Márciusi télből a nyárba

A legutóbbi bejegyzés írásakor (március 23.) éppen havazott nálunk a birtokon (és gondolom szerte az országban). Ez a havazás nem is állt el három napig, míg végül szép, összefüggő, néhol 20 cm-es hótakaró borított mindent. 

Márciusi tájkép kutyákkal .

Teljesen behavazódtunk.

A déli szélnek hála(!) az egész tornácot tűzifástól mindenestől hó lepte, sőt még a kutyaól mögé rejtett csizmácskám is tele volt hóval reggelre.

A palántáim bent szépen fejlődnek, csak kicsit furcsa a háttérben a havas táj pláne március végén.

Mivel kint nemigen lehetett mit csinálni, ezért megragadtam a lehetőséget és a legnagyobb sütőtökünk (11,8 kg) utolsó pár kilójából neki álltam chutneyt főzni. Itt még a hónap elején küzd a gazda a nagyra nőtt tököcskével.

Ez már a végeredmény. Kis hagyma, alma no meg a sok-sok sütőtök kocka némi cukorral, almaecettel, gyömbérrel, citrommal ízesítve főzés után.

Üvegekbe zárva mehet a kamrába. Sült húsokhoz kiváló.

Szerencsére a zimankós napok nem tartottak sokáig. Szerdán még szinte egész nap esett, csütörtökre viszont a nagy része eltűnt. Pénteken még tovább melegedett az idő, így semmi sem akadályozott meg minket abban, hogy hétvégén neki álljunk a nagy veteményezési hadműveletnek.

De még ezt megelőzően, pénteken megérkezett 8.000 db tölgyfa csemete, amiket az ültetésig a konyhakertben vermeltünk el. Így, ha időnként locsolgatva vannak, akkor pár hetet kibírnak.

A veteményezést a kísérleti, azaz mélymulcsos ágyásban  kezdtük meg. 

A tél folyamán az apró krumplik szépen kicsíráztak.



Most csak villával széthúztuk a szalmát, majd ...

... kettesével szépen a földre helyeztem őket, azután ment vissza a szalma.

Krumplin kívül kertül ide borsó, répa, zöldség, retek és saláta. Ezeknek az apró magvas növényeknek  (borsónak nem) előbb bakhátat kellett csinálni. A szalma majd akkor kerül vissza, ha a növények kikeltek. Addig, mivel sajnos két hete nem esett egy csepp csapadék sem, kétnaponta locsolgatjuk a veteményt.

Csak dicsekvés képpen mutatom, hogy Boróka idén már a villanypásztoron kívül figyeli a kertben zajló eseményeket. Tavaly igen sokat küzdöttem vele, mert mindig beszaladgált.

Szabad földbe is került mindenféle a már fent említett magokból. Itt épp a borsó ágyás készül.



Ez itt az eperföldem kicsit elgazosodva.



Kapálás után szépen látszanak a tövek. A 80 darabból  szinte az összes megeredt.

Ilyen gyönyörű lila szőnyeg borítja sok helyütt az erdőt. Virágzik az árvacsalán.

Egy kis táplálék kiegészítésként sarlóztam egy kosárnyit a malacoknak. Itt az ifjú pár csemegézik belőle. 

De jutott belőle a többi malacnak és a kecskéknek is. Pillanatok alatt eltüntették.

Miután a márciusi veteményezéssel végeztünk, a hónap utolsó napjaiban pedig ismét a tölgyesbe vettük az irányt. Itt közben azért zajlottak a munkálatok, de erről majd egy külön beszámoló készül.

Két pótkocsinyi fát sikerült kihozni egy nap.

A fát nemcsak felfűrészelte, hanem fel is hasogatta a gazda, hogy jobban száradjon. Így az idei fűtési szezonnak még nincs is vége, de nekünk már összegyűlt néhány köbméternyi a következőre.

Egyik rakat, ...

... másik rakat.

És végül a nap szenzációja.

Ikrekkel gyarapodott Málnáskert népes családja.

Lulu, ma rekord gyorsasággal, kb. 20 perc alatt világra hozta a kecske babácskákat.

Az első fotó az ikrekről.

Részletek az ellésről és további képek a babácskákról hamarosan a blogon. Tartsatok velünk!

ADDIG IS NAGYON KELLEMES HÚSVÉTI ÜNNEPEKET KÍVÁN MÁLNÁSKERT MINDEN KÉT ÉS NÉGYLÁBÚ LAKÓJA!