Eseménydús május

 

A májusi hónapunk ez évben igencsak eseménydúsra sikeredett. Kezdtük mindjárt egy bicikliversennyel 1-én, 2-án unokaöccsökkel és unokahúggal sétarepüléssel egybekötött repülőnapon vettünk részt. Május 23-án disznóvágás volt nálunk, 24-én 11 év somogyi lét után végre eljutottunk a szennai skanzenbe és végül két év után ismét elkísérhettem emberemet egy körre. Ezúttal Lipcsében töltöttünk egy hétvégét megkésett névnapi ajándék gyanánt. Szóval múlt héten ezért maradt el a friss bejegyzés a blogon. De most pótolom a hiányosságot.

Május 21-én ott hagytam abba a Málnáskerti történéseket, hogy a várva várt faanyagunk végre megérkezett és ennek elpakolásával töltöttük a napot. Másnap pedig már a disznóvágás előkészületeivel voltunk elfoglalva. Tavaly ősz óta ez már a harmadik alkalom, hogy unokatesóm, Kriszta és párja, Pali segítségével állunk neki a feladatnak.

Ugyan csak péntek késő este érkeztek meg, másnap hajnal 4-kor már talpon voltunk. Ezúttal is két malacot vágtunk, természetesen az időjárás miatt csak a húskészletek feltöltése volt a cél. Ilyenkor már nem lehet füstöl árut készíteni. A most már összeszokott csapat annyira ügyes volt, hogy délre már szét is volt bontva mind a két malacka. A húsok kicsontozva várták az elcsomagolást.

Itt Krisztike már a töpörtyűnek való zsírt bőrözi le.

Míg Kriszta töpörtyűzik, Pali még az utolsó combot csontozza.

A munka dandárját ráadásul csak hárman végezték, mivel én azon kívül, hogy az egyik malacot átmostam a magasnyomású mosóval, a kinti munkákban nem is vettem részt. Ezúttal én voltam a főzős lány, úgyhogy a húsleveske már 10 órakor rotyogott a kinti sparherden. Meg a rohangászós is én voltam. Elláttam az állatokat, kiszolgáltam az embereket szendviccsel, teával egyéb kívánságokkal. Meg persze hordtam be és csomagoltam el a már elcsomagolható húsokat.

Gáborom is a töpörtyűnek valót gyártja. Előtte a ládákban szortírozva gyűlnek a mindenféle disznóságok. 

Annyira ügyesek voltunk, hogy délután 14,00-ra már a töpörtyűt is kisütötték a fiúk. Háromkor úgy ültünk le ebédelni, hogy a kerti konyha már el volt rámolva, minden elmosogatva. Húsok pedig bent a fagyasztóba. Két fiókom lett tele mindenféle jósággal, plusz még a cica-kutya bandának is lesz pár hónapra való rágcsálni való bőr és egyéb nyesedék.

Másnap azután egy kiadós alvás és reggeli után négyesben elindultunk és kirándultunk egyet. Megnéztük a szennai skanzent és sütiztünk egyet Kaposváron. Innen Krisztáék már hazafelé vették az irányt. Pünkösd hétfőn meg csak otthon pihengettünk.

Mivel a lipcsei utat 29-e, pénteki  indulással már hónapok óta beterveztük ezért a maradék három napban erre kellett rákészülnünk.

Közben azért negyedórás etapokban sikerült a tornácot is gyommentesíteni. Mégis csak nézzünk ki valahogy. Előtte kép.

Utána kép. Szépen, kulturáltan, ahogy kell.

A gazdának sikerült betermelni az utolsó szénabálát a kecskéknek. Ennek most már ki kell tartania  a kaszálásig, ami egyelőre várat magára. Tavaly ilyenkorra már bebálázva hevert a legelőn 74 db bála. Idén én már annak is örülni fogok, ha a fele meglesz. Van, ahol még mindig épp csak arasznyi a fű. Bár tegnap volt egy kiadós eső, meg állítólag a távollétünk alatt is esett kétszer, úgyhogy azért reménykedem, hogy még nőni fog a fű mennyisége kaszálásig.

Amíg hordta a szénát folyamatosan ment a daráló, hogy a távollétünk idejére mindenkinek jusson dara. Durva a fenti tyúkoknak és a kispipiknek és finom dara a malacoknak. 

Mielőtt elindultunk még meg kellett erősíteni a lányok karámját. Kancsikánk ugyanis temérdek szabadidejét a folyamatos bontásnak szenteli. Így az időközben elfáradt egykori malacól oldalából kimentett deszkákat felhasználva megerősítettük a karámot.

Eredetileg ez a rész is be volt deszkázva, csak már elbontotta a fiú.

Most átláthatatlanra erősítettük. Szögeltünk, csavaroztunk, drótoztunk. Remélhetőleg már csak pár hónapig, max. fél évig kell kibírnia a tákolmánynak. Addigra remélhetőleg elkészül a bontásbiztos új helyük.

Az ajtó megerősítés előtt.

Megerősítés után, de már az utazásból hazatérve. Friss fénykép. Ha a fentivel összehasonlítjátok, látható, hogy a jobboldali lezárásból egy deszkát már elbontott azalatt a pár nap alatt, amíg nem voltunk itthon. Szerencsére az így keletkezett rés maximum pusziszkodásra elegendő. Kancsikán be, a bentiek pedig ki nem tudnak jönni a nyílás mérete miatt. 

A tegnapi kiadós eső utáni medencében a mai napon már megnyílt a malac wellness. Egyik malackámnak már melege volt, ezért megmártózott a medencében.

Az elindulásunk idején az egyik tyúkocskám már el kezdett kotlani, mire hazaértem még egy tyúkanyó betársult mellé. Úgy döntöttem, a természetre bízom, és hagyom, hogy tegyék a dolgukat. Nem különítem el, nem takargatom őket. Reggelente az egyik mami mindig kiszaladt és eszegetett a többiekkel, viszont a másik egyáltalán nem akart leszállni a tojásokról. Ezért tegnap reggel már levettem és kitettem őt a többiekhez, akkor viszont rögtön neki látott és ő is evett.

Ma reggel rászántam az időt és megnéztem, hogyan is van ez a kotlás dolog. És nagyjából 20 perc után szépen maguktól visszamentek az ólba és visszaültek  a tojásokra. Szóval, ha minden jól megy kb. három hét múlva lesznek megint kiscsibéink.

Közben a többiek az elég szépen visszazöldült kifutóban kapirgálnak naphosszat. 

A mai nap szenzációja pedig, hogy a holnap 7. hetüket töltő aprócsibéim kiléptek a pipiovi falai közül. 

Az első és legbátrabb pipike már az ajtó közelében.

Pár perc múlva pedig már a kecskék karámjában kapirgált.

Azért a  többiek nem voltak ilyen merészek. Ők  még csak a kijárat körül toporognak.

Illetve a boxok közötti folyosón sétálgattak. Az etetőjüket és itatójukat ide kellett helyeznem, mert a kisebb termetű kecskék beférnek a kijáraton és felborogatnák az edényeket.

Szerintem hamarosan ráéreznek a szabadság ízére és ha akarom, sem fogom tudni őket visszacsukni az ólba.

Az öt napos távollétünk alatt egy nagyon kedves helyi fiatalember vállalta az állatok gondozását. Már a decemberi kalandozásunk alatt is őt kértük meg. Most viszont újabb kihívás elé állítottuk, hiszen már fejni is kellett a kecskéket. Egyszer mutattam meg neki és szerencsére ráérzett a technikára és jól ment neki. Most is körbementünk és megbeszéltük melyik állatfajtának mit kell enni és inni adni, meg azért hagytam írásos tájékoztatót is a sok információ miatt. Például kecskék nevei, fejési sorrendjük. 

Nagyon hálásak vagyunk neki, hogy ilyen lelkiismeretesen gondozta az állatkáinkat és mindenki egészségben várt minket idehaza. Nagyon szeretjük ezt a fajta életet és nem is vágyunk folyamatosan utazásra, de azért néha jó egy kicsit kimozdulni és szerencsére eddig mindig találtunk valakit, aki ugyanolyan gondos volt a jószágainkkal, mint mi magunk.