Visszatekintés

Immár 3 éve, 8 hónapja , 27 napja és pár órája vagyunk Málnáskert lakói. Kissé nosztalgikus hangulatba kerültem és végignéztem az azóta keletkezett több ezer képet, hogy honnan is indultunk el. Ebből jöjjön egy kis ízelítő. Mi mindent sikerült megvalósítanunk azóta.

Kezdjük mindjárt a kezdetekkel. 2015-ben egy héttel húsvét után április 13-án kora délelőtt érkeztünk meg kis motyónkkal, utánunk nem sokkal berobogott jövendőbeli lakáskánk, amit egy érdi lakókocsiparkból szállítmányoztak ide nekünk.

Az érkezés utáni pillanatok.

Itt már javában folyik a sátor állítás.

A területen akkor semmilyen közművel nem rendelkeztünk, se víz, se áram nem állt rendelkezésre. Tehát teljesen nomád körülmények között kezdtük meg új életünket. Szomszédból kis gurulós tartályban hoztuk a vizet, sötétedés után meg gyertyafény mellett lehetett tevékenykedni.

Ez az időszak persze nem tartott sokáig. Két héten belül már saját kútvizet ihattunk és az áramszolgáltató is rácsatlakoztatott minket a hálózatra.

A birtok legelső építménye is hamarosan elkészült egy komposzt toalett vagy más néven alomszék formájában.

Nem kis feladatnak bizonyult az utcafronton és a falu egy részével határos területen kerítést építeni. Mintegy 650 méteren kellett megtisztítani a terepet, leásni a több száz oszlopot és kifeszíteni a dróthálót. 

Ha jól számolom pontosan 13 tekercs drótot kellett kihúzni. Azóta sajnos a vadak sok helyütt megrongálták már a kerítést. Több helyen kidöntötték az oszlopokat és letaposták a drótot. Úgyhogy az ez évi feladatok egyike, a kerítés helyreállítása.

Négy hónappal a megérkezésünk után üzembe helyezték a 4 kW-os házi erőművünket, ami azóta is ellátja a birtokot a szükséges árammennyiséggel. Nem szigetrendszerű, hanem csatlakoztat van a hálózatra. Nappal a felesleget betáplálja, éjszaka meg a hálózatról vesszük az áramot a hűtőhöz, bojlerhoz, világításhoz. Évfordulókor 5-600 kW pluszban szoktunk lenni, ezért az áramszolgáltatótól 1-1,5 évente kapunk egy számlát a havi alapdíjakról kb. 1.800 Ft értékben. Havi szinten tehát kb. 150 ft a villanyszámlánk.

Szintén nagyon jó beruházásnak bizonyult a TZ4K megvétele is. Nélkülözhetetlen egy ekkora területen. Főként szállításra használjuk (tűzifa, építőanyagok stb.), de azóta szárzúzót is vettünk hozzá, amivel a legelőt lehet karbantartani illetve a kert felszántására is tudjuk használni, mivel eke is van hozzá.

Még a kerítés építése előtt nekiálltunk egy garázs alapjainak elkészítéséhez. A terv az volt, hogy amíg nem jönnek meg a házra az engedélyek magát az épületet is felépítjük. Csak közben  a vállalkozó, aki a kerítést építette volna, lelépett, így nyakunkba szakadt a már fentebb említett projekt.

Végül csak az alapok készültek el, és azóta sem jutottunk közelebb a garázs elkészüléséhez, mert mindig akadtak más fontosabb dolgok. Így azt hiszem először régészeti ásatásokat kell majd folytatnunk az alap felkutatására, mielőtt folytatni akarjuk.

A legnagyobb feladat természetesen a lakóház felépítése volt. Ezzel indultunk 2015. július elsején, amikor is egy földmunkagép elegyengette a talajt és kiásta az alapokat.

Ezen az építkezésen soha nem dolgoztak tömegek. Általában kettesben vagy az egyszem kőművessel kiegészítve építgettük a házikónkat. Három hónap után mégis már ott tartottunk, hogy a vázszerkezet lassan elkészült.

Négy és fél hónap után már tető alatt is volt az épület, itt azért egy 4 fős ácscsapat közreműködésére szükség volt.

A szalmázás adta meg a ház lényegét. A 75 cm-es falak (50 cm szalma + egy sor vályog tégla) azóta már több nyáron és télen is bizonyítottak. 

Nyáron  mindenféle  árnyékolás  technika  nélkül  24  fok  fölé nem ment a hőmérséklet, télen pedig a sparherd  és  a  kályha  (többnyire  nem  egyidejű)  működtetése  kellemes  hőmérsékletet  biztosít.  A hálószobánkban   zárt ajtó mellett,  tehát gyakorlatilag fűtés nélkül  van 18 fok, ami  nekünk alváshoz tökéletesen megfelel. A fürdőben lévő infrafűtés üzemeltetetésére pedig nagyon ritkán van szükség.

Végül csaknem 16 hónap telt el, mire a lakókocsiból áttudtuk helyezni az alvóhelyünket ide a hálószobába.

Mit ne mondjak felüdülés volt a lakókocsi 120 cm-es, hepehupás fekhelye után egy igazi rendes ágyban aludni.

Még  további    pár hétre  szükség  volt,  mire a  lavórban  való  mosakodást illetve  a  slaggal    való zuhanyzást le tudtuk cserélni erre a zuhanyozóra.

A főzés és az étkezések még hónapokig a lakókocsiban történtek, de 16 hónapnyi kempingezés után már ez is tiszta luxusnak tűnt. Végül a teljes belső teret 2016 november végén tudtuk birtokba venni, az első ásónyomot követően kb. 17 hónappal.

Ezt a formáját végül 2017 novemberére nyerte el a ház. Végre elkészült az oromzat deszkaborítása, felkerültek a csatornák és a fal is megkapta szép fehér színét.

Belül 2016 decembere óta semmi változás nem történt. Továbbra is hiányoznak bizonyos dolgok (ajtók, szegélylécek stb.), de ez  csupán esztétika, a ház tökéletesen betölti a meleg, barátságos otthon feladatát, ahova jó hazajönni és öröm benne élni.

Persze nemcsak a házzal foglalkoztunk ezen idő alatt. 2017 tavaszán belevágtunk egy bontott téglából építendő pince megvalósításába. Március 31-én megint csak egy földmunkagép segítségével megszületett a "gödör".

Az év decemberére pedig végre az ajtó is felkerült az építményre, így használatba lehetett venni.

Akik követték a blogot, tudják, hogy gyakorlatilag kétszer kellett felépíteni, miután egy iszonyatos felhőszakadás az alapot alámosta és az egyik hosszanti fal kompletten kidőlt, a boltíves mennyezet pedig ment utána. Na, mindegy már túl vagyunk rajta. Akkor azért kicsit megrogytunk lelkiekben, úgy két percre, mert utána rögtön nekiláttunk a törmelék elpucolásának.

Mivel sokat akart a szarka, ezért még ugyanebben az évben neki álltunk a kerti szabadtéri konyha megépítésének is. 

Persze az időjárás erősebb volt nálunk, így befejezése átcsúszott a következő évre. Pontosabban még mindig nincs száz százalékig kész, de ez is inkább csak a csinosításra vonatkozik, mert minden részegysége használható. A füstölő most is éppen üzemben van. A sonkák és a szalonnák készülnek éppen.

Mi persze mindent akartunk, de azt most rögtön, így az istálló újbóli felépítését is egy évvel korábbra már beterveztük. Végül azonban csak 2018 nyarán tudtunk neki kezdeni.

Ez itt még a régi istálló maradványa. Először is ezt kellett elbontani, mert életveszélyessé vált. Ez már megtörtént 2015-ben. Az éppen maradt téglák nagy része pedig beépült a házba.

Jelenleg az istálló ebben az állapotban leledzik. Folytatása már ebben az évben esedékes.

Hogy az építkezések és az állatok, valamint a kert gondozása mellett megmaradó minimális szabadidőnk eltöltésével se legyen gondunk, nyakunkba kaptunk egy erdőtelepítési feladatot is. Az egyik korábbi tulajdonos volt olyan "kedves" ugyanis, hogy az erdőt letermelte, a hasznot zsebre vágta, majd "elfelejtette" megújítani.

Így ezen nemes feladat is ránk várt, amit tovább nem lehetett halasztani. Ezért 2018 tavaszán mintegy 8.000 darab facsemetét ültettünk, miután a helyüket előzetesen  kitisztítottuk. Bár aktívan részt vettünk a munkálatokban, de azért egy erre szakosodott csapat végezte a munka nagy részét. 

A tavaszi ültetéskor még így nézett ki az "erdőnk". A világoszöld apró foltok, a levelek jelzik a csemetéket, a vesszők alig látszanak.

Ez pedig teljesen friss kép. Most már azért látszik, hogy lesz belőle valami.

A mindenféle építkezési projekt mellett azért létszámban is folyamatosan bővült Málnáskert lakóinak száma.

Az első jövevény a megérkezése utáni percekben. Születésnapi ajándék volt a drágám és azóta is a csapatunk tagja Tündér művésznéven.

Persze ez maga után vonta, hogy neki is kell laknia valahol. Így megszületett az első állatlakhely.

Az állatok létszáma azóta folyamatosan növekedett. 

Egy bájos első kép Málnuskáról még kisbaba korából.

A két főcica még szintén babakorában.

Friss fotó, ahogy a cicacsalád (mínusz egy fő) a hóban kitaposott egyik útvonalon szépen "cicasorban" üldögél.

Jelenlegi a málnáskerti csapatban játszik:

- 7   anyakecske + 1 bak

- 2   vietnami csüngőhasú koca + 1 kan

- 13 vietnami csüngőhasú gyerek

- Málna kutyus

- 1 ivartalanított nőstény cica + 1 kandúr

- 5 cicagyerek

Kecskecsapat napjainkban.

A "konda" egy része még a vályú körül ólálkodik, pedig  hol van már  a reggeli.

Az eltelt években megtapasztaltuk, hogy milyen az ha a magad fejte kecsketejet ihatod. Készítettünk sajtot, túrót belőle. Kecskehúst is ehettünk többször. Tavaly óta a malachúsból és a füstölt árukból is sajátot fogyasztunk. Ezenkívül a kertben is értünk már el kisebb-nagyobb sikereket.

Az állatok létszámának növekedéséből kifolyólag birodalmukat is folyamatosan bővítgettük. Kis villanypásztoros terület helyett lett nekik szép nagy.

Az ólak kavalkádja pedig jelenleg így néz ki. Tudom, hogy nem valami csodás látvány, de a funkciójukat betöltik.

A terv az, hogy miután a kecskék és a malacok az új helyükre költöznek, csak a bakkecske és a kan malac maradnak itt. Akkor majd a legelső tákolmányokat elbontjuk, hogy ez is nézzen ki valahogyan.

Ennyi minden történt tehát 3 év, nyolc hónap, 27 nap és pár óra alatt Málnáskertben. Nemrégiben pedig nagy elhatározásra jutottunk: idén semmi újba nem kezdünk bele. A már elkezdett, de még be nem fejezett dolgokra koncentrálunk és a birtok csinosítására, hogy végre látogatók előtt is meg tudjuk nyitni. Nem titkolt szándékunk ugyanis az, hogy havonta legalább egy napra megnyissuk kapuinkat az érdeklődők előtt. 

Felvirradt a Nagy Nap

Pontosabban még igen messze volt  a virradástól, mert a vekker már hajnal hatkor jelzett, a Napocska meg még vagy másfél órát szunyálhatott. Fiúk nekiláttak a folyamatok beindításának, úgymint üstház alá begyújtás, kinti sparherdbe begyújtás, pörzsölő összerakása. Addig én átöblítettem és eltörölgettem a ládákat. Közben persze azt is konstatáltuk, hogy esik, majd inkább szakad az eső. Tipikus: hetek óta száraz idő volt, pont a disznóvágás napjára szakadt le az ég.

Apukám a hentessel és összes felszerelésével csak fél nyolc körül ért ide, ami így kicsit késői kezdésnek tűnik. Viszont mire az első malacért indultak, szerencsére elállt az eső. Így is volt egy kis sárban csúszkálás, de mégis kellemesebb, ha nem szakad az eső az ember nyakába, amikor a malacokért kell menni.

A disznóvágás folyamatáról, a bontásról szándékosan nem készülnek képek. Így is sokan azt kérdezik, hogy tudjuk a malacokat, vagy a kecskét levágni, miután akár 1,5 évig is neveltük őket. Erre az a válaszom, hogy természetesen nem könnyű. Most szerencsém volt, mert nem kellett jelen lennem ezen a részén, de volt már olyan is, hogy nekem kellett lefognom. 

Lehet, hogy szentimentálisnak tűnök, de én előző este  elbúcsúztam tőlük, megsimogattam mindegyiket és megköszöntem, hogy a húsukkal táplálni fognak minket. Gábor számára nyilván nehezebb, mert csak neki kellett kihúzni őket az ólból és akkor látja az értetlenséget a szemükben. Megbíztak bennünk, eddig sosem voltak bántva, hát nem értik, akkor most mi történik.

Szerencsére a hentes hozott kábító fegyvert, így csak addig visított, amíg annyira kihúzták a malackát, hogy a hentes el tudja kábítani. Annyi, hogy ezt aznap háromszor kellett eljátszani.

A folyamat az volt, hogy szúrás, tisztítás, fellógatás. Utána mentek a másodikért. Majd amíg a fiúk azt pucolták, a hentes már megkezdte az első bontását. Mikor az elsőt szétbontotta ment a második a rén csigára és mentek a harmadikért.

Igazából a harmadik malacnál csúsztunk meg. Annak a bontása már a késő délutánba nyúlott. Ekkor már látszott, hogy hosszú nap elé nézünk elébe. 

Az igazi csapást az jelentette, hogy a daráló (ami a hentes tulajdonát képezte, és előzőleg költött rá nem keveset, hogy üzemképes legyen) megadta magát. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a kolbásztöltelék már csak egy maréknyi maradt. Viszont hátra volt még a közben abalében fődögélő hurkatöltelék ledarálása. 

Itt lépett színre a mi kis belső használatra alkalmas elektromos darálónk (egyben paradicsompasszírozó), ami becsületére legyen mondva, megbirkózott a feladattal. Bár a hentes szerint a májat nem vitte volna, a malackák eme része a fagyasztóban várja a felhasználás későbbi lehetőségeit. Így viszont lett töméntelen mennyiségű véres hurkánk.

A három malacot azért vállaltuk be, mert legutóbb igen szűk családi körben (mindösszesen négyen) nagyjából végeztünk két malaccal egy nap alatt. Na jó a töltés egy része akkor is másnapra maradt, de persze ott is voltak komplikációk. (Lásd Disznóvágás extrákkal 2018 február) Mivel most profi szakember jött azt gondoltuk, hogy menni fog a három is. Meg hát a hentes sem tiltakozott, mikor jeleztük, hogy hármat vágnánk.

A vége a történetnek az lett, hogy hajnali fél kettő körül fejezték be a hurka töltést és még hátra volt az abálás. Végül vasárnap hajnali három óra volt mire ágyba kerültünk. 

Szumma szummarum, a disznóvágás szerintem jó hangulatban zajlott én még éjfélkor is bírtam röhögni magunkon, amikor a barátunk megjegyezte, hogy minek a nagy kapkodás, akkor nem fogunk bekerülni a Guiness rekordok könyvébe, mint a legtovább tartó disznóvágás résztvevői. 

A beszerzett alapanyag mennyiségeket illetően most átestünk a ló túl felére. Az aprított hagyma, fokhagyma, hurkába főzött rizs jó része megmaradt, a fűszerekről és a belekről már nem is beszélve. Ez utóbbiból  még jó pár disznóvágásra elegendő készletekkel rendelkezünk. 

A frissen beszerzett teknő jól vizsgázott. Sokkal kényelmesebb ebben keverni a tölteléket, mint egy szögletes ládában (ahogy februárban kellett). 

A hosszúra nyúlt disznóvágás azonban ezzel még nem ért végett. Hátra voltak az utómunkálatok. Az edények elmosása, valamint a zsír kisütése.  

A hentes véleménye szerint a három malacka nyomott vagy 250 kilót. Ennek megfelelően lett is szépen mindenből. 

A sózóban pihenget most 6 db sonka és négy tábla szalonna. Ezeket két naponta forgatjuk.

A tokaszalonnából készült jófajta csécsi szalonna.

Készül a töpörtyű. 

A végeredmény egyik fele. Jól kinyomkodva lett 4-5 kg töpörtyű. A másik fele meg vagy 30 liter jó féle házi zsír. Jó, hogy beszereztük azokat a zsíros bödönöket, mindegyikbe jutott.

Kolbászok és négy pár véres hurka fellógatva a füstölőben még a füst előtt.

Itt meg a már kész termékek. Pluszban még egy jó kis disznósajt is ott lógicsál.

Ezenkívül a fagyasztóba cipőkanállal sem férne be bármilyen kicsi csomag sem. Annak ellenére, hogy anyukám bejelentkezett vásárlónak egy egész hosszú listával friss húsokat illetően.  

A kutyus és a 7 cica három napig kajakómában volt a mindenféle cafrangoktól, amik leestek számukra. Kicsit tartottunk tőle, hogy hogyan lehet majd távol tartani őket, de nagyon jól neveltek voltak, csak néha-néha tévedtek be a konyhába, de erőteljes felszólításra azonnal távoztak. 

Februárra tervezzük a következő vágást. Ekkor visszatérünk a családi körös verzióra. Már most van két jelentkező, akikre számíthatunk. A következő malac csapat pedig már be is költözött a hizlaldába. 

Most is sok tapasztalatot gyűjtöttünk, de még mindig van hova fejlődni. Viszont, ha azt nézem, hogy ez volt a harmadik disznóvágás Málnáskertben, akkor azt mondom, hogy jók voltunk.

A Nagy Felkészülés

Mivel a legutóbbi disznóvágás alkalmával igen nagy hiányosságok mutatkoztak mind a felszerelés, mind az alapanyagok terén, ezért most egy igen komoly listával vágtunk neki a szezon első disznóvágására való felkészülésnek. A rajta szereplő felszerelések beszerzéséért bizony elég messze kellett utaznunk, de azt gondolom megérte.

Két évvel ezelőtt fedeztük fel Baján a Babella Antik nevű régiségkereskedést. Akkor egy tálaló szekrényt és egy ruhásszekrényt sikerült beújítanunk jóval kedvezőbb áron, mint amiket a korábban felkeresett hasonló üzletekben láttunk. Már akkor elhatároztuk, hogy ide még vissza fogunk térni, ugyanis a paraszti gazdaságokban korábban meglevő csaknem összes használati tárgy fellelhető náluk. Ráadásul mindenből akad bőséges választék.

Így egy november végi napon az utánfutót is felakasztva felkerekedtünk zsákmányszerző körútra. Előbb anyukámékhoz néztünk be, ugyanis ő is felajánlott egy-két korábban a disznóvágásokkor használt edényt, amire már nincs szüksége. Mi természetesen örömmel elfogadtuk az adományt. Így gazdagabbak lettünk egy nagy műanyagedénnyel, amit sózásra lehet használni,  valamint több nagyobb fémtállal, fazékkal (amiből sosincs elég egy disznóvágáson).

Ezek után már tudtuk, hogy milyen eszközöket kell Baján keresnünk. A megbeszélt időpontban az üzlet tulajdonosa már várt minket. Mivel közben a termékek mennyisége igencsak kibővült át kellett mennünk egy újabb telephelyre, ahol kedvünkre böngészhettünk a rengeteg kincs között.

Listánk első helyén egy hastok, magyarul bontóasztal szerepelt. Ezt viszonylag hamar megtaláltuk. Majd következtek a teknők, azokkal egy egész szoba volt tele. Végül választottunk egy nagyobbat a töltelék bekeveréséhez és egy kicsit a majdani kenyérdagasztásokhoz.

Ezenkívül vettünk egy tartalék üstöt is újszerű állapotban kb. harmadáron. A zsír tárolására különböző méretű zsírosvéndőket (lánykori nevén bödönöket). valamint egy nagy faládát, amiben a kolbászokat szeretnénk eltárolni, ha már megszikkadtak.

https://www.kolbaszaruhaz.hu

 "Ahol nincs nagy-tömegű kolbászról szó, ott manapság gyakorolják a a tárolásnak azt a módját is, hogy a nyári melegek beköszöntével a kolbászokat papírba csomagolva fahamuba rakják, akár ládikában, akár pedig a cserépkályha tűzterében."

A zsákmány egy része, amit az utánfutóról gyorsan fedél alá pakoltunk késő este mikor végre hazaértünk.

A maradék még a kocsiban. Az üléseket is le kellett hajtani, hogy minden beférjen.

Persze a székek, nem a disznóvágás kellékei, azokat csak mellékesen szereztük be, ha már ott jártunk. Igaz, hogy némi felújításra szorulnak, meg át is kell festeni őket, mert egész más színt szeretnénk. Mindenképpen le akartuk cserélni a meglevőket, így legalább egy úttal megvannak ezek is.

Szükség volt egy kis rendrakásra is a kerti konyhában és környékén. Valamint a füstölővel is akadt némi-nemű tennivaló.

A hátsó résznél ebből indultunk ki.

Elpakoltuk  a  felesleges  dolgokat,  a  kukoricaszárakat  felaprítottuk,  a felaprított  tűzifából  ide  is jutott még.

A konyha belső részén ez volt a kiinduló állapot. A kocsit először is le kellett pakolni. A konyhát pedig kirámolni.

Gábor felfűrészelt egy jó nagy adag fát, amiből két oldalt szélfogófalat építettünk. Kifelé össze-vissza kiállnak, mivel nem sikerült egyforma hosszúra vágni őket.

Belülről viszont egészen jól mutat a rönkökből rakott fal.

Alapos söprés következett.

Majd megépítettük a másik oldalt is.

Így már jöhetett a berendezés.

Jobbra a bontóasztal, ahol a hentes dolgozott. A bal oldali asztalon folyt az áruk szortírozása a különböző ládákba.

Igen fontos feladat volt még a füstölő üzemképes állapotba hozatala. Ennek ugyanis még mindig nem volt teteje. Amikor épült még nem tudták, hogyan oldják meg ezt a kérdést. Később Gábor kitalálta, hogy valami cementkötésű gipszkartonból ragaszt dupla vastagon tetőt. Csak persze mindig voltak akutabb feladatok, így ez mindig tolódott, hogy majd, majd.

Azután most már nem lehetett tovább halogatni. Közben az áraknak utánanézve revideálta nézeteit és úgy döntött megoldjuk saját anyagból. Ez ugyan egy kicsit macerásabb volt, viszont egy fillérbe sem került.

Felrögzített pár darab tetőlécet, arra csempeszerűen, tehát nem egymásra takarva jöttek az agyag cserepek, majd az egészet lesarazta, hogy légzáró legyen.

Az építmény még mindig nem tudta ellátni funkcióját, ugyanis hiányoztak a rudak, melyekre a füstölni valót  fel lehet akasztani. Ezért legyártott (ha jól számolom) vagy hat darab rudat, amihez "rúdrögzítőket" is gyártott. Ezeket természetesen még fel is kellett rögzíteni a helyükre.

Itt már a full extrás füstölő.

A macskák, egerek, madarak  hátsó szellőző nyíláson való  bejutásának megakadályozására is ki kellett találni valamit. Itt az én ötletem került megvalósításra. Eszembe jutott, hogy van nekünk egy rostánk, amit anno a vakolásnál a homok átszitálására használtunk. Mivel ebben a funkcióban már nincs rá szükség, ezért ebből vágott ki egy darabot és rögzítette fel pár csavarral. Így a füst szabadon távozhat, míg a nem kívánatos esetleges látogatók nem férnek hozzá a fáradságos munkával készített termékekhez.

Egy rénfát is szerettünk volna venni, amire a disznót fellógatják, hogy könnyebb legyen a bontás. (Bár sok helyen asztalon bontanak). Ebből viszont csak egy javításra szoruló volt Baján, így más megoldás után kellett nézni. 

Végül emberem megoldotta úgy, hogy két kampót rögzített a kerti konyha gerendájába. Majd csiga és drótkötél segítségével, amit a traktor fog húzni, fel lehet húzni a malackát.

Íme a "réncsiga" a drótkötél nélkül.

Hátra volt még az alapanyagok úgymint fűszerek, belek beszerzése. Ezt egybekötöttük volna a havi nagy bevásárlással. A megyeszékhelyre mentünk, ahol ismertünk egy húsáruházat, ahol lehet ilyen "béldolgokat" venni. Tipikus, hogy pont azon a napon 13,00 órakor bezárt, mi természetesen délutánra terveztük be a vásárlást.

De szerencsére van nekünk egy Nenusunk (az én egyetlenem nagynénije), aki segítségünkre sietett. Felhívtuk és elsírtuk a bánatunkat, ő  pedig egy óra múlva már jelezte, hogy mindent beszerzett. Az adalékmentes sót már interneten megrendeltem. A fűszerpaprikát apukám szerezte be, az egyéb fűszereket sikerült önerőből megoldanunk.

A listánkon szerepeltek még húsos ládák, vödrök (a februári disznóvágásnál ezekből is el kellett volna még pár darab), valamint egyéb apróságok. Most ezeket is beszereztük.

Eljött végre az utolsó előtti nap. Ami elég sűrűre sikeredett. Reggel fél hétkor már talpon voltunk és este hétre sikerült minden betervezett dologgal végezni. Először úgy gondoltuk, hogy megosztjuk erőinket és én bent, Gábor pedig kint tevékenykedik. Azután mégis inkább egyesítettük és bent kezdtük el a sütögetési programot.

Készült egy nagy adag linzer.

Egy adag krumplis pogácsa.

Valamint két szép kenyérke. (nehogy már szégyenben maradjunk)

Ezenkívül legyártottunk egy nagy adag krumplisalátát a másnapi ebédhez. Mi ugyanis nem tipikus disznótoros menüre  (úgymint hagymás vér, hús leves stb.) készültünk. Délelőttre pogácsa, linzer, ebédre a saláta és frissensült húst terveztünk. Vacsorára pedig töltött káposztát.

Mire mindezzel elkészültünk Gábor elindult a barátunkért, akit felkértünk disznóvágási segítségnek. A közeli faluig tudott jönni busszal, onnan kellett csak a fuvar. Ezt összekötötte a füstöléshez való fűrészpor elhozatalával. Mint kiderült a tölgyfaforgács (ami nekünk bőségesen van itthon) csak vég-szükség esetén alkalmazandó, így inkább vettünk akácfűrészport egy közeli fatelepről. 

Amíg a fiúk megérkeztek én mosogatással múlattam az időt. Az összes ládát elmosogattam, eltörölgettem.

A fiúk utána berendezték a helyszínt az asztalokkal. Majd kollektíven nekiláttak hagymát és fokhagymát pucolni. A hagyma a hurkatöltelékhez kellett, ezt pucolás és aprítás után még meg is dinszteltük. A fokhagymát csak le kellett darálni. 

Már csak egy feladat volt hátra: a hentes azt kérte, hogy rekesszük el a malacokat az óljukban, hogy egyesével lehessen őket kihúzni. Végül mind a négyen egy helyre tömörültek, így egy raklap és egy spanifer segítségével ezt a feladatot is megoldottuk.

Ezek után már csak egy kiadós alvás fért bele és megvirradt a NAGY nap.

FOLYT. KÖV.

Utóirat:

Időközben igazi télies hangulat lett itt nálunk. Szerintem kicsit más a látvány és a hangulat, mint a városban. A mi szívünknek mindenesetre kedvesebb. Egy kis ízelítő  a téli Málnáskertből.

Ma reggel egyébként látogatóink voltak. Két gyönyörű dámszarvas bikát figyelhettünk meg, amint a konyhakert mögött eszegettek. 

Málna imádja ezt a fehér valamit. Nagyon szeret benne rohangálni és ahogy a kis pofáján is látszik túrni benne.

Cica ül a hóban (vagy inkább lapul).

"Fővadász Úr" folyamatosan portyázik a hótakaró ellenére is.