A megint kissé hosszabb szünet oka, hogy március közepén - ahogy lassan 11 éve is - ismét nekivágtunk a nagy útnak autóval. Egy kora hajnali órában megcéloztuk Svédországot, ami "mindösszesen" 2.500 km egy irányba. Odafelé két nap alatt tettük meg az utat, Hamburg környékén megaludtunk egy szállodában. Csupán egy hosszú hétvégére érkeztünk és a negyedik nap reggel már indultunk is vissza. Azonban így is csaknem egy hetet vett igénybe ez a "kis kiruccanás".
A kalandozás okai "zsákmányszerzés", (később bővebben kifejtem), rokonlátogatás, barátok látogatása és egy kis nosztalgia.
Mivel a testvérem és családja Svédországban él, náluk szálltunk meg. Tavaly nyár óta nem találkoztunk, így öröm volt viszonyt látni őket. Felkerestük a kint élő kedves barátainkat, akik között ´56 -os menekült is van. Nem érkeztünk üres kézzel, mindenkinek vittünk egy kis kóstolót a saját termékeinkből. Eddig csak pozitív visszajelzéseket kaptunk.
Hogy miért is mentünk autóval, mikor a csodálatos diszkont légitársaság két óra alatt kirepít? Ennek az az oka, hogy Gábornak kint maradt az összes szerszáma, amit a vállalkozásában használt. Eredetileg ugyanis az volt a koncepció, hogy évente pár hétre még kijár dologzni. A gyakorlatban azonban ez nem igen tudott működni. A szerszámokat az egyik barátunknál parkoltattuk. Amikor elkezdett kamionozni, arra gondoltunk talán jár arra ő, vagy valamelyik kolléga és akkor meg tudnánk szervezni a hazahozatalukat, de egy év alatt Skandinávia közelébe sem jutottak.
A szerszámokat itthon viszont nagyon is tudnánk használni, főleg a szögbelövő pisztolyt, ami ugyancsak megkönnyítené az istálló és a garázs elkészítését. Mert ahogy számoltuk az oldalfalak, a padlásdeszka, a bokszok kialakítása igényel néhány ezer darab szöget. Nem lenne mindegy, hogy kézzel kéne becsapkodni őket, vagy csak lődözgetni.
Eredetileg áprilisra terveztük az utat, amikor már ott is tavaszodik, de végül előbbre hoztuk. Így viszont ott még masszívan tél volt. A tavon még korcsolyáztak, hó is esett, igaz csak néhány miliméter. Szóval visszazöttyentünk pár napra a télbe.
Ha már Stockholban jártunk felkerestük a svéd bútoráruházat is. Amíg kint éltünk a pénztárcánk ezt engedte meg, de különben is szerettük a termékeiket. Most is onnan van több bútorunk és az ágyneműink, törülközőink, amiket már illene frissíteni. Itt a környéken nem is kapok olyan ágyneműt, ami passzolna, mi ugyanis svéd párnákhoz vagyunk hozzászokva, ami a magyar kispárnától kicsit nagyobb, viszont a nagytól meg jóval kisebb. Pestre meg csak néhány ágyneműért nem ugrik fel az ember, így a világ első IKEA-jában, ami a Király Kanyarjánál (svédül Kunges Kurva) fekszik sikerült beszerezni a háztartásba hiányzó dolgokat.
Az IKEA-s zsákmány egy része.
Egy kupac törülköző és az elmaradhatatlan mécsesek. Sógornőm szerint az a mondás járja, hogy az IKEA-t nem tudod elhagyni mécses és szalvéta nélkül. A mécses esetében ez nálunk is bejött.
Azért egy étkészlet is becsusszant a szatyorba.
A barátunk, Adrienne aki 1956 óta él Svédországban, azért a paraszti gyökereitől nem tudott szabadulni és lelkesen kertészkedik, már amennyire a svéd klíma ezt lehetővé teszi. Van egy kb. 10 m2-es kis üvegháza, ahol annyi paradicsomot és paprikát megtermel, hogy abból lecsót és paradicsomlevet főz be.
Az ő ajándéka ez a pár ribizlivessző, amit keresztül utaztattunk fél Európán. Állítása szerint vízbe téve néhány hét alatt gyökeret ereszt és utána elültethetem. Egy próbálkozást mindenesetre megér. Az utat legalább túl élték, ahogy látszik már kipattantak a levelek is.
Itt már a bepakolás kezdő pillanata. A képen látható egyik teli dunsztüveg is Adrienntől származik, saját termésű almából készült almalekvár/püré van benne.
Itt már plafonig pakolva. Kellett a logisztika, hogy minden szerszám és eszköz beférjen.
Természetesen csak az üléseket eldöntve fért be minden.
Még tűzoltókészülék is akadt. Jó lesz az istállóba.
Mire minden bekerült, ült az autó hátulja rendesen. Ehhez hozzájárult az a 6.000 db szög is, amit a szögbelövő pisztolyhoz vettünk. Itthon is lehet kapni, de jóval drágábban.
Furcsa volt ismét ott lenni. Jártam a régi munkahelyem környékén is (tesómék arra laknak). Sétáltam ott, ahol a munkaközi szüneteimben sétáltam. Azóta viszont annyi minden épült és most is folyamatosan építkeznek mindenhol. Azt mondják Stockholm most a daruk városa. Ha már ott jártunk azért egy kis svéd csokival, keksszel is feltankoltunk. Meg ettünk egyet a svéd Mekiben, ami MAX néven fut. Ha arra jártok próbáljátok ki, szerintem sokkal jobb, mint az amerikai társa.
Hazafelé azután jöttünk mint az ágyúgolyó. Így felpakolva természetesen szó sem lehetett arról, hogy megálljunk éjszakázni. Nem mertük volna a dugig pakolt autót magára hagyni. Mindössze 3x15 percre álltunk meg, hogy kicsit pihentessük a szemünket. Nálunk nehezítő tényező, hogy bár van jogosítványom, de nem vezetek (félelemből és érdektelenségből kifolyólag), így az egész utat Gábor vezette végig. Azért néhány energia ital lecsúszott, hogy ébren kibírja. Én a táplálékért és a masszázsért voltam felelős. Menetközben egy kis váll, kar, kéz masszázs kellett bevetni, hogy fenntartsam a vérkeringését :)))
Végül 25 óra alatt tettük meg az utat, úgy, hogy volt még benne egy autópályáról való leterelés, amikor fél óra alatt alig 10 km-t tettünk meg.
Itt már újra itthon, a "zsákmány" kipakolva, rendszerezve. Van itt minden a kompresszortól kezdve a Sterimovig (magas nyomású mosó), na meg persze a mindenféle asztalos kisgép.
A dobozokban körfűrész, fúró, csavarbehajtó meg még sok egyéb.
Természetesen gazdasági szempontokat is mérlegeletünk, amikor belevágtunk a kalandba. Terveztünk amúgyis egy látogatást Stockholmba repülővel. Az ismerősök miatt és hogy a szerszámokkal valamit kezdjünk. Autóval kb. 1,5-szeresébe került az út, viszont a szerszámok több százezer forintot érnek és előbb-utóbb el kellett volna hozni őket.
Azóta itthon visszacsöppentünk a tavaszba és azt kell mondjam, nem bántuk meg, hogy a hazaköltözés mellett döntöttünk. Szép volt, jó volt az a hat év, meg hát anyagilag ott alapoztuk meg azt, ahogyan most élünk, DE a mi helyünk itt van Magyaroroszágon.
Figyeljétek a blogot, mert a héten még újabb bejegyzésekkel jövök, mert az utazáson kívül azért történtek egyéb dolgok is Málnáskertben.
Hogy miért is mentünk autóval, mikor a csodálatos diszkont légitársaság két óra alatt kirepít? Ennek az az oka, hogy Gábornak kint maradt az összes szerszáma, amit a vállalkozásában használt. Eredetileg ugyanis az volt a koncepció, hogy évente pár hétre még kijár dologzni. A gyakorlatban azonban ez nem igen tudott működni. A szerszámokat az egyik barátunknál parkoltattuk. Amikor elkezdett kamionozni, arra gondoltunk talán jár arra ő, vagy valamelyik kolléga és akkor meg tudnánk szervezni a hazahozatalukat, de egy év alatt Skandinávia közelébe sem jutottak.
A szerszámokat itthon viszont nagyon is tudnánk használni, főleg a szögbelövő pisztolyt, ami ugyancsak megkönnyítené az istálló és a garázs elkészítését. Mert ahogy számoltuk az oldalfalak, a padlásdeszka, a bokszok kialakítása igényel néhány ezer darab szöget. Nem lenne mindegy, hogy kézzel kéne becsapkodni őket, vagy csak lődözgetni.
Eredetileg áprilisra terveztük az utat, amikor már ott is tavaszodik, de végül előbbre hoztuk. Így viszont ott még masszívan tél volt. A tavon még korcsolyáztak, hó is esett, igaz csak néhány miliméter. Szóval visszazöttyentünk pár napra a télbe.
Ha már Stockholban jártunk felkerestük a svéd bútoráruházat is. Amíg kint éltünk a pénztárcánk ezt engedte meg, de különben is szerettük a termékeiket. Most is onnan van több bútorunk és az ágyneműink, törülközőink, amiket már illene frissíteni. Itt a környéken nem is kapok olyan ágyneműt, ami passzolna, mi ugyanis svéd párnákhoz vagyunk hozzászokva, ami a magyar kispárnától kicsit nagyobb, viszont a nagytól meg jóval kisebb. Pestre meg csak néhány ágyneműért nem ugrik fel az ember, így a világ első IKEA-jában, ami a Király Kanyarjánál (svédül Kunges Kurva) fekszik sikerült beszerezni a háztartásba hiányzó dolgokat.
Az IKEA-s zsákmány egy része.
Egy kupac törülköző és az elmaradhatatlan mécsesek. Sógornőm szerint az a mondás járja, hogy az IKEA-t nem tudod elhagyni mécses és szalvéta nélkül. A mécses esetében ez nálunk is bejött.
Azért egy étkészlet is becsusszant a szatyorba.
A barátunk, Adrienne aki 1956 óta él Svédországban, azért a paraszti gyökereitől nem tudott szabadulni és lelkesen kertészkedik, már amennyire a svéd klíma ezt lehetővé teszi. Van egy kb. 10 m2-es kis üvegháza, ahol annyi paradicsomot és paprikát megtermel, hogy abból lecsót és paradicsomlevet főz be.
Az ő ajándéka ez a pár ribizlivessző, amit keresztül utaztattunk fél Európán. Állítása szerint vízbe téve néhány hét alatt gyökeret ereszt és utána elültethetem. Egy próbálkozást mindenesetre megér. Az utat legalább túl élték, ahogy látszik már kipattantak a levelek is.
Itt már a bepakolás kezdő pillanata. A képen látható egyik teli dunsztüveg is Adrienntől származik, saját termésű almából készült almalekvár/püré van benne.
Itt már plafonig pakolva. Kellett a logisztika, hogy minden szerszám és eszköz beférjen.
Természetesen csak az üléseket eldöntve fért be minden.
Még tűzoltókészülék is akadt. Jó lesz az istállóba.
Mire minden bekerült, ült az autó hátulja rendesen. Ehhez hozzájárult az a 6.000 db szög is, amit a szögbelövő pisztolyhoz vettünk. Itthon is lehet kapni, de jóval drágábban.
Furcsa volt ismét ott lenni. Jártam a régi munkahelyem környékén is (tesómék arra laknak). Sétáltam ott, ahol a munkaközi szüneteimben sétáltam. Azóta viszont annyi minden épült és most is folyamatosan építkeznek mindenhol. Azt mondják Stockholm most a daruk városa. Ha már ott jártunk azért egy kis svéd csokival, keksszel is feltankoltunk. Meg ettünk egyet a svéd Mekiben, ami MAX néven fut. Ha arra jártok próbáljátok ki, szerintem sokkal jobb, mint az amerikai társa.
Hazafelé azután jöttünk mint az ágyúgolyó. Így felpakolva természetesen szó sem lehetett arról, hogy megálljunk éjszakázni. Nem mertük volna a dugig pakolt autót magára hagyni. Mindössze 3x15 percre álltunk meg, hogy kicsit pihentessük a szemünket. Nálunk nehezítő tényező, hogy bár van jogosítványom, de nem vezetek (félelemből és érdektelenségből kifolyólag), így az egész utat Gábor vezette végig. Azért néhány energia ital lecsúszott, hogy ébren kibírja. Én a táplálékért és a masszázsért voltam felelős. Menetközben egy kis váll, kar, kéz masszázs kellett bevetni, hogy fenntartsam a vérkeringését :)))
Végül 25 óra alatt tettük meg az utat, úgy, hogy volt még benne egy autópályáról való leterelés, amikor fél óra alatt alig 10 km-t tettünk meg.
Itt már újra itthon, a "zsákmány" kipakolva, rendszerezve. Van itt minden a kompresszortól kezdve a Sterimovig (magas nyomású mosó), na meg persze a mindenféle asztalos kisgép.
A dobozokban körfűrész, fúró, csavarbehajtó meg még sok egyéb.
Természetesen gazdasági szempontokat is mérlegeletünk, amikor belevágtunk a kalandba. Terveztünk amúgyis egy látogatást Stockholmba repülővel. Az ismerősök miatt és hogy a szerszámokkal valamit kezdjünk. Autóval kb. 1,5-szeresébe került az út, viszont a szerszámok több százezer forintot érnek és előbb-utóbb el kellett volna hozni őket.
Azóta itthon visszacsöppentünk a tavaszba és azt kell mondjam, nem bántuk meg, hogy a hazaköltözés mellett döntöttünk. Szép volt, jó volt az a hat év, meg hát anyagilag ott alapoztuk meg azt, ahogyan most élünk, DE a mi helyünk itt van Magyaroroszágon.
Figyeljétek a blogot, mert a héten még újabb bejegyzésekkel jövök, mert az utazáson kívül azért történtek egyéb dolgok is Málnáskertben.
Figyelek és várom a bejegyzést! :)
VálaszTörlésVárom :)
VálaszTörlés