Télutó-tavaszelő Málnáskertben

 

Olyan hirtelen köszöntött be idén a tavasz, hogy csak kapkodtuk a fejünket. Február 20-án még szakadt a hó, emberem éppen kamionozott, hát voltak ott mindenféle helyzetek. Haza is jött aznap, mert úgy megcsúszott a lerakodással a jégpályává vált osztrák autópálya miatt, hogy nem érte el a felrakóját és így munka nélkül maradt. 

Hétfőn pedig már hétágra sütött a nap és plusz 15-16 fok lett, így folytathattuk a tüzelő gyűjtését a következő fűtési idényre. Olyannyira tavasz lett hirtelen, hogy emberem már aznap meg is kezdte a kinti biciklis szezont, amire az elmúlt 10 évben még nem volt példa.

Továbbra is a már kidőlt vagy a már lábon kiszáradt fák voltak a csapásirány. Ezen a fán is látszik, hogy beteg volt és konkrétan egy másik fának nekidőlve találtuk, ami igencsak balesetveszélyes, így ez a fa ki lett vágva. Találtunk egy kidőlt és már teljesen bemohásodott égerfát is, amit szintén feldaraboltunk és szerencsére még nem pudvásodott be, úgyhogy még jó lesz fűteni. 

Itt az egyik már feldarabolva. Jó sok kugli lett belőle volt vagy 15-16 méter magas fa. 

Itt pedig már kocsira rakva. Fordultunk vagy háromszor, mire a sok ággal együtt ki tudtuk szállítani az erdőből.

Útközben találkoztunk a három sziki-szökevénnyel. Ezek a feketefejűek már csak ilyen kis szökősek. Rögtön kiszagolják, ha nincs delej a drótokban. 

A kihordott fát emberem mindjárt fel is hasogatta, hogy minél jobban kiszáradjon a fűtési idényre. 

A tűzifagyűjtögetés után a következő projekt a szokásos tavaszi utcafronti kerítésjavítás volt. De előtte emberem még megreparálta a malacok villanypásztorát, hogy megelőzzük a totális anarchiát. Ez is egy olyan dolog, ami folyamatos karbantartást igényel. Most éppen fa dőlt rá, ami szakította a vezetéket és így persze nem működött.

A malacok pedig rögtön kiszaszerolják, ha az őrző-védő rendszer nem üzemel. Ez úgy indul, hogy először egy merészkedik ki, majd szép lassan a többi is felbátorodik. Ugye most már háromnál jártunk. Mivel jelenleg még hosszabbítókkal tudjuk a kútházból eljuttatni az áramot a készülékhez és csak egy ilyen rendszerünk van, ezért úgy néz ki a történet, hogy éjszaka a konyhakertet védjük a vadak ellen (nappal nem igen mozognak ilyen közel a házhoz), nappal pedig a malacok villanypásztorát üzemeltetjük, mert ugye ők meg éjszaka alszanak és nem mászkálnak. 

Villanypásztor javítás után tehát jöhetett a kerítésreparálás. Ezúttal egy betonoszlopot és egy akácoszlopot kellett cserélni. Ez utóbbi még nem a legnagyobb gondossággal volt letéve. Azaz kéreggel együtt és égetés nélkül. Az utóbbi években már az a bevett eljárás, hogy  a kérget eltávolítjuk, ugyanis az alatt tudják a mindenféle rovarok rágcsálni a fát. 

Égetés alatt azt értem, hogy az oszlop földbe kerülő része van ilyen feketére megperzselve és így ellenállóbbá válik a nedvességgel szemben. Így remélhetőleg évtizedekig jó lesz. 

Most már ha oszlopot cserélünk, akkor már vizszintes staflikkal is megerősítjük a kerítést, így jobban ellenáll a vadak ostromának. 

Az egyik helyen totálisan legyalázták a drótot is. Szerencsére visszalehetett rögzíteni.

Mivel a tó befejezéséhez illetve az új malacbirodalom kialakításához ennél jobb időre van szükség, úgy döntöttünk, hogy egyrészt a garázst építjük meg előbb. Illetve, amíg a garázs anyagot legyártják a fűrészüzemben (február végén leadtuk az anyagrendelést), addig elkészítjük az új villanypásztor rendszert, ami magába fogja foglalni a lakóházat, kutat, pincét, kerti konyhát, konyhakertet és a tavat is. 

Addig ugyanis semmi értelme növényeket ültetni ezen a területen, mert vagy a saját kecskéink vagy a birtokon  szép számban keresztül-kasul járkáló vadak legelik vagy rágják le szerencsétleneket. Így hát leléptük, hogy körülbelül mekkora lesz a kerülete, hogy ki tudjuk számolni, ahhoz hány oszlopra, karóra, szigetelőre és milyen hosszú vezetékre lesz szükség. 

A garázsanyag megrendelésekor Gábor be is szerzett 100 db karót, amiből kb. 75 fog kelleni ehhez, de ugye majd az új malacbirodalomhoz is fog kelleni, a maradékot majd ott felhasználjuk. A városban járva pedig beszereztük a szükséges vezeték mennyiséget és szigetelőket is. 

A pazarlás elkerülése végett felhasználjuk a meglévő karókban lévő szigetelőket is, már amelyiket sérülésmentesen ki lehet csavarni. Ehhez kihúzgáltam a kb. 7 éve elkezdett és abbamaradt malacszálláshelynél elhelyezett karókat. Az infrastruktúra (víz, áram) nehézségei miatt végül úgy döntöttük, hogy ez ma már nem jó ötlet, de azért mentsük, ami menthető.

Úgy számoltuk, hogy kb. 8 db oszlopra van szükség, ami a sarokpontokon lesz elhelyezve, ezeknél fogva lehet majd a villanypásztorvezetéket megfeszíteni. Első lépésben kivágtuk a megfelelő darabszámú oszlopot.

Majd nagyjából ugyanaz a metódus következett, mint a kerítésoszlopok esetében, annyi kiegészítéssel, hogy ezek még meg is lettek csiszolva. Itt éppen ez van folyamatban. 

A már megcsiszolt oszlopokat utána szépen megégettem. Ezt bevállaltam, hogy gyorsabban tudjunk haladni. Persze amilyen szerencsénk volt, a 4. oszlop után kifogyott a gáz mindkét palackból. Szerencsére azóta már kicseréltük mind a kettőt (a közel-keleti helyzet miatt állítólag négyszeresére nőtt a kereslet a gázpalackok iránt, úgyhogy épp időben).

Gyönyörű tavaszi időben a karókkal folytattuk. Gábor előfúrta a karókat, miközben én először kitekergettem a régi karókból a még hasznosítható szigetelőket, majd elkezdtem betekerni  az új karókba.

Egyelőre idáig jutottunk el. Négy oszlop még égetésre vár. A szükséges 75 karó kifurkálva, 50 db felszigetelőzve. A maradékhoz a konyhakertet jelenleg körülvevő karókra is szükség lesz, azokból is kiszedjük a szigetelőket, hogy újra hasznosíthassuk őket.

Rendkívüli feladatként bejött a pipiröpde talajának rekonstrukciója, ugyanis a kis drágáim annyit kapirgáltak, hogy a faváz alatti téglasor mellől is sok helyütt  hiányzott a talaj. Félő volt, hogy a téglák bedőlnek és akkor megrokkan a szerkezet. A kis szorgalmas kapirgálók ilyen krátereket vájtak a talajba.

Még szerencse, hogy kéznél van az erdő és a gazda a patak mellől tudott hozni egy kocsinyi termőtalajt, amivel feltöltötte a gödröket. 

Így azért mindjárt másként néz ki a terület. Persze azóta már megint megkezdték a munkát a pipikéim. 

A ház alól is hiányzott nem kevés talaj, így ide is bement jó néhány talicskányi föld. 

Végül még a csemetésbe is akadt némi dolgunk, amelynek területébe benyúlik a falu temetője. Kedvenc szomszéd nénink ugyanis jelezte, hogy van egy fa, ami vészesen a kerítés irányába dől és aggódott, hogy kidőlve esetleg kárt tesz a sírkőben. 

Szerencsére meg tudtuk oldani úgy, hogy csak a fa egy részét kellett levágni. Így ha dől is, már nem a kerítés irányába fog. Szóval ezt a kérdést is megoldottuk. 

Hát ennyi fért bele a legutóbbi itthon tartózkodásba, hipp-hopp elröpült két hét. Már alig várom, hogy folytathassuk a megkezdett feladatokat. Remélhetőleg hamarosan már eredményekről számolhatok be.