Vad élmények a birtokon

Egy szép vasárnap reggelen éppen reggeliztünk, mikor megakadt a szemem egy számomra addig ismeretlen madárkán, aki az egyik fácskát körülvevő drótkerítésen üldögélt.

Azután az egy madárból kettő, majd ...

... három lett. Ha tippelnem kéne, akkor papa, mama és a gyerek, bár nemigen látszik méretbeli különbség.

Nálunk a távcső mindig kéz közelben van, mert bármikor szükség lehet rá. Így most is azon keresztül szemléltük meg reggeli vendégeinket. A korábban látott madarakhoz képest nagyobb testű, a szárnyai zebracsíkosak   és egy   érdekes   bóbita   is volt   a fején. Elég   hosszú,   enyhén   ívbe   hajló  csőrrel felszerelve.

Látszólag  reggelizni  jöttek  és  módszeresen  vizsgálták   át a  területet. Hosszú   csőrükkel  időnként lecsapva a zsákmányra, sétálgattak körbe-körbe.

Soha életünkben nem láttunk még ilyen madarat, ezért  először természetesen jól kibámészkodtuk magunkat. Utána került elő a fényképezőgép is és sikerült is jó néhány fotóval megörökíteni őket.

Azután persze rávetettük magunkat a számítógépre és Google ezúttal is a barátunk volt. Mert elég volt annyit beírni, hogy zebracsíkos szárny és bóbita és máris megjött a megfejtés: búbos bankák jöttek hozzánk reggelizni.

Sajnos azóta sem láttuk őket. Reméljük azonban még visszatérnek hozzánk, bár hamarosan - augusztus végén - útra kelnek Afrikába, ahol a telet töltik. 

Ha előbb nem is, de reméljük jövőre újból meglátogatnak minket. Mivel általában lomberdők szélén, legelők körül, galagonya - és kökénybokrokkal bővelkedő gyepen szeretnek élni. Ezek pedig mind megtalálhatók Málnáskertben.

A búbos banka család mellett még egy szép élményben volt részünk júliusban, mégpedig egy  gímszarvas csapat képében. Nagyobb vadakból is bőven akadnak látogatók a birtokon. Az első években leginkább csak dámvadakat láttunk. Vaddisznónak csak a nyomát: a feltúrt foltokat a legelőn. 

Az utóbbi időben azonban megjelentek a gímszarvasok is. Az alábbi képeken (sajnos nem a legjobb minőségűek, mert már sötétben készültek) egy népesebb csapat legelészik éppen a háztól kb. 100 méterre.

Éppen a teregetnivalót vittem ki a tornácra, amikor felfedeztem a csapatot. Mindjárt riasztottam életem párját. A sorrend természetesen itt is a távcső, fényképezőgép volt. 

Ahogy ezen a képen is látszik, volt köztük néhány igen termetes agganccsal felszerelt jószág. 

Mindenesetre megint csak áldottuk a szerencsénket, hogy a véletlen erre a vidékre sodort minket és hogy napi szinten van részünk ilyen látványban.

Egyszerre egyik képen sincs az összes, de ha jól számoltam, akkor egy nyolc fős kis csapat fogyasztotta vacsoráját a legelőn.

Az alábbi képek látnivalóan nem mostanában készültek, csak mivel a témába vág és emlékeztem rá, hogy vörös bundás "barátunk" is többször meglátogatott minket, kikerestem néhányat. Ezek pár éve télen készültek két különböző alkalommal.

Egyszer csak úgy keresztül bandukolt a legelőn az akácos irányába, ahol a kotorékja található.

Közben azért meg-megállt nézelődni.

A másik alkalommal egy igen hideg februári napon a konyhaablakból lett megörökítve. Valami elhullott madártetemet talált.

Abból lakomázik (jobb hijján, gondololm nemigen tudott válogatni).

Remélem tetszettek a képek és továbbra is maradjatok velem, mert ahogy ebben a hónapban sikerült tartanom az ígéretemet a heti rendszeres jelentkezéssel, úgy a következő hónapban is számíthattok a heti betevő olvasnivalóra Málnáskert mindennapjairól.