Őszi elfoglaltságaim Málnáskertben

 

Az úgy van, hogy mikor az uram Európa útjait rója, én akkor sem unatkozom itthon. Szoktam magamnak készíteni egy kéthetes tervet, amit azután apránként próbálok szépen megvalósítani. A napirendem nyilván az állatok köré szerveződik. Reggel velük kezdek, ellátom a több, mint ötven jószágot étellel, itallal, pipi ólat takarítok, kiganézok a malacoknál heti rendszerességgel. Vitaminozok, féreghajtok időközönként. Este pedig ismét következik az etetés, bezárás.

Ezt az etapot paradicsombefőzéssel kezdtem, ugyanis egy kedves szomszéd, akinek már elege lett belőle megajándékozott egy vödörnyi paradicsommal. Mivel darabolt paradicsomból már van vagy 20 üvegnyi és lecsót is tettem el bőven, ezúttal paradicsomlé eltevésére készültem. Egyik nap megtörténtek az előkészületek: mosás, darabolás, felfőzés. Majd másnap jöhetett a passzírozás.

Itt már üvegekben a piros lé. Hiába van elektromos passzírozóm, azért ez elég macerás mutatvány. Eltömődik, belemegy a mag, fröcsög stb. stb. Szóval nem véletlen, hogy nem túl gyakran vállalkoztam eddig erre a feladatra.

Idén annyi könnyítés volt, hogy az átpasszírozott levet már nem főztem fel még egyszer, hanem mindjárt ment az üvegekbe és utána bement az automatába és 85 fokon 30 percig dunsztolódott. Utána a gépben hagytam kihűlni és úgy mehetett a kamrapolcra.

A kertben is akadt  még betakarítani való. Egyik nap a tököcskéket gyűjtöttem be, mivel egyik reggel fagy volt nálunk, így a növények el is fagytak. Szerencsére a tököknek nem lett bajuk mert erre készülvén szalmával le voltak takarva. Most egyelőre a tornácon éregetnek még.

A gyökérzöldséget ameddig lehet én a földben tárolom, de a februári vetésű fehérrépákat most már kiszedtem, mert nem akartam, hogy már tovább öregedjenek. Lett is egy ládányi, sajnos a répa ebből az etapból már elfogyott, de van még két későbbi vetésű adag, abból még azért tudok főzni egy darabig. 

A céklákat már korábban betakarítottam, eddig a pincében vártak a további felhasználásra és végül savanyúság készült belőle. Nem tudom, miért, de a krumplihoz hasonlóan rücskös volt a héjuk, ezért nem mertem sokáig tárolni őket. Itt is részekre osztottam a munkát. Egyik nap csak megfőztem,  egy jó nagy fazéknyi lett belőle. Majd másnap jöhetett a szeletelés, a felöntőlé elkészítése. Majd mehetett a dunsztba.

Jó két napba tellett, mire teljesen kihűlt és a 6 üvegnyi savanyúság mehetett a kamrába. Nem tudom ti hogy vagytok vele én a rakott krumplihoz nem tudok jobb savanyúságot elképzelni a céklánál.

A gombaszezon még nem indult be teljesen. Sajnos túl nagy a szárazság és még meleg is van a gombáknak. Viszont az akácosban már találtam néhányat, ami pont kapóra jött, mert az egyik kedvenc sütőtökös ételem (sütőtökös rizottó) elkészítésére készülődtem, amikor este belém hasított, hogy de hát ahhoz szárított gombára is szükség lenne. Az ugyan már elfogyott tavalyról, de gondoltam megnézem hátha már találok frisset és úgy is lett. Jelentem a frissel is nagyon finom lett. 

Terveim között szerepelt még a fagyasztóban lévő helyek felszabadítása, amit többek között az ott csücsülő 3 kiló füge feldolgozása segítene elő. Így hát idén is neki fogtam a már évek óta bevált fűszeres fügelekvár készítésének. A hagyományos lekvárhoz képest, ami ugye gyümölcsből és cukorból áll, az én lekváromba kerül reszelt citromhéj+leve, fahéj, vanília örlemény és csillagánizs is. Ettől lesz istenien finom, különleges íze. Ezúttal 10 üveggel sikerült legyártanom.

A hűtőt átnézve találtam néhány régóta elfekvő maradékot, úgymint egy adag kandírozott narancshéjat, aszalt szilva likőrből visszamaradt alkoholba áztatott aszaltszilva. És hát gombhoz a kabátot módon, gondoltam, hogy akkor lehetne készíteni egy kis gyümölcskenyeret. Találtam is egy nagyon jó receptet, ami puha maradt és a fentieken kívül került még bele aszalt barack, áfonya, dió, mazsola és egy kis étcsoki is. Ilyenkor több adaggal lefagyasztok, hogy későbbi kávézásokhoz legyen mit elővenni és persze, hogy Gábor is meg tudja kóstolni, amikor hazatér a kamionozásból. 

A kertben még mindig volt mit betakarítani a tökön és a zöldségen kívül. Múlt hét szombaton megnéztem, hogy mi lapul a már szintén elfagyott batátanövények alatt. Hát komolyan mondom, majdnem elsírtam magam örömömben, mikor megláttam, hogy mekkora gumókat sikerül idén termesztenem. Ez itt egy bokor alól jött ki. Nem akartam hinni a szememnek. Tavaly össz-vissz lett vagy 5-6 éppkézlább gumó a 4-5 bokorból. Most meg van egy ládányi édesburgonyánk. 

A három növendék baromfi is végleg felköltözött a pipiudvarba. Most már elég nagyoknak ítéltem őket, hogy össze lehessen ereszteni a nagyokkal és szegények már hetek óta csak a pipi oviban lehettek. 

Eleinte még külön zárva ettek, mert a nagyok nem engedték volna az etetőkhöz őket, de pár nap alatt összeszoktak és már együtt esznek a többiekkel. Itt újra szabadok lehetnek, mert a legújabb rendszer szerint reggel és délután is az elkerített részről kiengedem őket 2-3 órára, így zöldet is tudnak csipegetni és bőven van lehetőség kapirgálni is. És ennyi idő alatt nem mennek le az erdőbe, csak itt a ház közvetlen környékén sertepertélnek, így minimális a veszélye, hogy a róka elkapja őket. 

Malvinka épp munka közben. Rájött a családalapítási szándék. Tettem is egy kísérletet, hogy esetleg kikelti a tojásokat, de odalett a lelkesedése, amint külön lett rakva, úgyhogy pár nap után nem is erőlködtem tovább, végül is már túl hideg lenne a kicsiknek, ha ki is kelnének. Hét tojásom bánta, ami malackajába lett bekeverve.

Mivel tojás van bőven, a kockatésztából meg kifogytunk, neki is álltam egy adag tészta begyúrásának. 

Ez kicsit időigényesebb, mintha géppel vágnám a tésztát, de ezt a mennyiséget kb. 15 perc alatt felszabdaltam. Most még a terítőn szárad, azután mehet a dobozba. Az emberem már nagyon rá van készülve a káposztás tésztára. 

A fagyasztóból kikerült még több, mint 3 kiló galagonyabogyó is, aminek a gyűjtéséről már korábban beszámoltam. Jó pár éve volt már, hogy utoljára készíteni tudtam. Akkor a gyümölcscentrifugával passzíroztam át, most viszont azt vettem észre, hogy nem akar jönni a sűrűje és mikor szétszedtem a gépet, láttam, hogy a java bemegy az oldal tartályba és nem igen adja ki a lényeget. Na, ekkor előkerült egy sima mezei szűrő és jöhetett a kézzel átpasszírozás. Ekkor derült ki, hogy hiba volt elővenni mind a két zacskónyit egyszerre. Elvoltam egy darabig mire mind a háromkilónyi bogyóból kinyertem a sűrű pürét, ami a lekvárhoz kellett. Viszont a receptben megadott 30 dkg, helyett mindössze 15 dkg-nyi cukrot adtam csak hozzá és így is isteni finom ízel lett. A fügéhez hasonlóan ebből a csodalekvárból (szíverősítő) is lett 10 üveggel. 

És még mindig nincs vége a két hétnek. Bár a színén nem látszik ez bizony levendulaszörp. Szárított levendulából készült. Tegnap leáztattam és ma felfőztem, azután ez is bekerült a befőzőautomatába. Most le is teszteltem, kereshetek egy másik receptet, mert nem elég ízes, csak nagyon halványan lehet érezni rajta a levendulát. Hát mindegy, először csináltam. Ez a recept nem jött be, kísérletezek tovább. 

Az alig két hétbe a fentieken kívül még belefért, hogy  háromszor egy-egy guriga kecskesajtot is készítsek. Ma a levendulaszörp mellett sütöttem két kisebb fonottkalácsot. A hónapok óta lejavított kályhát egyszer teljesen átfestettem, plusz még egyszer a javításokat. Valamint az egész lakást átnézve mindenhol lefestettem a különféle falon keletkezett foltokat, így most a háznak is lett egy frissen festett érzete.

Hát így telt az elmúlt két hetem és igaz, hogy délutánonként kicsit elfáradtam, de mindig olyan jól eső érzés, a nap végén, hogy megint alkottam valamit. 

A végére azért jöjjön egy cicás kép. 

Az hogy eljött az ősz abból is látszik, hogy a cicák már elkezdtek napközben is bekéredzkedni. Itt pont a csapat fele szunyókált éppen csak Sütikét már felzavartam a fényképezéssel.