Próbatételek

 

Most már több, mint 11 éve, hogy ezt az életutat választottuk és még soha nem éreztem, hogy a Jóisten ennyire próbára akart volna tenni minket. Június eleje óta egymást érik a kudarcok, csalódások, mindenféle problémák. Ez az írás egyfajta terápia is, hogy kiírjam magamból az ezek miatt érzett frusztrációmat, hogy  letegyem és elengedjem a veszteségeket.

Pedig olyan szépen indult ez nyár. Épp, hogy megjöttem a németországi csavargásból. Majácskán, az anyakecskén már látszott, hogy közeleg az ideje. Annyira vágytam rá, hogy legyen tőle egy kislány. Úgyhogy eléggé megviselt, hogy a gida még az ellés napján elpusztult.

Alig három nap múlva pedig jött az újabb csapás. Az istállónál szabadon engedett kispipik közül hatot valami, feltehetően nyest lemészárolt. Az, hogy tojás koruktól fogva én nevelgettem a kicsikéimet és akkor nyolc hetes korukban így veszítek el hatot szintén nem tett jót a lelki állapomnak.  

Főleg, hogy elkerülhető lett volna, ha visszazárom őket esténként  a pipioviba. Igaz, hogy ez alkalmanként 15-20 perc futkosásba telt volna, de lehet, hogy akkor még ma is élnének.

Az állatállományt ért  veszteségek után alig öt nap telt el és a gazda elintézte, hogy a szénatárolót már ne építeni, hanem elbontani  kelljen. És még örülhettünk, hogy senki sem sérült meg.

Három hétig küzdöttem a két kotlóssal, hogy a végén egyetlen egy csibe legyen a jutalmam. Elpocsékoltunk vagy 35 darab tojást. Közben persze a többiek is abba hagytáka tojást, úgyhogy szégyenszemre kellett vegyünk egy dobozzal, mert teljesen kifogytunk. 

Viszont az az egy legalább él és virul, a mamája anyatigrisként védi.

Az utánfutónk miatt is akadtak nehézségek. Hiába rendeltük meg az új padlólemezt hozzá már valamikor május közepe táján, pár napos, max. egy hetes szállítási idővel. Egy hónapba tellett, mire megérkezett. Ezért plusz pénzért idegen utánfutót kellett bérelnünk az állványzathoz, hogy még nagyobb legyen a már amúgy sem kicsi veszteségünk.

Sajnos a ház körüli villanypásztor a kezdetektől fogva nem üzemelt rendesen. A végleges javítását, illetve a probléma kiderítését húztuk-halasztottuk. Aminek meg is lett az eredménye. Négy hónapnyi delej nélküliség után a vadak felfedezték, hogy hát ez egyáltalán nem ráz. Ezzel egyidejűleg meg is kezdték a veteményesem dézsmálását.

Úgyhogy én július eleje óta gyakorlatilag a kertünkben kempingezek. Azaz az éjszakákat sötétedéstől a hajnali világosodásig kint töltöm a szabad ég alatt. Így néz ki a táborhelyem.

Persze el lehet képzelni, hogy milyen így az alvásminőségem, mikor a falu kutyái felváltva üvöltenek, gyakorlatilag egész éjszaka, ha nem, akkor a mi kutyáink észlelnek valamit, meg persze a reggeli harmattól vizes lesz minden körülöttem, plusz még nagyon hideg is tud lenni egy tiszta éjszakán. Úgyhogy fél ötkor, amikor már világosodik bebotorkálok a hálószobába és ki vagyok ütve 7 - fél 8-ig.

És még mindig nincs vége a megpróbáltatásoknak. A vasárnap hajnali bebotorkálás után kezet akartam mosni és félzombi állapotomban konstatáltam, hogy a csapból nem folyik a víz. Mindjárt rohantam a szivattyúhoz, hogy üzemel-e, de csendben volt. Úgyhogy akkor kidőltem. Csak a reggeli etetés után kezdtem nyomozni, hogy mi lehet a probléma

Először elektromos gondra gyanakodtam. De kiderült, hogy biztosítékok rendben. Majd miután jobban megnéztem, kiderült, hogy a szivattyú lenyomta a szívócsövet. Persze mindez mikor történik: vasárnap és amikor egyedül vagyok itthon.

Hívom a vízvezeték szerelőnket. A feleségét sikerült elérnem, kiderült Pécsett van a vásárban, de délután átnéz a fiával, aki szintén szakember. Megjönnek, csövet visszaszerelik, szivattyú csak nem és nem akar beindulni. Végül arra a következtetésre jutnak, hogy akkor a járókerék biztos elkopott benne, venni kéne egy újat.

Hétfőn szaküzletet hívom, alkatrész van. Városba be, alkatrész haza. Kedden délelőtt jön a srác, szétszedi a szivattyút, kiderül, hogy más alkatrészek is tönkre mentek, így nem tudja beüzemelni.

Úgyhogy most már lassan egy hete nincs folyóvíz a házban. De én bevezettem! Igaz, hogy folyni nem folyik, de legalább bent van.

Szerencsére a leendő malacbirodalomnál elhelyezett vízkonnektortól a slag elér egészen a fürdőszobáig. Így a vödröket és a kádat teleengedve két napig elvagyok ezzel a vízmennyiséggel. Tegnap a maradékhoz melegítettem még egy-két fazéknyi vizet és még fürödhettem is. Amúgy ment a lavórból mosakodás. 

És ha ez még nem lett volna elég, az idei kaszálással is szívunk, mint a torkos borz. Eleve, hogy a korábbi 3-4 óra helyett, több, mint egy napba telt a kaszálás. Ami végül június 29-én megtörtént. Azután a bálázó nem ért rá bebálázni, úgyhogy egyszer megázott. Száradás után újabb egyeztetés. A sodrást végző srác lebeszéli a bálázóval, hogy akkor múlt vasárnap jönnek egyszerre: az egyik besodorja a szénát, a másik meg báláz.

A srác a rendsodróval meg is érkezett kora délelőtt. Eltelt pár óra mire én  is észbe kaptam  hogy hát hol a bálázó. Megyek ki kérdezem. A srác hívja: ja, hát elromlott a gép, szereli majd jön másnap. Hát erre úgy kiakadtam, mivel direkt mondtam neki, hogy csak akkor szeretném sodortatni, ha mindjárt megy a bálázás is. Mivel, ha besodorva ázik el, akkor tönkre megy, vagy újból szét kell dobatni és újra sodorni, ami nyilvánvalóan plusz pénz.

Hívom a fickót, hogy hát miért nem szólt, hogy várjunk a sodrással. Erre még ő sértődött meg, és közölte, hogy akkor keressünk másik bálázót, mert ő nem jön. Hát itt tartunk. A másik, akit találtunk meg hétfő óta nem ért ide. Tegnap megint volt egy kis zápor, szerencsére nem vészes. Most az a legfrissebb állapot, hogy holnap délelőtt érkezik.

Hát dióhéjban ennyi lett volna az utóbbi időszak nyűgeinek története. De hozzáteszem, hogy ez cseppet sem vette el a kedvemet a falusi élettől. Átmentem buddhába és úgy vagyok vele, hogy majd minden szépen megoldódik, vagy nem. Na és akkor mi van? Kezünk, lábunk megvan, érzékszerveink épek, tető van a fejünk felett, a kamra, hűtő tele van élelemmel, hitelünk nincs. Akkor miért is kéne nekem/nekünk aggódni, idegeskedni. Nyilván nem  ugrálunk örömünkben, ha a fentiekhez hasonló dolgok történnek, pláne ha sorozatban, de túl kell lépnünk rajtuk. 

Az élet így is csodaszép. Itt vagyok Isten tenyerén, a természet közepén. Körbevesznek az állatkáim, akiktől rengeteg szeretet kapok. Az uram meg lassan úton van hazafelé az új kúti szivattyúval. Új alapokra helyezzük a vízrendszert, hogy ilyen azért többet ne fordulhasson elő. 

Jelentés a kertemből

 

Visszanézve a blogot megállapítottam, hogy már több, mint két hónap eltelt, mióta a kertecskémről írtam. Azóta bizony burjánzásnak indult minden. Az én kertem kissé eklektikus, próbálom minél jobban elkülöníteni az azonos fajtájú növényeket, amikor a sorokat vetem. Azután  a palánták érkezésekor, meg ahol találok szabad helyet oda kerülnek.

Távolabbról ilyen zöld dzsungel az egész.

Nézzük meg kicsit közelebbről is. Ha szemből nézzük, akkor a jobboldali szekcióval kezdek.

Még tavaly mentettük ki a tómederből ezeket az égercsemetéket. Nem mindegyik élte túl az átültetést, de akik megmaradtak igencsak jól érzik magukat, mert kb. duplájukra nőttek azóta. Most még őszig itt kell maradniuk, akkor kiültetjük őket az erdőbe.

Az égerfák mögött volt a fokhagyma ültetvényem. Azok már kikerültek a földből. A mennyiségével nem vagyok elégedett, idén jóval többet fogok ültetni. Itt a helyén növekszik most két darab dinnyepalánta, mondjuk nem tudom, hogy lesz-e rajtuk termés, mert egyelőre igen kicsikék. Itt kapott helyet jónéhány fűszernövény is, ami az időközben elburjánzott porcsínok között lapul. 

Többek között akad itt tárkony.

Előtérben az egyik metélőhagyma tövem, mögötte pedig citromfű lapul. Mentát pedig hamarosan hozok a szomszédból.

Két sor hagyma között a szinte nem létező répa sorom. Sajnos az idei évben a répa, petrezselyem vonal nagyon nem sikerült. Ebben a sorban is alig pár darab kelt csak ki. Mostanra már feladtam, miután kb. négyszer vetettem újra és a magok nem és nem akartak kikelni, pedig öntöztem őket szorgalmasan. Viszont a hagyma termés idén is jónak ígérkezik. 

Balról haladva burgonya sor, egy csomó magától kelt kapor. Kaprot egyszer volt nehéz meghonosítanom, azóta minden évben előbukkan itt-ott, amiből bőven jut frissen az ételekbe és a fagyasztóba is. A kapor mellett egy sor bab és utána megint hagyma.

Cékla és répa egymás mellett. A cékla is kicsit gyéren kelt ki, ezt is többször vetettem. Ahol meg kikelt, ott egymás mellett hárman-négyen is voltak. Ezeket szét ültettem. Mondjuk azt meg nem nagyon szeretik, kicsit kornyadozva ugyan, de megmaradtak. 

Ez itt kérem a gerilla krumpli szekció. Ide én egyetlen egy burgonyát nem ültettem. Ezek csak jönnek és jönnek maguktól. Krumpli bogár téren idén nem olyan rossz a helyzet, még Neem olajjal sem permeteztem egyszer sem. Reggelente végig járom a töveket és leginkább lárvákat találok, néha egy-egy csíkosat. Én szokás szerint helyben likvidálom a delikvenseket.

A gerilla krumplik mellett van egy sor ültetett burgonya, mellette egy sor valamilyen bab (három félét is vetettem) és egy sor hagyma.

Kukorica sor különböző méretekben. Szerintem valami föld alatti állatka megkajálta a magokat, mert először alig pár darab kelt csak ki. Itt is vagy kétszer pótoltam még a magokat és valahol még harmadszorra sem kelt ki.

A fenti terület kicsit előnézetből. Kicsit gyéren kelt ki, de itt is van még egy sor kukorica és cékla, valamint néhány napraforgó.

A rebarbaráim rendesen beindultak a tavalyi és az idei is szépen növekedett. Egy kilónyit már be is takarítottam. Egyelőre a fagyasztóba várja az utánpótlást, hogy majd rebarbara kompótot készíthessek belőle.

Most áttérünk a baloldali szekcióra visszafelé haladva

Egy sor hagyma, egy sor vetett krumpli és a sóska ültetvényem. A sóska termésre nem panaszkodhatok, már vagy kétszer takarítottam be dupla adagokat. Egyet mindjárt frissen megeszünk, a másik ledinsztelve megy a fagyasztóba, hogy télen is jusson az asztalra.

A két sor hagyma között borsó volt (szintén sokadszori vetés), most a helyét leginkább a porcsin foglalja el. Mivel sajnos elég vékony a takarás, ezért  a porcsint mindenhol hagyom, hadd nőjön. Igazából ehető és nagyon egészséges, magas az omega3 tartalma. A hagymától balra található jó pár krumpli növény, szintén magától kelt. A köztes teret nagyjából a porcsín tölti ki. 

Balról a rácson szokás szerint uborka fut. Olyan kis rejtőzködő, hogy tegnap már 4 db szép termetes uborkát le is tudtam szedni, pedig a rácsra még alig tud felkapaszkodni. Az ubi mellett egy sor bab, egy sor krumpli és egy sor csemegekukorica növekszik.

Itt a rengeteg porcsín mellett bár még nem nagyon látszanak lapul néhány magról kelt paradicsomtő a karók mellett. Nagyjából 7-8 db kelt ki eléggé egymás mellett, amiket azóta szét ültettem.

A rács túloldalán az eperföld egyik része. Sajnos az epertermés messze elmaradt a várttól. Lehet, hogy a többszöri tavaszi fagy tett be neki, vagy mert még friss ültetvény, de alig volt termés rajtuk. Viszont néhány tő még most is virágzik és még tegnap is szedtem róla 4-5 szép nagy szemet. A karók mellett itt is paradicsomok nődögélnek.

Itt azért még lesz némi termés.

A két eperföldet egy gyönyörűen burjánzó babültetvény választja el egymástól. 

Az egyszem cukkininél kicsit túlzásba vittem a locsolást, mert több kicsi termés is volt, de látszott rajtuk, hogy ezek nem fognak kifejlődni, mert rohadásnak indultak. Most már jobban odafigyelek és óvatosan adagolom csak a vizet. De hát abból indultam ki, hogy a tökfélék nagyon víz igényesek, ja, de azért megfulladni ők sem szeretnek. 

A babok mellett lapul  két mángol tövem. Ezt mi spenót helyett esszük, az ugyanis még egyszer sem kelt ki nekem. Imádjuk a baconös, spenótos pitét. Rendszeres nálunk az étlapon. 

A mángoldon és a sütőtökön túl található a másik eperszekció, ami között elvétve akad egykét burgonyatő. Meg itt növekszik két szép tő bazsalikom is. Ezt itt már megint szüretelhetem lassan.

Saját vetésű sütőtök palántám úgy szétszaladt a kertben, hogy lassan mindent beborít. Remélem termés is lesz majd rajta. 

Vettem pár darab dinnyepalántát is. Érdekesek a tapasztalatok. Ez a kis dinnyepalánta itt csücsül lassan két hónapja és nemigen látok rajta változást. Pedig kap vizet rendesen.

A testvérje meg szanaszédt szaladt, úgy kellett a sütőtök alól kiszabadítanom. És ott vannak egymástól nem messze. Ki érti ezt?

A két szekció közötti, frissen felrotált területen kaptak helyet a paradicsom és paprika palánták. A paradicsomok már fel vannak karózva. A legtöbb tövön már most rengeteg a termés, jó lenne, ha be is tudnának érni.

 

A paprika szekció is nagyon szépen alakul. Legalábbis a korábbi évekhez képest. Már kb. 8-10 db friss zöldpaprikát tudtam leszüretelni és még csak július eleje van. Most is fejlődik rajta vagy 20 db kis paprika és tele van virággal is a 12 db tövem.

Közelebbről jobban látszik, hogy mennyire tele van terméssel.

Van két darab padlizsánom is. Egyelőre ezek is csak csücsükélnek itt. Jó, az igaz, hogy az ültetéshez képest jócskán megnőttek, de egyelőre nemhogy termést, de még virágot sem látok rajtuk. 

A kerten körbe is értünk. Ráadásként még megmutatom a ganédombon növekedő sütőtököket. Ez is egy kísérlet. Meglátjuk mi lesz az eredmény. Lesz-e egyáltalán termés rajtuk vagy sem. Ha igen, akkor az jó lenne, hogy nem a kertben futna szanaszét.

És végül jöjjön, hogy mit adott a kert eddig a már fentebb említett terményeken kívül: a zöldborsó termés még mindig elmaradt a kívánatostól, de idén azért a tavalyi kb. 25 dkg-ot sikerült felülmúlni. Háromszor ettünk frissen és kb. 1,5 kilónyi van a fagyasztóban. Itt éppen egy kis borsó leves van készülőben. Annyi répa és petrezselyem azért akad, hogy pár levesbe elég legyen. Krumplit már kb. egy hónapja szedegetjük és persze hagymából is van bőségesen.

Itt éppen a mángoldot takarítottam be, plusz a fűszernövényeket: kaprot, metélőhagymát, tárkonyt, citromfüvet. 

Ennyi lett volna a kerti tárlatvezetés. Szokás szerint van, ami jó és van, ami kevésbé sikeres, de azért bőven szolgáltat örömet és elégedettség érzést, ha kimegyek és körül nézek az én kis veteményesemben.

Fejlemények a birtokon júniusban

 

Miután a szénatárolós fiaskó utáni sokkból kikászálódtunk, emberem itthon tartózkodásának második hetében áttértünk a következő programpontra, méghozzá az úszótavunk/tűzivíztározónk építésére. A tóépítő munkássá avanzsált gazda mindjárt egy kis biomunkával kezdett, mert még tavalyról ott maradt egy nagy földkupac, amit el kellett szállítani a tópartról. Ez mehetett megint a pipiröpdébe, mert ezek a csajok folyton akkora gödröket kaparnak, hogy nem győzzük töltögetni őket. 

Sajnos, ha nincs pár millió forintod, hogy megbízz egy profi tóépítő céget, akkor lassú és hosszadalmas dolog ez a tóépítés. Mivel tavaly nem volt sem időnk, sem energiánk a part teljes kialakítására, most egy kis plusz munka következett. Ugyanis a csapadék több helyen bemosta a partot, így fel kellett hajtanunk a fóliát és a geotextilt körbe az egész tó körül, hogy kiigazítsuk. Előbb persze még körben levágtuk a felesleges fóliát és geotextilt. 

A felhajtás után szembesültünk az alábbi látvánnyal.

Valamilyen állatka vagy állatkák belakták szépen az egész tópartot és szabályos járatrendszert furkáltak bele. 

Emberem szépen körbekúszott a két méteres vízmértékével és elegyengette a partot, ahol szükséges volt.  

Valamint a kis kőműveskanalával kiigazította a korábban kialakított lépcsőt, ahol kellett, ahova majd a kavicsborítás kerül, ami takarni fogja a fóliát. 

A következő lépés a tóépítésnél a kavics szállítmány meghozatala lett volna. Csakhogy az utánfutónknak még mindig nem volt műszakija. Szerencsére a több,  mint egy hónappal korábban megrendelt padlólemez végre megérkezett. Úgyhogy a lassan 12 éve használt utánfutó komplett felújításon esett át. Az új padló mellé új lámpákat és csatlakozót is kapott.  Szegényke már megérdemelte, amennyit ez nekünk spórolt a szállítási költségeken az elmúlt években, azt nem is tudjuk kiszámolni. Végül a hét közepére sikerült időpontot kapni a műszaki vizsgára, amin csont nélkül átment. 

Hazafelé pedig már nem üresen jött, hanem egy fél köbméter kaviccsal.

A kavics széthordás és elrendezés nemes feladatát magamra vállaltam, mivel a gazdának fontosabb és olyan dolga akadt, amit csak ő tudott megcsinálni. Két kis fémvödröcskémet kb. félig töltöttem meg, így abszolút nem nehezek, majd a tópartra sétálva a kialakított mélyedésbe borítottam és szépen elrendezgettem.

Hogy ne legyen túl unalmas és nehéz a feladat, ezért egyszerre 20 percet foglalkozok vele.  Ez a jelenlegi állapot, ami kb. 2,5 órányi munka volt négy napra elosztva. 

Viszont közben lassan el is fogyott a kavics. Sajnos utánpótlást hozni nem sikerült, mert az internet jól becsapott minket. A tűzép, ahonnan a kavicsot hozta internet szerinti nyitvatartása jó nagy átverés volt. Szépen elautózott a 25 km-re fekvő városba és ott derült ki, hogy szombatonként nincs is nyitva.

Pedig az volt a nagy tervem, hogy mire hazaért, én szépen körbe kavicsozom a tó partját. 

Viszont legalább a létrát sikerült felszerelnie. Így azért sokkal könnyebb a ki-bemászkálás. Már csak azért is, mert a kavicsozott részen már nem lehet közlekedni, hiszen akkor belecsúsznának a tóba.

Azért el kell mondanom, hogy a lehető legjobb döntést hoztuk, amikor egy szimpla tűzivíztározó helyett úszótó építését választottuk. Az elmúlt hetek kánikulájában irtó jó volt csobbanni benne miután a kinti feladatokkal készen voltunk. Bár semmilyen növény sincs benne egyelőre és semmilyen vegyszert, kegyszert sem használunk a vize nagyon kellemes, nem poshadt, nem büdös, nem algásodik. Olyan, mint egy igazi természetes tó vagy folyó vize.

Az utánfutó a kavicshordás után sem pihenhetett, hiszen közben megkezdődött az árpa aratása és bizony ebből be kellett tárolni jó pár mázsát a következő évre. Két fordulóval is hozott a gazda, nagyjából 9 mázsát. Persze, ahogy megérkezett a szállítmány a mi kis törpekecskénk már dugta is a fejét a gabonatengerbe. Így kénytelenek voltunk az egyik boxba zárni, hogy ne legyen útban és ne csapja el a hasát a kis torkos.

Nagyjából fél óra alatt le is ürítettük az utifutit. A módszer a következő: végy négy jó nagy vödröt, meg egy kicsit a meregetéshez. Én töltögetek, emberem meg hordja. Amíg elvisz egy fordulóban két vödröt, addig én megtöltöm a másik kettőt. Így megy mint a karikacsapás. A két fordulóval egy hombár teljesen megtelt, egy pedig félig van. Júliusban pedig jöhet a tritikálé.

Sikerült végre a darálót kiköltöztetni a hombárok mellé. Ehhez szükség volt némi villanyszerelésre, mert a takarmánytárolásra a mostani pipiovi helye volt eredetileg kiszemelve és ott lett kiépítve a dugalj. Most a szükséges villanyszerelési anyagok beszerzése után az én ezermeseterem szépen elvezette ide az áramot és így végre nem porolunk a műhelyben. 

Mindezek mellett még sikerült a ház körüli nagy villanypásztor és a kecskék villanypásztora alatt is körbe kaszálni. Legközelebb megyek vele és filmezem, ahogy ilyenkor a kecskék követik az emberemet, mint egy Messiást és falatozzák a frissen kaszált füvet. 

A ház körüli kaszálékból meg én gyűjtöttem össze két kocsinyival és hordtam be a kecskék boxába, mert a tavalyi év utolsó bálájából már alig maradt. Az idei kaszálás pedig sajnos nem úgy sikerült, ahogy terveztük.

A tavaszi aszályos időszak miatt a fű nem és nem akart növésnek indulni, így május hónapban nem volt értelme még kaszáltatni. Azután június első felében pedig többször esett és nem volt egy olyan ablak, amibe belefértünk volna. Június 18-tól nyílt meg egy hosszabb, száraz és meleg időszak, amikor azonnal szóltunk a tavalyi emberünknek, hogy akkor lehetne jönni. 

Műszaki problémák miatt húzódott, halasztódott a dolog és végül is nem is ő jött a csudaszép, modern John Deerejával, hanem egy másik gazda, mivel időközben elkezdődött az aratás és  ott volt szükség az üzemképes traktorokra. 

Sajnos a régi technika nem volt túl megbízható, mert vasárnap reggel 8,45-kor elkezdett kaszálni és délben úgy ment el a meghibásodott járművel, hogy még a fele sem volt készen.

Ezután jött egy harmadik gazda, aki este 10-ig kaszált és még hétfőn is vissza kellett jönnie, mert az első több nagy foltot elhagyott.

Szóval most kicsit magam alatt vagyok, mert a tavalyi csilli-villi gépet megelőzően is ilyen régi MTZ-vel kaszáltak nálunk és három óra alatt mindig megvolt. Most meg egy napba sem fért bele. Így a száradás miatt legkorábban szerdán lehetett volna bálázni. 

Kedden délelőtt már elkezdtem az egyeztetést, mert előtte sodorni kell a szénát, azt viszont csak akkor lehet, ha mindjárt megy utána a bálázó, mert ha sodorva ázik el, akkor már nem lehet megmenteni. Akkor még azt ígérték, hogy szerdán tudnak jönni, azután mégsem értek ide. Úgyhogy a szerdai nagy zivatarban  végül jól elázott az egész. Persze még nincs veszve semmi, ha most jól kiszárad és nem ázik meg többet. 

Úgyhogy most várunk és reménykedünk, hogy azért lesz széna a télre a jószágoknak. Szorítsatok nekünk!