A bőség kertje

 

Júliusban mindig olyan dömping indul meg a kertecskémben, hogy nem győzöm betakarítani és feldolgozni a különféle terményeket. Természetesen a napi menüt is próbálom a frissen betakarított terméshez igazítani.

Idén sikerült igen méretes céklákat termesztenem. Itt az első betakarítás eredménye.

Próbálok kilépni a cékla csak savanyúságnak jó bűvköréből, így első körben egy majonézes céklasalátát terveztem be a múlt hétvégére, amit kiegészítettünk egy kis kukoricasalátával és némi grillezett husival. Természetesen a hús is saját nevelés, ezúttal  csirkemell és sertés tarja került a grillre.

A céklasaláta receptje úgy kezdődik, hogy végy egy darab céklát.

A fenti sor zöme hasonló súlycsoportban van. Ebből a mennyiségből ketten kétszerre ettük meg a salátát. 

Az uborka szezon is beindult nálunk. Legutóbb egy hosszabb időszak (4-5) nap kimaradt és egy csomó uborka akkorára nőtt, hogy eltevésre már nem volt alkalmas. De semmi gond, vannak itt a birtokon, akik érdeklődnek a friss, ropogós zöldség iránt. Malac mami és a lányok ezt kapták előételnek a dara előtt. Ez a mennyiség kétszerre is elég volt nekik.

A maradék uborka nagyobb darabjaiból készült egy nagy üveg kovászos uborka. Én rászoktam, hogy naponta egyet elropogtatok csak úgy magában. Fermentált ételként nagyon egészséges, erősíti az immunrendszert és tele van mindenféle hasznos anyaggal. Emberem kívánságára készült krumplis tészta is saját hagyma, krumpli és házi tészta felhasználásával, amihez a legjobb savanyúság a kovi ubi. A négy literes üvegből már csak 5 darab maradt, amiből kovászos uborka saláta lesz hétfőn. A kedvenc újságomban ugyanis a múlt héten jött szembe velem ez a recept és gondoltam kipróbáljuk.

A közepes méretű uborkák hámozás és gyalulás után fél kilós csomagokban mennek a fagyasztóba, hogy télen is ehessünk ubokra salátát. Persze nyilván nem olyan, mint a friss zöldségből készült saláta, de azért mi így is szeretjük. 

A még kisebb uborkákból pedig csemege uborka lesz. A kis receptes füzetemben lejegyeztem apukám híres-neves felöntőlevének receptjét. Most már évek óta így csinálom és nagyon finom, pont a mi szájízünk szerinti. Eddig már 10 üveggel el tudtam rakni, pedig még a tavalyiból is van 6 üveggel. De ahogy mondani szokták "A vantól nem kell félni." 

Előfordul, hogy egyszerre többféle termés is beérik. Ilyenkor vagyok igazán gondban, mert nem tudok mindből valami frisset készíteni. Ezúttal bazsalikom, metélőhagyma, zöldbab és zöldpaprika került a tálakba.

A zöldbab pucolás és blansírozás után éppen szárad, majd megy a fagyasztóba. Köretként és egytál ételként is nagyon szeretjük. Bár itt is bővítenünk kell a repertoárt, mert általában kétféle ételhez használjuk.

Ezúttal a paprikából készült el az egyik kedvenc ételem. Életemben először készítettem töltött paprikát. Szerencsére nagyon jól sikerült. Ugyan nem voltak valami óriásiak a paprikák, de kettővel azért én már jól laktam. Nyilván ezúttal is saját husi került bele.

Itt már rotyog a saját paradicsomlében. Na jó, egy üveg sűrített paradicsom is ment bele, hogy még paradicsomosabb legyen. 

A két rebarbara növényem is beindult. Két szürettel nagyjából 2,5 kilónyi szárat sikerült betakarítanom. 

Ebből rebarbara kompót készült, ami joghurttal vagy köleskásával fogyasztunk. De szerintem palacsintában is megállná a helyét. Ebből a mennyiségből 9 üveggel lett. És mivel megint akad pár levél, ami szedhető, holnapra epres-rebarbarás morzsasütit terveztem be desszertnek vaníliafagyival. 

Azóta újabb adag zöldbab, uborka és paprika került betakarításra és megkezdtük az első érett paradicsomok szedését is. Az újburgonyából pedig ma gnocci készült medvehagymás pesztóval (saját eltevés), amihez paradicsomot ettünk kísérőként.

Az alábbi képpel csak azt szeretném szemléltetni, hogy milyen hatása van a márciusban üzembe helyezett villanypásztornak. Az azóta eltelt 4 hónapban egy mini akácfa liget termett a ház és a konyhakert között. Ezt teszi, hogy sem a vadak, sem a kecskéink nem garázdálkodnak már ezen a területen. Ha belegondolok, hogy 10 évvel ezelőtt így kezdtük volna, akkor itt már egy komplett erdő lenne azóta. 

És minden csemete anyukája ez az egyetlen fa. Ontja az utódokat, persze ott is ahol nem kellene: kerti konyha közepén, konyhakertben is sorra bukkannak fel a kis akácfa növendékek. Nyilván kicsit sűrűen vannak, úgyhogy majd ritkítjuk őket.

Ezzel zárom is júliusi utolsó bejegyzésemet. Augusztusban ismét jelentkezem. Addig is legyetek jók és vigyázzatok magatokra ebben a hőségben. Én amúgy zokniban és kardigánban ücsörögve írom ezeket a sorokat a 23 fokos klíma mentes házikónkban. Áldás a vályog és a szalma.