Február ugye nem a szabadtéri tevékenységek időszaka. Mi azonban nem tehettük meg, hogy bent ücsörgünk a kanapén. Több okból is kifolyólag. Egyrészt kifogytunk a tűzifából, másrészt az állatok körül is akadtak tennivalók.
Így a hónap első hetében emberem rövid, egy hetes itthon tartózkodás alatt sikerült a tűzifakészleteket feltölteni. Három délután egy-egy pótkocsinyi fát hoztunk ki az erdőből. Ehhez a készlethez egyetlen egészséges fának sem kellett meghalnia.
Először a patak parti égeresbe néztünk le és mindjárt kiszúrtuk ezt a fát, ugyan még nem volt teljesen kiszáradva, de látszik, hogy már nem is volt egészséges, különben a harkály vagy valami más nem fúrja szinte keresztbe a törzsét.
Ezen az egy fán kívül csak már kidőlt, vagy lábon száradt fákat vágtunk ki és daraboltunk fel. Ilyen lábon száradt akácfa akadt néhány az egykori kecske, jelenleg malacbirodalomban. A két fekete fejű mostanában kimenőt engedélyez magának. Így ők kívülről követték az eseményeket.
Itt eredetileg volt vagy négy-öt akácfa. Amit védelem hiányában a kecskék pár év alatt leamortizáltak. Most került sor az utolsó kivágására is. Így már csak a tuskók árulkodnak az egykor szép, árnyat adó fákról.
A fa kidöntése közben a karám egyik oldala is megadta magát. De, ha minden jól megy már csak kb. 6-7 hónapot kell a malacoknak itt kihúzniuk. Utána úgyis minden elbontásra kerül ezen a részen, ha megépül az új malacbirodalom.
Mielőtt neki álltam volna felpakolni a kocsira az összedarabolt tűzifát ezt a kis filmecskét sikerült rögzítenem. Jól hallhatóan csammognak a malacok. De mit is? Eszik a száraz rőzsét? Hát nem. A kiszáradt fákon volt még néhány friss hajtás, azokat falatozták be a kis élelemes turcsi orrúak.
Ezt a mennyiséget az egykori kecskebirodalomból hoztuk ki. A száraz gallyak kiválóak a sparherd táplálására, pillanatok alatt megfő az étel, ha rőzsét használunk.
A kuglikat azért felhasogatta a gazda a könnyebb kezelhetőség és begyújtás végett.
Ennyit sikerült felhalmoznunk három délután alatt. Ez alkalmanként kb. 1,5-2 órás szabadidős tevékenységet jelentett.
Általános takarításra is sor került valamennyi állatfajtánál. A gazda az istállónál kezdett. A korábbi bálákból visszamaradt szélek, amit a kecskék nem ettek volna meg kicsit felhalmozódtak. Vagy 6 pótkocsival szedett fel a gazda és hordott le az erdőbe. Az istállóban is kicsit felhalmozódott az alom, de teljes takarítás ilyenkor télen még nem aktuális, mert a mélyalom alulról melegíti a jószágokat. Viszont valamennyit muszáj volt leszedni róla, mert már nagyon magas volt. Innen két kocsinyi trágyát hozott fel a kert melletti trágyadombhoz.
Ezenkívül a szénatároló boxba betermeltünk egy komplett szénabálát. És még egyet odakészítettünk, hogy szükség esetén én is fel tudjam tölteni a boxot, ha az előző elfogyna. Mióta a malacok is rendszeresen kapnak szénát azért 2-3 hétnél nem tart tovább egy bála.
Luca cica mindjárt megtalálta a kényelmes megfigyelő pontot. Olyan kis duci lett mostanában, hogy decemberben azt hittem vemhes a drágám, de mivel a kiscicák azóta sem bújtak elő, így rá kellett jönnöm, hogy csak jóltáplált a cicukánk. Ő a fő-fő istálló macska, egy cincogi sincs biztonságban tőle. 😂😂😂
A széna útja a szénabálától a trágyadombig tart. A kecskék megkapják a friss szénát, amiből ők igen sokat lepazarolnak. Tévhit, hogy a kecske bármit megeszik, nagyon válogatós népség. Ami nem ízlik neki azt leszórja a földre és onnan már nem is igen eszi meg.
Reggelente azzal kezdünk, hogy a box mellől kihúzzuk a lepazarolt szénát. Ez azután megy fel a malacoknak friss szénával is kiegészítve. A malacok ugyanis kevésbé finnyásak, ők még a kecskék által leszórt szénát átválogatják és kieszik belőle a nekik tetsző dolgokat. Mivel ezt az ólba szórjuk, a maradék automatikusan alomként működik tovább. Az elhasználódott almot pedig felhasználhatjuk még a malac wc-k takarására.
Itt van például a lányok WC sarka a karám egyik csücskében.
Ezt minden etetésnél megszórjuk egy kis alomszénával, így mindig ugyan ott végzik el a dolgukat. Ugyanis bármily meglepő, de a malac sem szeret a saját végtermékében dagonyázni. Ha nincs letakarva mindig mennek arrébb és végül az egész karám be lenne terítve kakával.
Mivel ennek takarítása igen kemény fizikai munka. A gazda legutóbb is két pótkocsinyi trágyát hordott ki innen. Ezért én csak takargatok két hétig, majd amikor ő megjön a kamionozásból kitakarítja a malacok helyét. És kezdődik minden elölről. Most sem volt ez másként. Úgyhogy az istálló mellett a malacoknál is volt egy kis ganézás.
És természetesen a pipiól is sorra került. Így vált teljessé a kör.
Néhány javítás is aktuálissá vált. A bakkecskénk szétfejelte a box oldalát, amikor azt látta, hogy az "Ő" reggelizőhelyén valaki más tartózkodik. (Kis picur kecskénket kénytelen voltam pár napra bezárni, mert megfostosodott a sok fűtől.)
Így sikerült orvosolni a helyzetet.
A pipi ovit még tavaly ősszel rongálta meg egy otthonról elszökött kankutya. Ide zártam be Borókát és Málnát, amikor el kellett mennem. Sajnos mire megjöttem a kutya szétbontotta a csibedrótot és bepréselte magát deszkák között.
A pipibirodalomnál eszközölt javításokról már a korábbi bejegyzésben beszámoltam.
Ebben az egy hétben folytattunk némi "régészeti" feltárást is. Ugyanis ebben az évben szeretnénk végre minden elkezdett projektet befejezni. Ezek egyike lenne a garázs. Aminek ugye az alapja már elkészült 2015 nyarán még a ház építkezés megkezdése előtt. Sajnos azóta mindig akadt fontosabb dolog. Most viszont mivel ez száraz építés, ami nem kíván magas hőmérsékletet, ezzel tudnánk kezdeni az idei munkálatokat.
Ehhez viszont fel kellett tárnunk az alapokat, mert már nem emlékeztünk a pontos méretekre, illetve csak nagyjából. Az meg kevés a faanyag megrendeléséhez. Egyelőre csak a méretvételhez szükséges takarítás történt meg. A teljes lepucolás majd az építkezés megkezdése előtt lesz aktuális. Így viszont már meg tudjuk rendelni a szükséges anyagokat.
A jó hír még az is, hogy 11 évvel ezelőtt jó munkát végeztünk, mert a beton teljesen épp volt a rajta képződött takaró alatt, nem kezdett el porlani az időjárási viszontagságok ellenére sem.
Időközben a januári vágás során sózóba tett két sonkácska és csülköcske megérett a füstölésre. Ahhoz azonban, hogy odakerüljenek vissza kellett hozni az üstöt+üstházat az istállóból. Ugyanis előbb lobogó vízben át kell öblíteni a húsokat, majd sor került egy kis langyos vizes áztatásra is, hogy ne legyenek túl sósak. Majd végül fel került a füstre egy napot szikkadni, hogy leszáradjanak. Utána lehetett csak begyújtani a füstöt. Most pénteken megkapták a hatodik füstöt is, így késznek nyilvánítottuk a terméket. Most már csak egy kis érésre van szükségük húsvétig.
Ennyi sikerült ez alatt a szűk hét alatt, amibe még belefért egy szabad nap és egy pihenő nap is, mivel emberemnek 3-ra volt kontroll időpontja a fogdokinál a decemberi szájsebészeti beavatkozás után. Szerencsére minden rendben van. Mivel ez miatt Pécsre kellett menni, erre rászerveztem egy gyógymasszázst és egy csontkovács kezelést is. A csontkovács viszont úgy megtekergette, ropogtatta az én drága páromat, hogy másnap közölte, ő ma pihenőnapot vesz ki, mert minden porcikája fáj. És mivel a ganézásnak kellett volna neki állni, ezt ő nem tudta bevállalni. Érdekes, hogy bár rendszeresen járunk hozzá nekem még sohasem volt másnap semmilyen fájdalmam.
Így tulajdonképpen a fenti mindenféle elvégzésére maradt a hétfő, csütörtök, péntek és a szombat délelőtt. Tehát gyakorlatilag 3,5 napot tudtunk dolgozni. Ahhoz képest szerintem igen sok mindent elvégeztünk, ami elégedettséggel töltötte el kicsiny munkamániás, maximalista szívemet. (Mivel már sokat fejlődtem a magammal és másokkal szembeni elvárások terén hahaha! Lassan megtanulom, hogy lehet és kell is pihenni és nem kell beleszakadni a munkába. Úgyis megvár.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése