Mivel több, mint két hónapja volt utoljára állatos beszámoló és azóta sok minden történt az állatudvarban, gondoltam készítek megint egy kis beszámolót az állatkáinkról.
Július második felében már kiengedtük a kotlóst a kicsikkel és pár hétig még együtt kapirgált a kiscsalád az istálló körül. A sok kakas azonban hamar megtalálta a mamát és elkezdték csoportosan zaklatni, így végül a kotlóst visszaköltöztettük a többi tyúkhoz.
A kicsik még egy darabig maradtak kint és szabadon jöttek-mentek napközben és csak esténként zártuk be őket. Egészen addig, míg egyszer csak az egyik kis kendermagost holtan találtuk az istálló mögött. Nem tudjuk mi történt vele, volt ugyan rágásnyom az oldalán, de minimális. Lehet, hogy előbb elpusztult és utána rágta meg valami, mert ha egy ragadozó elkapja akár macska, akár róka nem hiszem, hogy majdnem teljesen ott hagyja.
Mindenesetre azóta a kicsik visszakerültek a pipioviba, nem akarok tovább kockáztatni. Még talán pár hétig maradnak, azután mehetnek ők is fel a többiekhez.
Július közepén még egy tucat kakas szaladgált az istálló körül, azóta igencsak megcsappant a számuk. Augusztus 20-án anyukámmal vágtunk le 4 darabot, amit gyümölcsért cserébe meg is kapott. Rákövetkező héten meg Gáborral vágtunk le 4 darabot. Így az istállónál maradt egy szem kakaska és egy húshibrid tyúkocska. Most élik a mézesheteiket nyugalomban, békében. Naponta kapnak pár marék darát, reggelente már jönnek a műhely ajtóhoz, mert ott szoktak kapni. Azután egész nap szabadon kóricálhatnak, kapirgálhatnak.
Este pedig szépen bevonulnak az istállóba és felülnek a karám tetejére és ott töltik az éjszakát.
Kecske fronton sajnos több szomorú esemény is történt a nyár folyamán. Sajnos az idei szezonban összesen 4 kecskét veszítettünk el. Még júniusban elveszítettünk egy gidát, aki hasmenés után nem tudott helyre jönni.
Majd júliusban egyik reggel, teljesen váratlanul holtan találtam Blackyt, úgy, hogy előző nap este még semmit nem láttam rajta. Mai napig rejtély, hogy mi történhetett vele 12 óra leforgása alatt, ami megölte.
Ami még ennél is szomorúbb, hogy Lulut, az egyik anyakecskét is elveszítettük. Ő és egy tavalyi kis ürü szintén elkapott valami hasmenést okozó nyavalyát. Mindkettő széna-víz diétára lett fogva, a kis ürüt egy reggel szintén holtan találtuk. Luluról viszont pár nap alatt lement a hasmenés és szépen elkezdett kecskékhez valóan bogyózni. Étvágya is volt és evett rendesen, viszont egyre csak soványodott. Végül már felállni sem bírt.
Amikor azután Majára is rájött a hígfosás, végül kihívtuk az állatorvost. (Akikben korábban igen megrendült a bizalmunk, mivel vagy egyáltalán nem értenek a kis kérődzőkhöz és ezt meg is mondják, vagy nem tudják a megfelelő gyógymódot.) Mindegy most már úgy voltam vele, hogy tegyük meg, amit meg lehet tenni. Jöjjön az állatorvos.
Mindjárt kapott is vagy négy féle szurit, amitől már másnapra jobban lett. Visszajött az étvágya és elkezdett enni. Persze még mindig nagyon sovány, remélem mire jön a tél azért összeszedi magát.
Hogy tudományosan csináljuk a dolgot, bélsár mintát kellett gyűjtenünk a dokinak, aki laborban megvizsgálat és háromféle férget is talált benne. Így komplett féreghajtást kellett végezni az egész állományon, habár a többiek teljesen jól néztek ki és semmiféle tünetet nem mutattak. Két egymást követő nap is kaptak féreghajtót, majd egy hónap múlva újból meg kell ismételni a procedúrát.
Így tehát jelenleg 10 főre apadt az állomány.
Cilike megörökölte Lulu kék nyakörvét. Ő esténként az istálló nyitott részében tárolt egyik szénabálán ejtőzik és komótosan falatozik, amíg meg nem érkezünk az esti etetés miatt. Nagyon laza a csajszi, ahogy ott fekszik és időnként kitép maga alól egy-egy szénacsomót és elkezdi csócsálni.
Tejföl, Titike mamája épp fejés előtt, miközben a kislánya folyamatosan zaklatja, mert ő is szeretne a szemes takarmányból részesülni.
Miután végzek a fejéssel a két legkisebbet is felrakom a fejőállásra, hogy kapjanak egy kis nasit. Persze nem egyszerre. Itt csak azt akartam szemléltetni, hogy a Titike már túlnőtte a kis fekete bakot.
Most ez a kis Törpike a társaság legapróbbja. Titi bátyja minimum háromszor ekkora súlyban, holott csak két nap van közöttük.
Szinte folyamatosan eszik a kis szentem és esténkén akkora pocakkal jön be, mintha lenyelt volna egy kisebb sárgadinnyét. Kíváncsi vagyok, hogy lesz-e belőle normális méretű kecske vagy megreked egy kisebb méretben.
Jelenleg nem sokkal nagyobb, mint az egyik kandúr cicánk, pedig ma-holnap már fél éves lesz.
Cicákra átugorva. Reggelente mindig van egy-két éhenkórász, aki potya tejre vágyik. A féreghajtás miatt volt egy hét, amikor emberi fogyasztásra nem volt alkalmas a tej. Így akkor kaptak bőségesen, persze a nagyja azért a malacoknak jutott. Itt Luca és Schwarzika lefetyeli éppen a fehér nedűt.
Gáborka továbbra is gyönyörűen néz ki. Most már lassan egy éve van nálunk és a folyamatos szelídítés hatására most már hagyja magát megsimogatni és vakargatni. Az udvarlási folyamat már augusztus közepén elkezdődött. Talán már le is rendezte mindhárom lányt.
A tavalyról megmaradt két ürü: a szarvalt Leonardo, a kis kedvencem, de a másik is nagyon kis kezes és bújós.
A másik két ideig gida: balra az óriásbébi, jobbra maja kisfia.
Tejföl reggeli után, kérődzés közben. Jópofák olyankor, mintha rágóznának.
Így most az összes kecske bemutatkozott.
Fenti baromfiudvarban még mindig Karcsika az úr. Ezt ki is hangsúlyozza a magasságával. A jobb szélen a fehér kakasnak majd hamarosan eljön az ideje, mert a 15 tyúkra elég lesz egy kakas. Így talán nem lesznek a tyúkok úgy leamortizálva, mint tavaly.
Sajnos most már ők is csak zárt helyen lehetnek, miután augusztus végén az egyik legszebb tyúkunkat, az egy szem kendermagost az erdőben elkapta egy rókafi. Azért gondoljuk, hogy az, mert csak meg lett rágva kicsit az oldala, de nem vitte el. De az is lehet, hogy meg lett zavarva vadászat közben és azért hagyta ott.
Viszont tojásfronton beindultak az ideiek is. Múlt héten már 69 darab tojást szedtem össze a lányok alól. Úgyhogy tojás Kánaán van most nálunk. Jöhet minden sok tojásos étel, és még így is marad bőven felesleg.
Kancsikánk a folyamatos extra kajáztatásnak hála már nem úgy néz kis, mint akit halálra akarnak éheztetni. Még mindig szedhetne magára, de most már igazi Malacpapa formája van. Bár mostanában nem tervezünk kismalacokat. Mivel sem a tavaly augsztusi, sem az idei márciusi malacokat nem sikerült eladni. Így bizony kicsit felszaporodott a létszám. Jelenleg összesen 20 vietnámi csüngőhasúról kell gondoskodnunk. Ami takarmányozás szempontjából jelentős mennyiség.
Így azután a takrmányt kiegészítjük mindenféle zöldhulladékkal, némi friss zölddel, akáclevelekkel és most már ősz lévén a konyhakertből is jön ki mindenféle zöldség: hullott paradicsom, óriás uborka, sóska levél, kukorica szár. Így többször akad némi nyammognivaló. Itt épp kukorica parti után van a banda.
Itt pedig már az esti vacsorára gyűlik a társaság. És ez még csak a fiú szekció.
A lánycsapat is jól van. Bár a kis piszkok a múltkor megint kiszöktek és a tyúkoknál garázdálkodtak. Lefeszegettek egy deszkát és kibújtak a résen. Erre én bedrótoztam, erre ők szétfeszegették a drótot és megint kibújtak, erre én egy korábban leszerelt karámajtót drótoztam a nyílás elé. Na, azóta megint nem tudnak kijönni.
Tényleg nagy szükség van egy jól megépített, szökésmentes karámnak, de arra még várni kell egy darabig.
Cicafronton azt hiszem tényleg elértük a maximális létszámot, az idei másik kisfiú. Marcika ugyanis végül senkinek sem kellett. Most ősszel-télen még őt és a két lánycicát ivartalanítjuk és így jövő évtől nem lesz nálunk kiscica. A jelenlévő csapat pedig remélem jó sokáig része lesz Málnáskert és a mi életünknek.
Ime Marcika, aki egy kis hisztipók, amikor a hasáról van szó. Olyan panaszosan tud nyarvogni, mintha már egy hete nem kapott volna semmit a kis pocakjába.
Na ettől, meg besírtam. Miki, Süti, a mamája és Őmarcisága nagy kényelemben. Hanyatt dobva, mancsok szétcsapva.
Imádom azt a kis prémes pocakjukat simogatni. Amiből mindig akad, mert hol ez, hol amaz dobja hanyatt magát egy kis simogatásért.
Végül pedig jöjjön a két kutyahölgy, akik az "Ül" parancsszóra vigyázülésbe vágták magukat. Málna még a száját nyalogatja az esti vacsi után. Nyáron átesett ismét egy fodrászoláson és fürdetésen, így most igen konszolidált a kinézetet. Boróka pedig teljesen bundát váltott, így most olyan kis rövid a szőre.
Így vagyunk tehát most mi és az állatok. Remélem legközelebb is velünk tartotok. Hamarosan kertes beszámoló következik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése