Tető a fejünk felett

Hát csak eljutottunk végül odáig, hogy végre ház formája van a művünknek. Bár a tetőszerkezet egyszerű sátortető, a bonyolultságát az adta, hogy ÓRIÁSI. Ezért az építészünk mindenfajta biztonsági intézkedést kitalált, hogy nehogy a nyakunkba szakadjon. De kezdjük az elején, ott hagytam abba a beszámolót, hogy az ácsok  megérkeztek.

Először is kiszerkesztették a tető háromszögét a földön és készítettek egy úgynevezett zsinórpadot. Ez alapján jelölték fel az összes elemre a pontos méretet, ami alapján le lehetett szabni őket.

Miután a szabással kész voltak össze kellett állítani a kirakós darabjait. Először ún. székállást kellett építeni, a szarufák alátámasztására, amik toldva kb. 8 méteresek.

Ahol ez elkészült felállították a gerendákat, amiket fogópárokkal is összekötöttek. 

Közben a kéményünk is tovább növekedett és végre kijutott a szabad ég alá.

Kilátás a tetőről a tölgyes felé.

 

És a mezőre.

Miután már állt a szerkezet, következett a fóliázás és a lécezés. Ez is betartott vagy 2-3 napig.

Közben én, hogy a folyamatot felgyorsítsam el kezdtem a cserepeket átköltöztetni a ház közelébe. Rakatonként felpakoltam a kis-traktorra egy raklapnyit, Gábor átzötyögött a kijelölt helyre majd ott lepakoltam. Na jó, azért kis segítséget kértem, de azért 90 %-ban enyém a dicsőség. Így 4 raklapnyi cserép helyet változtatott.

 

Másnapra azért beláttam, hogy ez egyedül nagyon durva (még vissza volt 11 raklapnyi) és mivel a Szembeszomszédék (egy nyugdíjas pár) voltak olyan drágák és  felajánlották, hogy segítenek, másnap már hárman folytattuk. Így sokkal flottabbul ment, nem kellett körbe rohangálnom a traktort a dög nehéz rakatokkal. Én a traktoron,  ők meg lentről adogatták. Persze így sem volt sétagalopp, de néha be kell lássuk ”EGYEDÜL NEM MEGY.”

Szóval most már minden készen állt a cserepezéshez. Másnapra élő futószalagot alkotva, valami hihetetlen tempóban felszórtunk a 15 raklapból 10,5-et a tetőre. Ebben nagy szerepe volt a Fiatalok (szintén szomszéd) fiú tagjának, aki rabszolgahajcsár módon hajtotta a bandát. Ő kicsit később csatlakozott be a futószalagba, de akkor viszont turbófokozatra kapcsolt. Addig mi lazán egyesével adogattuk egymásnak a cserepeket. Ő viszont először kettesével, majd végül már rakatonként küldte fel a cserepet a tetőre. Meg is lett az eredménye. Másnap a maradékot már de. 11-ig felszórtuk. Ez így közel 5.000 darab cserepet jelentett.

Készül az ÉK-i oldal.

 Párhuzamosan készült a DNY-i is, hogy ne csak egy oldalról kapja a terhelést.

Utána csak a szegélyezéssel kellett pepecselni, de estére a kémény környékét kivéve felkerült a  cserép. A kémény ugyanis még nem készült el teljesen. A kőművesnek meg valahogy biztosítani kellett a kijárást, sőt újabb állást kellett építeni a tetősíkon kívül, hogy felérje a teljes magasságot.

Most már a kémény is kész van. Szerintünk nagyon szép lett és illik a ház és a tető méreteihez. Persze elég pepecs munka volt körbefalazni, olyan mintha dupla kéményt építettünk volna, de a végeredmény alapján megérte.

 

Slusszpoén, hogy az építőanyag kereskedő, aki kiszámolta, hogy mennyi cserép kell, tévedett, és kevesebbet számolt, így ha el is készült volna a kémény a cserepezésig, nem tudtuk volna befejezni, mert pont annyi cserép hiányzott a végén. 

Szerencsére, a közeli városban van egy hatalmas cseréplerakat, ahol tartanak raktáron nagyon sok fajtát, és pont volt olyan és annyi cserepük, amilyen és amennyi nekünk kellett.

A bádogot is legyártattuk a kémény köré és a kéményre felkerült a betonkoszorú, ami összefogja a téglákat.

 

És végül eltűnt az utolsó lyuk is a tetőről és végre elmondhatjuk: van tető a fejünk felett (bár a falak még kissé szellősek). Az utolsó kúpcserép ca. 17.15-kor került a helyére, a nap meg már lement 16.00 -kor, így gyakorlatilag érzésből dolgoztak a fiúk.

Most már tényleg ház formája van.

Amúgy a lakókocsis élet is eléggé elviselhető (egyelőre legalábbis). Kombinált fűtést alkalmazunk: a lakókocsi saját gázkályháját és elektromos radiátort. Az előbbi pillanatok alatt befűti a kb. 5 légköbmétert, a másik fűtés viszont majdnem folyamatosan megy, hiszen az elektromos áramot a napelem megtermeli. Úgyhogy egyelőre kitartunk, bár több helyről érkezett felajánlás, hogy mehetünk áttelelni, ha nem bírjuk tovább.

A mai nap jó híre még, hogy megérkeztek az ablakaink és a bejárati ajtó. Valamint meglátogatott minket egy "szalmaügyi szakértő", aki már több szalmaház építésében részt vett és Gáborral megkonzultálták a szalmázással kapcsolatos kérdéseket. Szerinte nagyon jó a szerkezet és a szalmabálákat is megfelelőnek találta. (Ez volt még egy kritikus pont, ugyanis a bálák a júliusi leszállítás óta letakarva álltak és fogalmunk sem volt, milyen állapotban lesznek mire kicsomagoljuk őket.)  Ha a kirakós minden részlete összeáll, akkor hétvégén már SZALMÁZUNK!!!