Telik a kamra

 

Eljött az ősz és a kerti munkák még mindig tartanak. Folyamatosan megy a betakarítás és a télre való felkészülés. 

Ugyan a kert ezen része nem étkezési célokat szolgál, mivel itt a tavasszal elvermelt nagyjából 1.500 db különböző facsemete várja az erdőbe való kiültetést. Nagyon jól átvészelték a kánikulát, ahogy látjátok szép lombosak. Majd valamikor novemberben, amikor már lehullajtották a leveleket ki lehet ültetni őket az erdőbe. 

Na, de akkor jöjjön a lényeg. Mivel telik a kamra?

Én még életemben nem láttam ekkora cukkini növényt, a jó trágyás föld és  a bőséges locsolás eredménye. 

Igaz, hogy elég későn kezdett el teremni, de többször ettünk frissen belőle és jutott bőven a fagyasztóba reszelt cukkini és rántani való panírozott cukkini formájában. 

A képen látható gigantikus példány valahogy megbújt a levelek alatt. Igaz, hogy már kicsit kemény volt a héja, de azért 4 csomag reszelt cukkini ment a fagyasztóba, amiből cukkini fasírtot szoktam csinálni édesburgonya pürével. Az egyik kedvenc vegetáriánus ételem. A kicsiből pont az fog készülni.

Burjánzik a petrezselyem. Alatta persze ott a gyökér is. Folyamatosan fogyasztjuk különböző levesekbe a gyökeret és a zöldet is, és a  zöldjéből fagyasztóba is eltároltam már vagy két zacskóval. Én folyamatosan vetem a gyökérzöldségeket. Most is van vagy négy korosztály a kertben. Remélem kitart nagyjából a tél alatt. Valamennyi répám is van még, de az nem sikerült olyan jól. 

Az egy szem rebarbarám is szépen termett az idén. Bár küzdöttem a csigákkal és a poloskákkal, akik előszeretettel rágcsálták. Az idei nyár slágere az epres-rebarbarás morzsapite volt vanília fagyival. De sikerült elrakni pár üveg lekvárt is, ami joghurttal isteni finom.

A paradicsomokkal idén sem volt szerencsém. Hiába a rengeteg termés rajta, mind tiszta zöld volt nagyon sokáig. Augusztusban kezdtem el szedni az első példányokat.  Így enni azért tudtunk paradicsomot, de eltevésre nem igen kellett gondolni. Most meg már megint megtalálták a hernyók és persze poloskákból sincs hiány. 

Így, ami éppen elkezd pirosodni, már szedem is le és külön érlelem, hátha ebből lesz valami.

A napraforgóim már megint nem ismernek mértéket. Ilyen gigantikus kb. 3 méteres példányok nőttek idén is. Sokan nem is bírtak megállni a lábukon, hanem szépen eldölöngéltek. 

A héten végül be is takarítottam a termést. Csak a nagyobb fejeket vágtam le, a szárakat levelestül és kistányérostúl a malacok megkapták délutáni nasinak.

Az összesen öt darab különböző fajta sütőtök szana-széjjel futott a világban. Ezek is nagyon nehezen indultak be, de azért egy 10-11 darab lesz rajtuk. Köztük jó néhány szép méretes, úgyhogy a téli sütőtök fogyasztásunk biztosítva van. 

Az idei  legnagyobb sütőtök. Legalább 5-6 kilóra saccolom.

Ez pedig az egyik cuki kis hokkaido tököcském, egy leveskére talán elég lesz. De ebből még van egy pár darab.

A hagyma termés a tavalyi évhez hasonlóan idén is jól sikerült. Úgy hogy június közepe óta már igen jelentős mennyiséget elhasználtunk a főzéshez - különösen a sok kakaspörkölt alá kellett jelentős mennyiség -, ezt a három ládányit tároltam be a padlásra. 

Idén szeptemberben azután izzott a galagonya. Nem tudom mikor láttam ezen a bokron ennyi termést. De a birtokon lévő többi bokor is messziről piroslott. 

Végre sikerült időt is szakítani rá, hogy szedjek belőle egy tisztességes adagot. A galagonya szüret és feldolgozás bizony időigényes munka. Egy kosárnyit megszedni, úgy, hogy így tele van levelekkel minimum fél órába telt. 

Ezt a mennyiséget megtisztítani pedig jó 1,5 óra munkára van szükség. Ezt kétszer tudtam megismételni, így most bő három kilónyi galagonya várja a fagyasztóban, hogy lekvár legyen belőle valamikor. A galagonya egyébként bizonyítottan szíverősítő, csökkenti a magas vérnyomást és a koleszterin szintet. És ráadásul még nagyon finom is. Úgyhogy megéri a pepecselős munkát.

Na, ilyen az amikor vaddisznó jár a kertedben.

Na jó, csak vicceltem. Szerencsére a villanypásztor teszi a dolgát. Mindössze én álltam neki felszedni a krumplit és mivel kicsit már elkéstem vele és a föld feletti részek már nem igen látszottak az árván kelt krumpliknál, kénytelen voltam feltúrni az egész kertrészletet, hogy megtaláljam a zsákmányt.

Természetesen a vettet sorokban szépen megtaláltam a termést, még ha a növény már nem is nagyon látszott. 

Válogatás után ez a négy láda krumpli kerül majd le a pincébe. Nekünk ez bőven elég lesz a következő szezonig. Ráadásul még a malackáknak is maradt egy teli vödörrel, amit majd megfőzve kapnak meg valamelyik nap desszertnek.

Eddigi életem legfinomabb csemegekukoricáját sikerült termesztenem az idén. Ettük frissen és került a fagyasztóba is egy zacskóval, valamint helytakarékossági okokból befőzőautomatával készítettem egy pár üveg konzervet is. Majd még elválik, hogy ez hogyan sikerült. 

Az idei uborkatermés is jól sikerült. Húsz üvegnyi csemege uborka került a kamrapolcra. Ezenkívül jó pár adag kígyóuborka legyalulva a fagyasztóban pihenget, hogy télen is ehessünk uborkasalátát. 

Darabolt paradicsomból is lett vagy húsz üvegnyi plusz sikerült pár üveg lecsót is eltenni saját paprikából, a paradicsom anyukám kertjéből érkezett. És talán tudok még eltenni 2-3 üveg lecsót, mert még van valamennyi paprika kint a kertben, ha hozzáérnek a paradicsomok az asztalon, akkor jövő héten el is tudom készíteni. 

Aki gyakorlott kertész az tudja, hogy mindig lehetne jobb a termés és szebb a kert. De az is igaz, hogy a kertészkedés egy folyamatos küzdelem: a gyomokkal, a szárazsággal, a hirtelen túl sok esővel, csigákkal, bogarakkal és a mindenféle növénybetegségekkel. Olyan sosem lesz, hogy elégedetten hátra dőlsz, hogy most minden tökéletes. Mindig annak örülünk, ami sikerül és egy biztos nem fogunk éhezni a télen.