Mivel a terv az, hogy már most tavasszal beszerzünk egy-két kecskét, meg kezdtük az ismerkedést velük. Az egyik kedves barátunknak van egy pár kecskéje és ő felajánlotta, hogy mehetünk "kecskefejő tanfolyamra". Mi kapva kaptunk az ajánlaton és már másnap megjelentünk teljes harci díszben. Munkásgatya, gumicsizma, ahogy egy jó paraszthoz illik.
Itt éppen vezetem be a legkedvesebbiket.
A kecskék egyébként nagyon okosak és ügyesek. Hamar megtanulnak felugrani a fejőasztalra, ami nagyban megkönnyíti a gazda dolgát, mert egy széken ülve kényelmesen meg lehet fejni őket. Persze, hogy mindenki jól járjon, a kecskusz közben kap egy kis nasit szemes takarmányból.
Először megmutatta a technikát, azután én következtem. A trükkje az egésznek, hogy a kecske tőgyéből úgy kell kinyomni a tejet, mint amikor a krémet nyomod ki a zacskóból, tehát nem húzogatni kell, mint a tehénét. Lapáttenyerűek előnyben. Pechemre nekem kicsi kezem van, így nem értem végig a tőgyön egy kézzel, így másik kezem két ujjával még rá kellett segíteni. Közben kicsit masszirkálni is kell, hogy leszálljon a tejecske. Azért sikerült kb. 5 dl tejet kifejnem, ami nem rossz, hiszen már a fejési szezon végén jártunk. Szűrés után mindjárt meg is kóstolhattam a friss tejet, ami nagyon ízlett. Jó hír még, hogy a kecske egyáltalán nem büdös, sőt kifejezetten kellemes szalma illatúak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése