Hangulatjelentés Málnáskertből

Próbatételek című bejegyzésem folytatásaként beszámolok, hogy azóta hogyan alakult az élet a birtokon. Nyilván ami összedőlt, az összedőlt, ami elpusztult, az elpusztult, de azért vannak helyzetek, amik azóta megoldódtak.

Az első és legfontosabb a vízellátás helyreállítása volt a házban. Július 5-én romlott el a házi vízművünk, az emberem pedig 11-én délelőtt érkezett meg a korábban már beszerzett kúti szivattyúval. A terv az volt, hogy ez lesz összeépítve a házivízmű tartájával és így elhárul az a veszély, hogy hasonló probléma esetén a szivattyú szárazon üzemel.

Délután folyamán megérkezett Nimród a vízszerelőnk is és neki láttak a szerelésnek. Sajnos kiderült, hogy a több, mint 11 éves házi vízművünk tartálya is menthetetlen. Ekkor a fiúk elindultak a megyeszékhelyre, hogy beszerezzenek egy új tartályt. Nyilván szombat délután már csak a nagy építőáruházak voltak nyitva, a szaküzletek már bezártak. Így végül tartályt nem tudtak venni, vízre viszont szükség volt, vettek hát egy vadonatúj házi vízművet.

Igen ám, csakhogy az ásott kútnál komplett felújításra lesz szükség és egy teljesen új vízaknára. Ezért az uram nem akarta az új vízművet oda elhelyezni. Ezért kitalálta, hogy a fúrt kút szép, tágas aknájába kerüljön. Viszont így a fúrt kút vizét tudjuk majd használni. 

Neki is álltak a terv megvalósításának és szombaton este 9 órakor végre helyre állt a vízszolgáltatás a házban.

 

Ennek viszont annyi előnye lett, hogy így nem kell folyton ki-be kapcsolgatni a korábban ott lévő sima szivattyút, ha locsolni akarunk vagy az állatoknak kell vizet adni. Ezt eddig egy gereblyenyéllel oldottunk meg, hogy ne kelljen ki-be ugrálni az aknába. Ami azért elég macerás volt, nem mindig találtuk el a megfelelő pontot és akkor hosszú másodpercekig bökdöstük a kapcsológombot, mire végre beindult a gépezet.

Most viszont egyszerűen bedugjuk a használni kívánt vízkonnektort és voilá már jön is a víz a slagból. 

Így tehát a vízszolgáltatás rendben van, csak potom 1/4 millió forintba került: az új kúti szivattyú, az új házivízmű,  a szerelvény anyagok és a munkadíj. Jó az is igaz, hogy az elmúlt 11 évben nem fizettünk vízszámlát és úgy akkor már nem is olyan sok.

A másik gondunk, ami azóta megoldódott, hogy július 10-én, tehát a poszt írásának másnapján végül ideért a bálázó és elkészítette a gurigáinkat. A szépséghiba az egészben csak az, hogy a 2025-ben készült 74 db bála helyett, írd és mond mindösszesen 14, azaz tizennégy darab bála lett az egész területen.

Így természetesen eladásban nem kell gondolkodni, örülünk, ha a mi jószágainknak elegendő lesz ez a mennyiség. Mondjuk ilyen silány minőségben még nem kaszáltak nálunk, mint az idén. Vagy hiányzott kaszapenge, vagy nem volt éles, de olyan tarajosan lett lekaszálva sok helyen. Ezenkívül nagyobb területek elmaradtak, a korábbi kaszáláshoz képest. Ráadásul mivel a kaszálás után majdnem két hét eltelt a bálázó sem tudta rendesen felszedni a szénát, illetve volt olyan csík, amire rá sem ment, mert rengeteg széna maradt rajta a földön.

Tekintettel a bálák csekély számára, kis túlzással azt mondanám, hogy minden szénaszálra szükségünk van. Ezért én a bálázás másnapján már neki is álltam a földön maradt széna összegyűjtésének. Kis kupacokat készítettem gereblyével, majd villával feldobáltam a traktor pótjára.

A háztól a pipibirodalomig terjedő területről, ami nem olyan hatalmas, máris összegyűlt egy adagnyi.

Íme az első forduló, közben persze időnként megtapostam, hogy minél több férjen még rá. 

Itt már meg is érkeztem az istállóhoz. Nem tudom, figyelitek-e, hogyan áll a traktor. Igaz, hogy csiga üzemmódba és többször korrigálva, de én tolattam be egészen az ajtóig. 

Itt a már említett kompletten elhagyott sodort szénacsík, csak már összekupacolva. 

Ez a sor nem is fért fel egyszerre a pótkocsira. 

Végül három nap alatt nyolc fordulóval hordtam be az istállóba. Ezzel a mennyiséggel egy box majdnem plafonig tele lett, egy meg kb. félig. Ezzel a mennyiséggel szerintem bő egy hónapig ellesznek a kecskéink. 

A konyhaablakból nézve még elég sűrűnek tűnik a bála mennyiség. A két villanypásztor közötti kicsiny területen mindjárt ott van két bála.

Viszont ezen a hatalmas dombon ez az egy szem árválkodik.

És a túloldalon sem jobb a helyzet. Szana-szét szórva a már említett 14 db bálácska árválkodik a 4 hektárnyi legelőn.

Szóval érthetitek miért olyan nagy az elkeseredettség a gazdatársadalomban, főleg az állattartók körében. Még le sem kaszáltattunk, de már megkeresett az a birkatartó gazda, aki a tavalyi bálákat felvásárolta, hogy széna után érdeklődjön.  Ha nálunk a Dunántúlon ilyen siralmas a helyzet, hogy  a tavalyi mennyiség 20 %-át sem éri el az idei, akkor mi lehet az Alföldön.

Összefoglalva, a helyzet kissé szomorú, de ránk nézve nem tragikus. Anyagilag nyilván ez sem kellemes, hiszen így több, mint 2,5-szeresébe került nekünk egy darab bála, mint tavaly. Ráadásul tavaly az eladott bálák fedezték a kaszáltatás költségét, sőt még valamennyi szemes takarmányra is futotta a nyereségből.

A végére azért jöjjön egy kis léleksimogató. Herr Schwarz fényképezés közben odajött és dobott egy hátast, hogy "ugyan már kisgazdám,  simogasd meg a pocakomat!"

Menekültek befogadása, avagy Marcsi és Julcsi beköltözik

Az úgy történt, hogy két hete felhívott egy nagyon kedves egykori szomszédom, hogy tudnék-e segíteni neki. Bár először nem tudtam, miről van szó, de a válasz egyértelműen igen volt, hiszen Richi az elmúlt 11 évben már számtalan alkalommal segített vagy húzott ki szorult helyzetemből. Ekkor megkérdezte, hogy be tudnék-e fogadni két tyúkot, mert a gazdájuk levágással fenyegeti őket.

Igazából két igen lelkes kis kotlósról van szó, aki a barátnője apukájé, viszont nem és nem hajlandóak lemondani az anyai örömökről, ezért a gazdájuk ultimátumot adott: vagy keresnek nekik másik helyet vagy jön a kés.

Hát így történt, hogy két hete, szombat délelőtt megérkezett Richi és barátnője az autó csomagtartójban rejtőző ládákkal. Amiket be is költöztettünk az egyik üresen álló boxba. 

A két kotlós mellé még hoztak 2 doboz tojást és egy nagy tál szemes kukoricát. Én egészen eddig abban a hiszemben voltam, hogy addig kell gondoznom a tyukicákat, amíg ki nem kelnek a csibék és utána elviszik őket. Erre kiderült, hogy nem, nem. A tyúkok és a szaporulat is az enyém, hiszen ők nem tudják hova tenni őket. Majd, ha egyszer lesz helye, akkor viszonzásképpen adhatok neki két tyúkot.

Szóval így indult, hogy újból pesztrálhatom a várandós kismamákat. Miután elmentek elhelyezgettem alattuk a tojásokat. Richi útmutatója alapján két napig egyáltalán nem kellett kiengednem őket. Úgyhogy hétfő reggelig csak ücsörögtek a helyükön.

Azóta naponta egyszer, reggelente jönnek ki. Pontosabban leveszem a felső ládát és szépen, óvatosan kiemelem először Julcsikát. Neki igen bohókás fizimiskája van és két hete még teljesen kopasz volt a kis háta. Gondolom igen népszerű volt a kakasnál.

A mami reggeli szünete alatt a tojások szépen szellőznek, ennyi pont kell nekik, hogy friss levegőhöz jussanak.

Julcsika először az itatóhoz megy és megtölti a magát friss vízzel.

Meg azt is láttam, hogy olyan cukin kinyújtóztatja a lábacskáit. Hátra felé egyenesen nyújt mindkét lábán. Gondolom a hosszú ücsörgésben elgémberedik neki.

Utána jöhet a kaja. Bár Richi azt mondta, hogy szemes kukoricával etessem őket, mert abban van elég kalória, amivel kibírják 24 óráig, Julcsika napokig rá sem nézett. Miután elkezdtem aggódni, hogy ez így nem lesz jó és a mi darakeverékünkből (kukorica, búza, árpa)  is raktam egy adagot. Ennek azután rögtön neki is látott. Julcsika azóta is ezt részesíti előnyben.

Miután evett és ivott, amennyire szüksége volt szépen magától vissza is megy a ládikójába és ráül a tojásokra. Nekem csak a tetőt kell visszaraknom. 

Ezután jön Marcsika. Ő egy igen szépen fejlett kendermagos tyúkocska. Szintén kiemelem a helyéről. 

Addig a tojások levegőznek. 

Hát ez a kismama már kezdett megijeszteni, mert egyáltalán nem láttam, hogy evett-ivott volna. Közben én ugye jövök-megyek, intézem a kecskéket, darálok. Persze időnként odanézek, de nem állok felettük 20 percig. Azután végre láttam, hogy iszik. Na gondoltam, legalább az rendben van.

És tegnap láttam először, hogy eszik is. Úgy tűnik neki bejön a szemes kukorica, mert ma egész végig azt csipegette.

Mondjuk az első megmozdulása, amikor először kivettem az volt, hogy beleállt az etetőbe és egy jó nagy adag kakát elhelyezett benne. Még az a szerencse, hogy a másik oldalra és nem pont rá a darára, kukoricára. 

A falatozás után jöhet az italozás. 

Hidratációs szünet után még jöhet egy kis szabadidős tevékenység.

Egy kis ténfergés, csőr törölgetés miegyéb, majd szépen ő is visszaül a tojásokra. 

Első nap egyszerre engedtem ki őket, de Marcsika  a szabadidős tevékenysége után Julcsika tojásaira ült vissza. Ami azért nem volt jó, mivel ő nagyobb testű és eredetileg 13 tojást raktam alá, míg Julcsika alatt csak 9 db volt. Azóta sajnos törtek el néhány tojást, így végül 9-9 darab maradt alattuk. Viszont azóta inkább felváltva engedem ki őket. 

Nagyjából túl vagyunk a félidőn, úgyhogy jövő héten szombat-vasárnap kiderül, hogy jók voltak-e a tojások és ha igen, hány csibe lesz. Remélem a saját kotlóssal végzett kísérlet eredményeit meghaladják, de ha nem, akkor is lesz még két tyúkocska Málnáskertben, akik a tojásellátmányhoz hozzájárulnak a jövőben.

Próbatételek

 

Most már több, mint 11 éve, hogy ezt az életutat választottuk és még soha nem éreztem, hogy a Jóisten ennyire próbára akart volna tenni minket. Június eleje óta egymást érik a kudarcok, csalódások, mindenféle problémák. Ez az írás egyfajta terápia is, hogy kiírjam magamból az ezek miatt érzett frusztrációmat, hogy  letegyem és elengedjem a veszteségeket.

Pedig olyan szépen indult ez nyár. Épp, hogy megjöttem a németországi csavargásból. Majácskán, az anyakecskén már látszott, hogy közeleg az ideje. Annyira vágytam rá, hogy legyen tőle egy kislány. Úgyhogy eléggé megviselt, hogy a gida még az ellés napján elpusztult.

Alig három nap múlva pedig jött az újabb csapás. Az istállónál szabadon engedett kispipik közül hatot valami, feltehetően nyest lemészárolt. Az, hogy tojás koruktól fogva én nevelgettem a kicsikéimet és akkor nyolc hetes korukban így veszítek el hatot szintén nem tett jót a lelki állapomnak.  

Főleg, hogy elkerülhető lett volna, ha visszazárom őket esténként  a pipioviba. Igaz, hogy ez alkalmanként 15-20 perc futkosásba telt volna, de lehet, hogy akkor még ma is élnének.

Az állatállományt ért  veszteségek után alig öt nap telt el és a gazda elintézte, hogy a szénatárolót már ne építeni, hanem elbontani  kelljen. És még örülhettünk, hogy senki sem sérült meg.

Három hétig küzdöttem a két kotlóssal, hogy a végén egyetlen egy csibe legyen a jutalmam. Elpocsékoltunk vagy 35 darab tojást. Közben persze a többiek is abba hagytáka tojást, úgyhogy szégyenszemre kellett vegyünk egy dobozzal, mert teljesen kifogytunk. 

Viszont az az egy legalább él és virul, a mamája anyatigrisként védi.

Az utánfutónk miatt is akadtak nehézségek. Hiába rendeltük meg az új padlólemezt hozzá már valamikor május közepe táján, pár napos, max. egy hetes szállítási idővel. Egy hónapba tellett, mire megérkezett. Ezért plusz pénzért idegen utánfutót kellett bérelnünk az állványzathoz, hogy még nagyobb legyen a már amúgy sem kicsi veszteségünk.

Sajnos a ház körüli villanypásztor a kezdetektől fogva nem üzemelt rendesen. A végleges javítását, illetve a probléma kiderítését húztuk-halasztottuk. Aminek meg is lett az eredménye. Négy hónapnyi delej nélküliség után a vadak felfedezték, hogy hát ez egyáltalán nem ráz. Ezzel egyidejűleg meg is kezdték a veteményesem dézsmálását.

Úgyhogy én július eleje óta gyakorlatilag a kertünkben kempingezek. Azaz az éjszakákat sötétedéstől a hajnali világosodásig kint töltöm a szabad ég alatt. Így néz ki a táborhelyem.

Persze el lehet képzelni, hogy milyen így az alvásminőségem, mikor a falu kutyái felváltva üvöltenek, gyakorlatilag egész éjszaka, ha nem, akkor a mi kutyáink észlelnek valamit, meg persze a reggeli harmattól vizes lesz minden körülöttem, plusz még nagyon hideg is tud lenni egy tiszta éjszakán. Úgyhogy fél ötkor, amikor már világosodik bebotorkálok a hálószobába és ki vagyok ütve 7 - fél 8-ig.

És még mindig nincs vége a megpróbáltatásoknak. A vasárnap hajnali bebotorkálás után kezet akartam mosni és félzombi állapotomban konstatáltam, hogy a csapból nem folyik a víz. Mindjárt rohantam a szivattyúhoz, hogy üzemel-e, de csendben volt. Úgyhogy akkor kidőltem. Csak a reggeli etetés után kezdtem nyomozni, hogy mi lehet a probléma

Először elektromos gondra gyanakodtam. De kiderült, hogy biztosítékok rendben. Majd miután jobban megnéztem, kiderült, hogy a szivattyú lenyomta a szívócsövet. Persze mindez mikor történik: vasárnap és amikor egyedül vagyok itthon.

Hívom a vízvezeték szerelőnket. A feleségét sikerült elérnem, kiderült Pécsett van a vásárban, de délután átnéz a fiával, aki szintén szakember. Megjönnek, csövet visszaszerelik, szivattyú csak nem és nem akar beindulni. Végül arra a következtetésre jutnak, hogy akkor a járókerék biztos elkopott benne, venni kéne egy újat.

Hétfőn szaküzletet hívom, alkatrész van. Városba be, alkatrész haza. Kedden délelőtt jön a srác, szétszedi a szivattyút, kiderül, hogy más alkatrészek is tönkre mentek, így nem tudja beüzemelni.

Úgyhogy most már lassan egy hete nincs folyóvíz a házban. De én bevezettem! Igaz, hogy folyni nem folyik, de legalább bent van.

Szerencsére a leendő malacbirodalomnál elhelyezett vízkonnektortól a slag elér egészen a fürdőszobáig. Így a vödröket és a kádat teleengedve két napig elvagyok ezzel a vízmennyiséggel. Tegnap a maradékhoz melegítettem még egy-két fazéknyi vizet és még fürödhettem is. Amúgy ment a lavórból mosakodás. 

És ha ez még nem lett volna elég, az idei kaszálással is szívunk, mint a torkos borz. Eleve, hogy a korábbi 3-4 óra helyett, több, mint egy napba telt a kaszálás. Ami végül június 29-én megtörtént. Azután a bálázó nem ért rá bebálázni, úgyhogy egyszer megázott. Száradás után újabb egyeztetés. A sodrást végző srác lebeszéli a bálázóval, hogy akkor múlt vasárnap jönnek egyszerre: az egyik besodorja a szénát, a másik meg báláz.

A srác a rendsodróval meg is érkezett kora délelőtt. Eltelt pár óra mire én  is észbe kaptam  hogy hát hol a bálázó. Megyek ki kérdezem. A srác hívja: ja, hát elromlott a gép, szereli majd jön másnap. Hát erre úgy kiakadtam, mivel direkt mondtam neki, hogy csak akkor szeretném sodortatni, ha mindjárt megy a bálázás is. Mivel, ha besodorva ázik el, akkor tönkre megy, vagy újból szét kell dobatni és újra sodorni, ami nyilvánvalóan plusz pénz.

Hívom a fickót, hogy hát miért nem szólt, hogy várjunk a sodrással. Erre még ő sértődött meg, és közölte, hogy akkor keressünk másik bálázót, mert ő nem jön. Hát itt tartunk. A másik, akit találtunk meg hétfő óta nem ért ide. Tegnap megint volt egy kis zápor, szerencsére nem vészes. Most az a legfrissebb állapot, hogy holnap délelőtt érkezik.

Hát dióhéjban ennyi lett volna az utóbbi időszak nyűgeinek története. De hozzáteszem, hogy ez cseppet sem vette el a kedvemet a falusi élettől. Átmentem buddhába és úgy vagyok vele, hogy majd minden szépen megoldódik, vagy nem. Na és akkor mi van? Kezünk, lábunk megvan, érzékszerveink épek, tető van a fejünk felett, a kamra, hűtő tele van élelemmel, hitelünk nincs. Akkor miért is kéne nekem/nekünk aggódni, idegeskedni. Nyilván nem  ugrálunk örömünkben, ha a fentiekhez hasonló dolgok történnek, pláne ha sorozatban, de túl kell lépnünk rajtuk. 

Az élet így is csodaszép. Itt vagyok Isten tenyerén, a természet közepén. Körbevesznek az állatkáim, akiktől rengeteg szeretet kapok. Az uram meg lassan úton van hazafelé az új kúti szivattyúval. Új alapokra helyezzük a vízrendszert, hogy ilyen azért többet ne fordulhasson elő. 

Jelentés a kertemből

 

Visszanézve a blogot megállapítottam, hogy már több, mint két hónap eltelt, mióta a kertecskémről írtam. Azóta bizony burjánzásnak indult minden. Az én kertem kissé eklektikus, próbálom minél jobban elkülöníteni az azonos fajtájú növényeket, amikor a sorokat vetem. Azután  a palánták érkezésekor, meg ahol találok szabad helyet oda kerülnek.

Távolabbról ilyen zöld dzsungel az egész.

Nézzük meg kicsit közelebbről is. Ha szemből nézzük, akkor a jobboldali szekcióval kezdek.

Még tavaly mentettük ki a tómederből ezeket az égercsemetéket. Nem mindegyik élte túl az átültetést, de akik megmaradtak igencsak jól érzik magukat, mert kb. duplájukra nőttek azóta. Most még őszig itt kell maradniuk, akkor kiültetjük őket az erdőbe.

Az égerfák mögött volt a fokhagyma ültetvényem. Azok már kikerültek a földből. A mennyiségével nem vagyok elégedett, idén jóval többet fogok ültetni. Itt a helyén növekszik most két darab dinnyepalánta, mondjuk nem tudom, hogy lesz-e rajtuk termés, mert egyelőre igen kicsikék. Itt kapott helyet jónéhány fűszernövény is, ami az időközben elburjánzott porcsínok között lapul. 

Többek között akad itt tárkony.

Előtérben az egyik metélőhagyma tövem, mögötte pedig citromfű lapul. Mentát pedig hamarosan hozok a szomszédból.

Két sor hagyma között a szinte nem létező répa sorom. Sajnos az idei évben a répa, petrezselyem vonal nagyon nem sikerült. Ebben a sorban is alig pár darab kelt csak ki. Mostanra már feladtam, miután kb. négyszer vetettem újra és a magok nem és nem akartak kikelni, pedig öntöztem őket szorgalmasan. Viszont a hagyma termés idén is jónak ígérkezik. 

Balról haladva burgonya sor, egy csomó magától kelt kapor. Kaprot egyszer volt nehéz meghonosítanom, azóta minden évben előbukkan itt-ott, amiből bőven jut frissen az ételekbe és a fagyasztóba is. A kapor mellett egy sor bab és utána megint hagyma.

Cékla és répa egymás mellett. A cékla is kicsit gyéren kelt ki, ezt is többször vetettem. Ahol meg kikelt, ott egymás mellett hárman-négyen is voltak. Ezeket szét ültettem. Mondjuk azt meg nem nagyon szeretik, kicsit kornyadozva ugyan, de megmaradtak. 

Ez itt kérem a gerilla krumpli szekció. Ide én egyetlen egy burgonyát nem ültettem. Ezek csak jönnek és jönnek maguktól. Krumpli bogár téren idén nem olyan rossz a helyzet, még Neem olajjal sem permeteztem egyszer sem. Reggelente végig járom a töveket és leginkább lárvákat találok, néha egy-egy csíkosat. Én szokás szerint helyben likvidálom a delikvenseket.

A gerilla krumplik mellett van egy sor ültetett burgonya, mellette egy sor valamilyen bab (három félét is vetettem) és egy sor hagyma.

Kukorica sor különböző méretekben. Szerintem valami föld alatti állatka megkajálta a magokat, mert először alig pár darab kelt csak ki. Itt is vagy kétszer pótoltam még a magokat és valahol még harmadszorra sem kelt ki.

A fenti terület kicsit előnézetből. Kicsit gyéren kelt ki, de itt is van még egy sor kukorica és cékla, valamint néhány napraforgó.

A rebarbaráim rendesen beindultak a tavalyi és az idei is szépen növekedett. Egy kilónyit már be is takarítottam. Egyelőre a fagyasztóba várja az utánpótlást, hogy majd rebarbara kompótot készíthessek belőle.

Most áttérünk a baloldali szekcióra visszafelé haladva

Egy sor hagyma, egy sor vetett krumpli és a sóska ültetvényem. A sóska termésre nem panaszkodhatok, már vagy kétszer takarítottam be dupla adagokat. Egyet mindjárt frissen megeszünk, a másik ledinsztelve megy a fagyasztóba, hogy télen is jusson az asztalra.

A két sor hagyma között borsó volt (szintén sokadszori vetés), most a helyét leginkább a porcsin foglalja el. Mivel sajnos elég vékony a takarás, ezért  a porcsint mindenhol hagyom, hadd nőjön. Igazából ehető és nagyon egészséges, magas az omega3 tartalma. A hagymától balra található jó pár krumpli növény, szintén magától kelt. A köztes teret nagyjából a porcsín tölti ki. 

Balról a rácson szokás szerint uborka fut. Olyan kis rejtőzködő, hogy tegnap már 4 db szép termetes uborkát le is tudtam szedni, pedig a rácsra még alig tud felkapaszkodni. Az ubi mellett egy sor bab, egy sor krumpli és egy sor csemegekukorica növekszik.

Itt a rengeteg porcsín mellett bár még nem nagyon látszanak lapul néhány magról kelt paradicsomtő a karók mellett. Nagyjából 7-8 db kelt ki eléggé egymás mellett, amiket azóta szét ültettem.

A rács túloldalán az eperföld egyik része. Sajnos az epertermés messze elmaradt a várttól. Lehet, hogy a többszöri tavaszi fagy tett be neki, vagy mert még friss ültetvény, de alig volt termés rajtuk. Viszont néhány tő még most is virágzik és még tegnap is szedtem róla 4-5 szép nagy szemet. A karók mellett itt is paradicsomok nődögélnek.

Itt azért még lesz némi termés.

A két eperföldet egy gyönyörűen burjánzó babültetvény választja el egymástól. 

Az egyszem cukkininél kicsit túlzásba vittem a locsolást, mert több kicsi termés is volt, de látszott rajtuk, hogy ezek nem fognak kifejlődni, mert rohadásnak indultak. Most már jobban odafigyelek és óvatosan adagolom csak a vizet. De hát abból indultam ki, hogy a tökfélék nagyon víz igényesek, ja, de azért megfulladni ők sem szeretnek. 

A babok mellett lapul  két mángol tövem. Ezt mi spenót helyett esszük, az ugyanis még egyszer sem kelt ki nekem. Imádjuk a baconös, spenótos pitét. Rendszeres nálunk az étlapon. 

A mángoldon és a sütőtökön túl található a másik eperszekció, ami között elvétve akad egykét burgonyatő. Meg itt növekszik két szép tő bazsalikom is. Ezt itt már megint szüretelhetem lassan.

Saját vetésű sütőtök palántám úgy szétszaladt a kertben, hogy lassan mindent beborít. Remélem termés is lesz majd rajta. 

Vettem pár darab dinnyepalántát is. Érdekesek a tapasztalatok. Ez a kis dinnyepalánta itt csücsül lassan két hónapja és nemigen látok rajta változást. Pedig kap vizet rendesen.

A testvérje meg szanaszédt szaladt, úgy kellett a sütőtök alól kiszabadítanom. És ott vannak egymástól nem messze. Ki érti ezt?

A két szekció közötti, frissen felrotált területen kaptak helyet a paradicsom és paprika palánták. A paradicsomok már fel vannak karózva. A legtöbb tövön már most rengeteg a termés, jó lenne, ha be is tudnának érni.

 

A paprika szekció is nagyon szépen alakul. Legalábbis a korábbi évekhez képest. Már kb. 8-10 db friss zöldpaprikát tudtam leszüretelni és még csak július eleje van. Most is fejlődik rajta vagy 20 db kis paprika és tele van virággal is a 12 db tövem.

Közelebbről jobban látszik, hogy mennyire tele van terméssel.

Van két darab padlizsánom is. Egyelőre ezek is csak csücsükélnek itt. Jó, az igaz, hogy az ültetéshez képest jócskán megnőttek, de egyelőre nemhogy termést, de még virágot sem látok rajtuk. 

A kerten körbe is értünk. Ráadásként még megmutatom a ganédombon növekedő sütőtököket. Ez is egy kísérlet. Meglátjuk mi lesz az eredmény. Lesz-e egyáltalán termés rajtuk vagy sem. Ha igen, akkor az jó lenne, hogy nem a kertben futna szanaszét.

És végül jöjjön, hogy mit adott a kert eddig a már fentebb említett terményeken kívül: a zöldborsó termés még mindig elmaradt a kívánatostól, de idén azért a tavalyi kb. 25 dkg-ot sikerült felülmúlni. Háromszor ettünk frissen és kb. 1,5 kilónyi van a fagyasztóban. Itt éppen egy kis borsó leves van készülőben. Annyi répa és petrezselyem azért akad, hogy pár levesbe elég legyen. Krumplit már kb. egy hónapja szedegetjük és persze hagymából is van bőségesen.

Itt éppen a mángoldot takarítottam be, plusz a fűszernövényeket: kaprot, metélőhagymát, tárkonyt, citromfüvet. 

Ennyi lett volna a kerti tárlatvezetés. Szokás szerint van, ami jó és van, ami kevésbé sikeres, de azért bőven szolgáltat örömet és elégedettség érzést, ha kimegyek és körül nézek az én kis veteményesemben.