Eddig többnyire pozitív oldaláról
számoltam be az itteni életünknek, de mint mindennek ennek is megvannak a maga
kevésbé kellemes oldalai. Az eddig itt töltött 6,5 hónap alatt eddig négy
invázióval kellett megküzdenünk.
Elsőként jöttek a hangyák. Milliónyian.
Illusztráció (de valahogy ilyen nagyságrendben csaptak le egy-egy jó falatra)
Nem tudom, hogyan de bármilyen cukros dolgot kilométerekről kiszagoltak, elég
volt egy csepp dinnyelé a konyhapulton és akkor riadóztatták az egész bolyt. A mézes csuprot végül alufóliába csomagoltam, majd még zacskóba dugtam és a hűtőbe
rejtettem de így is bejutottak az üvegbe.
Természetesen felvettük a küzdelmet. Első körben sütőporral próbálkoztunk. Szórtuk mint bolond a lisztet, amerre vonultak, mert azt hallottuk, hogy azt nem szeretik. De
ezeket a hangyákat egy cseppet sem riasztotta.
Második körben jött az elektromos riasztó. ”Csodálatos” kínai gyártmány,
állítólag az elektromos hálózaton keresztül olyan jeleket bocsát ki, amit sem a
rovarok, de még az egerek sem tudnak elviselni. Hangyák esetében 2 hétről írt,
ami után eltűnnek. Hát nem tűntek. Ezek után vetettük be a hangyacsapdákat. Kis
fémdobozok, amiben csalikaja van. Ezt behurcolják a bolyba és annyi az egész
bagázsnak. Ez végül bevált, úgyhogy azóta nem igen bukkantak fel.
Az ősz kezdetével újabb támadás
ért bennünket. Azóta az interneten kiderítettük, hogy ún. vaspondrók leptek el
minket. Ezek 3-4 cm hosszú, milliónyi lábbal rendelkező férgek, amelyek amúgy
nagyon hasznos munkát végeznek a természetben, az elhalt szervezetek lebontásában vesznek részt.
Illusztráció
Viszont
eléggé undort keltőek és ráadásul büdösek is. Ahogy kezdett hűvösödni, úgy
gondolták beköltöznek hozzánk társbérlőnek. Ennek mi persze nem nagyon
örültünk. Zárt ablakok és ajtók ellenére a legváratlanabb helyeken bukkantak
fel. A ruhásszekrényekben, az ágyunkba, mindenhova bekúsztak. Itt azért nem
százas nagyságrendről van szó, de mondjuk minden nap begyűjtöttünk 10-15 db-ot a lakókocsi különböző pontjairól.
Most, hogy már egyre hidegebb van, nemigen fordulnak elő.
A harmadik csapás az egerek részéről
érezett. Pár hete egyik éjjel arra ébredünk, hogy furcsa kaparászást hallunk. Méghozzá felülről. Valószínűleg a lakókocsi szigetelésébe költöztek be.
Illusztráció ez is (pedig milyen kis cukik, ha alszanak)
Eléggé aggódtunk, mert mi
van ha elrágják az elektromos vezetékeket vagy szétrágják a holminkat. Úgyhogy
nem tűrhettük tétlenül az újabb támadást sem. Először hagyományos egérfogót
vetettünk be. De a kis piszok valahogy kiette a sajt egy részét, úgy hogy nem
csapódott le. Tehát más megoldást kellett keresnünk.
Ajánlottak egy zselés cuccot, amit állítólag nagyon szeretnék és amitől azután
jobblétre szenderülnek. Ezt a lakókocsi több pontján elhelyeztük de a
kaparászás csak nem szűnt meg. Úgyhogy végül már éjszakákon át virrasztottunk. Az áttörés akkor következett be, amikor hosszabb időre el kellett utaznunk.
Egérék azt tapasztalván, hogy
nincs mocorgás alattuk, gondolom beljebb merészkedtek és akkor megtalálták az
elhelyezett falatokat. Mi már csak a hűlt tetemüket találtuk meg, amikor
hazajöttünk. Szám szerint kettőt. A harmadik áldozat pár nappal később került elő, amikor a nyári holmikat pakoltam össze. Őt az egyik balerina cipőmben érte
utol a vég. Én nem vagyok egy egeret meglátok és sikoltozok típus, de azért ez
nekem is sok volt. Úgyhogy a cipőnek annyi, ment a kukába, mert én abba bele
nem dugom a lábamat, amibe egy egér teteme volt korábban. (Szerencsére amúgy is szorított a cipő, így
nem volt nehéz megválnom tőle). Azért néhány ruhámat, meg a papucsomat
megrágcsálták a kis piszkok. De azóta hála a magasságosnak csönd és béke van
egérfronton.
Végül az utolsó nagyobb roham a
harlekin (vagy ahogy kedvenc kőművesünk mondja a ”hamisított”) katicák felől érkezett.
Illusztráció (nálunk is voltak mindenféle változatban.)
Őket is nyilván a jó kis fűtött kégli vonzotta. Volt, hogy már
vagy 40-50 hemzsegett bent és még ráadásul ezek is büdösek voltak. Itt az
összefogdosásos módszer vált be. Szerencsére, amint hozzájuk értünk hullának tetették
magukat, így nem okozott különösebb nehézséget a begyűjtésük. Azóta ők is jelentősen megfogyatkoztak, most már csak elvétve téved be egy-kettő a kocsiba.
Egyelőre tehát így állunk. Azért a vaddisznók és dámvadak tömeges beköltözésére nem vagyunk felkészülve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése