Kerti fejlemények, valamint állati jó képek

Megint beköszöntött az ősz, a betakarítások pedig már hetekkel ezelőtt megkezdődtek Málnáskertben. A krumplit  már teljes egészében kiszedtük. Első körben  két ládával lett, amiből az egyikben zömében apró krumpli van csak. (De hát ugye, aki a kicsit nem becsüli.) Reményeink szerint azért elegendő lesz a következő évi újkrumpliig. 

Ezen reményükre leginkább az ad okot, hogy nem vagyunk nagy burgonya fogyasztók. Ugyanis az elvetetthez képest szerintem igencsak kevés lett, viszont a tavalyihoz képest meg jóval több.

Második kör. Itt még a terepen gyűlnek a gumócskák.

Amire   viszont   büszke   vagyok, hogy igen   szép   lett a   hagymatermésünk. (Hozzátéve,   hogy   a kertészkedő   szomszédaim   már jó   ideje felhagytak   a hagymatermesztéssel mondván,  hogy   soha nem sikerült. Így már nem erőlködnek tovább vele.

Itt bizony hagymák lapulnak. Hát igen a gyomtalanítással egy ideje nem foglalkoztam. Így is örülök, ha betakarításra és a feldolgozásra jut időm.



A második szedés eredménye ez a nagy szakajtónyi hagyma.

Kiterítve három ládában száradnak.

Itt pedig a korábbi betakarítás eredménye száradás és lepucolás után. (Anyukám tanácsai alapján.)

Összehasonlítva a tavaly betakarított kb. tucatnyi ping-pong labada nagyságú hagymácskával szerintem ez óriási eredmény.

Itt még a kerti konyhában száradgat egy kicsit a termés.

Íme a végeredmény. Nekünk most már jöhet a tél, éhen biztosan nem halunk.

Másik sikerágazatom a zöldhüvelyű zöldbab termesztése volt az idei évben. Ebből már több kilónyi csücsül a fagyasztóban, úgy, hogy természetesen frissen is fogyasztottuk.

Egyszeri betakarítás eredménye nagyjából három kilónyi.

Megtisztítva szikkadnak mielőtt betessékelem őket a hűvösre.

Amúgy sósvízben megfőzve, majd vajon átforgatva jó sok fokhagymával megbolondítva isteni köret húsok mellé.

Gyűlik a repertoár a saját előállítású alapanyagokból főzhető ételekből. Itt tepsiben sült fűszeres tarja, vajas-fokhagymás zöldbabbal és sült burgonyával. Egyedül a mártás készült bolti majonézből és csemege uborkából. Nagyon-nagyon finom volt.

Augusztus utolsó napjaiban a zsákmánnyal teli kosaram. Vajon mi lapul a sóska alatt?

Tádám! Igen, életem első csemegekukoricái na meg megint egy adag zöldbab és néhány szem paradicsom.

Itt már előkészítve főzésre. Végül ez lett a vacsorám. Mármint nem az összes, hárommal megelégedtem, a többi szintén ment a fagyasztóba.

Találós kérdés. Mi lehet a tálcákon?

Megfejtés: kukoricahaj, vagy más néven kukoricaselyem. Aki eddig nem tudta, bizony ez is gyógynövény. A húgyuti betegségek kiváló természetes gyógyszere.

Amúgy a csemegekukoricát nagyon bírom, mert hogy minden porcikája felhasználható a gazdaságunkban. A szemeket ugye megesszük mi, a csövet a kecskék elropogtatják, a levelek bejönnek a kecskék mellett a malacoknak is. A zsenge szárat a kecskék szintén szeretik és végül ott a selyem, amit leszárítva elteszek a gyógynövénygyűjteményembe.

Sikerült tovább bővítenem a készleteimet. Idén cickafark és aranyvessző (az utóbbi csak volna, ha a kecskék meg nem ették volna) is került az üvegekbe. Szeretnék még galagonyát és csipkebogyót is gyűjteni. 

Szintén sikeresnek mondható a napraforgótermesztés. Hozzátéve, hogy egyetlen magot sem vetettünk el.  Sajnos némelyiken annyi tányér van, hogy nem bírja el a súlyát. Ez itt két olyan példány, amelyik megadta magát a gravitációnak. Nagyjából 20 darab kisebb nagyobb maggal teli tányér szárad most itt.

A karnyi vastagságú növényt elvonszoltam az állatokhoz.

Majd felszívtam magam és áthajítottam a túloldalra, ahol már gyülekezett a társaság.

Délutánra nem sok maradt belőle.

Szintén elégedettség tölt el, ha a sütőtöktermésre nézek. A hagyományosból van 6-7 darab a három növényről.

A kis hokkaidók pedig világhódító babérokra törnek. Igazából most már nem is tudom, hogy ez két vagy három növény-e. Mivel az egyik igencsak visszamaradt a fejlődésben, lehet, hogy azt a másik kettő el is nyomta.

Itt rengeteg tököcske lapul a levelek alatt. Egyelőre csak tippelni tudok, de egy 20 darab szerintem van. Úgyhogy hódolhatunk a sütőtök szenvedélyünknek a télen.

A hokkaidó telepem ameddig a szem ellát. Ez úgy két vagy három növény.

Idén sikerült számos korábban nem termesztett növényt felnevelni. Így például van néhány darab céklánk. Egy kis paszternákunk. 

A magról vetett padlizsánjaim közül végül csak kettőn van termés. Igaz ezen a szép példányon mindjárt öt darab is.

Az öt darab rebarbaránk egyike. Ez a zászlóshajó az öt növényből. A többiek orgonasípszerűen egyre kisebbek. Sajnos a poloskák nagyon rájárnak, de szerencsére csak a levelekre, ennek meg ugye a szárát esszük.

Ami viszont nem sikerült az a paradicsom, paprika. Sajnos a palántának vetett magok nem keltek ki. A káposzta, karalábé vonalon részeredmények vannak. A Neem olajnak hála a kártevők nem zabálták fel őket, viszont sokkal többet kellett volna locsolni őket és a tök árnyékolás sem tett jót neki. A töknél 1,5 - 1,5 méteres sor és tő távolságot írtak. Ha, ha, ha! Inkább 4-5 métert kellett volna. Ezek futnak, mint a veszdelem.

Szóval tapasztalatból is rengeteget takarítottam be, ezt majd csak jövőre tudom hasznosítani.

Végül pedig jöjjön a sok  "állati jó" kép.

A kútásás miatt kidöntött fa lombkoronája hamar felkeltette a kecskehölgyek érdeklődését.

Délutánra egy levél sem maradt rajta.

Lilike az egyetlen bújós kecskénk mióta Józsikánkat elveszítettük.

Ha leguggolunk hozzá általában odajön és hozzánk dörgöli a fejét, úgy köszönt és jelzi, hogy egy kis simogatást igényelne.

Bendegúz pocakra gyúr meg a koronaékszereire (méretéhez képest legalábbis). Idén még idegen donorra lesz szükség. 

Malacmasszázs.

Ez meg csak úgy cuki a kis behajlogatott lábaival.

Lilike a gazdival is smúzol egy kicsit.

A gazdi és a kicsi Bendegúz.

Egy levelekkel teli akácág és a lányok már fel is sorakoztak.

Gyűlnek a malackák. Kíváncsiak, meg hátha van rajtad valami ehető. Végig próbálnak mindent, cipőt, zsebet stb.

Az alábbi fotókat pedig kedves barátunk, Fésüs Barna követte el, aki szabadidejében aktív természet fotós. Neki van türelme a legjobb jeleneteket vagy pozíciókat kivárni.

Cickányok

Málnuska kitűnő fotóalany. Isteni képek készültek róla.

Kedvencem



Persze Boróka is gyönyörűséges

 

Gazdi lerohanva.

Párhuzamos avagy szinkron evés (a szinkronúszás evészeti megfelelője)

"Ez most meghótt vagy csak alszik?"

Ezekkel a képekkel zárom soraimat. Az augusztusi eseményekről való beszámolási kötelezettségemnek ezennel eleget tettem. Legközelebb már a szeptemberi történések jönnek. Ahogy az utóbbi két hónapban ügyesen csináltam szépen sorban, hetente.