Megint elrohant egy hét. Most sem lazsáltunk, így elég szép eredményeket tudunk felmutatni. Ott kezdem, ahol a múltkor abbahagytam, vagyis a kukoricaprojekt. Jelentem a tervet teljesítettük. Péntek reggel fél hétkor kivégeztük a 40. sort is, mármint hogy a gazakat.
Most így néz ki, a mi kis kukoricaföldünk. A kapálás óta óriásit nőttek, most kb. térdemig érnek.
A hiányzó kukoricákat kipótoltam, némelyik már ki is bújt. A sorok közé pedig elvetettem a takarmánytököt. Két részletben sikerül, pénteken és szombaton és a pénteki vetésből néhányan már ki elő is bukkantak. Mondjuk kedden kaptak egy jó kis záport a nyakukba. Megellenőriztük, egy ásónyomnyit lement. Ahhoz képest, hogy három hete nem volt értékelhető mennyiségű csapadék, ez már jónak számít.
Icipici tököcske. Kettesével-hármasával vetettem őket. A gyengébbeket majd ki kell szedni.
A krumpliföldön csapataink harcban állnak. A legutóbbi ellenőrzés során már csak 7 nagyot találtam, viszont kikeltek az észre nem vett petékből a kicsik, úgyhogy "iszonyatos" vérengzést rendeztem közöttük. Egyelőre csak néhány kisebb bokrot dézsmáltak meg. A nagyobb bokrok szép egészségesek.
A krumplik földje.
A babocskáimat is megkapáltam szombaton, elég szépen kikeltek a nagy szárazság ellenére.
Meglepetésként lett egy kis spontán napraforgó "mezőnk" is. A tavalyiakból a madarak kiszórhatták a magokat. Most meg egyszer csak előbukkannak egymás után.
Szombaton sikerült betakarítani megint egy adag fűszernövényt. Valamint szedtem egy nagy tál rukkolát (emberem kedvenc csemegéje). Készítettem egy jó kis pestos tésztasalátát, ahhoz isteni finom volt. Találtunk néhány szem epret is, igaz hogy kevés volt, de legalább isteni édesek.
Hétvégén maratoni pinceépítés volt, tekintettel a pünkösdi hosszú hétvégére három napot is tudott jönni a kőművesünk. Befejezte a vakolást, kifugázott és végül újfent nekiálltunk a boltozat megépítésének.
Ma végre megérkezett a vízzáró vakolat, amit már több hete megrendeltünk. A most következő hétvégén ezzel be lesz kenve és utána visszatöltve a föld a falak mellé. Bár biztosabb alapokon áll, és eső se sok volt az utóbbi időben, nem kockáztatunk még egyszer.
Vasárnap megint közbejött egy napirenden kívüli pont. Emberem épp a házi vízművet légtelenítette, amikor észrevette, hogy az akna kút felé eső fala meg van dőlve, sőt három-négy tégla kiborult a falból. Benézve látott egy üreget, gondolta hord bele pár vödör földet. A játékba én is beszálltam, ne kelljen ki-be ugrálnia az aknából. De úgy a tizediknél leállított, akkor jobban megnézte és a gödör alja nem látszott. Úgyhogy taktikát váltott és a felülről feltárást választotta. Kiderült, hogy a kút körül, majdnem teljesen körben egy 40 cm vastag földréteg alatt (amit csak a takarónövényzet tartott egybe) egy két méter mély üreg van úgy 30-40 cm szélességben. Végül több mint 20 talicskányi földet kellett beletöltenie. Imádjuk az ilyen nem várt meglepiket.
Tegnap végre sikerült kiszabadítani a gyümölcsfákat és a kaszálás is megkezdődött a villanypásztoron belül. Három órányi kaszálás után ma a talpától a nyakáig mindenhol izomláza lett. Szegény fácskákat megviselte a bezártság és a dámvadak, no meg a kecskék. Szinte mindegyiken van rágásnyom. Egyéb problémák, mint tetű és gombás betegség is akad. Úgyhogy néminemű rekreációra szorulnak. Bízunk benne, hogy rendbe fognak jönni.
Végre szabadon. Ez itt épp egy kis almafa.
A tervek szerint a leszedett csibedróttal körbekerítettük azokat az akácfákat, amiket meg akartunk hagyni az állatbirodalomban. Előtte kivágtuk a felesleges fákat. A kecskék rögtön lecsaptak rájuk. Én azt hittem, hogy azért pár napig el lesznek velük, mire lecsipegetik a leveleket. Óriásit tévedés kérem.
Ma reggelre már tarra kopasztották az összes fát. Pedig volt egy jó pár darab.
Ennyit sikerült elvégezni egy hét alatt. Azért jutott idő egy kis pihenésre is. Muszáj beiktatni egy-egy napot, különben kipurcan az ember.
Végére egy kis vidámság. Mi egyelőre nem muskátlit, hanem különböző állatokat tartunk az ablakban, amit az alábbiakkal igazolok.
Elsőnek egy rozsdafarkú fióka. Szegénykém nekirepült az ablaküvegnek. Ettől azután úgy megszeppent, hogy hosszú percekig szobrozott az ablakpárkányon. Egy darabig nézegettük őt, ő meg nézegetett körbe.
Egyébként a padláson most "Vili a veréb" zajlik. A rozsdafarkú pár ott tanítja a piciket repülni.
És íme a hihetetlen, de igaz kategória. A nagy lakli 1,5 éves kecskénk elkezdte...
... a kicsik meg követték.
A pohár akkor telt be, amikor a gazdi szuperdrága biciklijét a tornácon felborították. Az már csak hab a tortán, hogy legjobban a pince melletti földhalmokon érzik magukat. Az ottani ugra-bugrálásukkal már nem kevés földet betöltöttek a fal mellé, amit majd szedhetünk ki. Úgyhogy egyelőre szoba, azaz karámfogságban vannak.
Azért itt sincs rossz dolguk. De nagyon lázadnak, mikor látják, hogy a malacok kimehetnek, ők meg nem.
Többfunkciós talicska. Először betolod rajta a kaját, miután kieszik belőle a kicsik kiválóan tudnak ki-be ugrálni, esetleg elfeküdni benne. Remek móka.
Kis fekete kecske a fűben. A leggyámoltalanabb kecskegida, akivel eddig találkoztam. Mindig lemarad a többiektől, azután meg kétségbeesett mekegéssel keresi az anyját. De úgy, hogy azt hiszed, éppen nyúzzák. Már többször mentettem meg azzal, hogy egyszerűen a többiek után vittem.
Azért a malackák sem maradnak ki. Ők is imádják ezeket a dombokat, turkálnak-furkálnak, meg hemperegnek rajta, de legalább nem fötrik le a földet a gödörbe. Ezért ők szabadlábon vannak.
Most már a legkisebbek is igénylik a táplálékkiegészítőket. Esténként van nagy visítás, mert három helyen folyik az etetés és ők mindenhol ott vannak, csak nem minden tálhoz férnek hozzá.
Szóval zajlik nálunk az élet ezerrel, de mi így imádjuk.
Nem sokan mondhatják el, hogy az ablakukban kecske/kecskék néznek be...)))DDD
VálaszTörléshelyesen a ragozás)))...ablakukon....
VálaszTörlés