Megérkeztek az idei kecskebabák

 

A korábbi évekkel ellentétben idén elmaradt a bőséges kecskeáldás. Eleve  tavaly egy anyát eladtam (rossz teljesítménye miatt), Lulukánk pedig elpusztult. Maját, a legjobban tejelő anyát a halál torkából hoztam vissza, úgyhogy ő nem vemehesült az ősszel.  Maradt az újonnan beszerzett Cilike és Tejföl.

Tejfölkémen látszott, hogy vemhes, két gidára is számítottam. Cilike viszont nagyon vékonyka volt, ám épp aznap, amikor arról beszéltünk, hogy lehet, hogy nincs is benne gida, váratlanul megellett.

Csöpp anyának lett egy csöpp gidája. Viszont nagyon szépen ellátta, lemosogatta. Sajnos a picike nagyon gyenge volt, bár megállt a kis lábain, de egyedül nehezen vagy sehogy sem tudott felállni. Bár napközben többször ellenőriztük és úgy tűnt, hogy rendben van, reggelre teljesen kihűlt. Olyan volt, mint egy kis rongybaba.

Ekkor felvittem a házba és elkezdtem a felmelegítését. Magamhoz ölelve, majd a sparherdet hősugárzónak használva, végül meleg vizes palackkal sikerült is. Közben megkezdtem az etetést is, mivel az anyától sikerült lefejni egy keveset, plusz a fagyasztóban is volt eltéve kecsketejem. Cumisüvegből nem ment, kicsorgott a szájából, eltűnt a szopóreflexe is. Ekkor a legkisebb 5 ml-es fecskendőbe szívtam fel 1 ml és ezt is cseppenként adagoltam a szájába. Így kb. 20 ml-t bele tudtam tölteni. Végül odáig jutottunk, hogy már a cumisüvegből is megivott 50 ml. Eddigre már lábra is tudtam állítani, sőt nagy örömömre többször csurizott is, ami jó jel, mert akkor működnek a kis szervei.

Délután 14,00 körül felmelegedve, teli pocakkal vissza is vittem a mamájához, hogy nehogy elidegenedjenek egymástól. Estefelé pedig vittem neki még plusz tejet a már kiolvasztottból (ne vesszen kárba) és kétszerre majdnem meg is ette az egészet és utána szépen állt a lábain. Gondoltam az a kicsi se menjen veszendőbe, jöjjön egy harmadik kör. És ekkor nem tudom mi történt. Látszólag megitta, utána viszont összecsuklott. Elindultam vissza a házhoz, de közben megálltam és letettem, hogy megnézzem él-e még egyáltalán. Ekkor a szájába benézve két mogyorónyi gombócot találtam benne. Fogalmam sincs, mi lehetett az, de nekem úgy tűnik, hogy egyszerűen megfulladt. 

Szóval hiába küzdöttem érte egy fél napon keresztül, végül ezt a kicsikét elveszítettük. Ilyenkor persze marja az embert, hogy mit rontottam el, ha egyáltalán elrontottam valamit. Vagy, hogy tehettem-e volna érte még valamit. De ezen gyorsan túl kell tennem magam, hiszen ott van a többi állat, akikkel továbbra is törődni kell. 

Szerencsére Tejfölke két nap múlva helyre billentette a hangulatunkat és két csodaszép kicsivel ajándékozott meg minket. Itt alig pár perccel a második baba érkezése után. A mama kapott egy kis eneregiautánpótlást.

A jobboldali nagyobb érkezett először, a baloldali kicsit kisebb, de nem kevésbé szép gida. Mindketten fiúcskák. 

Tejfölnek ez a harmadik ellése és minden alkalommal két gidája lett. Viszont úgy tűnik, hogy ő ilyen egy gyerekes anya, mert csak egyet hajlandó etetni. Az első alkalommal el sem látta a gidáját, az szegény el is pusztult. Tavaly az elsőszülött, nagyobb gidát választotta, így Titike rám maradt. Akiből azóta ilyen csudaszép, aranyszínű kecskelány lett. 

Idén viszont a másodszülött kisebbet nézte ki magának. Mindkettőt szépen lemosdatta, viszont azóta a nagyobbikat nem hajlandó maga alá engedni és cumizni. Sőt arrébb fejeli és még bele is harapott, ha úgy ítélte meg, hogy túl közel ment hozzá. 

Íme a kis kitaszított. Nagyon cuki a négy fekete zoknijával és a helyes kis fekete pofijával. 

Azóta az a rendszer, hogy reggel-este az anyja alá teszem, miközben az a fejőállásban eszi az abrakot. Így az éppen rendelkezésre álló mennyiséget kicumizhatja. A harmadik naptól kezdve már jön ki a fejőálláshoz, ahogy meglát. Nagyon gyorsan megtanulta, hogy hogyan juthat a tejcsihez. 

Mivel Cilike gidája elpusztul, viszont van valamennyi teje (sajnos úgy tűnik az eladó nem mondott igazat a tejhozamával kapcsolatban), azt is a kis "árva" kapja meg. Ez azonban kevés neki, így beszereztünk némi borjútejport, amiből ebéd és vacsora időben kap egy kis mellétáplálást. 

Első egy-két alkalommal még kicsit ügyetlen volt és csak rágta a cumit, azóta viszont rájött, hogy ezt is szívni kell, mint a mami cicéjét. Azóta a 150 ml kb. 2 perc alatt szívja magába. 

Igaz, hogy kecskegidákról szól a bejegyzés, de ezt muszáj megmutatnom. Luca cica a fő istálló egerészünk így fogad reggelente. Olyan imádnivaló és a kis prémes hasát ilyenkor meg kell simogatni, ha már így felkínálta. A reggeli tejadagját várja, de most minden csepp a gidának kell, úgyhogy ő hoppon marad. 

Itt pedig vasárnap délután a kecskekarámban nyújtózott el egy kis napozásra, látszólag nem zavartatva magát a kecskék közelségétől. 

De azért résen volt, mert amint Tejföl közelebb lépett hozzá, mindjárt figyelő pozícióba vágta magát. 

Íme a mama és az ő kis kedvence. Ő is nagyon szép baba. Titikénél sötétebb, inkább barna, mint arany színű, és van egy helyes fehér folt a feje tetején és a farkincája végén. 

Bezzeg ő bármikor oda mehet az anyjához cumizni. 

Együtt a két tesó.

Leonárdó továbbra is nagy kedvencem, szinte minden alkalommal, ha leülök vagy leguggolok, odajön és megszeretget engem. Ami viszont számunkra is hihetetlen látvány volt, hogy az apjának is így kecskemódra hízeleg. És az apja elfogadja ezt a közeledést, nem reagál agresszívan. Olyan cukik voltak, tegnap már másodszor voltam tanúja egy olyen jelenetnek, amint összedörgölik a fejüket.

És végül jöjjenek a közös fotók a gazdikkal. Ez a kis cukiság a Pöttöm vagy Csöppem művésznevet kapta, abból kifolyólag, hogy egy éves létére alig valamivel nagyobb az ideig gidáknál. Nagyon kedves, bújós kis kecske, részben cumival lett ő is nevelve. Rendszeresen jön az emberhez egy kis simogatásért. 

Vasárnap délelőtti napsütésben én és a gidáim. 

Emberem és a nagyobbik gida meg persze Pöttöm, aki nagyon igényli a simit. 

Itt pedig már mindkét gidát sikerült az ölébe pakolnom. Persze közben a mama is felügyeli a csemetéket. 

A kicsi közelről. Imádom hallgatni, ahogy szuszog és persze olyan kis selymes a bundája és a kis pofija. 

Persze én is akartam közös fotót vele.

A két kis lovagom. Nem lehet kihagyni őket sem a szeretgetésből. 

Itt a jelenlegi cumis babámmal. Teljesen nyugodtan fekszik, ő már nem szalad el előlem, ha meg akarom fogni. A tesójával már megy a kergetőzés. 

Pöttöm ezúttal sem akart kimaradni, még jó hogy van két kezem, így egyszerre is tudom őket simizni.

 

Na, lassan megyek is mert eljött a déli etetés ideje. Össze kell készítenem a cumisüveget a kicsikémnek.

Januári-februári tevés-vevés idebent

 

Tudom, hogy sokak számára a január-február nem éppen a kedvenc hónap. Én viszont nagyon szeretem ezt az időszakot is, mivel ilyenkor szinte mindig magamtól ébredek, nem órára, amikor az uram épp az országutakat járja.  Hiszen télen nincs hova rohanni. A malackák is csak nyolc, fél kilenc környékén bújnak elő az ólakból. Na jó, azért a pipiket korábban engedem ki. De nálam az óra nélküli ébredés azt jelenti, hogy 7 -  1/4 8-körül magamtól simán felébredek. 

Előljáróban el kell mondanom, hogy idén februárban egy kihívás elé állítottuk magunkat. Mi ugyan havonta egyszer csinálunk nagybevásárlást, ami január elején meg is történt, úgy hogy az egyhavi adagokat vásároltuk meg. Viszont úgy döntöttünk, hogy februárban egyáltalán nem megyünk multi áruház közelébe, ami legalábbis az itthoni készleteket érinti. Ugyanis szerettem volna kicsit kisöpörni az elfekvő készleteket a kamrapolcról. Hónap elején voltunk a vásárcsarnokban, ahol azért pár kiló almát, diót, mandulát és zöldségfélének retket vásároltunk. Ezt leszámítva csak Gábor vásárolt magának a fuvarozás alatt néhány dolgot, mivel két hétre elegendő élelmiszert el sem tud pakolni egyszerre a kamionban.

Nyilván ezt azért tudjuk megtenni, mert amúgy alapból tele van egy kb. 200 literes fagyasztó mindenféle húsáruval és zöldségfélével. A padláson ott lóg kb. 30 pár kolbász. A kamrapolc tele lekvárral, savanyúsággal, befőttekkel és a pincében ott van pár láda krumpli és néhány sütőtök. De azért tejtermékeket és még sok minden egyebet mi is vásárolunk.

Visszatérve a benti dolgokra, mivel ilyenkor kint csak az állatok ellátása a feladat, ezért benti elfoglaltságokat találok ki magamnak. Szóval nem úgy kell elképzelni, hogy akkor egész nap a kanapén fetrengek. Nagyon szeretek például sütögetni.

Így januárban készült például egy gyönyörű fonott kalács.

Valamint egy szép kis tigriskenyér.

Februárban az elfekvő készletek felhasználása jegyében sütöttem egy gyümölcskenyeret, mivel a kamra polcról előkerült egy kandírozott narancs és papaya keverék, aminek kiváló felhasználási formája a gyümölcskenyér. Ezenkívül került még bele aszalt barack, aszalt szilva, mazsola, dió és némi darabolt étcsokoládé. 

Gluténmentes időszakomból megmaradt egy kis kenyérliszt keverék. Hogy ez se menjen veszendőbe, ebből készült egy kis cipó. Nem mondom, hogy valami fantasztikus a kulináris élvezete, de azért egy-két szeletenként lecsúszik. 

Receptgyűjteményemen találtam egy gyökérkenyér receptet, ránézésre olyan, mint egy cibatta. Gondoltam kipróbálom. Nem is kellett dagasztani, csak a lisztet, sót, szárított élesztőt és a vizet összekeverni, majd 24 órát állni hagyni. Utána megformáztam a kenyérkéket, majd még pár órát kelesztettem. Végül mehetett a sütőbe. Kicsit tömörek lettek a kenyérkék, elég belőlük 3-4 karika egy étkezésre. Nekem bejött.

Szerencsére a pipikéim két hét szünet után ismét elkezdtek tojni, így volt bőven alapanyagom a tésztagyártáshoz. Bolti tésztát most már egyáltalán nem használunk. Minden ételt megoldunk kocka, széles metélt, cérna metélt és lasagne tésztával. 

Itt éppen széles metélt készül. A tésztacsíkok már kinyújtva szikkadnak egy kicsit vágás előtt. 

Négy tojásból lesz kb. 3-4 adagnyi tészta. 

Kockatészta készletem.

Ez pedig itt az általunk szinte kizárólag húslevesbe használt cérnametélt. Habár van egy nagyon finom magyar édesség a vargabéles, amihez szintén cérnametéltet ír a recept. Lehet, hogy hamarosan ki is próbálom.

Februárban pedig el készült az idei év első szappan adagja. Ezúttal levendulavirággal és levendulaolajjal. 

Két nap szikkadás után kerültek ki a formából. A kockatömböt még szeletelni kellett. Most a mestergerendán szikkadnak még vagy 6 hétig, mielőtt használni lehet a szappanokat. 

Az egészségünk megőrzése céljából mi a megelőzésre helyezzük a hangsúlyt. Ezért van egy igen szép gyűjteményem mindenféle gyógyteákból és a betegségek kezelésére (ami hála a jó istennek nagyon ritkán fordul elő) először mindig házi praktikákhoz folyamodunk. 

Ezért is kaptam az alkalmon, amikor anyukám felajánlott egy indító készletet kombucha tea készítéséhez. Ez tulajdonképpen egy fermentált ital, aminek nagyon jó hatása van az egészségre. Az alábbi oldalról idemásolom az előnyeit. Akit érdekel az interneten utána nézhet részletesebben. 

https://www.novaforma.hu/kombucha-gomba/

A kombucha gomba lehetséges hatásai:

• Az immunrendszer erősítése
• Az energiaszint és vitalitás növelése
• Az ízületi fájdalmak csökkentése
• A szív- és érrendszer egészségének javítása
• Az emésztőrendszer támogatása
• Segíthet a máj egészségének megőrzésében
• Hangulatjavító

Bemutatom SCOBY-t. 

Igen, tudom. Nem valami vonzó a megjelenése.  A neve tulajdonképpen egy mozaikszó :„Symbiotic Culture Of Bacteria and Yeast” (szimbiotikus baktérium- és élesztőkultúra) rövidítése.

Tulajdonképpen cukros, erős feketeteába kell beletenni ezt a kis placsnit, majd szobahőmérsékleten 5-10 nap alatt csinál nekünk egy jó kis szénsavas üdítőitalt, miközben a cukor jelentős részét felfalja. Ez első két alkalommal kicsit tovább érleltem, mint kellett volna és tulajdonképpen gyártottam egy 1,5-2 liter ecetet. Mondjuk apránként én azt is eliszogattam. Most már az a taktikám, hogy inkább minden nap megkóstolom és amikor jónak találom már szűröm is le. 

Szerencsére a fentebb felsorolt előnyös hatások egyikével sincs problémánk, tehát nem gyógyítási, hanem megelőz céllal iszogatjuk. Mivel a maximális napi adagja max. 2 dl, ezért nem is nagyon tudunk ráunni. 

Itt éppen a következő adag érlelődik. 

Mostanában szintén sokat olvastam a kurkumáról, ami egy főleg távol-keleti ételekbe gyakran használt fűszer. A magyar konyha nem igen használja. 

Az AI szerinti legfőbb jótékony hatásai a szervezetre. 

• Erős gyulladáscsökkentő: A kurkumin segít a szervezet gyulladásos folyamatainak mérséklésében, különösen hatékony ízületi gyulladások, porckopás és bélgyulladások esetén.
• Emésztésjavító és májvédő: Serkenti az epe termelődését, ezáltal segíti a zsírok emésztését, csökkenti a puffadást és támogatja a máj méregtelenítő funkcióit
  .
Antioxidáns hatás: Megköti a szervezetben a káros szabadgyököket, lassítva az öregedési folyamatokat és csökkentve a krónikus betegségek kockázatát.
Ízületi fájdalmak csökkentése: Hatékonyan enyhítheti a hát-, térd- és derékfájást, reumás panaszokat.
Immunerősítő: Antibakteriális és vírusölő tulajdonságokkal rendelkezik, ami segíti az immunrendszer működését.
Szív- és érrendszeri támogatás: Támogathatja az egészséges vérzsírszintet és vérnyomást. 

Por formájában azonban nem annyira élvezetes, főleg, hogy a felszívódásához borsra és zsírra is szükség van. Találtam viszont egy jó kis receptet kurkuma pasztára. Amit el is készítettem. Ez látható a kis üvegben. A pasztát tejben feloldva kapjuk meg az aranytejet, ami egy nagyon kellemes, jóízű ital. Mivel téli időszakban állati eredetű tej nem áll rendelkezésre, csak bolti, ezért növényi tejet is készítettem hozzá. Méghozzá zabpehelyből. 

A zabtej készítése nagyon egyszerű 1 bögrényi pelyhet 2,5 bögrényi jó meleg vízben beáztatok egy fél órára. Majd turmixgépben pár percig turmixolom. Utána nagyon finom szűrőn vagy szitán átszűröm (a maradék pép jó zabkásába vagy süteménybe), ízesítem egy csipet sóval és egy kanál mézzel. Önmagában is nagyon finom. Mi most aranytejként fogyasztjuk 1-2 dl tejben feloldunk egy kiskanálnyi kurkuma pasztát. 

Ezenkívül január óta napi szinten készítünk un. "gyömbérshot"-ot. Ami úgy néz ki, hogy kifacsarunk egy narancsot, ebbe belereszelünk kb. 3 cm-nyi friss gyömbért. Megy hozzá még két kiskanálnyi méz és egy jó adag őrölt fahéj. Ez két adag, amit ebéd előtt étvágygerjesztőként felhajtunk. 

A fenti "óvintézkedések"-nek hála egyikünk sem volt még csak náthás sem, nemhogy beteg az elmúlt hónapokban. Szóval rajtunk nem igen gazdagodnak meg a gyógyszertárak. 

Ilyen boszorkánykonyhai tevékenységekkel telt tehát a január-február nagy része. Most viszont már nyakunkon a március. Már csak pár napot kell aludni és hát az időjárás is azt sugallja, hogy a tél visszavonulóban van. Az elkövetkező napokban szép napos, enyhe időjárásban lesz részünk. Lassan a zöld ujjaim is el kezdenek bizseregni. 

Februári tevés-vevés odakint

Február ugye nem a szabadtéri tevékenységek időszaka. Mi azonban nem tehettük meg, hogy bent ücsörgünk a  kanapén. Több okból is kifolyólag. Egyrészt kifogytunk a tűzifából, másrészt az állatok körül is akadtak tennivalók.

Így a hónap első hetében emberem rövid, egy hetes itthon tartózkodás alatt sikerült a tűzifakészleteket feltölteni. Három délután egy-egy pótkocsinyi fát hoztunk ki az erdőből. Ehhez a készlethez egyetlen egészséges fának sem kellett meghalnia. 

Először a patak parti égeresbe néztünk le és mindjárt kiszúrtuk ezt a fát, ugyan még nem volt teljesen kiszáradva, de látszik, hogy már nem is volt egészséges, különben a harkály vagy valami más nem fúrja szinte keresztbe a törzsét. 

Ezen az egy fán kívül csak már kidőlt, vagy lábon száradt fákat vágtunk ki és daraboltunk fel. Ilyen lábon száradt akácfa akadt néhány az egykori kecske, jelenleg malacbirodalomban. A két fekete fejű mostanában kimenőt engedélyez magának. Így ők kívülről követték az eseményeket.

Itt eredetileg volt vagy négy-öt akácfa. Amit védelem hiányában a kecskék pár év alatt leamortizáltak. Most került sor az utolsó kivágására is. Így már csak a tuskók árulkodnak az egykor szép, árnyat adó fákról. 

A fa kidöntése közben a karám egyik oldala is megadta magát. De, ha minden jól megy már csak kb. 6-7 hónapot kell a malacoknak itt kihúzniuk. Utána úgyis minden elbontásra kerül ezen a részen, ha megépül az új malacbirodalom.

Mielőtt neki álltam volna felpakolni a kocsira az összedarabolt tűzifát ezt a kis filmecskét sikerült rögzítenem. Jól hallhatóan csammognak a malacok. De mit is? Eszik a száraz rőzsét? Hát nem. A kiszáradt fákon volt még néhány friss hajtás, azokat falatozták be a kis élelemes turcsi orrúak.

Ezt a mennyiséget az egykori kecskebirodalomból hoztuk ki. A száraz gallyak kiválóak a sparherd táplálására, pillanatok alatt megfő az étel, ha rőzsét használunk.

A kuglikat azért felhasogatta a gazda a könnyebb kezelhetőség és begyújtás végett.

Ennyit sikerült felhalmoznunk három délután alatt. Ez alkalmanként kb. 1,5-2 órás szabadidős tevékenységet jelentett.

Általános takarításra is sor került valamennyi állatfajtánál. A gazda az  istállónál kezdett. A korábbi bálákból visszamaradt szélek, amit a kecskék nem ettek volna meg kicsit felhalmozódtak. Vagy 6 pótkocsival szedett fel a gazda és hordott le az erdőbe. Az istállóban is kicsit felhalmozódott az alom, de teljes takarítás ilyenkor télen még nem aktuális, mert a mélyalom alulról melegíti a jószágokat. Viszont valamennyit muszáj volt leszedni róla, mert már nagyon magas volt. Innen két kocsinyi trágyát hozott fel a kert melletti trágyadombhoz.

Ezenkívül a szénatároló boxba betermeltünk egy komplett szénabálát. És még egyet odakészítettünk, hogy szükség esetén én is fel tudjam tölteni a boxot, ha az előző elfogyna. Mióta a malacok is rendszeresen kapnak szénát azért 2-3 hétnél nem tart tovább egy bála. 

Luca cica mindjárt megtalálta  a kényelmes megfigyelő pontot. Olyan kis duci lett  mostanában, hogy decemberben azt hittem vemhes a drágám, de mivel a kiscicák azóta sem bújtak elő, így rá kellett jönnöm, hogy csak jóltáplált a cicukánk. Ő a fő-fő istálló macska, egy cincogi sincs biztonságban tőle. 😂😂😂

A széna útja a szénabálától a trágyadombig tart. A kecskék megkapják a friss szénát, amiből ők igen sokat lepazarolnak. Tévhit, hogy a kecske bármit megeszik, nagyon válogatós népség. Ami nem ízlik neki azt leszórja a földre és onnan már nem is igen eszi meg. 

Reggelente azzal kezdünk, hogy a box mellől kihúzzuk a lepazarolt szénát. Ez azután megy fel a malacoknak friss szénával is kiegészítve. A malacok ugyanis kevésbé finnyásak, ők még a kecskék által leszórt szénát átválogatják és kieszik belőle a nekik tetsző dolgokat. Mivel ezt az ólba szórjuk, a maradék automatikusan alomként működik tovább. Az elhasználódott almot pedig felhasználhatjuk még a malac wc-k takarására.

Itt van például a lányok WC sarka a karám egyik csücskében.

Ezt minden etetésnél megszórjuk egy kis alomszénával, így mindig ugyan ott végzik el a dolgukat. Ugyanis bármily meglepő, de a malac sem szeret a saját végtermékében dagonyázni. Ha nincs letakarva mindig mennek arrébb és végül az egész karám be lenne terítve kakával.

Mivel ennek takarítása igen kemény fizikai munka. A gazda legutóbb is két pótkocsinyi trágyát hordott ki innen. Ezért én csak takargatok két hétig, majd amikor ő megjön a kamionozásból kitakarítja a malacok helyét. És kezdődik minden elölről. Most sem volt ez másként. Úgyhogy az istálló mellett a malacoknál is volt egy kis ganézás.

És természetesen a pipiól is sorra került.  Így vált teljessé a kör. 

Néhány javítás is aktuálissá vált. A bakkecskénk szétfejelte a box oldalát, amikor azt látta, hogy az "Ő" reggelizőhelyén valaki más tartózkodik. (Kis picur kecskénket kénytelen voltam pár napra bezárni, mert megfostosodott a sok fűtől.)

Így sikerült orvosolni a helyzetet. 

A pipi ovit még tavaly ősszel rongálta meg egy otthonról elszökött kankutya. Ide zártam be Borókát és Málnát, amikor el kellett mennem. Sajnos mire megjöttem a kutya szétbontotta a csibedrótot és bepréselte magát deszkák között. 

 A pipibirodalomnál eszközölt javításokról már a korábbi bejegyzésben beszámoltam. 

Ebben az egy hétben folytattunk némi "régészeti" feltárást is. Ugyanis ebben az évben szeretnénk végre minden elkezdett projektet befejezni. Ezek egyike lenne a garázs. Aminek ugye az alapja már elkészült 2015 nyarán még a ház építkezés megkezdése előtt. Sajnos azóta mindig akadt fontosabb dolog. Most viszont mivel ez száraz építés, ami nem kíván magas hőmérsékletet, ezzel tudnánk kezdeni az idei munkálatokat. 

Ehhez viszont fel kellett tárnunk az alapokat, mert már nem emlékeztünk a pontos méretekre, illetve csak nagyjából. Az meg kevés a faanyag megrendeléséhez. Egyelőre csak a méretvételhez szükséges takarítás történt meg. A teljes lepucolás majd az építkezés megkezdése előtt lesz aktuális. Így viszont már meg tudjuk rendelni a szükséges anyagokat. 

A jó hír még az is, hogy 11 évvel ezelőtt jó munkát végeztünk, mert a beton teljesen épp volt a rajta képződött takaró alatt, nem kezdett el porlani az időjárási viszontagságok ellenére sem. 

Időközben a januári vágás során sózóba tett két sonkácska és csülköcske megérett a füstölésre. Ahhoz azonban, hogy odakerüljenek vissza kellett hozni az üstöt+üstházat az istállóból. Ugyanis előbb lobogó vízben át kell öblíteni a húsokat, majd sor került egy kis langyos vizes áztatásra is, hogy ne legyenek túl sósak. Majd végül fel került a füstre egy napot szikkadni, hogy leszáradjanak. Utána lehetett csak begyújtani a füstöt. Most pénteken megkapták a hatodik füstöt is, így késznek nyilvánítottuk a terméket. Most már csak egy kis érésre van szükségük húsvétig.

Ennyi sikerült ez alatt a szűk hét alatt, amibe még belefért egy szabad nap és egy pihenő nap is, mivel emberemnek 3-ra volt kontroll időpontja a fogdokinál a decemberi szájsebészeti beavatkozás után. Szerencsére minden rendben van. Mivel ez miatt Pécsre kellett menni, erre rászerveztem egy gyógymasszázst és egy csontkovács kezelést is. A csontkovács viszont  úgy megtekergette, ropogtatta az én drága páromat, hogy másnap közölte, ő ma pihenőnapot vesz ki, mert minden porcikája fáj. És mivel a ganézásnak kellett volna neki állni, ezt ő nem tudta bevállalni. Érdekes, hogy bár rendszeresen járunk hozzá nekem még sohasem volt másnap semmilyen fájdalmam.

Így tulajdonképpen a fenti mindenféle elvégzésére maradt a hétfő, csütörtök, péntek és a szombat délelőtt. Tehát gyakorlatilag 3,5 napot tudtunk dolgozni. Ahhoz képest szerintem igen sok mindent elvégeztünk, ami elégedettséggel töltötte el kicsiny munkamániás, maximalista szívemet. (Mivel már sokat fejlődtem a magammal és másokkal szembeni elvárások terén hahaha! Lassan megtanulom, hogy lehet és kell is pihenni és nem kell beleszakadni a munkába. Úgyis megvár.)