Eseménydús május

 

A májusi hónapunk ez évben igencsak eseménydúsra sikeredett. Kezdtük mindjárt egy bicikliversennyel 1-én, 2-án unokaöccsökkel és unokahúggal sétarepüléssel egybekötött repülőnapon vettünk részt. Május 23-án disznóvágás volt nálunk, 24-én 11 év somogyi lét után végre eljutottunk a szennai skanzenbe és végül két év után ismét elkísérhettem emberemet egy körre. Ezúttal Lipcsében töltöttünk egy hétvégét megkésett névnapi ajándék gyanánt. Szóval múlt héten ezért maradt el a friss bejegyzés a blogon. De most pótolom a hiányosságot.

Május 21-én ott hagytam abba a Málnáskerti történéseket, hogy a várva várt faanyagunk végre megérkezett és ennek elpakolásával töltöttük a napot. Másnap pedig már a disznóvágás előkészületeivel voltunk elfoglalva. Tavaly ősz óta ez már a harmadik alkalom, hogy unokatesóm, Kriszta és párja, Pali segítségével állunk neki a feladatnak.

Ugyan csak péntek késő este érkeztek meg, másnap hajnal 4-kor már talpon voltunk. Ezúttal is két malacot vágtunk, természetesen az időjárás miatt csak a húskészletek feltöltése volt a cél. Ilyenkor már nem lehet füstöl árut készíteni. A most már összeszokott csapat annyira ügyes volt, hogy délre már szét is volt bontva mind a két malacka. A húsok kicsontozva várták az elcsomagolást.

Itt Krisztike már a töpörtyűnek való zsírt bőrözi le.

Míg Kriszta töpörtyűzik, Pali még az utolsó combot csontozza.

A munka dandárját ráadásul csak hárman végezték, mivel én azon kívül, hogy az egyik malacot átmostam a magasnyomású mosóval, a kinti munkákban nem is vettem részt. Ezúttal én voltam a főzős lány, úgyhogy a húsleveske már 10 órakor rotyogott a kinti sparherden. Meg a rohangászós is én voltam. Elláttam az állatokat, kiszolgáltam az embereket szendviccsel, teával egyéb kívánságokkal. Meg persze hordtam be és csomagoltam el a már elcsomagolható húsokat.

Gáborom is a töpörtyűnek valót gyártja. Előtte a ládákban szortírozva gyűlnek a mindenféle disznóságok. 

Annyira ügyesek voltunk, hogy délután 14,00-ra már a töpörtyűt is kisütötték a fiúk. Háromkor úgy ültünk le ebédelni, hogy a kerti konyha már el volt rámolva, minden elmosogatva. Húsok pedig bent a fagyasztóba. Két fiókom lett tele mindenféle jósággal, plusz még a cica-kutya bandának is lesz pár hónapra való rágcsálni való bőr és egyéb nyesedék.

Másnap azután egy kiadós alvás és reggeli után négyesben elindultunk és kirándultunk egyet. Megnéztük a szennai skanzent és sütiztünk egyet Kaposváron. Innen Krisztáék már hazafelé vették az irányt. Pünkösd hétfőn meg csak otthon pihengettünk.

Mivel a lipcsei utat 29-e, pénteki  indulással már hónapok óta beterveztük ezért a maradék három napban erre kellett rákészülnünk.

Közben azért negyedórás etapokban sikerült a tornácot is gyommentesíteni. Mégis csak nézzünk ki valahogy. Előtte kép.

Utána kép. Szépen, kulturáltan, ahogy kell.

A gazdának sikerült betermelni az utolsó szénabálát a kecskéknek. Ennek most már ki kell tartania  a kaszálásig, ami egyelőre várat magára. Tavaly ilyenkorra már bebálázva hevert a legelőn 74 db bála. Idén én már annak is örülni fogok, ha a fele meglesz. Van, ahol még mindig épp csak arasznyi a fű. Bár tegnap volt egy kiadós eső, meg állítólag a távollétünk alatt is esett kétszer, úgyhogy azért reménykedem, hogy még nőni fog a fű mennyisége kaszálásig.

Amíg hordta a szénát folyamatosan ment a daráló, hogy a távollétünk idejére mindenkinek jusson dara. Durva a fenti tyúkoknak és a kispipiknek és finom dara a malacoknak. 

Mielőtt elindultunk még meg kellett erősíteni a lányok karámját. Kancsikánk ugyanis temérdek szabadidejét a folyamatos bontásnak szenteli. Így az időközben elfáradt egykori malacól oldalából kimentett deszkákat felhasználva megerősítettük a karámot.

Eredetileg ez a rész is be volt deszkázva, csak már elbontotta a fiú.

Most átláthatatlanra erősítettük. Szögeltünk, csavaroztunk, drótoztunk. Remélhetőleg már csak pár hónapig, max. fél évig kell kibírnia a tákolmánynak. Addigra remélhetőleg elkészül a bontásbiztos új helyük.

Az ajtó megerősítés előtt.

Megerősítés után, de már az utazásból hazatérve. Friss fénykép. Ha a fentivel összehasonlítjátok, látható, hogy a jobboldali lezárásból egy deszkát már elbontott azalatt a pár nap alatt, amíg nem voltunk itthon. Szerencsére az így keletkezett rés maximum pusziszkodásra elegendő. Kancsikán be, a bentiek pedig ki nem tudnak jönni a nyílás mérete miatt. 

A tegnapi kiadós eső utáni medencében a mai napon már megnyílt a malac wellness. Egyik malackámnak már melege volt, ezért megmártózott a medencében.

Az elindulásunk idején az egyik tyúkocskám már el kezdett kotlani, mire hazaértem még egy tyúkanyó betársult mellé. Úgy döntöttem, a természetre bízom, és hagyom, hogy tegyék a dolgukat. Nem különítem el, nem takargatom őket. Reggelente az egyik mami mindig kiszaladt és eszegetett a többiekkel, viszont a másik egyáltalán nem akart leszállni a tojásokról. Ezért tegnap reggel már levettem és kitettem őt a többiekhez, akkor viszont rögtön neki látott és ő is evett.

Ma reggel rászántam az időt és megnéztem, hogyan is van ez a kotlás dolog. És nagyjából 20 perc után szépen maguktól visszamentek az ólba és visszaültek  a tojásokra. Szóval, ha minden jól megy kb. három hét múlva lesznek megint kiscsibéink.

Közben a többiek az elég szépen visszazöldült kifutóban kapirgálnak naphosszat. 

A mai nap szenzációja pedig, hogy a holnap 7. hetüket töltő aprócsibéim kiléptek a pipiovi falai közül. 

Az első és legbátrabb pipike már az ajtó közelében.

Pár perc múlva pedig már a kecskék karámjában kapirgált.

Azért a  többiek nem voltak ilyen merészek. Ők  még csak a kijárat körül toporognak.

Illetve a boxok közötti folyosón sétálgattak. Az etetőjüket és itatójukat ide kellett helyeznem, mert a kisebb termetű kecskék beférnek a kijáraton és felborogatnák az edényeket.

Szerintem hamarosan ráéreznek a szabadság ízére és ha akarom, sem fogom tudni őket visszacsukni az ólba.

Az öt napos távollétünk alatt egy nagyon kedves helyi fiatalember vállalta az állatok gondozását. Már a decemberi kalandozásunk alatt is őt kértük meg. Most viszont újabb kihívás elé állítottuk, hiszen már fejni is kellett a kecskéket. Egyszer mutattam meg neki és szerencsére ráérzett a technikára és jól ment neki. Most is körbementünk és megbeszéltük melyik állatfajtának mit kell enni és inni adni, meg azért hagytam írásos tájékoztatót is a sok információ miatt. Például kecskék nevei, fejési sorrendjük. 

Nagyon hálásak vagyunk neki, hogy ilyen lelkiismeretesen gondozta az állatkáinkat és mindenki egészségben várt minket idehaza. Nagyon szeretjük ezt a fajta életet és nem is vágyunk folyamatosan utazásra, de azért néha jó egy kicsit kimozdulni és szerencsére eddig mindig találtunk valakit, aki ugyanolyan gondos volt a jószágainkkal, mint mi magunk. 

Égig érő fű

 

Mire május közepén megérkezett az uram a kamionos körútjáról bizony a legelőt leszámítva mindenütt "égig ért a fű". Már a legutóbbi etapban akart kaszálni a villanypásztorok alatt, csak sajnos műszaki hiba miatt ez meghiúsult. Szerencsére időközben meggyógyult a kasza, így amint hazaért az első dolga az volt, hogy neki kezdett a kaszálásoknak.

Első körben a ház és a kecskebirodalom körüli villanypásztorokat járta körbe. Itt a háznál az erdőben vezető szakasznál már egész dzsungelessé vált a vegetáció.

Ilyen széles csapást vágott, gondolom látszik a különbség.

A ház körül is igencsak megnőtt a növényzet, bár inkább csak ilyen magas semmilyen fűfélék, de azért a közlekedést kissé megnehezítették.

Mindenhol azért nem kaszálunk és nyírunk. A koncepció az, hogy a ház körül azért legyen egy pár méteres sáv, mintegy udvarszerűen. Illetve a különböző helyszínekhez (kerti konyha, kert, kút) legyenek közlekedő utak. 

A konyhakert környéke is elburjánzott rendesen.

Nyírás után kissé konszolidált állapotban. A maradék részre valószínűleg majd traktorral megyünk rá, amire feltesszük a szárzúzót, hogy azért valahogy kinézzen. Ezt kézzel lekaszálni nagyon sok idő és energia. 

A ház körüli terület nyírásához a jó kis motoros fűnyírónkat vette igénybe. Mivel előbb-utóbb csak odaérünk, hogy valamiféle parkosításba kezdjünk a ház körül, ezért előtte egészen a villanypásztorig lenyírta. 

Némely helyen már itt is inkább kaszálni kellett, mint fűnyírózni. 

Most meg ilyen focipályánk van. 

Persze a tó sem maradhatott ki a sorból, ott is ment egy kört. 

Nem tudom, mikor fogunk eljutni a tópartjának kialakításához, de azért addig is nézzen ki valahogy. 

És végül a kaputól a házig, valamint az istállóig vezető utat is végig fűnyírózta, ami összességében legalább 500 méter. Úgyhogy elsétálgatott egy darabig a fűnyíróval is.

Persze azért én sem tétlenkedtem, amíg emberem a növényzettel küzdött. A mindenféle palánták mellett beszereztem 20 tő muskátlit is. Szerencsére virágföld, azaz "erdőföld" a háztól 20 méternyire akadt. Csak be kellett menni és megrakni egy talicskát.

A korábbi évek muskátlijai annyira elöregedtek, megcsúnyultak, hogy idén újakat szerettem volna. Persze most még elég kicsik, de remélem hamarosan ezek is szép díszei lesznek a háznak. 

Na az első láda el is készült, már csak három van hátra. Plusz a maradékot (mert ez csak 13 tő) kiültettem mindenféle cserépbe, amíg be nem szerzek még pár darab muskátlis ládát.

A keleti oldalra került egy rózsaszín csapat.

A tornácot pedig piros muskátlik díszítik.

A 11 éve elkészített nyolc darab magaságyásunk ideje sajnos lejárt. Eddig bírta a fenyőanyag. Úgyhogy idén az elbontásuk mellett döntöttem.

Tegnap sikerült kiürítenem az elsőt,  itt már csak a hűlt helye van. Alja gyakorlatilag már nem is volt, olyannyira, hogy a szomszédos akácfa gyökere már a ládába is bekúszott. 

 A még életképes fűszernövényeket szépen áttelepítem a konyhakert talajába, így jobban is tudok gondoskodni róluk, mivel a ládák sajnos hamar kiszáradtak. Ide két kakukkfű került.

A ládából kinyer szép fekete földből pedig bakhát készült, amibe majd zöldséget, répát fogok vetni. 

A növényzet utat tört magának mindenhol, így sajnos a tornácunk is igen elgazosodott az elmúlt egy évben. Sajnos az én kezeim nem bírták, a gazda kezei pedig mindig valami fontosabbal voltak elfoglalva. Így sok helyütt a tarack egészen bekúszott a téglák alá, a hézagokban pedig szépen kihajtott. 

Nem könnyű, de meditatív munka. A tarackos résznél gyakorlatilag felszedi a téglákat, hogy az alatta futó gyökérzetet is ki tudja szedni. Közben azért podcasteket hallgat, úgyhogy nem unatkozik. 

A nyugati oldal már így néz ki a gyomlálás után.

A garázshoz február végén megrendelt faanyag nagy része, amit március végére, április elejére ígért a vállalkozó tegnap délután váratlanul megérkezett. Kb. egy órára ugrottunk el, hogy visszavigyük a rotakapákat az önkormányzathoz, emberem persze a telefonját itthon hagyta. És mire hazaértünk, a ház elé lepakolták a cuccot. 

Előző nap beszéltek, akkor azt mondta, hogy szerelik az autót, még nem tudja megmondani, mikor tudja hozni az árut, de majd szól. Hát konkrétan akkor telefonált először, amikor már fel volt pakolva az áru. Ugyanis 40 percen belül hívta négyszer. Mondjuk nem tudom mit csinált volna, ha bezárjuk a kaput, amikor elmegyünk. Na mindegy, legalább megjött a várva várt anyag. Viszont a csúszás miatt, újra írtuk a terveinket.

Garázsprojekt elhalasztva, mivel most már van fontosabb. Elsőként a szénatárolót akarjuk megerősíteni és részben bedeszkázni. Mivel így nem sokat véd a csapadék ellen. Másodsorban a malacok új helyét fogjuk elkészíteni, mielőtt a jelenlegi egész kóceráj önmagába nem omlik. 

A faanyag váratlan megérkezése a mai napunkat is átírta, mivel az összekötegelt faanyagot gyakorlatilag lecsúsztatta a teherautó platójáról, az össze-vissza szétcsúszott, illetve a gerendák, pallók között nem volt elég hézag, így befülledhet az anyag. Tehát a mai nap feladata az volt, hogy Gábor előkészítse a helyet lent a sárrázón (ott legalább nem kell szintezni, hogy vízszintesben legyen az anyag). 

Van helyette más meló. Kaszálás és az aszfalt letisztítása, amit időközben birtokba vett a természet. A szél ráfújja a homokot és a mindenféle füvek, giz-gazok máris meg tudnak telepedni benne. Így ma délelőtt volt egy kis biomunkája, mire ezt az állapotot el tudta érni.

Két oldalt körbe kaszálta a sárrázót és megtisztította az aszfaltot abban a hosszban, ahova a farakatok kerülnek. 

Az ebéd során gyűjtött egy kis energiát, meg szusszant egyet, majd délután jött a másik felvonás. Az anyag fel- és lepakolása. Ehhez az utánfutónkat vettük igénybe, mivel elég hosszú anyagokról volt szó.

Két fordulóban tudtuk leszállítani az összes deszkát, amiból ilyen magas rakatot építettünk. Így tud még egy kicsit száradni és nem vetemedik meg.

Lett egy rakat a gerendákból és a pallókból is. 

A negyedik fordulóval vittük el a nagyon hosszú anyagokat.  A leghosszabbak a 6 méteres pallók voltak Még az utánfutóról is nagyon túllógtak, a pótkocsi meg ennél is rövidebb. A rossz súlyelosztás miatt stabilabb volt a személyautóval vinni, mint a traktorral, meg itt már nem kellett forgolódni, mint lent a sárrázónál.

A négy forduló fel és lepakolása betartott vagy két órát, úgyhogy rendesen kidöglöttünk a végére. Mivel én végig gyalog mentem le-fel, eddigre meg is lett a 20.000 lépésem és közben még emelgettem a dögnehéz anyagokat. Úgyhogy mára le is tudtam az edzésemet. 

Az elmúlt héten azért kertészkedésre is szakítottunk időt. Gábor épp a magágy készítéshez húzza félre a takarást.  Én az elmúlt hétben folyamtosan gyomláltam  úgyhogy most elég kultruáltan néz ki a kert. Veteményeztem is mindenfélét: bab, borsó, kukorica, cékla. Sajnos volt olyan sorom, ahol nem kelt ki a korábbi vetés vagy csak részlegesen, azokat is kipótoltam. 

A lenyírt fűnyesedéket is ráhordtuk a kertre, hogy vastagabb legyen a takaró. Ahol el van húzva, ott frissen vetett magok vannak, hogy könnyebben kikeljenek. Amint előbújik a növény, akkor mellétakarok, hogy a talaj minél kevésbé száradjon ki. 

A paradicsom, paprika és egyéb palántákat is sikerült múlt hét csütörtökön kiültetnem. Nálunk aznap reggel még fagy volt, szerencsére a krumplit leszámítva (de az úgyis kihajt) nem lett baja semminek. Pedig sírva rohantam be, amikor reggel a pipiket kiengedve szembesültem vele, hogy nálunk fagy volt és láttam, hogy a borsó, eper mind meg van dermedve. Hozzánk konkrétan +6 fokot írt az előrejelzés. Általában 5 fokot szoktunk levonni, úgyhogy biztonságos zónában voltunk. Viszont nem elég a fokot nézni, ha tiszta az égbolt, akkor ezek szerint még 6-7 fokos előre jelzésnél is lehet  nálunk fagy. 

Úgyhogy a palánták csak aznap kerültek ki, de így sem maradt meg minden, mert a hétvégi esőzés elmúltával úgy tűnik, hogy vasárnap reggel is fagyhatott, mert a frissen kiültetett bazsalikomom nem élte túl. Nagy része elfagyott.

Az elmúlt heti történések mellé jöjjön némi helyzetjelentés az állatudvarból.

Kis innováció a pipioviban. Észrevettük, hogy szeretnek minél magasabban lenni. Egy páran mindig ücsörögnek a keresztben elhelyezett karón.

A miniitatójukat is le kellett már cserélni, olyan nagyot nőttek. Plusz az etetőt is kb. kétnaponta töltöm tele. Igencsak megnőtt az étvágya a csipet csapatnak. 

Kedvenc és lassan már kezes pipikém, Feketeláb előtérben jobbra. Én még ilyen pipit nem láttam. A lábai és a csőre is szinte fekete. Illetve a méretbeli különbség is elég jelentős a mellette álló kendermagoshoz képest. Ő a csapat óriása. Remélem tojó, bár ha kakaska, akkor is megtartom. Továbbra is teljes a létszám. Mind a 21 megvan és holnap már az 5. hetüket töltik.

Hétfőn a reggeli program része volt a kecskék körmölése. Sajnos a hétvégi esőzés utáni fűben járkálás sem könnyítette meg a dolgunkat. Azt hittük, kicsit felpuhul a körmük, de nem. Úgyhogy megint maradt a lemezvágó olló, a körmölőkéssel esélye sem volt a gazdának a rakoncátlan körmök pedikűrözésére. Szerencsére a többség jól tűrte, így most egy darabig rendben lesznek.

Úgy tűnik Majácska nem állt ellen a bakkecske udvarlásának januárban. Már rendesen gömbölyödik a pocakja. 

Hátulról még szembetűnőbb a gömbölyödés.

Végül jöjjön Karcsi kakas kedvenc háremhölgye az egy szem fehér tyúkocska. Szegénykémnek már megint hiányos a tollazata. Tavaly is ő került a gyengélkedőbe, mert már a húsig fel volt tépve a háta. Most beszereztem neki úgynevezett "tyúknyerget". Remélem használ és megvédi a kis hátát a további kopasztástól és a sebektől. Nagyon kis csinoska ebben a szerelésben, de van ám még tartalék ruhácskám neki (egyet már elhagyott az erdőben.)

Legvégül pedig jöjjön ez a különleges madár. Pár napja jelentek meg a birtokon, a ház körül röpködtek. Gábor hatot is számolt belőlük. Ha van ornitológus az olvasóim között vagy olyan, aki különösen ért a madarakhoz tudassa már velem legyen szíves, hogy milyen madárról van szó. Mi ugyanis egyelőre nem tudtuk beazonosítani. Gyönyörűszép színei vannak. Sajnos csak ez a nem túl éles kép készült róla. A hasa is tiszta kék.