Évforduló

Napra pontosan két évvel ezelőtt érkeztünk meg a birtokra a lakhelyül szolgáló lakókocsival együtt. Akkor a néhol derékig érő száraz kórókon és egy félig összedőlt istállón kívül  semmi nem volt a birtokon. Se folyóvíz, se áram, semmi. Az eltelt két év alatt elég messzire jutottunk.

Lett végre igazi fedél a fejünk felett (azért a lakókocsiban lehúzott közel 1,5 év nem volt semmi), kerítésünk, napelemünk, kutunk. Ültettünk gyümölcsfákat, folyamatban van a veteményes kialakítása, az állatállomány pedig hihetetlen mértékben megnövekedett. 

A legfrissebb jövevények Lilikénk ikrei vasárnap, nagyjából a déli harangszóra pottyantak ki.

Épp a karám közelében voltam, mikor Lili megjelent az bezárt ajtajánál (Józsi kecske éppen gyengélkedett, ezért ő  oda volt bezárva, hogy a többiek ne zavarják). "Mi van, be akarsz menni?" - kérdem tőle, majd kinyitottam az ajtót. Lili be, majd megtorpan az ól bejáratánál. Ugyanis Józsikánk pont bent volt. Na, ekkor már láttam, hogy itt készülőben van valami. Józsikát a szarvánál fogva kihuzigáltam és most Lili lett bezárva az elkülönítőbe.

Ez kb. 10,30-kor történt. Szóltam is az uramnak, hogy szerintem szülünk. Azt már régóta sejtettük, hogy Lili lesz az első. Közben én bementem az ebédet előkészíteni, kb. egy óra múlva Gábor jött, hogy vigyen-e ki valamit az ebédhez (szabadtéri ebéd volt betervezve). Kiküldtem egy adag holmit, kivitte, visszajött és közölte, hogy egy megvan. Na persze én is kirohantam, hogy kövessem az eseményeket. Pár perc múlva az anya felállt és már ott volt a másik baba is. 

Itt az éppen hogy kibújt kislány.

Látszik, hogy elég fárasztó dolog a szülés. Anyuka hatalmas ásítással nyugtázza, hogy mindkét csemete épségben megérkezett.

Ezután persze szépen letisztogatta őket, majd békésen lepihent mellettük.

Nagyon friss képek a kis Loláról.

Ő  is belefáradt a procedúrába és bealudt a napon.

Lola közeli.

A tesó egy kisfiú.

Olyan picik, a cicik meg olyan nagyok, hogy a csöpp szájukkal nem bírják bekapni. Így egy kis szoptatási segédletre volt szükség. Ismét be kellett vetnünk a ragtapasz technikát, hogy ne csak az egyik (amúgy kicsit kisebb cicit szívják). Ilyenkor a favorit cicit leragasztjuk, így kénytelenek beérni a másikkal. Ha az is bejáratódik, meg ők is nőnek egy kicsit, akkor már nem lesz gond.

Kedden Zsófi kezdett el áriázni már reggel. Folyamatosan mekegett, de azért kiment a többiekkel legelni. Először azt hittük, hogy azért reklamál, mert ki akar menni, de kint is folytatta. Ekkor már sejtettük, hogy itt is készül valami. Mivel el kellett mennünk délután, ezért most ő  került be a szülőszobára. 

A megérzésünkben nem kellett csalódnunk, mert amikor este hazaértünk, már ezzel szépséges kis gidával fogadott minket. Aki már újszülöttként kétszer akkora, mint az ikrek.

Az ikrek ma négy naposak, a másik gida meg két napos, de a mamák már kijárnak legelni.

Együtt a három kis gida. Jól látszik a méretbeli különbség. Háttérben az ikrek.

A büszke apa még mindig nincs teljesen rendben, féreghajtást végeztünk nála, meg kapott bélflóra javítót.

A kis kocánk szerencsére továbbra is jó húsban van, nem látszik rajta, hogy négy egyre jobban gömbölyödő gyereket nevel.

Újabb fotók készültek a déli sziesztáról. Besírsz rajtuk olyan édesek.

Már kis tokája van mindegyiknek és azok a "hatalmas" csülkök és sonkák.

Kecskepolisz tovább bővült. Elkészült (majdnem) az anyaszállás karámja, már csak az ajtók hiányoznak.

Megkezdődött a pince projekt is. Egyelőre eddig jutottunk. Holnap folyt.köv. Ma egy raklapnyi téglát csúszdáztattunk le a háttérben látszó szerkezeten. Ez  a legenergiatakarékosabb és leggyorsabb módja a téglák lejuttatásának.

A vadaspark "fíling" továbbra is megvan. Az alábbi képeket a hálószoba ablakunkból sikerült elkövetnünk. A konyhakertet körülvevő villanypásztorból látszik, hogy igen csak közel pihent le ez a dám bika. Éppen esett az eső, ő  meg meghúzódott a bokrok alatt. Ezért a kissé homályos a kép.

Ez meg egy vasárnap délelőtti kép. Róka koma vadászaton. Gábor látta is, amint elkapott egy egeret. Eddig rendben is lenne a dolog, egér úgyis van bőven, csak majd a baromfiudvartól tartsa magát távol őkelme. 

A veteményesben már bújik a borsó és a hagyma. Ma tovább folytattuk ezt a projektet is. Napraforgó, csemegekukorica, cékla, karalábé került a földbe.

Izgalmakban tehát az elmúlt héten sem volt hiány. Továbbiak még várhatóak, két kecskemama és két koca még hátra van.

Hamarosan ismét jelentkezem, addig is KELLEMES HÚSVÉTI ÜNNEPEKET kívánok minden kedves Málnáskert rajongónak.

Kecskepolisz tovább bővült

Nagy változások történtek az elmúlt héten. Pont egy hete megérkezett végre a várva várt földmunkagép és megkezdte a terep rendezését. Eltűntek a sáncok és az árkok, meg a mindenféle kupacok.

Előtte és utána képek következnek.

Tornác egyik oldalról előtte és ...

... utána.

Másik oldal előtte és ....

... és utána.

Kitágult a horizont. Most ezt látjuk, ha kiücsörgünk a tornácra. (már ha lenne időnk, kiücsörögni)

Nyugati oldal előtte.

Végre eltűnt az utálatos kupac. Igaz, egyelőre csak a ház mellöl. Az elszállítás még hátra van.

Az északi oldal egykor.

És napjainkban.

Most egyelőre eddig jutottunk a ház körüli környezet alakításával. Hogy gyep, meg kert mikor lesz, arról fogalmunk sincs. Ugyanis a fontossági listán ezt a pontot több tucat előzi meg.

Az eredetileg nádgyökérzónás szennyvíztisztítónak indult gödör időközben pályát módosított.

Most már pincének készül. Most itt keletkeztek hatalmas földkupacok. Remélhetőleg nem sokáig kell nézegetni őket. Hétvégén már jön is kedvenc kőművesünk és neki állunk a pince építésnek. 

Szerencsére a gépnek volt emelő villája is, így át tudta helyezni  a tégla rakatokat a gödör közelébe. Képzelhetitek mekkora megkönnyebbülés, hogy nem nekünk kell áthordani 3.000 db téglát. 

A munkagéppel nagyjából egy időben megérkezett az ól építő csapat. (Húgom és kicsiny családja). Na, jó a csapatból csak egy fő vett részt aktívan a projektben. A csemeték leginkább az állatsereglettel voltak elfoglalva, anyukájuk meg ővelük. 

Végül is abban maradtunk, hogy a korábbi fejőállast bővítjük tovább, úgy hogy áthelyezzük a bejáratot a másik oldalra. Az újabb építmény vázát sikerült felállítaniuk a fiúknak.

Az oldalfalak és a tető burkolását  már ketten csináltuk.

Jó tágasra sikeredett.

Itt már csak a tetőcserepek hiányoznak. Szerencsére a lebontott istállónál még volt elegendő mennyiség, csak le kellett zötyögni értük a traktorral, utána egy óra alatt fel is szórtuk a tetejére. 

Már csak az ajtók kellenek és kész a szülőszállás nem egyedülálló, de külön alvó kecskemamáknak. 

Bal oldalon lesz a fejőhelyiség.  Később majd leválasztjuk, addig tudják használni az egészet.

És persze ne feledkezzünk meg a birtok jelenlegi szenzációiról is. Jöjjön egy kis képes beszámoló a malackákról.

Itt még csak egy hetesek, de a mamájuk már kivitte őket az akácosba és már használják a kis orrukat és bőszen turkálnak valami után.

Két hetesen már hatalmas túrákat tesznek. Itt épp együtt az egész család. Papa, mama, gyerekek egy nagy ház körül kiránduláson. Az apró malaclábaknak ez hatalmas távolság lehet.

Fárasztóak ezek a nagy túrák. Itt épp bealudtak a kis drágáim. A kecskekarámon belül az ól előtt szépen egymás mellé rendeződve. 

A négy nagy meg bent az ólban pihent le. A kicsik így végig szem előtt voltak.

Nagy munkában vannak a kicsik.

Végül egy fotósorozat a fiúkról. A kisfiú épp a papáját nyúzza, az meg békésen tűri a játékot, bökdösést, fülharapdálást.

A napi programhoz hozzátartozik minimum a reggeli és az esti malackázás, de amikor kint dolgozunk persze többször is elkapjuk őket egy kis hasvakargatásra. Ezt egyszerűen nem lehet megunni. 

Tényleg nagy boldogság itt élni, ahol boldog és mókás állatok vesznek körül. Tulajdonképpen olyan mint egy stratégiai játék, csak nem billentyűket nyomogatsz, hanem tényleg benne vagy a játékban.