Szépülünk kívül-belül

Mivel már több mint egy hónap eltelt az utolsó bejelentkezésem óta, tessék felkészülni, mert nagyon hosszú leszek. Mondjuk lesz rengeteg kép is, így remélem lesz erőtök végig olvasni ezt a már csaknem regényszerű bejegyzésemet.

Örömmel jelenthetem be, hogy a sokat emlegetett és cipelgetett kád végre megnyugodhatott. Lassan már két hete, hogy betölti rendeltetésszerű funkcióját. Az ünnepélyes avatáson is túl vagyunk, gyertyafényes, borozgatós közös fürdőzés keretében birtokba vettük a KÁDAT.

Muszáj megmutatnom minden oldalról.

Végül is jó választásnak bizonyult. Nagyon kellemes benne fürödözni. A fürdőszoba ettől persze még messze van a 100 %-os készültségtől és kissé kopár. De például már a tükröket is megrendeltük.

Újabb hatalmas lépés, hogy végre túl vagyunk a meszelésen. A nappali-hall-konyha-étkező, ami az alapterület felét teszi ki, bizony időigényesnek bizonyult. Nem  is tudom hány nap ment el a háromszori festéssel. Azért így egészen más, hogy a falak kifehéredtek.

A kályha is megkapta a színét.

Mivel mi vagyunk olyan őrültek, hogy nem elégszünk meg egy szimpla TV polccal meg egy sima könyvespolccal, neki láttunk az újabb nagy projektnek: térelválasztó és egyben TV-könyvespolc + sarok könyvespolc építésének bontott téglából. Ezt még a padló lerakása előtt meg kellett csinálni, mivel a hajópadlóra nem lehet falazni.

Először is rögzítettünk négy darab pallót, ami mellett futnak a pillérek.

Néhány fázis kép, ahogy növekszik a polc.

A végeredmény, legalábbis ami a téglarészét illeti. A bejárat felől le lesz deszkázva, így térelválasztó funkciója is lesz és persze még el kell készíteni hozzá  a polcokat is.

 Itt a sarok könyvespolc első pár sora.

Nő - nődögél...

 ... és elkészült.

Ebben a folyamatban én a téglahordó szerepét töltöttem be, míg az én ezermesterem építette a pilléreket. Legalábbis az első négy napban, mert akkor beszállt a kőművesünk és még neki is eltartott 2,5 napig, mire az utolsó simításokkal elkészült. Mondjuk örök darab.

Egy hete bekerült a házba 4-5 m3 homok, ami ugye a hajópadló alá kell. Úgyhogy most kicsit "Aranypart" hangulat van, csak néhány pálmafa és egy medence hiányzik. Mondjuk strandröplabdázni azért lehetne.

A falfestéssel, a pillérek falazásával és persze a homokkal együtt pár száz liter víz is beköltözött, ezért most szárítunk ezerrel. Eszembe jutott, hogy Svédországban, ha vízkár éri a házat, akkor a felújítás előtt hetekig szárogatják valami géppel. Mivel Google a barátod, gyorsan kiderítettem, hogy a közeli városban lehet is kölcsönözni ilyen gépet és immár egy hete non-stop, három műszakban nyomja ez a kis gép. Naponta kb. 20-30 liter vizet hordunk ki.

A kis Sztahanov. Mondjuk látszik az eredmény, szépen szárad a homok.

Már a párnafákat is legyártottuk a hajópadló alá.

A födémszigetelés is elkészült átmeneti jelleggel. Két réteg fóliára végül 10 cm ipari szigetelést helyeztünk el, az eredetileg tervezett szalmabálák helyett. Az ok igen prózai. A tavaly nyáron leszállított 700 db bálát egy kupacba rakták (ez ÓRIÁSI hiba volt), majd mi azt szépen le is takartuk. Nem is volt vele semmi baj, amíg meg nem lett bontva. A falakhoz szükséges bálákat kiszedtük, de utána már nem lehetett visszacsomagolni, plusz a mínusz fokok, meg a plusz 40 fokok nem kímélték a fóliát, ami lassanként széjjel foszlott, persze a szélnek is nagy szerepe volt benne, hogy gyakorlatilag meghámozódott az egész kupac. 

A bálák nagy része tehát tönkrement. Arra pedig most sem idő, sem energia nem volt, hogy nekiálljunk átválogatni őket, hogy kiszedjük a még használhatóakat, illetve felhajtsuk a hiányzókat. Ha egyáltalán lehet kapni. Marad tehát az, hogy a jövő évi aratáskor kell beszerezni az újabb bálákat és azokat mindjárt felpakolni a padlásra.

Azért a 10 cm-es szigetelőnek is van hatása, mert korábban már ébredtünk 16,5 fokra a hálóban. Mióta fenn van, nagyjából 19,5 fok a hőmérséklet a szobában reggelente, ami nekünk tökéletesen elegendő. Ha meg befűtünk a kályhába, akkor ehhez hozzájön egy-két fok, úgy a kályha kb. 10 méterre van.

Persze tudom, hogy ez még messze nem a téli hőmérséklet, bár itt nálunk már többször ébredtünk mínusz fokokra.

A kinti munkálatok terén is sokat haladtunk. A vakolás az ablakokat kivéve elkészült. 

Az ablakokkal ugyanis némi plusz munka volt. Beépítettük a spaletta kereteket. Az ablaknyílásokat meg a bentihez hasonlóan le kellett fóliázni, majd nádazni, hogy a vakolat meg tudjon maradni rajta.

Itt már beépítve a spaletta tokja.

Fólia, nád felkerült.

Két héttel ezelőtt itt járt a tervezőnk, aki az ablak és oszlopdíszek sablonját hozta el és meg is mutatta, hogyan kell a vakolathímet el készíteni. 

A nyugati homlokzaton elkészült a prototípus.

Azért ég és föld a két ablak, ugye?

Ez a minta lesz az oszlopokon.

Minden motívumnak meg van a maga jelentése, nem csak úgy öncélúan lettek "odahímezve". Az építész a mi tájegységünkről gyűjtötte őket.

Miután az oktatás megtörtént, emberemre vár, hogy a maradék öt ablakot és az ajtót kihímezze, "aranyat érő" (az építészünk szerint is) kőművesünk közreműködésével.

Itt épp a minta átrajzolása közben.

 A kész mintából a felesleget mindenféle kis készségekkel el kell távolítani.

Az állatudvarban is tevékenykedtünk. Megkezdtük az ólak téliesítését. Így már nem fúj át rajtuk a szél. Mert bizony a malackák azon a néhány fagyos reggelen bizony már vacogva álltak sorba a reggeliért. A malacólra még egy ajtó kell. A fejőállast is zárhatóvá akarjuk tenni egy következő lépésben.

 

Október elsején letörtem a kukoricákat. Lett is három zsákkal, most fent száradnak a tornác felett. És, hogy legyen mivel megdarálni, beszereztünk egy használt terménydarálót, ami épp most lett felújítva.

Az én életem ilyenen darálta a terményt zsenge gyermekkorában, amikor a háztáji még minden családnál teljesen normális dolog volt és nem fóliából szedtük ki a rántani való húst.

A krumplit is kiszedtük vagyis inkább bányásztuk. Persze már kicsit elkéstünk vele, mert szinte minden bokorhoz vezetett egy járat, úgyhogy az a gyanúnk, hogy valaki igencsak megdézsmálta a termést. A termés szép lett, vannak különösen nagy példányok, tehát működik ez szalmázós dolog. Bár nekünk most olyan kincskeresős fílingünk volt, mert a krumplibogarak felfalták a bokrokat, a gaz meg felverte az egész krumpliföldet, így eléggé vakon voltunk. De három nagy vödört azért megtöltöttünk, úgy hogy augusztus óta már a saját krumplinkat esszük.

Sajnos az idei gombaszezon nem alakult olyan jól, túl nagy lett a fű és persze kaszálni sem volt idő. De azért néhány őzláb akadt.

Itt még csak a fűben lapulnak.

Itt meg már a kosaramban. Csináltam egy jó kis reggelit az egyik részéből, a maradékot pedig lefagyasztottam.

A már tavaly begyűjtött tűzifát Gábor felfűrészelte, egy segítségünk felhasogatta, én meg egy ilyen szép rakatot építettem belőle. Egy pár hétre biztos elég lesz.

Anyukámnak köszönhetően a jövő évi epertermés is biztosítva van. Rengeteg palántát kaptunk, amik most az eper-oviban, azaz az egykori fűszeres ládikákban (összesen hatban) várják a tavaszi átültetést.

Hát bizony lassan megkopaszodunk. A fák roham tempóban dobják le a leveleiket, de ennek az évszaknak is megvan a maga szépsége, különösen egy ilyen gyönyörű napon, mint a mai.

Most már tényleg befejezem, csak még annyit, hogy VÉGRE van normális, korlátlan internetünk, nem csak 12 "csigabájt" , így végre nem kell a lakókocsiba hurcolkodni, ha internetezni akarunk. A térerő a házban ugyanis a  nullához tendál, telefonálni is csak az ablakpárkányon könyökölve lehet.

Vakolás ezerrel

Itt a Málnáskertben csak úgy száguldanak a napok, a legutóbbi bejelentkezésem óta megint elrohant három hét, ami igencsak eseménydúsan telt. Párhuzamosan zajlanak az események bent és kint. 

Haladjunk bentről kifelé. A fürdőszobában is elkészült a hajópadló. Itt történt egy kis malőr. A fal védelmére felhelyezett papírcsík ugyanis elázott és szépen rádőlt a frissen festett padlóra, majd azon mód bele is ragadt. Úgyhogy fel kellett csiszolni az egészet, majd lehetett elölről kezdeni a festés procedúrát. Na, mindegy most már túl vagyunk rajta. Csak az elején rángatott minket kicsit az ideg.

Elkészült az előlap is a pillérhez. És végre a KÁD is beköltözött oda, ahova való. A fürdőszobába. Igaz egyelőre még csak a partvonalra, mert előbb a lapot még fel kell rögzíteni a pillérre.

A közlekedőben is leraktuk a hajópadlót. Itt éppen a szintezés van folyamatban. Ami nagyon fontos lépés, ugyanis a bejárati ajtóhoz kell igazodnunk. Kicsit kellemetlen lenne, ha az ajtóküszöb alatt nem férne el a padló. Az a kis lézeres kütyü középen szépen felvetíti a falra a szintet, amit utána fel tudunk rajzolni és már szórhatjuk is a padlót.

A szórás eredménye, itt még festés előtt. Azóta már az is elkészült.

A konyha, étkező részről kipakoltunk és megkezdődtek itt is a munkálatok. Egyelőre a mennyezet lett átcsiszolva és újra festve.

Lassan tehát kezdünk kiszorulni a házból. A szerszámok, amik eddig egyik helyiségből költöztek a másikba, hamarosan a lakókocsiba és a sátorba költözhetnek.. Mondjuk épp ideje. Az eredetileg 7-8 hónaposra tervezett "kempingezés" lassan 1,5 éve tart. Bár már bent alszunk és zuhanyozni is tudunk, a konyha-étkező funkció még mindig a lakókocsiban van. A kocsinak meg szerintem már elege van belőlünk. 

Április óta szép lassan el kezdte a szabotázst. Először a gázfűtés ment el. Gázszerelő szétszedte, kitisztította, nem talált hibát. Szerinte az elektromos gyújtással van a baj. Villanyszerelő is megnézte, megszerelte a transzformátort, de továbbra sem jó. Autóvillamossági szerelő kell. Azt még egyelőre nem volt érkezésünk intézni. Májusban meg a belső világítás mondta be az unalmast. Azóta egyetlen lámpa sem működik. Szóval se fűtés, se világítás. Most, hogy bejöttek az éjszakai fagyok, volt hogy reggel 5 fokról indultunk. Van persze egy olajradiátorunk, de annak azért idő kell, hogy befűtse a kocsit. Azért a reggelizéshez ez a legkevésbé sem ideális hőmérséklet. 

Na, mindegy. Azzal vigasztaljuk magunkat, hogy ha már eddig kibírtuk, azt a röpke (remélhetőleg) pár hetet, amíg le kerül a padló a ház másik felébe, már csak átvészeljük valahogy. Utána akár konyhabútor nélkül is áthurcolkodhatunk. (Mosogattam én már kádban vagy egy fél évig, mire elkészült a konyhabútorunk az első házunkban. Úgyhogy ez most sem lesz idegen.)

Kint viszont rohamtempóban zajlanak az események. Legutóbb ott tartottunk, hogy másodszor is sikerült körbetapasztanunk, ami viszont eléggé megrepedezett, mert túl vastagon lett felvíve a sárt. Ezért szükség volt egy harmadszori tapasztásra is. Ezt már az emberemmel ketten megoldottuk. 

Ilyen lett a végeredmény. Ezen már csak hajszál repedések vannak. Az meg már nem számít.

Szintén kettecskén a felhelyeztük a stukatúrnádat a két rövid és az egyik hosszú oldalon.

Megint csomagolhattunk, ezúttal kívülről az összes gerendát és a padlásdeszkát.

Egy asztalossal legyártattuk a spaletta kereteket. Itt épp a bepasszítás van folyamatban. A keretek azóta az ablakgyártó cégnél várják, hogy ők is megkapják az ablakokkal azonos szép zöld színüket. Ezeket is be kell építenünk még az ablakok vakolása előtt.

A kőművesünk is bebolydult rendesen. A nyugati oldalon  teljesen kész a vakolás.

Gábor csinált sablont a pillérekhez. Mondjuk azokat elsimogatta egy darabig, amíg ilyen szépek lettek.

A keleti oldal is teljesen elkészült.

Ma pedig már az északi oldalon is túl vagyunk a második rétegen a négyből. (Befröcskölés-durva vakolat- durva vakolat elsimítás- simító vakolat) A nádszövet miatt ugyanis elég vastagon megy a vakolat, ezért tudja négy lépcsőben csinálni. Így vakolattal együtt végül a falvastagságunk elérte a 74-75 cm-t. Most viszont rá kell gyúrnunk a födém szigetelésre, mert hiába a vastag falak, ha felettünk csak a 2 centis padlásdeszka van, nem  ér az egész semmit.

A kertbe hetek óta nem merészkedtem le. Valahogy kudarcként éltem meg, hogy idő hiányában nem olyan, amilyet elképzeltem. Az igazság az, hogy szó szerint felverte a gaz, a haszonnövények szinte ki sem látszanak. Végül a párom merészkedett le és utána már ketten kellettünk, hogy felhozzuk a zsákmányt.

Íme: kukorica, paprika, cukkini, padlizsán napraforgó, krumpli. Mindezek a szépségek egy olyan kertből, ahol gyakorlatilag el lettek ültetve a palánták, vagy vetve a magok és utána csak szedtük a termést. Mi lesz akkor, ha még egy kis időt is tudunk majd rá szánni?

Ilyen gyönyörű paprikákra nem számítottam, szerintem felviszik a versenyt bármelyik piacon vagy szupermarketben árult kollégáikkal.

Hát őt muszáj volt megörökítenünk. Békésen napozott a száradó deszkáink között. Elég jó tűrte a fotózást is. Sajnos a biológiai ismereteink kissé hiányosak, de talán egy zöld gyíkot tisztelhetünk benne.

Ők pedig a dámvadak, akik a házunk környékén legelésznek békésen. Itt épp a kora reggeli órákban kb. 20 méterre a háztól. A kép azért homályos mert a köd még nem szállt fel.

Nálunk öt órai tea helyett öt órai legeltetés van. Az elkerített részen ugyanis már kiették az általuk kedvelt fűfélék javát, kint pedig a sok esőtől olyan dús a növényzet, hogy szinte azt sem tudják melyik fűszálat harapják. Ha nem engedjük ki őket időben, megkezdődik a reklamáció hangos mekegés formájában. Ezeknek beépített órája van, vagy mi?

Az akáclevélért mindenre képesek. Itt épp Lilikém tornázik.

 Imádják a fakérget is.

 Közös "sztend áp."

 Na ilyen dús a legelő. Ha ha kecskéid vannak, pénzt és időt nyersz, mivel nem te nyírod a füvet.

 A kis kíváncsi Fáncsi.

És végül bemutatkozik az első kemencében sült kenyerem. Múlt pénteken kitört rajtam a sütési láz. Ez egy dagasztás nélküli kenyér. Pénteken este csak összekutyultam a hozzávalókat, majd egész éjszaka állt. Szombat reggel áthajtogattam és kb. 45 perc alatt megsült a kemence sütődobozában. Ez 60 dkg lisztből készült és majdnem egy kilós lett. A bolti kilós kenyér térfogatra ennek a duplája, mondjuk én nem is raktam bele térfogatnövelőt. Az összetevők:liszt, víz, só, élesztő. Azért kudarcélményem is akad. Zabkekszet is akartam csinálni. A sütési hőfokot én természetesen nem tudom beállítani a kemencénél, de mivel az eredeti recept 15-20 percet írt, ezért 4 perc után ránéztem. Na,  addigra konkrétan szénné égett majdnem az összes, csak pár darabot tudtunk megmenteni. Tanulság: legközelebb berakom, elszámolok tízig és már vehetem is ki.

Besározódtunk

Ismét elrohant pár hét, és ezalatt újabb helyiség készült el. A dolgozó/vendégszoba is kimeszelődött és a padló is a helyére került. Itt azért volt szükség rohamtempóra, mert túl gyorsak voltunk a nappaliba kerülő kanapé megrendelését illetően. Vagy inkább optimistának nevezném magunkat, mivel teljesen meg voltunk győződve arról, hogy augusztus közepére már a teljes belső rész készen lesz. 

Hát nem lett. Sőt még  a felével sem készültünk el. A kanapé meg közben megérkezett az áruházba, ahol voltak olyan kedvesek és még egy hétig ingyen tárolták, de 20-a előtt végül sikerült elhozni. A kis szoba tehát most raktár funkcióban üzemel, amíg a kanapé a végleges helyére nem tud költözni.

Na mindegy, szóval a kis szoba kész, felkerült még 2 db ajtó is a helyére.

Az ajtó a szoba felől így néz ki. Ezeket a vasalatokat készítette egy környékbeli lakatos.

 
Ezen kívül a fürdőszobában is lefestettük a mennyezetet még egyszer, a fal festés is elkészült. Itt annyi nehezítés is volt, hogy glettelni és csiszolni is kellett, mivel az infrafűtést takaró gipszkarton felületet össze kellett hozni a vakolt részekkel. Ez pár nappal meghosszabbította a munkát.

Épül a kád csaptelep pillére bontott téglából. Ebben lesznek elrejtve a vízvezetékek.

Itt már felépítve és betonnal remélhetőleg kellőképpen megszilárdítva. (Azért kellemetlen lenne, ha takarítás közben egy laza fenékmozdulat ledöntené.)

Az elejére majd egy vastag falap kerül és arra lesz felszerelve a csap. Inkább ezt a megoldást választottuk, mivel a szabadon álló kád csaptöltőhöz 2 db fém cső kb. 100.000 Ft-ba kerül. Ezért inkább maradt az épített pillér, ami tokkal vonóval nem fog többe kerülni tíz ezer forintnál.


Csendélet a fürdőszobában. Holnap már rakjuk le a hajópadlót.

De a legnagyobb előrelepés az építkezés folyamatában mégis csak az, hogy besaraztuk a házat. Legalábbis egy rétegben. (mondjuk azt jó vastagon) Én kicsit tartottam tőle. Koszos munka, sárban kell tapicskolni, meg egyáltalán, hogy fog az fennmaradni meg egyéb fóbiák. A két napos munka után viszont azt kell hogy mondjam, az egyik legkellemesebb munkafázis volt.

Készül az "anyag". A fuvaros, aki hozta az agyagot azt mondta "jó kis cucc". Ragadt mint az állat, úgy kellett levakarászni a platóról. Ami nem egy hátrány, hiszen a lényege, hogy jól beleragadjon a szalmába.

Vissza a sarazáshoz. Csak állsz ott a kis vödröd mellett, felmarkolsz egy marék sarat és betapicskolod a megfelelő helyre. Tiszta relax meló.

1.lépés: Markolás

2.lépés: Tapicskolás. Rém egyszerű, nem?

Két nap alatt hárman a sógorommal (ezúton is csókoltatom a segítségért) körbe értünk a házon az egyszeri tapasztással.

A fenti részt még augusztus utolsó napján megírtam, de idő- és képhiány miatt nem tudtam közzétenni az írásomat. Közben pedig sikerült a hétvégére ismét segítséget toboroznunk. Egy nagyon jó barátunk és a nyugdíjas apukám segítségével sikerült a másodszori tapasztás. Igaz, hogy a tapasztó fiúk kezén nem nagyon maradt bőr, de körbe értünk másodszor is. Nekik is millió csókot küldök a segítségükért.



Másodszori tapasztás után ilyen lett. Kicsit repedt, de a miénk!!!

Erre még nádszövet lesz felrögzítve, majd egyszerű mészhabarcs vakolattal (homok, mész, víz, vagyis a cementet elhagyva) be vakolja a kőműves. És akkor kész lesz a külső burkolat, akkor pedig már senki nem különbözteti meg egy mai értelemben  "hagyományos", azaz tégla épülettől.

És végül néhány kép az állatseregletről.

Zizikém épp jógagyakorlatot végez, hogy elérje a kiszemelt fűszálat, ami pont a villanypásztor drótja alá merészelt nőni.

Lassan már három hónapja élnek Málnáskertben a "szakállas nők" (az öt  kecskéből csak nekik van, ezért ez a megkülönböztető elnevezésük). Szerintünk nagyon jól beilleszkedtek.

Uzsi kecskééknél. Ezúttal sárgadinnyehéj.

A legdagibb malac verseny győztese (legalábbis a Málnáskertben). A legkitartóbb az összes közül. A többiek már rég durmolnak, de ő még vár, hátha a gazdik még hoznak valami finomat.

Számomra igen örömteli, hogy egyre többen fedezik fel a blogot. A statisztikákat folyamatosan nézegettem és örültem, ha 100-150-en megnéztek egy-egy bejegyzést. Nem tudom, most mi történt, de a legutóbbi bejegyzés óta több mint 1500-an látogattak az oldalra. Ezúton is köszöntök minden régi és új olvasót. Remélem továbbra is velünk maradtok.