Mi újság kecskééknél?

 

Mielőtt a bejegyzés konkrét témájára rátérnék tennék egy kis kitérőt a blog megtekintési számaival kapcsolatban. Több, mint 11 éve kezdtem el írni a blogot. Elsősorban önmagunk és a családunk, ismerőseink számára. Magunknak szerettünk volna egy képes naplót, hogy mindig vissza tudjuk nézni, honnan indultunk és hogyan haladunk a kis birtoképítő stratégiai játékunkban. Valamint, hogy a szeretteink is nyomon tudják követni a birtok történéseit és ne kelljen mindenkinek külön-külön elmesélni, hogy éppen hol tartunk. 

Ebből kifolyólag nem is számítottam  túl nagy érdeklődésre a blogom iránt. Elvégre nem exotikus utazásokról és smink tippekről, vagy más populáris témáról posztolgattam. Persze azért a fenti körön kívül is megtaláltak páran, akik szívesen követik a kalandjainkat. Volt egy viszonylag állandó megtekintési szám hónapról hónapra és ez az elmúlt 11 évben nem is igen változott.

Úgyhogy nem tudom mi történt két hónappal ezelőtt, mert júniusban megduplázódott a megtekintések száma májushoz képest. Júliusban pedig majdnem hatszorosára nőtt a blog látogatóinak száma szintén májushoz viszonyítva. Most augusztusban pedig tovább nőtt az megtekintések száma. A hónap első harmadában már majdnem elértük az előző havi össz megtekintés számot. 

Nem tudom, minek köszönhetem a megnövekedett érdeklődést, minden esetre örömmel tölt el, hogy megugrott Málnáskert népszerűsége. Remélem  a lelkesedés kitart a jövőben és az újonnan csatlakozott olvasóim továbbra is velünk maradnak.

Na, de akkor térjünk is rá a birtok legrenitensebb lakóira, a KECSKÉKRE. Szokták mondogatni, hogy "Aki nem tud káromkodni, vegyen kecskét." Bizony nálunk is történt egy s más, de ezek az akciók sosem csökkentették az irántuk érzett szeretetünket, akárhány fát is rágtak tönkre vagy akárhányszor is borították szét a tűzifa rakatunkat. Igazából ők csak úgy viselkednek, ahogy egy kecskének kell és a gazda volt gondatlan, hogy nem védte meg a védendő dolgokat.

Ezért is lett ez a szép, nagy, új villanypásztor a ház és a közelében lévő építmények körül, így mindjárt nem rágja le senki a tavasszal kibújt akáccsemetéket, borogatja fel a nyári konyha mögött álló takarmányos hordókat stb. stb. 

A csapat legtermetesebb tagja reggelizés pillanataiban. Van neki az a kis tálkája és reggelente már megy is ebbe a boxba és várja a szokásos adagját.

Igazából csak jelzés értékű mennyiséget kap, kb. egy maroknyit, de ez elég őkelme boldogságához. 

Amúgy lassan kezdődik az ivarzás a lányoknál. Főkecske már lelkesen analizálja a lányokat.

Tavalyi beszerzésünkkel, Cilikével igencsak mellé nyúltunk. Se szaporulat nem lett tőle (elpusztult a gidája), se tejet nem igen ad. Ráadásul a február végi ellés után úgy összeesett, hogy hónapokig csont és bőr volt. A képen látható friss állapota már a feljavult verziója.

Tavasszal kétféle féreghajtóval végeztem féreghajtást (szünetekkel persze), kapott egy 5 alkalmas vaskúrát. Semmi eredménye nem volt. De ezt a földi világot sem akarta itt hagyni én meg nézegethettem ezt a kis csontkollekciót. Legelészni legelészett, meg szénát is fogyasztott, de például amiért a többiek meg vannak őrülve, a szemestakarmányt egyszerűen nem volt hajlandó megenni.

Nyáron azután neki vágtam még egy féreghajtásnak, megint kapott vasat is. És mintha csoda történt volna. Őhölgyeménye elkezdett takarmányt is enni. Igaz, hogy kb. a felét eszi csak meg annak, amit a többiek, de elkezdett kicsit kigömbölyödni. Ráadásul addig szinte vonszolni kellett a fejőállásba, most meg jön magától. Úgyhogy talán van remény és lesz belőle valami. Amúgy nagyon kis kedves jószág, olyan kis gazellaszerű.

Mondjuk  a tavalyi gida mellett, aki a csapat talán legkövérebb tagja, nem látszik az a kigömbölyödés, de én tudom, honnan indultunk és higgyétek el ez a kecske gömbölyű a korábbi önmagához képest. 

A másik problémás kecském Majácska. Vele tavaly ősszel szenvedtünk. Azután összeszedte magát, vemhesült, majd nyáron megellett, de Cilihez hasonlóan szintén elvesztette a gidáját. Na most azóta ő is összeesett és kicsit csontvázszerű.

Cilivel ellentétben neki viszont abrakra is van étvágya. Viszont a korából kifolyólag mindenféle egészségügyi probléma eléri. Jelenleg van egy csomó az egyik tőgyében, ami valószínűleg tőgygyulladás. Ráadásul egy tályog is van az állkapcsán. Viszont nagyon élénk, aktív és jó étvágya van. Most nála is végeztünk féreghajtást, amitől azt reméljük, hogy javul a kondija. Állatorvost sajnos nem nagyon éri meg kihívni, mert többszörösébe kerül, mint a kecske maga, ami már egy idős-koros jószág. Telefonon próbálok tanácsot kérni, hogy itthon mit tudunk tenni érte.

Cilikével egyébként elég jóban vannak, itt is épp megy  a kecske pusziszkodás közöttük. 

Tejtermelés szempontjából most Tejföl a csúcs, a tejtermelés zöme tőle származik. Cserébe ő a legraplisabb, amint elfogy előle a takarmány, máris elkezdi rángatni a lábát kölcsönösségi alapon, ha van kaja neki, akkor van tej nekünk.

Nagyon jó kondiban van, teljesen kecskeszerűen viselkedik. Eszik mindent, szénát, abrakot, füvet és élvezi a kecskelétet.

Tavalyi lánya, Titike, aki lehet, hogy ilyen picike marad, mivel idő előtt vemhesült. A gidáját ő is elveszítette, viszont elég jó formájú tőgye van, úgyhogy fejjük is szorgalmasan, bár a mennyiség nem számottevő.

Ő a csapat leghisztisebb tagja, folyamatosan nyekereg és kellene neki valami. Kaja, simogatás, ki akar menni a legelőre. Fogalmam sincs, hogy éppen mi, de folyamatosan nyomja a panaszkodást. Amúgy meg hónapokig meg voltunk szivatva, mert úgy tett, mint aki nem tud felugrani a fejőállásra. Csak két lábra állt és várta, hogy feltegyük a seggét. Azután egyszer meguntam és láss csodát, ha enni akar, akkor mindjárt fel tudott ugrani.

Leonardo a két évvel ezelőtti cumis kecském. Nagyon kis bújós kecske, nem csak hozzám, hanem akár ismeretlenekhez is odamegy és már adja is a kecske puszit (odadörgöli a fejét szeretete tárgyához). Reggel ő is megkapja a kis jutalomfalatjait pár marék abrak formájában. 

Egyszerűen gyönyörű a szép fényes, túlnyomó részt fekete bundájában, a szép fejformájával és a szarvaival. 

Egy közeli portré Leonardoról.

Másik nagy kedvencünk Pöttöm, aki tavaly született náluk, viszont kezdeti éhezésből kifolyólag a növekedési hormonjai nem működtek, úgyhogy ő örök életére (és reméljük az jó hosszú lesz) megmarad ilyen kis törpének.

Itt Cilike még a fejőasztalon, Pöttöm pedig készenlétben vár alatta, hogy mikor kerül végre sorra. 

Szinte csak jelzés értékűen, de ő is kap mindig egy kis abrakot. Viszont ő tényleg nem tud felugrani, úgyhogy a hátsó felét mindig mi emeljük fel.

Végül pedig a birtok idei gézengúza. Titike színeivel csak szarvak nélkül. Nincs biztonságban előle semmi. Ő bezzeg fel tud ugrani a fejőasztalra, csak itt most Cilike még elfoglalja. Ha az edényben nincs mag, két lábra állva megnézi a polcot. Ha ott a vödör, akkor leveri és feleszi az összes magot. 

Szóval egy kis négylábon járó terrorista, de azért persze őt is szeretjük. 

Tegnap este ritka pillanatot sikerült megörökítenem. Már az istálló felé tartva együtt legelésznek a kecskék és sikerült mind a kilencet egyetlen fényképre rápaszíroznom. igaz Cilikének csak a hátsó fele látszik.

Egy közelebbiről ketten már lemaradtak.

Ez pedig ma reggel készült. Reggeli után kiengedtem őket és mindjárt az istálló mögötti területre vetették be magukat, hogy akác chipset egyenek. Az iszonyatos szárazság miatt ugyanis az akácfák folyamatosan hullatják le a leveleiket, ami pedig az egyik legfőbb kecskecsemege.

A többiek már szétszéledtek, Maja és Titike lemaradva keresgéli a leveleket nagy gonddal.

Ennyi lett volna a kecskebeszámoló. Hamarosan a birtok többi lakója is sorra kerül. 

Csibefutam avagy Marcsi és Julcsi történetének folytatása

 

Szépen gondoztam a tyúkanyókat három hétig, ők pedig lelkesen ültek a tojásokon. Igaz, hogy  a 21 nap végére az eredeti 22 darabból már csak 15 volt épségben. Sajnos viszont itt sem úgy alakultak a dolgok, mint ahogy kellett volna.

Szombaton délelőtt 10 órakor járt le pontosan a 21 nap, de azért még vártunk egészen vasárnap estig. Addigra összesen 4 életben lévő csibe volt a tyúkok alatt, plusz egy ami ugyan kibújt a tojásból, de már nem élt, mire megtaláltuk. 

Az életben lévő csibéket áttettük Marcsika alá. Julcsit hagytuk még hétfőn reggelig a tojásokon, de persze azokból már nem lett semmi.

Az egyik kicsi ládában rendeztem be a pipinevelőt. A kis etetővel itatóval. Naponta kaptak friss kamillateát, meg persze csibe indítótápot.

A négy csibéből egyen mindjárt látszott, hogy nem oké, szét voltak csúszva a kis lábai. Őt külön is raktam. Maradt egy fekete, egy sárga és egy tarka csibe. Olyan kis cukik voltak, de sajnos kedd reggelre már látszott a kis feketén is, hogy nincsen jól, délutánra el is pusztult.

Reméltem, hogy legalább a két világos csibe megmarad. Itt már három naposan a picikék.

A kis tarka olyan kis búbosfejű, szerintem Julcsikára fog hasonlítani.

Sajnos szerda délután a kis sárgát is holtan találtam a boxban, pedig reggel látszólag még semmi baja sem volt. Úgyhogy azóta csak a kis búbost és a mamáját gondozgattam. 

A pipi oviban még mindig ott volt Angry Bird és a kis Black Bubble, aki kedden már 6 hetes volt. A  mamája a csibe öt hetes korában újból el kezdett tojni. Gondolom már elég nagynak ítélte az utódot, hogy újabb gyermeket vállaljon.

Megpróbáltam a másik kotlóst is átrakni, de annak összetűzés lett a vége. Viszont a Marcsikát és a csibéjét éjszakára nem mertem a nyitott boxban hagyni, így késő este fél tíz- tízkor még lezarándokoltam az istállóba, hogy a keltető ládába téve Marcsikát és a pipit azt áttegyem a csibedróttal védett pipioviba, majd kora reggel az első utam hozzájuk vezetett, hogy vissza tegyem őket a helyükre. 

Ez azért elég macerás volt, így tegnap megnéztem, hogyan viselkednek egymással Marcsika és Bubble. A két tyúkanyót kicseréltem és vártam a fejleményeket. Bubble próbált egy kicsit keménykedni, de azután hamar rájött a méretbeli különbségekből adódó esélytelenségére. 

A reggeli etetés, darálás alatt, ami kb. 45 perc többször rájuk néztem, de azt leszámítva, hogy a fekete csibe folyamatosan hívta a mamáját, nem történt semmi extra. Időközben már egész jól viseli, ha meg akarom szeretgetni. 

Úgyhogy tegnap este az ő mamája végül visszaköltözött a pipiházba a többiekhez. Ő a hat hét alatt igencsak kigyúrta magát olyan súlya lett, hogy nem tartottam attól, hogy a többiek zaklatni fogják.

Itt zárójelben egy másik, de a tyúkokat érintő téma.

Kakas elleni védelemként még májusban rendeltem tyúknyergeket. A fehér tyúkom nézett ki nagyon csúnyán, így ő mindjárt kapott egyet. Akkor még kijártak az erdőbe és talán még aznap anélkül jött haza, mivel ez csak a két szárnyára volt ráhúzva. Kapott egy másikat, de a röpdéhez tartozó kifutóban is vannak bokrok, így abban is felakadt és elhagyta a háti védelmét.

Szerencsére a neten szembe jött velem egy másik fajta konstrukció. Itt a tyúk feje át van bújtatva a nyergen és úgy van a szárnya alatt tépőzárral megrögzítve, így nem tudja elhagyni.

Gondozandó csibék híján Julcsikát is felvittem már a múlt hét elején. Azt sejtettem, hogy nem lesz egyszerű menet a beszoktatás. A három hetes kotlás során olyan kis pehelysúlyú lett, hogy azóta is próbálom extra kajával feltáplálni. Sajtkészítéskor mindig félreteszek neki egy kis adagot, amit külön a pipiházban csak neki adok oda. Mondjuk nem kell kétszer kínálni semmi pillanat alatt tünteti el. Mivel a háta neki is meg volt kopasztva mindjárt kapott egy tyúknyerget. Ami most különösen jól jött a sok idegenkedő pipitárs között.

Pár napig még reggelente kicsuktam a többieket egy pár órára, etetőket téve az ajtó mindkét oldalára, hogy lássák egymást evés közben, de ne tudják bántani. 

Az első napokban azért ment a méregetés, meg oda-oda kaptak neki. Szegénykémet folyton a nagy növényzetben elbújva találtam. Mostanra talán már kezdik elfogadni.

És most jöjjön néhány sztárfotó a birtok legkisebb és legfiatalabb lakójáról.

Irtó mókás a kis búbos fejével. Itt folyamatosan nyomta ám a csipogást.

Két nap múlva már két hetes lesz és estére úgy teleeszi magát, hogy ki tudom tapintani a kis bögyét.

Nagyon édes, ahogyan folyamatosan utánozza a mamáját. Ahogy csipkedi a takarmányszemeket vagy iszik, most meg már megy ezerrel a kapirgálás is.

Szerencsére a kis trió továbbra is békében van. Azért a biztonság kedvéért betettem még egy etetőt, ha a tyúk esetleg el akarná zavarni Bubblet, akkor tud enni a másikból.

Itt a trió mindhárom tagja nagy buzgalommal kapirgál. Teljes a békesség.

Nem tudom mi lehetett az oka, hogy ilyen rossz volt a kelési arány és abból is csak ez az egy csibe maradt meg. A tanúság mindenesetre az, hogy a keltetővel sokkal nagyobb a sikerarány, mint kotlóssal. 

A bőség kertje

 

Júliusban mindig olyan dömping indul meg a kertecskémben, hogy nem győzöm betakarítani és feldolgozni a különféle terményeket. Természetesen a napi menüt is próbálom a frissen betakarított terméshez igazítani.

Idén sikerült igen méretes céklákat termesztenem. Itt az első betakarítás eredménye.

Próbálok kilépni a cékla csak savanyúságnak jó bűvköréből, így első körben egy majonézes céklasalátát terveztem be a múlt hétvégére, amit kiegészítettünk egy kis kukoricasalátával és némi grillezett husival. Természetesen a hús is saját nevelés, ezúttal  csirkemell és sertés tarja került a grillre.

A céklasaláta receptje úgy kezdődik, hogy végy egy darab céklát.

A fenti sor zöme hasonló súlycsoportban van. Ebből a mennyiségből ketten kétszerre ettük meg a salátát. 

Az uborka szezon is beindult nálunk. Legutóbb egy hosszabb időszak (4-5) nap kimaradt és egy csomó uborka akkorára nőtt, hogy eltevésre már nem volt alkalmas. De semmi gond, vannak itt a birtokon, akik érdeklődnek a friss, ropogós zöldség iránt. Malac mami és a lányok ezt kapták előételnek a dara előtt. Ez a mennyiség kétszerre is elég volt nekik.

A maradék uborka nagyobb darabjaiból készült egy nagy üveg kovászos uborka. Én rászoktam, hogy naponta egyet elropogtatok csak úgy magában. Fermentált ételként nagyon egészséges, erősíti az immunrendszert és tele van mindenféle hasznos anyaggal. Emberem kívánságára készült krumplis tészta is saját hagyma, krumpli és házi tészta felhasználásával, amihez a legjobb savanyúság a kovi ubi. A négy literes üvegből már csak 5 darab maradt, amiből kovászos uborka saláta lesz hétfőn. A kedvenc újságomban ugyanis a múlt héten jött szembe velem ez a recept és gondoltam kipróbáljuk.

A közepes méretű uborkák hámozás és gyalulás után fél kilós csomagokban mennek a fagyasztóba, hogy télen is ehessünk ubokra salátát. Persze nyilván nem olyan, mint a friss zöldségből készült saláta, de azért mi így is szeretjük. 

A még kisebb uborkákból pedig csemege uborka lesz. A kis receptes füzetemben lejegyeztem apukám híres-neves felöntőlevének receptjét. Most már évek óta így csinálom és nagyon finom, pont a mi szájízünk szerinti. Eddig már 10 üveggel el tudtam rakni, pedig még a tavalyiból is van 6 üveggel. De ahogy mondani szokták "A vantól nem kell félni." 

Előfordul, hogy egyszerre többféle termés is beérik. Ilyenkor vagyok igazán gondban, mert nem tudok mindből valami frisset készíteni. Ezúttal bazsalikom, metélőhagyma, zöldbab és zöldpaprika került a tálakba.

A zöldbab pucolás és blansírozás után éppen szárad, majd megy a fagyasztóba. Köretként és egytál ételként is nagyon szeretjük. Bár itt is bővítenünk kell a repertoárt, mert általában kétféle ételhez használjuk.

Ezúttal a paprikából készült el az egyik kedvenc ételem. Életemben először készítettem töltött paprikát. Szerencsére nagyon jól sikerült. Ugyan nem voltak valami óriásiak a paprikák, de kettővel azért én már jól laktam. Nyilván ezúttal is saját husi került bele.

Itt már rotyog a saját paradicsomlében. Na jó, egy üveg sűrített paradicsom is ment bele, hogy még paradicsomosabb legyen. 

A két rebarbara növényem is beindult. Két szürettel nagyjából 2,5 kilónyi szárat sikerült betakarítanom. 

Ebből rebarbara kompót készült, ami joghurttal vagy köleskásával fogyasztunk. De szerintem palacsintában is megállná a helyét. Ebből a mennyiségből 9 üveggel lett. És mivel megint akad pár levél, ami szedhető, holnapra epres-rebarbarás morzsasütit terveztem be desszertnek vaníliafagyival. 

Azóta újabb adag zöldbab, uborka és paprika került betakarításra és megkezdtük az első érett paradicsomok szedését is. Az újburgonyából pedig ma gnocci készült medvehagymás pesztóval (saját eltevés), amihez paradicsomot ettünk kísérőként.

Az alábbi képpel csak azt szeretném szemléltetni, hogy milyen hatása van a márciusban üzembe helyezett villanypásztornak. Az azóta eltelt 4 hónapban egy mini akácfa liget termett a ház és a konyhakert között. Ezt teszi, hogy sem a vadak, sem a kecskéink nem garázdálkodnak már ezen a területen. Ha belegondolok, hogy 10 évvel ezelőtt így kezdtük volna, akkor itt már egy komplett erdő lenne azóta. 

És minden csemete anyukája ez az egyetlen fa. Ontja az utódokat, persze ott is ahol nem kellene: kerti konyha közepén, konyhakertben is sorra bukkannak fel a kis akácfa növendékek. Nyilván kicsit sűrűen vannak, úgyhogy majd ritkítjuk őket.

Ezzel zárom is júliusi utolsó bejegyzésemet. Augusztusban ismét jelentkezem. Addig is legyetek jók és vigyázzatok magatokra ebben a hőségben. Én amúgy zokniban és kardigánban ücsörögve írom ezeket a sorokat a 23 fokos klíma mentes házikónkban. Áldás a vályog és a szalma.