Már május 29-én, amikor elindultunk Gáborral a kamionos körre kotlott két tyúkocskám. Szépen gyűjtögették maguk alá a tojásokat. Június 2-án, amikor haza érkeztem már 16 db tojás volt kettőjük alatt. Az egyik alatt jóval több volt, így igazságosan elosztottam 8-8 db-ot mindkettő alá.
Azt gondoltam, megnézem, hogy beavatkozás nélkül, hogyan is megy ez a dolog és a természetre bíztam a dolgot. Nagyon szorgos kis kotlósok, egyáltalán nem is akartak leszállni a tojásokról. Reggelente én vettem ki őket a fészekből és tettem be az udvarra, hogy egyenek-igyanak. Utána szépen maguktól visszamentek az ólba és visszaültek a tojásokra.
A tojásokat nagyon védték. Amikor felnyitottam a tojófészek tetejét két tollgömbbé fújták fel magukat és közben kurrogtak.
A probléma csak az volt, hogy az egyik tyúk telhetetlenségében folyton visszaharácsolta a tojásokat a másiktól, sőt az újonnan tojt valamennyi tojást begyűjtötte. A legvégén már 24 db volt alatta. Végül a másik meg is unta a folytonos lopkodást és kiköltözött a tojófészekből az ól egyik sarkába. És ő ott kezdett gyűjtögetésbe. Alatta 11 db tojás volt már, amikor már én is is meguntam a tojásharácsolást és filctollal megjelöltem a tojásokat.
Azután persze csak vártunk és vártunk, hogy mikor indul meg a kelés, mivel nem tudtuk pontosan, honnan is számoljuk a 21 napot.
És végül múlt héten kedden az esti etetésnél találtuk az ólban ezt a kis fekete tollgombócot.
A terv az volt, hogy 24 órát várunk és az addig kikelt csibéket az anyjukkal levisszük az istállóba, mivel a pipiólban nem tudtuk volna biztosítani a kicsiknek az evést ivást és féltettük is őket a nagyoktól. A maradék tojásokat pedig betesszük a másik kotlós alá. Sajnos azonban semmi sem úgy alakult, ahogy kellett volna.
Másnap reggelre a tyúk alatt két halott csibe volt. Hogy az anyjuk nyomta agyon őket vagy eleve életképtelenek voltak azt persze nem tudjuk. 24 óra után viszont nem várhattunk, mert a kiscsibe addig bírja ki étel és ital nélkül. Ráadásul azt sem tudtuk, hogy pontosan mikor kelt ki.
Így végül szerda kora délután leköltöztettem a tyúkot a csibével. A maradék tojásokat is utána vittem, de ott már nem akart ráülni, amit amúgy sejtettem is.
Ráadásul a másik tyúk a reggeli etetés után nem találta meg a szénával letakart tojásait és nem ült vissza rájuk, így azok persze kihűltek. Érdekes, hogy amíg a tojófészekben voltak, akkor az ott letakart tojásokat megtalálta mindkettő és visszaültek rájuk. Most valamiért megzavarodott és utána hiába is tettem vissza már nem akart visszaülni rájuk. És itt untam meg az egész, bízzuk a természetre dolgot. Mivel ezek még viszonylag friss tojások voltak, legalább a malacok jól jártak. Bedobáltam a vályújukba és pillanatok alatt el is tüntették.
Mivel éjszakára nem mertük a tyúkot kint a boxban hagyni, végül a korábbi csibenevelő dobozába költöztettük be, amit betettünk a teljesen zárt műhelybe. Így szerdától vasárnapig ott nevelgethette a kicsikéjét.
Tegnap viszont a pénteken már 10 hetes nagyfiúk és nagylányok felköltöztek a pipiházba és így felszabadult a pipiovi.
Így az újdonsült egyedülálló egy gyermekes anyuka birtokba vehette az egész pipiovit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése