Itt a tavasz

 

Hát a tavasz páros lábbal rúgta be az ajtót március 1-vel, neki is álltunk mindenféle kinti tevékenységnek. A malacoknál kellett némi népesség átrendezést végrehajtani első körben, mivel a mamit a kicsikkel már ki akartuk engedni a karanténból, viszont a kannal nem akartuk összeengedni az újabb nász elkerülése végett. 

A terv az volt, hogy a kant bezárjuk a kis karámba (a mami korábbi helyére), az új hízóval együtt, ezért a kant előbb el kellett rekesztenünk a nagy ólban. Ez sikerült is. Némi kajával becsaltuk, majd egy raklappal elzártuk a kijáratot. Ezt megelőzően a nagy ól átesett egy nagytakarításon. Két pótkocsi ganét hordott ki a gazda, mielőtt a fenti műveletre sor került.

Majd a régi fejőállás takarítása után a mamit csaltuk be egy kis kajával. Az eredeti terv az volt, hogy esténként ide bezárjuk a mamit, akihez a kicsik úgyis bemennek (mivel az ajtó alatt ők még kiférnek), és így biztonságban lesznek a nagyobb malacoktól (agyonnyomás ellen).

Hopp, ez is sikerült. Már bent is van.

Itt még a nagy helyen a szabadlábra helyezés utáni pillanatokban.

Ezután Kancsikát és egy jövendőbeli hízót kellett a kis karámban elrekeszteni. Ez egy kis türelem játék, mert először meg kellett várni, míg a kiszemelt malacok befáradtak a helyre, persze ezt is ennivalóval lehetett elérni. Majd az ajtót gyorsan becsukjuk és utána kizsilipeljük a felesleges jószágokat. Ez nem egy egyszerű mutatvány, de végül sikerült. Így Kancsi és egy hízó a megfelelő helyre került.

Közben a malac mami kicselezett minket, ugyanis vasárnap az esti etetésre indulva fedeztük fel, hogy a mami a csipet-csapattal együtt a villanypásztoron kívül tartózkodik. A kicsik ugye kiférnek még a drót alatt, ő meg persze utánuk ment (a pásztor éppen nem üzemelt). De utóbb kiderült, hogy végül is ez nekünk nagyon jó, mert így Kancsi régi óljába tudtuk elrekeszteni., ami tágasabb és van egy kis "előkertje". Így a kis család, most teljesen külön van.

Végre sikerült elcsípnem egy etetést.

Mondjuk azóta az egész területet ilyen szépen felszántotta.

A  malac népesség sikeres hétvégi lakosságcseréjét követően hétfőn levágtuk a feleslegessé váló kakaskát. Végül a vöröskének kellett mennie, mert ő volt a fiatalabb. Közel háromkilósra sikerült alig egy év alatt nevelnünk. A combokból és a mell egy részéből mindjárt készült egy isteni vörösboros kakaspöri. Az aprólékból meg majd hamarosan finom húsleves készül házi cérnametélttel.

A legutóbbi bejelentkezésem óta eltelt több, mint egy hét és Lulukám még mindig egyben van, bár a fejőállásra már nem  tud felugrani, de azért a takarmányadagját nem hagyta másra. Megoldotta okosba.

Kedden be is zártuk egy boxba, de olyan hisztit csapott, amikor a többieket kiengedtük legelni, hogy este végül kiengedtük a többiekhez. Ma pedig miután megellenőriztem a tőgyét, elmehetett legelni a bandával, mivel úgy gondoltam, hogy ebből ma még nem lesz ellés.

Az elmúlt napokban sikerült egy kicsit rendbe tenni az istálló környékét. Ez volt a kiinduló állapot.

Ez pedig a végeredmény. Gábor kivágta az elszáradt bodzákat és a körbekérgelt akácfákat. 

Az egyetlen épen maradt fácskát pedig ilyen módon bevédtük.

Két pótkocsira való biomasszát is elszállítottunk az istállóból. Még a két évvel ezelőtti karámépítésből visszamaradt faháncsot, valamint a szénabála fogasztásra alkalmatlan részét.

Takarítás utáni állapot.

Mivel a legutóbbi szénabálának már a nyakára hágtak, egy újabb bálát is behordtunk a tárolóba. Gépesítés híján maradt a puszta kezünk, de így is kb. 1/4 óra alatt végeztünk vele.

Miután a tároló tele lett szénával az összes kecske rárombolt. 

Kedden egy volt malacvevőm rámírt, hogy tudok-e vevőt szalmabálára. Egy ideje már láttuk, hogy a tavaly betárolt kisbálák nem lesznek elegendőek. Úgyhogy jeleztem, hogy itt lennénk például mi. Végül megállapodtunk két gurigában. Mi csak szombaton tudtuk volna elhozni, erre felajánlották, hogy pónifogattal áthozzák még aznap délután. És így is tettek. Az egyik bála be is került az istálló teteje alá. Naná, hogy a kecskék azonnal neki estek, amint meglátták. 

A másik bála ment mindjárt a kertbe, ugyanis a szalma takarás a tél folyamán igencsak összeesett és a következő aratásig még jó pár hónap van. Így legalább rendesen meg tudom vastagítani a mulcsréteget a kertecskémen.

Ma kerítésjavításra is sor került. Legutóbb, mikor arra jártam még csak a drót volt lenyomva. Mostanra így elintézték az oszlopot is.

Ilyet még nem is láttunk a beton szétmorzsolva, a betonvas elhajlítva. Tán egy komplett szarvascsorda vonult erre keresztül?

Szerencsére még a régi pipiröpdében volt két használaton kívüli oszlop, abból az egyiket a gazda viszonylag gyorsan kikapta, így legalább az oszloppal nem kellett bajlódnunk. Azért a lefúrással, drót reparálással, staflik kivágásával, rögzítésével így is elment vagy 1,5 óránk. És végül ilyen lett.

És végül sikerült eltakarítanunk a legelőn maradt hullott szénát és a fél selejt szénabálát, amit csak félig takart be a háló és gyakorlatilag teljesen tönkrement. Itt ez volt a kiinduló állapot.

Itt már a hűlt helye mindennek. Legalább hétszer kellett fordulnia a gazdának, mire az összeset elhordta.

A kicsikéim, akik tegnap már négy hetesek voltak szabadlábon a kecskékkel a háttérben. Még simán kiférnek a villanypásztor alatt, bár az egyiket a múltkor megcsapta a delej, ahol alacsonyabban megy a drót. Volt is nagy visítás.

Malacok a zöldben. Csak az egyik kisrózsa eleje hiányzik a képről.

A karámon keresztül azért visszajárnak a nagyokhoz egy kicsit bandázni, sőt ma már szemtanúi voltunk, ahogy a négy hetes kisfiú vonatozott a 7 hónapos tavalyi kislánnyal. Őrület, hogy milyen kis kívánósak:)))

Hamarosan friss hírekkel jelentkezem Málnáskertből. Jövő héten már megkezdem a kertészeti szezont is.