A traktor ébredése

Hát, ami a szegény traktorunkat illeti, igen sanyarú sorsa volt a télen. Szerintem tavaly szeptember óta be sem indítottuk és bizony az év végi hajrában teljesen meg is feledkeztünk róla. El is ment téli álmot aludni, amiből csak igen nehezen sikerült felébresztenünk.

A múltkor már írtam róla, hogy az akksi megadta magát. Új beszerezve, feltöltve, berakva. Továbbra sincs semmi életjel. Gazda vizsgálódik mi lehet  a hiba, hát az önindító is megadta magát. Végül is már közel jár a harminchoz és már több mint 1,5 éve nálunk van. Egyszer már javíttattuk. Hát eddig bírta. Újabb kört futunk alkatrész után. Van, de Keszthelyen és azt is rendelni kell. Pár nap csúszás megint. 

Alkatrész megjön, beszerelés után újabb próba. Semmi. Ember, akinek amúgy semmilyen autószerelői végzettsége nincs futja az újabb köröket, míg kiderül, hogy a biztosítékokkal is gond van. Biztosítékok beszerezve, vezetékek a megfelelő helyre bekötve (korábban történt egy kis malőr) és végre március 10-én kb. két hét "túrázás" után életre kelt a "kis vörös".  Kapott friss üzemanyagot és olajat. Majd mind a 6 kereket (traktor 4+ pótkocsi 2) fel kellett pumpálnunk. Felváltva nyomtuk, de így is kimerültünk. Aznap tricepszre már nem kellett edzenem.

Az az igazság, hogy a legfontosabb feladatok mindegyikéhez nélkülözhetetlen, úgyhogy igencsak meg voltunk lőve, amíg nem vált működőkepéssé. Én már attól tartottam, hogy végül szerelőhöz kell fordulnunk, de ismét nem csalódtam az én életemben, aki bebizonyította, hogy egy traktor nem fog ki rajta.

Ahogy magához tért, munkához is láthatott. Megkezdtük a kecskekarám "ganyétalanítását". Eddig 6 kocsival hordtunk el, de az ól még mindig hátra van. Most látszik csak, hogy a mi drága kecskéink legalább 30 cm-vel a föld felett jártak eddig.

Trágyakihordás előtti szint

 Hat kocsinyi elhordása után még mindig van "anyag".

A trágyadomb meg csak nő nődögél.

A már szintén említett szárzúzót is beszereztük. Ha túl vagyunk a fenti projekten, akkor indulhat, a fűnyírás mintegy 6 hektáron. Hát nem egy kis délutáni kis kikapcsolódás lesz.

Március első hétvégéjén kedvenc kőművesünk is visszatért és elkészült a tornácunk burkolata (majdnem). Az egyik feléhez még hiányoznak a beszabandó téglák. Ketten együtt megpucoltunk vagy 1.000 db téglát. Mi még csak bírtuk, de a drótkefék hamar kidőltek. A mi szinte vadonatúj és a szomszédék kissé használt drótkeféje megadta magát alig egy nap után. Még szerencse, hogy a vasárnapi zárva tartást eltörölték, így be tudtuk szerezni az újabbakat. A tapasztalt építkező vett mindjárt vagy 4 darabot (biztos, ami biztos) elvégre maradt még vagy 3.000 db tégla (pincéhez, istállóhoz).

A tornác egyik fele ...

 ... és a másik fele.

Szintén ezen a hétvégén megjelent traktoros ismerősünk és megtörtént a veteményeskert tárcsázása, így már semmi és senki sem akadályozhat meg minket abban, hogy beinduljon a növénytermesztési programunk most már komolyan. A lehető legtöbb növényt szeretnénk megtermelni magunknak és az állatainknak lehetőleg egész évre.

Itt még folyamatban a tárcsázás.

 Most már csak a vetőmagok és a palánták hiányoznak belőle.

Sikerült egy szállítmányt is eljuttatnunk a szeméttelepre. Egy építkezésnél iszonyat mennyiség felgyűlik mindenféle csomagolóanyagból (fóliák, hungarocell stb), meg mindenféle festékes bödönből. Egy púpos utánfutónyi mennyiségtől  sikerült megszabadulni. De lesz még egy körünk.

Beszéltünk már egy vállalkozóval is, aki a törmelék elszállítását és a tereprendezést fogja csinálni. Remélhetőleg két héten belül ideér és akkor konszolidálódnak a viszonyok a ház körül is.

Szabadlábon az egész banda. Bent már szinte mindent felfaltak. Ezért egyelőre naponta pár órára kiengedjük őket, persze felügyelet mellett. Mert a kis piszok kecskék azonnal rányomulnak a ládáimra, amibe az eperpalánták figyelnek. A gonoszdi Lili ki is kapott egyet, pedig csak egy pillanatra nem néztem oda.

 Itt legalább megússzuk a fűnyírást. (marad még így is elég terület.)

 A malackák is kiveszik a részüket a munkából.

Ez a malac itt tényleg csak pihen, élvezi a kellemes tavaszi napsütést. Szerintem be is aludt a drágám.
Úgy lopakodtam mellé, hogy fel ne ébredjen. 

Maradjatok velünk és kövessétek a fejleményeket a Málnáskertben. Terveim szerint kb. egy hét múlva ismét jelentkezem. Addigra szerintem lesz megint mit mesélnem.

A tavaszi zsongás beindult nálunk

Nagyon úgy néz ki, hogy a nehezén túl vagyunk. A hétre már tavaszias időt ígérnek végig és éjszakára sem várható fagy. Málnáskert két fős vezetősége (a gazda és párja) meg is tartotta első évadnyitó értekezletét, ahol átbeszéltük a teendőket és meg is történtek az első intézkedések.

Traktoros barátunkkal lebeszéltük, hogy az ősszel felszántott földet eljön megtárcsázni. Azt követően tudjuk kialakítani az ágyásokat a vetésnek.

Tervezzük egy szártépő beszerzését a traktorunkhoz, amivel a magasra nőtt növényzetet le lehet vágni. Alkalmanként ugyanis több tízezer forintba kerül az ilyen jellegű munka, ezért amit lehet szeretnénk magunk megcsinálni.

A tavalyról maradt és az idén megrendelt magokat átnéztük és amennyire tudtuk csoportosítottuk őket (gyökérzöldségek, hüvelyesek, paprikák stb). Saját erdei és egy kis palántaföld keverékébe megtörtént a magok vetése.

A magoncok az ablakpárkányon szépen meg is indultak a fejlődésben. 

 A nagy tejfölösben épp egy cukkini dugta ki a fejét.
 

A traktorunkat is meg kell szervizelni. Az akkumulátora megadta magát, folyamatban az új beszerzése. Ha elkészült az állatudvarban vannak sürgős tennivalóink:

- ki kell almozni a jószágok alól. Mi ugyanis mély-almozunk, tehát tavaly tavasz óta mindig csak szórjuk be a friss szalmát a jószág alá. Így télre egy vastagabb réteg képződik alattuk, és az erjedő trágya hője melegebben tartja őket.

- a villanypásztor is sürgős javításra szorul, az egyik sarok oszlop ugyanis teljesen kijött a földből, lóg a levegőben, emiatt a vezeték nagyon belóg és az áramerősséggel is gondok vannak. Még szerencse, hogy nekünk ilyen jól nevelt állatkáink vannak, ugyanis már hónapok óta nem működik a pásztor de ők szépen bent maradnak.

- kell építenünk még egy kecskeólat, mert ha lebabáznak a lányok ebben az egyben nem fognak elférni. (Az istállóépítés túl nagy projekt, avval addigra nem készülnénk el, ugyanis április első felében várható a szaporulat.)

Az állatok is élvezik a jó időt, itt épp a kecske-banda napozik a dombon.

 Józsi kicsit elkülönülve "felügyeli" a lányokat.

 Malackáink is szépen gyarapodnak. Hiába a kukoricadarás kása megteszi a magáét.

Úgy néz ki, hogy szaporulat is várható hamarosan. A leendő anyuka (aki hozzánk érkezvén, még pöttöm korában visítva menekült elölünk) azóta egészen szociális lett és  vígan tűri a minden oldali vakarászást, simogatást.

 Ebben malac(ok) vannak, az tuti.

Kecskééknél is elkezdődött a gömbölyödés. Micin és Lilin nagyon látszik, olyan mintha lenyeltek volna két görögdinnyét.

Bal szélen Lilikénk.

Sajnos történt egy sajnálatos esemény is. Két hete hétfőn Zizikénk (a legkisebb, nálunk született kecskelány) elvetélt. Bár a vetélésnek több oka is lehet (penészes takarmány, májmétely stb), mivel a többi csaj teljesen jól van, ezért az a gyanúnk, hogy mivel ő a legkisebb, a ranglétra legalján áll, valamelyik oldalba fejelhette és az okozta a vetélést. Reméljük következő alkalommal vele is minden rendben lesz.

Most már a gazda is ki-kimerészkedik a biztonságos lakásból. Hat héttel a műtét után sík talajon már elég jól mozog, de a kinti terep még igen veszélyes neki. Úgyhogy csak lassan és megfontoltan közlekedhet kint.

Egy kis kifli, zsömle maradékra felsorakozott az egész banda.

Józsi is egészen megbarátkozott velünk, az elején még folyamatosan kitért előlünk, ma meg már ő jön oda egy kis simogatásért, vakarászásért.

Még a fagyos időszakban megint meglátogatott minket a kis ravaszdi. Egy elhullott gázlómadár teteme hevert az udvaron, amit a fagy miatt épp, hogy csak be tudtunk takarni egy kis földdel, de őkelme kiszimatolta és kikotorta.

Látszott, hogy szegény nagyon ki van éhezve, ha már erre is ráfanyalodott. Sántított is, tehát lehet, hogy már több napja nem evett.

Most sajnáltuk a kis vöröst, de ha meglesz a baromfiudvar, ott nem lesz szívesen látott vendég.

Most ennyiről tudtam beszámolni. Hamarosan ismét jelentkezem az újabb fejleményekkel, addig is kellemes tavaszias napokat kívánok mindenkinek. Ezután a tél után megérdemeljük.

P.S:Míg ezeket a sorokat róttam a gazda ügy intézett a városban, Földhivatal meg akksi beszerzés. Délután pedig már neki álltunk az egyik feladatnak. A villanypásztor projekt kipipálva,  leellenőriztük az áramot is és most minden tuti. Sőt a kecskék körmölésébe is belekezdtünk, mert már igencsak ideje van. Ez kétemberes munka: én lefogom az állatokat és közben nyugtatom, simogatom őket, a gazda meg pedikűrözik a speciális körmölő késével. A nyugtatás annyira jól sikerült, hogy Zizikém majdnem bealudt, már csaknem horkolt. Ma kettővel végeztünk, holnap folytatás következik.

Cudar egy telünk van

Már több mint két hete, hogy minden hófehér és napközben is folyamatosan mínusz fokok vannak. Nekem ennyi már elég is lenne a télből, részemről már jöhet a tavasz. A múlt héten már át is néztem a meglevő vetőmagjainkat és összeírtam, hogy miket szeretnénk még termeszteni. A biovetőmagokat meg is rendeltem az interneten. Korábban vásároltunk már itt  és bizonyítottak a magok. Például az egyesével vetett paradicsom és paprika magok mind kikeltek és termés is lett rajtuk szépen. Lassan neki kell álljunk a magvetésnek.

A gazda túl van a térdműtéten, sőt már a varratszedésen is, jelenleg itthon lábadozik. Még egy hét mankózás, addig rá sem állhat. Közben egy "vallatógépnek" nevezett szerkezettel kell napi fél órában hajlítgatnia a lábát. Ezenkívül hosszas gyógytornász kezelés vár rá, de azért napról napra javulgat. A műtét után 6 héttel állítólag már kocoghat. Szóval a tavaszi munkálatokba már remélhetőleg be tud kapcsolódni.

Mivel a gazda lábadozik és egyelőre ő maga is segítségere szorul, az egész birtok "ügyintézése" rám marad.  Persze ilyenkor télen azért nem kell a túlzott megerőltetéstől tartanom, de azért lustálkodásra nem sok időm jut. Reggel azzal indul a nap, hogy ellátom a páromat, majd indulok az állatkákhoz és ők is megkapják a reggeli betevőjüket. A menü elég egyhangú, de azért nem szoktak panaszkodni. A malackáknak kukorica darát forrázok. A kukoricát előzőleg saját kezűleg beleöntöm a darálóba és elfordítom a kapcsolót, azután a daráló intézi magának. Általában ledarálok egy vödörnyit és az elég 4-5 napig. A kecskék széna diétán vannak.

Már régóta akartam írni a malacok és a kecskék körül tapasztalt dolgokról, de mindig elmaradtak. Most összeszedtem egy-két gondolatot róluk. Először a malacok:

- az emberekben az van, hogy a malacok nagyon büdös és koszos állatok. Hát, ha egy 2x2 méteres kibetonozott ólban tartod őket, akkor igen. Szabad tartás esetén viszont kiderül, hogy nagyon is tiszta  állatok.
- kijelölik a benti és a kinti toalettet és máshova nem piszkítanak. Mindez a szálláshelyükre vonatkozik, persze ha kint vannak a legelőn, azért nem szaladnak vissza wécézni.
- esténként megcsinálják a kis alvófészküket szalmából, majd szabályosan betakaróznak. Ezt még nem sikerült kifigyelni, hogyan csinálják, de reggelente tiszta szalma a hátuk, mikor kijönnek.
- nagyon takarosan el is mosogatnak maguk után, miután megették a kaját, még hosszú percekig nyalogatják az edényüket, így külön tisztításra már nincs is szükség.
- kiváló takarítók, amit a kecskék lepotyogtatnak, azt ők szépen feleszegetik. (ők nem olyan válogatósak).

Evés után így néznek ki. Nem tudom, hogyan csinálják, de a következő etetésre patyolat tiszták.

 Itt épp folyik a tisztogatási akció.

A kecskék kis piszkok.
- pocsékolják  a szénát, amit leszórnak, azt már nem eszik meg.
- iszonyatosan önzők, mindent csak maguknak akarnak. Most már ott tartunk, hogy a 6 kecskének 4 helyre teszek szénát, mert mindegyiknek megvan a maga helye és a többit elkergeti. A bak lefoglalta az egyik etetőt, Lili királynő a másikat, a szakállas nők az ólban kapnak egy adagot, Tündér és a kis Zizi, pedig a magaslesen (van bent két egymásra rakott zsaluelem, amin álldogálni szoktak). És még időnként így is megy a keringőzés, mert persze azt gondolják, hogy a másik helyen valami finomabb van.
- közel sem olyan rendesek mint a malackák a wécé-témát illetően, ahol éppen rájuk jön ott pergetik a kis csokigolyóikat, tehát bent az ólban is ahova aludni járnak.
- a bak nem elviselhetetlenül büdös. Volt egy jellegzetes szag, amikor idekerült és a lányoknak udvarolt, de nem nevezném undorítónak, most hogy remélhetőleg a lányok lassan már félidősek, pedig semmi szagot nem érzek mellette.
- nagyon ínyencek, ugyanabból a fajta növényből pár falatot esznek, azután már mennek is tovább.
- akácfa kéreg, fenyő tűlevél vagy a fűszernövényeim egyre megy, mindent megesznek, ami az útjukba kerül.

Most így hirtelen ennyi jutott eszembe róluk és most vissza a napirendhez. Miután az állatokat elláttam, felélesztem a tüzet, hordok be egy kis tűzifát,  majd a nap folyamán folyamatosan táplálom.

Ha a tűz is megvan, na akkor jövünk mi. Elkészítem a reggelit magunknak is. Utána rámolás, rendezkedés. Az uramnak két óránként fagyasztott borsó a lábára, jegelés céljából. Blogírás, adminisztráció, egyéb házimunka. Majd jöhet az ebédkészítés.

Ebéd után tudok szusszanni egy kicsit, fél négy körül pedig kezdődik a reggeli műsor megint. Megyek ki megint az állatokhoz. Nagyjából így telnek a napjaink, de a legszuperebb az egészben, hogy nem kell figyelnem az időt.

Reggel, ahogy világosodik kb. fél nyolc körül kelünk és utána szépen hömpölyög a nap. Nem kell időre munkahelyre rohanni, az állatok elég rugalmasak, nálunk az a szabály, hogy nincs szabály. Persze, ez nem azt jelenti, hogy kimarad egy-egy etetés, de nem kell percre pontosan érkezni hozzájuk.

Most már pár hónapja bevezettük, hogy havonta csak egyszer megyünk bevásárolni, akkor feltöltjük a készleteket és abból gazdálkodunk, ami van. Igazából a hűtőben, fagyasztóban, kamrában elállnak a dolgok ennyi ideig, egyedül a kenyeret kell megoldani. Mivel nem vagyunk nagy kenyérfogyasztók, ezért elég, ha 4 naponta sütök egy kg. 75 dkg-os kenyeret, meg persze néha becsúszik egy kis lekváros bukta, vagy vajas kifli is.

Legutóbb így sikerültek a kiflicskéim. Nemcsak szépek, hanem finomak is. Még másnap is élvezetesek.

A kamránkban van bőségesen mindenféle lekvár, savanyúság, lecsó. Mindezek apukámnak köszönhetőek, aki ránk is gondolt a nyári eltevéskor. Egyébként irtó finom lekvárokat készít. A buktasütést is ezért találtam ki, mert egyébként nem győzzük ilyen mennyiségben fogyasztani a lekvárt.

Most egy pár kép a természetből. Tényleg folyamat készenlétben kell tartanom a gépet, mindig van valami érdekesség.

A kis kosztosaim felfedezték a kihelyezett gömböcskéket, olyannyira, hogy már pótolnom kellett őket, mert pár nap alatt befalatozták az egészet. Számítunk is rájuk a vetemény védelmezésében a rovarok és egyéb kártevők ellen.

A területünkön élő ravaszdi eléggé felbátorodott, mert már fényes nappal grasszál itt a ház körül.

Egyik alkalommal az úton sétálgatott, majd bement a gyümölcsfák közé vadászni. Ezeket a képeket a tornácon állva fényképeztem.

Tegnap meg éppen a kávét darálom, felpillantva pedig ezt látom a konyhaablakból.

Leellenőrizte, hogy maradt-e valami a múltkori zsákmányból. Szerintem legalábbis az ő áldozata volt a megboldogult szárnyas.

Majd folytatta tovább a keresést, én meg helyiségről helyiségre rohantam, hogy le tudjam követni. (A képek a háromrétegű üvegen keresztül készültek).

Itt már távozóban..

Az élelmet kereső dámtehenet is ma sikerült elcsípnem.

Most zárom soraimat, mert hamarosan kezdődik a délutáni műszakom és engem várnak odakint. Friss hírekkel legközelebb már februárban jelentkezem.

Édes a pihenés

Túl vagyunk az első karácsonyunkon az új házban és azóta is élvezzük a korábbi 20 hónaphoz viszonyítottan semmittevéssel telő napokat. Az állatok ellátásán és az alkalmankénti fafűrészelésen kívül nem sok dolgunk van. Ez annyira furcsa, hogy szinte rosszul érzem magam, hogy mások dolgoznak én meg csak itt lébecolok. Ilyenkor mindig emlékeztetnem kell magamat, hogy tulajdonképpen szabadságon vagyok és igenis jár nekünk a pihenés.

Az idei szezonban elég kemény tél köszöntött ránk, de minket ez egy cseppet sem zavar. Ma reggel 9 órakor a kocsink hőmérője -14 fokot mutatott, ami azt jelenti, hogy hajnalban akár -18-20 fok is lehetett itt nálunk. (OTT KINT) Idebent viszont duruzsol a kályha és nagyon kellemes az idő. Ha emlékeztek rá, nálunk nincs központi fűtés. Igaz viszont, hogy akad egy kis rásegítés a fürdőben a falba épített infrapanellel,  de ezt csak fürdés előtt kapcsoljuk be kb. egy órácskára. A hálószobában olyan 18 fok körül lehet, de hát oda csak aludni járunk, ahhoz meg elég. Mindezt úgy érjük el, hogy a födém szigetelésünk igen csak hiányos. A tervezett 35 cm szalma helyett, egyelőre a 10 cm ipari szigetelés van fent. Ráadásul az utóbbi telekhez képest igen extrém hidegek vannak.

Előfordult az is, hogy ügyintézés miatt egy napig nem voltunk itthon. Emiatt több mint 24 órán keresztül nem fűtöttünk, mégis 19 fok volt a nappaliban mire hazaértünk. Ha viszont begyújtunk, nagyon hamar kellemes meleg lesz. Szóval nekünk bevált ez a fűtési módszer.

Az állatokra persze fokozottan oda kell figyelnünk, hogy mindig legyen iható vizük. Most a kis énekes madaraknak is tettünk ki kis gombóckákat. Egyet a nappali egyik ablakába, mert megjelent itt egy kismadár a tornác alatt. Gondoltuk biztos megtalálja. Ma reggelre azonban szőrén-szálán eltűnt és gyanús lábnyomok (szerintünk róka) vezetett a tornácra. Úgyhogy maradunk a fára felfüggesztéses módszernél.

A patak elég szépen befagyott, bár még néhol hallani hogy csörgedez a víz. Szinte turistaútként használható most. Én is rámerészkedtem, szerintem az aljáig be van fagyva.

A kecskék nem nagyon veszik fel a hideget. Rajtuk legalábbis nem igen látszik, hogy fáznának. Igaz, hogy a bundájukat felfújják, mint a madarak. Széna folyamatosan van előttük, de azért kijárnak csipegetni is a legelőre. Mondjuk jó húsban vannak.

Józsikám, amint éppen füvezik.

A malackák már annál inkább fáznak. A nap nagy részét bent töltik az óljukban, ahol csinos kis fészket készítenek maguknak szalmából. Majd szépen be is takaróznak vele. Ezt ugyan nem tudjuk, hogyan csinálják, de reggelente, amikor kijönnek csupa szalma a hátuk.

December 29-ére az egyik rózsaszín malackánk leellett, lett három kis malac, de mivel akkor is ilyen nagy hidegek voltak, sajnos nem maradt meg egyik sem.

Azóta újra dúl a szerelem az ifjú pár között. Remélem a következő alkalommal megmaradnak a malackák.

A nagy hidegre való tekintettel olyan helyekre tudtam most eljutni, ahol eddig sosem jártam, mivel plusz fokokban ingoványos a talaj.

Ezen a területen tulajdonképpen telepített mézgás éger erdőnek kellene lennie, ehelyett ilyen nádas-sásos mocsárszerűség van.

Az egyik előző tulajdonos és egyben erdőgazdálkodó azonban rablógazdálkodást folytatott és csak kitermelt, de nem újította fel az erdőket. Így ez a feladat is ránk hárul.

Jártunk az erdészeti hatóságnál és igen érdekes a szituáció. Mint tulajdonosoknak csak kötelezettségeink vannak, jogunk SEMMI. Ha viszont bejelentkezünk erdőgazdálkodónak (amihez, mivel nincs szakirányú végzettségünk, még egy szakmai irányítóra is szükség lesz), akkor lesznek jogaink is. Például, hogy haladékot kérjünk az elvégzendő munkákra és ne csesszenek meg bírsággal mindjárt a nyáron esedékes ellenőrzéskor. Kérésre azonban kaphatunk egy év haladékot. Milyen rendesek, ugye?

Ez itt például egy tönkről sarjadt égerfacsoport.De ez nem jó, szigorúan telepítettnek kell lennie. Ezeket a csoportokat pedig meg kell ritkítani, úgy hogy max 1-2 fát lehet meghagyni.

Ebből a perspektívából még nem láttam a tölgyest. Sajnos ez is elég elhanyagolt állapotban van. Nagyon meg lett ritkítva ezért az aljnövényzet néhol 2 méter magasra is megnőtt. Érdekes módon az erdészeti hatóság szerint itt nincs tervezett tennivaló. Az aljnövényzet nagy részt az idén oly népszerű Grincsfa alapanyaga, azaz a seprűzanót.

Ez a szegény fenyő nem bírta a megpróbáltatásokat.

Ez a tölgyfa pedig olyan óriásira nőtt, hogy egyszerre nem is fért bele az objektívbe. Ezért így oldottam meg a problémát. ( Na jó, az illesztés nem pontos.)

Kilátás a dombról. Innen milyen kis picinek tűnik a házunk.

Lekövettem a ravaszdit. Most könnyű volt, mert a hóban otthagyta a lábnyomait.

Azért, hogy ne unatkozzak januárban, már beterveztem, hogy átnézem a meglevő vetőmagokat és ha szükséges, akkor megrendelem a hiányzókat. Ezenkívül egy nagyon régóta tervezett projektbe vágok bele. Megpróbálkozom a háztartás teljes vegyszer mentesítésével. Mondjuk a takarítást már eddig is ecet és szódabikarbóna segítségével oldottam meg és a mosó- és öblítőszert is házilag készítem jó pár éve környezetbarát alapanyagokból (mosószer: babaszappan, mosószóda, szódabikarbóna, öblítő: almaecet, víz, illóolajok). A tervem most az, hogy a kozmetikumokat is természetes alapanyagokból, saját kezűleg gyártsam le. Ehhez már be is szereztem egy könyvet a natúr kozmetikumokról. Ebben szuper egyszerű receptek vannak a mosakodószertől a fogkrémig. Most éppen az eszközöket (főzőedény, mérőpohár, tégelyek, flakonok) és a szükséges alapanyagok beszerzésével foglalkozom. Nyáron persze egyszerűbb lesz, sok mindent lehet használni a konyhakertből ill. tavasztól lehet begyűjteni  és elraktározni a különböző gyógynövényeket.

Befejezésül ezt a szösszenetet muszáj megosztanom veletek. Az uram most jött be az állatoktól, majd közölte velem, hogy " most csinálok egy kád teát és beleülök egy csésze vízbe." Folyamatosan ilyenekkel fáraszt. Nem is unatkozom mellette.