Áprilisi szösszenetek

 

Április első felében is folyt a munka Málnáskertben. Ugyan semmilyen látványos eredményről nem számolhatok be, de azért történtek előrelépések.

Például részben kipótoltuk a tavaly összerakott tűzifarakatunkból elhasznált mennyiséget, mintegy két köbméternyi rönkfa felfűrészelése és hasogatása révén. 

A munkamenet a szokásos ember fűrészel, hasogat, asszony meg építi a rakatot.

Ugyan nem ér össze a két rész. Viszont nem ennyiből kell gazdálkodnunk.

A tavaly kiforgatott tuskókból, gyökerekből ugyanis alig fogyott. Így ezzel, valamint a még az erdőben lévő, már kivágott tűzifával kiegészítve szerintem az elkövetkezendő két évre meg van már a tűzifánk. 

A múlt hónapban megépített többfunkciós pipi-féltető megkapta a zsindelyborítást, hogy tartós maradjon. 

Mivel    egyelőre   csak   három   csajszi   használja,   ezért   most   nem   foglalkoztunk   a  másik  beálló megépítésével, viszont a zsindely már ahhoz is megvan. Mire felköltöznek az oviból a lányok, addigra el készítjük a másikat is.

Az idén sem maradhatott el a szokásos kerítés javítás. Ezúttal megúsztuk 4 oszlop cserével. Itt már kivágva, lekérgelve az "ültetésre" váró új oszlopok.

A lyukfúrást ezúttal szerszámmegosztás keretében megúsztuk, igaz, hogy a lyukfúró üzemeltetéséhez a gazdájára is szükség volt, mivel enyhén szólva szeszélyes a kicsike. Így a négy oszlop pikk-pakk a helyére került. 

Másnapra maradt a staflik felrögzítése és a drót visszaerősítése. Az egyik közben  most már új drótot is raktunk, mert már keresztbe-kasba lyuggatták a vadak. Még szerencse, hogy már korábban betáraztunk egy tekercs drótot ebből a célból.

Íme mindjárt a fentebb említett delikvensek egyike. Amint látjátok a házunktól nem messze legelészik éppen (már amikor nem a kerítésünket szaggatja :)))

Direkt fényképeztük úgy, hogy látszódjon a közvetlenül a ház előtt parkoló autó is, hogy lássátok mennyire nem félnek tőlünk és milyen közel merészkednek hozzánk.

Észrevett minket ez a kedves dámvad bika, de zavartalanul folytatta a legelészést.

Amikor elkezdtem közelebb sétálni, akkor kapta fel a fejét és néztünk hosszasan farkasszemet. Majd peckesen elsétált a csalitosba, de azért hagyta, hogy előbb lőjek róla pár fotót. Sajnos már esti félhomály volt, ezért nem lett éles a kép, de azért látszik, hogy egy szép példány volt a modellem.

A malacudvarban nagy érdeklődés fogadta a fényképezőgépemet.

A kicsikéim lassan eladósorba kerülnek. Már csak a két kis fekete keres gazdát. 

Jó szolgálatot tesznek a pipiktől elhozott tálcák. Miután magasnyomású mosóval el lett mosva, most ebben kapják a kicsik az ennivalót. 

A kispipik meg kaptak ilyen szép "dizájner" etetőt és itatót (mondjuk aranyárban voltak). Ebből az etetőből nem tudják kikapirgálni az eleséget (korábban a fellógatott etető alá azért kellett a tálca, hogy ne menjen pocsékba minden, amit kikotornak).

A nevelőtáp mellett naponta többször is kapnak friss zöldet, amire nagy élvezettel vetik rá magukat és a következő adagig nagyjából el is pucolják. Most már 17. napja vannak nálunk és szerencsére egyet sem veszítettünk el, sőt mindegyik nagyon élénk, mozgékony, jó étvágyú.

A kecskeistállóban a három kiscsávó is szépen fejlődik. A kis cumisom holnap már öt hetes lesz. Most már ők is kapják a mellétáplálást nyúltáp formájában és persze szépen legelésznek is a nagyokkal.

Azért amikor bezárom őket az egyik boxba, hogy tápozzanak kicsit, az én kicsikém csak engem akar. A másik boxból fényképeztem őket, ő pedig nem tágított mellőlem.

Két lábra állva követelte a jussát, amit persze utána 4 deci kecsketej formájában meg is kapott. Amit kb. 2 perc alatt szív magába. Utána azért a kezemből elcsemegézett még a tápból is.