Őszi elfoglaltságaim Málnáskertben

 

Az úgy van, hogy mikor az uram Európa útjait rója, én akkor sem unatkozom itthon. Szoktam magamnak készíteni egy kéthetes tervet, amit azután apránként próbálok szépen megvalósítani. A napirendem nyilván az állatok köré szerveződik. Reggel velük kezdek, ellátom a több, mint ötven jószágot étellel, itallal, pipi ólat takarítok, kiganézok a malacoknál heti rendszerességgel. Vitaminozok, féreghajtok időközönként. Este pedig ismét következik az etetés, bezárás.

Ezt az etapot paradicsombefőzéssel kezdtem, ugyanis egy kedves szomszéd, akinek már elege lett belőle megajándékozott egy vödörnyi paradicsommal. Mivel darabolt paradicsomból már van vagy 20 üvegnyi és lecsót is tettem el bőven, ezúttal paradicsomlé eltevésére készültem. Egyik nap megtörténtek az előkészületek: mosás, darabolás, felfőzés. Majd másnap jöhetett a passzírozás.

Itt már üvegekben a piros lé. Hiába van elektromos passzírozóm, azért ez elég macerás mutatvány. Eltömődik, belemegy a mag, fröcsög stb. stb. Szóval nem véletlen, hogy nem túl gyakran vállalkoztam eddig erre a feladatra.

Idén annyi könnyítés volt, hogy az átpasszírozott levet már nem főztem fel még egyszer, hanem mindjárt ment az üvegekbe és utána bement az automatába és 85 fokon 30 percig dunsztolódott. Utána a gépben hagytam kihűlni és úgy mehetett a kamrapolcra.

A kertben is akadt  még betakarítani való. Egyik nap a tököcskéket gyűjtöttem be, mivel egyik reggel fagy volt nálunk, így a növények el is fagytak. Szerencsére a tököknek nem lett bajuk mert erre készülvén szalmával le voltak takarva. Most egyelőre a tornácon éregetnek még.

A gyökérzöldséget ameddig lehet én a földben tárolom, de a februári vetésű fehérrépákat most már kiszedtem, mert nem akartam, hogy már tovább öregedjenek. Lett is egy ládányi, sajnos a répa ebből az etapból már elfogyott, de van még két későbbi vetésű adag, abból még azért tudok főzni egy darabig. 

A céklákat már korábban betakarítottam, eddig a pincében vártak a további felhasználásra és végül savanyúság készült belőle. Nem tudom, miért, de a krumplihoz hasonlóan rücskös volt a héjuk, ezért nem mertem sokáig tárolni őket. Itt is részekre osztottam a munkát. Egyik nap csak megfőztem,  egy jó nagy fazéknyi lett belőle. Majd másnap jöhetett a szeletelés, a felöntőlé elkészítése. Majd mehetett a dunsztba.

Jó két napba tellett, mire teljesen kihűlt és a 6 üvegnyi savanyúság mehetett a kamrába. Nem tudom ti hogy vagytok vele én a rakott krumplihoz nem tudok jobb savanyúságot elképzelni a céklánál.

A gombaszezon még nem indult be teljesen. Sajnos túl nagy a szárazság és még meleg is van a gombáknak. Viszont az akácosban már találtam néhányat, ami pont kapóra jött, mert az egyik kedvenc sütőtökös ételem (sütőtökös rizottó) elkészítésére készülődtem, amikor este belém hasított, hogy de hát ahhoz szárított gombára is szükség lenne. Az ugyan már elfogyott tavalyról, de gondoltam megnézem hátha már találok frisset és úgy is lett. Jelentem a frissel is nagyon finom lett. 

Terveim között szerepelt még a fagyasztóban lévő helyek felszabadítása, amit többek között az ott csücsülő 3 kiló füge feldolgozása segítene elő. Így hát idén is neki fogtam a már évek óta bevált fűszeres fügelekvár készítésének. A hagyományos lekvárhoz képest, ami ugye gyümölcsből és cukorból áll, az én lekváromba kerül reszelt citromhéj+leve, fahéj, vanília örlemény és csillagánizs is. Ettől lesz istenien finom, különleges íze. Ezúttal 10 üveggel sikerült legyártanom.

A hűtőt átnézve találtam néhány régóta elfekvő maradékot, úgymint egy adag kandírozott narancshéjat, aszalt szilva likőrből visszamaradt alkoholba áztatott aszaltszilva. És hát gombhoz a kabátot módon, gondoltam, hogy akkor lehetne készíteni egy kis gyümölcskenyeret. Találtam is egy nagyon jó receptet, ami puha maradt és a fentieken kívül került még bele aszalt barack, áfonya, dió, mazsola és egy kis étcsoki is. Ilyenkor több adaggal lefagyasztok, hogy későbbi kávézásokhoz legyen mit elővenni és persze, hogy Gábor is meg tudja kóstolni, amikor hazatér a kamionozásból. 

A kertben még mindig volt mit betakarítani a tökön és a zöldségen kívül. Múlt hét szombaton megnéztem, hogy mi lapul a már szintén elfagyott batátanövények alatt. Hát komolyan mondom, majdnem elsírtam magam örömömben, mikor megláttam, hogy mekkora gumókat sikerül idén termesztenem. Ez itt egy bokor alól jött ki. Nem akartam hinni a szememnek. Tavaly össz-vissz lett vagy 5-6 éppkézlább gumó a 4-5 bokorból. Most meg van egy ládányi édesburgonyánk. 

A három növendék baromfi is végleg felköltözött a pipiudvarba. Most már elég nagyoknak ítéltem őket, hogy össze lehessen ereszteni a nagyokkal és szegények már hetek óta csak a pipi oviban lehettek. 

Eleinte még külön zárva ettek, mert a nagyok nem engedték volna az etetőkhöz őket, de pár nap alatt összeszoktak és már együtt esznek a többiekkel. Itt újra szabadok lehetnek, mert a legújabb rendszer szerint reggel és délután is az elkerített részről kiengedem őket 2-3 órára, így zöldet is tudnak csipegetni és bőven van lehetőség kapirgálni is. És ennyi idő alatt nem mennek le az erdőbe, csak itt a ház közvetlen környékén sertepertélnek, így minimális a veszélye, hogy a róka elkapja őket. 

Malvinka épp munka közben. Rájött a családalapítási szándék. Tettem is egy kísérletet, hogy esetleg kikelti a tojásokat, de odalett a lelkesedése, amint külön lett rakva, úgyhogy pár nap után nem is erőlködtem tovább, végül is már túl hideg lenne a kicsiknek, ha ki is kelnének. Hét tojásom bánta, ami malackajába lett bekeverve.

Mivel tojás van bőven, a kockatésztából meg kifogytunk, neki is álltam egy adag tészta begyúrásának. 

Ez kicsit időigényesebb, mintha géppel vágnám a tésztát, de ezt a mennyiséget kb. 15 perc alatt felszabdaltam. Most még a terítőn szárad, azután mehet a dobozba. Az emberem már nagyon rá van készülve a káposztás tésztára. 

A fagyasztóból kikerült még több, mint 3 kiló galagonyabogyó is, aminek a gyűjtéséről már korábban beszámoltam. Jó pár éve volt már, hogy utoljára készíteni tudtam. Akkor a gyümölcscentrifugával passzíroztam át, most viszont azt vettem észre, hogy nem akar jönni a sűrűje és mikor szétszedtem a gépet, láttam, hogy a java bemegy az oldal tartályba és nem igen adja ki a lényeget. Na, ekkor előkerült egy sima mezei szűrő és jöhetett a kézzel átpasszírozás. Ekkor derült ki, hogy hiba volt elővenni mind a két zacskónyit egyszerre. Elvoltam egy darabig mire mind a háromkilónyi bogyóból kinyertem a sűrű pürét, ami a lekvárhoz kellett. Viszont a receptben megadott 30 dkg, helyett mindössze 15 dkg-nyi cukrot adtam csak hozzá és így is isteni finom ízel lett. A fügéhez hasonlóan ebből a csodalekvárból (szíverősítő) is lett 10 üveggel. 

És még mindig nincs vége a két hétnek. Bár a színén nem látszik ez bizony levendulaszörp. Szárított levendulából készült. Tegnap leáztattam és ma felfőztem, azután ez is bekerült a befőzőautomatába. Most le is teszteltem, kereshetek egy másik receptet, mert nem elég ízes, csak nagyon halványan lehet érezni rajta a levendulát. Hát mindegy, először csináltam. Ez a recept nem jött be, kísérletezek tovább. 

Az alig két hétbe a fentieken kívül még belefért, hogy  háromszor egy-egy guriga kecskesajtot is készítsek. Ma a levendulaszörp mellett sütöttem két kisebb fonottkalácsot. A hónapok óta lejavított kályhát egyszer teljesen átfestettem, plusz még egyszer a javításokat. Valamint az egész lakást átnézve mindenhol lefestettem a különféle falon keletkezett foltokat, így most a háznak is lett egy frissen festett érzete.

Hát így telt az elmúlt két hetem és igaz, hogy délutánonként kicsit elfáradtam, de mindig olyan jól eső érzés, a nap végén, hogy megint alkottam valamit. 

A végére azért jöjjön egy cicás kép. 

Az hogy eljött az ősz abból is látszik, hogy a cicák már elkezdtek napközben is bekéredzkedni. Itt pont a csapat fele szunyókált éppen csak Sütikét már felzavartam a fényképezéssel.

Készülődés a télre

 

Emberem legutóbb csak egy "villámlátogatásra" jött haza, nekem legalábbis annyinak tűnt az az egy hét, amíg itthon volt. Mégis annyi mindent csinált ez alatt az egy hét alatt, hogy az megérdemel egy beszámolót. Persze, azért én is közreműködtem, de övé a dicsőség.

Kezdeném azzal, hogy kedvenc (és egyetlen autónkat) szervízbe kellett vinni. Igen ám, de kedvenc szerelőnk (Gábor unokatesójának párja) több, mint 90 km-re tevékenykedik. Hogyan lehet ezt olcsón és gyorsan megoldani? Hát beteszi az én drágám az országúti kerékpárját az autóba, elhajt a szervízbe, majd hazabiciklizik. Természetesen totál szembeszélben majdnem egész úton végig. Hát így kezdődött ez a hét.

Azt hiszitek, hogy másnap akkor jár egy kis pihenés és egész nap a kanapén heverészik. Neeem! Mivel igencsak a fűtési szezon határát súroltuk, ezért neki állt 2,5 m3 tűzifa felfűrészelésének és hasogatásának. Kedden meg is volt a fűrészelés és a hasogatás nagy része is. 

Én vállaltam az állatok ellátását, hogy neki azzal ne menjen az ideje. Majd beálltam mellé és mindjárt pakoltam fel a pótkocsira a fát, amit felhasogatott. 

Olyan effektívek voltunk, hogy délután 3 óráig, három kanyarral végeztem is. Azaz felpakoltam ..., 

... majd felzötyögtem vele a házhoz és lepakoltam.

A három kocsinyi fából délutánra ilyen szép, két soros rakat képződött, ami biztosan kitart jó pár hétig. 

Szerda reggelre már csak egy kevés hasogatni való akadt. Mivel azonban a tornácon már betelt a hely, a szénatárolóba tároltuk be, hogy azért fedél alatt legyen. 

Majd tovább folytattuk a "fázást". Emberem kivágott még 3 lábon száradt akácfát az állatudvarban, amiket a kecskék a csibedrót ellenére szépen körbekérgeltek. Én meg közben a leszabófűrésszel daraboltam némi botfát, hogy legyenek vékonyabb, a sparherdbe inkább alkalmas fadarabok is. 

Mivel már az utolsó cukkinikat is betakarítottuk, a gigantikus növényt megkapták a malacok. Olyan hatalmas volt, hogy bár csak egy részével indultam el, végül Gábor is kellett, hogy el tudjuk cipelni nekik, annyira nehéz volt. Ezt megelőzően már az összes kukoricaszárat megették, így az sem ment veszendőbe.

El is voltak vele egy darabig, délutánra azonban nyoma sem maradt az Óriásnak. 

Mivel a legutóbbi itthon tartózkodása alatt nem sikerült a stég pallókat befejezni, többek között azért, mert a kismarógépe megadta magát, csütörtökön ez került napirendre. Először is méretre vágott minden egyes pallót. 

Majd következett az újonnan rendelt kisgép felavatása. A pallók széleit le kellett gömbölyíteni, hogy kényelmesebb legyen rajtuk a járás és ne vágja meg a talpakat. Jól vizsgázott a kis gép, szépen dolgozott és sokkal ergonómikusabb, mint a korábbi.

Ilyen a végeredmény. A végső szerelés előtt még az egyik gerendát kell átgyalulni és faolajjal beereszteni az alkatrészeket. Ha kegyes lesz hozzánk az időjárás, talán még meglesz ebben a hónapban. 

Miután délelőtt végzett a stég körüli munkálatokkal egy finom ebéd és némi szusszanás után ismét felkúszhatott a biciklijére, ugyanis az autó elkészült. Irány vissza a 92-93 kilométer, ezúttal csak részben szembeszélben. 

A szervízzel kapcsolatosan megosztanék egy történetet, ami bár nem tartozik közvetlenül Málnáskert életéhez, viszont a miénket kissé megkeserítette. 

A sztori úgy indult, hogy az ablakmosótartályba töltött 5 liternyi folyadék 24 óra alatt eltűnt és a hátsó ablakmosó nem üzemelt. Ezt kellett felderíteni, hogy ennek mi az oka. Talán elrepedt a tartály, vagy a motor romlott el. Bárcsak!

A szomorú valóság, hogy valami elrágta a vezetéket a B oszlopnál. Na de mire ezt megtalálta a szerelő, vagy 10 liter víz folyt be a kocsi utasterébe. Ugyanis próbálta megtalálni, hogy hol folyik el a folyadék.

Ez miatt le kellett bontania a belső burkolatokat, hogy a vezetéket kijavítsa és még örülhetünk, hogy nem a kábel köteget rágta el, mert az is ott fut a cső mellett. Bár egy kárpittisztítógéppel kiszívták, amit csak tudtak, de így is ki ki kell szerelni majd a jobb első ülést és a hátsó üléseket is, hogy mielőbb ki tudjunk száradni a kárpit, hogy nehogy elrozsdásodjon az alváz.

Bár mi az utóbbi években felvettük azt a szemléletet, hogy mindenben próbáljuk megtalálni a jót, ebben valahogy eddig még nem sikerült. Ha van valami ötletetek, hogy ebben a szituban minek lehetne örülni, ne tartsátok magatokban és írjátok meg légyszi!

És még mindig nem volt vége a hétnek. A péntek reggelt a maradék két felesleges kakas levágásával kezdtük. Sajnos az ő idejük is eljött, így is adatott nekik fél év szabad, kapirgálós élet. Az egyik az ifjú pár egyik tagja, a Zsiráf nevezetű kakas volt, akit a hosszú nyaka miatt csak így emlegettünk. A fehér tyúkocska egyelőre felköltözött a többiekhez, de mivel ő húshibrid, ezért őt sem lehet már sokáig tartani. 

Miután a pucolással és a bontással végeztünk ketté váltak útjaink.  Én a kakascombokból egy isteni vörösboros kakaspörköltet főztem, a maradékot elcsomagoltam a fagyasztóba. Befőztem 4 üveg lecsót és összedobtam egy kecskesajtot. 

Gábor pedig ezalatt betermelt egy komplett szénagurigát a kecskéknek, ami remélhetőleg kitart ebben a hónapban. Így ismét tele a tároló, van mit a tejbe aprítaniuk a kecskéknek, amikor az istállóban töltik az idejüket.

 

Tejföl és Leonardo éppen tobzódik a szénában.

Péntek délután pedig megejtettük a szokásos havi nagybevásárlást a megyeszékhelyen egybekötve egy jó kis gyógymasszázzsal és mindketten kaptunk egy szép, új frizurát is.

Szombaton csodálatos napra ébredtünk miután az állatokat elláttuk és a novemberben esedékes hízókat némi karámjavítás után külön zártuk,  autóba vágtuk magunkat, hogy elinduljunk a Zselicbe egy jó kis túrára. 

Közel 20 kilométeresre sikeredett a kirándulás és nagyon jól éreztük magunkat a vakító kék ég alatt, miközben ragyogóan sütött a nap. Biztos van egy kis kattanásunk, hogy innen a birtokról nem egy városba vágyunk plázázni vagy bulizni, hanem a zöldből elmegyünk a még nagyobb zöldbe, hogy ott nem keveset gyalogoljunk csak úgy, hogy nem gombát, makkot vagy agancsot gyűjtünk.

Sajnos vasárnap várt még ránk egy roppant szomorú feladat. Maja kisfiáról nemrégiben kiderült, hogy nem sikerült az ivartalanítás. Vagy nem szállt le az egyik golyó, vagy gumizás közben felrántotta a hasüregébe, mindenesetre nemrégiben fedeztem fel, hogy bizony ő még mindig egy bakocska. Így vasárnap le kellett vágni, hogy Titikét nehogy befedezze. 

Így a kis szürke bakocskától szomorúan ugyan, de elbúcsúztunk. Soha nem könnyű egy állat életét elvenni, de különösen nehéz, akkor, ha még kicsi is ráadásul. Ez az egyetlen az önellátó életben, amit valószínűleg soha nem fogunk megszokni és természetesnek venni. 

Hát ennyi fért bele ebbe a rövid, de intenzív hétbe. Hamarosan ismét jelentkezem, a témám legalábbis már megvan.

Telik a kamra

 

Eljött az ősz és a kerti munkák még mindig tartanak. Folyamatosan megy a betakarítás és a télre való felkészülés. 

Ugyan a kert ezen része nem étkezési célokat szolgál, mivel itt a tavasszal elvermelt nagyjából 1.500 db különböző facsemete várja az erdőbe való kiültetést. Nagyon jól átvészelték a kánikulát, ahogy látjátok szép lombosak. Majd valamikor novemberben, amikor már lehullajtották a leveleket ki lehet ültetni őket az erdőbe. 

Na, de akkor jöjjön a lényeg. Mivel telik a kamra?

Én még életemben nem láttam ekkora cukkini növényt, a jó trágyás föld és  a bőséges locsolás eredménye. 

Igaz, hogy elég későn kezdett el teremni, de többször ettünk frissen belőle és jutott bőven a fagyasztóba reszelt cukkini és rántani való panírozott cukkini formájában. 

A képen látható gigantikus példány valahogy megbújt a levelek alatt. Igaz, hogy már kicsit kemény volt a héja, de azért 4 csomag reszelt cukkini ment a fagyasztóba, amiből cukkini fasírtot szoktam csinálni édesburgonya pürével. Az egyik kedvenc vegetáriánus ételem. A kicsiből pont az fog készülni.

Burjánzik a petrezselyem. Alatta persze ott a gyökér is. Folyamatosan fogyasztjuk különböző levesekbe a gyökeret és a zöldet is, és a  zöldjéből fagyasztóba is eltároltam már vagy két zacskóval. Én folyamatosan vetem a gyökérzöldségeket. Most is van vagy négy korosztály a kertben. Remélem kitart nagyjából a tél alatt. Valamennyi répám is van még, de az nem sikerült olyan jól. 

Az egy szem rebarbarám is szépen termett az idén. Bár küzdöttem a csigákkal és a poloskákkal, akik előszeretettel rágcsálták. Az idei nyár slágere az epres-rebarbarás morzsapite volt vanília fagyival. De sikerült elrakni pár üveg lekvárt is, ami joghurttal isteni finom.

A paradicsomokkal idén sem volt szerencsém. Hiába a rengeteg termés rajta, mind tiszta zöld volt nagyon sokáig. Augusztusban kezdtem el szedni az első példányokat.  Így enni azért tudtunk paradicsomot, de eltevésre nem igen kellett gondolni. Most meg már megint megtalálták a hernyók és persze poloskákból sincs hiány. 

Így, ami éppen elkezd pirosodni, már szedem is le és külön érlelem, hátha ebből lesz valami.

A napraforgóim már megint nem ismernek mértéket. Ilyen gigantikus kb. 3 méteres példányok nőttek idén is. Sokan nem is bírtak megállni a lábukon, hanem szépen eldölöngéltek. 

A héten végül be is takarítottam a termést. Csak a nagyobb fejeket vágtam le, a szárakat levelestül és kistányérostúl a malacok megkapták délutáni nasinak.

Az összesen öt darab különböző fajta sütőtök szana-széjjel futott a világban. Ezek is nagyon nehezen indultak be, de azért egy 10-11 darab lesz rajtuk. Köztük jó néhány szép méretes, úgyhogy a téli sütőtök fogyasztásunk biztosítva van. 

Az idei  legnagyobb sütőtök. Legalább 5-6 kilóra saccolom.

Ez pedig az egyik cuki kis hokkaido tököcském, egy leveskére talán elég lesz. De ebből még van egy pár darab.

A hagyma termés a tavalyi évhez hasonlóan idén is jól sikerült. Úgy hogy június közepe óta már igen jelentős mennyiséget elhasználtunk a főzéshez - különösen a sok kakaspörkölt alá kellett jelentős mennyiség -, ezt a három ládányit tároltam be a padlásra. 

Idén szeptemberben azután izzott a galagonya. Nem tudom mikor láttam ezen a bokron ennyi termést. De a birtokon lévő többi bokor is messziről piroslott. 

Végre sikerült időt is szakítani rá, hogy szedjek belőle egy tisztességes adagot. A galagonya szüret és feldolgozás bizony időigényes munka. Egy kosárnyit megszedni, úgy, hogy így tele van levelekkel minimum fél órába telt. 

Ezt a mennyiséget megtisztítani pedig jó 1,5 óra munkára van szükség. Ezt kétszer tudtam megismételni, így most bő három kilónyi galagonya várja a fagyasztóban, hogy lekvár legyen belőle valamikor. A galagonya egyébként bizonyítottan szíverősítő, csökkenti a magas vérnyomást és a koleszterin szintet. És ráadásul még nagyon finom is. Úgyhogy megéri a pepecselős munkát.

Na, ilyen az amikor vaddisznó jár a kertedben.

Na jó, csak vicceltem. Szerencsére a villanypásztor teszi a dolgát. Mindössze én álltam neki felszedni a krumplit és mivel kicsit már elkéstem vele és a föld feletti részek már nem igen látszottak az árván kelt krumpliknál, kénytelen voltam feltúrni az egész kertrészletet, hogy megtaláljam a zsákmányt.

Természetesen a vettet sorokban szépen megtaláltam a termést, még ha a növény már nem is nagyon látszott. 

Válogatás után ez a négy láda krumpli kerül majd le a pincébe. Nekünk ez bőven elég lesz a következő szezonig. Ráadásul még a malackáknak is maradt egy teli vödörrel, amit majd megfőzve kapnak meg valamelyik nap desszertnek.

Eddigi életem legfinomabb csemegekukoricáját sikerült termesztenem az idén. Ettük frissen és került a fagyasztóba is egy zacskóval, valamint helytakarékossági okokból befőzőautomatával készítettem egy pár üveg konzervet is. Majd még elválik, hogy ez hogyan sikerült. 

Az idei uborkatermés is jól sikerült. Húsz üvegnyi csemege uborka került a kamrapolcra. Ezenkívül jó pár adag kígyóuborka legyalulva a fagyasztóban pihenget, hogy télen is ehessünk uborkasalátát. 

Darabolt paradicsomból is lett vagy húsz üvegnyi plusz sikerült pár üveg lecsót is eltenni saját paprikából, a paradicsom anyukám kertjéből érkezett. És talán tudok még eltenni 2-3 üveg lecsót, mert még van valamennyi paprika kint a kertben, ha hozzáérnek a paradicsomok az asztalon, akkor jövő héten el is tudom készíteni. 

Aki gyakorlott kertész az tudja, hogy mindig lehetne jobb a termés és szebb a kert. De az is igaz, hogy a kertészkedés egy folyamatos küzdelem: a gyomokkal, a szárazsággal, a hirtelen túl sok esővel, csigákkal, bogarakkal és a mindenféle növénybetegségekkel. Olyan sosem lesz, hogy elégedetten hátra dőlsz, hogy most minden tökéletes. Mindig annak örülünk, ami sikerül és egy biztos nem fogunk éhezni a télen.