Kutyák és macskák Málnáskertben

 

Kecskék és malacok, sőt még a baromfik is gyakran szerepeltek mostanában a blogon, viszont a kutyák és cicák nem tudom, mikor voltak utoljára terítéken.  úgyhogy ez a bejegyzés róluk szól. 

Kezdjük mindjárt a főgengszterrel Herr Schwarzzal. Ő  két évvel ezelőtt született a birtokra, mindenki anyjától Süti cicától. A többi tesót elajándékoztuk, őt viszont színe miatt megtartottuk, mert teljesen eltért az addigi cicáink színétől.

Nálunk csend, rend, fegyelem van bent a házban, azaz a konyhába nem mászkálhatnak be az állatok. Na, ezt a szabályt Schwarz Úr úgy tojja le, ahogy kell. Nemhogy a konyha, de még a konyhapult sem szent neki, úgyhogy ez miatt már ütköztünk egy párszor.

Ő az egyik cica, aki rendszeresen megjelenik az istállónál némi tejecske reményében. Fejési időszakban nyilván kapnak is. Mellette a fő-fő istállócicánk, Luca, Lucuska, Lucacica vagy ahogy tetszik. Ő a három évvel ezelőtti alomból maradt meg a két fiútesójával egyetemben. 

Sajnos az összes kép közül még ez az enyhén homályos lett a legjobb. Ő Lucasága szinte fel sem jön a házhoz. Úgyhogy ő a leggazdaságosabb cicánk. Csak reggelenként kap némi tejecskét, mégis ő a leggömbölyűbb az összes cica közül. Éjszakánként a kecskék szénájában húzza meg magát, sokszor látjuk reggelente  a kifeküdt helyét és persze mindig kellemes szénaillata van. 

Egy kis hízelgőgép. Ahogy meglát már dobja is magát hanyatt, hogy simogassam a selymes pocakját. Itt Borókának hízeleg éppen. 

Tigris kandúr, Luca egyik bátyja. Nem különösebben hízelgő, de azért szereti, ha simogatják, viszont kézbe azután ne vegyed, azt ki nem állhatja.

Róla alig volt fényképem, ma délelőtt sikerült elkapnom tornácon heverészés közben, ez pedig egy beállított kép, csoda, hogy ilyen szépen megmaradt egy helyben, amíg lefényképeztem. 

Misuka a trió harmadik tagja, bátyjától eltérően nagyon kis bújós, amint az az alábbi képen is látszik. 

Ha a tornácon leülök a székbe, hamar az ölemben találom a cica urat és már nyomja is a dorombot. 

Ő itt Süti, Sütike, Aprósütemény. Őt még Anna unokahúgom nevezte el, mert olyan édes, mint a süti. 

Azért Aprósüti, mert olyan csöpp, hogy az állatorvos angolkórosnak nevezte. Picikék a mancsai, a fejecskéje, az egész kis teste, viszont nagyon jó anyuka volt az ivartalanításáig jó pár almot felnevelt. 

Ja, amúgy az indián neve Prémes Has. Mint a selyem olyan a kis bundája és jó sűrű is, élvezet simogatni, amit ő rendszeresen fel is kínál. 

Marcika a cicák legifjabbika, a tavalyi alom megmaradt tagja, egyszem testvérét sikerült elajándékozni. 

Marci és a mamája. 

Mivel múlt év tavaszán a cica létszám elérte a nyolc főt, ezért a lányok ivartalanítása mellett döntöttünk, ami idén tavasszal meg is történt. Sajnos azóta a legidősebb cicánk,  D'Artagnan aki ekkor már 6,5 éves volt, nyomtalanul eltűnt, így jelenleg hét fő a cicaállomány. 

Előtérben Misu produkálja magát, mögötte Sütike és a legifjabb cica, Marcika.

És végül a kakukktojás, Miklós, Miki, Mikike az egyetlen cicánk, aki nem a birtokon született. 2019 decemberében, Miklós napján bukkant fel kb. két hónapos kiscicaként. Azóta velünk él. 

Ő a fő kedvenc. Reggelenként már az ablakban várja, hogy felébredjünk. Majd hanghatással és kopogással jelzi, hogy bejönne. Ha leülünk az alábbi módon felugrik és fejösszeérintéssel köszöntjük egymást. 

Napközben is rendszeresen bekéredzkedik. Ilyenkor egy darabig körülöttünk kering, hízeleg, dörgölőzik, majd szépen megnyugszik valahol és elfekszik. 

Málna kutyánk idén már a 9. életévét töltötte februárban. Most már kicsit komótosabb, az állatok terelésében sem vesz részt olyan intenzíven. Annyira, de annyira okos. Szerintem minden szavunkat érti. Például a zivatar, vihar érkezését órákkal előbb jelzi. Ilyenkor az ajtón dörömbölve követeli, hogy engedjük be. Hiába semmi nyoma a vésznek, ő már biztonságos helyet keres magának, ugyanis nagyon fél minden időjárási anomáliától.

Mutast a pocakod vezényszót így hajtja végre. Jelenleg ilyen szőrgombóc, lassan ráfér már egy fodrászolás és fürdetés.

Boróka hét évesen még mindig bohóka, viszont nagyon ügyesen terel. Javarészt már ő látja el ezt a feladatot, Málna már nem mindig megy segíteni neki. 

Annyira szép, hogy szerintem egy mudi szépségversenyen is megállná a helyét. Az ugatási problémára az elektromos nyakörv vált be nála. Elég szépen visszavett, most már csak időnként kell ráadni, vagy elég ha mondom neki, hogy kapja a nyakörvet. A rezgés funkció most már bőven elég neki, hogy szépen csendben maradjon.

Számára én vagyok a falkavezér, ahol én vagyok, ott van ő is.

A nyalakodásról 7 év alatt sem tudtam leszoktatni. Érdekes, hogy Málna soha meg sem próbálta így kimutatni a szeretetét. 

A gazdinak nem kis munkájába tellett, mire ezek a képek elkészültek. Málna félre néz.

Két gyönyörűséges és imádnivaló segítőm. Málnuska megint félre néz.

És végre nagyjából előre nézünk mindhárman.

Nagyon-nagyon szeretjük mind a kutyáinkat, mind az összes cicánkat és reméljük, hogy még sok-sok éven keresztül velünk lesznek. Mi legalábbis mindent megteszünk, hogy hosszú, boldog és egészséges életük legyen itt Málnáskertben. 

A Vihar

 

Volt már részem korábban is viharokban itt Málnáskertben, de az, ami augusztus 21-én este lecsapott ránk, minden korábbi viharon túl tett. Kicsit elhúztam az időt az etetéssel és már este 20,00 óra is elmúlt, mikor az istállóból felfelé tartottam a házhoz. Ekkor körülöttünk már nagyon sötét viharfelhők gyülekeztek és mindenfelé csapkodtak a villámok. Szedtem is a lábamat, hogy mielőbb a házba érjek. Épp a zuhany alatt álltam és még azon rimánkodtam magamban, hogy csak addig tartson ki az áram, míg lezuhanyozom. De ahogy ezt végig gondoltam már ki is aludt a világítás, még visszajött egyszer egy pillanatra, azután végleg elment.

Ez pedig nálunk azt jelenti, hogy a víz is elmegy, mivel a szivattyú is megáll. Ott álltam félig leszappanozva a vaksötétben. Még szerencse, hogy viráglocsolásra meg vészhelyzetre van félretéve pár üveg víz. Így csuromvizesen a sötétben kibotorkáltam a konyhába, majd egy üveg vízzel visszatérve a zuhany alá leöblítettem magamat hideg vízzel.

Közben a vihar már javában tombolt. Verte az ablakokat a víz minden oldalról. Igen, ami a legmegdöbbentőbb volt, hogy a déli oldalról is, ahol két méter szélesen nyúlik ki a tornác teteje. Azután meghallottam, hogy kopog valami. Nézek ki az ablakon, hát megjött a jég is. Szerencsére legalább az apróbb fajtából. 

Az áram este már nem is jött vissza, így este kilenckor el is tettem magamat másnapra.

Reggel jött azután a feketeleves.

A tornácon ruhaszárító felborítva (nem mertem már este kimenni érte, hogy behozzam). Kutyaház megemelve alatta az etető tál. Nagy 12 literes vas edény feje tetejére fordítva. Természetesen minden cipő, gumicsizma csuromvízes.

Megyek le a kertbe. Ott fogadott azután csuda látvány. 

Kettő kivételével az összes napraforgóm a földön feküdt.

A két megmaradott azóta is ilyen kajla, hiába próbáltam visszaegyenesíteni. Karót kell melléjük tennem, ha azt akarom, hogy újra egyenesek legyenek. 

Rengeteg kukorica is kidőlt, kitört. Amit lehetett visszaállogattam függőlegesbe. De sajnos volt olyan, ami a tövénél eltört és nem lehetett megmenteni. Ezekről legalább a csöveket leszedtem.

A paradicsom növényeim így néztek ki vihar után. A karók vagy egyszerűen eltörtek, vagy csak szimplán kidőltek. Egy kivételével, szintén visszaállogattam őket azóta. Az az egy olyan gigantikus, hogy egyedül már nem is tudtam visszaállítani, így ő azóta a földön fekve érleli rengeteg gyümölcsét. 

A heves szél teljesen átfésülte a töknövényemet is. Meg persze a jég is megszaggatta a leveleket. Szerencsére a fagyasztó már tele van gyalult tökkel, rengeteg panírozott tökkel és a hétvégén töltött tök volt a menü.

Sóska ültetvényem a jégverés után. Szerencsére sóskából is beraktároztam már. Ezeket a leveleket leszedem a malacoknak és az őszi fagyokig még biztosan tudok egy párszor szedni belőle.

A rebarbara leveleit is tönkre verte, de szerencsére ennek a növénynek a szára a lényeg. Azóta ezt be is takarítottam. Levelek mentek a malacoknak, őket nem zavarták a lyukak.

A kertben esett kár tehát végül is ha sokkoló is volt elsőre, azért nem okozott olyan nagy veszteséget. 

De lássuk a birtok többi részét. Kicsit tartottam tőle, hogy a malacok szállása hogyan viselte az égi csapást.

A  szállásuk felé haladva ez a látvány fogadott. Szép nagy akácágak letörve. De a mamiék ólja állta a sarat.

Viszont bent ez a látvány fogadott. Gyakorlatilag, mint a ropit, úgy törte ketté ezt az elég nagy akácfát a vihar. A két kis malacólra zuhant, ott tört pala is. De hamarosan úgyis elbontásra kerül az egész, szóval nem tragédia.

Viszont a házi "pisai ferdeólunk" állta a sarat és talpán maradt. Tetejét sem bontotta meg. 

A kecskéknek traktorral is vittem le akácágakat, mert a vihar utáni első napokban nem tudtam kiengedni őket (lásd később), de utána szépen a helyszínen is tudtak csemegézni a kettétört akácfa leveleiből, illetve a más fákról letört ágakról is leeszegették a leveleket.

A legnagyobb kár, amit a vihar okozott az a kerítésünkben keletkezett. Reggel az istálló felé tartva már láttam, hogy baj van. Ugyanis szegény fűzfának hiányzott a teteje.

A hiányzó részek pedig két hatalmas ág formájában a kerítésünkön landoltak. A drótot teljesen lenyomva és ami ekkor még nem látszott, csak sejtettem, az egyik oszlopot kidöntve. 

Ezért nem tudtam a kecskéket kiengedni. Mert az első útjuk ide vezetett volna a friss zöldet meglátva és akkor nyilván át is léptek volna a ledöntött kerítésen.

Hétvégén nyilván nem tudtam semmit tenni a károk elhárítására. Azt sem tudtam, hogy ez kinek a feladata lenne, mivel mi már külterület vagyunk. Hétfőn reggel akartam hívni a polgármesterünket, hogy mi ilyenkor a teendő, de a hívás okafogyottá vált. Mivel a reggeli fejésnél már láttam, hogy ott vannak emberek láncfűrésszel.  

Oda is mentem hozzájuk. Kiderült, hogy az önkormányzattól vannak és leszedik a letört ágakat a kerítésről, sőt a hozzánk beeső ágakat is ki akarták vinni. Én mondtam, hogy azt nyugodtan ott hagyhatják, mert a leveleket majd a kecskék lelegelik. Az mondták, hogy a keritésdrótot is visszahúzzák és helyreállítják amennyire tudják.

És íme a helyreállítás utáni állapot. Ezúton is köszönöm a munkájukat.

A fa romjai alól előkerült az oszlopunk romja is, mint látható atomjaira morzsolódott. Ide tehát oszlop pótlásra is szükség lesz.

A másik oldalon szerencsére csak a drót nyomódott le. Amennyire tudták azt is visszaigazították. 

Ahol még jelentősebb kár keletkezett az az éger erdő. Itt számos fát, mint a ropit törte ketté a vihar.

Így a természet anya kijelölte azokat a fákat, amelyekből a következő szezon tűzifája lesz.

Volt, amit gyökerestől fordított ki. És nem is akármekkora fát. Ez itt kb. az egyik fele, harmada.

Ez pedig itt a folytatása. 

Hopp, ennek a fának is hiányzik a teteje.

Ami talán a legdurvább látvány, az ez a fosóka fa. Mintha valami óriás dühében szerte-szét kaszabolta volna. Hát ebből is tűzifa lesz. 

Épületben mindösszesen annyi kár keletkezett, hogy a kerti konyhánál egy cserép lecsúszott  a tetőről, de ráadásul az is éppen maradt. Úgyhogy csak vissza kell tenni a helyére.

Voltak azért haszonélvezői is a viharnak. A szabadlábon lévő banda is kapott egy szép nagy napraforgónövényt.

De a zömét, amit traktorral fuvaroztam fel, mert hosszúak is voltak és sok is volt belőle, azt a lányok kapták meg.

Úgyhogy a reggeli darát kompletten kihagytam. Kaptak helyette kukoricaszárakat, napraforgószárakat és jó sok akácágat, amivel elmolyolhattak egész nap. 

Az időközben igen szépen kigömbölyödött koca azért még reménykedett, hogy jön a finom dara is. De aztán csak be állt ő is a lányai mellé zöldet falatozni. 

Szóval végül is olcsón megúsztuk ahhoz képest, hogy szomszéd nénimtől megtudva (ő a hírekből vette) egy szupercella csapott le ránk. Viszont az áramszolgáltatás több, mint 24 órán keresztül nem állt helyre. 

Reggel a kerítést szemlézve találkoztunk és megkérdeztem, hogy nála van-e áram. Mivel a válasz igen volt, ezért azt hittem nálunk van a hiba. Talán beázott a villanypásztorhoz vezető hosszabbító és az levágta a biztosítékot. Ellenőrzöm a padláson a  biztosíték táblát, mindegyik a helyén. Akkor talán egy fázis vagy több ment el. Megyek le a villanyóra szekrényhez, hát teljesen sötét a kijelzője. 

Hívom az ügyfélszolgálatot, ekkor kb. 9,30 volt. Kiderült, hogy már megtörtént a hibabejelentés, ráadásul csoportosan. Tehát már tudnak róla. Hogy mikor áll helyre azt nem tudta megmondani. Szerencsére aznap nem volt túl meleg, az állatoknak előző napról még bőven volt vize. Innivaló vizem nekem is volt. Úgyhogy egyelőre nem izgultam.

Délután négy felé kezdtem el aggódni, akkor már a telefonom is lemerülőben volt. Akkor kaptam észbe, hogy hát a szomszédban van áram, úgyhogy lementem szomszéd nénimhez és a telefont töltőre tettem, majd ismét hívtam az ügyfélszolgálatot. Akkor annyit mondott, hogy az esti órákban várhatóan helyre áll a szolgáltatás.

Hát csak vártam és vártam, eljött az esti etetés ideje. Áram még sehol. Közben szomszédnénivel megbeszéltem, hogy bekéredzkedhetek a fürdőszobájába.  Úgy is tettem. Közben már közeledtünk a 24 órához és már a fagyasztóban lévő dolgokért kezdtem aggódni. Este 20,30-kor immár harmadszor megint hívom az ügyfélszolgálatot. Ekkor szerencsére már azt tudta mondani, hogy már kint vannak a szerelők.

Épp ezután mentem ki, hogy bezárom a pipiket, amikor már láttam, hogy a kerítésünkkel szembeni trafóállomásnál világosság van. Gondoltam lemegyek megkérdezem, hogy mire lehet számítani, de ahogy elindultam feléjük egyszer csak láttam, hogy fény van az istállóban. (Még reggel automatikusan felkapcsoltam a pipiknek a lámpát.) Nézek vissza a házra ott is világosság, majd az utcai világítás is kigyulladt. 

Tanúság az egészből, hogy amikor remélhetőleg hamarosan kiépítik nálunk az energiatároló rendszert (remélem, hogy a kormányváltás nem befolyásolja az eredményt, bár információink szerint most áll a folyamat), akkor egy ún. backup rendszert is ki kell alakítani, ami lehetővé teszi, hogy áramszünet esetén az akkumulátorokban eltárolt energiához hozzáférjünk és legalább a szivattyút és a hűtőket működtetni tudjuk.