Tavaszi mindenféle

 

Legutóbb emberem mindösszesen egy hetet töltött itthon és ez bizony nem sok mindenre volt elegendő. Ráadásul ügyintézni is kellett, banki ügyek, meg földalapú támogatás intézése. Plusz pont arra a hétre esett az évfordulónk, április 30-án, május 1-én meg Balatonfondo (országúti kerékpárverseny), amire idén másodszor nevezett be. Így az évfordulót Balatonfüreden töltöttük és 1-én a verseny után indultunk haza, mert aznap jött hozzánk vendégségbe három unokaöccs és egy húg, mivel másnap 2-án meg Kadarkúton volt repülőnap, ami a gyerekek ez évi ajándéka volt egy sétarepüléssel megfejelve. Szóval igen eseménydús hét volt. 

Így a malacok körüli takarítás, egy szénabála behordása mellett már csak a pipiól szokásos tavaszi felújítására maradt idő. Amit tavaszra jól elintéztek a kis kotkodák, még a plafonra is jutott a végtermékükből. Az ajtóról már nem is beszélve. Amit a kicsit hátrább helyzetett ülőrudakról gyakorlatilag telibe ...

Úgyhogy a gazdának két napjába tellett, mire ilyen állapotba hozta. Csiszolás, glettelés és végül a meszelés azért megtette a hatását. Ismét csillog-villog a belseje.

A tyúktetüket is folyamatosan ellenőrizzük és lekopogom, eddig még mentesek vagyunk. Igaz, hogy kapják az itatóst is rendszeresen. Ez egy olyan szer, ami megváltoztatja a vérük ízét, amit állítólag nem szeretnek. Meg hamut is szórunk az alom alá. Úgyhogy bevetünk minden praktikát.

Sajnos május 2-án megint elvesztettünk egy tyúkocskát. A tornácon ültem, hogy a felügyeletet biztosítsam,  ők meg persze leromboltak az erdőbe, de abban bíztam, hogy így nem lehet semmi baj. Azután egyszerre csak ribillió támadt, Boróka leszaladt a bozótosba. Erre gyorsan betereltem őket, de sajnos egy hiányzott. Rókára gyanakodtunk.

Gábor este körülnézett az erdőbe, semmi nyomot nem talált. Nemhiába, mert én bukkantam rá a maradványokra pár napja közvetlenül az új villanypásztor mellett. A róka elvitte volna, így az a sejtésem, hogy Boróka kaphatott oda és az akkor keletkezett sérülésekbe pusztult el. Tanúság: felügyelet mellett sem jöhetnek ki.

A vigaszom csak az, hogy az istállóban növöget 21 apróság, akik továbbra is nagyon jól vannak és hogy a maradék 9 tyúkocska azért hozza a formáját.

Ez itt a mai termés. Két fészekben 4-4 darab. A májusi átlag eddig 7 db/nap.

Amíg a gazda a pipióllal foglalatoskodott én szépen elbontottam a régi villanypásztort. Négy körben szépen feltekertem a vezetékeket, majd a karókból kiszedegettem a szigetelőket (már amelyikből tudtam), utána pedig kihúzgáltam és elszállítottam őket.

Amivel nem is próbálkoztam az a 4 db sarokoszlop + 1 kapuoszlop kiszedése, mivel azok le lettek fúrva. Gábor majd a traktorral kihúzgálja azokat is hamarosan. Tök jó érzés, hogy most a kertbe menve már nem kell villanypásztorozni. 

Még valamikor április közepén elvetettem egy csomó mindenféle magot. Hát mit mondjak nem sok eredménnyel A 18 db cserép közül 6-ból nőtt ki valami, úgyhogy tegnap felkerekedtem és Kaposvárról beszereztem még egynéhány palántát.

Íme a zsákmányom: van itt paprika, paradicsom, padlizsán, dinnye és sok-sok fűszernövény. Ma még itt pihennek a tornácon, mert éjszakára 6 fokot írnak és az nálunk már necces. Nem akarok kockáztatni. 

Amíg az uram legutóbb távol volt sikerült egy-két finomságot elkészíteni a kamrapolcra is. A tavalyi sütőtökök utolsó darabjainak egy részét még a kézműtétem előtt lesütöttem és eltettem pürének, másik részét pedig felkockázva fagyasztottam le. Az egyik kockaadagból végül sütőtök chutney készült. Mára már csak öt üveggel maradt az eredti hétből.

Eredetileg a chutneyt sült húsokhoz ajánlják, de én ettem már svéd húsgolyókhoz és a mai nap pedig rántott cukkinihez. Azokhoz is tökéletesen passzol, de szerintem sajtokhoz is kiváló lehet. 

A tavalyi hagymatermés is olyan jól sikerült, hogy április közepén még mindig bőven volt belőle, viszont a lilahagymák közül néhány már elkezdett csírázni. Ezért hogy kárba ne menjen készítettem egy kis lilahagyma lekvárt. Ami nem fért be az üvegbe (egy kis csészényi)  még aznap este elfogyott. Pirítósra kentem és vacsorára be is toltam.

Ugyan idén tavasszal nem jutottunk el a Mecsekbe kirándulni, de szerencsére a Zselicben is akad medvehagyma bőséggel. Egy laza kis 15 km-es túra közben szedtünk egy akkora adagot, hogy másnap készült belőle tejszínes medvehagymás gnocci. Két nagy adagot lefagyasztottam és egy jó nagy adagból pedig pestot készítettem. Az én verzíómba dió és pecorino sajt kerül. Az üvegből kimaradt kis adagot már szintén leteszteltem. Ez is jól sikerült. Nézzétek milyen  gyönyörű zöld színe lett. 

A pipiól takarítása és festése mellett a kutyaólakra is ráfér egy kis tavaszi nagytakarítás. Ennek jegyében a bélelésükre szánt mindenféle szőnyeget, plédet egyebet a mai nap három körben kimostam. Valamint a házikókat is kiporszívóztam. 

Tiszta házba tiszta kutya alapon Málnuskára is ráfért egy kis fazonírozás. Előtte-utána képek jönnek. Tél végére lett egy ilyen kis szőrmókunk. Előnézetből előtte.

Jé, van szeme is? Fodrászolás utáni előnézet.

Oldalról egy gyapjas barika képét mutatta.

Most pedig ilyen kis csinos, kulturált természetes dauerral. Nagyon szépen viselte a fürdetést, amin a ami napon esett át és az azt megelőző háromszori nyírást. Olyan szőrmennyiséget kellett eltávolítani, hogy a kezem kímélése végett szigorúan 10 perces etapokban háromszorra értem el a végleges formát. 

További hírek még az állatudvarból, hogy az egy tyúkocska mellett sajnos az egyik gidát is elveszítettük. Egyik nap egészen egyszerűen nem jött be a többiekkel az esti legelés után. A tíz év alatt ilyen még nem fordult elő a birtokon. Ugyan másnap körbejártuk a birtokot, leginkább csak a lelkiismeretünk megnyugtatása végett. Semmi nyomát nem találtuk. Elképzelni sem tudjuk, mi történhetett vele. 

A sötétbarna gida tűnt el, akit hosszú hetekig cumisüvegből etettem. 

Március végén április elején kétszer is jártunk állatorvosnál. Végre sikerült végrehajtani a cicaállomány teljes ivartalanítását. A fiúk nagy része ugye már túl volt a beavatkozáson, viszont a két lánycica Sütike és a lánya Luca még nem.

Sütike balról, Luca jobbról immár a műtétet kiheverve. Szegénykéim nehezen viselték  a tölcsért a fejükön, az első nap folyamatosan próbálkoztak a leszedésével. Azért amíg rajtuk volt éjszakánként bent altattuk őket, nehogy valami baj érje őket, ha esetleg vadászni indulnának a korlátozott látás és mozgás miatt.

És végül Marcika a tavalyi kiskandúr is átesett a beavatkozáson. Így a hétfős cicaállomány minden tagja ivartalanítva van.

Miközben a blogot írtam emberem megérkezett az e havi körútjáról, de alighogy kifújta magát már fel is pattant a biciklijére. Ezúttal a Tour de Zalakarosra készülünk júniusban. Holnap viszont már új feladatok várnak itthon a birtokon. 

Ja és szerencsére végre megérkezett a várva várt eső is. Hétfőn csak némi zivatar volt, viszont kedden szinte egész nap esett a jó áztató eső. És az előrejelzések szerint a héten még további csapadék várható. Reméljük a legelőnk és összekapja magát és növekedésnek indul, hogy legyen széna télire. Mert egyelőre néhol alig arasznyi a fű.

Kertészeti helyzetjelentés

 

Azért mielőtt a kerti helyzetjelentést elkezdem, beszámolok a nevelt gyermekeimről. A pipikék kikelésétől számítva immár eltelt 18 nap és örömmel jelenthetem, hogy mind a 21 apróság jól van, él és virul. Olyannyira, hogy a nevelődobozukat két hét alatt ki is nőtték. Ezért emberem összeeszkábált nekik egy kis melegedő helyet, amelyből szabadon ki-bemászkálhatnak. Így vasárnap ki is kerültek a pipiovi egész területére a csibék.

A tetejét le lehet venni, így majd könnyebb lesz takarítani. Egyelőre az a tapasztalat, hogy napközben már nem igénylik a lámpát. Tegnap reggel, amikor épp reggeliztek lekapcsoltam a lámpát, hogy ne menjen feleslegesen, amíg nincs bent senki. Teli pocakkal viszont utána bevonult a csapat, gondoltam akkor bekapcsolom nekik, nehogy fázzanak. Erre a fele banda kiszaladt, mert melegük volt.

Most már az indítótápról átváltottunk a nevelőtápra, amibe azért 25%-ban van vegyes dara is. Aminek az arányát majd fokozatosan emelni fogom. Igaz a szakkönyv szerint csak az 5. héttől lehetne fokozatosan átváltani a darára. De én szerettem volna, ha mindjárt kapnak egy kis rendes gabonát is. 

Ma reggel az egyik kiváncsi-fáncsi meginspekciózta a világot az alvódoboz tetejéről. 

A pipikék kikelését követő hét igen intenzíven telt. Napjában legalább hatszor mentem ellenőrizni őket, van-e enni- és innivalójuk, szellőztetni is kellett őket. Meg úgy egyáltalán, hogy minden rendben van-e velük. Utolsó vizit este 10 órakor volt, így azért eléggé elhúzódtak a napjaim. Ráadásul április 22-től több éjszakára is fagyot jósoltak.

Nálunk pedig pont virágba borultak a kis meggyfák a pipiudvarban. Nem szerettem volna, ha a fagy megint elviszi a termést ezért a füstölés technikájához fordultam. Ezt általában speciálisan erre a célra készült gyertyákkal szokták megoldani. Ennek hiányában ismét az "improvizálsz, alkalmazod, legyűröd" mottó jegyében a füstölő és a hamus vödröt felhasználva elkészítettem a hús füstöléséhez használatos fűrészporos vödröt.

Az első alkalommal csak este 8 óra körül szembesültem a ténnyel, hogy fagy várható. Így este fél tízkor készítettem elő a vödröket. Ráadásul a féltettem a kb. 120 tő epremet, a már kikelt borsót is, ezért a vödrök előkészítése után fejlámpával a fejemben bóklásztam a kertbe és az összes epertövet és a borsósorokat betakartam szénával.

Ráadásul fent maradtam éjfélig, mivel nem akartam túl korán begyújtani a füstöt, nehogy idejekorán leégjen és pont a fagyos órákban már ne füstöljön. Persze másnap kiderült, hogy egyrészt nem is volt fagy, másrészről nyugodtan begyújthattam volna korábban is, mert így meg még másnap délelőtt 11-kor is füstölgött a vödör.

Így utána már este 10-kor begyújtottam, amikor mentem a pipikéket ellenőrizni. És kiderült, hogy azért nem volt felesleges az aggodalom, mert két reggel is fagyra ébredtünk.

Megóvott meggyfáim. A kicsike. Ezen már látszanak az apró kis termések (na perszer csak egészen közelről).

A nagyocska.

Most éppen a galagonyabokraink vannak teljes virágzásban. Ilyen hatalmas fehér-zöld gömbökkel van tele a birtok. 

Az égerfáink már teljes zöldben vannak.

Az akácfák messziről még csupaszok, de közelebbről már látszanak az apró levélkék.

A kert nagy részét időközben beszénáztam. Egyik fele.

Másik fele.

A tavaly ősszel eldugott fokhagymák legszebb példányai.

A kétszer fél kiló dughagyma több szakaszban végre a földbe került. A legkorábbiak már ilyen szép nagyok. 

Szerencsére a borsóimat is sikerült megvédenem a fagytól és idén végre szépen ki is keltek.

A rebarbarám az utolsó kép óta még nagyobbra nőtt. 

Az epreket és a borsókat azóta még egyszer be kellett takarnom. Ami jó kis "mulatság", főleg a kitakarás része, amikor bogarászod az egybefüggő szénamezőt, hogy vajon hol is bújnak meg az epertövek. 

A nagyobb tövek tele vannak virággal. Nagy reményem, hogy idén önellátóak leszünk eperből. 

A legelső etapban, 10 éve ültetett cseresznyefánk. Kicsit kajla és termés még sosem volt rajta, de legalább megvan. 

A két éve ültetett két koros almafa közül a nagyobb szerencsére jól van, bár termés idén sem lesz rajta szerintem.

A kicsit viszont teljesen legyalázták a vadak, amikor nem üzemelt a villanypásztor. Teljesen körbe kérgelték.  Látszik is, hogy az eredeti fa teljesen elszáradt, viszont a tövéről hozott két új ágat, ezért gondoltuk, meghagyjuk, hátha még lesz belőle valami.

Sajnos az idei évben eljutottunk odáig, hogy április végére a területünk egy részén már kiégett a fű. A növényzet a legelő többi részén is olyan kicsi, hogy ha nem jön hamarosan csapadék, nem lesz értelme kaszáltatni. Érdemleges csapadék nálunk március 30-én volt utoljára. 

Így ma szégyen-szemre beindítottam az esőztető locsolót a kiégett területen. Amíg nem jön eső, legalább a vízkonnektorok hatósugarában locsoljuk a legelőt és  a ház körüli területet.

Hogy mennyire hiányzik a csapadék a talajból, avval tavaly ősszel szembesültünk először, amikor 10 év után egyetlen egy őzláb gomba sem nőtt a területen. De idén már kora tavasszal ezzel a problémával találkozunk.

A végére azért jöjjön egy jó hír: nyertünk az energiatároló pályázaton, ami egy 10kW-os akkucsomagot és az invertert jelenti beüzemelési költségekkel együtt. Két évünk van rá, hogy a kivitelezés megtörténjen, de szeretnénk minél előbb megcsináltatni, ugyanis mióta kikerültünk a szaldó rendszerből havi átlagban 10.000 Ft villanyszámlát fizetünk, úgy, hogy a betáplált energiáért viszont filléreket kapnánk, ha igényelnénk.

Plusz egy kis cukiság zárásként.

Ma reggel az epertövek locsolása közben az egyik epertő alól ez a kis gyönyörűség ugrott elő. Én még ilyen csudaszép békucit nem láttam. Mivel nem fogta menekülőre, gyorsan a markomba kaptam, amíg elmentem a fényképezőgépért. Alig tudtam benttartani, mert olyan kis csúszós volt a teste. Azután a szénára visszahelyezve sikerült ezeket a fotókat készítenem róla. 

Kicsit ugyan távolabbról, de így néz ki szemből.

Ennyi lett volna  a mostani beszámolóm. Remélem továbbra is követitek Málnáskerti kalandjainkat. Igyekszem nem eltűnni és friss beszámolót készíteni a következő héten is. 

Tavaszi történések a birtokon

 

A csibékről szóló híradást megelőzően is igen hosszan elnémultam a blogon. Ennek pedig az az oka, hogy március végén átestem egy kézműtéten. Az alagútszindrómám ugyanis a januári disznóvágás után odáig súlyosbodott, hogy az azt követő éjszaka már egyáltalán nem tudtam aludni, annyira zsibbadtak a kezeim. Így az éjjeli-hajnali órákat azzal töltöttem, hogy az interneten bogarásztam valami jóhírű kézsebész után. 

Nagy elégedettségemre találtam egy híres-neves kézdokit, aki Pécsett is rendel és ráadásul egy olyan eljárással dolgozik, amihez nem szükséges szikével felvágni a tenyeret, hogy az alagút szindróma tüneteit okozó szalagot átvágja. Ez nagyon vonzó volt számomra, egyrészt gyorsabb gyógyulással, másrészt kevesebb kockázattal kecsegtetett. Így végül már januárban elmentem egy vizsgálatra, amely megállapította, hogy alkalmas vagyok erre a beavatkozásra. A bal kezem műtétjére végül március 26-án került sor, mert akkorra tudtuk úgy szervezni, hogy Gábor három hétig itthon legyen, így legyen kb. 2,5 hetem a regenerációra.

Mindössze két tűszúrás nyoma látszott a kezemen, ahol be és kivezette a csuklómon áthúzott fonalat, melynek segítségével gyakorlatilag elfűrészelte a szalagot. Három nap múlva már le is lehetett venni a kötést és víz is érhette a kezemet. Úgyhogy a 4. napon már főztem és mosogattam. De nyilván nehéz dolgokat nem emeltem és azóta sem emelek bal kézzel. Egyelőre rátámaszkodni nem tudok és még kicsit dagadt a csuklóm, de 4 héttel a műtét után már mindent önállóan, egyedül intézek a birtokon. Etetést, fejést, darálást, minden házimunkát (na jó, tésztát azért még nem gyúrok vele). Igazából a kerti szerszámok (kapa, gereblye, vasvilla) használatáról vagyok letiltva, hogy azok ne nyomják a tenyér párnáját, ami a doki szerint azért még hónapokig érzékeny lehet. Viszont a zsibbadás azonnal megszűnt. És mióta a jobb kezem is kímélve van, így azon is jócskán enyhültek a tünetek.

De azért a műtétet megelőzően és az után is zajlottak az események a birtokon, csak volt olyan munkafolyamat, amit a gazda egyedül végzett. 

Én a műtétre készülve még előtte begyúrtam mindenféle tésztát és sütöttem egy jó pár dolgot, hogy feltöltsem a készleteket.

Már a húsvétra készülés jegyében sütöttem két gyönyörű fonottkalácsot. Mi ugyanis kaláccsal esszük a sonkát. Itt az egyik éppen a fonás utáni másodszori kelés fázisában.

Íme a két, lehet, hogy kicsit szabálytalan, de nekem csodaszép és legfőképpen finom hatfonatú kalácsom.

Mivel a kályhát nem érdemes egyetlen dolog sütése miatt begyújtani, hát gyorsan összekevertem még egy gyümölcskenyérnek való tésztát is. Sajnos kicsit eltörött, amikor a formából kiborítottam, de ez az élvezeti értékéből nem vont le.

A tigris kenyér meg kicsit behorpadt az egyik oldalán. Fogalmam sincs, mitől. Ezúttal ilyen szabálytalanra sikerült minden. 

Amilyen gyéren teljesítettek a pipik február végén március elején,  a hónap közepére úgy beindultak, hogy márciusban végül több, mint 200 darab tojást produkált a 10 tyúkocskánk. Köztük volt ez a két érdekes szélsőség. Középen a normál méretű tojás, balra 92 g-os (ebben végül 2 sárgája volt), jobbra 18 g-os.

Szerencsére még a műtét előtt sikerül megépítenünk az új villanypásztor rendszert, amelynek a terveiről már korábban beszámoltam. Az oszlopok és a karók nagy része már elő volt készítve, így végül két nap alatt sikerült az építés.

Első nap lefúrtuk a meglévő oszlopokat és közben kiderült, hogy még három darabra szükség van. Így újból indult elölről a folyamat: vágás, kérgelés, csiszolás és égetés, de végül minden oszlop a helyére került. 

Másnap következett a karók leverése. Ami embert próbáló feladat volt a csontszáraz földbe. (Persze miután elkészültünk egy hetes esős időszak következett, ami után lényegesen könnyebb lett volna ez a művelet.)

Mivel a nyomvonalat kicsit bevittük az erdőbe, hogy a komposzt ládák is a villanypásztoron belül legyenek, természetesen útban volt néhány fa. Ezeket ki kellett vágni, feldarabolni, hogy ki tudjuk hozni az erdőből. Persze ezzel is ment az idő.

Azután végre jöhetett a zsinórok kihúzása , ugyanis négy sor huzalt terveztünk, azért a szarvasok mégse tudjanak könnyen átlépdelni rajta. 

Majd még aznap este sikerült a gép bekötését is megcsinálni. És üzemelt az új rendszer. 

Most nagyjából körbe vezetlek benneteket az új "belső" udvarunkon. 

Az úton elhelyeztünk egy kapu nyílást. Itt lehet autóval és traktorral bemenni. Ide a későbbiek folyamán rendes kétszárnyú kaput tervezünk. És tervben van még két kisebb kapu is, hogy ne kelljen a drótok között bujkálni vagy nagyot kerülni gyalogosan.

Balra elindulva a pásztor lenyúlik majdnem az erdőig. A lenti terület szénahozama olyan gyér, hogy a jövőben inkább gyümölcsfákkal szeretnénk betelepíteni. Így védve lesznek a kecskéink és a vadak ellen és locsolni is lehet őket szükség esetén, mert közel van víznyerési lehetőség.

Majd elfordulva elhalad a tó mellett egészen a korábbi konyhakerti villanypásztorig. Leghátul  a régi nyomvonala mentén fut.. Amit időhiány miatt egyelőre még nem bontottunk el.

Jobbra elindulva hagytunk egy kis előkertet a ház előtt. Idővel ezt is szeretnénk parkosítani. Vágyunk most már némi fára, bokorra, virágra, amit nem legelnek le illetéktelenek. 

A ház előtt kb. 7-8 méterre fut és így a pipik rezidenciája kívül került a rendszeren. De azt is bele véve, már túlságosan nagy lett volna és a legelőből is sok elveszett volna. 

Majd elindultunk le az erdőbe. Itt adódtak a  már említett komplikációk. Hol egy nagy fa, hol egy már általunk ültetett csemete volt útban. Próbáltuk minél kevesebb veszteséggel megoldani. 

És ahogy írtam hátul a régi mellett fut közvetlenül.

Szerencsére a malacok mindjárt az első napokban megismerkedtek vele (ezt a visongásokból lehetett tudni) és azóta nem is próbálkoztak az illegális behatolással. A kecskéink pedig szerencsére nagyon tisztelik a villanypásztort, így eleve nem próbálkoztak vele. És vadak sem szaggatták meg eddig. Ami nagy szerencse, mert sajnos valami műszaki probléma lépett fel és egyszer csak azt vettük észre, hogy nincsi is delej a rendszerben, pedig áram alatt van.

Emberem átnézi, okát nem találja. Talán a gép romlott el. Csere egy másikra és hopp, megint működik. Majd egy pár nap múlva megint azt vesszük észre, hogy nem üzemel. Átnézés, ráesett egy faág. Faág eltávolítva, megint működik. Aztán egyszer megint csak nem. Egyelőre itt tartunk. Remélem lesz rá valami megoldás. 

Ezután következett a műtét, majd a több napig tartó esős és hideg idő. Miután az eső elállt a gazda sort tudott keríteni az éves nagytakarításra az istállóban. El is ment vele két napja, míg a vastagon felgyűlt almot kihordta. Majd egyedül be is termelt egy komplett szénabálát az időközben kiürült boxba. 

Viszont egy héttel a műtétem után, nagypénteken már én is visszaszálltam a buliba. Szerencsére addigra az idő is jobbra fordult és így egy kellemes napot tölthettünk együtt a csemetésben, ahol elültettünk kb. 1.200 db csemetét. Ebből 200 db frissen beszerzett akácfácska volt, a maradék 1.000 db pedig a tavaly beszerzett csemeték maradéka, amelyek a konyhakertben elvermelve teleltek át. 

És végül belefért egy kis kerti munka is. Sajnos tavaly év végén elmaradt az, hogy a korábbi füves sávokat és az egykori eper ültetvényeket bevonjuk a művelésbe. Így most a gazda először is felásózta ezeket a területeket. Ez két napját vette igénybe. Majd következett volna a rotálás.

Mivel két éve is az önkormányzat segítségét kértük, most is felhívtam a polgármesterünket, hogy kölcsön kaphatnánk-e a rotakapát. A válasz természetesen igen volt. Amikor kérdeztem, hogy mikor és hova mehetünk érte, mondta, hogy majd a falugondnokkal elhozatja. És így is lett. A probléma csak az volt, hogy a gép nem indult be, akárhogy is próbálkozott vele az emberem. 

Újabb telefon a falugazdásznak, hát ő sem tud mit mondani, de van egy másik gép, majd elhozza azt. Ezt pont a polgármesterünk szállította ki és mindjárt megpróbáltuk beindítani, de ez sem akarta az igazságot. Valószínűleg a hosszú állásidő miatt egy kis karbantartásra lesz majd szükség. De, hát akkor mi legyen.

Semmi gond, mondja polgármesterünk. Most nyert a falu pályázaton egy kistraktort, majd elküldi a falugondnokot és az megcsinálja. Ez volt pénteki napon, és hétfőn kora délelőtt már jött is a telefon, hogy pár perc múlva ott van a kapunál be kellene engednem.

Ugyan nem mértem az időt, de pillanatok alatt megcsinálta a felásott területet. Ez itt az egyik korábbi közlekedő rész.

Háttérben a másik közlekedő rész. Előtte pedig a korábban eperágyásként működő, időközben visszavadult terület. 

Ugyanez a terület a mások oldalról. Mindegyik részen kétszer ment át és szerintem nagyon szép, porhanyós lett.

Úgyhogy ezúton is köszönöm még egyszer a segítséget. Azóta egyébként az önkormányzat honlapján is közzétették, hogy akinek szüksége van rá, térítésmentesen igénybe veheti ezt a szolgáltatást, mondván, ha már a falunak van egy ilyen kis csodatraktora, akkor a lakosság is részesülhessen a használatából. 

Közben persze a kertészkedés is beindult már. Március elején már veteményeztem ezt azt. Most emberemmel közösen folytattuk, mivel én csak egykezes üzemmódban futok. Ő megcsinálta a magágyat, én elvetettem, visszatakartam és így tovább.

A rebarbarám már bontogatja szárnyait. 

A sóska sor is szépen zöldell.

Szerencsére ezúttal a borsóm is szépen kikelt. 

Összefoglalva tehát ez történ Málnáskertben március második felétől napjainkig. 

Tervben van a kertről  egy részletesebb beszámoló valamint az állatok is régen szerepeltek már. Remélem hamarosan újabb olvasnivalóval szolgálhatok.