelő. 😃

A sózóban pedig két szép sonka és 4 tábla szalonna forgolódik két naponta. Hamarosan lejár az idejük és ezek is mehetnek a füstre.

A januári delikvensek már az elkülönítőben vannak. Ezúttal két fehér a soros, mindig a legnagyobbak kerülnek kiválasztásra.  Egyre javul az étvágyuk, három hete 3 tejfölöspohárnyi darával indultunk, most már 5-nél tartunk. 

A többi malacka reggeli közben feketék, fehérek vegyesen.

Kancsikám már mindig jön, amikor kijövök a hízóktól a látszólag üres vödörrel. Tudja, hogy azért valami majd akad neki az alján. A többiek meg csak nyalogatják a vödör szélét, illetve takarítják fel az elhullott daraszemeket.

Malac mami idén megkímélt állapotban, hiszen a februári ellés óta szerencsére sikerült elkerülnünk  a "malacáldást". Szépen összesezdte magát, jól kigömbölyödött a kis drágám. Felülről nézve bizony van már szélessége rendesen. 

Az öt kislánynak viszont semennyi kaja sem lenne elég. Ezért a darán kívül rendszersen kapnak egy kis szénát is, amivel elnyammognak egy darabig. Ketten éppen ezzel vannak elfoglalva az ólban. Amit nem esznek meg, abból alom lesz. A három kinti pedig még a reggeli utolsó nyomait próbálja eltüntetni. Egyetlen daraszem sem mehet veszendőbe, mindent megtalálnak. 

A tavalyi, korábban kopasz tyúkocskák az utóbbi hetekben nagyon szép téli tollazatot növesztettek maguknak. Így már nem is nagyon tudom megkülönböztetni őket az ideiektől. 

Egyik szebb, mint a másik. Fehérek, kendermagosak és a vörösek egyformán nagyon szépek. Mondjuk a tojás termés visszaesett rendesen, de hát végül is tél van. Novemberre már csak kb. 120 darab volt. Az azért még mindig bőven sok nekünk.  

Délelőtt és délután is kint szoktak lenni pár órát, hogy azért zöldet is tudjanak csipegetni. Meg hát mégis csak nagyobb terület áll rendelkezésükre, mint az elkerített. Szerencsére leszoktak az erdőről és csak a ház és az ól körül sertepertélnek.

Karcsika és az ő hölgyei.

Még, hogy buta baromfi. Ahogy megláttak, hogy jövök fel a traktorral már elkezdtek gyülekezni. Tudják nagyon jól, hogy avval kaja is szokott jönni. Most is ott vannak hátul a darával teli vödrök. 

Hamarosan következik a folytatás Málnáskert többi lakójával.

És megépült végre a stég

Elnézést minden kedves olvasómtól, hogy ilyen hosszú időre eltűntem, de novemberben 3 hétig minden nap kezelésekre jártam a megyeszékhelyre a kezeim miatt. Így gyakorlatilag a délutánjaim eltűntek, ami azt eredményezte, hogy blogírásra nem maradt semmi időm. Most majd igyekszem pótolni a Málnáskertben a legutóbbi bejegyzés óta történt eseményeket és az állatsereglet is hamarosan bejelentkezik. 

Először is, ahogy már a címből is kiderült elkészült végre a stég az úszótavunkhoz. Akik követik a blogot, tudják, hogy a munkálatok már augusztusban elkezdődtek. De mivel a tempóból is jelentősen visszavettünk az utóbbi hónapokban, ami azt jelentette, hogy délután 15,00 órakor műszak végét hirdettünk, meg hát egyéb dolgok gép meghibásodás, időjárás közbeszólása stb. stb. miatt végül november 20-án került fel az i-re a pont.

Október eleji bejegyzésben is azt írtam, hogy ha az időjárás kegyes lesz hozzánk, akkor meg lesz abban a hónapban. Hát nem volt, két délután is abba kellett hagyni a munkát az eső miatt.

De még a szerelés megkezdése előtt hátra volt a felületkezelés. Kétszer is átolajozta a mester, hogy megóvjuk a fa állagát.

A műhelyben minden szabad falfelületet elfoglalt a sok palló.

Majd a felületkezelés és a száradás után eljött a szerelés ideje. Hát az is igénybe vett pár órát, mire az összes szükséges felszerelés és szerszám odakerült a helyszínre. Mindenre is gondolva a traktor pótkocsija megrakodva.

Azzal felzötyögött a tóhoz, majd a pótkocsi leakasztása és az utánfutó felakasztása következett, majd vissza a műhelyhez. A pótkocsira kerültek a stég alkatarészei.

Pakolás közben persze a nyitott ajtón két kíváncsi és folyton az abrakot kereső kecskegyerek beszökött a műhelybe és a daráló körül egy kis takarításba kezdett. (Mindig akad némi lehullott mag és dara.)

Először a gerendák rögzítéséhez szükséges csavarok kerültek a helyükre befúrva a betonalapba. Tehát a tavaly megépített gépház aknája egyúttal a stég alapja is lett. 

Egyik gerenda már a helyén. Itt már látszik, hogy bőven be fog lógni a stég a tó fölé.

A második gerenda kissé nehezen ment a helyére, egy kis rásegítésre is szükség volt. 

Ezután szépen kizsínórozta az egyik oldalt, hogy egy vonalban legyenek a pallók  és már szórhatta is fel őket. 

Az időjárás persze nem volt kegyes hozzánk és végül október végén itt maradtak félbe a munkálatok. Ráadásul az aknánál még egy plusz keretet is meg kell majd építeni, amire majd a stégből kiemelhető tető rá fog ülni. 

De azért már ekkor is látszott, hogy igen mutatósan fog kinézni. 

És íme ez lett a végeredmény csaknem egy hónap csúszással. Végül egy 2,30 x 3,00 méter nagyságú stég készült a tóhoz. Ami bőven elég 2-3 ember számára is.

További részletképek már nem készültek, mert én a munkálatok alatt éppen kezeléseken voltam. 

A létrát a télre való tekintettel már nem szerelte fel. És kérdezhetnétek, hogy akkor a stéget egyáltalán miért kellett most megcsinálni. Hát azért, mert gyakorlatilag az egész műhely tele volt az alapanyagokkal és a 3 méteres gerenda az 5 méteres műhelyben azért elég nagy akadályt jelentett. Ugyan le van olajozva és eleve tölgyfából készült, ami azért igen ellenálló, de azért beszereztem egy vízálló ponyvát és így most letakarva várja a következő szezont, amikor remélhetőleg már a tó partrésze is elkészül és ténylegesen használatba lehet venni.

A végére azért jöjjön egy kis előleg az állatságokból.😄