Hol van már a hűvös és csapadékos május. Lassan kiég a legelő, az állatok tikkadtan pihegnek az árnyékban a forró órákban. Most mi is kicsit a túlélésre játszunk, ugyanis a birtokon számos projekt van folyamtban, amit a kánikula ellenére sem akarunk elhalasztani.
Június elején még szerencsénk volt, amikor egy kora reggeli napon elindultunk vadkerítést javítani. Még a május végi bejáráskor fedeztem fel, hogy egy helyen igen nagy lendülettel távozott egy vad, mert totálisan leszakította a drótot az oszlopokról.
Ilyenkor nem szoktunk megelégedni csak a drót visszarögzítésével, hanem staflikat is vágunk és felrögzítünk, hogy masszívabb legyen a kerítés. Útra készen a kistraktor. A fák tetejéről leeső lombos ágakat a útközben odaadjuk a kecskéknek, ami az egyik kedvenc csemegéjük.
Javítás folyamatban. Miután ezzel végeztünk, azért körbejártuk mind a 650 méternyi szakaszt és sajnos találtunk még egy átszakított részt. Ezért délután még egyszer fel kellett kerekednünk. Reméljük egy darabig békén hagyják a vadak a kerítésünket és nem mostanában kell megint javítással foglalkoznunk.
A tavasszal a temető köré kihelyezett vasháló panelek így néztek ki két hónap után. Gyakorlatilag egy áthatolhatatlan zöld fallá változott. Persze azért még mindig találnak gyenge pontokat, de már egyre kevesebbet. Ezt bizonyítja, hogy rágásnyomokat már nem látunk a csemetéken. Azok szegények most az 5. hete tartó kánikulával küzdenek. Sajnos nem állnak nyerésre.
Miután a gazda letudta a júniusi kamionos körét a héten tértünk vissza a birtokon folyó munkálatokhoz. Persze az élet nem áll meg, amíg ő távol van. A napi teendőim az állatok ellátása mellett a kert folyamatos pátyolgatása. Pici gyomlálás (szerencsére a szalmatakarás miatt nagyjából 3x20 perc alatt végig érek az egész kerten), öntözés (ami szintén a szalmatakarás miatt 3-4 naponta esedékes), kártevők irtása (krumplibogár, poloska, kicsi csigák). Úgy tűnik a káli szappanos permetezés bevált a csigák ellen. Idén is nagyon megrágták a babot, sóskát. Két permetezés után azonban már nem nagyon látok rágásnyomokat.
Idén is legyártottam egy nagy adag szörpöt: bodza, akác és menta készült eddig. Tervezem még hársfa szörp készítését is. Sajtokat is készítek, bár sajnos idén a kecskék tejtermelésével nagyon nem vagyok megelégedve. Alig a felét adják a tavalyi mennyiségnek. Nekünk és rokonoknak, ismerőknek azért így is elég.
Emese segítségével levágtam három tyúkot is. Ezúttal már az én kezemben volt a kés és a közös pucolás mellett én zsigereltem ki kettőt. Muszáj megtanulnom, mert kényszervágás esetén nem biztos hogy tudok segítséget hívni.
Szóval mióta megjött az uram ismét felpörögtek az események. Szokásos érkezés utáni programjával a kaszálással kezdett mindjárt hétfőn. A malacok és a kert villanypásztora alatti, majd a ház körüli nagy füvet is levágta, ami a rét kaszálásakor kimaradt. Ezt persze száradás után össze is szedte és lehordta a kecskéknek az istállóba, hogy ne menjen kárba. Addig sem kell a kész bálákat megbontani.
A malacok villanypásztora melletti adag még összegyűjtésre vár.
Még aznap megérkezett a szénatároló faanyaga is. Tegnap, pénteken hajnalban Gábor lekaszálta a kijelölt helyszín, majd kettecskén kijelöltük a hat oszlop helyét, majd délelőtt megérkezett Laci a szomszéd birtokról a csak neki engedelmeskedő lyukfúróval és kifúrta a 6 db lyukat az alaphoz.
Délután a közeli városban beszereztük az alapozás hozzávalóit: készbeton, vaskonzol. Igy szombaton hajnalban emberem legyártott gyorsan 6 db sablon, majd elkészítette az oszlopok alapjait.
Most egy pár napig pihennie kell és utána építhetjük a szerkezetet.
Közelről az egyik alap. Ilyen kis tuskókon fognak állni az oszlopok.
A tómederben is szükség volt kaszálásra, majd utána neki állt a tópart kialakításhoz az odahordott nagy kupacokat kell elteríteni és egy vizszintes partrészt kialakítani. Egyelőre itt tart.
Mondjuk nem egy leányállom ebben a kánikulában. Hajnali 4-kor kelünk, hogy a munkaidő egy részét le tudjuk még a viszonylag hűvösben. Délben már a házban vagyunk a kellemes 23 fokban és már csak az esti etetésre jövünk ki 7-8 között. Így is engedélyeztünk magunknak egy pihenőnapot csütörtökön, amikor tetőzött a kánikula és inkább elmentünk a Balcsira fürödni.
Beüzemelte a vízkonnektorokat is. Mivel eggyel kevesebb van ezért a malacok és a kert közöttit még hurcolászni kell, ezért is nincs beépítve. Viszont így könnyebbé vált a kerti locsolás is, mert a konnektortól egy 20 méteres csővel beérem az egész kertet. Malacok konnektorától egy 50 méters slaggal elérünk a jelenlegi helyükig. Így nekik is tudunk bőségesen vizet ereszteni iváshoz és a wellnesshez.
A ház északi oldalát is innen érjük el, a másik három oldalt pedig a ház melletti konnektorból tudjuk körbe locsolni, hogy legalább a ház mellett ne égjen ki teljesen a fű. A pipiknek is van saját konnektoruk, így hozzájuk is be szoktuk állítani az esőztetőt, hogy a röpdét és a kinti kapirgálós helyüket is hűtsük kicsit.
Az állatudvarban történt egy kis változás ebben a hónapban. Június 3-án megérkezett hozzánk Cilike, akit Lujza helyett szereztünk be. Pécs mellől érkezett és az elmúlt 3 hétben látványos változáson ment keresztül. Kicsit vadóc a drágám és első alkalommal ketten cserkésztük be és tereltük be az istállóba, ahol végül el lehetett kapni. Gábor aggódott is, hogyan fogom egyedül megoldani a fejéseket. Mára odajutottunk, hogy egy kis kecskesuttogást alkalmazva hallgat a nevére és már tudja, hogy mikor következik a fejési sorrendben és magától jön és felugrik a fejőállásba. Olyan kecses, mint egy gazella.
A kiskecskék közül egy héttel ezelőtt sajnálatos módon elveszítettük a fehér kisbakot. Hasmenése volt, emiatt karanténba tettem az egyik boxba. Száraz takarmányt és szénát kapott meg széntablettákat. Valószínűleg korán engedtem ki a karanténból. De szegénykém egész nap sírt. Jól bekajált a zöldből és visszaesett, utána pedig már nem tudtam visszafordítani a folyamatot.
Nem ő volt az egyetlen, aki így járt. Szerencsére az egyik tavalyi kis ürüt és az egyik idei gidát sikerült a fenti kúrával kikúrálni és ők már jól vannak. A baloldali gida volt a kis fostos bugybóka, de már kezdi összeszedni magát. Olyan kis nyüzöge volt, most meg már van kis pocakja.
A gazda ezúttal sem úszta meg a villanypásztor javításokat. A malacok és a kert villanypásztor vezetéke is elszakadt. A malacoké egy ideje nem is üzemelt, mivel csak egy hosszabbítónk van és macerás mindig ide-oda hurcolni a kert és a malacok között. Ez azután mindig megbosszulja magát, mert egyik malac mindig rájön, hogy nincs ménkű a drótokban és kiszökik. Most ez a kis feketefejű a renitens. Kora reggel már kint cserkel, reggelizni bejön, utána folytatja a legelészést, este a vacsora után pedig sötétedésig kint van. Így kénytelenek leszünk nappal újból üzembe helyezni a pásztort, mert egy idő után lesz még egy bátor, meg még egy és végül kint lesz az egész banda.
Jelentem 6 nap után még mind a négy kispipi él és virul. Sajnos az 5. tojással már nem foglalkozott a kotlós, már minden figyelmét lekötötte a négy totyogós. Irtó aranyosak, ahogy mindenben utánozzák a mamájukat.
Szóval mi és az állatkáink így vészeljük át a forró napokat itt Málnáskertben. Nekünk egy kis munka, egy kis pihenés, az állatoknak meg árnyék és sok-sok víz. Kitartást nektek is és vigyázzatok magatokra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése