Tíz évesek lettünk

 

Bármilyen hihetetlen is ezt leírnom, de ma pontosan 10 éve, azaz 2015. április 13-án érkeztünk meg a mi kis birtokunkra, ahol a derékig érő gaztengeren és egy romos istállón kívül semmi nem volt. Már ami az infrastruktúrát illeti:  se víz, se áram, se lakható épület. Volt viszont hatalmas legelő, farengeteg amerre néztünk, kis patak és dimbek-dombok. Pont, ahogyan elképzeltem leendő otthonunkat.

Így hát egy lakókocsiban lakva vágtunk bele életünk legfantasztikusabb kalandjába, hogy gyakorlatilag a nulláról saját kezűleg megteremtsük a mi kis álom birtokunkat.

Olyan gyorsan elszaladt ez a tíz év, hogy szinte felfogni sem tudom. Viszont, ha körülnézek a birtokon, mindenütt szemmel látható nyoma van tíz év kemény munkájának. Ezzel a bejegyzéssel emléket szeretnék állítani ennek az időszaknak és megmutatni, mi mindent sikerült egy évtized alatt létrehoznunk.

Ami a vízellátást illeti a hónap végére elkészült egy ásott kút. Egy mint utólag kiderült kontár csapat által. Viszont, ha nem is tökéletes, de azóta is ellátja a háztartást és az állatokat friss, vegyszermentes vízzel. 

Az első saját kezű alkotásunk egy galagonyabokor árnyékában álló alomszék, nem, nem pottyantós budi. Vödör van benne, aminek a tartalmát  komposztba hordjuk. Mert bár a lakókocsiban volt WC, azt csak inkább éjszakai használatra szántuk. Ezt a kis építményt 1,5 hónappal az érkezésünk után már használatba is vehettük. 

Az első feladatok egyike volt, hogy a birtokot részben elkerítsük. A teljes bekerítés nagyjából 2 km lett volna, amire ráment volna a teljes költségvetésünk, így csak a falu és az utcafront lett bekerítve. Ez is mintegy 650 méternyi drótot és nagyjából 200 betonoszlopot igényel. Ez utóbbiról, mármint a betonoszlopról szintén utólag derült ki, hogy rossz döntés volt. A vadak ugyanis úgy tördelik el, mint a ropikat. Rendszeresen javítjuk az azóta eltelt 10 évben is és már legalább 30 betont helyettesítettünk akác oszlopokkal, ami, ha meg is dől, de legalább nem törik el. Na mi az ellenállóbb: beton vagy fa?

Egyébként a kerítés építését is a már fentebb említett kontár kútásócsapat vállalta el, viszont 15 oszlop leállítása után felszívódtak. Így emberem  néhány falubeli segítségével építette meg végül.

Mivel a tervünk az volt, hogy a nagy ellátó rendszerektől minél inkább függetlenek legyünk a napelem telepítés is az első feladatok között volt. Mivel a szigetüzemű rendszerre nem volt fedezetünk, ezért rajta vagyunk a hálózaton, de csak az elfogyasztott és a betáplált mennyiség közötti különbséget fizetjük. Legalábbis eddig így volt. Nyáron jár le a 10 évünk. Kérdés, hogy utána hogyan változik az elszámolás. 

A legnagyobb szabású projektnek, a lakóház építésének még az év július 1-én neki kezdtünk. Aki követi a blogot a kezdetektől az tudja, hogy nagy rész a két kezünk munkája, mondjuk úgy 80 %-ban. A víz és villanyszerelést nyilván szakember végezte. A kőműves munkákat pedig egy szem kőműves, az ő feladata az alapbetonozás, vályogfal felrakás, külső-belső vakolások, lábazat megépítése volt. A segédmunkát mi biztosítottuk.

A házat gyakorlatilag helyiségről helyiségre foglaltuk el. Emlékszem milyen öröm volt, hogy több mint egy év után végre normális ágyban alhattunk, a lakókocsi hepe-hupás matraca helyett. Majd jött a zuhany és végre nem lavórból 4 liternyi vízben kellett megoldani a tisztálkodást. 2016 karácsonya előtt készült el végül a konyha is, onnantól már nem kellett lavórban mosogatni. Hát, mit mondjak fantasztikus érzés volt minden egyes fejlemény.

Közben az építkezés mellett azért kertet is akartunk. (Persze sokat akart a szarka.) Ezt a mi vidékünkön csak villanypásztoron belül lehet megóvni, így kellett jó pár karó, szigetelők és pár száz méter drót, hogy megvédjük a majdani termést. 

Igaz, hogy előfordult, hogy hetekig nem jutottunk a közelébe sem, de azért mindig akadt valami termés. Mostanra meg már odáig jutottunk, hogy télire is teszek el savanyúságot, főzök be ezt-azt és persze az alap hagyma, fokhagyma, krumpli nagyjából kitart a következő szezonig.

Bár az állatokkal várni akartunk, de húgocskám és családja meglepett egy kecskével a szülinapom alkalmából, innentől kezdve meg nem volt megállás. Lett még egy kecske, majd malacok, kutyák és cicák. Nekik pedig szállást kellett építeni. 

Amit most láttok a jelenlegi állapot. Igen, kicsit szedett-vedett, és mivel a tartóoszlopok az elmúlt 7-8 évben valószínűleg elkorhadtak, az ól jelenleg a Pisai ferde toronyhoz hasonlít, már ami a dőlésszögét illeti. Úgyhogy ez kompletten elbontásra kerül hamarosan és egy végleges, tartós és egyben mutatós malacbirodalom építését tervezzük a közeljövőben.

Nem ez volt a kiinduló állapot, itt is újabb és újabb ólak  és karámok épültek, persze villanypásztort ide is kellett létesítenünk. Ezeket folyamatosan javítgattuk és módosítottuk, ahogy az állatkáink kibabráltak velünk. Ők megtalálták vagy megcsinálták a rést, ahol szökni lehetett, mi pedig mindig igyekeztünk befoltozni. De immár sok év tapasztalatával a hátunk mögött most egy olyat építünk, ami kifog rajtuk.

Miután a házat lakhatóvá tettük (ez nem jelent egyet a késszel), egy pince építésébe fogtunk 2017 tavaszán. Jól bevált kőművesünk keze munkáját dicséri, mi ismét a segédmunkát (téglahordás, malterkeverés, romonádépítés) biztosítottuk. 

Itt történt egy kis malőr, ugyanis, a nagy esőzések alámosták a külső falat, ami  egészben kidőlt, amikor már majdnem kész volt az egész építmény. Így gyakorlatilag kezdhettük ellőről. De ez nem szegte kedvünket. A pince el is készült 2017-ben.

A pince után még az évben egy kerti konyha építésének is neki láttunk. Mivel a pincét duplán építettük meg, így ennek a használatba vétele átcsúszott 2018-ra. Viszont a disznóvágásokhoz azóta is nagyon jól jön, mint feldolgozó helyiség és persze a füstőlő rendszeresen üzemben van ilyenkor. 

Mivel a területünkhöz nagyjából 7 hektár erdő is tartozik, ezért az azzal járó feladatok is a nyakunkba szakadtak. Mint kiderült az előző erdőgazdálkodó letermelt egy csomó fát, csak éppen az erdő megújítását "felejtette" el, ami így a mi feladatunk lett. 2018 óta két évet leszámítva minden évben több ezer csemetét ültettünk el (részben segítséggel). Valahol a 24.000-es darabszámnál veszítettem el a fonalat. 

A leghiábavalóbbnak egy tölgyerdő részlet megújítása bizonyult. Ide először is vadkerítést kellett építtetünk. Szerencsére a vadgazdálkodó legalább felesben beszállt a költségekbe. Ide is nagyjából 600 méternyi kerítést kellett építeni, amit  ugyan vállalkozó csinált, viszont a karbantartás a mi dolgunk. 2020 tavaszán készült el és azóta már jó pár munkaóránk rá ment a drót javítására, a kerítés erősítésére staflikkal, ahol be- vagy kijártak a vadak.

Legutóbb a területünkbe benyúló temető kerítését kellett saját költségünkre megmagasíttatnuk, mivel nyilvánvalóvá vált, hogy onnan jutnak be hozzánk a vadak. Ez pont a héten lett kész. A drót eleve nem volt valami magas, majd azt még lenyomva könnyedén átugrották. Reméljük így már megússzuk a vadak garázdálkodását a csemetéink között.

A lakóház építése után a második legnagyobb fa, amibe belevágtuk a fejszénket az az egykori istálló helyén újonnan építendő istálló/műhely/tároló építmény volt. Ez egy 25 x 5 méteres, tehát nem kicsi épület.

Hát ennek igencsak elhúzódott az építése. Már 2018 őszén tető alá került. A falakat itt is kedvenc kőművesünk építette, a  tető és a többi már  a mi dolgunk volt. A kecskék már 2023 augusztusában le tudtak költözni és a pipi ovi is már a második évadját kezdi. A műhely ajtajai ablakai azonban csak tavaly júniusra készültek el. Ez az épület sem kész még 100 %-osan, de funkcióit tekintve késznek mondható.

Időközben elkészült a pipibirodalom is egy röpdével és egy elkerített területtel. Itt is több kört futottunk a védelmet illetően, mire kialakult a végleges verzió. Most már a pipik is megtanulták, hogy veszély esetén hol keressenek védelmet.

A legújabb és legfrissebb projektünk pedig egy kerti tó, amihez az akna elkészült már tavaly nyáron. A tófólia is megvan csak épp a lefektetését húzta keresztbe az időjárás kétszer is a tavalyi évben. Úgyhogy hamarosan innen folytatjuk Málnáskert szépítését.

Röviden és tömören ez tíz év története. Aki nem olvasta vagy már nem emlékszik vissza-vissza böngészhet a korábbi bejegyzésekben. Én magam is beleolvasok néha és jókat derülök saját magunkon, ahogy csetlünk-botlunk időnként. Számtalan kudarc ért minket az elmúlt tíz évben, de még több örömben és boldogságban volt részünk. Én egyszerűen imádom ezt az életet és senkivel nem cserélnék semmi pénzért. Igaz, hogy néha bokáig dagonyázok a sárban és nem hordhatok csilli-villi ruhákat munka közben (sminkről meg már ne is beszéljünk), de semmihez sem fogható, amikor felkelsz és tudod, hogy kint várnak az állatkáid és mész és ellátod őket és a kertben növögetnek a növények és végül az kerül az asztalra, amit mi előállítottunk.