Életünk nagy kalandjába vágtunk bele március végén. Ekkor érkezett meg ugyanis egy keltető gép a messzi távolból, ugyanis pontosan egy hónap alatt ért ide a csomag. A terv az volt, hogy március 10-e körül be tudjuk üzemelni, de végül két hét csúszással indulhatott a projekt. Még tavaly beszereztem az alábbi könyvet.
Ez lett a Bibliám az elmúlt időszakban. Előtanulmányokat végeztem a témában és a könyv pontos útmutatót ad a folyamathoz. A gépet tehát 34 db tojással beüzemeltük március 27-én. A falon látható kis puska segítségével történt a tojások gondozása. Minden naphoz hozzárendelve a hőmérséklet, páratartalom, kell-e forgatni, szellőztetni, permetezni.
A gép elvileg teljesen automata és be lehet állítani különböző tojásokhoz (csirke, kacsa, liba és galamb) forgatja is a tojásokat, a párásításhoz a vizet is adagolja. Mi most a manuális módot választottuk és mi állítgattuk be a hőmérsékletet és forgattuk is a tojásokat. De azért oda kellett figyelni és egy aprócska rést hagyni rajta, amelynek szűkítésével-tágításával lőttük be a nagyjából pontos értékeket. Pár tized foka hőmérsékletben és pár százalék a páratartalomban azért belefér. Szerintem a kotlós sem hőmérővel és páratartalom mérővel a hóna alatt ül a tojásokon.
Múlt hét csütörtökön azután megkezdődött az izgulás. El sem tudtam képzelni, hogy akár egy csibe is ki fog kelni a tojásokból. Aznap viszont már hallottam, hogy egy-vagy több tojás is el kezdett csiporogni. Egész nap csiviteltek. Így már biztos voltam, hogy legalább egy csibém lesz.
Végül péntek reggel a 21. napon 5.50-kor néztem be a keltetőbe és akkor már kikelt az első csibe. Még nagyon friss volt, mert csurom nedves volt a kis csóri. Az utasítások szerint a keltetőben kellett hagyni a csibéket, amíg teljesen megszáradnak. Itt már öt madárka száradozik a jó melegben.
A csibék nevelését a pipioviban terveztük, ott készítettünk elő egy csibenevelő dobozt. De hát oda is el kell jutni valahogy. Így üzembe helyeztem egy "utazó dobozt" is. Egy pici kartondobozt kibéleltem némi forgáccsal és négyesével-ötösével szállítgattam át a picikéimet. Útra készen a második csapat.
Íme a pipi nevelődoboz. Gábor asztali körfűrészének doboza új életet kapott. Ezt tudtuk a legegyszerűbb módon berendezni nekik. Szikével kellett csak pár metszést készíteni, ahol az infralámpát be tudjuk lógatni.
Íme a kéró belülről. Először egy réteg széna került bele, hogy alulról szigeteljen, majd erre jött egy réteg forgács. A cuki minietető és itató a keltető géppel együtt érkezett. És akkor nevettem, hogy mik ezek a nevetséges kis "babaeszközök". De tényleg elég nekik egyelőre. Az itatóba 2 dl fér bele és 4-5 óra alatt alig egy deciliter fogy el belőle. Az etetőt meg dupla ennyi idő alatt ürítik ki. Mondjuk nagyon kis rendetlenek, mert egy csomót kifötörnek belőle az alomba.
A kelés jól elhúzódott mert az utolsó csapat szombat reggelre lett meg. Így a 34 tojásból 24 kelt ki. Mondjuk a megadott napokon mi nem lámpáztuk meg a tojásokat (pedig az is be van építve a keltetőbe, mármint a lámpa), akkor már ki lehetett volna szelektálni a nem termékenyeket. Mindegy, majd legközelebb.
A szakkönyv szerint, amelyik tojásból nem kell ki a csibe a 22. nap végéig, abból már nem lesz semmi. És így is lett. Volt egy 25., amin látszott, hogy már el kezdte a csibe feltörni, de sajnos végül nem tudott kibújni, pedig adtam neki még pár órát ráadásba.
A 24-ből a 3. napra 21 maradt. Egy még a születése napján elpusztult. Kettőnek pedig valami genetikai rendellenessége volt mert szétcsúsztak a kis lábacskáik. Az egyiknek még megpróbáltam segíteni. Az interneten javasolták ezt a lábösszehúzásos technikát. Hát nálam nem vált be. Két napig hagytam, azután elengedtem őket, mert így életképtelenek lettek volna.
Ilyenkor nehéz az ember szíve, mert hát olyan cuki. De sem az ő, sem a magam szenvedését (hogy így lássam) nem akartam meghosszabbítani. Így hát külön raktam őket a kis dobozba, hogy szépen elaludjanak. A gazdálkodáshoz ez is hozzátartozik, hogy nem játszunk istent és nem próbálunk mindenkit, minden áron megmenteni.
Szerencsére viszont a többi 21 él és virul. Esznek, isznak, futkároznak és játszanak. Nem tudom, mi olyan érdekes a doboz sarkában. Talán a dobozt összehúzó kapcsok, de rendszeresen beállnak a sarokba és kopogtatják, mint valami miniharkályok.
Azért mellékelek egy kis videót is a cukiságaimról, hogy ti is lássátok, hogy zajlik a csibék élete.
