Próbatételek

 

Most már több, mint 11 éve, hogy ezt az életutat választottuk és még soha nem éreztem, hogy a Jóisten ennyire próbára akart volna tenni minket. Június eleje óta egymást érik a kudarcok, csalódások, mindenféle problémák. Ez az írás egyfajta terápia is, hogy kiírjam magamból az ezek miatt érzett frusztrációmat, hogy  letegyem és elengedjem a veszteségeket.

Pedig olyan szépen indult ez nyár. Épp, hogy megjöttem a németországi csavargásból. Majácskán, az anyakecskén már látszott, hogy közeleg az ideje. Annyira vágytam rá, hogy legyen tőle egy kislány. Úgyhogy eléggé megviselt, hogy a gida még az ellés napján elpusztult.

Alig három nap múlva pedig jött az újabb csapás. Az istállónál szabadon engedett kispipik közül hatot valami, feltehetően nyest lemészárolt. Az, hogy tojás koruktól fogva én nevelgettem a kicsikéimet és akkor nyolc hetes korukban így veszítek el hatot szintén nem tett jót a lelki állapomnak.  

Főleg, hogy elkerülhető lett volna, ha visszazárom őket esténként  a pipioviba. Igaz, hogy ez alkalmanként 15-20 perc futkosásba telt volna, de lehet, hogy akkor még ma is élnének.

Az állatállományt ért  veszteségek után alig öt nap telt el és a gazda elintézte, hogy a szénatárolót már ne építeni, hanem elbontani  kelljen. És még örülhettünk, hogy senki sem sérült meg.

Három hétig küzdöttem a két kotlóssal, hogy a végén egyetlen egy csibe legyen a jutalmam. Elpocsékoltunk vagy 35 darab tojást. Közben persze a többiek is abba hagytáka tojást, úgyhogy szégyenszemre kellett vegyünk egy dobozzal, mert teljesen kifogytunk. 

Viszont az az egy legalább él és virul, a mamája anyatigrisként védi.

Az utánfutónk miatt is akadtak nehézségek. Hiába rendeltük meg az új padlólemezt hozzá már valamikor május közepe táján, pár napos, max. egy hetes szállítási idővel. Egy hónapba tellett, mire megérkezett. Ezért plusz pénzért idegen utánfutót kellett bérelnünk az állványzathoz, hogy még nagyobb legyen a már amúgy sem kicsi veszteségünk.

Sajnos a ház körüli villanypásztor a kezdetektől fogva nem üzemelt rendesen. A végleges javítását, illetve a probléma kiderítését húztuk-halasztottuk. Aminek meg is lett az eredménye. Négy hónapnyi delej nélküliség után a vadak felfedezték, hogy hát ez egyáltalán nem ráz. Ezzel egyidejűleg meg is kezdték a veteményesem dézsmálását.

Úgyhogy én július eleje óta gyakorlatilag a kertünkben kempingezek. Azaz az éjszakákat sötétedéstől a hajnali világosodásig kint töltöm a szabad ég alatt. Így néz ki a táborhelyem.

Persze el lehet képzelni, hogy milyen így az alvásminőségem, mikor a falu kutyái felváltva üvöltenek, gyakorlatilag egész éjszaka, ha nem, akkor a mi kutyáink észlelnek valamit, meg persze a reggeli harmattól vizes lesz minden körülöttem, plusz még nagyon hideg is tud lenni egy tiszta éjszakán. Úgyhogy fél ötkor, amikor már világosodik bebotorkálok a hálószobába és ki vagyok ütve 7 - fél 8-ig.

És még mindig nincs vége a megpróbáltatásoknak. A vasárnap hajnali bebotorkálás után kezet akartam mosni és félzombi állapotomban konstatáltam, hogy a csapból nem folyik a víz. Mindjárt rohantam a szivattyúhoz, hogy üzemel-e, de csendben volt. Úgyhogy akkor kidőltem. Csak a reggeli etetés után kezdtem nyomozni, hogy mi lehet a probléma

Először elektromos gondra gyanakodtam. De kiderült, hogy biztosítékok rendben. Majd miután jobban megnéztem, kiderült, hogy a szivattyú lenyomta a szívócsövet. Persze mindez mikor történik: vasárnap és amikor egyedül vagyok itthon.

Hívom a vízvezeték szerelőnket. A feleségét sikerült elérnem, kiderült Pécsett van a vásárban, de délután átnéz a fiával, aki szintén szakember. Megjönnek, csövet visszaszerelik, szivattyú csak nem és nem akar beindulni. Végül arra a következtetésre jutnak, hogy akkor a járókerék biztos elkopott benne, venni kéne egy újat.

Hétfőn szaküzletet hívom, alkatrész van. Városba be, alkatrész haza. Kedden délelőtt jön a srác, szétszedi a szivattyút, kiderül, hogy más alkatrészek is tönkre mentek, így nem tudja beüzemelni.

Úgyhogy most már lassan egy hete nincs folyóvíz a házban. De én bevezettem! Igaz, hogy folyni nem folyik, de legalább bent van.

Szerencsére a leendő malacbirodalomnál elhelyezett vízkonnektortól a slag elér egészen a fürdőszobáig. Így a vödröket és a kádat teleengedve két napig elvagyok ezzel a vízmennyiséggel. Tegnap a maradékhoz melegítettem még egy-két fazéknyi vizet és még fürödhettem is. Amúgy ment a lavórból mosakodás. 

És ha ez még nem lett volna elég, az idei kaszálással is szívunk, mint a torkos borz. Eleve, hogy a korábbi 3-4 óra helyett, több, mint egy napba telt a kaszálás. Ami végül június 29-én megtörtént. Azután a bálázó nem ért rá bebálázni, úgyhogy egyszer megázott. Száradás után újabb egyeztetés. A sodrást végző srác lebeszéli a bálázóval, hogy akkor múlt vasárnap jönnek egyszerre: az egyik besodorja a szénát, a másik meg báláz.

A srác a rendsodróval meg is érkezett kora délelőtt. Eltelt pár óra mire én  is észbe kaptam  hogy hát hol a bálázó. Megyek ki kérdezem. A srác hívja: ja, hát elromlott a gép, szereli majd jön másnap. Hát erre úgy kiakadtam, mivel direkt mondtam neki, hogy csak akkor szeretném sodortatni, ha mindjárt megy a bálázás is. Mivel, ha besodorva ázik el, akkor tönkre megy, vagy újból szét kell dobatni és újra sodorni, ami nyilvánvalóan plusz pénz.

Hívom a fickót, hogy hát miért nem szólt, hogy várjunk a sodrással. Erre még ő sértődött meg, és közölte, hogy akkor keressünk másik bálázót, mert ő nem jön. Hát itt tartunk. A másik, akit találtunk meg hétfő óta nem ért ide. Tegnap megint volt egy kis zápor, szerencsére nem vészes. Most az a legfrissebb állapot, hogy holnap délelőtt érkezik.

Hát dióhéjban ennyi lett volna az utóbbi időszak nyűgeinek története. De hozzáteszem, hogy ez cseppet sem vette el a kedvemet a falusi élettől. Átmentem buddhába és úgy vagyok vele, hogy majd minden szépen megoldódik, vagy nem. Na és akkor mi van? Kezünk, lábunk megvan, érzékszerveink épek, tető van a fejünk felett, a kamra, hűtő tele van élelemmel, hitelünk nincs. Akkor miért is kéne nekem/nekünk aggódni, idegeskedni. Nyilván nem  ugrálunk örömünkben, ha a fentiekhez hasonló dolgok történnek, pláne ha sorozatban, de túl kell lépnünk rajtuk. 

Az élet így is csodaszép. Itt vagyok Isten tenyerén, a természet közepén. Körbevesznek az állatkáim, akiktől rengeteg szeretet kapok. Az uram meg lassan úton van hazafelé az új kúti szivattyúval. Új alapokra helyezzük a vízrendszert, hogy ilyen azért többet ne fordulhasson elő.