A Vihar

 

Volt már részem korábban is viharokban itt Málnáskertben, de az, ami augusztus 21-én este lecsapott ránk, minden korábbi viharon túl tett. Kicsit elhúztam az időt az etetéssel és már este 20,00 óra is elmúlt, mikor az istállóból felfelé tartottam a házhoz. Ekkor körülöttünk már nagyon sötét viharfelhők gyülekeztek és mindenfelé csapkodtak a villámok. Szedtem is a lábamat, hogy mielőbb a házba érjek. Épp a zuhany alatt álltam és még azon rimánkodtam magamban, hogy csak addig tartson ki az áram, míg lezuhanyozom. De ahogy ezt végig gondoltam már ki is aludt a világítás, még visszajött egyszer egy pillanatra, azután végleg elment.

Ez pedig nálunk azt jelenti, hogy a víz is elmegy, mivel a szivattyú is megáll. Ott álltam félig leszappanozva a vaksötétben. Még szerencse, hogy viráglocsolásra meg vészhelyzetre van félretéve pár üveg víz. Így csuromvizesen a sötétben kibotorkáltam a konyhába, majd egy üveg vízzel visszatérve a zuhany alá leöblítettem magamat hideg vízzel.

Közben a vihar már javában tombolt. Verte az ablakokat a víz minden oldalról. Igen, ami a legmegdöbbentőbb volt, hogy a déli oldalról is, ahol két méter szélesen nyúlik ki a tornác teteje. Azután meghallottam, hogy kopog valami. Nézek ki az ablakon, hát megjött a jég is. Szerencsére legalább az apróbb fajtából. 

Az áram este már nem is jött vissza, így este kilenckor el is tettem magamat másnapra.

Reggel jött azután a feketeleves.

A tornácon ruhaszárító felborítva (nem mertem már este kimenni érte, hogy behozzam). Kutyaház megemelve alatta az etető tál. Nagy 12 literes vas edény feje tetejére fordítva. Természetesen minden cipő, gumicsizma csuromvízes.

Megyek le a kertbe. Ott fogadott azután csuda látvány. 

Kettő kivételével az összes napraforgóm a földön feküdt.

A két megmaradott azóta is ilyen kajla, hiába próbáltam visszaegyenesíteni. Karót kell melléjük tennem, ha azt akarom, hogy újra egyenesek legyenek. 

Rengeteg kukorica is kidőlt, kitört. Amit lehetett visszaállogattam függőlegesbe. De sajnos volt olyan, ami a tövénél eltört és nem lehetett megmenteni. Ezekről legalább a csöveket leszedtem.

A paradicsom növényeim így néztek ki vihar után. A karók vagy egyszerűen eltörtek, vagy csak szimplán kidőltek. Egy kivételével, szintén visszaállogattam őket azóta. Az az egy olyan gigantikus, hogy egyedül már nem is tudtam visszaállítani, így ő azóta a földön fekve érleli rengeteg gyümölcsét. 

A heves szél teljesen átfésülte a töknövényemet is. Meg persze a jég is megszaggatta a leveleket. Szerencsére a fagyasztó már tele van gyalult tökkel, rengeteg panírozott tökkel és a hétvégén töltött tök volt a menü.

Sóska ültetvényem a jégverés után. Szerencsére sóskából is beraktároztam már. Ezeket a leveleket leszedem a malacoknak és az őszi fagyokig még biztosan tudok egy párszor szedni belőle.

A rebarbara leveleit is tönkre verte, de szerencsére ennek a növénynek a szára a lényeg. Azóta ezt be is takarítottam. Levelek mentek a malacoknak, őket nem zavarták a lyukak.

A kertben esett kár tehát végül is ha sokkoló is volt elsőre, azért nem okozott olyan nagy veszteséget. 

De lássuk a birtok többi részét. Kicsit tartottam tőle, hogy a malacok szállása hogyan viselte az égi csapást.

A  szállásuk felé haladva ez a látvány fogadott. Szép nagy akácágak letörve. De a mamiék ólja állta a sarat.

Viszont bent ez a látvány fogadott. Gyakorlatilag, mint a ropit, úgy törte ketté ezt az elég nagy akácfát a vihar. A két kis malacólra zuhant, ott tört pala is. De hamarosan úgyis elbontásra kerül az egész, szóval nem tragédia.

Viszont a házi "pisai ferdeólunk" állta a sarat és talpán maradt. Tetejét sem bontotta meg. 

A kecskéknek traktorral is vittem le akácágakat, mert a vihar utáni első napokban nem tudtam kiengedni őket (lásd később), de utána szépen a helyszínen is tudtak csemegézni a kettétört akácfa leveleiből, illetve a más fákról letört ágakról is leeszegették a leveleket.

A legnagyobb kár, amit a vihar okozott az a kerítésünkben keletkezett. Reggel az istálló felé tartva már láttam, hogy baj van. Ugyanis szegény fűzfának hiányzott a teteje.

A hiányzó részek pedig két hatalmas ág formájában a kerítésünkön landoltak. A drótot teljesen lenyomva és ami ekkor még nem látszott, csak sejtettem, az egyik oszlopot kidöntve. 

Ezért nem tudtam a kecskéket kiengedni. Mert az első útjuk ide vezetett volna a friss zöldet meglátva és akkor nyilván át is léptek volna a ledöntött kerítésen.

Hétvégén nyilván nem tudtam semmit tenni a károk elhárítására. Azt sem tudtam, hogy ez kinek a feladata lenne, mivel mi már külterület vagyunk. Hétfőn reggel akartam hívni a polgármesterünket, hogy mi ilyenkor a teendő, de a hívás okafogyottá vált. Mivel a reggeli fejésnél már láttam, hogy ott vannak emberek láncfűrésszel.  

Oda is mentem hozzájuk. Kiderült, hogy az önkormányzattól vannak és leszedik a letört ágakat a kerítésről, sőt a hozzánk beeső ágakat is ki akarták vinni. Én mondtam, hogy azt nyugodtan ott hagyhatják, mert a leveleket majd a kecskék lelegelik. Az mondták, hogy a keritésdrótot is visszahúzzák és helyreállítják amennyire tudják.

És íme a helyreállítás utáni állapot. Ezúton is köszönöm a munkájukat.

A fa romjai alól előkerült az oszlopunk romja is, mint látható atomjaira morzsolódott. Ide tehát oszlop pótlásra is szükség lesz.

A másik oldalon szerencsére csak a drót nyomódott le. Amennyire tudták azt is visszaigazították. 

Ahol még jelentősebb kár keletkezett az az éger erdő. Itt számos fát, mint a ropit törte ketté a vihar.

Így a természet anya kijelölte azokat a fákat, amelyekből a következő szezon tűzifája lesz.

Volt, amit gyökerestől fordított ki. És nem is akármekkora fát. Ez itt kb. az egyik fele, harmada.

Ez pedig itt a folytatása. 

Hopp, ennek a fának is hiányzik a teteje.

Ami talán a legdurvább látvány, az ez a fosóka fa. Mintha valami óriás dühében szerte-szét kaszabolta volna. Hát ebből is tűzifa lesz. 

Épületben mindösszesen annyi kár keletkezett, hogy a kerti konyhánál egy cserép lecsúszott  a tetőről, de ráadásul az is éppen maradt. Úgyhogy csak vissza kell tenni a helyére.

Voltak azért haszonélvezői is a viharnak. A szabadlábon lévő banda is kapott egy szép nagy napraforgónövényt.

De a zömét, amit traktorral fuvaroztam fel, mert hosszúak is voltak és sok is volt belőle, azt a lányok kapták meg.

Úgyhogy a reggeli darát kompletten kihagytam. Kaptak helyette kukoricaszárakat, napraforgószárakat és jó sok akácágat, amivel elmolyolhattak egész nap. 

Az időközben igen szépen kigömbölyödött koca azért még reménykedett, hogy jön a finom dara is. De aztán csak be állt ő is a lányai mellé zöldet falatozni. 

Szóval végül is olcsón megúsztuk ahhoz képest, hogy szomszéd nénimtől megtudva (ő a hírekből vette) egy szupercella csapott le ránk. Viszont az áramszolgáltatás több, mint 24 órán keresztül nem állt helyre. 

Reggel a kerítést szemlézve találkoztunk és megkérdeztem, hogy nála van-e áram. Mivel a válasz igen volt, ezért azt hittem nálunk van a hiba. Talán beázott a villanypásztorhoz vezető hosszabbító és az levágta a biztosítékot. Ellenőrzöm a padláson a  biztosíték táblát, mindegyik a helyén. Akkor talán egy fázis vagy több ment el. Megyek le a villanyóra szekrényhez, hát teljesen sötét a kijelzője. 

Hívom az ügyfélszolgálatot, ekkor kb. 9,30 volt. Kiderült, hogy már megtörtént a hibabejelentés, ráadásul csoportosan. Tehát már tudnak róla. Hogy mikor áll helyre azt nem tudta megmondani. Szerencsére aznap nem volt túl meleg, az állatoknak előző napról még bőven volt vize. Innivaló vizem nekem is volt. Úgyhogy egyelőre nem izgultam.

Délután négy felé kezdtem el aggódni, akkor már a telefonom is lemerülőben volt. Akkor kaptam észbe, hogy hát a szomszédban van áram, úgyhogy lementem szomszéd nénimhez és a telefont töltőre tettem, majd ismét hívtam az ügyfélszolgálatot. Akkor annyit mondott, hogy az esti órákban várhatóan helyre áll a szolgáltatás.

Hát csak vártam és vártam, eljött az esti etetés ideje. Áram még sehol. Közben szomszédnénivel megbeszéltem, hogy bekéredzkedhetek a fürdőszobájába.  Úgy is tettem. Közben már közeledtünk a 24 órához és már a fagyasztóban lévő dolgokért kezdtem aggódni. Este 20,30-kor immár harmadszor megint hívom az ügyfélszolgálatot. Ekkor szerencsére már azt tudta mondani, hogy már kint vannak a szerelők.

Épp ezután mentem ki, hogy bezárom a pipiket, amikor már láttam, hogy a kerítésünkkel szembeni trafóállomásnál világosság van. Gondoltam lemegyek megkérdezem, hogy mire lehet számítani, de ahogy elindultam feléjük egyszer csak láttam, hogy fény van az istállóban. (Még reggel automatikusan felkapcsoltam a pipiknek a lámpát.) Nézek vissza a házra ott is világosság, majd az utcai világítás is kigyulladt. 

Tanúság az egészből, hogy amikor remélhetőleg hamarosan kiépítik nálunk az energiatároló rendszert (remélem, hogy a kormányváltás nem befolyásolja az eredményt, bár információink szerint most áll a folyamat), akkor egy ún. backup rendszert is ki kell alakítani, ami lehetővé teszi, hogy áramszünet esetén az akkumulátorokban eltárolt energiához hozzáférjünk és legalább a szivattyút és a hűtőket működtetni tudjuk.

Augusztusi fejlemények a birtokon

 

A legutóbbi helyzetjelentés óta nagyon sok minden nem történt nálunk Málnáskertben, de ebben a hőkupolás állapotban nem is erőltettük a kinti fejleményeket. Azért történt némi előrehaladás, csak igen kis léptékben.

A hónap első napját mindjárt úgy kezdtük, hogy a gazda elrobogott az utifutival két faluval arrébb és az ottani gazda segítségével felmert vagy hat mázsa tritikálét, amit hazafuvarozás után mindjárt be is hordott a hombárba.

Nekem ezúttal nem sok dolgom akadt, amíg ő hordta én a következő zsákot kötöztem ki és két vödörbe kiengedtem egy részt, hogy ne kelljen megszakadnia az 50 kilós zsákok cipelésében. 

A második hombár meg is telt, sőt négy zsáknyi már be sem fért. Még két mázsa búzát terveztünk venni a pipikéknek, meg majd a betakarítás után némi kukoricát és akkor következő aratásig el vagyunk látva takarmánnyal.

A következő, igen sürgős projektünk az új malacól építése. Az istálló stílusában csak jóval kisebb méretben készül. Azaz lesz négy darab bontott téglából épített oszlop, ezek között pedig deszka fal lesz. Itt  annyi előrelépés történt, hogy egyik nap este kiásta a négy alapot, ami a kőkemény, porszáraz talajban nem volt egyszerű mutatvány.

Még szerencse, hogy a vízkonnektorból slag segítségével be tudta áztatni a gödröket, így ásónyomról ásónyomra haladt körbe-körbe. Egyiket töltötte, a másik kettőbe beszivárgott a víz, a negyediket pedig ásta. 

A tóépítéssel is megakadtunk júniusban, amikor az első szállítmány kavics elfogyott és azóta nem tudtunk újabb adagot hozni. Júniusban így áll a kavicsozás.

Most sikerült végre leszállítania a második adagot.

Én pedig a korábban leírt módon szépen körbe raktam a partot. Ezúttal is kb. 3-4 napot foglalkoztam vele kétszer húsz percben. Szóval azért nem kellett beleszakadnom a nagy kőhordásba.

Szóval szépen körbe értem majdnem. Ugyanis a stég alatti részt egyedül nem tudom megcsinálni, ahhoz valakinek a vízben kell lennie és a stégről lehet berakosgatni a kavicsokat. 

Azóta szépen vissza is töltöttem vízzel a tavat, amit ebben a hőségben rendszeresen használtam is. A reggeli műszak után bizony megengedtem magamnak nagyjából egy órányi strandolást. Egy csobbanás, kis napozás, ezt párszor ismételve. Nagyon élvezem a privát strandunkat, a sok zöldet, a rovarok zümmögését, a madarak csivitelését, a szél hangját. 

A kerti konyhában időnként eluralkodik nálunk a káosz. Mivel nincs még szerszám tárolónk és egyéb tárolásra szolgáló helyünk ezért egyfajta lerakattá tud válni.  A fűkasza, üzemanyagkannák, a legutóbbi vízszerelési dolgok és mindenféle szerszám is itt landol végül. Na, ezt untam meg és vezényeltem egy takarítást. 

Káosz a köbön előtte.

És utána a konszolidált állapot. Most már arra is lehet használni, amire való, azaz főzésre. Holnap mindjárt igénybe is veszem, húsleves fog készülni a sparherden.

És végül a kiásott alapgödrökbe a beton is belekerült. Földnedves betont hozott a legközelebbi városból. Ahol azt tanácsolták neki, hogy nehogy neki álljon vízzel bekevergetni. Rakja mindjárt a gödörbe és ott engedje hozzá a vizet, kicsit dolgozza össze és kész.

Sajnos a beton még víz nélkül is igen súlyos dolog, így kétszer kellett fordulnia, hogy mind a négy alap elkészüljön, így azért betartott egy délelőtt. Persze 35 fok volt árnyékban, de az én emberem nagyon szívós, úgyhogy pár doboz 0 %-os, jéghideg sör segítségével átvészelte a melót.

A nagy terv az, hogy szeptemberben megépítjük a pilléreket és októberben rákerülhet a tető és az oldalfalak is megépülhetnek. Azután persze még ott van a karám is, amit szintén meg kell építeni a teljes költözés előtt. De ebben az évben már mindenképpen át kell hurcolkodniuk, mielőtt az egész jelenlegi malacól tákolmány össze nem dől.

További kitartást mindenkinek ebben a kánikulában! Jövő héttől talán már az időjárás is kegyesebb lesz hozzánk. Bár a héten nálunk már két éjszaka is esett, ez csak csepp volt  a tengerben. Napokig tartó áztató eső kellene gondolom az egész országban. Nálunk is ki van égve teljesen a legelő, a malacok már a gyökereket túrják ki, amit amúgy télen szoktak. 

Mi újság kecskééknél?

 

Mielőtt a bejegyzés konkrét témájára rátérnék tennék egy kis kitérőt a blog megtekintési számaival kapcsolatban. Több, mint 11 éve kezdtem el írni a blogot. Elsősorban önmagunk és a családunk, ismerőseink számára. Magunknak szerettünk volna egy képes naplót, hogy mindig vissza tudjuk nézni, honnan indultunk és hogyan haladunk a kis birtoképítő stratégiai játékunkban. Valamint, hogy a szeretteink is nyomon tudják követni a birtok történéseit és ne kelljen mindenkinek külön-külön elmesélni, hogy éppen hol tartunk. 

Ebből kifolyólag nem is számítottam  túl nagy érdeklődésre a blogom iránt. Elvégre nem exotikus utazásokról és smink tippekről, vagy más populáris témáról posztolgattam. Persze azért a fenti körön kívül is megtaláltak páran, akik szívesen követik a kalandjainkat. Volt egy viszonylag állandó megtekintési szám hónapról hónapra és ez az elmúlt 11 évben nem is igen változott.

Úgyhogy nem tudom mi történt két hónappal ezelőtt, mert júniusban megduplázódott a megtekintések száma májushoz képest. Júliusban pedig majdnem hatszorosára nőtt a blog látogatóinak száma szintén májushoz viszonyítva. Most augusztusban pedig tovább nőtt az megtekintések száma. A hónap első harmadában már majdnem elértük az előző havi össz megtekintés számot. 

Nem tudom, minek köszönhetem a megnövekedett érdeklődést, minden esetre örömmel tölt el, hogy megugrott Málnáskert népszerűsége. Remélem  a lelkesedés kitart a jövőben és az újonnan csatlakozott olvasóim továbbra is velünk maradnak.

Na, de akkor térjünk is rá a birtok legrenitensebb lakóira, a KECSKÉKRE. Szokták mondogatni, hogy "Aki nem tud káromkodni, vegyen kecskét." Bizony nálunk is történt egy s más, de ezek az akciók sosem csökkentették az irántuk érzett szeretetünket, akárhány fát is rágtak tönkre vagy akárhányszor is borították szét a tűzifa rakatunkat. Igazából ők csak úgy viselkednek, ahogy egy kecskének kell és a gazda volt gondatlan, hogy nem védte meg a védendő dolgokat.

Ezért is lett ez a szép, nagy, új villanypásztor a ház és a közelében lévő építmények körül, így mindjárt nem rágja le senki a tavasszal kibújt akáccsemetéket, borogatja fel a nyári konyha mögött álló takarmányos hordókat stb. stb. 

A csapat legtermetesebb tagja reggelizés pillanataiban. Van neki az a kis tálkája és reggelente már megy is ebbe a boxba és várja a szokásos adagját.

Igazából csak jelzés értékű mennyiséget kap, kb. egy maroknyit, de ez elég őkelme boldogságához. 

Amúgy lassan kezdődik az ivarzás a lányoknál. Főkecske már lelkesen analizálja a lányokat.

Tavalyi beszerzésünkkel, Cilikével igencsak mellé nyúltunk. Se szaporulat nem lett tőle (elpusztult a gidája), se tejet nem igen ad. Ráadásul a február végi ellés után úgy összeesett, hogy hónapokig csont és bőr volt. A képen látható friss állapota már a feljavult verziója.

Tavasszal kétféle féreghajtóval végeztem féreghajtást (szünetekkel persze), kapott egy 5 alkalmas vaskúrát. Semmi eredménye nem volt. De ezt a földi világot sem akarta itt hagyni én meg nézegethettem ezt a kis csontkollekciót. Legelészni legelészett, meg szénát is fogyasztott, de például amiért a többiek meg vannak őrülve, a szemestakarmányt egyszerűen nem volt hajlandó megenni.

Nyáron azután neki vágtam még egy féreghajtásnak, megint kapott vasat is. És mintha csoda történt volna. Őhölgyeménye elkezdett takarmányt is enni. Igaz, hogy kb. a felét eszi csak meg annak, amit a többiek, de elkezdett kicsit kigömbölyödni. Ráadásul addig szinte vonszolni kellett a fejőállásba, most meg jön magától. Úgyhogy talán van remény és lesz belőle valami. Amúgy nagyon kis kedves jószág, olyan kis gazellaszerű.

Mondjuk  a tavalyi gida mellett, aki a csapat talán legkövérebb tagja, nem látszik az a kigömbölyödés, de én tudom, honnan indultunk és higgyétek el ez a kecske gömbölyű a korábbi önmagához képest. 

A másik problémás kecském Majácska. Vele tavaly ősszel szenvedtünk. Azután összeszedte magát, vemhesült, majd nyáron megellett, de Cilihez hasonlóan szintén elvesztette a gidáját. Na most azóta ő is összeesett és kicsit csontvázszerű.

Cilivel ellentétben neki viszont abrakra is van étvágya. Viszont a korából kifolyólag mindenféle egészségügyi probléma eléri. Jelenleg van egy csomó az egyik tőgyében, ami valószínűleg tőgygyulladás. Ráadásul egy tályog is van az állkapcsán. Viszont nagyon élénk, aktív és jó étvágya van. Most nála is végeztünk féreghajtást, amitől azt reméljük, hogy javul a kondija. Állatorvost sajnos nem nagyon éri meg kihívni, mert többszörösébe kerül, mint a kecske maga, ami már egy idős-koros jószág. Telefonon próbálok tanácsot kérni, hogy itthon mit tudunk tenni érte.

Cilikével egyébként elég jóban vannak, itt is épp megy  a kecske pusziszkodás közöttük. 

Tejtermelés szempontjából most Tejföl a csúcs, a tejtermelés zöme tőle származik. Cserébe ő a legraplisabb, amint elfogy előle a takarmány, máris elkezdi rángatni a lábát kölcsönösségi alapon, ha van kaja neki, akkor van tej nekünk.

Nagyon jó kondiban van, teljesen kecskeszerűen viselkedik. Eszik mindent, szénát, abrakot, füvet és élvezi a kecskelétet.

Tavalyi lánya, Titike, aki lehet, hogy ilyen picike marad, mivel idő előtt vemhesült. A gidáját ő is elveszítette, viszont elég jó formájú tőgye van, úgyhogy fejjük is szorgalmasan, bár a mennyiség nem számottevő.

Ő a csapat leghisztisebb tagja, folyamatosan nyekereg és kellene neki valami. Kaja, simogatás, ki akar menni a legelőre. Fogalmam sincs, hogy éppen mi, de folyamatosan nyomja a panaszkodást. Amúgy meg hónapokig meg voltunk szivatva, mert úgy tett, mint aki nem tud felugrani a fejőállásra. Csak két lábra állt és várta, hogy feltegyük a seggét. Azután egyszer meguntam és láss csodát, ha enni akar, akkor mindjárt fel tudott ugrani.

Leonardo a két évvel ezelőtti cumis kecském. Nagyon kis bújós kecske, nem csak hozzám, hanem akár ismeretlenekhez is odamegy és már adja is a kecske puszit (odadörgöli a fejét szeretete tárgyához). Reggel ő is megkapja a kis jutalomfalatjait pár marék abrak formájában. 

Egyszerűen gyönyörű a szép fényes, túlnyomó részt fekete bundájában, a szép fejformájával és a szarvaival. 

Egy közeli portré Leonardoról.

Másik nagy kedvencünk Pöttöm, aki tavaly született náluk, viszont kezdeti éhezésből kifolyólag a növekedési hormonjai nem működtek, úgyhogy ő örök életére (és reméljük az jó hosszú lesz) megmarad ilyen kis törpének.

Itt Cilike még a fejőasztalon, Pöttöm pedig készenlétben vár alatta, hogy mikor kerül végre sorra. 

Szinte csak jelzés értékűen, de ő is kap mindig egy kis abrakot. Viszont ő tényleg nem tud felugrani, úgyhogy a hátsó felét mindig mi emeljük fel.

Végül pedig a birtok idei gézengúza. Titike színeivel csak szarvak nélkül. Nincs biztonságban előle semmi. Ő bezzeg fel tud ugrani a fejőasztalra, csak itt most Cilike még elfoglalja. Ha az edényben nincs mag, két lábra állva megnézi a polcot. Ha ott a vödör, akkor leveri és feleszi az összes magot. 

Szóval egy kis négylábon járó terrorista, de azért persze őt is szeretjük. 

Tegnap este ritka pillanatot sikerült megörökítenem. Már az istálló felé tartva együtt legelésznek a kecskék és sikerült mind a kilencet egyetlen fényképre rápaszíroznom. igaz Cilikének csak a hátsó fele látszik.

Egy közelebbiről ketten már lemaradtak.

Ez pedig ma reggel készült. Reggeli után kiengedtem őket és mindjárt az istálló mögötti területre vetették be magukat, hogy akác chipset egyenek. Az iszonyatos szárazság miatt ugyanis az akácfák folyamatosan hullatják le a leveleiket, ami pedig az egyik legfőbb kecskecsemege.

A többiek már szétszéledtek, Maja és Titike lemaradva keresgéli a leveleket nagy gonddal.

Ennyi lett volna a kecskebeszámoló. Hamarosan a birtok többi lakója is sorra kerül.