Csibefutam avagy Marcsi és Julcsi történetének folytatása

 

Szépen gondoztam a tyúkanyókat három hétig, ők pedig lelkesen ültek a tojásokon. Igaz, hogy  a 21 nap végére az eredeti 22 darabból már csak 15 volt épségben. Sajnos viszont itt sem úgy alakultak a dolgok, mint ahogy kellett volna.

Szombaton délelőtt 10 órakor járt le pontosan a 21 nap, de azért még vártunk egészen vasárnap estig. Addigra összesen 4 életben lévő csibe volt a tyúkok alatt, plusz egy ami ugyan kibújt a tojásból, de már nem élt, mire megtaláltuk. 

Az életben lévő csibéket áttettük Marcsika alá. Julcsit hagytuk még hétfőn reggelig a tojásokon, de persze azokból már nem lett semmi.

Az egyik kicsi ládában rendeztem be a pipinevelőt. A kis etetővel itatóval. Naponta kaptak friss kamillateát, meg persze csibe indítótápot.

A négy csibéből egyen mindjárt látszott, hogy nem oké, szét voltak csúszva a kis lábai. Őt külön is raktam. Maradt egy fekete, egy sárga és egy tarka csibe. Olyan kis cukik voltak, de sajnos kedd reggelre már látszott a kis feketén is, hogy nincsen jól, délutánra el is pusztult.

Reméltem, hogy legalább a két világos csibe megmarad. Itt már három naposan a picikék.

A kis tarka olyan kis búbosfejű, szerintem Julcsikára fog hasonlítani.

Sajnos szerda délután a kis sárgát is holtan találtam a boxban, pedig reggel látszólag még semmi baja sem volt. Úgyhogy azóta csak a kis búbost és a mamáját gondozgattam. 

A pipi oviban még mindig ott volt Angry Bird és a kis Black Bubble, aki kedden már 6 hetes volt. A  mamája a csibe öt hetes korában újból el kezdett tojni. Gondolom már elég nagynak ítélte az utódot, hogy újabb gyermeket vállaljon.

Megpróbáltam a másik kotlóst is átrakni, de annak összetűzés lett a vége. Viszont a Marcsikát és a csibéjét éjszakára nem mertem a nyitott boxban hagyni, így késő este fél tíz- tízkor még lezarándokoltam az istállóba, hogy a keltető ládába téve Marcsikát és a pipit azt áttegyem a csibedróttal védett pipioviba, majd kora reggel az első utam hozzájuk vezetett, hogy vissza tegyem őket a helyükre. 

Ez azért elég macerás volt, így tegnap megnéztem, hogyan viselkednek egymással Marcsika és Bubble. A két tyúkanyót kicseréltem és vártam a fejleményeket. Bubble próbált egy kicsit keménykedni, de azután hamar rájött a méretbeli különbségekből adódó esélytelenségére. 

A reggeli etetés, darálás alatt, ami kb. 45 perc többször rájuk néztem, de azt leszámítva, hogy a fekete csibe folyamatosan hívta a mamáját, nem történt semmi extra. Időközben már egész jól viseli, ha meg akarom szeretgetni. 

Úgyhogy tegnap este az ő mamája végül visszaköltözött a pipiházba a többiekhez. Ő a hat hét alatt igencsak kigyúrta magát olyan súlya lett, hogy nem tartottam attól, hogy a többiek zaklatni fogják.

Itt zárójelben egy másik, de a tyúkokat érintő téma.

Kakas elleni védelemként még májusban rendeltem tyúknyergeket. A fehér tyúkom nézett ki nagyon csúnyán, így ő mindjárt kapott egyet. Akkor még kijártak az erdőbe és talán még aznap anélkül jött haza, mivel ez csak a két szárnyára volt ráhúzva. Kapott egy másikat, de a röpdéhez tartozó kifutóban is vannak bokrok, így abban is felakadt és elhagyta a háti védelmét.

Szerencsére a neten szembe jött velem egy másik fajta konstrukció. Itt a tyúk feje át van bújtatva a nyergen és úgy van a szárnya alatt tépőzárral megrögzítve, így nem tudja elhagyni.

Gondozandó csibék híján Julcsikát is felvittem már a múlt hét elején. Azt sejtettem, hogy nem lesz egyszerű menet a beszoktatás. A három hetes kotlás során olyan kis pehelysúlyú lett, hogy azóta is próbálom extra kajával feltáplálni. Sajtkészítéskor mindig félreteszek neki egy kis adagot, amit külön a pipiházban csak neki adok oda. Mondjuk nem kell kétszer kínálni semmi pillanat alatt tünteti el. Mivel a háta neki is meg volt kopasztva mindjárt kapott egy tyúknyerget. Ami most különösen jól jött a sok idegenkedő pipitárs között.

Pár napig még reggelente kicsuktam a többieket egy pár órára, etetőket téve az ajtó mindkét oldalára, hogy lássák egymást evés közben, de ne tudják bántani. 

Az első napokban azért ment a méregetés, meg oda-oda kaptak neki. Szegénykémet folyton a nagy növényzetben elbújva találtam. Mostanra talán már kezdik elfogadni.

És most jöjjön néhány sztárfotó a birtok legkisebb és legfiatalabb lakójáról.

Irtó mókás a kis búbos fejével. Itt folyamatosan nyomta ám a csipogást.

Két nap múlva már két hetes lesz és estére úgy teleeszi magát, hogy ki tudom tapintani a kis bögyét.

Nagyon édes, ahogyan folyamatosan utánozza a mamáját. Ahogy csipkedi a takarmányszemeket vagy iszik, most meg már megy ezerrel a kapirgálás is.

Szerencsére a kis trió továbbra is békében van. Azért a biztonság kedvéért betettem még egy etetőt, ha a tyúk esetleg el akarná zavarni Bubblet, akkor tud enni a másikból.

Itt a trió mindhárom tagja nagy buzgalommal kapirgál. Teljes a békesség.

Nem tudom mi lehetett az oka, hogy ilyen rossz volt a kelési arány és abból is csak ez az egy csibe maradt meg. A tanúság mindenesetre az, hogy a keltetővel sokkal nagyobb a sikerarány, mint kotlóssal. 

A bőség kertje

 

Júliusban mindig olyan dömping indul meg a kertecskémben, hogy nem győzöm betakarítani és feldolgozni a különféle terményeket. Természetesen a napi menüt is próbálom a frissen betakarított terméshez igazítani.

Idén sikerült igen méretes céklákat termesztenem. Itt az első betakarítás eredménye.

Próbálok kilépni a cékla csak savanyúságnak jó bűvköréből, így első körben egy majonézes céklasalátát terveztem be a múlt hétvégére, amit kiegészítettünk egy kis kukoricasalátával és némi grillezett husival. Természetesen a hús is saját nevelés, ezúttal  csirkemell és sertés tarja került a grillre.

A céklasaláta receptje úgy kezdődik, hogy végy egy darab céklát.

A fenti sor zöme hasonló súlycsoportban van. Ebből a mennyiségből ketten kétszerre ettük meg a salátát. 

Az uborka szezon is beindult nálunk. Legutóbb egy hosszabb időszak (4-5) nap kimaradt és egy csomó uborka akkorára nőtt, hogy eltevésre már nem volt alkalmas. De semmi gond, vannak itt a birtokon, akik érdeklődnek a friss, ropogós zöldség iránt. Malac mami és a lányok ezt kapták előételnek a dara előtt. Ez a mennyiség kétszerre is elég volt nekik.

A maradék uborka nagyobb darabjaiból készült egy nagy üveg kovászos uborka. Én rászoktam, hogy naponta egyet elropogtatok csak úgy magában. Fermentált ételként nagyon egészséges, erősíti az immunrendszert és tele van mindenféle hasznos anyaggal. Emberem kívánságára készült krumplis tészta is saját hagyma, krumpli és házi tészta felhasználásával, amihez a legjobb savanyúság a kovi ubi. A négy literes üvegből már csak 5 darab maradt, amiből kovászos uborka saláta lesz hétfőn. A kedvenc újságomban ugyanis a múlt héten jött szembe velem ez a recept és gondoltam kipróbáljuk.

A közepes méretű uborkák hámozás és gyalulás után fél kilós csomagokban mennek a fagyasztóba, hogy télen is ehessünk ubokra salátát. Persze nyilván nem olyan, mint a friss zöldségből készült saláta, de azért mi így is szeretjük. 

A még kisebb uborkákból pedig csemege uborka lesz. A kis receptes füzetemben lejegyeztem apukám híres-neves felöntőlevének receptjét. Most már évek óta így csinálom és nagyon finom, pont a mi szájízünk szerinti. Eddig már 10 üveggel el tudtam rakni, pedig még a tavalyiból is van 6 üveggel. De ahogy mondani szokták "A vantól nem kell félni." 

Előfordul, hogy egyszerre többféle termés is beérik. Ilyenkor vagyok igazán gondban, mert nem tudok mindből valami frisset készíteni. Ezúttal bazsalikom, metélőhagyma, zöldbab és zöldpaprika került a tálakba.

A zöldbab pucolás és blansírozás után éppen szárad, majd megy a fagyasztóba. Köretként és egytál ételként is nagyon szeretjük. Bár itt is bővítenünk kell a repertoárt, mert általában kétféle ételhez használjuk.

Ezúttal a paprikából készült el az egyik kedvenc ételem. Életemben először készítettem töltött paprikát. Szerencsére nagyon jól sikerült. Ugyan nem voltak valami óriásiak a paprikák, de kettővel azért én már jól laktam. Nyilván ezúttal is saját husi került bele.

Itt már rotyog a saját paradicsomlében. Na jó, egy üveg sűrített paradicsom is ment bele, hogy még paradicsomosabb legyen. 

A két rebarbara növényem is beindult. Két szürettel nagyjából 2,5 kilónyi szárat sikerült betakarítanom. 

Ebből rebarbara kompót készült, ami joghurttal vagy köleskásával fogyasztunk. De szerintem palacsintában is megállná a helyét. Ebből a mennyiségből 9 üveggel lett. És mivel megint akad pár levél, ami szedhető, holnapra epres-rebarbarás morzsasütit terveztem be desszertnek vaníliafagyival. 

Azóta újabb adag zöldbab, uborka és paprika került betakarításra és megkezdtük az első érett paradicsomok szedését is. Az újburgonyából pedig ma gnocci készült medvehagymás pesztóval (saját eltevés), amihez paradicsomot ettünk kísérőként.

Az alábbi képpel csak azt szeretném szemléltetni, hogy milyen hatása van a márciusban üzembe helyezett villanypásztornak. Az azóta eltelt 4 hónapban egy mini akácfa liget termett a ház és a konyhakert között. Ezt teszi, hogy sem a vadak, sem a kecskéink nem garázdálkodnak már ezen a területen. Ha belegondolok, hogy 10 évvel ezelőtt így kezdtük volna, akkor itt már egy komplett erdő lenne azóta. 

És minden csemete anyukája ez az egyetlen fa. Ontja az utódokat, persze ott is ahol nem kellene: kerti konyha közepén, konyhakertben is sorra bukkannak fel a kis akácfa növendékek. Nyilván kicsit sűrűen vannak, úgyhogy majd ritkítjuk őket.

Ezzel zárom is júliusi utolsó bejegyzésemet. Augusztusban ismét jelentkezem. Addig is legyetek jók és vigyázzatok magatokra ebben a hőségben. Én amúgy zokniban és kardigánban ücsörögve írom ezeket a sorokat a 23 fokos klíma mentes házikónkban. Áldás a vályog és a szalma. 

Hangulatjelentés Málnáskertből

Próbatételek című bejegyzésem folytatásaként beszámolok, hogy azóta hogyan alakult az élet a birtokon. Nyilván ami összedőlt, az összedőlt, ami elpusztult, az elpusztult, de azért vannak helyzetek, amik azóta megoldódtak.

Az első és legfontosabb a vízellátás helyreállítása volt a házban. Július 5-én romlott el a házi vízművünk, az emberem pedig 11-én délelőtt érkezett meg a korábban már beszerzett kúti szivattyúval. A terv az volt, hogy ez lesz összeépítve a házivízmű tartájával és így elhárul az a veszély, hogy hasonló probléma esetén a szivattyú szárazon üzemel.

Délután folyamán megérkezett Nimród a vízszerelőnk is és neki láttak a szerelésnek. Sajnos kiderült, hogy a több, mint 11 éves házi vízművünk tartálya is menthetetlen. Ekkor a fiúk elindultak a megyeszékhelyre, hogy beszerezzenek egy új tartályt. Nyilván szombat délután már csak a nagy építőáruházak voltak nyitva, a szaküzletek már bezártak. Így végül tartályt nem tudtak venni, vízre viszont szükség volt, vettek hát egy vadonatúj házi vízművet.

Igen ám, csakhogy az ásott kútnál komplett felújításra lesz szükség és egy teljesen új vízaknára. Ezért az uram nem akarta az új vízművet oda elhelyezni. Ezért kitalálta, hogy a fúrt kút szép, tágas aknájába kerüljön. Viszont így a fúrt kút vizét tudjuk majd használni. 

Neki is álltak a terv megvalósításának és szombaton este 9 órakor végre helyre állt a vízszolgáltatás a házban.

 

Ennek viszont annyi előnye lett, hogy így nem kell folyton ki-be kapcsolgatni a korábban ott lévő sima szivattyút, ha locsolni akarunk vagy az állatoknak kell vizet adni. Ezt eddig egy gereblyenyéllel oldottunk meg, hogy ne kelljen ki-be ugrálni az aknába. Ami azért elég macerás volt, nem mindig találtuk el a megfelelő pontot és akkor hosszú másodpercekig bökdöstük a kapcsológombot, mire végre beindult a gépezet.

Most viszont egyszerűen bedugjuk a használni kívánt vízkonnektort és voilá már jön is a víz a slagból. 

Így tehát a vízszolgáltatás rendben van, csak potom 1/4 millió forintba került: az új kúti szivattyú, az új házivízmű,  a szerelvény anyagok és a munkadíj. Jó az is igaz, hogy az elmúlt 11 évben nem fizettünk vízszámlát és úgy akkor már nem is olyan sok.

A másik gondunk, ami azóta megoldódott, hogy július 10-én, tehát a poszt írásának másnapján végül ideért a bálázó és elkészítette a gurigáinkat. A szépséghiba az egészben csak az, hogy a 2025-ben készült 74 db bála helyett, írd és mond mindösszesen 14, azaz tizennégy darab bála lett az egész területen.

Így természetesen eladásban nem kell gondolkodni, örülünk, ha a mi jószágainknak elegendő lesz ez a mennyiség. Mondjuk ilyen silány minőségben még nem kaszáltak nálunk, mint az idén. Vagy hiányzott kaszapenge, vagy nem volt éles, de olyan tarajosan lett lekaszálva sok helyen. Ezenkívül nagyobb területek elmaradtak, a korábbi kaszáláshoz képest. Ráadásul mivel a kaszálás után majdnem két hét eltelt a bálázó sem tudta rendesen felszedni a szénát, illetve volt olyan csík, amire rá sem ment, mert rengeteg széna maradt rajta a földön.

Tekintettel a bálák csekély számára, kis túlzással azt mondanám, hogy minden szénaszálra szükségünk van. Ezért én a bálázás másnapján már neki is álltam a földön maradt széna összegyűjtésének. Kis kupacokat készítettem gereblyével, majd villával feldobáltam a traktor pótjára.

A háztól a pipibirodalomig terjedő területről, ami nem olyan hatalmas, máris összegyűlt egy adagnyi.

Íme az első forduló, közben persze időnként megtapostam, hogy minél több férjen még rá. 

Itt már meg is érkeztem az istállóhoz. Nem tudom, figyelitek-e, hogyan áll a traktor. Igaz, hogy csiga üzemmódba és többször korrigálva, de én tolattam be egészen az ajtóig. 

Itt a már említett kompletten elhagyott sodort szénacsík, csak már összekupacolva. 

Ez a sor nem is fért fel egyszerre a pótkocsira. 

Végül három nap alatt nyolc fordulóval hordtam be az istállóba. Ezzel a mennyiséggel egy box majdnem plafonig tele lett, egy meg kb. félig. Ezzel a mennyiséggel szerintem bő egy hónapig ellesznek a kecskéink. 

A konyhaablakból nézve még elég sűrűnek tűnik a bála mennyiség. A két villanypásztor közötti kicsiny területen mindjárt ott van két bála.

Viszont ezen a hatalmas dombon ez az egy szem árválkodik.

És a túloldalon sem jobb a helyzet. Szana-szét szórva a már említett 14 db bálácska árválkodik a 4 hektárnyi legelőn.

Szóval érthetitek miért olyan nagy az elkeseredettség a gazdatársadalomban, főleg az állattartók körében. Még le sem kaszáltattunk, de már megkeresett az a birkatartó gazda, aki a tavalyi bálákat felvásárolta, hogy széna után érdeklődjön.  Ha nálunk a Dunántúlon ilyen siralmas a helyzet, hogy  a tavalyi mennyiség 20 %-át sem éri el az idei, akkor mi lehet az Alföldön.

Összefoglalva, a helyzet kissé szomorú, de ránk nézve nem tragikus. Anyagilag nyilván ez sem kellemes, hiszen így több, mint 2,5-szeresébe került nekünk egy darab bála, mint tavaly. Ráadásul tavaly az eladott bálák fedezték a kaszáltatás költségét, sőt még valamennyi szemes takarmányra is futotta a nyereségből.

A végére azért jöjjön egy kis léleksimogató. Herr Schwarz fényképezés közben odajött és dobott egy hátast, hogy "ugyan már kisgazdám,  simogasd meg a pocakomat!"

Menekültek befogadása, avagy Marcsi és Julcsi beköltözik

Az úgy történt, hogy két hete felhívott egy nagyon kedves egykori szomszédom, hogy tudnék-e segíteni neki. Bár először nem tudtam, miről van szó, de a válasz egyértelműen igen volt, hiszen Richi az elmúlt 11 évben már számtalan alkalommal segített vagy húzott ki szorult helyzetemből. Ekkor megkérdezte, hogy be tudnék-e fogadni két tyúkot, mert a gazdájuk levágással fenyegeti őket.

Igazából két igen lelkes kis kotlósról van szó, aki a barátnője apukájé, viszont nem és nem hajlandóak lemondani az anyai örömökről, ezért a gazdájuk ultimátumot adott: vagy keresnek nekik másik helyet vagy jön a kés.

Hát így történt, hogy két hete, szombat délelőtt megérkezett Richi és barátnője az autó csomagtartójban rejtőző ládákkal. Amiket be is költöztettünk az egyik üresen álló boxba. 

A két kotlós mellé még hoztak 2 doboz tojást és egy nagy tál szemes kukoricát. Én egészen eddig abban a hiszemben voltam, hogy addig kell gondoznom a tyukicákat, amíg ki nem kelnek a csibék és utána elviszik őket. Erre kiderült, hogy nem, nem. A tyúkok és a szaporulat is az enyém, hiszen ők nem tudják hova tenni őket. Majd, ha egyszer lesz helye, akkor viszonzásképpen adhatok neki két tyúkot.

Szóval így indult, hogy újból pesztrálhatom a várandós kismamákat. Miután elmentek elhelyezgettem alattuk a tojásokat. Richi útmutatója alapján két napig egyáltalán nem kellett kiengednem őket. Úgyhogy hétfő reggelig csak ücsörögtek a helyükön.

Azóta naponta egyszer, reggelente jönnek ki. Pontosabban leveszem a felső ládát és szépen, óvatosan kiemelem először Julcsikát. Neki igen bohókás fizimiskája van és két hete még teljesen kopasz volt a kis háta. Gondolom igen népszerű volt a kakasnál.

A mami reggeli szünete alatt a tojások szépen szellőznek, ennyi pont kell nekik, hogy friss levegőhöz jussanak.

Julcsika először az itatóhoz megy és megtölti a magát friss vízzel.

Meg azt is láttam, hogy olyan cukin kinyújtóztatja a lábacskáit. Hátra felé egyenesen nyújt mindkét lábán. Gondolom a hosszú ücsörgésben elgémberedik neki.

Utána jöhet a kaja. Bár Richi azt mondta, hogy szemes kukoricával etessem őket, mert abban van elég kalória, amivel kibírják 24 óráig, Julcsika napokig rá sem nézett. Miután elkezdtem aggódni, hogy ez így nem lesz jó és a mi darakeverékünkből (kukorica, búza, árpa)  is raktam egy adagot. Ennek azután rögtön neki is látott. Julcsika azóta is ezt részesíti előnyben.

Miután evett és ivott, amennyire szüksége volt szépen magától vissza is megy a ládikójába és ráül a tojásokra. Nekem csak a tetőt kell visszaraknom. 

Ezután jön Marcsika. Ő egy igen szépen fejlett kendermagos tyúkocska. Szintén kiemelem a helyéről. 

Addig a tojások levegőznek. 

Hát ez a kismama már kezdett megijeszteni, mert egyáltalán nem láttam, hogy evett-ivott volna. Közben én ugye jövök-megyek, intézem a kecskéket, darálok. Persze időnként odanézek, de nem állok felettük 20 percig. Azután végre láttam, hogy iszik. Na gondoltam, legalább az rendben van.

És tegnap láttam először, hogy eszik is. Úgy tűnik neki bejön a szemes kukorica, mert ma egész végig azt csipegette.

Mondjuk az első megmozdulása, amikor először kivettem az volt, hogy beleállt az etetőbe és egy jó nagy adag kakát elhelyezett benne. Még az a szerencse, hogy a másik oldalra és nem pont rá a darára, kukoricára. 

A falatozás után jöhet az italozás. 

Hidratációs szünet után még jöhet egy kis szabadidős tevékenység.

Egy kis ténfergés, csőr törölgetés miegyéb, majd szépen ő is visszaül a tojásokra. 

Első nap egyszerre engedtem ki őket, de Marcsika  a szabadidős tevékenysége után Julcsika tojásaira ült vissza. Ami azért nem volt jó, mivel ő nagyobb testű és eredetileg 13 tojást raktam alá, míg Julcsika alatt csak 9 db volt. Azóta sajnos törtek el néhány tojást, így végül 9-9 darab maradt alattuk. Viszont azóta inkább felváltva engedem ki őket. 

Nagyjából túl vagyunk a félidőn, úgyhogy jövő héten szombat-vasárnap kiderül, hogy jók voltak-e a tojások és ha igen, hány csibe lesz. Remélem a saját kotlóssal végzett kísérlet eredményeit meghaladják, de ha nem, akkor is lesz még két tyúkocska Málnáskertben, akik a tojásellátmányhoz hozzájárulnak a jövőben.