A csibékről szóló híradást megelőzően is igen hosszan elnémultam a blogon. Ennek pedig az az oka, hogy március végén átestem egy kézműtéten. Az alagútszindrómám ugyanis a januári disznóvágás után odáig súlyosbodott, hogy az azt követő éjszaka már egyáltalán nem tudtam aludni, annyira zsibbadtak a kezeim. Így az éjjeli-hajnali órákat azzal töltöttem, hogy az interneten bogarásztam valami jóhírű kézsebész után.
Nagy elégedettségemre találtam egy híres-neves kézdokit, aki Pécsett is rendel és ráadásul egy olyan eljárással dolgozik, amihez nem szükséges szikével felvágni a tenyeret, hogy az alagút szindróma tüneteit okozó szalagot átvágja. Ez nagyon vonzó volt számomra, egyrészt gyorsabb gyógyulással, másrészt kevesebb kockázattal kecsegtetett. Így végül már januárban elmentem egy vizsgálatra, amely megállapította, hogy alkalmas vagyok erre a beavatkozásra. A bal kezem műtétjére végül március 26-án került sor, mert akkorra tudtuk úgy szervezni, hogy Gábor három hétig itthon legyen, így legyen kb. 2,5 hetem a regenerációra.
Mindössze két tűszúrás nyoma látszott a kezemen, ahol be és kivezette a csuklómon áthúzott fonalat, melynek segítségével gyakorlatilag elfűrészelte a szalagot. Három nap múlva már le is lehetett venni a kötést és víz is érhette a kezemet. Úgyhogy a 4. napon már főztem és mosogattam. De nyilván nehéz dolgokat nem emeltem és azóta sem emelek bal kézzel. Egyelőre rátámaszkodni nem tudok és még kicsit dagadt a csuklóm, de 4 héttel a műtét után már mindent önállóan, egyedül intézek a birtokon. Etetést, fejést, darálást, minden házimunkát (na jó, tésztát azért még nem gyúrok vele). Igazából a kerti szerszámok (kapa, gereblye, vasvilla) használatáról vagyok letiltva, hogy azok ne nyomják a tenyér párnáját, ami a doki szerint azért még hónapokig érzékeny lehet. Viszont a zsibbadás azonnal megszűnt. És mióta a jobb kezem is kímélve van, így azon is jócskán enyhültek a tünetek.
De azért a műtétet megelőzően és az után is zajlottak az események a birtokon, csak volt olyan munkafolyamat, amit a gazda egyedül végzett.
Én a műtétre készülve még előtte begyúrtam mindenféle tésztát és sütöttem egy jó pár dolgot, hogy feltöltsem a készleteket.
Már a húsvétra készülés jegyében sütöttem két gyönyörű fonottkalácsot. Mi ugyanis kaláccsal esszük a sonkát. Itt az egyik éppen a fonás utáni másodszori kelés fázisában.
Íme a két, lehet, hogy kicsit szabálytalan, de nekem csodaszép és legfőképpen finom hatfonatú kalácsom.
Mivel a kályhát nem érdemes egyetlen dolog sütése miatt begyújtani, hát gyorsan összekevertem még egy gyümölcskenyérnek való tésztát is. Sajnos kicsit eltörött, amikor a formából kiborítottam, de ez az élvezeti értékéből nem vont le.
A tigris kenyér meg kicsit behorpadt az egyik oldalán. Fogalmam sincs, mitől. Ezúttal ilyen szabálytalanra sikerült minden.
Amilyen gyéren teljesítettek a pipik február végén március elején, a hónap közepére úgy beindultak, hogy márciusban végül több, mint 200 darab tojást produkált a 10 tyúkocskánk. Köztük volt ez a két érdekes szélsőség. Középen a normál méretű tojás, balra 92 g-os (ebben végül 2 sárgája volt), jobbra 18 g-os.
Szerencsére még a műtét előtt sikerül megépítenünk az új villanypásztor rendszert, amelynek a terveiről már korábban beszámoltam. Az oszlopok és a karók nagy része már elő volt készítve, így végül két nap alatt sikerült az építés.
Első nap lefúrtuk a meglévő oszlopokat és közben kiderült, hogy még három darabra szükség van. Így újból indult elölről a folyamat: vágás, kérgelés, csiszolás és égetés, de végül minden oszlop a helyére került.
Másnap következett a karók leverése. Ami embert próbáló feladat volt a csontszáraz földbe. (Persze miután elkészültünk egy hetes esős időszak következett, ami után lényegesen könnyebb lett volna ez a művelet.)
Mivel a nyomvonalat kicsit bevittük az erdőbe, hogy a komposzt ládák is a villanypásztoron belül legyenek, természetesen útban volt néhány fa. Ezeket ki kellett vágni, feldarabolni, hogy ki tudjuk hozni az erdőből. Persze ezzel is ment az idő.
Azután végre jöhetett a zsinórok kihúzása , ugyanis négy sor huzalt terveztünk, azért a szarvasok mégse tudjanak könnyen átlépdelni rajta.
Majd még aznap este sikerült a gép bekötését is megcsinálni. És üzemelt az új rendszer.
Most nagyjából körbe vezetlek benneteket az új "belső" udvarunkon.
Az úton elhelyeztünk egy kapu nyílást. Itt lehet autóval és traktorral bemenni. Ide a későbbiek folyamán rendes kétszárnyú kaput tervezünk. És tervben van még két kisebb kapu is, hogy ne kelljen a drótok között bujkálni vagy nagyot kerülni gyalogosan.
Balra elindulva a pásztor lenyúlik majdnem az erdőig. A lenti terület szénahozama olyan gyér, hogy a jövőben inkább gyümölcsfákkal szeretnénk betelepíteni. Így védve lesznek a kecskéink és a vadak ellen és locsolni is lehet őket szükség esetén, mert közel van víznyerési lehetőség.
Majd elfordulva elhalad a tó mellett egészen a korábbi konyhakerti villanypásztorig. Leghátul a régi nyomvonala mentén fut.. Amit időhiány miatt egyelőre még nem bontottunk el.
Jobbra elindulva hagytunk egy kis előkertet a ház előtt. Idővel ezt is szeretnénk parkosítani. Vágyunk most már némi fára, bokorra, virágra, amit nem legelnek le illetéktelenek.
A ház előtt kb. 7-8 méterre fut és így a pipik rezidenciája kívül került a rendszeren. De azt is bele véve, már túlságosan nagy lett volna és a legelőből is sok elveszett volna.
Majd elindultunk le az erdőbe. Itt adódtak a már említett komplikációk. Hol egy nagy fa, hol egy már általunk ültetett csemete volt útban. Próbáltuk minél kevesebb veszteséggel megoldani.
És ahogy írtam hátul a régi mellett fut közvetlenül.
Szerencsére a malacok mindjárt az első napokban megismerkedtek vele (ezt a visongásokból lehetett tudni) és azóta nem is próbálkoztak az illegális behatolással. A kecskéink pedig szerencsére nagyon tisztelik a villanypásztort, így eleve nem próbálkoztak vele. És vadak sem szaggatták meg eddig. Ami nagy szerencse, mert sajnos valami műszaki probléma lépett fel és egyszer csak azt vettük észre, hogy nincsi is delej a rendszerben, pedig áram alatt van.
Emberem átnézi, okát nem találja. Talán a gép romlott el. Csere egy másikra és hopp, megint működik. Majd egy pár nap múlva megint azt vesszük észre, hogy nem üzemel. Átnézés, ráesett egy faág. Faág eltávolítva, megint működik. Aztán egyszer megint csak nem. Egyelőre itt tartunk. Remélem lesz rá valami megoldás.
Ezután következett a műtét, majd a több napig tartó esős és hideg idő. Miután az eső elállt a gazda sort tudott keríteni az éves nagytakarításra az istállóban. El is ment vele két napja, míg a vastagon felgyűlt almot kihordta. Majd egyedül be is termelt egy komplett szénabálát az időközben kiürült boxba.
Viszont egy héttel a műtétem után, nagypénteken már én is visszaszálltam a buliba. Szerencsére addigra az idő is jobbra fordult és így egy kellemes napot tölthettünk együtt a csemetésben, ahol elültettünk kb. 1.200 db csemetét. Ebből 200 db frissen beszerzett akácfácska volt, a maradék 1.000 db pedig a tavaly beszerzett csemeték maradéka, amelyek a konyhakertben elvermelve teleltek át.
És végül belefért egy kis kerti munka is. Sajnos tavaly év végén elmaradt az, hogy a korábbi füves sávokat és az egykori eper ültetvényeket bevonjuk a művelésbe. Így most a gazda először is felásózta ezeket a területeket. Ez két napját vette igénybe. Majd következett volna a rotálás.
Mivel két éve is az önkormányzat segítségét kértük, most is felhívtam a polgármesterünket, hogy kölcsön kaphatnánk-e a rotakapát. A válasz természetesen igen volt. Amikor kérdeztem, hogy mikor és hova mehetünk érte, mondta, hogy majd a falugondnokkal elhozatja. És így is lett. A probléma csak az volt, hogy a gép nem indult be, akárhogy is próbálkozott vele az emberem.
Újabb telefon a falugazdásznak, hát ő sem tud mit mondani, de van egy másik gép, majd elhozza azt. Ezt pont a polgármesterünk szállította ki és mindjárt megpróbáltuk beindítani, de ez sem akarta az igazságot. Valószínűleg a hosszú állásidő miatt egy kis karbantartásra lesz majd szükség. De, hát akkor mi legyen.
Semmi gond, mondja polgármesterünk. Most nyert a falu pályázaton egy kistraktort, majd elküldi a falugondnokot és az megcsinálja. Ez volt pénteki napon, és hétfőn kora délelőtt már jött is a telefon, hogy pár perc múlva ott van a kapunál be kellene engednem.
Ugyan nem mértem az időt, de pillanatok alatt megcsinálta a felásott területet. Ez itt az egyik korábbi közlekedő rész.
Háttérben a másik közlekedő rész. Előtte pedig a korábban eperágyásként működő, időközben visszavadult terület.
Ugyanez a terület a mások oldalról. Mindegyik részen kétszer ment át és szerintem nagyon szép, porhanyós lett.
Úgyhogy ezúton is köszönöm még egyszer a segítséget. Azóta egyébként az önkormányzat honlapján is közzétették, hogy akinek szüksége van rá, térítésmentesen igénybe veheti ezt a szolgáltatást, mondván, ha már a falunak van egy ilyen kis csodatraktora, akkor a lakosság is részesülhessen a használatából.
Közben persze a kertészkedés is beindult már. Március elején már veteményeztem ezt azt. Most emberemmel közösen folytattuk, mivel én csak egykezes üzemmódban futok. Ő megcsinálta a magágyat, én elvetettem, visszatakartam és így tovább.
A rebarbarám már bontogatja szárnyait.
A sóska sor is szépen zöldell.
Szerencsére ezúttal a borsóm is szépen kikelt.
Összefoglalva tehát ez történ Málnáskertben március második felétől napjainkig.
Tervben van a kertről egy részletesebb beszámoló valamint az állatok is régen szerepeltek már. Remélem hamarosan újabb olvasnivalóval szolgálhatok.
