Baby boom a Málnáskertben

Legutóbbi bejegyzésemben még eső után esdekeltem. Hát most megkaptuk. Ezen a héten a hét napból már a negyedik nap esik. Nem kevés, sőt mondhatni már kissé sok csapadék. A hirtelen lezúduló nagy mennyiségű esőnek sajnos nem várt következménye lett, de erről majd később. Előbb jöjjenek a hét örömteli eseményei.

Az úgy kezdődött, hogy április utolsó napján, egy kellemesen napos vasárnap Micikénk végül előadta a pocaklakóit. Éppen pihenőnapot tartottunk, de a házból rálátunk az elkerített legelőre és úgy ebéd után feltűnt, hogy az összes kecske kint legelészik, kivéve Micit. Rögtön gyanús lett és kisiettünk a karámba. Nem is tévedtünk, akkorra már megvolt mindkét gida. Még csurom nedvesen, de egészségesen és már a cicit keresték.

Ismét vegyes páros lett, egy fiú, egy lány. 

A fekete a kisfiú.

Itt hat naposan már vígan csipegetik a zöldet a legelőn.

De ez még csak a kezdet volt. E hét szerdáján, annak is a délutánján az elkülönítőbe zárt Rózsák egyike, a nagyobbik szintén lebabázott. Ezt már kb. 2,5 hete vártuk. Akkortájt már elfeküdt a meglevő malackáknak szoptatás végett. Megint lett négy icipici malacka, kettő rózsás és kettő fekete. Itt már sikerült kiderítenem, hogy az előző alomhoz hasonlóan 3:1 a lányok javára. 

Szép kis sorminta.

Amire viszont egyáltalán nem számítottunk, hogy szombat reggelre a másik Rózsa is leellett. Itt eredetileg hat malacka volt, de mire reggel a párom ment etetni, kettő közülük már nem élt. Őket a mamájuk szépen külön rakta a bejárat mellé. Kis unokahúgom szavaival élve ezeket "elültettük". 

Ez a kocánk ugyanis december végén egyszer már ellett, de akkor a nagy hideg miatt nem maradt meg egyik kicsije sem. A unokaöcsik és hugik épp nálunk voltak vendégségben, amikor megtaláltuk őket és ott voltak, amikor el lettek temetve a kicsik. Az egyik kislány pedig már úgy mesélte, hogy elültettük a malackákat. (A gyermeki logika, ha növényeket, amiket a földbe teszünk ültetésnek nevezzük, akkor ezt alkalmazni lehet állatok esetében is.)

A két ellés között így mindösszesen 129 nap telt el, a vemhességi idő pedig 114-130 nap a vietnámiaknál, úgyhogy igen hamar összejött a nász. Itt tehát még azt hittük, hogy pár hét vissza van. Erre tessék.

Na és ekkortól elvesztettem a fonalat. Annyit tudunk, hogy a megmaradt négyből itt három rózsa és egy fekete, de azóta a két alom teljesen összekeveredett. Ugyanis kialakult egy szoptatási közösség, a két koca felváltva eteti a kicsiket. Úgyhogy innentől, hogy melyik kié volt, lehetetlenség kideríteni.

Íme a legfrissebbek, akik kicsi a rakást játszanak.

A két mama és a nyolc bébi.

Középen az a kis cuki rózsaszín nagyon fázott és ilyen édesen odabújt a két mama közé.

A másik malacalom pedig már hat hetes volt a héten. Szépen kigömbölyödtek és bizony már rákaptak a felnőttek kukorica dara + korpa keverékből álló menüjére. Málnával közben egész jól összebarátkoztak. A kiskutya a kezdeti éles csaholásból (persze tisztes távolból) átváltott a baráti bökdösésre, harapdálásra, malac átugrálásra, amit a kis röfik elég békésen tűrnek.

Sőt, ahogy az a képen is látszik még a vacsijukat is megosztják vele.

Egyébként szemtanúja voltam és sikerült meg is örökítenem, amikor az egyik kismalac a kecskegidákkal rohangált föl-alá. Itt tehát nem számít, hogy milyen fajtájú a jószág, a gyerek az gyerek és játszanak egymással.

Összesítésképpen tehát négy kecske mamától lett hat gida, 4:2 a lányok javára. A január eleji 6 fős kecskeállomány ezzel a duplájára szaporodott, ami már egy komplett nyáj. 

A 4 fős malackonda pedig szó szerint meghatványozódott. Ugyanis most 12 kismalac van és a négy szülő. Azért ez egy elég tisztességes szaporulat. Elég durva, ha belegondolok, hogy év elején volt összesen 10 állatunk. Most meg a kiskutyával együtt közel harmincan rohangálnak a birtokon. 

Ennyit az örömhírekről és akkor most jöjjön a fekete leves.

Először képekben, azután jön a szöveges magyarázat.

A pince így nézett ki délelőtt. Már túl vagyunk a boltív felén.

Ez pedig a délutáni állapot.

Amint látszik az egyik hosszanti oldal kompletten kidőlt. Konkrétan akkor, amikor a ramonád áthelyezése után másztam le a falnak támasztott létrán. 

Nehéz szavakat találni rá, hogy mit éreztünk, amikor megtörtént. Először szinte fel sem fogtuk. Ilyen csak másokkal történik meg. A szerencse a szerencsétlenségben, hogy komolyabb sérülés nem történt. Kőművesünket ugyanis betemette a leomlott mennyezet, így  ő szenvedett el könnyebb sérüléseket a fején a lehulló tégláktól. Mi karcolás nélkül megúsztuk. És ez a lényeg, mert a pincét újra fel lehet építeni. 

Ami érdekes, hogy milyen higgadtan fogadtuk az egészet, különösen én, aki hajlamos vagyok a drámára. Senki nem kezdett el káromkodni, szentségelni, felelősöket keresni, egymásra mutogatni. 

A történtek után pár perccel emberem mindjárt szólt, hogy hozzam a szépnyelű kőműves kalapácsát és a kőművessel együtt neki is álltak a téglák pucolásának. Ezért most kicsit "Csapd le csacsi" fílingünk van. (Kötelező film annak, aki még nem látta.)

Közben persze rögtön el kezdtük keresni a magyarázatot, hogy mi történhetett. Nekem az első gondolatom a víz volt, mármint a sok csapadék. A kőműves sem tudta felfogni a történteket. Több évtizedes pályája alatt ilyen vagy ehhez hasonló még nem fordult elő vele. Ő   mindent úgy csinált, ahogy kellett és nem értette, hogy mi lehetett a hiba.

Végül akkor derült ki, mikor a megmaradt falak mögé mentek és szinte belesüppedt a lábuk a homokba, ami tocsogott a korábban lezúdult csapadéktól. Egyes részeken alá is volt mosva a fal. Utólag persze okos az ember, hogy meg kellett volna nézni és ha töltünk oda egy kis homokot akkor ez nem történik meg. 

Nem mentségeket akarok keresni, de ez a birtok egy két fős üzem, ahol nincsen főnök, aki megmondja, mit mikor tegyél és nincsen alkalmazott sem, akire rá lehetne bízni feladatokat. Ez azt jelenti, hogy gondoskodni kell a napi tüzelőről, az állatok ellátásáról, ha beteg valamelyik, arra megoldást keresni, takarmányt beszerezni,a kertet művelni, a szükséges gépek, eszközök javíttatásáról gondoskodni, ha mi magunk nem tudjuk megcsinálni, az éppen folyó építési projekthez anyagot beszerezni, ott effektíven dolgozni, hivatalos ügyeket intézni és még sorolhatnám. Szóval ennyi feladat mellett előfordul, hogy hibázik az ember. Magyarán, ha nagyobb gondossággal jártunk volna el, akkor ez nem történik meg a nagy esőzés ellenére sem. Persze a legegyszerűbb az lett volna, hogy ha a két hónapra jutó csapadék nem három nap leforgása alatt esik le, mert akkor sem történt volna semmi baj.

A lényeg viszont, hogy nem csüggedünk, hanem tesszük tovább a dolgunkat. A pince pedig fel fog épülni.

Add már Uram az esőt

Ilyen aszályos tavaszt még soha nem tapasztaltunk, mint amiben most van részünk. Kiadósabb csapadék utoljára március elején volt nálunk, plusz a múlt heti havas eső illetve hó formájában hullott pár milliméternyi nedvesség, ami kb. mint halottnak a csók. A fű szabályosan ki van égve egyes helyeken, pont ahogy július-augusztusban szokott. Szóval tényleg nagyon kellene olyan jó kis áztatós eső mondjuk 3-4 éjszaka minden héten egy darabig, hogy kicsit helyrebillenjen a mérleg.

Már a múlt héten beharangoztam az új jövevényt, aki az alábbiakban bemutatkozik. A keresztségben a Málna nevet kapta, nem fajtatiszta, de határozottan pumi jellegű. Most 10 hetes és már megmutatkozik, hogy milyen kis okos jószág. A "Gyere ide!",  "Helyedre!", "Hopp" (azaz felugrik) vezényszavakra már most engedelmeskedik. 

Az első perctől birtokba vette az új lakását, ahol kezdetben a szülőhelyéról hozott törölköző volt az egyetlen berendezési tárgy.  

Eleinte ki sem mozdult a házikójából, később  felfedezte a tornácot teljes hosszában, délután pedig már követett minket ha hívtuk.  Az első éjszakát gondoltuk kritikusnak, végül is el lett szakítva a mámájától és a megszokott környezetétől. Először  ugatott és az ajtót kaparászta, de amint be tettem a házikójába egy pihe-puha plédet több rétegben összehajtva mindjárt megnyugodott és így már az első éjszaka is csendben telt. Azóta eltelt öt napban egyszer sem sírt, vagy nyüszített, szerintünk jól érzi magát Málnáskertben. 

Elölnézet 

Oldalnézet

Alulnézet.

Ezt a mutatványt bárhol, bármikor elő tudja adni egy kis hasvakargatás reményében.

Most olvastam a pumikról az alábbiakat:

 "Végtelen nagy önbizalommal rendelkező, bátor, rámenős. Az ember néha már azt hiszi, hogy pumija minimum oroszlánnak képzeli magát. " 

Ebben lehet valami, mert ez a minikutya (jelenleg 4 kiló) simán leáll a kecskefalkával szemben és vadul ugatja őket a félelem legkisebb jele nélkül. Oda kell figyelnünk rá, mert nincs félelemérzete és már előfordult, hogy az egyik kecskemama nyomta oda a földhöz, de a kis fekete koca is neki rontott.

Itt épp farkasszemnézés van folyamatban. A villanypásztor túloldalán a "vérkutya" figyel.

Tegnap elég kellemes idő volt, az összes jószág kimenőt kapott és szabadon kószálhatott a villanypásztoron kívül. Itt éppen Zizikém mélázik egy kis fűvel a szájában. 

Hogy a szigorú uniós állattartási követelményeknek megfeleljünk, játszóteret építettünk a kis kecskéknek téglarakatok elhelyezésével és hatalmas, számukra hegy magasságú földhalmok létrehozásával, hogy ki tudják elégíteni hihetetlen mozgásigényüket. Ez nyilván vicc, de így is nézhetjük a szitut, ők ugyanis annak használják.

Az ember nem  is tudja szemmel lekövetni, ahogy a "négyek" le-föl és ide-oda rohangálnak a hatalmas földhányásokon.

A villanypásztoron belül is biztosítjuk a "szabad játékhoz való jogot", itt két darab (eredetileg az új kecskeól tetejének szánt, majd ott felejtett) hullámpala biztosítja a szórakozásukat.

Tisztára olyan érzésem van, mint amikor a játszótéren az aggódó szülők körbeállják a csúszdát és figyelik a csemetéket, nehogy valami bajuk történjen.

A két rózsaszín malac (gyűjtőnevükön "Rózsák") is kimenőt kapott. De nagyon résen kell lenni velük, mert most már a másik is elfekszik a kicsiknek és szoptatná őket.

Itt apa élvezkedik az egyik földkupacnál.

Utána betársult az egyik Rózsa mellé.

Édes a pihenés a finom homokban. 

Az elmúlt héten sajnos nem sokat haladtunk, aminek a fő oka a gazda most már nem a rossz, hanem, ahogy a doki mondja "műtött lába". Bár már három hónapos a térde, a legutóbbi kontrollon is azt mondta a doki, hogy majd egy hónap múlva kijöhet a házból. Ahhoz képest már március eleje óta dolgozik a gazdaságban. Ha alkalmazott volna, minden további nélkül kiírnák fél év táppénzre. De mivel őstermelő, ezért nem engedheti meg azt a luxust, hogy fél évig csak heverésszen. Viszont mértéket sem ismer, és a hétvégén a pince falazásnál sikerült jól megerőltetnie a lábát. Most kénytelen pihentetni. Két hét múlva kezdődik a második kör gyógytorna. Mire az is letelik, reméljük a térde jobb lesz, mint új korában.

Azért a pince felmenő falai elkészültek, kivéve a hátfalon, ott majd a boltív megépítése után lesz kitöltve a hiányzó rész.

Elkészítettük hozzá a ramonádot, ami alapján a kőműves meg tudja rakni a boltívet. Még hiányzik a tetejéről a rétegelt lemez borítás, amire a téglákat tudja majd helyezni.




Ezenkívül  befejeztük végre a karámot az új kecskeólhoz. 




A sűrű rácsozat a kicsik miatt készült, akik minden nagyobb nyíláson kiszökdöstek. Egyelőre úgy tűnik, hogy sikerült elrekesztenünk őket.

Az egyik iker szopizás közben. Sikerült kifigyelnem és mind a két ciciből evett, ahogy azt kell. 

Az ikrek másik fele közben bebóbiskolt.

Végül Micikénk, aki nem és nem hajlandó megválni a bébiktől. Ebben a pozícióban azért látszik, hogy van szélessége. Nem tudjuk még meddig bírja. Mi viszont minden nap úgy kelünk fel, hogy ma biztosan meglesznek a gidák. Azután eltelik a nap és nem történik semmi.(Ez megy már vagy egy hete.)

A múlt héten már beszámoltam róla, hogy elkezdetem a csalánozást. Sikerült két nagy adagot leszárítani csalánteának, ami kiváló méregtelenítő szer. Ma pedig megfőztem a már egy éve tervezgetett csalánfőzeléket. Az interneten néztem hozzá receptet, gyakorlatilag készítettem egy besamelmártást (vaj+liszt+tej), hozzá fokhagyma, só, bors, kis szerecsendió. A csalánt sós vízben 10 percig főztem, leszűrés, összekeverés a mártással. Egyet rottyant és kész. Azt tudom mondani, hogy nekünk bejött. Tükörtojással ettük és nagyon ízlett mindkettőnknek. Nyilván, aki kiütést kap a spenót látványától, az ne kísérletezzen vele, de a többieknek bátran ajánlom. 

Legfrissebb birtoklakó

Az elmúlt hét sem múlt el izgalmak nélkül. Nagyszombat délutánján megérkezett a birtokra a negyedik kecskegida. Tündér (a mama) annyira laza volt, hogy a malacok által kitúrt egyik homokgödörbe feküdt bele, oda pottyantotta ki a kis porontyot. Aki így mindjárt bepanírozódott, a még nedves kis teste tiszta por lett. Végül felvettem a kicsit és bevittem a karámba, az anyukája persze rögtön követte. Be is zártam őket, hogy pár óráig nyugodtan lehessenek.

Még meg sem száradt, de már a cicin lóg. Egyelőre nem is tudom eldönteni, melyik a kedvencem, egyik szebb, mint a másik. 

Itt még folyik a tisztogatás.

Itt már szárazon.

Micikénk, az egyetlen, aki még nem volt hajlandó az osztódásra. Itt éppen a déli heverészés közben.

Az ikrek már hat naposan, szintén sziesztáznak. A ciciügyi válság már szerencsére megoldódott, most már mindkettőből tudnak enni, nem kell felváltva ragasztgatnunk őket.

A két szóló gida próbál haverkodni.

Zizi a nagy lakli vágyott egy kis kényeztetésre a gazditól és önként odament hozzá egy kis simogatásra. Ez egyébként nem jellemző a kecskékre, a karámon kívül általában kitérnek a közeledés elöl.

A négy hetes malaccsapat, már szintén legelészik a nagyokkal.

A két rózsaszín malac karanténba került a korábbi kecskekarámba zárva. A nagyobbiknál hamarosan várható az ellés. Beindult ugyanis a tejtermelése és hívta magához a kicsiket, akik persze nem hagyták ki az extra tejcsit. Eleinte nem tudtuk, mit tegyünk,  tapasztaltabb barátunkkal konzultáltunk, aki azt mondta, azonnal zárjuk külön, mert később kitúrják a kicsiket, meg amúgy sem jó, ha ellés előtt már szopják. A karám, minden apró rését, ahol a kismalacok befértek hermetikusan le kellett zárni. Mire a gazda körbe ért a légtelenítéssel, megint bent voltak, Hát az ól hátuljánál találtak valami rést, ahol bepréselték magukat. Utána még többször mind a négyen szisztematikusan járták körül a karámot és keresték a bejutási lehetőséget. Nem jártak eredménnyel.

Eleinte csak a nagy volt külön zárva, de kezdett egyre letargikusabb lenni, úgyhogy mellécsuktuk a testvérét is. A különzárás miatt, mivel így nem tudnak legelészni, naponta kétszer kapnak még külön zöldet is. Ennek a maradványai láthatóak a háttérben.

Készül a legújabb lakó szállása. Gondolom sejthető, hogy ki fog érkezni.

Itt már a tető is kész,

Keddre ígértük, hogy elhozzuk, de bár a háza kész lett, az egyéb felszerelések hiányoztak. Na, tegnap emberem beszerezte azokat a bizonyos dolgokat, úgymint evős-ivós tálka, kölyök kutya eledel, bolhairtó szer és a legfontosabbat, a játékot. Erre kitört a tél. Nem akartuk úgy elhozni egy új helyre, ahol mindjárt egyedül hagyjuk kint ilyen cudar időben. Mivel nem szobakutyának szánjuk, hanem fontos állatmegőrzési, róka távol tartási feladatai lesznek. 

Úgyhogy megbeszéltem az adományozókkal, hogy szombatig marad, akkor el tudjuk hozni már délelőtt és egész nap kint leszünk, úgyis itt lesz a kőműves, akkor össze tudunk kicsit ismerkedni. Jövő héten majd bemutatkozik őkelme.

Közben persze a másik építési projekttel is haladtunk. A hétvégére remélhetőleg meglesznek a felmenő falak és utána jöhet a boltív.

Íme a kb. 1,5 hónapos palántáim. Némelyik igen csak beindult, pedig a fagyos szentekig még bent lesznek. Nem kockáztatok.

A magról vetett fűszeres szekció. Nem tudom ki próbálkozott már a mikroszkopikus méretű fűszermagok vetésével. Nálam sem jött ki minden. Viszont lett  2 szál bazsalikom, 2 szál zsálya, 1 szál levendula, a kakukkfű, oreganó és a menta sűrűbben kelt ki. Később majd mennek ők is ki a veteményesbe.

Tegnap gyűjtöttem egy kis csalánt (dupla kesztyűben, de így is megcsipkedett), ugyanis abból nálunk rengeteg van. Ebből itt tea lesz, de mennem kell még pár fordulót. Permetlét is akarunk készíteni, meg ki akarom végre próbálni, hogy milyen a csalánfőzelék. (Már egy éve készülök rá, de idöhiány miatt mindig elmaradt.) Állítólag hasonlít a spenótra. 

Sajnos tavaly a gyümölcsfaültetésnél elkövettük azt a hibát, hogy nem a megfelelő módon kerítettük körbe őket. A dámvadak és a kecskék is megtalálták a nagyobb fácskákat, amik már túlnőttek a védelmi berendezésen és bizony megrágcsálták őket. Most kezdhetjük újra az egészet. Van egy területünk, ahol több fa is van viszonylag közel egymáshoz, itt villanypásztorozni fogunk. A szóló fácskákat pedig nagyobb gyűrűben kerítjük, ahogy az alább is látszik.

A korábbi kerítésből visszamaradó csibedrót pedig a jószágok villanypásztoron belül levő, vastagabb akácfák védelmére fog szolgálni. Amint az alábbi képen is látszik, a vékonyabbakat bizony már lekérgelték, ameddig két lábon állva felérték. Mivel elég sűrűn vannak a fák, ezért ezeket amúgy is kivágtuk volna, így nagy kár nem esett. Viszont, amik megmaradnak, azokat így körbe kell drótoznunk.

A tegnap beköszöntő időjárástól gondolom rajtunk kívül még sokan kiakadtak. Ritkán lehet megtapasztalni mind a négy évszakot egy hónapon belül. Voltak 24-25 fokos, nyári napok, már előkerült a naptej és izzadtunk rendesen. Most konkrétan tél van, nulla fok körüli hőmérséklettel, ha kinézek az ablakon inkább januári-februári tájat látok. Közben meg voltak normális tavaszi napok 15 fok, kellemes napsütés, enyhe szél, de előfordultak 9-10 fokos, borongós őszi napok is.

Tegnap délutáni állapot, már kezd meglátszani a hó. Reggelre szerencsére elolvadt, ami azt jeleneti, hogy olyan nagy hidegek nem lehettek az éjszaka.

A nagy kérdés persze, hogy hogyan bírja a veteményes és a gyümölcsfák. Nem lehet olyan pechünk, hogy két egymást követő évben oda a gyümölcstermés nagy része. Mondjuk nekünk fiatalok a fácskáink, sok termésre így sem számíthatunk (inkább semmire). Nem gondoltuk volna azt sem, hogy a tavaszi malackáink 4 hetesen, a gidák pár naposan meglátják az első havat.

Az időjárás előrejelzést nézve ma átvonul felettünk ez a front és holnapra már 10 fok feletti hőmérsékletet jósolnak. Az ablakon kitekintve ezt egyelőre nehéz elhinnem, de bízom benne, hogy ezúttal nem tévedenk.