Legutóbbi beszámolómban csirkepolis folytatásáról olvashattatok, de az elmúlt három hétben emellett még sok minden történt Málnáskertben. Ahogy már említettem párhuzamosan folytak az események, hogy minden területen haladjunk.
Új nyári munkarendet vezettünk be, ami azt jelenti, hogy nálunk bizony 4.20-kor csörög a vekker. Egy kis reggeli átmozgató torna után már indulunk is neki a napi feladatoknak. Általában az előtte való napon megbeszéljük a másnapi programot, ki, mit fog csinálni együtt vagy külön-külön. Elsőként a ház körüli területet kellett kulturált állapotba hozni, ugyanis már mindenhol szinte derékig ért a növényzet. Ez nyilvánvalóan a gazda feladata volt.
Mindhárom villanypásztor alatt kaszálni kellett, továbbá a ház, a kút környéke is ápolásra szorult. Ezenkívül mindenfelé vezető utakat kaszált és persze a pince tető sem maradhatott ki, ahol már embermagasságúra nőtt a növényzet.
Amíg a gazda kaszált, addig én a kertben tevékenykedtem. Gyomlálás, kapálás, veteményezés, friss termények betakarítása, feldolgozása volt a programom. Majd elláttam az állatokat.
A közös reggelit követően folytatódott csirkepolis építése. Délben ebéd és egy kis csendes pihenő, majd 15.00 óráig folytattuk a munkát. Időközben ugyanis rájöttünk, hogy ha még sok-sok évtizedig szeretnénk gazdálkodni, akkor nem zsigerelhetjük ki magunkat és nem mehet tovább a "látástól-vakulásig" való dolgozás, mint ahogy az első években tettük. Bár, ha az étkezési szüneteket leszámítjuk, így is bőven meg van a napi 8 óra munka hajnal 5-től du. 3-ig.
Miután a gazda végzett a ház körüli kaszálásokkal és a tyúk lakás megépítésével, neki kezdett az áprilisban ültetett csemetés ápolásának, ahol közben igencsak elburjánzott a növényzet.
A legtöbb helyen ez volt a kiinduló állapot.
Előző este összeállítottam az uram reggelicsomagját, amivel ő hajnal 5.00-kor elvonult kaszálni. Addig én a kert, állatok, csirkepolisz festése háromszögben mozogtam.
Munka közben.
Kaszálás utáni állapot.
Ezen a képen látszik az előtte-utána különbség. A domb tető már kész, a kerítés melletti sáv még hátra van.
Kaszálás után az északi domboldal. Egyelőre a csemeték nem látszanak ilyen távolságból, de azért ott vannak és a többség jól is van.
Sajnos a kaszálás mellett egy másik probléma is megoldásra várt. Azt már a kerítés megépítése után egy hónappal felfedeztük, hogy a vadak bizony csináltak maguknak több bejáratot is. Vannak az alul bújósok (vaddisznók) és ....
... a felül ugrósok (dámvad, szarvas, őz), akik szerencsére csak egy helyen, de ott konkrétan legyalázták a drótot.
A koncepció az volt, hogy a gazda 5-től 10-ig kaszál, addig én a ház körüli teendőimet és a festést intézem, majd csatlakozom hozzá és javítjuk a kerítést.
Felszerelkezve a szükséges anyagokkal és szerszámokkal ő már reggel lezötyögött a traktorral.
Szerencsére maradt egy fél tekercs drótunk, így a tönkretett részhez újat tudtunk kihúzni, majd a kereszt rudakat felszögelve adtunk még egy merevítést a kerítésnek. Illetve ezek akadályozzák meg, hogy az ugrósok lenyomják a drótot, a bújósok meg felhajtsák alul.
Belülről ugyanaz az elem. Mivel itt látszott a vadcsapás ezért megerősítettük még a mellette levő közt is.
Igazság szerint a vadkerítés minden egyes elemét ilyen alul és felül rögzített kereszt elemekkel kellene megerősíteni, de kiszámoltuk, hogy kb. 7 m3 faanyag kellene bele. Ami ugyan rendelkezésre áll, de a fákat ki kellene dönteni, méretre vágni, odacígölni a helyszínre (ami szintén nem egyszerű, mert traktorral nem lehet körbejárni a kerítést, tehát cipelhetjük kézben) és még felrögzíteni.
Ezért abban maradtunk, hogy igény szerint javítunk. Folyamatosan ellenőrizni fogjuk a kerítést és ahol bejutnak a vadak, ott felrakjuk a kereszt elemeket.
Első körben egy pár helyen kellett még az alsó már kialakított bejáratot megszüntetni, illetve volt egy pár gyanús hely, ahol könnyebben be lehetett volna jutni oda megelőzés céljából azért raktunk. Most pedig megkezdtük a reménykedést, hogy minél tovább tart ez a bejutás mentes állapot.
Szerencsére a május végi és a júniusi esők megtették a hatásukat. A legtöbb csemete szerencsére életben van, de láttunk olyat is, aminek a föld feletti része ugyan elszáradt, de gyökérről újra kihajtott. Ezenkívül találtunk több ifjoncot is, amik makkról keltek ki, mivel nem a pásztákban voltak.
A csirkepolisz építése, a kaszálások, a kertészkedés és a kerítés javítás mellett még sok más dologra is kellett időt szakítanunk:
- karbantartó és javítási munkálatok a villanypásztoroknál és a karámoknál,
- állatorvosi látogatás az egy szem kismalac herélése és a kutyák oltása miatt,
- kecskék körmölése,
- a tavaly megépített magtároló ládát lelégtelenítettük 6 mázsa árpával (így kilónként kb. 20 Ft-ot nyertünk)
- szomszédéknak szúnyogháló keret készült,
- fémhulladékok elszállítása átvevő helyre,
- anyagbeszerzések,
- és végül megoldottuk a lassan fél éve fennálló vízproblémánkat.
Ez utóbbiról annyit, hogy tavaly háromszori kísérletre végül egy méternyivel mélyebbre ástuk a kutunkat, így egyszerre kb. 1,5-2 m3 víz van a kútban a korábbi pár száz liter helyett. Így viszont a szívócső egy méterrel mélyebbre került (ami a szivattyúnak határérték), plusz felkerült egy visszacsapó szelep is, ami szintén visszafogta a szivattyú teljesítményét. Ebből kifolyólag bár volt víz a kútban még is azt tapasztaltuk, hogy a nyomás gyorsan leesik, amit nagyon sokára tölt vissza és a víz meg alig folyik.
Vízszerelő segítségét vettük igénybe többször is, aki végül alkatrész cserét javasolt, de a probléma ez után sem oldódott meg. Már ott tartottunk, hogy új szivattyút kell vennünk, mert ez így nem állapot, hogy a szerelő látogatása után két héttel egy kannányi vizet nem lehet kiengedni.
Végül az én zseniális emberem jött rá, hogy mi lehet a hiba oka, miután utána olvasott az interneten. Az aknában lévő szűrőberendezést nem a szivattyú elé, hanem utána kell helyezni, mivel a nálunk lévő púderfinomságú homok nagyjából két hét alatt úgy eltömíti a szűrő betétet, hogy alig megy át rajta a víz.
Ehhez meg kellett tervezni, hogy lehet átszerelni a dolgokat, beszereztük a szükséges szerelvényeket és szombaton neki is állt a feladatnak. Mondjuk a szomszédig kellett menni, hogy satuba fogva a szűrőről leválassza az egyéb dolgokat, úgy összevoltak gyógyulva a részek. Ennek a vége az lett, hogy a golyóscsap beletört a szűrő tetejébe. Szerencsére a szomszédnak volt egy tartalék csapja, nekünk meg egy tartalék szűrőnk, így végül vissza tudta építeni a rendszert.
És lőn csoda, azóta el tudunk locsolni tekintélyes mennyiségű vizet, úgy hogy egyáltalán nem csökken a nyomás. A csap elzárása után pár másodperccel pedig már le is áll a szivattyú. Korábban volt, hogy 4 percen keresztül túráztatta magát, mire feltöltötte a tartályt. Én meg csodálkoztam, hogy mitől nőtt meg a villanyfogyasztásunk.
Végül hagy dicsekedjek el a kerti eredményeinkkel. Idén már június közepétől ehetjük a saját sárgarépáinkat (tavaly csak őszre lett néhány darab a sokadik veteményezés után.) Tegnap készült is egy nagyon finom húsleves saját zöldségekkel, bár a fehér répáink még nem büszkélkedhetnek ekkora mérettel.
Az év első cukkinije, amit ma reggelire olívaolajon lepirítva, sóval, borssal és tekintélyes mennyiségű fokhagymával fűszerezve fogyasztottunk el egy kis pirítós kíséretében. Alatta egy újabb adag sóska (kb. hetente van ennyi), amiből mártás készült a ma esti vacsihoz.
Az első maréknyi zöld hüvelyű zöldbab. Ebből is lesz hamarosan nagyobb mennyiségben is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése