Hát kedves olvasóim az élet megint közbeszólt és blogolásra nem futotta az időmből december 9-e óta, pedig azzal a határozott szándékkal indultam neki a tavalyi év utolsó hónapjának, hogy most aztán 4-5 bejegyzést is össze fogok hozni. Azután december 9-e után elapadt az olvasnivalótok.
A helyzet az, hogy életem párja december 11-én átesett egy igen komoly szájsebészeti műtéten. Az állkapcsából műtöttek ki egy szám feletti fogat, aminek nyilvánvalóan nem ott volt a helye. Igen bonyolult műtét volt, a doki még engedélyt is kért, hogy felhasználhassa a röntgenfelvételét, mert ritkaság számba ment az eset. Szerencsére viszonylag jól átvészelte, mindösszesen egyetlen egy fájdalomcsillapítóval. Igaz, hogy napokig jegeltük az arcát. Viszont hetekig le volt tiltva mindenféle fizikai aktivitástól, megerőltetéstől. A doki azt mondta, hogy a teljes gyógyulás akár 4-5 hónap is lehet. Emiatt nyilván minden feladat rám hárult a gazdaságban az első két hétben, utána meg már nyakunkon volt a karácsony minden készülődésével egyetemben. Gyártottam a gasztroajándékokat, meg hát a szokásos takarítás meg miegyebek.
Azért az adventi időszakban az utolsó héten sikerült egy hétvégi kirándulás keretében a miskolci adventi villamossal utazni (tavalyi évben hallottam róla először és ez volt az idei évi vágyam, hogy láthassam - idén Diótörő tematikával), ezt összekötöttük egy budapesti színházlátogatással és az adventi vásározással. Mivel közeledtek az ünnepek és amúgy sem lehetett dolgozni a decembert megtöltöttem egyéb programokkal: gyógyfürdőzés, szaunázás, gyógymasszázsok, családi karácsonyozás, mozilátogatás kettesben és karácsonyi ajándékként az unokaöccsikkel és hugikkal, dumaszínházi előadás Kiss Ádámmal. Szóval sikerült egy igen programgazdag decemberrel zárnunk az óévet. Ha már nyaralás szokás szerint elmaradt ebben az évben is.
Na, de térjünk vissza a málnáskerti eseményekre. Ami számomra most a legnagyobb boldogságot jelenti, hogy a legjobban tejelő anyakecskénket Maját (avagy Majszikát) sikerült megmentenem a pusztulástól.
Ő az a kecskénk, akiről már szeptemberben is írtam. Az általános rossz állapota és soványsága, valamint hasmenése miatt akkor állatorvost hívtunk hozzá. Kapott mindenféle gyógyszert szuri formájában, plusz a bélsár vizsgálata alapján féreghajtást is végeztünk a teljes állományon szeptemberben, majd az orvos utasításai alapján egy hónap múlva októberben ezt meg is ismételtük. Mindezek után úgy tűnt, hogy elkezdett jobban enni és kicsit gyarapodni is. Majd november közepétől megint azt vettük észre, hogy már megint nem olyan az étvágya és ismét elkezdett egyre soványabb lenni.
Ekkor úgy voltam vele, hogy saját erőből teszek még egy kísérletet a megmentésére, és ha nem sikerül, akkor elengedem őt. És november végén elkezdtem a terápiát: kapott egyfajta féreghajtót, egy hét múlva egy másik fajtát, a harmadik héten egy különleges koktélt kapott reggel-este az állatorvos tanácsa alapján (késhegynyi kakaspor, 1 ek cukor, 1 ek ecet 1 dl vízzel összerázva), végül pedig kértem az állatorvostól lázcsillapító és gyulladáscsökkentő, valamint vasinjekciókat. A lázcsillapítót és gyulladáscsökkentőt 3 egymást követő napon beadtam neki. A vasból 5 adagot kapott minden második nap szintén szuri formájában.
És végül bekövetkezett a csoda. Elkezdett enni, de mint az őrült. Azóta reggelente már az ajtó túloldalán állva vár és majd feldönt úgy jön ki a fejőállásba, hogy a reggeli abrakadagját elfogyassza. Amit olyan sebességgel tüntet el, ahogy azt egy kecskének kell. Nem csak úgy ímmel-ámmal, nyammogva, ahogy korábban tette.
Most pedig már így néz ki és a javulást mi sem bizonyítja jobban, mint hogy beivarzott (ősszel a legyengült állapota miatt nyilván nem tudott). Ezt pedig jelzi, ahogy a farkát billegteteti és Gáborka is egyértelműen kinyilvánította udvarlási szándékát.
Közben január első hétvégéjén lezajlott a szezon második disznóvágása is. Ezúttal megelőzte egy pénteki kecskevágás is. Megint csak unokatesóm és párja, apukám valamint Barna barátunk közreműködésével. Ezúttal anyukám is el tudott jönni és ő látta el a konyhaszolgálatot és főzte meg a finom disznótoros vacsorát. Igy most még hamarabb végeztünk a munkálatokkal. 16,00 órára már le volt darálva a tölteléknek való hús, mi pedig apuval kisütöttük a zsírt. Hús a sózóban, egyéb húsok és az állatoknak való bőrök, nyesedék eltéve a fagyasztóba.
Másnap pedig be lett töltve a kecske és disznókolbász. Tele is lett a füstölő. Jó is, hogy jön az utánpótlás, mert a novemberi adagból már csak 6 pár maradt.
A vágásnál tavalyi kis ürükecskétől vettünk búcsút, így is jutott neki 1,5 év boldog és szabad élet. Így jelenleg 8 főre apadt a kecskeállomány. De reméljük Gáborka ezúttal is jól végezte a dolgát és hamarosan jönnek a kicsik Tejföl és Cilike részéről. Ha minden jól megy, Majától valamikor május végén, júniusban várható szaporulat.
Jöjjenek hát a többiek is. Titike időközben egy kis dömper lett, folyamatosan csak enne, főleg abrakot, de azt töménytelen mennyiségben.
Íme a csapat legapróbb tagja, Pöttöm művésznéven. Ő az a kicsike, aki visszamaradt a fejlődésben, mert az anyjának nem volt elég teje, és csak későn vettem észre, hogy éhezik szegényke. Akkor kezdtem el őt is cumiztatni, úgyhogy ő is egy kis kezesbárány, akarom mondani kecske. Olyan mint egy kis cuki plüssállat. Össze-vissza lehet szeretgetni.
És végül a csapatkapitány: Gáborka, a bakkecske. Minden reggel kap ő is egy kis abrakot és mivel sikerült kézhez szoktatnom, ilyenkor végig tudom simogatni, hogy ellenőrizzem, nem kezdett-e el soványodni. Ugyanis a téli bundájuk nagyon becsapós, olyan sűrű és vastag, hogy nem tűnik fel a gazdának, ha alatta el kezd soványodni.
Viszont annyira őrült, hogy amint megette az abrakot, amit az egyik boxban kap meg, rögtön ki akar jönni. És ha nincs nyitva az ajtó, akkor neki áll fejelgetni. Olyan eredményesen, hogy ketté fejelt már egy deszkát. Legutóbb, pedig amikor Pöttöm épp karanténban volt abban a boxban egy kis hasmenés miatt, az egyik oldaldeszkát is ketté fejelte dühében, hogy a kis mitugrász elfoglalta az ő helyét.
Így hát a kecskeudvarban most öröm és békesség van. És talán én is fellélegezhetek egy kicsit, mert sajnos a tavalyi év folyamatos aggodalmak között telt a kecskeállományban jelentkező betegségek miatt.
