Februári tevés-vevés odakint

Február ugye nem a szabadtéri tevékenységek időszaka. Mi azonban nem tehettük meg, hogy bent ücsörgünk a  kanapén. Több okból is kifolyólag. Egyrészt kifogytunk a tűzifából, másrészt az állatok körül is akadtak tennivalók.

Így a hónap első hetében emberem rövid, egy hetes itthon tartózkodás alatt sikerült a tűzifakészleteket feltölteni. Három délután egy-egy pótkocsinyi fát hoztunk ki az erdőből. Ehhez a készlethez egyetlen egészséges fának sem kellett meghalnia. 

Először a patak parti égeresbe néztünk le és mindjárt kiszúrtuk ezt a fát, ugyan még nem volt teljesen kiszáradva, de látszik, hogy már nem is volt egészséges, különben a harkály vagy valami más nem fúrja szinte keresztbe a törzsét. 

Ezen az egy fán kívül csak már kidőlt, vagy lábon száradt fákat vágtunk ki és daraboltunk fel. Ilyen lábon száradt akácfa akadt néhány az egykori kecske, jelenleg malacbirodalomban. A két fekete fejű mostanában kimenőt engedélyez magának. Így ők kívülről követték az eseményeket.

Itt eredetileg volt vagy négy-öt akácfa. Amit védelem hiányában a kecskék pár év alatt leamortizáltak. Most került sor az utolsó kivágására is. Így már csak a tuskók árulkodnak az egykor szép, árnyat adó fákról. 

A fa kidöntése közben a karám egyik oldala is megadta magát. De, ha minden jól megy már csak kb. 6-7 hónapot kell a malacoknak itt kihúzniuk. Utána úgyis minden elbontásra kerül ezen a részen, ha megépül az új malacbirodalom.

Mielőtt neki álltam volna felpakolni a kocsira az összedarabolt tűzifát ezt a kis filmecskét sikerült rögzítenem. Jól hallhatóan csammognak a malacok. De mit is? Eszik a száraz rőzsét? Hát nem. A kiszáradt fákon volt még néhány friss hajtás, azokat falatozták be a kis élelemes turcsi orrúak.

Ezt a mennyiséget az egykori kecskebirodalomból hoztuk ki. A száraz gallyak kiválóak a sparherd táplálására, pillanatok alatt megfő az étel, ha rőzsét használunk.

A kuglikat azért felhasogatta a gazda a könnyebb kezelhetőség és begyújtás végett.

Ennyit sikerült felhalmoznunk három délután alatt. Ez alkalmanként kb. 1,5-2 órás szabadidős tevékenységet jelentett.

Általános takarításra is sor került valamennyi állatfajtánál. A gazda az  istállónál kezdett. A korábbi bálákból visszamaradt szélek, amit a kecskék nem ettek volna meg kicsit felhalmozódtak. Vagy 6 pótkocsival szedett fel a gazda és hordott le az erdőbe. Az istállóban is kicsit felhalmozódott az alom, de teljes takarítás ilyenkor télen még nem aktuális, mert a mélyalom alulról melegíti a jószágokat. Viszont valamennyit muszáj volt leszedni róla, mert már nagyon magas volt. Innen két kocsinyi trágyát hozott fel a kert melletti trágyadombhoz.

Ezenkívül a szénatároló boxba betermeltünk egy komplett szénabálát. És még egyet odakészítettünk, hogy szükség esetén én is fel tudjam tölteni a boxot, ha az előző elfogyna. Mióta a malacok is rendszeresen kapnak szénát azért 2-3 hétnél nem tart tovább egy bála. 

Luca cica mindjárt megtalálta  a kényelmes megfigyelő pontot. Olyan kis duci lett  mostanában, hogy decemberben azt hittem vemhes a drágám, de mivel a kiscicák azóta sem bújtak elő, így rá kellett jönnöm, hogy csak jóltáplált a cicukánk. Ő a fő-fő istálló macska, egy cincogi sincs biztonságban tőle. 😂😂😂

A széna útja a szénabálától a trágyadombig tart. A kecskék megkapják a friss szénát, amiből ők igen sokat lepazarolnak. Tévhit, hogy a kecske bármit megeszik, nagyon válogatós népség. Ami nem ízlik neki azt leszórja a földre és onnan már nem is igen eszi meg. 

Reggelente azzal kezdünk, hogy a box mellől kihúzzuk a lepazarolt szénát. Ez azután megy fel a malacoknak friss szénával is kiegészítve. A malacok ugyanis kevésbé finnyásak, ők még a kecskék által leszórt szénát átválogatják és kieszik belőle a nekik tetsző dolgokat. Mivel ezt az ólba szórjuk, a maradék automatikusan alomként működik tovább. Az elhasználódott almot pedig felhasználhatjuk még a malac wc-k takarására.

Itt van például a lányok WC sarka a karám egyik csücskében.

Ezt minden etetésnél megszórjuk egy kis alomszénával, így mindig ugyan ott végzik el a dolgukat. Ugyanis bármily meglepő, de a malac sem szeret a saját végtermékében dagonyázni. Ha nincs letakarva mindig mennek arrébb és végül az egész karám be lenne terítve kakával.

Mivel ennek takarítása igen kemény fizikai munka. A gazda legutóbb is két pótkocsinyi trágyát hordott ki innen. Ezért én csak takargatok két hétig, majd amikor ő megjön a kamionozásból kitakarítja a malacok helyét. És kezdődik minden elölről. Most sem volt ez másként. Úgyhogy az istálló mellett a malacoknál is volt egy kis ganézás.

És természetesen a pipiól is sorra került.  Így vált teljessé a kör. 

Néhány javítás is aktuálissá vált. A bakkecskénk szétfejelte a box oldalát, amikor azt látta, hogy az "Ő" reggelizőhelyén valaki más tartózkodik. (Kis picur kecskénket kénytelen voltam pár napra bezárni, mert megfostosodott a sok fűtől.)

Így sikerült orvosolni a helyzetet. 

A pipi ovit még tavaly ősszel rongálta meg egy otthonról elszökött kankutya. Ide zártam be Borókát és Málnát, amikor el kellett mennem. Sajnos mire megjöttem a kutya szétbontotta a csibedrótot és bepréselte magát deszkák között. 

 A pipibirodalomnál eszközölt javításokról már a korábbi bejegyzésben beszámoltam. 

Ebben az egy hétben folytattunk némi "régészeti" feltárást is. Ugyanis ebben az évben szeretnénk végre minden elkezdett projektet befejezni. Ezek egyike lenne a garázs. Aminek ugye az alapja már elkészült 2015 nyarán még a ház építkezés megkezdése előtt. Sajnos azóta mindig akadt fontosabb dolog. Most viszont mivel ez száraz építés, ami nem kíván magas hőmérsékletet, ezzel tudnánk kezdeni az idei munkálatokat. 

Ehhez viszont fel kellett tárnunk az alapokat, mert már nem emlékeztünk a pontos méretekre, illetve csak nagyjából. Az meg kevés a faanyag megrendeléséhez. Egyelőre csak a méretvételhez szükséges takarítás történt meg. A teljes lepucolás majd az építkezés megkezdése előtt lesz aktuális. Így viszont már meg tudjuk rendelni a szükséges anyagokat. 

A jó hír még az is, hogy 11 évvel ezelőtt jó munkát végeztünk, mert a beton teljesen épp volt a rajta képződött takaró alatt, nem kezdett el porlani az időjárási viszontagságok ellenére sem. 

Időközben a januári vágás során sózóba tett két sonkácska és csülköcske megérett a füstölésre. Ahhoz azonban, hogy odakerüljenek vissza kellett hozni az üstöt+üstházat az istállóból. Ugyanis előbb lobogó vízben át kell öblíteni a húsokat, majd sor került egy kis langyos vizes áztatásra is, hogy ne legyenek túl sósak. Majd végül fel került a füstre egy napot szikkadni, hogy leszáradjanak. Utána lehetett csak begyújtani a füstöt. Most pénteken megkapták a hatodik füstöt is, így késznek nyilvánítottuk a terméket. Most már csak egy kis érésre van szükségük húsvétig.

Ennyi sikerült ez alatt a szűk hét alatt, amibe még belefért egy szabad nap és egy pihenő nap is, mivel emberemnek 3-ra volt kontroll időpontja a fogdokinál a decemberi szájsebészeti beavatkozás után. Szerencsére minden rendben van. Mivel ez miatt Pécsre kellett menni, erre rászerveztem egy gyógymasszázst és egy csontkovács kezelést is. A csontkovács viszont  úgy megtekergette, ropogtatta az én drága páromat, hogy másnap közölte, ő ma pihenőnapot vesz ki, mert minden porcikája fáj. És mivel a ganézásnak kellett volna neki állni, ezt ő nem tudta bevállalni. Érdekes, hogy bár rendszeresen járunk hozzá nekem még sohasem volt másnap semmilyen fájdalmam.

Így tulajdonképpen a fenti mindenféle elvégzésére maradt a hétfő, csütörtök, péntek és a szombat délelőtt. Tehát gyakorlatilag 3,5 napot tudtunk dolgozni. Ahhoz képest szerintem igen sok mindent elvégeztünk, ami elégedettséggel töltötte el kicsiny munkamániás, maximalista szívemet. (Mivel már sokat fejlődtem a magammal és másokkal szembeni elvárások terén hahaha! Lassan megtanulom, hogy lehet és kell is pihenni és nem kell beleszakadni a munkába. Úgyis megvár.)

Zűr a baromfiudvarban

Mióta Málnáskertben élek szerencsére alapvetően nagyon stresszmentes az életem. Nincs főnök, aki cseszeget, munkatárs, akivel konfliktus van. Nem kell napi szinten közlekednem, dugóban ülnöm, vagy a tömegközlekedés miatt bosszankodnom. Szerencsére egzisztenciális gondjaink sincsenek, nem kell a sárgacsekkek vagy az élelmiszerek ára miatt sem stresszelni. De azért én sem úszom meg. Nálam a legnagyobb stresszforrás: az állataink egészségi állapota. Szinte nincs olyan időszak, amikor valaki miatt nem kell aggódni. 

Alig, hogy fellélegezhettem a kecskék miatt, miután Maját sikerült kicsit helyrepofozni, beköszöntöttek a problémák a baromfiudvarban. Az egy szem fehér tyúkocskámat Karcsi kakas olyan intenzíven molesztálta, hogy egy reggel csurom véresen találtam a tyúkocskát. Mindjárt kiemeltem az udvarból és elvittem le az istállóba a pipioviba. Ott megnéztem az oldalát és majdnem rosszul lettem, akkora nyílt seb tátongott rajta. Szerencsére volt itthon úgynevezett kék spray, ami egy antibiotikumot tartalmazó szer. Ezzel jól befújtam szegénykémet és berendeztem számára a helyiséget: enni, innivaló és némi alom, hogy gyógyuljon.

Itt már szabadlábon kényszerűségből. Lásd később. Gondoltam a kecskék mellett azért biztonságban lesz. Itt éppen az istálló mellett fogyasztja a reggelijét. Olyan kis cuki volt, mert reggelente már hívásra jött utánam. Hamar megjegyezte, hol szokta kapni a darát. És lelkiismeretesen fel is takarította igen rövid időn belül.

A terv az volt, hogy addig ott marad, amig be nem gyógyul a seb, utána majd visszaköltözik a többiekhez. 

Pár napja Gábor talált egy tojást lent az istállóban az egyik box sarkában. Eredetileg már kettő volt, csak az egyiket széttaposták a kecskék. A pipike is láthatta, hogy valószínűleg nem jól választotta meg a "szülőfészkét", ezért áttette székhelyét a szénatároló boxba. Az első felfedezést követően minden nap találtunk ott egy tojást. Ebből sejtettük, hogy most már lassan gyógyultnak nyilváníthatjuk.

A fehér tyúk esete azonban még csak a kezdet volt.

Január utolsó vasárnapján éppen a kanapén pihengettem és sajnos túl későn esett le, hogy nem normális az a zaj ami kintről beszüremlik. Ez nem normális kárálás. Rohanok ki, mint az őrült és látom, hogy a tyúkok többsége bent van a pipiól alatt. A röpdében pedig egy ragadozómadár csapong. Utólag kiderült, hogy egy héja szabadult be. 

Sajnos a csibedrót rögzítése egy helyen elvált, illetve a ház és a drót között is volt egy kb. 10 cm-es hézag, de hát ki gondolta volna, hogy ott befér valamilyen ragadozó madár. Első feladat a betolakodó eltávolítása volt. Persze az is pánikban volt, menekült volna, ahogy meglátott. Végül puszta kézzel elkaptam, miután belekapaszkodott a drótba és kihajítottam a röpdéből. Amúgy védett madár, az eszmei értéke 50.000 Ft.

Akkor néztem jobban körül és láttam, hogy az egyik tyúkocskám ott álldogál a kerítés mellett csuromvizesen. Úgy nézett ki, mint akit meghempergettek a sáros tócsába. Akkor este csak betettem az ólba.

Másnap reggel viszont nem akart kijönni. Akkor kiraktam, de csak úgy álldogált magában, nem akart enni. A többiek viszont elkezdték bántani.

Akkor behoztam és lezuhanyoztam,  hogy legalább tiszta legyen. Beletettem egy lavórba és a sparherd mellett száradozott egész nap. Próbáltam etetni, itatni, nem akart elfogadni semmit. 

Miután estére nagyjából megszáradt, megvizsgáltam jobban és ahogy mosogattam a kis fejét, mert ott rászáradt vér volt, akkor derült ki, hogy a héja kivájta az egyik szemét. Másnap levittem őt is a pipi oviba, hogy majd a két lábadozó ellesz ott együtt. Abban bíztam, hogy a sokkot kiheverve majd elkezd enni és végül is hátha eléldegél fél szemmel.

Hát kétszeresen is nem, mivel a fehér tyúkocska rögtön neki esett szegény félszeműnek. Úgyhogy ekkor a vörös pipi maradt az elkülönítőben, a fehér meg ekkor került szabadlábra. 

És enni sem kezdett el. Sajnos miután a harmadik napra sem kezdett el enni, hanem csak ott álldogált vagy üldögélt magában, ahova éppen tettem, végül úgy döntöttem, hogy levágom mielőtt éhen pusztul. Ekkor a pucolás közben derült ki, hogy a nyakát is megtépte a héja. Valószínűleg ahogy leteperte a tyúkot egyik lábával a fejét fogta le, akkor szúrta ki a szemét, a másik lábával meg az oldalát, mert ott is volt rajta seb, miközben tépte a nyakát.

Így hát egy tyúk mínusz januárban, amikor amúgy is gyér a tojásellátás. 

Azóta természetesen a röpde hiányosságait kijavítottuk. A házikóhoz Gábor odahúzta a drótot és szögekkel rögzítette. Így most már tényleg csak max. 2-3 cm hézag van.

Az egyik osztó, ami sajnos a vetemedéstől, naptól elfordult és ezért elvált a háló, vissza lett igazítva és a drótot alaposan rögzítette.

Közben szerencsére a fehér pipi sebe szépen begyógyult, így ma vissza is hoztam a  többiekhez. Azért nem mertem mindjárt közéjük engedni. Így a többieket a röpdén kívülre zártam, miközben a fehéret visszaraktam a röpdébe. Majd szórtam eléjük darát, így egymást látva, egymás mellett csipegettek úgy, hogy nem tudták bántani a frissen visszatért tyúkocskákat.

Közben délután is volt egy kis ribillió. Hallom, hogy a kutyák nagyon ugatnak és közben kárálás is hallatszik. Ismét rohanok ki a házból, hát az egyik vörös tyúkocska itt kering a tornácon. A probléma az volt, hogy ment volna tojni, de mivel a fehér tyúk a röpdébe volt zárva, nem jutott be a házikóba. Ezért gondolom kereste a megoldást és valahogy kijött a villanypásztoron kívülre. Gyorsan betereltem és már ment is be a házikóba. Így végül kinyitottam az ajtót, hogy a többiek is bejöhessenek és szerencsére normálisan viszonyultak a frissen visszatért tyúkocskához. Azóta már megkapták a vacsorát és azt már együtt fogyasztották el teljes békességben.

Mivel három a magyar igazság, itt még nem ért véget a pipikálváriám. A tavaly nyáron nálunk kikelt kis kendermagos tyúkocskám elkezdett sántikálni. Elkaptam hát, hogy megnézzem, mi a probléma. Sebet nem találtam rajta, az ujjacskáit vizsgálva megállapítottam, hogy sajnos eltört az egyik. Remélem azért idővel meggyógyul. Ettől függetlenül élénk, jön-megy, ha kicsit sántikálva is és szépen eszik.

A héjatámadással szinte egyidejűleg a tyúkok sztrájkba léptek és gyakorlatilag leálltak a tojással. Addig napi átlagban volt 3 tojás. Azóta viszont harmadára esett vissza a "tojástermés". Talán most már kipihenték magukat, mert három hét után először ez a látvány fogadott a tojófészekben. Ez a mai termés.

Hát ennyi lett volna a beszámolóm a pipihelyzetről. Talán most lesz egy kis nyugalom és egy darabig nem kell senki miatt aggódnom. 

Visszatekintés az elmúlt évre

 

Immár több éves hagyomány nálam, hogy az év elején készítek egy összefoglalót az előző év eredményeiről, legfőbb eseményeiről. Ezt az idei évben sem akartam elmulasztani. Így hát lássuk, mi minden történt Málnáskertben a 2025. esztendőben.

Ez évben sem maradhatott el a szokásos csemete ültetés. Ezúttal is több ezer csemete került a földbe. Igaz, ezúttal segítségünk is akadt. Egy helyi vállalkozó csapatával átvállalta a csemetés ápolásának feladatát és egyúttal az ültetésbe is besegítettek.

Tavaly végül szintén ezzel a csapattal megcsináltattuk a temető és a csemetés közötti kerítést is. Bárcsak már évekkel ezelőtt megtettük volna! Már nyáron így nézett ki, miután teljesen benőtte a növényzet. Ez már azért akadályt képezett a szarvasoknak és dámvadaknak is.

A kerítés hatása már a nyáron nyilvánvalóvá vált, amikor láttuk, hogy mekkorát nőttek a csemeték az akácosban.

Áprilisban beszerzőkörútra indultunk. És szerencsére eredménnyel is jártunk. Így húsvét után meg is érkezett Micuka, egy számunkra új, amúgy 20 éves Mitsubishi kistraktor, ami számomra életmentővé vált, főleg idén januárban, amikor is hetekig hó borított mindent, így a talicskával való szállítás lehetetlenné vált volna.

Korábbi traktorunk, egy TZ4K látványos átalakuláson ment végbe. Burkolatától lecsupaszítva a felújítás előtt. 

És tadam! Íme az újjászületett régi traktorunk. Egyelőre még mindig új gazdáját keresi. Reméljük hamarosan meg is találja.

Tavaly látványos előrelépést tettünk a már 2023-ban megkezdett tóprojekt ügyében. Májusban még így nézett ki a leendő tavunk. 

Novemberre pedig idáig sikerült eljutni. A fólia háromszori időpontmódosítás után végül júniusban került a helyére. A stéggel pedig novemberre lettünk készen. 

Mindenesetre azért le lett tesztelve a nyáron és iszonyatosan jó döntés volt (persze amúgy a biztonság miatt is szükség volt rá tüzivíztározóként), hiszen stég és létra nélkül is számtalanszor megmártóztunk benne a nyári kánikulában.

A tó partjának kialakításakor derült ki, hogy jelentős szinteltérések vannak, ezért hirtelen rengeteg földre lett volna szükségünk. Mivel a közeli homokbánya évekkel ezelőtt bezárt más ötletünk nem lévén kiásattuk a leendő walipininket és az így kinyert talajjal lett feltöltve a tó körüli alacsonyabban fekvő terület. 

A walipiniből egyelőre csak a gödör van meg. Ez tulajdonképpen egy földbe süllyesztett üvegház lesz, ami tekintettel arra, hogy nálunk a biztosan fagymenetes hónapok száma 3 (június, július, augusztus), jelentősen megnöveli a termesztési időszakot. 

A tavalyi évben sikerült egy szénatárolót is tető alá hozni. Júniusban már megérkezett a faanyag és sikerült az oszlopok alapzatát elkészíteni.

Júliusban pedig némi segítséggel egy nap alatt meg is épült a váz. A tetőlécezés és a cserepezés már kettőnkre maradt és augusztus elejére sikerült befejeznünk. 

Hamarosan tele is lett az az évi terméssel. A kaszálással ezúttal egy másik gazdát bíztunk meg, aki végre nem szólta le a legelőnket. A korábbi mindig panaszkodott, hogy ilyen egyenetlen talajon kell kaszálnia, ráadásul nagyon lazára kötötte a bálákat. Most kisebb bálák készültek, de legalább jó tömör lett mind 73 db. 

Nyilván ennyire nekünk nem volt szükségünk és végül kb. a 80 %-át sikerült is eladnom. Így a mi állataink számára szükséges széna mennyiségén túl még a szemes takarmány költségének 60 %-át fedezte a bálákból befolyó ár. 

Állatfronton is volt változás (jó és rossz is) bőven Málnáskertben. Mindjárt február elején 9 malackával bővült a vietnámiak kolóniája. Amiből 5 kislány a mai napig a birtokon éli életét. 

Mivel úgy tűnik, telítődött a piac, ezért malac mamit zárdába küldtük és szerencsére azóta sikerült elkerülni a további szaporodást. 

A kecskepopuláció számára a 2025-ös év sajnos nem a legjobban alakult. Bár eleinte jól indult az év. Március végén megindultak az ellések. Tejföl kezdett 2 gidával. 

Majd jött Lulu 3 babácskával.

Majánál egy bakocska lett.

A sort pedig Lujzi zárta szintén egy bakocskával.

Ezután viszont csupa-csupa rossz dolog következett. Tejföl kezdettől nem gondozta a kisebbik gidáját, így azt első naptól fogva cumiztatni kellett. Mire a traktor beszerzésből hazaértünk Lulu egyik gidáját elpusztulva találtuk, majd a másik gida is kezdett összeesni, mint kiderült az anyának nem volt elég teje. Így már két gidát kellett cumival életben tartani.  

Mondjuk az legalább sikerült, mind a két kiskecske azóta is jó egészségnek örvend.

Az ellések után szinte az összes anya összeesett, úgyhogy vasinjekciókkal kellett őket rendbe hozni. Ezután egy darabig úgy tűnt minden rendben. Azután sorra kezdődtek megint a problémák, hasmenés és egyéb betegségek miatt az év folyamán összesen 4 kecskét kecskét kellett eltemetnünk.

Lujzit, akit nagyon nehéz volt fejni és egy kis gödölyét sikerült eladnom, ők a szomszéd faluba költöztek. 

Lujzi helyett beszereztük ezt a kis gazellaszerű kecskelányt, aki nálunk Cilike névre hallgat. Eleinte nagyon kis vadóc volt, mostanra sikerült kézhez szoktatni.

Pipifronton is történt előrelépés. Először is mind a 30 db előnevelt csirkét sikerült felnevelnünk. Egy sem hullott el. Sajnos a kakasok aránya igen magas (60 %) volt, plusz voltak hús hasznú pipik is, így a fagyasztónkban mai napig bőven van az eltett baromfi húsból. 

A tavalyi év újdonsága volt, hogy az egyik tyúk elkotlott és végül 4 csibe ki is kelt és fel is nevelődött. 

A tavalyi év folyamán 6 db malackának fejeződött be a földi pályafutása, ami számunkra teljes mértékben továbbá jó néhány rokon, barát és ismerős számára részben biztosította a disznóhús és füstölt áru szükségletet.

Tavaly is ilyen gyönyörű sonkák, szalonnák készültek. 

Na és kolbászokkal is tele volt a füstölő, majd a padlás.

Szintén a tavalyi év újdonságához tartozik, hogy több évi rákészülés után végre elkészültek az első saját szappanok. Végül 3 adag kecsketejes szappan készült, ami elégségesnek bizonyult számunkra, mivel azóta is ezeket használjuk kézmosásra és fürdésre is.

Így visszatekintve azért a 2025-ös év is igen eseménydús volt, bár nyilván az ember mindig szeretett volna még több mindent elérni, megcsinálni. De szerencsére nem hajt a tatár és nincs főnökünk, aki megdorgálna, ha valami később készül el. Így idén is töretlenül folytatjuk Málnáskert további építését és szépítését. Remélem továbbra is velünk tartotok.