Malacól építése és egyéb nyalánkságok

 

Emberem még október végén (két héttel ezelőtt) megérkezett a kamionozásból. És a szokásokkal ellentétben, hogy utána tart legalább egy pihenőnapot, már másnap folytatni akarta a malacól projektet. Mivel a karámoszlopoknak betonba rögzített fém "papucsa" lesz, hogy örökélet + 2 nap legyen az időtartama, ehhez lyukakat kellett fúrni, hogy a vasakat mielőbb be tudja betonozni. 

Tehát kedden este megérkezett, szerdán azért jól kialudta magát és egy kiadós reggeli után neki láttunk kitűzni a karám oszlopait. Hát ezzel elvoltunk egy darabig, mert először túl nagy lett, azután túl kicsi, végül a harmadik verzió lett az igazi. És igaz, hogy volt már majdnem 11 óra mire neki tudott állni, ebédig ki is furkálta az összes lyukat.

Másnap először az állatok körül akadt tennivaló. Én intéztem az etetés, itatást az összes jószágnál valamint a takarmány darálását. Majd megkezdtem a gyűjtő fuvarozást a traktorral. Az istállónál felpakoltam a hullott szénát és az üres vizeskannákat és ezzel elzötyögtem egy adag botfáért.

Felpakoltam a botfákat, majd irány vissza az istálló.

Ott még hozzá dobtam a három vödör takarmányt, amit daráltam és így indulhattam is fel a házhoz. Hiába, véremben van a logisztika :)))

Gábor odaállt az utánfutóval és én mindjárt össze is vágtam a felhozott botfákat.

Eközben persze a gazda sem unatkozott. Kitakarított a hízóknál, malacmamánál és a lányoknál és persze a pipiól takarítás sem maradhatott el. 

Miután a gazdaság körüli feladatokkal végeztünk, végre folytathattuk a malacól projektet. Befejeztük a félbehagyott deszkázást, ehhez először a lenti rakatból fel kellett hozni a megfelelő számú deszkát. Ezután oldalanként méretvétel, leszabás, majd szögelés következett. A felső rész anyagi okokból már fenyő deszkákból készült, ezeket már lehetett szögelni, nem kellettek hozzá a drága csavarok, mint az akác deszkákhoz.

Mivel ezek 5 méter hosszú szálak voltak, így együttesen leszabtuk a darabokat, majd nekem egy gyökérkefével át kellett rajtuk mennem, mivel nagyon fűrészporosak voltak. Utána Gábor szépen fellődözte a helyükre a szögbelövővel. Ez már ment, mint a karikacsapás. 

És íme az immár három oldalról zárt malaclakosztály.

Még ezen a napon beautóztunk a legközelebbi városba, ugyanis a gyógymasszázs időpontjára felfűztem egy kis anyagbeszerzést, havi nagybevásárlást, tápboltot. Így be tudtuk szerezni a betonozáshoz szükséges anyagokat és a "papucsokat".

Másnap pedig már be is betonozta mind a 10 db alapot.

A fűrészüzemből pedig elhozta a 15 db 2 méter hosszú 10x10-es akácoszlopokat. A karám amúgy méter magas lesz, így az oszlopokat felezzük. A maradék anyagból majd az ajtók keretei fognak készülni. 

A malacól tehát egyelőre anyag és szerszámtárolóként funkciónál. De legalább már nem kell a szerszámokat folyton fel - és lepakolni a traktorról minden egyes nap, amikor a projekten dolgozunk. 

Szombaton sem pihentünk. Az állatok ellátása után jöhetett a kecskék körmölése. A régóta tartó szárazság miatt a körmölőkésnek esélye sincsen, ezúttal is lemezvágó ollóval esett neki a gazda az elvadult körmöknek. Meglepő módon a legkönnyebb dolgunk ezzel a nagyra nőtt fiúval volt, a többiek kicsit hisztisebben viselték a procedúrát.

Vasárnap azért mi is megálltunk szusszanni egyet, sőt még a hétfőt is megkaptuk pihenőnapnak, mivel az eső lehetetlenné tette a kinti munkát, így sem a malacóllal, sem a kerttel nem tudtunk haladni. Kedden viszont egyesült erővel neki álltunk a kertnek. 

Amíg a gazda az elszabadult epertövekkel küzdött én végig gyomláltama kert többi részét, ahonnan már kijöttek a termények. 

Miután az egyes számú eperfölddel végzett én újra palántáztam a kiforgatott tövekből leválasztott palántákkal. Olyan mennyiségű palántánk lett, hogy a malacoknak talicskaszám hordta fel a felesleget, amit ők nagy lelkesen el is fogyasztottak. 

Kettőnk együttes munkájának eredménye.

Szerdán a napot az állatok ellátása után a műhelyben folytattuk. Egyrészt reggel még túl hideg volt ahhoz, hogy a kerti munkát folytassuk, másrészt  a forgácskészletünk igencsak megcsappant (komposzt WC használata esetén nélkülözhetetlen öblítő anyag), ezért neki álltunk a karámajtók elkészítésének. Először körbe gyalultuk a 10x10-es oszlopokat, majd a mester kettőbe fűrészelte őket és újból átengedtük a gyalun. 

Így két legyet ütöttünk egy csapásra: lett vagy három zsák forgácsunk és ráadaásul a karámajtók keretei is csak összerakásra várnak.

A fenti munkálatokkal már délelőtt megvoltunk, úgyhogy délutánt, amikor már kellemesebb volt az idő ismét a kertben töltöttünk. Várt még ránk a kettes számú eperföld. Amit először nagy merészen bevállaltam, hogy ez már menni fog nekem. Azután két sor után sírva adtam fel, hogy ez nekem mégsem megy. Girbe-gurba sorok és végeláthatatlan epermező várt rám, úgyhogy jött az én hősöm és megmentett: majd ő megcsinálja.

Tudományosan neki álltunk: sortávolságot, tőtávolságot kimérve leverte a karókat és neki állt egyedül szétültetni az epreket, aminek ez lett a végeredménye.

A gyomlálás eredményeként előkerült még egy ládányi krumpli, ami eddig rejtve lapult a földben, és még egy ládányi hagymát is kihúzgáltunk. 

Miután az eperföldekkel és a gyomlálással  végeztünk, jöhetett a második fázis, azaz a trágyázás. Első körben az egyik komposzt ládát ürítette ki a gazda, amiben már legalább egy éve érik a komposzt. 

Majd jöhetett rá még egy kis szintén már komposztálódott trágya a trágyadombból.

A kert egyik fele már beborítva tápanyagdús komposzttal.

Most már csak az epertövek közé kell behordani pár talicskányi anyagot és kész is a második fázis. 

És már odakészítve a harmadik fázishoz az anyag. A kigyomlált, megtrágyázott kert hamarosan megkapja a téli takaróját. 

Az elmúlt időszak többszöri esőzésének köszönhetően múlt héten, csütörtökön sikerült begyűjtenünk némi gombát is. A mi területünkön a nagy őzláb terem. Ezúttal két kosárnyit sikerült begyűjtenünk. Sajnos kicsit megkésve indultunk neki gombászni és nagyon sok példány már elöregedett. 

Az esti etetés után vágtunk neki és ránk is sötétedett, mire hazaértünk a zsákmánnyal, amit azonnal fel is dolgoztunk. Gyors átöblítés után jöhetett a darabolás.

Az aprított és szeletelt gombából 4-5 csomag ment a fagyasztóba. Helyhiány miatt a többi tálcákra került és leszárítva várja a későbbi felhasználást. Persze nem maradhatott el a friss fogyasztása sem. Emberem másnap gombás tojásrántottát reggelizett, nekem csak lepirította sóval, borssal és jó sok fokhagymával, amit pirítóssal fogyasztottam.

Ennyi minden fért bele nagyjából az első hétbe.

A végére pedig jöjjön néhány cuki kép, amikor az egyik kis kedvencünk a gazdi kezéből falatozik. 

Olyan óvatosan veszi el a gazda kezéből a krumplit, pedig azok az agyarak és fogak durva dolgokra lennének képesek. Hozzánk viszont nagyon óvatosan  közeledik és szívesen fogadja a simogatást és vakargatást a kis szentem.

Benti is vagyok, kint is vagyok

Tudom, hogy a legtöbb ember nem szereti az évnek ezt az időszakát, amikor egyre rövidebbek a nappalok. Már sötétben kell kelni munkába menet és este sötétben hazaérkezni. Meg persze szürkék a nappalok is és egyébként is.

Én viszont imádom. Végre eljött az az időszak, amikor nem kell órára kelni. Magamtól ébredek, óra állítás után kb. fél hétkor. Szépen komótosan indul a reggel egy kis reggeli torna (amúgy az az év többi időszakában is van), nyugis készülődés. Csak a pipiket engedem ki mindjárt ébredés után még úgy pizsamában, szórok nekik egy kis kaját, a többiek meg elvannak. A malacok amúgy is sokági alszanak ilyenkor, a kecskék előtt meg mindig van széna és víz, szóval nem kell az állatokhoz rohannom.

Az elmúlt hetekben ugyan próbáltam a kertben is rendezkedni, de inkább a benti tevékenység dominált. Amikor az emberem elmegy kamionozni, akkor mindig készítek egy listát, hogy mi mindent szeretnék abban a két hétben megcsinálni és aztán szépen haladok a feladatokkal.

Most, hogy  közeledik a disznóvágás az egyik legsürgetőbb feladat az volt, hogy a fagyasztóban minél több helyet felszabadítsak. Ezért átnéztem, hogy mi az amivel helyet nyerhetek. 

Ott volt mindjárt vagy két kilónyi füge, amit még anyukámtól kaptam, csak akkor idő hiányában egy gyors mosás, darabolás után beraktam. Most készült belőle a szokásos fűszeres fügelekvárom. Ezúttal nyolc üvegnyi került a kamrapolcra.

A kertet átnézve október közepén még mindig akadt bőven betakarítani való. Többek között némi rebarbara. Ezt szintén kiegészítettem a már korábban eltett rebarbara egy részével és készítettem még egy adag vaníliapudingos rebarbara kompótot, ami inkább olyan dzsem szerű.

Ebből ezúttal ez az öt üvegnyi lett. Mi nagyon szeretjük joghurtba keverve, finom savanykás, különleges íze van. 

Próbáltam minél többet a fagyasztóban lévő alapanyagokból felhasználni a főzések során. Így készült egy nagy adag húsleves csontokból, a paradicsomos káposzta mellé sült oldalas. És 1,5 kilónyi darálthúsból darabolt paradicsom felhasználásával főztem egy óriási adag bolognai szószt, amit utána a befőző automatában tartósítottam. 

Mivel szerencsére a tyúkocskáim a nyári leállás után (amikor mindösszesen napi 1-2 tojás volt) végre beindultak én is beindítottam a tésztagyárat. Készült egy adag cérnametélt. 

Valamint 4-4 tojásból legyártottam egy-egy adag szélesmetéltet és kockatészát is. 

Sütögetésre is bőven jutott időm, így készült gyümölcskenyér, tönkölyös szilvás süti és ráadásul ez a  két szép fonott kalács is.

Miután a kertből betakarítottam az összes szárazbabot a szép napos délutánokon a pipi legeltetéssel egybekötve megpucoltam a már korábban betakarított babokat. Leszedtem a száráról az októberi szedés babhüvelyeit. Azután ezeket is megpucoltam. Pucolás után mehettek két napra a fagyasztóba, hogy az esetlegesen benne lévő zsizsik elpusztuljon. Utána némi hamupipőkézés következett és a szemeket szépen átválogattam, hogy a rossz szemek és a még benne levő szemét ne kerüljön az üvegekbe. Utána mehettek szépen az üvegekbe.

Ahogy írtam neki álltam a kertnek is. Betakarítottam az összes sütőtököt. A szép sárgák mehettek le a pincébe. Ez itt csak az egyik része a termésnek. Összesen 12 darab tök került a polcokra.

A nyáron már bemutattott hatalmas töknövényről végül 22 darab sütőtököt sikerült betakarítani. Az érettek mellett volt még 10-11 darab, ami még szinte teljesen zöld volt. Azok most a tornácon érlelődnek tovább.

A másik négy növényről is sikerült még leszedni egy jelentősebb mennyiséget. Ezek a tornác hosszanti oldalán próbálnak valami kis színt magukra szedni. Mondjuk lefáradtam rendesen, mire az összes termést feltalicskáztam a tornácra kb. négyszer kellett fordulni, mire az összes felkerült a napozó helyére. 

Szépen alakult az édesburgonya termés is. Lett belőle egy ládányi.

A céklatermés javarésze még mindig a földben van. Próbálom minél tovább ott tartani, hogy a pincében minél tovább elálljon. 

Sikerült még egy adag mángoldot, metélőhagymát leszednem. Sőt még a citromfű bokrom is betakarításra vár. Viszont a legnagyobb feladat a kert téliesítésének előkészítése lett volna. Azaz a gyomlálás, valamint az eprek szétültetése. Ugyanis az eperültetvényem a nyár folyamán teljesen elszabadult.

Ez volt a kiinduló állapot a kertben október közepén.

Hát, igen nem is valami szép látvány és bizony beletörött a bicskám.

Nagyjából a negyedét sikerült kigyomlálnom kb. két délután az ott töltött 1-1 óra alatt. 

Majd a beszerzett dugfokhagymákat is szépen eltettem. Lett belőle két hosszú sor.

Két paradicsomtő kivételével az összes elszáradt, elhalt növényt kiszedtem. Ezek viszont még mindig tele voltak terméssel. Mivel nálunk már október közepe óta rendszeressé váltak a reggeli fagyok, ezért esténként szépen betakartam őket, majd reggelente kitakartam, hogy a napsütés tudja érlelni a termést. Azóta már szedtem le róla paradicsomot, és most is van rajta pár darab, ami elkezdett pirosodni. 

Az elszáradt növények maradványait talicskaszám hordtam a trágya domb mellé. 

És ekkor odaértem az eperföldhöz. Neki is álltam, de azután elfogyott  az erőm. Ide férfikéz kell. Az epertöveket kiforgatni és szétszedni, a bent maradt kukoricatöveket kiforgatni. Úgyhogy hamarosan nekiugrunk az emberemmel és ketten szépen rendbe tesszük a kertet.  

Igazából már ma neki szerettünk volna állni, de az eső közbeszólt. Így hát ma parasztünnepet tartottunk és bentről a jó meleg lakásból örültünk, hogy végre megérkezett a jó kis áztató eső a földekre.

Őszi mindenféle Málnáskertben

 

Bár a legutóbbi etapban tevékenységünk legfőbb célpontja az új malacbirodalom megépítése volt, azért jutott még idő egyéb tevékenységekre is.  Többek között favágásra, kerítésjavításra stb. stb.

A bejövő villanyvezeték közelében volt egy-két fa, ami már túl közel volt hozzá és a legutóbbi vihar tanúságából kiindulva jobbnak láttuk ezeket kivágni. Neki is álltunk egy igen méretes akácfának, emberem már kivágta az éket, de a fa gyanúsan rossz irányba dőlt volna. Nem akartunk megkockáztatni, hogy a végén mi magunk szakítsuk el a vezetéket, ezért hoztunk pár darab spanifert, amit Gábor átvetett a fa törzsén amilyen magasan csak tudott és utána meghúzta traktorral.

Így minden a tervek szerint alakult és a fa a megfelelő irányba feküdt el. Mire a földre került, az akáclevélre ráizguló kecskecsapat is megjelent. 

A fák kivágása hármas célt szolgált: egyrészt a veszélyes fák eltávolítását, másrészt kerítés javításhoz szükség volt oszlopokra és staflikra, harmadrészt a maradék a tűzifakészletünket gyarapította. Gáborka mögött a földön már a staflik gyülekeznek.

Persze a legkisebbek sem maradhattak ki a buliból. A csapat még napokig rájárt az akáclombokra, míg teljesen le nem kopasztották az ágakat. 

Íme az ominózus fa. Szerintem volt vagy 15 méter magas. És ahogy a képen is látszik, már nem volt egészséges, úgyhogy jó döntés volt a döntése. 

Emberem el volt vele egy darabig, míg legallyazta, felfűrészelte, felhasogatta. 

Ennek a fának voltak olyan vastag ágai, amit kerítésoszlopnak fel tudtunk használni. Ezúttal két oszlop cseréjére is sor került. Staflikkal is megerősítettük, ahol kellett. Remélem a kerítésjavítást egy időre letudtuk. 

Gyűlik a hasogatott fa, nekem megint a fel és lepakolás jutott. 

A tornácon lassan minden talpalatnyi helyet a tűzifa foglalja el. Most már a rövidebb oldalon is dupla sorban, megmagasítva áll a tűzifa. 

Talán még emlékeztek, hogy az augusztusi vihar a malac hizlalda karmájánál is derékbe tört egy akácfát. 

Most már nem halogathattuk tovább az eltakarítását, mert a legújabb delikvenseknek be kellett költözniük, így a gazda az egyik délelőtt neki állt és szépen elpucolta a fát.

A két új lakó pedig két hete már be is költözött. 

A tűzifa gyarapítási tevékenységből én sem maradtam ki. Míg Gábor a malacól talpszelemenjeinek rögzítésével volt elfoglalva, addig én a leszabófűrésszel minden bot- és hulladékfát felfűrészeltem.

Mivel a traktor az építkezéshez szükséges szerszámokkal volt tele, ezért befogtuk KIÁ-t és az utánfutót, amivel kettőt is kellett fordulni, hogy az akácfát és a mindenféle felaprított hulladékot elfuvarozza.

A hosszanti oldalon is tovább magasodott a rakat, de így is kellett nyitni egy harmadik sort.

A jelenlegi készletekkel szerintem már nagyjából kihúzzuk a telet, de a tavalyi januári fiaskóból kiindulva nem állunk le. Az éger erdőben úgy is ott van a sok kidőlt, meg derékba tört fa. Azokat folyamatosan szeretnék felfűrészelni és hasogatni, hogy egy jelentősebb tartalékot képezzünk.

És végül, de nem utolsó sorban végre megkezdtük a névadó gyümölcsültetvényünk megalapozását. Még valamikor augusztusban érkezett meg három tő málna, amiket a petefürkészekkel együtt rendeltem meg szállítási költség optimalizálása végett (az 1.800 Ft értékű árura ne kelljen 2.200 Ft szállítási költséget fizetni). 

Akik követik a blogot talán emlékeznek rá, hogy legalább kétszer álltunk már neki a málnaültetvényünknek. Nem kevés munkát öltünk bele és a végeredmény az volt, hogy kiszáradtak.

Mint kiderült teljesen rosszul csináltunk mindent. Sekélyen ültettünk, tápanyagot sem adtunk eleget és nem locsoltuk rendszeresen. Így nem csoda, hogy nem maradtak meg.

Most tudományosan közelítettük meg a témát. És a három tőnek emberem ekkora gödröt bírt kiásni. 

Amit azután jól beáztattunk, majd megtöltöttük mulccsal, trágyával és utána mehettek bele a málnatövek. Amiket az ültetés után mindjárt megöntözött egy jó kis eső, de azóta már locsoltam is őket. Tegnap előtt pedig szerencsére ismét érkezett egy kiadósabb eső. 

Természetesen nem állunk meg három tőnél, de egyelőre ennyire futotta. Ahogy az idő és a pénztárca engedi tovább folytatjuk eme nemes gyümölcs telepítését.

Az első guriga szénabála több, mint egy hónapig kitartott, de október elejére már látszott, hogy hamarosan jöhet a következő. Így emberem traktorral oda is szállította a következő gurigát, amit azóta én szépen be is termeltem a boxba. Úgyhogy a kecskéink mindig megtömhetik a pocakajukat friss, ropogós szénával. 

Szóval a legutóbbi két hétbe a malacól építésén kívül még ez is belefért.