Zűr a baromfiudvarban

Mióta Málnáskertben élek szerencsére alapvetően nagyon stresszmentes az életem. Nincs főnök, aki cseszeget, munkatárs, akivel konfliktus van. Nem kell napi szinten közlekednem, dugóban ülnöm, vagy a tömegközlekedés miatt bosszankodnom. Szerencsére egzisztenciális gondjaink sincsenek, nem kell a sárgacsekkek vagy az élelmiszerek ára miatt sem stresszelni. De azért én sem úszom meg. Nálam a legnagyobb stresszforrás: az állataink egészségi állapota. Szinte nincs olyan időszak, amikor valaki miatt nem kell aggódni. 

Alig, hogy fellélegezhettem a kecskék miatt, miután Maját sikerült kicsit helyrepofozni, beköszöntöttek a problémák a baromfiudvarban. Az egy szem fehér tyúkocskámat Karcsi kakas olyan intenzíven molesztálta, hogy egy reggel csurom véresen találtam a tyúkocskát. Mindjárt kiemeltem az udvarból és elvittem le az istállóba a pipioviba. Ott megnéztem az oldalát és majdnem rosszul lettem, akkora nyílt seb tátongott rajta. Szerencsére volt itthon úgynevezett kék spray, ami egy antibiotikumot tartalmazó szer. Ezzel jól befújtam szegénykémet és berendeztem számára a helyiséget: enni, innivaló és némi alom, hogy gyógyuljon.

Itt már szabadlábon kényszerűségből. Lásd később. Gondoltam a kecskék mellett azért biztonságban lesz. Itt éppen az istálló mellett fogyasztja a reggelijét. Olyan kis cuki volt, mert reggelente már hívásra jött utánam. Hamar megjegyezte, hol szokta kapni a darát. És lelkiismeretesen fel is takarította igen rövid időn belül.

A terv az volt, hogy addig ott marad, amig be nem gyógyul a seb, utána majd visszaköltözik a többiekhez. 

Pár napja Gábor talált egy tojást lent az istállóban az egyik box sarkában. Eredetileg már kettő volt, csak az egyiket széttaposták a kecskék. A pipike is láthatta, hogy valószínűleg nem jól választotta meg a "szülőfészkét", ezért áttette székhelyét a szénatároló boxba. Az első felfedezést követően minden nap találtunk ott egy tojást. Ebből sejtettük, hogy most már lassan gyógyultnak nyilváníthatjuk.

A fehér tyúk esete azonban még csak a kezdet volt.

Január utolsó vasárnapján éppen a kanapén pihengettem és sajnos túl későn esett le, hogy nem normális az a zaj ami kintről beszüremlik. Ez nem normális kárálás. Rohanok ki, mint az őrült és látom, hogy a tyúkok többsége bent van a pipiól alatt. A röpdében pedig egy ragadozómadár csapong. Utólag kiderült, hogy egy héja szabadult be. 

Sajnos a csibedrót rögzítése egy helyen elvált, illetve a ház és a drót között is volt egy kb. 10 cm-es hézag, de hát ki gondolta volna, hogy ott befér valamilyen ragadozó madár. Első feladat a betolakodó eltávolítása volt. Persze az is pánikban volt, menekült volna, ahogy meglátott. Végül puszta kézzel elkaptam, miután belekapaszkodott a drótba és kihajítottam a röpdéből. Amúgy védett madár, az eszmei értéke 50.000 Ft.

Akkor néztem jobban körül és láttam, hogy az egyik tyúkocskám ott álldogál a kerítés mellett csuromvizesen. Úgy nézett ki, mint akit meghempergettek a sáros tócsába. Akkor este csak betettem az ólba.

Másnap reggel viszont nem akart kijönni. Akkor kiraktam, de csak úgy álldogált magában, nem akart enni. A többiek viszont elkezdték bántani.

Akkor behoztam és lezuhanyoztam,  hogy legalább tiszta legyen. Beletettem egy lavórba és a sparherd mellett száradozott egész nap. Próbáltam etetni, itatni, nem akart elfogadni semmit. 

Miután estére nagyjából megszáradt, megvizsgáltam jobban és ahogy mosogattam a kis fejét, mert ott rászáradt vér volt, akkor derült ki, hogy a héja kivájta az egyik szemét. Másnap levittem őt is a pipi oviba, hogy majd a két lábadozó ellesz ott együtt. Abban bíztam, hogy a sokkot kiheverve majd elkezd enni és végül is hátha eléldegél fél szemmel.

Hát kétszeresen is nem, mivel a fehér tyúkocska rögtön neki esett szegény félszeműnek. Úgyhogy ekkor a vörös pipi maradt az elkülönítőben, a fehér meg ekkor került szabadlábra. 

És enni sem kezdett el. Sajnos miután a harmadik napra sem kezdett el enni, hanem csak ott álldogált vagy üldögélt magában, ahova éppen tettem, végül úgy döntöttem, hogy levágom mielőtt éhen pusztul. Ekkor a pucolás közben derült ki, hogy a nyakát is megtépte a héja. Valószínűleg ahogy leteperte a tyúkot egyik lábával a fejét fogta le, akkor szúrta ki a szemét, a másik lábával meg az oldalát, mert ott is volt rajta seb, miközben tépte a nyakát.

Így hát egy tyúk mínusz januárban, amikor amúgy is gyér a tojásellátás. 

Azóta természetesen a röpde hiányosságait kijavítottuk. A házikóhoz Gábor odahúzta a drótot és szögekkel rögzítette. Így most már tényleg csak max. 2-3 cm hézag van.

Az egyik osztó, ami sajnos a vetemedéstől, naptól elfordult és ezért elvált a háló, vissza lett igazítva és a drótot alaposan rögzítette.

Közben szerencsére a fehér pipi sebe szépen begyógyult, így ma vissza is hoztam a  többiekhez. Azért nem mertem mindjárt közéjük engedni. Így a többieket a röpdén kívülre zártam, miközben a fehéret visszaraktam a röpdébe. Majd szórtam eléjük darát, így egymást látva, egymás mellett csipegettek úgy, hogy nem tudták bántani a frissen visszatért tyúkocskákat.

Közben délután is volt egy kis ribillió. Hallom, hogy a kutyák nagyon ugatnak és közben kárálás is hallatszik. Ismét rohanok ki a házból, hát az egyik vörös tyúkocska itt kering a tornácon. A probléma az volt, hogy ment volna tojni, de mivel a fehér tyúk a röpdébe volt zárva, nem jutott be a házikóba. Ezért gondolom kereste a megoldást és valahogy kijött a villanypásztoron kívülre. Gyorsan betereltem és már ment is be a házikóba. Így végül kinyitottam az ajtót, hogy a többiek is bejöhessenek és szerencsére normálisan viszonyultak a frissen visszatért tyúkocskához. Azóta már megkapták a vacsorát és azt már együtt fogyasztották el teljes békességben.

Mivel három a magyar igazság, itt még nem ért véget a pipikálváriám. A tavaly nyáron nálunk kikelt kis kendermagos tyúkocskám elkezdett sántikálni. Elkaptam hát, hogy megnézzem, mi a probléma. Sebet nem találtam rajta, az ujjacskáit vizsgálva megállapítottam, hogy sajnos eltört az egyik. Remélem azért idővel meggyógyul. Ettől függetlenül élénk, jön-megy, ha kicsit sántikálva is és szépen eszik.

A héjatámadással szinte egyidejűleg a tyúkok sztrájkba léptek és gyakorlatilag leálltak a tojással. Addig napi átlagban volt 3 tojás. Azóta viszont harmadára esett vissza a "tojástermés". Talán most már kipihenték magukat, mert három hét után először ez a látvány fogadott a tojófészekben. Ez a mai termés.

Hát ennyi lett volna a beszámolóm a pipihelyzetről. Talán most lesz egy kis nyugalom és egy darabig nem kell senki miatt aggódnom.