Küzdelem Majszika életéért

 

Hát kedves olvasóim az élet megint közbeszólt és  blogolásra nem futotta az időmből december 9-e óta, pedig azzal a határozott szándékkal indultam neki a tavalyi év utolsó hónapjának, hogy most aztán 4-5 bejegyzést is össze fogok hozni. Azután december 9-e után  elapadt az olvasnivalótok. 

A helyzet az, hogy életem párja december 11-én átesett egy igen komoly szájsebészeti műtéten. Az állkapcsából műtöttek ki egy szám feletti fogat, aminek nyilvánvalóan nem ott volt a helye. Igen bonyolult műtét volt, a doki még engedélyt is kért, hogy felhasználhassa a röntgenfelvételét, mert ritkaság számba ment az eset. Szerencsére viszonylag jól átvészelte, mindösszesen egyetlen egy fájdalomcsillapítóval. Igaz, hogy napokig jegeltük az arcát. Viszont hetekig le volt tiltva mindenféle fizikai aktivitástól, megerőltetéstől. A doki azt mondta, hogy a teljes gyógyulás akár 4-5 hónap is lehet. Emiatt nyilván minden feladat rám hárult a gazdaságban  az első két hétben, utána meg már nyakunkon volt a karácsony minden készülődésével egyetemben. Gyártottam a gasztroajándékokat, meg hát a szokásos takarítás meg miegyebek. 

Azért  az adventi időszakban az utolsó héten sikerült egy hétvégi kirándulás keretében a miskolci adventi villamossal utazni (tavalyi évben hallottam róla először és ez volt az idei évi vágyam, hogy láthassam - idén Diótörő tematikával), ezt összekötöttük egy  budapesti színházlátogatással és az adventi vásározással. Mivel közeledtek az ünnepek és amúgy sem lehetett dolgozni  a decembert megtöltöttem egyéb programokkal: gyógyfürdőzés, szaunázás, gyógymasszázsok, családi karácsonyozás, mozilátogatás kettesben és karácsonyi ajándékként az unokaöccsikkel és hugikkal, dumaszínházi előadás Kiss Ádámmal. Szóval sikerült egy igen programgazdag decemberrel zárnunk az óévet. Ha már nyaralás szokás szerint elmaradt ebben az évben is.

Na, de térjünk vissza a málnáskerti eseményekre. Ami számomra most a legnagyobb boldogságot jelenti, hogy a legjobban tejelő anyakecskénket Maját (avagy Majszikát) sikerült megmentenem a pusztulástól.

Ő az a kecskénk, akiről már szeptemberben is írtam. Az általános rossz állapota és soványsága, valamint hasmenése miatt akkor állatorvost hívtunk hozzá. Kapott mindenféle gyógyszert szuri formájában, plusz a bélsár vizsgálata alapján féreghajtást is végeztünk a teljes állományon szeptemberben, majd az orvos utasításai alapján egy hónap múlva októberben ezt meg is ismételtük. Mindezek után úgy tűnt, hogy elkezdett jobban enni és kicsit gyarapodni is. Majd november közepétől megint azt vettük észre, hogy már megint nem olyan az étvágya és ismét elkezdett egyre soványabb lenni.

Ekkor úgy voltam vele, hogy saját erőből teszek még egy kísérletet a megmentésére, és ha nem sikerül, akkor elengedem őt. És november végén elkezdtem a terápiát: kapott egyfajta féreghajtót, egy hét múlva egy másik fajtát, a harmadik héten egy különleges koktélt kapott reggel-este az állatorvos tanácsa alapján (késhegynyi kakaspor, 1 ek cukor, 1 ek ecet 1 dl vízzel összerázva), végül pedig kértem az állatorvostól lázcsillapító és gyulladáscsökkentő, valamint vasinjekciókat. A lázcsillapítót és gyulladáscsökkentőt 3 egymást követő napon beadtam neki. A vasból 5 adagot kapott minden második nap szintén szuri formájában. 

És végül bekövetkezett a csoda. Elkezdett enni, de mint az őrült. Azóta reggelente már az ajtó túloldalán állva vár és majd feldönt úgy jön ki a fejőállásba, hogy a reggeli abrakadagját elfogyassza. Amit olyan sebességgel tüntet el, ahogy azt egy kecskének kell. Nem csak úgy ímmel-ámmal, nyammogva, ahogy korábban tette.

Most pedig már így néz ki és a javulást mi sem bizonyítja jobban, mint hogy beivarzott (ősszel a legyengült állapota miatt nyilván nem tudott). Ezt pedig jelzi, ahogy a farkát billegteteti és Gáborka is egyértelműen kinyilvánította udvarlási szándékát. 

Közben január első hétvégéjén lezajlott a szezon második disznóvágása is. Ezúttal megelőzte egy pénteki kecskevágás is. Megint csak unokatesóm és párja, apukám valamint  Barna barátunk közreműködésével. Ezúttal anyukám is el tudott jönni és ő látta el a konyhaszolgálatot és főzte meg a finom disznótoros vacsorát. Igy most még hamarabb végeztünk a munkálatokkal. 16,00 órára  már le volt darálva a tölteléknek való hús, mi pedig apuval kisütöttük  a zsírt. Hús a sózóban, egyéb húsok és az állatoknak való bőrök, nyesedék eltéve a fagyasztóba.

Másnap pedig be lett töltve a kecske és disznókolbász. Tele is lett a füstölő. Jó is, hogy jön az utánpótlás, mert a novemberi adagból már csak 6 pár maradt. 

A vágásnál tavalyi kis ürükecskétől vettünk búcsút, így is jutott neki 1,5 év boldog és szabad élet. Így jelenleg 8 főre apadt a kecskeállomány. De reméljük Gáborka ezúttal is jól végezte a dolgát és hamarosan jönnek a kicsik Tejföl és Cilike részéről. Ha minden jól megy, Majától valamikor május végén, júniusban várható szaporulat. 

Jöjjenek hát a többiek is. Titike időközben egy kis dömper lett, folyamatosan csak enne, főleg abrakot, de azt töménytelen mennyiségben.

Ilyen széles felülnézetből.

És így mohóskodik minden abrakoló anyakecske mellett. Folyamatosan két lábra áll mellettük és zaklatja őket. Szerencsére felugrani még nem tud melléjük. A  hátsó felét úgy kell felsegíteni, amikor ő kerül sorra, mert hát farnehéz a kicsike.

Íme a csapat legapróbb tagja, Pöttöm művésznéven. Ő az a kicsike, aki visszamaradt a fejlődésben, mert az anyjának nem volt elég teje, és csak későn vettem észre, hogy éhezik szegényke. Akkor kezdtem el őt is cumiztatni, úgyhogy ő is egy kis kezesbárány, akarom mondani kecske. Olyan mint egy kis cuki plüssállat. Össze-vissza lehet szeretgetni. 

Ő a legutolsó az abrakolási sorrendben, de ő is csak erre képe, hogy két lábon ágaskodjon a fejőasztal mellett. Titikéhez hasonlóan ő is kis gömbölyű, csak a jó hangulat érdekében kap egy maréknyi kis abrakot.

Nem tudom, mennyire jön le a képről a méretkülönbség a két gida között. Pöttöm mindösszesen két nappal fiatalabb a másiknál, de széltében-hosszában, magasságban, súlyban kb fele akkora, mint a másik. 

Cilike is kezd már kicsit szélesedni, remélem baba is van benne.

Tejfölkén már egyértelműen látszik, hogy vemhes. Itt épp kisfiával együtt ácsorog a karám mellett.

Leonardo, a nevelt kisfiam is csudaszép. A legtöbb reggel jön és kapom tőle a kecskepuszikat.

Persze nekem ezt némi abrakkal kell megköszönnöm. Itt a karámnál jelentkezik a szokásos reggeli adagjáért. 

És végül a csapatkapitány: Gáborka, a bakkecske. Minden reggel kap ő is egy kis abrakot és mivel sikerült kézhez szoktatnom, ilyenkor végig tudom simogatni, hogy ellenőrizzem, nem kezdett-e el soványodni. Ugyanis a téli bundájuk nagyon becsapós, olyan sűrű és vastag, hogy nem tűnik fel a gazdának, ha alatta el kezd soványodni.

Viszont annyira őrült, hogy amint megette az abrakot, amit az egyik boxban kap meg, rögtön ki akar jönni. És ha nincs nyitva az ajtó, akkor neki áll fejelgetni. Olyan eredményesen, hogy ketté fejelt már egy deszkát. Legutóbb, pedig amikor Pöttöm épp karanténban volt abban a boxban egy kis hasmenés miatt, az egyik oldaldeszkát is ketté fejelte dühében, hogy a kis mitugrász elfoglalta az ő helyét.

Így hát a kecskeudvarban most öröm és békesség van. És talán én is fellélegezhetek egy kicsit, mert sajnos a tavalyi év folyamatos aggodalmak között telt a kecskeállományban jelentkező betegségek miatt. 

Novemberi disznóvágás új felállásban

November közepén került sor a szezon első disznóvágására. Ezúttal is két malac került terítékre. Viszont új csapat alakult. Nagyon kedves unokatestvérem, Kriszta és szintén nagyon kedves párja, Pali egészen Pest mellől érkezett az eseményre, menet közben apukámat is felvéve. Így ötünkre várt az összes disznóvágással kapcsolatos munkálat.

A két disznó ezúttal nagyon gyorsan átkerült a malac mennyországba. A lehető legfájdalommentesebb módon orrfogós kirángatás, visítás és minden egyéb tortúra nélkül. Két perc alatt túl voltak rajta ők is és mi is. 

Mivel mindenki teljesen el volt foglalva a munkálatokkal, így fényképezgetni senkinek nem volt ideje. Viszont mindenki nagyon ügyesen, flottul tette a dolgát. Így este 6-kor úgy ültünk le vacsorázni, hogy az egy húsos ládában lévő levescsontokon kívül minden el volt csomagolva. Kerti konyha rendbe téve, edények elmosogatva. 

Az elcsomagolás mindig másnapra szokott maradni. Most viszont a magunknak félretett húsféléken kívül még a kutyáknak való bőr  és egyéb nyesedék is felkockázva, bezacskózva már a fagyasztóban voltak. A füstre való húsok lesózva, a kolbásztöltelék ledarálva. 

A hangulat is nagyon jó volt, jó társaságban vidáman telt a nap. Az időjárás talán még kicsit túl kegyes is volt hozzánk, nap közepén Gábor már rövidujjúban dolgozott. 

Így másnap 6,30-as ébresztő után kényelmesen megreggelizve álltunk neki a folytatásnak. Gábor, Kriszta és Pali a kolbásztöltéssel foglakoztak. Apukám meg én voltunk a zsírsütő csapat. Mindkét csapat ismét kitűnő munkát végzett. Délben a kolbászok már a füstölőben lógtak. A töpörtyű is elkészült és lett vagy 12 liter zsír is. Sőt a hája zsírt is mindjárt kisütöttük. Abból is lett még vagy 4 liternyi zsír. Ez eddig mindig ment a fagyasztóba és később én sütöttem ki, amikor volt rá időm.

A kolbászkák és a két karajka azóta már megfüstölődtek. Itt a teljes kollekció. Hosszabb, rövidebb minden igénynek megfelelő. 😃

A sózóban pedig két szép sonka és 4 tábla szalonna forgolódik két naponta. Hamarosan lejár az idejük és ezek is mehetnek a füstre.

A januári delikvensek már az elkülönítőben vannak. Ezúttal két fehér a soros, mindig a legnagyobbak kerülnek kiválasztásra.  Egyre javul az étvágyuk, három hete 3 tejfölöspohárnyi darával indultunk, most már 5-nél tartunk. 

A többi malacka reggeli közben feketék, fehérek vegyesen.

Kancsikám már mindig jön, amikor kijövök a hízóktól a látszólag üres vödörrel. Tudja, hogy azért valami majd akad neki az alján. A többiek meg csak nyalogatják a vödör szélét, illetve takarítják fel az elhullott daraszemeket.

Malac mami idén megkímélt állapotban, hiszen a februári ellés óta szerencsére sikerült elkerülnünk  a "malacáldást". Szépen összesezdte magát, jól kigömbölyödött a kis drágám. Felülről nézve bizony van már szélessége rendesen. 

Az öt kislánynak viszont semennyi kaja sem lenne elég. Ezért a darán kívül rendszersen kapnak egy kis szénát is, amivel elnyammognak egy darabig. Ketten éppen ezzel vannak elfoglalva az ólban. Amit nem esznek meg, abból alom lesz. A három kinti pedig még a reggeli utolsó nyomait próbálja eltüntetni. Egyetlen daraszem sem mehet veszendőbe, mindent megtalálnak. 

A tavalyi, korábban kopasz tyúkocskák az utóbbi hetekben nagyon szép téli tollazatot növesztettek maguknak. Így már nem is nagyon tudom megkülönböztetni őket az ideiektől. 

Egyik szebb, mint a másik. Fehérek, kendermagosak és a vörösek egyformán nagyon szépek. Mondjuk a tojás termés visszaesett rendesen, de hát végül is tél van. Novemberre már csak kb. 120 darab volt. Az azért még mindig bőven sok nekünk.  

Délelőtt és délután is kint szoktak lenni pár órát, hogy azért zöldet is tudjanak csipegetni. Meg hát mégis csak nagyobb terület áll rendelkezésükre, mint az elkerített. Szerencsére leszoktak az erdőről és csak a ház és az ól körül sertepertélnek.

Karcsika és az ő hölgyei.

Még, hogy buta baromfi. Ahogy megláttak, hogy jövök fel a traktorral már elkezdtek gyülekezni. Tudják nagyon jól, hogy avval kaja is szokott jönni. Most is ott vannak hátul a darával teli vödrök. 

Hamarosan következik a folytatás Málnáskert többi lakójával.

És megépült végre a stég

Elnézést minden kedves olvasómtól, hogy ilyen hosszú időre eltűntem, de novemberben 3 hétig minden nap kezelésekre jártam a megyeszékhelyre a kezeim miatt. Így gyakorlatilag a délutánjaim eltűntek, ami azt eredményezte, hogy blogírásra nem maradt semmi időm. Most majd igyekszem pótolni a Málnáskertben a legutóbbi bejegyzés óta történt eseményeket és az állatsereglet is hamarosan bejelentkezik. 

Először is, ahogy már a címből is kiderült elkészült végre a stég az úszótavunkhoz. Akik követik a blogot, tudják, hogy a munkálatok már augusztusban elkezdődtek. De mivel a tempóból is jelentősen visszavettünk az utóbbi hónapokban, ami azt jelentette, hogy délután 15,00 órakor műszak végét hirdettünk, meg hát egyéb dolgok gép meghibásodás, időjárás közbeszólása stb. stb. miatt végül november 20-án került fel az i-re a pont.

Október eleji bejegyzésben is azt írtam, hogy ha az időjárás kegyes lesz hozzánk, akkor meg lesz abban a hónapban. Hát nem volt, két délután is abba kellett hagyni a munkát az eső miatt.

De még a szerelés megkezdése előtt hátra volt a felületkezelés. Kétszer is átolajozta a mester, hogy megóvjuk a fa állagát.

A műhelyben minden szabad falfelületet elfoglalt a sok palló.

Majd a felületkezelés és a száradás után eljött a szerelés ideje. Hát az is igénybe vett pár órát, mire az összes szükséges felszerelés és szerszám odakerült a helyszínre. Mindenre is gondolva a traktor pótkocsija megrakodva.

Azzal felzötyögött a tóhoz, majd a pótkocsi leakasztása és az utánfutó felakasztása következett, majd vissza a műhelyhez. A pótkocsira kerültek a stég alkatarészei.

Pakolás közben persze a nyitott ajtón két kíváncsi és folyton az abrakot kereső kecskegyerek beszökött a műhelybe és a daráló körül egy kis takarításba kezdett. (Mindig akad némi lehullott mag és dara.)

Először a gerendák rögzítéséhez szükséges csavarok kerültek a helyükre befúrva a betonalapba. Tehát a tavaly megépített gépház aknája egyúttal a stég alapja is lett. 

Egyik gerenda már a helyén. Itt már látszik, hogy bőven be fog lógni a stég a tó fölé.

A második gerenda kissé nehezen ment a helyére, egy kis rásegítésre is szükség volt. 

Ezután szépen kizsínórozta az egyik oldalt, hogy egy vonalban legyenek a pallók  és már szórhatta is fel őket. 

Az időjárás persze nem volt kegyes hozzánk és végül október végén itt maradtak félbe a munkálatok. Ráadásul az aknánál még egy plusz keretet is meg kell majd építeni, amire majd a stégből kiemelhető tető rá fog ülni. 

De azért már ekkor is látszott, hogy igen mutatósan fog kinézni. 

És íme ez lett a végeredmény csaknem egy hónap csúszással. Végül egy 2,30 x 3,00 méter nagyságú stég készült a tóhoz. Ami bőven elég 2-3 ember számára is.

További részletképek már nem készültek, mert én a munkálatok alatt éppen kezeléseken voltam. 

A létrát a télre való tekintettel már nem szerelte fel. És kérdezhetnétek, hogy akkor a stéget egyáltalán miért kellett most megcsinálni. Hát azért, mert gyakorlatilag az egész műhely tele volt az alapanyagokkal és a 3 méteres gerenda az 5 méteres műhelyben azért elég nagy akadályt jelentett. Ugyan le van olajozva és eleve tölgyfából készült, ami azért igen ellenálló, de azért beszereztem egy vízálló ponyvát és így most letakarva várja a következő szezont, amikor remélhetőleg már a tó partrésze is elkészül és ténylegesen használatba lehet venni.

A végére azért jöjjön egy kis előleg az állatságokból.😄

Önellátás a valóságban

Málnáskert létrehozásával az volt a célunk, hogy  a különféle rendszerektől minél inkább függetlenül, az önellátást minél szélesebben megvalósítva élhessünk. Azzal nyilvánvalóan tisztában voltunk, hogy a szó szoros értelmében vett önellátás megvalósíthatatlan. Az energetikai önellátás nagyjából megvan, bár most, hogy lejárt a 10 év a napelem üzembehelyezése óta már nekünk is küldözget számlát az E-ON, de azt majd csak egy év múlva tudjuk meg, hogy mennyiben fog változni az áramköltségünk. 

Az önellátás ezen kívül az élelmiszer önellátásra vonatkozik. Itt persze megint van egy csomó dolog, amit képtelenség otthon előállítani, pl. cukor, só, fűszerek, rizs, kávé, tea. Ezeket értelemszerűen nekünk is meg kell vásárolnunk, már, ha akarjuk fogyasztani ezeket. És igen, akarjuk.

Viszont 10 év alatt eljutottunk oda, hogy a legtöbb főzni való recepthez van valamink, amit mi állítottunk elő. Van amikor csak egy-két dolog saját, de van jó pár olyan étel is, amibe jóformán csak a fűszerek boltiak.

Nemrégiben készítettem egy fotósorozatot, ami nagyjából egy hét ebédjeit tartalmazza. Így gondoltam készítek egy kis képes beszámolót, hogyan is néz ki ez az önellátás a gyakorlatban.

Rántott cukkini tartármártással. Itt a cukkini és a panírozáshoz szükséges tojás saját termék.

Tyúkhúsleves házi cérnametélttel, valamint főtt hús meggymártással. Ez az egyik olyan étel, amiben szinte minden saját. A hús és az összes zöldség, csak a só és a szemes bors az, ami kívülről jött, ja és még a cérnametéltbe való liszt, valamint a meggymártás alapanyagai.

Sütőtökös rizottó pirított baconnel és gombával. Itt a hagyma, fokhagyma, sütőtök, valamint az erődben gyűjtött őzláb gomba saját, a rizst és a bacon szalonnát vásároltuk csak hozzá. 

Spenótos-baconos pite szőlős répasalátával. A pitéből a hagymás spenótos alap és a tojás háztáji, a salátából pedig a répa jött közvetlenül a kertből.

Sült kakasmáj lilahagymával és cibattával. A pékáru nem saját sütés.

Grillezett csirkemell és kecskesajt lilahagymás kukoricasalátával. A salátához szükséges tartármártás alapanyagai a vásárolt termékek.

Mivel az elkészített kukorica saláta és a bepácolt csirkemell sem fogyott el első alkalommal, ezért másnap a fenti menüt megfejeltem még az utolsó kis cukkini, valamint a malacoknál talált csiperke gomba meggrillezésével. Mondhatom igazán pazar lakomát csaptam belőle. 

Ez lett volna tehát egy kis ízelítő a kisebb vagy nagyobb részben saját termékekből készült ételekből. Persze ezeken kívül itt van még a rakott krumpli, a chili con carne, lasagne, paprikás krumpli, különféle sült húsok, amikhez szinte alig kell valami külsős alapanyag és sok egyéb tökös, kukoricás, spenótos étel.

Tehát 10 év után eljutottunk oda, hogy hústermékekből, füstölt áruból, zsírból teljesen önellátóak vagyunk. A bacon szalonna az egyetlen, amit továbbra is rendszeresen vásárolunk, valamint halféléket. Zöldségeket illetően hagyma, fokhagyma, krumpli, sütőtök, cukkini, uborka, sóska, spenót, szárazbab tekintetében már az egész éves szükségletet sikerült biztosítanunk. Több zöldségféléből pl. répa, zöldség, paradicsom, paprika, csemege kukorica részben tudjuk fedezni az igényeket. A kecskéktől  nagyjából az év felében van tejünk, joghurtunk, sajtunk és tojást is csak 10 darabot vettünk az idén, mikor húsvét előtt hirtelen sztrájkba léptek a tyúkjaink. Szerencsére azóta olyan tojásbőség van, hogy még eladásra is jut belőle. Az egyetlen, számunkra igen fájó dolog, hogy 10 év után sincs semmilyen gyümölcsünk. Többször is ültettünk már gyümölcsfákat, sajnos vagy a vadak, saját kecskék vagy a szárazság végzett velük. Így a további szintlépés feladata a gyümölcstermesztés beindítása, valamint a zöldségtermesztési időszak nyújtása fóliasátorral és a wallipinivel.

Szóval még van hová fejlődnünk, de szerintem már most is jó úton vagyunk.

Őszi elfoglaltságaim Málnáskertben

 

Az úgy van, hogy mikor az uram Európa útjait rója, én akkor sem unatkozom itthon. Szoktam magamnak készíteni egy kéthetes tervet, amit azután apránként próbálok szépen megvalósítani. A napirendem nyilván az állatok köré szerveződik. Reggel velük kezdek, ellátom a több, mint ötven jószágot étellel, itallal, pipi ólat takarítok, kiganézok a malacoknál heti rendszerességgel. Vitaminozok, féreghajtok időközönként. Este pedig ismét következik az etetés, bezárás.

Ezt az etapot paradicsombefőzéssel kezdtem, ugyanis egy kedves szomszéd, akinek már elege lett belőle megajándékozott egy vödörnyi paradicsommal. Mivel darabolt paradicsomból már van vagy 20 üvegnyi és lecsót is tettem el bőven, ezúttal paradicsomlé eltevésére készültem. Egyik nap megtörténtek az előkészületek: mosás, darabolás, felfőzés. Majd másnap jöhetett a passzírozás.

Itt már üvegekben a piros lé. Hiába van elektromos passzírozóm, azért ez elég macerás mutatvány. Eltömődik, belemegy a mag, fröcsög stb. stb. Szóval nem véletlen, hogy nem túl gyakran vállalkoztam eddig erre a feladatra.

Idén annyi könnyítés volt, hogy az átpasszírozott levet már nem főztem fel még egyszer, hanem mindjárt ment az üvegekbe és utána bement az automatába és 85 fokon 30 percig dunsztolódott. Utána a gépben hagytam kihűlni és úgy mehetett a kamrapolcra.

A kertben is akadt  még betakarítani való. Egyik nap a tököcskéket gyűjtöttem be, mivel egyik reggel fagy volt nálunk, így a növények el is fagytak. Szerencsére a tököknek nem lett bajuk mert erre készülvén szalmával le voltak takarva. Most egyelőre a tornácon éregetnek még.

A gyökérzöldséget ameddig lehet én a földben tárolom, de a februári vetésű fehérrépákat most már kiszedtem, mert nem akartam, hogy már tovább öregedjenek. Lett is egy ládányi, sajnos a répa ebből az etapból már elfogyott, de van még két későbbi vetésű adag, abból még azért tudok főzni egy darabig. 

A céklákat már korábban betakarítottam, eddig a pincében vártak a további felhasználásra és végül savanyúság készült belőle. Nem tudom, miért, de a krumplihoz hasonlóan rücskös volt a héjuk, ezért nem mertem sokáig tárolni őket. Itt is részekre osztottam a munkát. Egyik nap csak megfőztem,  egy jó nagy fazéknyi lett belőle. Majd másnap jöhetett a szeletelés, a felöntőlé elkészítése. Majd mehetett a dunsztba.

Jó két napba tellett, mire teljesen kihűlt és a 6 üvegnyi savanyúság mehetett a kamrába. Nem tudom ti hogy vagytok vele én a rakott krumplihoz nem tudok jobb savanyúságot elképzelni a céklánál.

A gombaszezon még nem indult be teljesen. Sajnos túl nagy a szárazság és még meleg is van a gombáknak. Viszont az akácosban már találtam néhányat, ami pont kapóra jött, mert az egyik kedvenc sütőtökös ételem (sütőtökös rizottó) elkészítésére készülődtem, amikor este belém hasított, hogy de hát ahhoz szárított gombára is szükség lenne. Az ugyan már elfogyott tavalyról, de gondoltam megnézem hátha már találok frisset és úgy is lett. Jelentem a frissel is nagyon finom lett. 

Terveim között szerepelt még a fagyasztóban lévő helyek felszabadítása, amit többek között az ott csücsülő 3 kiló füge feldolgozása segítene elő. Így hát idén is neki fogtam a már évek óta bevált fűszeres fügelekvár készítésének. A hagyományos lekvárhoz képest, ami ugye gyümölcsből és cukorból áll, az én lekváromba kerül reszelt citromhéj+leve, fahéj, vanília örlemény és csillagánizs is. Ettől lesz istenien finom, különleges íze. Ezúttal 10 üveggel sikerült legyártanom.

A hűtőt átnézve találtam néhány régóta elfekvő maradékot, úgymint egy adag kandírozott narancshéjat, aszalt szilva likőrből visszamaradt alkoholba áztatott aszaltszilva. És hát gombhoz a kabátot módon, gondoltam, hogy akkor lehetne készíteni egy kis gyümölcskenyeret. Találtam is egy nagyon jó receptet, ami puha maradt és a fentieken kívül került még bele aszalt barack, áfonya, dió, mazsola és egy kis étcsoki is. Ilyenkor több adaggal lefagyasztok, hogy későbbi kávézásokhoz legyen mit elővenni és persze, hogy Gábor is meg tudja kóstolni, amikor hazatér a kamionozásból. 

A kertben még mindig volt mit betakarítani a tökön és a zöldségen kívül. Múlt hét szombaton megnéztem, hogy mi lapul a már szintén elfagyott batátanövények alatt. Hát komolyan mondom, majdnem elsírtam magam örömömben, mikor megláttam, hogy mekkora gumókat sikerül idén termesztenem. Ez itt egy bokor alól jött ki. Nem akartam hinni a szememnek. Tavaly össz-vissz lett vagy 5-6 éppkézlább gumó a 4-5 bokorból. Most meg van egy ládányi édesburgonyánk. 

A három növendék baromfi is végleg felköltözött a pipiudvarba. Most már elég nagyoknak ítéltem őket, hogy össze lehessen ereszteni a nagyokkal és szegények már hetek óta csak a pipi oviban lehettek. 

Eleinte még külön zárva ettek, mert a nagyok nem engedték volna az etetőkhöz őket, de pár nap alatt összeszoktak és már együtt esznek a többiekkel. Itt újra szabadok lehetnek, mert a legújabb rendszer szerint reggel és délután is az elkerített részről kiengedem őket 2-3 órára, így zöldet is tudnak csipegetni és bőven van lehetőség kapirgálni is. És ennyi idő alatt nem mennek le az erdőbe, csak itt a ház közvetlen környékén sertepertélnek, így minimális a veszélye, hogy a róka elkapja őket. 

Malvinka épp munka közben. Rájött a családalapítási szándék. Tettem is egy kísérletet, hogy esetleg kikelti a tojásokat, de odalett a lelkesedése, amint külön lett rakva, úgyhogy pár nap után nem is erőlködtem tovább, végül is már túl hideg lenne a kicsiknek, ha ki is kelnének. Hét tojásom bánta, ami malackajába lett bekeverve.

Mivel tojás van bőven, a kockatésztából meg kifogytunk, neki is álltam egy adag tészta begyúrásának. 

Ez kicsit időigényesebb, mintha géppel vágnám a tésztát, de ezt a mennyiséget kb. 15 perc alatt felszabdaltam. Most még a terítőn szárad, azután mehet a dobozba. Az emberem már nagyon rá van készülve a káposztás tésztára. 

A fagyasztóból kikerült még több, mint 3 kiló galagonyabogyó is, aminek a gyűjtéséről már korábban beszámoltam. Jó pár éve volt már, hogy utoljára készíteni tudtam. Akkor a gyümölcscentrifugával passzíroztam át, most viszont azt vettem észre, hogy nem akar jönni a sűrűje és mikor szétszedtem a gépet, láttam, hogy a java bemegy az oldal tartályba és nem igen adja ki a lényeget. Na, ekkor előkerült egy sima mezei szűrő és jöhetett a kézzel átpasszírozás. Ekkor derült ki, hogy hiba volt elővenni mind a két zacskónyit egyszerre. Elvoltam egy darabig mire mind a háromkilónyi bogyóból kinyertem a sűrű pürét, ami a lekvárhoz kellett. Viszont a receptben megadott 30 dkg, helyett mindössze 15 dkg-nyi cukrot adtam csak hozzá és így is isteni finom ízel lett. A fügéhez hasonlóan ebből a csodalekvárból (szíverősítő) is lett 10 üveggel. 

És még mindig nincs vége a két hétnek. Bár a színén nem látszik ez bizony levendulaszörp. Szárított levendulából készült. Tegnap leáztattam és ma felfőztem, azután ez is bekerült a befőzőautomatába. Most le is teszteltem, kereshetek egy másik receptet, mert nem elég ízes, csak nagyon halványan lehet érezni rajta a levendulát. Hát mindegy, először csináltam. Ez a recept nem jött be, kísérletezek tovább. 

Az alig két hétbe a fentieken kívül még belefért, hogy  háromszor egy-egy guriga kecskesajtot is készítsek. Ma a levendulaszörp mellett sütöttem két kisebb fonottkalácsot. A hónapok óta lejavított kályhát egyszer teljesen átfestettem, plusz még egyszer a javításokat. Valamint az egész lakást átnézve mindenhol lefestettem a különféle falon keletkezett foltokat, így most a háznak is lett egy frissen festett érzete.

Hát így telt az elmúlt két hetem és igaz, hogy délutánonként kicsit elfáradtam, de mindig olyan jól eső érzés, a nap végén, hogy megint alkottam valamit. 

A végére azért jöjjön egy cicás kép. 

Az hogy eljött az ősz abból is látszik, hogy a cicák már elkezdtek napközben is bekéredzkedni. Itt pont a csapat fele szunyókált éppen csak Sütikét már felzavartam a fényképezéssel.