Húsvéti szomorúság

A húsvéti áldás mellé sajnos a szomorúságból is kijutott. Amilyen szerencsénk volt a kecskékkel idén, annyira pechesek vagyunk a malacszaporulattal a legutóbbi almokat tekintve. 

Nagy várakozás előzte meg ezt a vemhességet, hiszen ez a koca legelsőre a hat malacból ötöt felnevelt. Tavaly ősszel ellett utoljára, akkor öt malac lett, abból viszont csak kettő maradt meg. Mivel kedves jószág gondoltuk adunk még egy esélyt neki. 

Húsvét előtt pár nappal már így nézett ki.

Nagypénteken az esti etetésnél mondtam is, hogy vigyünk friss almot neki, mert most már bármikor megszülethetnek a kismalacok. Így is tettünk, egy fél szalmabála került be, amit ő szépen elrendezgetett magának.

Szombat reggel, amikor kiújjongtuk magunkat Tündér sikeres ikerellésén, mindjárt mentem a malacólba, hogy hátha ott is történt valami. Először csalódott is voltam, mert amikor benéztem, hirtelen nem láttam semmit. Alaposabb vizsgálat után viszont felfedeztem, hogy bizony itt is meglettek a malackák. 

Elsőre hat malacot számláltam és mind aktív, élénk volt. Nagy volt tehát az öröm, hogy a két kis gida mellé hat kismalac is született ugyanazon a napon. 

Ilyenkor olyan picik és soványak, de normális esetben pár nap alatt belehíznak a bőrükbe.

Egy rakás malac egymást melegítve.

Sajnos az örömünk nem tartott sokáig. Már aznap délután felfedeztem a szalmában még egy kis malacot. Természetesen már nem élt. Másnap délelőtt már láttuk, hogy valami nincs rendben velük, délutánra el is pusztult három  a hatból. Közben újabb malacka került elő az alom alól. Majd az ellést követő ötödik nap megtaláltuk a kilencediket is. Végül tehát kilenc malacot ellett a koca, amiből a mai nap egyetlen egy van életben.

Végül arra a következtetésre jutottunk, hogy nincs elég teje, ezért gyakorlatilag éhen pusztultak a kicsik. Az utolsó kettőnél próbáltunk beavatkozni, akkor már sikerült egy kis kecsketejet kifejnünk (bolti tejet nem szabad adni nekik, mert elpusztulnak tőle), és meg próbáltuk cumiztatni őket, de nem nagyon akarták elfogadni. Azután végül már csak egy maradt.

Őt egyszer sikerült megetetnem, akkor nagyon mohón szopott, de másnap már nem akarta elfogadni, igaz, hogy úgy látszott, mintha kicsit gömbölyödött volna.

Ma már 2,5 hetes most már talán megmarad. Elég jól tűri a dajkálást és nagyon szereti a hassimit. 

Málna és Boróka is megismerkedett vele és jól összenyalogatták üdvözlésképpen. Na, ez egy kicsit már sok volt neki.

Szóval a végső konklúzió: ezt a kocát le kell selejteznünk és most keresünk választási lány malacokat, akiktől a jövőbeli szaporulatot várjuk. 

Végül egy cuki videó az egyetlen túlélőről.