Miután a szénatárolós fiaskó utáni sokkból kikászálódtunk, emberem itthon tartózkodásának második hetében áttértünk a következő programpontra, méghozzá az úszótavunk/tűzivíztározónk építésére. A tóépítő munkássá avanzsált gazda mindjárt egy kis biomunkával kezdett, mert még tavalyról ott maradt egy nagy földkupac, amit el kellett szállítani a tópartról. Ez mehetett megint a pipiröpdébe, mert ezek a csajok folyton akkora gödröket kaparnak, hogy nem győzzük töltögetni őket.
Sajnos, ha nincs pár millió forintod, hogy megbízz egy profi tóépítő céget, akkor lassú és hosszadalmas dolog ez a tóépítés. Mivel tavaly nem volt sem időnk, sem energiánk a part teljes kialakítására, most egy kis plusz munka következett. Ugyanis a csapadék több helyen bemosta a partot, így fel kellett hajtanunk a fóliát és a geotextilt körbe az egész tó körül, hogy kiigazítsuk. Előbb persze még körben levágtuk a felesleges fóliát és geotextilt.
A felhajtás után szembesültünk az alábbi látvánnyal.
Valamilyen állatka vagy állatkák belakták szépen az egész tópartot és szabályos járatrendszert furkáltak bele.
Emberem szépen körbekúszott a két méteres vízmértékével és elegyengette a partot, ahol szükséges volt.
Valamint a kis kőműveskanalával kiigazította a korábban kialakított lépcsőt, ahol kellett, ahova majd a kavicsborítás kerül, ami takarni fogja a fóliát.
A következő lépés a tóépítésnél a kavics szállítmány meghozatala lett volna. Csakhogy az utánfutónknak még mindig nem volt műszakija. Szerencsére a több, mint egy hónappal korábban megrendelt padlólemez végre megérkezett. Úgyhogy a lassan 12 éve használt utánfutó komplett felújításon esett át. Az új padló mellé új lámpákat és csatlakozót is kapott. Szegényke már megérdemelte, amennyit ez nekünk spórolt a szállítási költségeken az elmúlt években, azt nem is tudjuk kiszámolni. Végül a hét közepére sikerült időpontot kapni a műszaki vizsgára, amin csont nélkül átment.
Hazafelé pedig már nem üresen jött, hanem egy fél köbméter kaviccsal.
A kavics széthordás és elrendezés nemes feladatát magamra vállaltam, mivel a gazdának fontosabb és olyan dolga akadt, amit csak ő tudott megcsinálni. Két kis fémvödröcskémet kb. félig töltöttem meg, így abszolút nem nehezek, majd a tópartra sétálva a kialakított mélyedésbe borítottam és szépen elrendezgettem.
Hogy ne legyen túl unalmas és nehéz a feladat, ezért egyszerre 20 percet foglalkozok vele. Ez a jelenlegi állapot, ami kb. 2,5 órányi munka volt négy napra elosztva.
Viszont közben lassan el is fogyott a kavics. Sajnos utánpótlást hozni nem sikerült, mert az internet jól becsapott minket. A tűzép, ahonnan a kavicsot hozta internet szerinti nyitvatartása jó nagy átverés volt. Szépen elautózott a 25 km-re fekvő városba és ott derült ki, hogy szombatonként nincs is nyitva.
Pedig az volt a nagy tervem, hogy mire hazaért, én szépen körbe kavicsozom a tó partját.
Viszont legalább a létrát sikerült felszerelnie. Így azért sokkal könnyebb a ki-bemászkálás. Már csak azért is, mert a kavicsozott részen már nem lehet közlekedni, hiszen akkor belecsúsznának a tóba.
Azért el kell mondanom, hogy a lehető legjobb döntést hoztuk, amikor egy szimpla tűzivíztározó helyett úszótó építését választottuk. Az elmúlt hetek kánikulájában irtó jó volt csobbanni benne miután a kinti feladatokkal készen voltunk. Bár semmilyen növény sincs benne egyelőre és semmilyen vegyszert, kegyszert sem használunk a vize nagyon kellemes, nem poshadt, nem büdös, nem algásodik. Olyan, mint egy igazi természetes tó vagy folyó vize.
Az utánfutó a kavicshordás után sem pihenhetett, hiszen közben megkezdődött az árpa aratása és bizony ebből be kellett tárolni jó pár mázsát a következő évre. Két fordulóval is hozott a gazda, nagyjából 9 mázsát. Persze, ahogy megérkezett a szállítmány a mi kis törpekecskénk már dugta is a fejét a gabonatengerbe. Így kénytelenek voltunk az egyik boxba zárni, hogy ne legyen útban és ne csapja el a hasát a kis torkos.
Nagyjából fél óra alatt le is ürítettük az utifutit. A módszer a következő: végy négy jó nagy vödröt, meg egy kicsit a meregetéshez. Én töltögetek, emberem meg hordja. Amíg elvisz egy fordulóban két vödröt, addig én megtöltöm a másik kettőt. Így megy mint a karikacsapás. A két fordulóval egy hombár teljesen megtelt, egy pedig félig van. Júliusban pedig jöhet a tritikálé.
Sikerült végre a darálót kiköltöztetni a hombárok mellé. Ehhez szükség volt némi villanyszerelésre, mert a takarmánytárolásra a mostani pipiovi helye volt eredetileg kiszemelve és ott lett kiépítve a dugalj. Most a szükséges villanyszerelési anyagok beszerzése után az én ezermeseterem szépen elvezette ide az áramot és így végre nem porolunk a műhelyben.
Mindezek mellett még sikerült a ház körüli nagy villanypásztor és a kecskék villanypásztora alatt is körbe kaszálni. Legközelebb megyek vele és filmezem, ahogy ilyenkor a kecskék követik az emberemet, mint egy Messiást és falatozzák a frissen kaszált füvet.
A ház körüli kaszálékból meg én gyűjtöttem össze két kocsinyival és hordtam be a kecskék boxába, mert a tavalyi év utolsó bálájából már alig maradt. Az idei kaszálás pedig sajnos nem úgy sikerült, ahogy terveztük.
A tavaszi aszályos időszak miatt a fű nem és nem akart növésnek indulni, így május hónapban nem volt értelme még kaszáltatni. Azután június első felében pedig többször esett és nem volt egy olyan ablak, amibe belefértünk volna. Június 18-tól nyílt meg egy hosszabb, száraz és meleg időszak, amikor azonnal szóltunk a tavalyi emberünknek, hogy akkor lehetne jönni.
Műszaki problémák miatt húzódott, halasztódott a dolog és végül is nem is ő jött a csudaszép, modern John Deerejával, hanem egy másik gazda, mivel időközben elkezdődött az aratás és ott volt szükség az üzemképes traktorokra.
Sajnos a régi technika nem volt túl megbízható, mert vasárnap reggel 8,45-kor elkezdett kaszálni és délben úgy ment el a meghibásodott járművel, hogy még a fele sem volt készen.
Ezután jött egy harmadik gazda, aki este 10-ig kaszált és még hétfőn is vissza kellett jönnie, mert az első több nagy foltot elhagyott.
Szóval most kicsit magam alatt vagyok, mert a tavalyi csilli-villi gépet megelőzően is ilyen régi MTZ-vel kaszáltak nálunk és három óra alatt mindig megvolt. Most meg egy napba sem fért bele. Így a száradás miatt legkorábban szerdán lehetett volna bálázni.
Kedden délelőtt már elkezdtem az egyeztetést, mert előtte sodorni kell a szénát, azt viszont csak akkor lehet, ha mindjárt megy utána a bálázó, mert ha sodorva ázik el, akkor már nem lehet megmenteni. Akkor még azt ígérték, hogy szerdán tudnak jönni, azután mégsem értek ide. Úgyhogy a szerdai nagy zivatarban végül jól elázott az egész. Persze még nincs veszve semmi, ha most jól kiszárad és nem ázik meg többet.
Úgyhogy most várunk és reménykedünk, hogy azért lesz széna a télre a jószágoknak. Szorítsatok nekünk!
