Zűr a baromfiudvarban

Mióta Málnáskertben élek szerencsére alapvetően nagyon stresszmentes az életem. Nincs főnök, aki cseszeget, munkatárs, akivel konfliktus van. Nem kell napi szinten közlekednem, dugóban ülnöm, vagy a tömegközlekedés miatt bosszankodnom. Szerencsére egzisztenciális gondjaink sincsenek, nem kell a sárgacsekkek vagy az élelmiszerek ára miatt sem stresszelni. De azért én sem úszom meg. Nálam a legnagyobb stresszforrás: az állataink egészségi állapota. Szinte nincs olyan időszak, amikor valaki miatt nem kell aggódni. 

Alig, hogy fellélegezhettem a kecskék miatt, miután Maját sikerült kicsit helyrepofozni, beköszöntöttek a problémák a baromfiudvarban. Az egy szem fehér tyúkocskámat Karcsi kakas olyan intenzíven molesztálta, hogy egy reggel csurom véresen találtam a tyúkocskát. Mindjárt kiemeltem az udvarból és elvittem le az istállóba a pipioviba. Ott megnéztem az oldalát és majdnem rosszul lettem, akkora nyílt seb tátongott rajta. Szerencsére volt itthon úgynevezett kék spray, ami egy antibiotikumot tartalmazó szer. Ezzel jól befújtam szegénykémet és berendeztem számára a helyiséget: enni, innivaló és némi alom, hogy gyógyuljon.

Itt már szabadlábon kényszerűségből. Lásd később. Gondoltam a kecskék mellett azért biztonságban lesz. Itt éppen az istálló mellett fogyasztja a reggelijét. Olyan kis cuki volt, mert reggelente már hívásra jött utánam. Hamar megjegyezte, hol szokta kapni a darát. És lelkiismeretesen fel is takarította igen rövid időn belül.

A terv az volt, hogy addig ott marad, amig be nem gyógyul a seb, utána majd visszaköltözik a többiekhez. 

Pár napja Gábor talált egy tojást lent az istállóban az egyik box sarkában. Eredetileg már kettő volt, csak az egyiket széttaposták a kecskék. A pipike is láthatta, hogy valószínűleg nem jól választotta meg a "szülőfészkét", ezért áttette székhelyét a szénatároló boxba. Az első felfedezést követően minden nap találtunk ott egy tojást. Ebből sejtettük, hogy most már lassan gyógyultnak nyilváníthatjuk.

A fehér tyúk esete azonban még csak a kezdet volt.

Január utolsó vasárnapján éppen a kanapén pihengettem és sajnos túl későn esett le, hogy nem normális az a zaj ami kintről beszüremlik. Ez nem normális kárálás. Rohanok ki, mint az őrült és látom, hogy a tyúkok többsége bent van a pipiól alatt. A röpdében pedig egy ragadozómadár csapong. Utólag kiderült, hogy egy héja szabadult be. 

Sajnos a csibedrót rögzítése egy helyen elvált, illetve a ház és a drót között is volt egy kb. 10 cm-es hézag, de hát ki gondolta volna, hogy ott befér valamilyen ragadozó madár. Első feladat a betolakodó eltávolítása volt. Persze az is pánikban volt, menekült volna, ahogy meglátott. Végül puszta kézzel elkaptam, miután belekapaszkodott a drótba és kihajítottam a röpdéből. Amúgy védett madár, az eszmei értéke 50.000 Ft.

Akkor néztem jobban körül és láttam, hogy az egyik tyúkocskám ott álldogál a kerítés mellett csuromvizesen. Úgy nézett ki, mint akit meghempergettek a sáros tócsába. Akkor este csak betettem az ólba.

Másnap reggel viszont nem akart kijönni. Akkor kiraktam, de csak úgy álldogált magában, nem akart enni. A többiek viszont elkezdték bántani.

Akkor behoztam és lezuhanyoztam,  hogy legalább tiszta legyen. Beletettem egy lavórba és a sparherd mellett száradozott egész nap. Próbáltam etetni, itatni, nem akart elfogadni semmit. 

Miután estére nagyjából megszáradt, megvizsgáltam jobban és ahogy mosogattam a kis fejét, mert ott rászáradt vér volt, akkor derült ki, hogy a héja kivájta az egyik szemét. Másnap levittem őt is a pipi oviba, hogy majd a két lábadozó ellesz ott együtt. Abban bíztam, hogy a sokkot kiheverve majd elkezd enni és végül is hátha eléldegél fél szemmel.

Hát kétszeresen is nem, mivel a fehér tyúkocska rögtön neki esett szegény félszeműnek. Úgyhogy ekkor a vörös pipi maradt az elkülönítőben, a fehér meg ekkor került szabadlábra. 

És enni sem kezdett el. Sajnos miután a harmadik napra sem kezdett el enni, hanem csak ott álldogált vagy üldögélt magában, ahova éppen tettem, végül úgy döntöttem, hogy levágom mielőtt éhen pusztul. Ekkor a pucolás közben derült ki, hogy a nyakát is megtépte a héja. Valószínűleg ahogy leteperte a tyúkot egyik lábával a fejét fogta le, akkor szúrta ki a szemét, a másik lábával meg az oldalát, mert ott is volt rajta seb, miközben tépte a nyakát.

Így hát egy tyúk mínusz januárban, amikor amúgy is gyér a tojásellátás. 

Azóta természetesen a röpde hiányosságait kijavítottuk. A házikóhoz Gábor odahúzta a drótot és szögekkel rögzítette. Így most már tényleg csak max. 2-3 cm hézag van.

Az egyik osztó, ami sajnos a vetemedéstől, naptól elfordult és ezért elvált a háló, vissza lett igazítva és a drótot alaposan rögzítette.

Közben szerencsére a fehér pipi sebe szépen begyógyult, így ma vissza is hoztam a  többiekhez. Azért nem mertem mindjárt közéjük engedni. Így a többieket a röpdén kívülre zártam, miközben a fehéret visszaraktam a röpdébe. Majd szórtam eléjük darát, így egymást látva, egymás mellett csipegettek úgy, hogy nem tudták bántani a frissen visszatért tyúkocskákat.

Közben délután is volt egy kis ribillió. Hallom, hogy a kutyák nagyon ugatnak és közben kárálás is hallatszik. Ismét rohanok ki a házból, hát az egyik vörös tyúkocska itt kering a tornácon. A probléma az volt, hogy ment volna tojni, de mivel a fehér tyúk a röpdébe volt zárva, nem jutott be a házikóba. Ezért gondolom kereste a megoldást és valahogy kijött a villanypásztoron kívülre. Gyorsan betereltem és már ment is be a házikóba. Így végül kinyitottam az ajtót, hogy a többiek is bejöhessenek és szerencsére normálisan viszonyultak a frissen visszatért tyúkocskához. Azóta már megkapták a vacsorát és azt már együtt fogyasztották el teljes békességben.

Mivel három a magyar igazság, itt még nem ért véget a pipikálváriám. A tavaly nyáron nálunk kikelt kis kendermagos tyúkocskám elkezdett sántikálni. Elkaptam hát, hogy megnézzem, mi a probléma. Sebet nem találtam rajta, az ujjacskáit vizsgálva megállapítottam, hogy sajnos eltört az egyik. Remélem azért idővel meggyógyul. Ettől függetlenül élénk, jön-megy, ha kicsit sántikálva is és szépen eszik.

A héjatámadással szinte egyidejűleg a tyúkok sztrájkba léptek és gyakorlatilag leálltak a tojással. Addig napi átlagban volt 3 tojás. Azóta viszont harmadára esett vissza a "tojástermés". Talán most már kipihenték magukat, mert három hét után először ez a látvány fogadott a tojófészekben. Ez a mai termés.

Hát ennyi lett volna a beszámolóm a pipihelyzetről. Talán most lesz egy kis nyugalom és egy darabig nem kell senki miatt aggódnom. 

Visszatekintés az elmúlt évre

 

Immár több éves hagyomány nálam, hogy az év elején készítek egy összefoglalót az előző év eredményeiről, legfőbb eseményeiről. Ezt az idei évben sem akartam elmulasztani. Így hát lássuk, mi minden történt Málnáskertben a 2025. esztendőben.

Ez évben sem maradhatott el a szokásos csemete ültetés. Ezúttal is több ezer csemete került a földbe. Igaz, ezúttal segítségünk is akadt. Egy helyi vállalkozó csapatával átvállalta a csemetés ápolásának feladatát és egyúttal az ültetésbe is besegítettek.

Tavaly végül szintén ezzel a csapattal megcsináltattuk a temető és a csemetés közötti kerítést is. Bárcsak már évekkel ezelőtt megtettük volna! Már nyáron így nézett ki, miután teljesen benőtte a növényzet. Ez már azért akadályt képezett a szarvasoknak és dámvadaknak is.

A kerítés hatása már a nyáron nyilvánvalóvá vált, amikor láttuk, hogy mekkorát nőttek a csemeték az akácosban.

Áprilisban beszerzőkörútra indultunk. És szerencsére eredménnyel is jártunk. Így húsvét után meg is érkezett Micuka, egy számunkra új, amúgy 20 éves Mitsubishi kistraktor, ami számomra életmentővé vált, főleg idén januárban, amikor is hetekig hó borított mindent, így a talicskával való szállítás lehetetlenné vált volna.

Korábbi traktorunk, egy TZ4K látványos átalakuláson ment végbe. Burkolatától lecsupaszítva a felújítás előtt. 

És tadam! Íme az újjászületett régi traktorunk. Egyelőre még mindig új gazdáját keresi. Reméljük hamarosan meg is találja.

Tavaly látványos előrelépést tettünk a már 2023-ban megkezdett tóprojekt ügyében. Májusban még így nézett ki a leendő tavunk. 

Novemberre pedig idáig sikerült eljutni. A fólia háromszori időpontmódosítás után végül júniusban került a helyére. A stéggel pedig novemberre lettünk készen. 

Mindenesetre azért le lett tesztelve a nyáron és iszonyatosan jó döntés volt (persze amúgy a biztonság miatt is szükség volt rá tüzivíztározóként), hiszen stég és létra nélkül is számtalanszor megmártóztunk benne a nyári kánikulában.

A tó partjának kialakításakor derült ki, hogy jelentős szinteltérések vannak, ezért hirtelen rengeteg földre lett volna szükségünk. Mivel a közeli homokbánya évekkel ezelőtt bezárt más ötletünk nem lévén kiásattuk a leendő walipininket és az így kinyert talajjal lett feltöltve a tó körüli alacsonyabban fekvő terület. 

A walipiniből egyelőre csak a gödör van meg. Ez tulajdonképpen egy földbe süllyesztett üvegház lesz, ami tekintettel arra, hogy nálunk a biztosan fagymenetes hónapok száma 3 (június, július, augusztus), jelentősen megnöveli a termesztési időszakot. 

A tavalyi évben sikerült egy szénatárolót is tető alá hozni. Júniusban már megérkezett a faanyag és sikerült az oszlopok alapzatát elkészíteni.

Júliusban pedig némi segítséggel egy nap alatt meg is épült a váz. A tetőlécezés és a cserepezés már kettőnkre maradt és augusztus elejére sikerült befejeznünk. 

Hamarosan tele is lett az az évi terméssel. A kaszálással ezúttal egy másik gazdát bíztunk meg, aki végre nem szólta le a legelőnket. A korábbi mindig panaszkodott, hogy ilyen egyenetlen talajon kell kaszálnia, ráadásul nagyon lazára kötötte a bálákat. Most kisebb bálák készültek, de legalább jó tömör lett mind 73 db. 

Nyilván ennyire nekünk nem volt szükségünk és végül kb. a 80 %-át sikerült is eladnom. Így a mi állataink számára szükséges széna mennyiségén túl még a szemes takarmány költségének 60 %-át fedezte a bálákból befolyó ár. 

Állatfronton is volt változás (jó és rossz is) bőven Málnáskertben. Mindjárt február elején 9 malackával bővült a vietnámiak kolóniája. Amiből 5 kislány a mai napig a birtokon éli életét. 

Mivel úgy tűnik, telítődött a piac, ezért malac mamit zárdába küldtük és szerencsére azóta sikerült elkerülni a további szaporodást. 

A kecskepopuláció számára a 2025-ös év sajnos nem a legjobban alakult. Bár eleinte jól indult az év. Március végén megindultak az ellések. Tejföl kezdett 2 gidával. 

Majd jött Lulu 3 babácskával.

Majánál egy bakocska lett.

A sort pedig Lujzi zárta szintén egy bakocskával.

Ezután viszont csupa-csupa rossz dolog következett. Tejföl kezdettől nem gondozta a kisebbik gidáját, így azt első naptól fogva cumiztatni kellett. Mire a traktor beszerzésből hazaértünk Lulu egyik gidáját elpusztulva találtuk, majd a másik gida is kezdett összeesni, mint kiderült az anyának nem volt elég teje. Így már két gidát kellett cumival életben tartani.  

Mondjuk az legalább sikerült, mind a két kiskecske azóta is jó egészségnek örvend.

Az ellések után szinte az összes anya összeesett, úgyhogy vasinjekciókkal kellett őket rendbe hozni. Ezután egy darabig úgy tűnt minden rendben. Azután sorra kezdődtek megint a problémák, hasmenés és egyéb betegségek miatt az év folyamán összesen 4 kecskét kecskét kellett eltemetnünk.

Lujzit, akit nagyon nehéz volt fejni és egy kis gödölyét sikerült eladnom, ők a szomszéd faluba költöztek. 

Lujzi helyett beszereztük ezt a kis gazellaszerű kecskelányt, aki nálunk Cilike névre hallgat. Eleinte nagyon kis vadóc volt, mostanra sikerült kézhez szoktatni.

Pipifronton is történt előrelépés. Először is mind a 30 db előnevelt csirkét sikerült felnevelnünk. Egy sem hullott el. Sajnos a kakasok aránya igen magas (60 %) volt, plusz voltak hús hasznú pipik is, így a fagyasztónkban mai napig bőven van az eltett baromfi húsból. 

A tavalyi év újdonsága volt, hogy az egyik tyúk elkotlott és végül 4 csibe ki is kelt és fel is nevelődött. 

A tavalyi év folyamán 6 db malackának fejeződött be a földi pályafutása, ami számunkra teljes mértékben továbbá jó néhány rokon, barát és ismerős számára részben biztosította a disznóhús és füstölt áru szükségletet.

Tavaly is ilyen gyönyörű sonkák, szalonnák készültek. 

Na és kolbászokkal is tele volt a füstölő, majd a padlás.

Szintén a tavalyi év újdonságához tartozik, hogy több évi rákészülés után végre elkészültek az első saját szappanok. Végül 3 adag kecsketejes szappan készült, ami elégségesnek bizonyult számunkra, mivel azóta is ezeket használjuk kézmosásra és fürdésre is.

Így visszatekintve azért a 2025-ös év is igen eseménydús volt, bár nyilván az ember mindig szeretett volna még több mindent elérni, megcsinálni. De szerencsére nem hajt a tatár és nincs főnökünk, aki megdorgálna, ha valami később készül el. Így idén is töretlenül folytatjuk Málnáskert további építését és szépítését. Remélem továbbra is velünk tartotok.

Behavazva

Hát a 2025-26-os téli szezon eddig nem viccelt. Itt Málnáskertben először 2025. november 22-én rúgta ránk az ajtót a tél. Egy szép szombati nap végére kb. 15 cm-es hó borította be az egész birtokot. Emberem épp egy nappal azelőtt indult el kamionozni, így egyedül néztem szembe tél tábornokkal.  

Micukának hála sikeresen abszolváltam a manapság már extrémnek számító időjárást. Először a kecskéknél kezdtem lent az istállóban. Majd miután őket elláttam, felpakoltam a traktorra minden finomságot a birtok többi lakójának: finom darát a malackáknak, durva darát a pipikéknek, valamint hullott szénát alomnak, amit a kecskék lepazaroltak és friss szénát is, mert a malackák újabban szénát is kapnak enni. 

 

A háznál felraktam még a malacok leforrázott dara reggelijét és némi vizet, majd tovább zötyögtem a malacok lakóhelyéig és ők is megkapták a nekik járó mindenfélét. 

Ez alkalommal is sikerül pár gyönyörű havas képet készíteni. Itt  pipi birodalom, ami alig látszott ki a hóból. Szegénykéim rácsodálkoztak a nagy fehérségre.

Az akácerdő is fehér ruhát öltött.

A galagonyabokor pedig most nem izzik, hanem fázik. 

Ez volt a tél első felvonása és bár nagyon szépen festett a behavazott táj, nem tartott sokáig Már másnap, vasárnap  jött is az enyhülés, ami jól látszik, hogy a tetőn már meg is indult a hótakaró. 

Majd vasárnapról hétfőre virradóan el is tűnt. Reggelre már zöldelt az egész legelő.

Ez azonban csak a bevezető volt, mert ami azután január 5-én kezdődött, az volt ám csak az igazi tél. Ez egy hétfői nap volt, amikor délelőtt 10 óra körül el kezdett havazni és csak esett és esett egészen estig. Gábornak aznap épp át kellett mennie a szomszéd faluba a háziorvoshoz, hogy elhozza  a táppénzes papírját. Mondtam neki, hogy ne is jöjjön már fel az autóval, mert ha így folytatódik, akkor nem fogunk tudni lemenni, ha ki kell mennünk a birtokról. 

És milyen jól tettük, hogy így tettünk, mert bizony havazott még kedden és szerdán is és lett körülbelül 30 cm-es hótakaró.

Ezúttal nem akart a hó már másnap lecsúszni a tetőről. 

Végül a nagy havazás elállta után csütörtökön merészkedtünk ki a birtokról. Szigetvárra mentünk gyógymasszázsra és egyúttal Gábor jogosítványát is intéztük, mivel a drágám január 7-én döbbent rá, hogy 4 nap múlva lejár az okmány. Azért így is kellett egy kis havat lapátolnunk, de legalább nem 350 métert a háztól, csak a sárrázót kellet lepucolni. Amilyen jól felkészültünk a télre még hólapátunk sem volt, de szerencsére kedvenc szomszédnénink már túl volt a lapátoláson addigra, így tőle tudtunk kölcsönözni. 

Mellékesen szeretném itt megjegyezni, hogy bár az interneten sokan panaszkodtak, hogy nem láttak egyetlen hókotrót sem, mi nem tudjuk ezt alátámasztani. A havazós napokon napjában 3-4-szer láttuk elmenni a hókotrót a birtokunk előtt. És csütörtökön, amikor elhagytuk a birtokot gyönyörűen letakarított utak fogadtak minket egészen Szigetvárig.

A nagy havazás miatt szegény kecskék is a hó fogságában rekedtek. Most január végén már legalább három hete nem tudták elhagyni az istállót. 

A patak ismét befagyott és az erdő ilyenkor nagyon szép arcát mutatja. Ebből az irányból érkezik a patak, már amikor van benne víz. 

És erre folyik tovább, már ha nincsen befagyva. 

Szerencsére a blog bejegyzései alapján vissza tudtam nézni és bizony 2017 januárjában készült olyan bejegyzés, ami hasonló időjárásról tanúskodik.  A havazás mellett a sok mínusz fok is megérkezett. A két kutyalány leginkább csak etetésekkor hagyta el a jól fűtött házat, amikor a gazdáknak is kint kellett fagyoskodnia. 

Boróka hófehér háttér előtt. 

Málnuska felszólításra modellt ült,  mellette az istálló szolgálatot ellátó igencsak kigömbölyödött Luca cica. A kutyahölgy azért egy kis hótúráson már túl van. 

A pipiudvar behavazva, hólapátolás után. Egy kis részen Gábor elhányta a havat, hogy szegényeknek ne érjen nyakig. 

Malacmami és egy kislány várja a reggel

A poén az egész helyzetben, hogy mi pont ezen a héten akartunk fát vágni és fűrészelni. Tudom-tudom, erre nem most kellett volna gondolni. Emberem ősszel többször is felvetette, hogy kellene még tartalékolni, de én voltam az, aki leintette, hogy hát van kb. 3 m3 fa méterben, meg ott a rengeteg akác tuskó és gyökér, amik egyébként már lassan 3 éve alkotnak egy nagy kupacot és csak nem akarnak elfogyni. Plusz ott a rengeteg lábon száradt és kidőlt fa az erdőben, a rengeteg letört ágról nem is beszélve. 

A két ünnep között is be volt tervezve  egy kis favágás, csak az meg az orvosi utasítás miatt maradt el, mondván a fogászati műtéte miatt az új évig még le volt tiltva a fizikai munkától. Január első hétvégéje meg a kecske és disznóvágással telt el, úgyhogy pont a január 5-vel kezdődő hetet terveztük be, hogy ott akkor lesz 4-5 napunk, hogy beraktározzunk még némi tűzifát. Csak éppen azzal nem számoltam, hogy pont akkor fog kezdődni az évtized legkeményebb tele. Szóval a Jóisten jól az orromra koppintott, hogy ennyire elbizakodott voltam.

Azért hétfőn sikerült még egy jó pótkocsinyi fát összevágni mielőtt a hó teljesen belepte volna a tuskókat. Másnapra azonban már ez a helyzet fogadott minket a fakupacnál.

Szerencsére pont volt egy kb. 16 méteres lábon száradt égerfa a közelben, ami egy ideje már megadta magát és elfeküdt a földön, úgyhogy csak fel kellett darabolni. Így nem kellett a gyökerekkel küzdeni. 

Azután persze azt sem gondolta senki, hogy az 5-én leesett hó még a harmadik héten is ott lesz, mert persze rőzsét bármikor lehet szedni,  ha éppen nem 30 cm-es hó alatt lapul. Szóval minden is összeesküdött ellenem, de tény, hogy ez egy jó lecke volt nekem. Amint lehetőség nyílik rá, meg is kezdjük a tűzifa felhalmozását a következő szezonra. Az uram azt mondta, hogy legalább 2 évre való tűzifát akar összerakni, hogy ilyen még egyszer ne fordulhasson elő. 

Azért nem kell aggódni a mínusz csillió fok és a viszonylag szűkös készletek ellenére azért nem kellett fagyoskodnom, 22-23 fokos hőmérséklet azért volt napközben és reggelre is ritkán ment le 20 fok alá.

Ma  reggelre pedig váratlanul beköszöntött a tavasz. Legalábbi olyan érzésem volt a korábbi napokhoz képest. Ez a kinti öltözékemben is egyértelműen megnyilvánult: két pulóver, vastag kabát helyett egy pulóver + széldzseki, két pár zokni helyett egy pár zokni, két pár kesztyű helyett egy pár kesztyű. 

Pedig a táj ma reggel csaknem 3 héttel a nagy havazás után még így nézett ki nálunk, de az éles fülűek már hallhatják a háttérben a cinege hangját, ami nekem már a tavaszt idézi, habár jól tudom, az még egy kicsit odébb van.

Ennyi talán nekem elég is volt a télből. Úgyhogy én nem bánom, ha most jön az olvadás és némileg enyhébb fokok.