Jelentés a kertemből

 

Visszanézve a blogot megállapítottam, hogy már több, mint két hónap eltelt, mióta a kertecskémről írtam. Azóta bizony burjánzásnak indult minden. Az én kertem kissé eklektikus, próbálom minél jobban elkülöníteni az azonos fajtájú növényeket, amikor a sorokat vetem. Azután  a palánták érkezésekor, meg ahol találok szabad helyet oda kerülnek.

Távolabbról ilyen zöld dzsungel az egész.

Nézzük meg kicsit közelebbről is. Ha szemből nézzük, akkor a jobboldali szekcióval kezdek.

Még tavaly mentettük ki a tómederből ezeket az égercsemetéket. Nem mindegyik élte túl az átültetést, de akik megmaradtak igencsak jól érzik magukat, mert kb. duplájukra nőttek azóta. Most még őszig itt kell maradniuk, akkor kiültetjük őket az erdőbe.

Az égerfák mögött volt a fokhagyma ültetvényem. Azok már kikerültek a földből. A mennyiségével nem vagyok elégedett, idén jóval többet fogok ültetni. Itt a helyén növekszik most két darab dinnyepalánta, mondjuk nem tudom, hogy lesz-e rajtuk termés, mert egyelőre igen kicsikék. Itt kapott helyet jónéhány fűszernövény is, ami az időközben elburjánzott porcsínok között lapul. 

Többek között akad itt tárkony.

Előtérben az egyik metélőhagyma tövem, mögötte pedig citromfű lapul. Mentát pedig hamarosan hozok a szomszédból.

Két sor hagyma között a szinte nem létező répa sorom. Sajnos az idei évben a répa, petrezselyem vonal nagyon nem sikerült. Ebben a sorban is alig pár darab kelt csak ki. Mostanra már feladtam, miután kb. négyszer vetettem újra és a magok nem és nem akartak kikelni, pedig öntöztem őket szorgalmasan. Viszont a hagyma termés idén is jónak ígérkezik. 

Balról haladva burgonya sor, egy csomó magától kelt kapor. Kaprot egyszer volt nehéz meghonosítanom, azóta minden évben előbukkan itt-ott, amiből bőven jut frissen az ételekbe és a fagyasztóba is. A kapor mellett egy sor bab és utána megint hagyma.

Cékla és répa egymás mellett. A cékla is kicsit gyéren kelt ki, ezt is többször vetettem. Ahol meg kikelt, ott egymás mellett hárman-négyen is voltak. Ezeket szét ültettem. Mondjuk azt meg nem nagyon szeretik, kicsit kornyadozva ugyan, de megmaradtak. 

Ez itt kérem a gerilla krumpli szekció. Ide én egyetlen egy burgonyát nem ültettem. Ezek csak jönnek és jönnek maguktól. Krumpli bogár téren idén nem olyan rossz a helyzet, még Neem olajjal sem permeteztem egyszer sem. Reggelente végig járom a töveket és leginkább lárvákat találok, néha egy-egy csíkosat. Én szokás szerint helyben likvidálom a delikvenseket.

A gerilla krumplik mellett van egy sor ültetett burgonya, mellette egy sor valamilyen bab (három félét is vetettem) és egy sor hagyma.

Kukorica sor különböző méretekben. Szerintem valami föld alatti állatka megkajálta a magokat, mert először alig pár darab kelt csak ki. Itt is vagy kétszer pótoltam még a magokat és valahol még harmadszorra sem kelt ki.

A fenti terület kicsit előnézetből. Kicsit gyéren kelt ki, de itt is van még egy sor kukorica és cékla, valamint néhány napraforgó.

A rebarbaráim rendesen beindultak a tavalyi és az idei is szépen növekedett. Egy kilónyit már be is takarítottam. Egyelőre a fagyasztóba várja az utánpótlást, hogy majd rebarbara kompótot készíthessek belőle.

Most áttérünk a baloldali szekcióra visszafelé haladva

Egy sor hagyma, egy sor vetett krumpli és a sóska ültetvényem. A sóska termésre nem panaszkodhatok, már vagy kétszer takarítottam be dupla adagokat. Egyet mindjárt frissen megeszünk, a másik ledinsztelve megy a fagyasztóba, hogy télen is jusson az asztalra.

A két sor hagyma között borsó volt (szintén sokadszori vetés), most a helyét leginkább a porcsin foglalja el. Mivel sajnos elég vékony a takarás, ezért  a porcsint mindenhol hagyom, hadd nőjön. Igazából ehető és nagyon egészséges, magas az omega3 tartalma. A hagymától balra található jó pár krumpli növény, szintén magától kelt. A köztes teret nagyjából a porcsín tölti ki. 

Balról a rácson szokás szerint uborka fut. Olyan kis rejtőzködő, hogy tegnap már 4 db szép termetes uborkát le is tudtam szedni, pedig a rácsra még alig tud felkapaszkodni. Az ubi mellett egy sor bab, egy sor krumpli és egy sor csemegekukorica növekszik.

Itt a rengeteg porcsín mellett bár még nem nagyon látszanak lapul néhány magról kelt paradicsomtő a karók mellett. Nagyjából 7-8 db kelt ki eléggé egymás mellett, amiket azóta szét ültettem.

A rács túloldalán az eperföld egyik része. Sajnos az epertermés messze elmaradt a várttól. Lehet, hogy a többszöri tavaszi fagy tett be neki, vagy mert még friss ültetvény, de alig volt termés rajtuk. Viszont néhány tő még most is virágzik és még tegnap is szedtem róla 4-5 szép nagy szemet. A karók mellett itt is paradicsomok nődögélnek.

Itt azért még lesz némi termés.

A két eperföldet egy gyönyörűen burjánzó babültetvény választja el egymástól. 

Az egyszem cukkininél kicsit túlzásba vittem a locsolást, mert több kicsi termés is volt, de látszott rajtuk, hogy ezek nem fognak kifejlődni, mert rohadásnak indultak. Most már jobban odafigyelek és óvatosan adagolom csak a vizet. De hát abból indultam ki, hogy a tökfélék nagyon víz igényesek, ja, de azért megfulladni ők sem szeretnek. 

A babok mellett lapul  két mángol tövem. Ezt mi spenót helyett esszük, az ugyanis még egyszer sem kelt ki nekem. Imádjuk a baconös, spenótos pitét. Rendszeres nálunk az étlapon. 

A mángoldon és a sütőtökön túl található a másik eperszekció, ami között elvétve akad egykét burgonyatő. Meg itt növekszik két szép tő bazsalikom is. Ezt itt már megint szüretelhetem lassan.

Saját vetésű sütőtök palántám úgy szétszaladt a kertben, hogy lassan mindent beborít. Remélem termés is lesz majd rajta. 

Vettem pár darab dinnyepalántát is. Érdekesek a tapasztalatok. Ez a kis dinnyepalánta itt csücsül lassan két hónapja és nemigen látok rajta változást. Pedig kap vizet rendesen.

A testvérje meg szanaszédt szaladt, úgy kellett a sütőtök alól kiszabadítanom. És ott vannak egymástól nem messze. Ki érti ezt?

A két szekció közötti, frissen felrotált területen kaptak helyet a paradicsom és paprika palánták. A paradicsomok már fel vannak karózva. A legtöbb tövön már most rengeteg a termés, jó lenne, ha be is tudnának érni.

 

A paprika szekció is nagyon szépen alakul. Legalábbis a korábbi évekhez képest. Már kb. 8-10 db friss zöldpaprikát tudtam leszüretelni és még csak július eleje van. Most is fejlődik rajta vagy 20 db kis paprika és tele van virággal is a 12 db tövem.

Közelebbről jobban látszik, hogy mennyire tele van terméssel.

Van két darab padlizsánom is. Egyelőre ezek is csak csücsükélnek itt. Jó, az igaz, hogy az ültetéshez képest jócskán megnőttek, de egyelőre nemhogy termést, de még virágot sem látok rajtuk. 

A kerten körbe is értünk. Ráadásként még megmutatom a ganédombon növekedő sütőtököket. Ez is egy kísérlet. Meglátjuk mi lesz az eredmény. Lesz-e egyáltalán termés rajtuk vagy sem. Ha igen, akkor az jó lenne, hogy nem a kertben futna szanaszét.

És végül jöjjön, hogy mit adott a kert eddig a már fentebb említett terményeken kívül: a zöldborsó termés még mindig elmaradt a kívánatostól, de idén azért a tavalyi kb. 25 dkg-ot sikerült felülmúlni. Háromszor ettünk frissen és kb. 1,5 kilónyi van a fagyasztóban. Itt éppen egy kis borsó leves van készülőben. Annyi répa és petrezselyem azért akad, hogy pár levesbe elég legyen. Krumplit már kb. egy hónapja szedegetjük és persze hagymából is van bőségesen.

Itt éppen a mángoldot takarítottam be, plusz a fűszernövényeket: kaprot, metélőhagymát, tárkonyt, citromfüvet. 

Ennyi lett volna a kerti tárlatvezetés. Szokás szerint van, ami jó és van, ami kevésbé sikeres, de azért bőven szolgáltat örömet és elégedettség érzést, ha kimegyek és körül nézek az én kis veteményesemben.

Fejlemények a birtokon júniusban

 

Miután a szénatárolós fiaskó utáni sokkból kikászálódtunk, emberem itthon tartózkodásának második hetében áttértünk a következő programpontra, méghozzá az úszótavunk/tűzivíztározónk építésére. A tóépítő munkássá avanzsált gazda mindjárt egy kis biomunkával kezdett, mert még tavalyról ott maradt egy nagy földkupac, amit el kellett szállítani a tópartról. Ez mehetett megint a pipiröpdébe, mert ezek a csajok folyton akkora gödröket kaparnak, hogy nem győzzük töltögetni őket. 

Sajnos, ha nincs pár millió forintod, hogy megbízz egy profi tóépítő céget, akkor lassú és hosszadalmas dolog ez a tóépítés. Mivel tavaly nem volt sem időnk, sem energiánk a part teljes kialakítására, most egy kis plusz munka következett. Ugyanis a csapadék több helyen bemosta a partot, így fel kellett hajtanunk a fóliát és a geotextilt körbe az egész tó körül, hogy kiigazítsuk. Előbb persze még körben levágtuk a felesleges fóliát és geotextilt. 

A felhajtás után szembesültünk az alábbi látvánnyal.

Valamilyen állatka vagy állatkák belakták szépen az egész tópartot és szabályos járatrendszert furkáltak bele. 

Emberem szépen körbekúszott a két méteres vízmértékével és elegyengette a partot, ahol szükséges volt.  

Valamint a kis kőműveskanalával kiigazította a korábban kialakított lépcsőt, ahol kellett, ahova majd a kavicsborítás kerül, ami takarni fogja a fóliát. 

A következő lépés a tóépítésnél a kavics szállítmány meghozatala lett volna. Csakhogy az utánfutónknak még mindig nem volt műszakija. Szerencsére a több,  mint egy hónappal korábban megrendelt padlólemez végre megérkezett. Úgyhogy a lassan 12 éve használt utánfutó komplett felújításon esett át. Az új padló mellé új lámpákat és csatlakozót is kapott.  Szegényke már megérdemelte, amennyit ez nekünk spórolt a szállítási költségeken az elmúlt években, azt nem is tudjuk kiszámolni. Végül a hét közepére sikerült időpontot kapni a műszaki vizsgára, amin csont nélkül átment. 

Hazafelé pedig már nem üresen jött, hanem egy fél köbméter kaviccsal.

A kavics széthordás és elrendezés nemes feladatát magamra vállaltam, mivel a gazdának fontosabb és olyan dolga akadt, amit csak ő tudott megcsinálni. Két kis fémvödröcskémet kb. félig töltöttem meg, így abszolút nem nehezek, majd a tópartra sétálva a kialakított mélyedésbe borítottam és szépen elrendezgettem.

Hogy ne legyen túl unalmas és nehéz a feladat, ezért egyszerre 20 percet foglalkozok vele.  Ez a jelenlegi állapot, ami kb. 2,5 órányi munka volt négy napra elosztva. 

Viszont közben lassan el is fogyott a kavics. Sajnos utánpótlást hozni nem sikerült, mert az internet jól becsapott minket. A tűzép, ahonnan a kavicsot hozta internet szerinti nyitvatartása jó nagy átverés volt. Szépen elautózott a 25 km-re fekvő városba és ott derült ki, hogy szombatonként nincs is nyitva.

Pedig az volt a nagy tervem, hogy mire hazaért, én szépen körbe kavicsozom a tó partját. 

Viszont legalább a létrát sikerült felszerelnie. Így azért sokkal könnyebb a ki-bemászkálás. Már csak azért is, mert a kavicsozott részen már nem lehet közlekedni, hiszen akkor belecsúsznának a tóba.

Azért el kell mondanom, hogy a lehető legjobb döntést hoztuk, amikor egy szimpla tűzivíztározó helyett úszótó építését választottuk. Az elmúlt hetek kánikulájában irtó jó volt csobbanni benne miután a kinti feladatokkal készen voltunk. Bár semmilyen növény sincs benne egyelőre és semmilyen vegyszert, kegyszert sem használunk a vize nagyon kellemes, nem poshadt, nem büdös, nem algásodik. Olyan, mint egy igazi természetes tó vagy folyó vize.

Az utánfutó a kavicshordás után sem pihenhetett, hiszen közben megkezdődött az árpa aratása és bizony ebből be kellett tárolni jó pár mázsát a következő évre. Két fordulóval is hozott a gazda, nagyjából 9 mázsát. Persze, ahogy megérkezett a szállítmány a mi kis törpekecskénk már dugta is a fejét a gabonatengerbe. Így kénytelenek voltunk az egyik boxba zárni, hogy ne legyen útban és ne csapja el a hasát a kis torkos.

Nagyjából fél óra alatt le is ürítettük az utifutit. A módszer a következő: végy négy jó nagy vödröt, meg egy kicsit a meregetéshez. Én töltögetek, emberem meg hordja. Amíg elvisz egy fordulóban két vödröt, addig én megtöltöm a másik kettőt. Így megy mint a karikacsapás. A két fordulóval egy hombár teljesen megtelt, egy pedig félig van. Júliusban pedig jöhet a tritikálé.

Sikerült végre a darálót kiköltöztetni a hombárok mellé. Ehhez szükség volt némi villanyszerelésre, mert a takarmánytárolásra a mostani pipiovi helye volt eredetileg kiszemelve és ott lett kiépítve a dugalj. Most a szükséges villanyszerelési anyagok beszerzése után az én ezermeseterem szépen elvezette ide az áramot és így végre nem porolunk a műhelyben. 

Mindezek mellett még sikerült a ház körüli nagy villanypásztor és a kecskék villanypásztora alatt is körbe kaszálni. Legközelebb megyek vele és filmezem, ahogy ilyenkor a kecskék követik az emberemet, mint egy Messiást és falatozzák a frissen kaszált füvet. 

A ház körüli kaszálékból meg én gyűjtöttem össze két kocsinyival és hordtam be a kecskék boxába, mert a tavalyi év utolsó bálájából már alig maradt. Az idei kaszálás pedig sajnos nem úgy sikerült, ahogy terveztük.

A tavaszi aszályos időszak miatt a fű nem és nem akart növésnek indulni, így május hónapban nem volt értelme még kaszáltatni. Azután június első felében pedig többször esett és nem volt egy olyan ablak, amibe belefértünk volna. Június 18-tól nyílt meg egy hosszabb, száraz és meleg időszak, amikor azonnal szóltunk a tavalyi emberünknek, hogy akkor lehetne jönni. 

Műszaki problémák miatt húzódott, halasztódott a dolog és végül is nem is ő jött a csudaszép, modern John Deerejával, hanem egy másik gazda, mivel időközben elkezdődött az aratás és  ott volt szükség az üzemképes traktorokra. 

Sajnos a régi technika nem volt túl megbízható, mert vasárnap reggel 8,45-kor elkezdett kaszálni és délben úgy ment el a meghibásodott járművel, hogy még a fele sem volt készen.

Ezután jött egy harmadik gazda, aki este 10-ig kaszált és még hétfőn is vissza kellett jönnie, mert az első több nagy foltot elhagyott.

Szóval most kicsit magam alatt vagyok, mert a tavalyi csilli-villi gépet megelőzően is ilyen régi MTZ-vel kaszáltak nálunk és három óra alatt mindig megvolt. Most meg egy napba sem fért bele. Így a száradás miatt legkorábban szerdán lehetett volna bálázni. 

Kedden délelőtt már elkezdtem az egyeztetést, mert előtte sodorni kell a szénát, azt viszont csak akkor lehet, ha mindjárt megy utána a bálázó, mert ha sodorva ázik el, akkor már nem lehet megmenteni. Akkor még azt ígérték, hogy szerdán tudnak jönni, azután mégsem értek ide. Úgyhogy a szerdai nagy zivatarban  végül jól elázott az egész. Persze még nincs veszve semmi, ha most jól kiszárad és nem ázik meg többet. 

Úgyhogy most várunk és reménykedünk, hogy azért lesz széna a télre a jószágoknak. Szorítsatok nekünk!

Tyúkfiaskó

 

Már május 29-én, amikor elindultunk Gáborral a kamionos körre kotlott két tyúkocskám. Szépen gyűjtögették maguk alá a tojásokat. Június 2-án, amikor haza érkeztem már 16 db tojás volt kettőjük alatt. Az egyik alatt jóval több volt, így igazságosan elosztottam 8-8 db-ot mindkettő alá.

Azt gondoltam, megnézem, hogy beavatkozás nélkül, hogyan is megy ez a dolog és a természetre bíztam a dolgot. Nagyon szorgos kis kotlósok, egyáltalán nem is akartak leszállni a tojásokról. Reggelente én vettem ki őket a fészekből és tettem be az udvarra, hogy egyenek-igyanak. Utána szépen maguktól visszamentek az ólba és visszaültek a tojásokra. 

A tojásokat nagyon védték. Amikor felnyitottam a tojófészek tetejét két tollgömbbé fújták fel magukat és közben kurrogtak. 

A probléma csak az volt, hogy az egyik tyúk telhetetlenségében folyton visszaharácsolta a tojásokat a másiktól, sőt az újonnan tojt valamennyi tojást begyűjtötte. A legvégén már 24 db volt alatta. Végül a másik meg is unta a folytonos lopkodást és kiköltözött a tojófészekből az ól egyik sarkába. És ő ott kezdett gyűjtögetésbe. Alatta 11 db tojás volt már, amikor már én is  is meguntam a tojásharácsolást és filctollal megjelöltem a tojásokat.

Azután persze csak vártunk és vártunk, hogy mikor indul meg a kelés, mivel nem tudtuk pontosan, honnan is számoljuk a 21 napot.

És végül múlt héten kedden az esti etetésnél találtuk az ólban ezt a kis fekete tollgombócot. 

A terv az volt, hogy 24 órát várunk és az addig kikelt csibéket az anyjukkal levisszük az istállóba, mivel a pipiólban nem tudtuk volna biztosítani a kicsiknek az evést ivást és féltettük is őket a nagyoktól. A maradék tojásokat pedig betesszük a másik kotlós alá. Sajnos azonban semmi sem úgy alakult, ahogy kellett volna.

Másnap reggelre a tyúk alatt két halott csibe volt. Hogy az anyjuk nyomta agyon őket vagy eleve életképtelenek voltak azt persze nem tudjuk. 24 óra után viszont nem várhattunk, mert a kiscsibe addig bírja ki étel és ital nélkül. Ráadásul azt sem tudtuk, hogy pontosan mikor kelt ki. 

Így végül szerda kora délután leköltöztettem a tyúkot a csibével. A maradék tojásokat is utána vittem, de ott már nem akart ráülni, amit amúgy sejtettem is.

Ráadásul a másik tyúk a reggeli etetés után nem találta meg a szénával letakart tojásait és nem ült vissza rájuk, így azok persze kihűltek. Érdekes, hogy amíg a tojófészekben voltak, akkor az ott letakart tojásokat megtalálta mindkettő és visszaültek rájuk. Most valamiért megzavarodott és utána hiába is tettem vissza már nem akart visszaülni rájuk. És itt untam meg az egész, bízzuk a természetre dolgot. Mivel ezek még viszonylag friss tojások voltak, legalább a malacok jól jártak. Bedobáltam a vályújukba és pillanatok alatt el is tüntették.

Mivel éjszakára nem mertük a tyúkot kint a boxban hagyni, végül a korábbi csibenevelő dobozába költöztettük be, amit betettünk a teljesen zárt műhelybe. Így szerdától vasárnapig ott nevelgethette a kicsikéjét.

Tegnap viszont a pénteken már 10 hetes nagyfiúk és nagylányok felköltöztek a pipiházba és így felszabadult a pipiovi.

Így az újdonsült egyedülálló egy gyermekes anyuka birtokba vehette az egész pipiovit.

Szóval sajnos ez a bízzuk a természetre kísérlet balul sült el. Oda lett 35 tojásunk (és szégyenszemre kénytelenek voltunk venni egy doboz tojást, mert teljesen kifogytunk) a majdnem semmiért. Szóval legközelebb, ha elkotlik valamelyik, akkor megy le az istállóba tojásostul mindenestül és szépen ott keltheti ki a tojásokat.