2026. január 29., csütörtök

Visszatekintés az elmúlt évre

 

Immár több éves hagyomány nálam, hogy az év elején készítek egy összefoglalót az előző év eredményeiről, legfőbb eseményeiről. Ezt az idei évben sem akartam elmulasztani. Így hát lássuk, mi minden történt Málnáskertben a 2025. esztendőben.

Ez évben sem maradhatott el a szokásos csemete ültetés. Ezúttal is több ezer csemete került a földbe. Igaz, ezúttal segítségünk is akadt. Egy helyi vállalkozó csapatával átvállalta a csemetés ápolásának feladatát és egyúttal az ültetésbe is besegítettek.

Tavaly végül szintén ezzel a csapattal megcsináltattuk a temető és a csemetés közötti kerítést is. Bárcsak már évekkel ezelőtt megtettük volna! Már nyáron így nézett ki, miután teljesen benőtte a növényzet. Ez már azért akadályt képezett a szarvasoknak és dámvadaknak is.


A kerítés hatása már a nyáron nyilvánvalóvá vált, amikor láttuk, hogy mekkorát nőttek a csemeték az akácosban.

Áprilisban beszerzőkörútra indultunk. És szerencsére eredménnyel is jártunk. Így húsvét után meg is érkezett Micuka, egy számunkra új, amúgy 20 éves Mitsubishi kistraktor, ami számomra életmentővé vált, főleg idén januárban, amikor is hetekig hó borított mindent, így a talicskával való szállítás lehetetlenné vált volna.

Korábbi traktorunk, egy TZ4K látványos átalakuláson ment végbe. Burkolatától lecsupaszítva a felújítás előtt. 

És tadam! Íme az újjászületett régi traktorunk. Egyelőre még mindig új gazdáját keresi. Reméljük hamarosan meg is találja.

Tavaly látványos előrelépést tettünk a már 2023-ban megkezdett tóprojekt ügyében. Májusban még így nézett ki a leendő tavunk. 


Novemberre pedig idáig sikerült eljutni. A fólia háromszori időpontmódosítás után végül júniusban került a helyére. A stéggel pedig novemberre lettünk készen. 


Mindenesetre azért le lett tesztelve a nyáron és iszonyatosan jó döntés volt (persze amúgy a biztonság miatt is szükség volt rá tüzivíztározóként), hiszen stég és létra nélkül is számtalanszor megmártóztunk benne a nyári kánikulában.

A tó partjának kialakításakor derült ki, hogy jelentős szinteltérések vannak, ezért hirtelen rengeteg földre lett volna szükségünk. Mivel a közeli homokbánya évekkel ezelőtt bezárt más ötletünk nem lévén kiásattuk a leendő walipininket és az így kinyert talajjal lett feltöltve a tó körüli alacsonyabban fekvő terület. 


A walipiniből egyelőre csak a gödör van meg. Ez tulajdonképpen egy földbe süllyesztett üvegház lesz, ami tekintettel arra, hogy nálunk a biztosan fagymenetes hónapok száma 3 (június, július, augusztus), jelentősen megnöveli a termesztési időszakot. 

A tavalyi évben sikerült egy szénatárolót is tető alá hozni. Júniusban már megérkezett a faanyag és sikerült az oszlopok alapzatát elkészíteni.


Júliusban pedig némi segítséggel egy nap alatt meg is épült a váz. A tetőlécezés és a cserepezés már kettőnkre maradt és augusztus elejére sikerült befejeznünk. 

Hamarosan tele is lett az az évi terméssel. A kaszálással ezúttal egy másik gazdát bíztunk meg, aki végre nem szólta le a legelőnket. A korábbi mindig panaszkodott, hogy ilyen egyenetlen talajon kell kaszálnia, ráadásul nagyon lazára kötötte a bálákat. Most kisebb bálák készültek, de legalább jó tömör lett mind 73 db. 

Nyilván ennyire nekünk nem volt szükségünk és végül kb. a 80 %-át sikerült is eladnom. Így a mi állataink számára szükséges széna mennyiségén túl még a szemes takarmány költségének 60 %-át fedezte a bálákból befolyó ár. 

Állatfronton is volt változás (jó és rossz is) bőven Málnáskertben. Mindjárt február elején 9 malackával bővült a vietnámiak kolóniája. Amiből 5 kislány a mai napig a birtokon éli életét. 

Mivel úgy tűnik, telítődött a piac, ezért malac mamit zárdába küldtük és szerencsére azóta sikerült elkerülni a további szaporodást. 

A kecskepopuláció számára a 2025-ös év sajnos nem a legjobban alakult. Bár eleinte jól indult az év. Március végén megindultak az ellések. Tejföl kezdett 2 gidával. 

Majd jött Lulu 3 babácskával.


Majánál egy bakocska lett.


A sort pedig Lujzi zárta szintén egy bakocskával.


Ezután viszont csupa-csupa rossz dolog következett. Tejföl kezdettől nem gondozta a kisebbik gidáját, így azt első naptól fogva cumiztatni kellett. Mire a traktor beszerzésből hazaértünk Lulu egyik gidáját elpusztulva találtuk, majd a másik gida is kezdett összeesni, mint kiderült az anyának nem volt elég teje. Így már két gidát kellett cumival életben tartani.  


Mondjuk az legalább sikerült, mind a két kiskecske azóta is jó egészségnek örvend.

Az ellések után szinte az összes anya összeesett, úgyhogy vasinjekciókkal kellett őket rendbe hozni. Ezután egy darabig úgy tűnt minden rendben. Azután sorra kezdődtek megint a problémák, hasmenés és egyéb betegségek miatt az év folyamán összesen 4 kecskét kecskét kellett eltemetnünk.

Lujzit, akit nagyon nehéz volt fejni és egy kis gödölyét sikerült eladnom, ők a szomszéd faluba költöztek. 


Lujzi helyett beszereztük ezt a kis gazellaszerű kecskelányt, aki nálunk Cilike névre hallgat. Eleinte nagyon kis vadóc volt, mostanra sikerült kézhez szoktatni.


Pipifronton is történt előrelépés. Először is mind a 30 db előnevelt csirkét sikerült felnevelnünk. Egy sem hullott el. Sajnos a kakasok aránya igen magas (60 %) volt, plusz voltak hús hasznú pipik is, így a fagyasztónkban mai napig bőven van az eltett baromfi húsból. 


A tavalyi év újdonsága volt, hogy az egyik tyúk elkotlott és végül 4 csibe ki is kelt és fel is nevelődött. 

A tavalyi év folyamán 6 db malackának fejeződött be a földi pályafutása, ami számunkra teljes mértékben továbbá jó néhány rokon, barát és ismerős számára részben biztosította a disznóhús és füstölt áru szükségletet.

Tavaly is ilyen gyönyörű sonkák, szalonnák készültek. 


Na és kolbászokkal is tele volt a füstölő, majd a padlás.


Szintén a tavalyi év újdonságához tartozik, hogy több évi rákészülés után végre elkészültek az első saját szappanok. Végül 3 adag kecsketejes szappan készült, ami elégségesnek bizonyult számunkra, mivel azóta is ezeket használjuk kézmosásra és fürdésre is.



Így visszatekintve azért a 2025-ös év is igen eseménydús volt, bár nyilván az ember mindig szeretett volna még több mindent elérni, megcsinálni. De szerencsére nem hajt a tatár és nincs főnökünk, aki megdorgálna, ha valami később készül el. Így idén is töretlenül folytatjuk Málnáskert további építését és szépítését. Remélem továbbra is velünk tartotok.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése