Séta a konyhakertben

 

Hiánypótló képes beszámoló következik Málnáskert ez évi konyhakertjéről. Ugyanis visszanézve a blogot rájöttem, hogy eddig szinte alig esett szó róla, pedig idén sem tétlenkedtem. Valamikor márciusban kezdtem el veteményezni. 

Áprilisban még így nézett ki a kert.

Júniusban alig pár kép készült. Akkor viszont már ezt a képet mutatta a baloldali szekció. 

Ez pedig a kert jobb oldala.

Ez pedig az egyetlen közelebbi kép. Itt már szépen látszik a kukorica. Az uborkák viszont még alig bújtak ki.

Amilyen korán elvetettem a magokat, a hagymán kívül semmi nem nagyon akart kibújni. A borsót kétszer háromszor kellett elvetnem, hogy végül alig pár dekányit betakarítsak. 

Május 25-én 10.000 Ft értékű palántám fagyott el a kertben, amik végül a paprikákat leszámítva magukhoz tértek. Azután pedig betámadtak a 5-10 mm hosszúságú kis, fehér meztelen csigák. Akik ellen végül a káli szappant vetettem be és ez egyelőre bevált. Most látok megint rágásnyomokat a sóskámon, ezért ma újra permetezem a növényeket. 

Meglepő módon idén alig látok krumplibogarat, viszont annál több a poloska. Reggelente 50-70 db-ot likvidálok. Elsősorban a krumplinövényeimet zaklatják, de csak addig, míg meg nem érkezem.

Időközben a kertben lévő nagy guriga szalmabálát széthordtam így megvastagítva a takarást. Lehetne még vastagabb is, de így is nagyon sokat számít a nedvesség megtartásában. Ebben a nagy kánikulában általában 3-4 naponta locsoltam, de mivel volt egy kis csapadék mostanában legutóbb egy hetet is kibírtak a növények.

Kert jobb oldal alja. Ez elvileg egy sor krumpli és egy sor hagyma. Plusz a sok árván kelt krumpli össze-vissza. Előtérben a kiírhatatlan sóska. Már nem kéne itt lennie, mert rossz irányban növekszik (korábban így mentek a sorok, de a majdani csepegtetős öntözés miatt 90 fokkal elforgattuk a sorokat.)

Kicsit feljebb balról indulva: krumpli, hagyma, cékla, krumpli. Az első évem mióta kertészkedem, hogy egyszeri vetésre ilyen sűrűn kikelt a cékla. Ma már szedtem is ki néhány gumót, hogy megkóstoljam őket. Picit még kicsik, de most meg még túl sűrűn is voltak.

A hagyományos zöldségek között megbújik úgy 1,5 ezer különböző facsemete. Ezeket a kis éger gyerekeket a tómederből mentettük ide át. A tavaly elhulott éger magokból vagy 50-60 facsemete indult növekedésnek az idén. Egy párat azért sikerült átmenteni.

Ezek meg a tavaszi ültetésből megmaradt mezei szil, juhar, csertölgy csemeték. Persze a konyhanövényekekkel együtt ők is rendszeresen kapnak vizet, így gyönyörű lombot növesztettek a nyár folyamán.

Jobb oldal felső szekció: csemege kukorica, vörös és lilahagyma valamint zöldség-répa területe. Köztük megbújik egy-egy bazsalikom, sütőtök, cukkini. A tökféléim sajnos nagyon el vannak maradva. Az áprilisban elvetett magok nagyon nehezen keltek ki, mivel májusban elég hideg volt.

Fehér és sárga répa sora. Ezt vetettem kora tavasszal. Vethettem volna többet is, de hát így jártam. Ebből már tudok főzni és töménytelen mennyiségű petrezselyem zöldet raktam már el a fagyasztóba is

És itt már a bal oldalon vagyunk. Itt is lentről indulunk. A kukorica árnyékában  az idén vetett sóska sorom, immár megfelelő irányban növöget. Már jó párszor sikerült egy-egy adagot főznöm, sőt a legutóbbi szüretet a malacok kapták meg, mert nem győztük megenni.

A csücsökben üldögél az egy szem rebarbarám. Idén készült már belőle rebarbarás-epres pite. Vaníliafagyival isteni finom. Meg egy jó nagy adag már a fagyasztóban ücsörög későbbi felhasználás céljából. Tavaly készült belőle nagyon finom lekvár is. Egyébként nő mint a bolondgomba. Egy hete szüreteltem le, akkor öt kisebb szál maradt, ma már 12 szálat számoltam és pár nap múlva megint lehet betakarítani.

Kukorica sortól jobbról balra haladva egy sor krumpli, paradicsom, hagyma, krumpli, hagyma köztük eldugva néhány padlizsán növény.

Felfelé haladva a kertben: bal oldalon az uborkarácsra lassan már fel tudom fűzni a növényeket, hogy kapaszkodjanak erősen. Ma már szedtem is pár uborkát. Mellette pár tő paradicsom, majd két sor száraz bab.

A babok között édesburgonya növények. Mivel nem tudtam, hogy az elfagyottak újra élednek, vettem még négy palántát. Viszont így meg nyolcan vannak. Remélem lesz alattuk termés is. 

A fenti szekcióban lapul azért még sok-sok paprika is, csak olyan aprók a növények, hogy fogalmam sincs lesz-e rajtuk termés valaha.

Uborka rácstól balra lévő szekció. Főként a paradicsomok hazája. Múlt héten karóztam fel vagy 40 db növényt. Sokon már van termés is. 

Azért itt is húzódik egy sor bab. Ez az általunk nagyon szeretett, főként köretnek használt zöld hüvelyű bab. Épp tegnap szüreteltem le az első adagot. Tuti recept: sós vízben megfőzöm a babot, utána vajon sóval, borssal, sok fokhagymával összeforgatom, majd rámorzsolok egy szép adag kecskesajtot. Pirított zsemlekockákkal és pirított bacon kockákkal tálalom. Imádom.

Kert baloldal felső szekció: itt volt a három sor fokhagyma, amit sajnos a tyúkok tavaly ősszel meggyaláztak. Azért lett így is szépen termés, csak a tavasszal kipótolt dugványoknak nem lett olyan nagy feje. Most krumpli, paradicsom, sütőtök növekszik benne.

A kihúzott fokhagyma helyére pedig már vetettem is egy sorba répa-zöldség magokat. Ezeket folyamatosan vetem, hogy mindig legyen friss növény.

A pár héttel korábban vetettek már kezdenek kibújni. Mini petrezselyem és ...

...mini répa növények.

Anyukám tavasszal átengedett egy pár ládányi epernövényt, amiről azért kb. 2 kilónyi epret le is tudtam szüretelni. 

Ha eljön az ideje, akkor majd kiültetem őket a kertbe. Addig is naponta locsolgatom őket, mivel a kis edényekben hamar kiszárad a földjük. 

Eddig mind a kilenc ládányi epret sikeresen életben tartom immár két hónapja.

Közelebbről megnézve az uborkákat iszonyatos dömpingre számíthatok. Már most rengeteg kis termés és virág van rajtuk.

Eddig nem jelentek meg a tavalyi paradicsomtermést tönkretevő gyapottok bagolylepkék hernyói. Remélem idén elkerülnek minket.

Ennyi lett volna a kertbemutató. A gazda már hazafelé tart és nemsokára folytathatjuk a félbemaradt tó és szénatároló projektet. Remélem hamarosan már beszámolhatok a fejleményekről. Addig is további kellemes nyarat és kitartást a hőségben. 

Friss hírek az állatudvarból

 

Ugyan nem olyan régen készült állatos beszámoló, de mivel annyi kis állat van jelenleg a birtokon, ezért gondoltam talán érdekel titeket, hogy van az aprónépség.

Titikével kezdem, az abszolút kis kedvenccel. Még mindig elég aprócska, legalábbis a bátyjához képest. Szerencsére jól van és növöget is, viszont egy kis gengszter, rájár a baromfiak eledelére, habár ő is kap rendszeresen egy kis abrakot. 

Ezért esténként be kell zárjam az egyik boxba, hogy a pipik is tudjanak enni takarmányt. Ilyenkor már akkora  a kis pocakja, mint egy kisebb hordócska.

Blacky, amint éppen elnyújtózik a fejőálláson. Mivel kicsit soványka, ezért ő is kap némi kiegészítő abrakot, amit a fejőállásban fogyaszt el. Most viszont pihenésre használja.

Leonardó szintén nagy kedvenc, mostanában olyan kis bújós lett. Mindig jön egy kis simogatásért és ilyenkor a fejünket is összedugjuk, egy kis kecskepuszira.  (Ilyenkor egymáshoz dörgölik a fejüket a kecskék, ami amúgy nem túl gyakori jelenség náluk, nem valami szociális népség.)

Gáborka jógapozícióban próbál hozzáférni a szénához. Amúgy ő most a legszebb kecske a birtokon, gyönyörű fényes a szőre és igen jól táplált a drágám.

Egyik este így jelent meg ez a kis mókamester. Nem tudjuk, hogyan és mit szedett össze, de kreált magának egy jópofa fejdíszt.

A pipik sem kevésbé mókásak. Amúgy kitört a teljes szabadság a baromfiaknál. Mivel a kotlós és a csibék elfoglalták a helyüket, meg már amúgy is szűkös volt nekik, a kecskékkel alszanak az istállóban és úgy jönnek-mennek, ahogy akarnak. Itt éppen Tejfölön piheni ki a fáradalmait ez a fehér tyúkocska.

Két kis bakkecske az elkülönítőben fent a malacoknál. Picik és kicsit soványak is, ezért nyúltáppal felturbózott árpát kapnak abraknak. Remélem összeszedik magukat. 

Ez a kis óriásbébi is itt volt velük, de ma visszaengedtem a többiekhez. Ő a leválasztás miatt volt külön árva, remélem most már nem engedi magához az anyja. A két kicsit meg folyton elzavarta a kaja mellől. 

Cicavacsora. Egy kis kecsketejjel leöntött száraztáp volt a menü.

És ahogy látjátok már a két kiscica is becsatlakozott. Amúgy a mamájuk hord nekik mindenféle zsákmányállatot az egértől a vakondig mindent.

Egy kis pihenő a rengeteg futkosás és játék után.

A legfőbb hobbijuk persze az autószerelés. Nem tudom mi ez az autómánia a kiscicáknál. De teljesen mindegy, hova parkoljuk le az autót, megtalálják és már alatta is vannak. Így elindulásnál mindig megy a számolgatás, hogy meg van-e mindegyik kicsi.

Pipioviban is minden rendben. Itt még csak két hetesen az átköltözéskor. 

Ez pedig friss mai kép. Három hetes lett a banda. Már nem is annyira pihések, kezdenek rendesen betollasodni, legalábbis a szárnyukon.

Mivel folyton mozgásban voltak, ez lett a legélesebb fotó. De a négyből legalább kettő rajta van. 

Barofiak szabadlábon. Az etetőjüket a karámon kívül tudjuk elhelyezni, ahol a kecskék nem férnek hozzá. Amikor a kecskék is kint vannak, be kell vinni zárt helyre, mert az első dolguk, hogy felborítják és kieszik belőle a darát. Ilyenkor beindul a kapirgálós hadművelet és szétszélednek a szélrózsa minden irányába. Nagyon bátrak, igen messze akár 100 méterre is eltávolodnak az istállótól. Eddig szerencsére még mindegyik megvan. 

Fittness kakasok.

Az egyik kedvenc helyük.

Malaccsapat reggeli közben. Kancsikám a különutas, feje mélyen a takarmányos vödörben.

A lányok pedig még mindig külön zárva. Mivel friss zöldet már az erdőben sem lehet találni, kaptak egy akácágat és olyannyira bevált, hogy csak a lehántolt vastag ág maradt meg abból, amit beadtam nekik.  Így azóta a forrázott dara után mindig kapnak egy kis salátát is csipegetni.

Ezek voltak tehát a legfrissebb állatos hírek Málnáskertből. Hamarosan jelentkezem ismét friss hírekkel. Addig további kellemes nyarat Mindenkinek.

Fóliázás 5.0

 

És végre elérkezett a "Nagy Nap", szombaton, július 5-én (azt hiszem ez a dátum bekerül az ünnepelendő évfordulóink közé) a 10 hónapja az udvaron, raklapon várakozó fólia az 5. kitűzött időpontban végre a helyére került.

Na de ne szaladjunk ennyire előre. Május utolsó napján még így nézett ki a majdani tavunk/tüzivíztározónk.

A wallipini helyéről kimarkolt föld odahordva, majd a gazda térde felmondja a szolgálatot. Gazda el fuvarba, majd június 24-től tudta folytatni a munkálatokat. Végül nagyjából 5 munkanapba telt, hogy a tó körül felhalmozott földet szépen elterítse. Itt már látszik, hogyan fog majd kinézni a part.

Ez pedig már a terítés előtti állapot. Partvonal kialakítva, meder kitisztítva az időközben belenőtt növényzettől. 

Mivel bizonytalan volt, hogy mikorra sikerül befejeznie az előkészítő munkálatokat, végül csak csütörtökön kezdett el telefonálgatni segítség után. Szerencsére a barátunk, Barna ráért szombaton és Gábor egyik unokatesója és a párja tudott még jönni, így végül összejött egy ötfős csapat.

Reggel Gábor megbontotta a 10 hónapja raklapon várakozó csomagot. A háttérben a hurkák a fólia alá helyezendő geotextilcsíkok, a nagy csiga a raklapon meg maga a fólia. 

Első körben hoztunk egy csomó téglát az istállótól súlyozásnak, majd nekiálltunk kigurígatni a geotextilcsíkokat. Ez volt a munka könnyebbik része, amivel gyorsan meg is voltunk. 

Utána jött egy kis "pingvinezés" (topogás) a fiúk részéről, hogy hogyan is álljunk neki a fólia mederbehelyezésének. Mivel a raklap kb. 20 méterre volt a medertől valahogyan a tó mellé kellett juttatni. Viszont mivel többszáz kiló a súlya, nem lehetett csak úgy egyszerűen felkapni és odavinni.

A  fólia sérülékeny is és nagyon kellett vigyázni rá nehogy kiszakadjon, ezért nagyon óvatosan kellett mozgatni. Végül a maradék geotextilt kigurítottuk, majd azon kigurítottuk a fólia csigát és hátul felgyűrve, előre kihúzva szépen a meder mellé játszottuk.

A fólia harmonikaszerűen volt összehajtva és az egyik oldalról át kellett húzni a másik oldalra. De ugye közben ott volt a rengeteg tégla, ami a geotextilt szorította le és attól is tartottunk, hogy a fólia magával rántja a textilt és az elcsúszik a helyéről. 

Végül alaptalannak bizonyult az aggodalmunk mert nagyon ügyesen behúztuk a fóliát a mederbe és fel a túlpartra. Amíg könnyű volt először mi ketten lányok húztuk a  mederben a fóliát és közben szedegettük ki alóla a téglákat. A végén meg mi lettünk a súlyok a két hosszú végén, hogy bele ne csússzon a mederbe és a fiúk a helyére igazították.

Íme a végeredmény. 

És, hogy mindezt mennyi idő alatt sikerült véghezvinni? A csapat reggel 8,00-kor érkezett meg. Kávézással, téglahordással, geotextil és fóliabeterítéssel együtt 11,00 már készen is voltunk mindennel és 11,30-kor már a jól megérdemelt ebédet fogyasztottuk bent a hűvös házban. 

Aminek épp ideje is volt, mert bizony a fekete fólia úgy felforrósodott a végére, hogy már égette a kezünket, az utolsó igazításokhoz Gábornak már kesztyűt kellett húznia, hogy ne égesse meg.

Amint bekerült a fólia már meg is kezdtük a meder töltését, mivel a víz védi legjobban mindenféle sérüléstől és az UV sugárzástól. Első nap meg is telt a mélyebb része. Viszont innentől már lassabban emelkedik a vizszint, hiszen majdnem dupla a felület, plusz felfelé szélesedik a meder.

Második nap, azaz tegnap este már itt tartottunk. 

Biztosan beletelik még pár napba, hogy teljesen megtelik. És utána jön még csak a java: a partrész kialakítása kövekkel kavicsokkal, hogy a fóliát minél jobban eltüntessük, kell rengeteg növény a tisztítózónába. Számításaink szerint ekkora térfogatú vízbe nagyjából 200 db növényre lesz szükség. És persze szükség lesz egy stégre is, ahonnan belecsobbanhatunk a vízbe. 

Még egyszer köszönet a segítőinknek, akik nélkül nem sikerült volna a tóprojekt. Remélem még a nyáron tudunk rendezni egy tóavató bulit és hamarosan már a vízből jelentkezem. Addig is további kellemes nyarat. Szerencsére nálunk ma jött egy kis felfrissülés a több mint 6 hete tartó kánikulába és végre esett egy kis eső.