Akik olvasták eddig a blogot, talán emlékeznek rá, hogy egy ideje terveztük, hogy Tündérnek társat keressünk. Csak hát ugye a HÁZ, hogy előbb tető kell rá, azután majd kecskézünk, azután meg jaj, csak a szalmázás legyen meg, utána keresünk. Gábor nagypapája folyton kérdezősködött: vetettek már kecskét a kis jószág mellé? Vegyetek, mert jön a tél és nem lesz kivel összebújnia.
Egy kecskés barátunkat kértük meg (mivel internet hiányában nem tudtunk keresgélni), hogy segítsen és mint utóbb megtudtuk a papa is őt nyaggatta, hogy keressen nekünk egy kecskét, majd ő kifizeti. A dolgokat nehezítette, hogy mi mindenképpen olyan kecskét akartunk, amelyik szarv nélküli, hogy ne bánthassa majd a kicsit.
Végül decemberben sikerült megtalálni Lilit, akitől azért akart megválni a gazdája, mert az ő szarvalt kecskéi folyamatosan bántalmazták. Így egy hétfői napon el mentünk kecskenézőbe a barátunkkal. Ő még is csak többszörös kecsketulajdonos és mivel szerinte jó tejelő kecske, nekünk meg mindjárt megtetszett, nyélbe ütöttük az üzletet. Két nap múlva pedig haza is fuvaroztuk a remélhetőleg "kismamát". Ugyanis, ha jól sikerült a randevú a bakkal, akkor tavaszra várható(ak) a bébi(k).
Az érkezés utáni pillanatok. Amúgy a kocsink csomagtartójában "vészelte" át az utat. Szerencsére semmi gond nem volt.
Első találkozás Tündérrel. Kicsit izgultunk, hogy hogyan alakul majd a két lány kapcsolata.
Meglepő módon a kicsi szegte le először a fejét és ment neki a nagynak. Eddig ő volt a kecskebirodalom úrnője, most pedig vetélytársa akadt. Lili erre két lábra ágaskodva fejelte le a kicsit. (ezt nem sikerült lekapni). Mindenesetre átvészelték az első perceket.
Itt is folyik az ismerkedés.
Lili felfedezőúton a birtokon.
Itt már szent a béke. Együtt bandáznak. A mókás az, ha kiengedjük őket legelni, mindig ott vannak, ahol mi. Ha átmegyünk a ház túloldalára, egy perc múlva már halljuk a trappolást és jönnek utánunk. Végtelenül kíváncsiak, nekik persze a házba is be kellett szemtelenkedniük, alig tudtuk kizargatni őket.
Nem átallottak a kemény munkával beszalmázott házból kieszegetni a szalmát.
Tündérke kicsit meglepődött élete első havazása után.
Szóval, ha eddig egy kecskével mókás volt az élet. Két kecskével még mókásabb. Mert bár a nagy néha kergeti a kicsit, de azért egész jól elvannak. Ha a karámon kívül vannak, azért mindig egymás közelében legelésznek. Ha az egyik arrébb megy, a másik is követi. Ebből gondoljuk, hogy azért nem lehetnek ellenségek.
A drága nagypapa ragaszkodott hozzá, hogy kifizesse a kecske árát és még láthatta Lilikét legalább fényképeken.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése