Tavaszi nagytakarítás és egyéb munkálatok

Tudom, megint eltűntem egy ideje, de annyi volt a tennivaló a birtokon az elmúlt három hétben, hogy egyszerűen nem jutottam a gép közelébe huzamosabb időre. Megpróbálom felvenni a fonalat ott, ahol legutóbb abbahagytam. 

Az utolsó bejegyzésben említettem, hogy úton van még két kilogramm lucerna mag, ami szerencsésen megérkezett még április közepén. Másnap el is vetettem a maradék területre, úgy, hogy azért hagytam helyet a tavalyról megmaradt takarmányrépa magoknak is. Ez pontosan 20 napja történt.

Jelenleg így néz ki a korábban vetett lucernás.

A tíz nappal később vetett pedig ilyen.

Itt a gaznövények méretben természetesen leelőzik az épphogy kisarjadt lucernát, de közelebbről nézve látszik, hogy rengeteg kis mag kicsírázott.

Mire mindezzel végeztem már nyakunkon is volt a húsvét, a szokásos takarítási és sütögetési feladatokkal. Mi már évek óta fonott kaláccsal esszük a sonkát, így e hagyomány jegyében idén is bedagasztottam a tésztát. Ezúttal dupla adagot, mivel a kishúgom születésnapjára is sütöttem egyet.(Igaz, hogy a szülinap korábban volt, de személyesen nem tudtuk megköszönteni, így húsvéti családi összejövetel alkalmával került sor az ajándék átadására.)

Íme az elkészült hatfonatos kalácsok. 

Míg az elején ötször visszapörgettem a youtube-os videót a fonásról, ma már rutinszerűen megy a hat fonadék összefonása.

A húsvéti vacsora hozzávalói közül egyelőre még csak a sonka és a kalács saját termék. Reméljük jövőre tovább bővül a paletta. Mindenesetre a sonka és a kalács ezúttal is nagyon finom lett.

Húsvét hétfő ide vagy oda a ganézás már nem várhatott tovább. Kint a karámban még nem volt olyan vészes, bár ott is helyenként volt vagy 20 centiméternyi anyag, amit ki kellett dobálni.

Bent az ólban annál durvább volt a helyzet. Itt a szénarács alatt és a közelében, ahova sok takarmány lepotyogott, bizony majdnem fél méter vastag almot kellett kihordani. 

A helyzetet nehezítette, hogy csak a karámajtóig lehetett a traktorral odatolatni, tehát az ólból minden egyes villányi "termékkel" ki  kellett sétáltni a traktorig.

Az ólakat utána szokás szerint mésszel lefertőtlenítettük, majd mehetett bele a friss alom. Természetesen nemcsak a kecskék, hanem a sok malac és a kan malac ólja is átesett a tavaszi nagytakarításon. 

Végül két nap alatt sikerült ezt a dombot megépíteni a kb. 10 kocsinyi kihordott ganéból.

Ez 2020 őszéig még érhet, majd akkor kerül rá a földre.

Mivel már nagyon régóta több minden bántotta a szemünket a ház körül, úgy döntöttünk, hogy mielőtt belevágunk az "új malacbirodalom" projektbe, először a házunk táján söprögetünk.

Ott volt mindjárt a tavalyi utolsó nyári viharban a lelkét kilehelő kukoricagóré tele az összegyűjtött széna maradványaival. Először ennek estünk neki és pikk-pakk elbontottuk.

Itt már csak a hűlt helye. Ami, hogy nem maradjon kihasználatlanul, jelenleg sütőtök földként működik tovább.

A maradványok szállításra készen.

A raklapok kivételével mindjárt össze is fűrészeltük a hulladékot, amit kiegészítettünk még a tűzifa rakatból is egy kevéssel. Ami az elmúlt napok időjárását tekintve nem is volt olyan rossz ötlet. 

Látszik is, hogy az egyforma magasra rakott rakat igencsak megcsappant az elmúlt három napban.

A fűszernövényes ládáim még tavaly kerültek erre a helyre, akkor pont itt volt egy jóbarát, aki segített leköltöztetni őket a lakókocsitól. (Eredetileg ott volt a helyük.)

Csakhogy a locsolócső hatósugarán kívül estek, ráadásul elég közel is voltak egymáshoz, ami a fűnyírást nehezítette. Ezért a költöztetésük mellett döntöttünk.

Úton az első szállítmány. Hát mit mondjak megszenvedtünk velük, mire fölvarázsoltuk a pótkocsira a 8 db ládát összesen négy körben. 

Emelésről ugyanis szó sem lehetett (mázsa közelében lehet egy láda, tavaly is utána töltöttük termőfölddel.) Maradt a jó öreg "egyiptomi módszer" (képpel nem szolgálhatok, mivel én is kellettem hozzá) ezért csak leírom: pótkocsihoz pallóból egy rámpa, valamint a pótkocsi emelője (kb. 50 cm-es fémrúd) és egy seprűnyél, mint görgő működött közre. 

Kettőnk közül az erőember megemelte egy pillanatra a ládát én becsúsztattam alá a pallót, majd még egy emelés és mentek alá a görgők, majd megkezdődött a  láda felgurítása a pallón úgy, hogy én folyamatosan csúsztattam be alá rudakat.

Itt már az új helyén az összes láda. A kerti konyhával szemben, így legalább a kinti főzőcskézésnél  nem kell messzire menni, ha valamilyen fűszerre van szükség.

A kert csinosítása mellett további veteményezésre is sor került, valamint két vödörnyi málnatövet is elültettünk. Az adomány anyukámtól érkezett.

Ez itt az egyik adag.

Sajnos a tavaly ültetettekből kb. 30 tő maradt csak meg (a vadak is besegítettek).

Az ültetést követően természetesen jól belocsoltuk őket, most viszont három napja kapják az égi áldást. Remélem ez nagyban besegít, hogy megeredjenek a tövek.

Jövőbeli málnaültetvényem.

Végre elültettük a svédországból bevándorlás útján érkezett ribizlitöveket is. Itt is reméljük a legjobbakat.

Hát igen a medence. Ez volt a következő szemet szúró dolog. Az az igazság, hogy az első két évben az életünket mentette meg. Amikor a 40 fokos lakókocsiban nem lehetett megmaradni, bizony rendszeresen használtuk. Az utóbbi két évben viszont inkább bevonultunk a hűs lakásba, mintsem kint ázkolódjunk a 40 fokban a napon.

Úgyhogy végül ilyen állapotba került. Tavaly szerintem már fel sem töltöttük.

Arról nem is beszélve, hogy bár dupla ponyva volt alatta, meg vastag homokréteget terítettünk alá, a növényzet mindenhol átnőtt rajta. Így az elcsomagolása mellett döntöttünk.

A fémváz már összetekerve, leszorító műanyagok mosás alatt. Az egész belefért egy zsákba, most a padláson pihen.

A medencének is hűlt helye immár.

Azután  ott  van  a lakókocsi, ami immár 4. éve áll a birtokon. Jó másfél évig az otthonunkul szolgált, azóta  pedig  szerszám  és  terménytárolóként  működik  az  elősátorral együtt.  Most  viszont eljött az ideje,  hogy  tovább  vándoroljon tőlünk.  Ehhez  viszont kicsit ki akarjuk csinosítani, amit egy alapos külső mosással kezdtünk.

Mosás előtti állapotok.

Itt is jó szolgálatot tett  a Svédországból hazahozott magasnyomású mosó.

Mosás után. Azért látszik a különbség, ugye?

Még az első télen készítettük ezt a hótoló éket, amit azóta sem használtunk. Ezt is szét kaptuk.

Bár már vagy három fordulónyi szemetet elhordtunk a szeméttelepre, megint összegyűlt egy adag. Megint kijött vagy két zsáknyi az erdőből (mindig kerülenk elő műanyag palackok, meg a lakók által korábban idehordott limlomok), ezenkívül a malacok kitúrtak vagy 50-60 méternyi szögesdrótot a legelő területén (az egykori téesz maradványai), meg a tönkrement vödrök, meg az egyebek. Szóval egy utánfutónyi összejött és sikerült ezt is elszállítani a megfelelő helyre, ahol majd kezelésbe veszik. 

Itt a szemét, ...

... hol a szemét?

Végül, de nem utolsósorban csak neki kezdtünk a malacbirodalomnak is, bár messzire nem jutottunk.

Már egy ideje kinéztem nekik ezt a helyet, ami inkább egy erdős rész és viszonylag közel van a lenti kúthoz. 

A legelőnek ugyanis nagyon nem tett jót, hogy a malacok egész télen ott garázdálkodtak. Persze csak azt tették, ami a dolguk: turkáltak.

Először is meghatároztuk, hol legyen az ól és a karám, majd emberem nekiállt kaszálni, hogy kitisztítsa a területet.

Kaszálás után.



Majd meghatároztuk a villanypásztor nyomvonalát és elkezdtük azt is kitisztítani.

Sikeresen körbe is értünk, de ehhez láncfűrészt és ...

... fűkaszát is be kellett vetni.

Valamint az ágvágót, amit én kezeltem nagy sikeresen.

Az egész tisztogatási művelet végül egy fél napot vett igénybe és a  mindenféle kaszálékból, ágakból még a kecskéknek is jutott egy kocsiravaló.

Ezenkívül még egy fél napot tudtunk erre a projektre fordítani, amikor is neki álltunk az ól és a karám anyagának összegyűjtéséhez. Gondoltuk a villanyvezeték közelében kezdünk, mert itt már megint felnőttek a fák, illetve túl sűrűn is voltak, ezért néhányat ki tudtunk innen szedni.

A kivágott fákat méretre vágtuk: ól tartóoszlopai, karám oszlopok, vékonyabbak az ól falához kellenek. A maradék ment a tűzifa kupacba.

A levágott ágakat is hasznosítottuk: a vékonyabb, leveles ágak mentek a pótkocsira kecskecsemegének, ...

... a vastagabbakból pedig barikádot építettünk a kerítés mellett, hogy a mindenféle állatok útvonalát a kerítésen keresztül elzárjuk.

Mi azt az irányvonalat képviseljük, hogy minél kevesebb hulladék keletkezzen, illetve a nevelt állatok és a termelt növények minél nagyobb részét hasznosítsuk. Most az akácfák esetében:

- a törzs legvastagabb alsó részből az ól tartószlopai,

- a vékonyabb részből karám oszlopai,

- még vékonyobból az oldalfal elemei,

- maradékból tűzifa,  

- a lombos ágvégek kecskéknek csemege,

- maradék ágakból barrikád a kerítéshez.

Az ól vázát alkotó 5 db oszlopot még sikerült lekérgelni. Innen folytatjuk tovább.

Ezenkívül  még   a  kerti  villanypásztorral   is  kellett  foglalkozn,  ugyanis hirtelen  két  készülék  is tönkrement. Most  gyorsan  rendeltünk  egyet, hogy  a kertnél  mielőbb üzembe lehessen helyezni, a hibásakat meg elküldjük a készítőnek,  hátha javíthatóak. Első  alkalommal  nem teljesen szakszerűen lett  beüzemelve,  most   vettünk megfelelő  földelést,  csatlakozókat.  Ráadásuk  kihúztunk  még  egy harmadik drótot is, hogy ne tudjanak a két drót között átlépni. Így remélem, hogy  már  biztonságban lesz a veteményesünk.

A feljavított villanypásztor immár három sor dróttal.

   
Villanypásztorboltban vásároltuk a megfelelő hosszúságú és anyagú földelést.

Az elmúlt három hétben a palántáim rohamos növekedésbe kezdtek. Az alábbi képen a három héttel ezelőtti állapot padlizsánéknál.

 

Ez pedig a jelenlegi. Tíz növénykét nevelgetek. Remélem nem hiába.



A kintiek három hete.

És most.

Látszik itt is a különbség, bár jóval nagyobbnak kéne lenniük. De ez most már a második ilyen időszak, amikor napokig esik az eső és ráadásul a hőmérséklet is nagyot zuhant.

Persze az esőre nagyon nagy szükség volt, csak ez a drámai lehülés nem kellett volna. A kertem nagyon hálás minden csepp vízért. Itt a krumplijaim mutatkoznak.

A borsóm is elég szépen megindult. Persze a gazok sem kérették magukat. De egy darabig még hagyom őket, akkor kevésbé szárad ki a talaj, ha nem teljesen csupasz.

A legelő is vad burjánzásba kezdett. Lehet, hogy már a hónap végén kaszálhatunk.

Az akácfáink is szépen belombosodtak.

Nahát ennyi minden történt az elmúlt három hétben, úgy, hogy mindezek mellett még jutott idő egy kis kikapcsolódásra is. Belefért egy mecseki túra, ahol még elcsíptük a medvehagymák egy elég zsenge csoportját. Szedtünk is egy szatyorra valót. Készült belőle medvehagymakrémleves, a maradék húsvéti sonkával egy kis tejszínes-medvehagymás-sonkás tészta friss medvehagymával és egy adag még ment a fagyasztóba.

Egy kétnapos budapesti kirándulásnak is szorítottunk helyet, melynek apropója, hogy április 30-án ünnepeltük kettőnk szövetségének 30 éves évfordulóját. Bár nemigen szoktam a blogon a magánéletünkkel kapcsolatos dolgokról írni, de azt gondolom ez egy olyan egyszeri alkalom, hogy 30-án 30 évesek voltunk, hogy muszáj megemlítenem. 

Eddigi életünk csaknem 2/3-át töltöttük együtt és még  kétszer ennyit tervezünk. Nemhogy nem lett rosszabb a kapcsolatunk (bár néhány hullámvölgy azért nálunk is akadt), hanem egyre jobb. Tehát én még mindig hiszek az életen át tartó szerelemben. Mindenkinek hasonlóan megbízható, hűséges, gyengéd és humoros társat kívánok, mint amilyen nekem jutott. 

Itt most be is fejezem, de hamarosan újabb beszámolóval jövök. Terítéken ezúttal az állatsereglet.

Bobcateztünk

Ahogy a legutóbbi bejegyzésemben már jeleztem, hétfőre kibéreltünk egy bobcatet, amit a tulaj ki is szállított szomszédainkhoz, már előző este. 24 órára szólt a bérlemény, ezért, hogy minél jobban kihasználjuk az időt ők már délután neki álltak az ő projektjüknek, amit éjfélig sikerült is befejezniük. 

Másnap reggel átbattyogtak hozzánk a géppel (a kb. 1 km eltartott vagy 20 percig). Innentől kezdve miénk volt a gép a visszaszállításig. 

Ez volt a kiinduló állapot az istállónál. Talán a kép nem adja vissza, de a terep az épület másik végétől ebbe az irányba igencsak emelkedik. Jó 20-25 cm alacsonyabbak itt az oszlopok, mint az épület másik felén. Ezért az egyik feladat az volt, hogy innen a felesleges földet kiszedjük. 

Ez már itt a végeredmény belülről kifelé nézve. 

Ez pedig a kilátás ill. belátás (az épületbe) a másik oldalról. 

Ehhez azonban először is pakolni kellett, hogy egyáltalán a géppel odaférjünk. Bal oldalon is volt egy téglakupac, ... 

... meg a jobb oldalon is volt egy téglakupac. Amik még a régi épület elbontásából maradtak itt. 

Bent az istállóban pedig egy halom maradék cserép várt a költöztetésre.

Mivel a traktor utánfutója már egy ideje a szomszédban volt (most vontatták vissza a bobcattel), így csak most tudtunk nekiállni a pakolásnak.

Ehhez kaptunk egy kis segítséget a szomszédoktól. Ketten tudtak nekünk segíteni a pakolásban, a szomszéd gazda pedig addig nekiállt az árkot betemetni, hogy ne legyen üresjárat a gépnek.

Itt már az átpakolt építőanyagok szépen egy kupacba depózva. Mindent meg kell becsülni, hiszen még annyi mindent kell építeni, sosem lehet tudni, mihez lesznek majd jók.

Mikor a terep megtisztult, megkezdődött az ismerkedés a kis géppel. Akik ügyesek, azok kb. egy fél óra után ráéreznek, hogya két joystickkal és a másik két karral, hogyan lehet irányítani ezt a kis masinát. (Én nem tartozom közéjük.)

És kezdetét veszi a munka.

A kimarkolt földet egy kupacba pakolta.

Itt már látszik, hogy bent is megkezdődött a talaj egyengetése. Igaz, hogy éppen hogy, de befért a gép a gerendák alatt, így magához kupacolt egy adag földet, majd apránként tolatgatva szépen húzta kifelé a felesleget.

Amiből épült a domb.

Itt már bentről kifelé próbálj egyengetnia talajt, de túl kicsi a tolólapja, így a végső simítások rám maradtak, amit egy egyszerű gereblye segítségével oldottam meg. Így született meg a fenti végeredmény.

Végül ennyi föld jött ki az épületből.

Amíg mi pakolásztunk folyt a vezetékes árok betemetése. Eredetileg ezért javasoltam, hogy gépi erővel oldjuk meg, mivel láttam, hogy a lassan egy éve kiásott föld úgy betömörödött, hogy maximum csákánnyal lehetett volna nekiállni. (Persze mindjárt akkor kellett volna betemetni, amikor elkészült a villanyszerelés, de hát akkor százszor fontosabb dolgok voltak.)

Végül az istálló körüli munkálatok után Gábor fejezte be a lövészárok betemetését.

A tereprendezési munkálatok első fejezete ezzel lezárult, de lesz még folytatás, mert az istálló keleti oldala egyelőre az alábbi képet mutatja. 

Szemben állva jobbra nézve ezt látom, ...

 ... balra nézve meg ezt.

Itt még lesz egy kis biomunka: bozótirtás, maradék építőanyag elpakolása, törmelék eltüntetése. De ez már egy következő történet lesz (reméljük a nem túl távoli jövőben).

Más téma: Mi történt a gazdaságban az elmúlt héten.

Nálunk szerda délután óta kisebb-nagyobb megszakításokkal folyamatosan esik az eső. (A hőmérséklet meg durván ősziesre váltott 5-7 foknál szerintem nálunk nem volt több az utóbbi napokban.) Igaz, ma már csak olyan permetszerű volt, de azért csurom víz minden. Beindult a növényzet burjánzása minden fronton.

A képen az a tisztás látszik, ahova a maradék csemeték egy részét beültettük, hogy egybefüggő legyen az erdő. Ilyen messziről az aljnövényzet robbanásszerű beindulása miatt nem látszik az a három sor, amit elültettünk. 

De, ha közelebbről megnézzük szépen látszik a csemeték sora. Ma megellenőriztem őket, egyelőre mindegyik megvan és vagy rügyezik vagy már bontogatja a leveleit.

A veteményesben is óriási változások vannak. A három hete vetett borsóm sorai már gyönyörűen látszanak.

Ahogy a retek, fokhagyma, hagyma is. Sőt már a sárgarépa, petrezselyem nyomait is felfedezni véltem.

Íme a leendő lucernásunk. Tíz napja vetettük el a magokat és látszik, hogy milyen szépen kicsíráztak.

Interneten rendeltem még két kilót, ha minden igaz holnap már ki is szállítják. Akkor pedig a maradék területet is be tudom vetni kedden. Igaz, hogy elvileg április 10-ig kellett volna elvetni, remélem egy hét csúszás azért még belefér.

A palántának vetett magjaim közül is többen beindultak. A kerti konyhában vannak, ami azt jelenti, hogy a hirtelen jött közel 15 fokos lehülés biztosan nem tett jót nekik. De a tapasztalat, hogy itt bent az ablakban meg csak megnyurgulnak mert mennek a fény felé. Remélem a többi mag is lassan kibújik.

Bent egyedül a kis padlizsánjaimat nevelgetem. Életemben először sikerült padlizsán magokat kicsíráztatnom. Mivel utána néztem tudom, hogy igen magas hőmérsékletet, 20-22 fokot igényelnek, ezért ők kivételezett helyzetben vannak.

A veteményezést is tovább folytattam. Megint került a földbe egy adag krumpli, borsó, retek, bab, saláta, illetve a tavalyról megmaradt takarmányrépa magok egy részét is sikerült elvetnem, na de akkor megérkezett az eső. Jövő heti feladataim így tovább bővültek.

A vietkongok egy csapata legelészés közben.

Milyen kis fotomodell alkatok. Legelésztek, de amikor közeledtem szépen felemelték a fejükt, egyenesen a kamerába néztek. Majd a baloldali Pötyike névre hallgató kismamám szépen odabattyogott hozzám egy kis simogatásért. 

Íme a legelő egy részlete. Ahogy látszik a fű is burjánzásnak indult.

Ezen a héten sem értünk rá tehát unatkozni, de mindig öröm és jó érzés, hogy megint sikerült egy-két lépést tennünk előre, hogy a fejünkben már meglévő birtokot egyszer csak majd a valóságban is megteremtsük.

Áldott eső

Két napja, pénteken végre megérkezett hozzánk a várva várt csapadék és végre kiadósan megöntözött minket. Soha jobbkor nem jöhetett volna. 

Múlt hétvégén végül egy csemeteültetésben járatos munkás segítségével két nap alatt elültettem mind a 3.000 darab csemetét. Egy ékásó segítségével először készített egy lyukat, abban én elhelyeztem a csemetét, jó mélyre ledugva, majd ő ismét az ásó segítségével rányomta a földet és sarokkal oda is taposott, hogy a levegőt kiszorítsa a gyökere mellől.  Az erdészünk azt az irányelvet adta, hogy két ujjal nem szabad tudni kihúzni a csemetét, annyira szorosan kell visszatemetni. 

Így, hogy csak két napot kellett csinálni, még elment, bár esténként 8 órakor már dőltem az ágyba, de ezt folyamatosan heti 5 napban, minden hónapban azért nem szeretném csinálni. És még én végeztem a munka könnyebbik részét. Mondjuk igencsak nehezített terepen dolgoztunk. 

Az egyik nehezítés a zsombék (Értelmező szótár szerint:"Sűrű csomókban növő lápi növényeknek a lápból gyakran egy méter magasságig is kiemelkedő, oszlop- v. kéveszerű, erős, vastag fonadéka.") volt.

Tavaly ilyenkor csak a kis zöld sapkája látszott ki. Itt megfodrászolás után. Sajnos nem csak egy van belőle, hanem igen sok.

Zsombék zsombék hátán.

A közlekedést és az ültetést tovább nehezítették a kivágott fák gallyaiból rakott kupacok, valamint a   tavaly kivágott fák maradványai is, amiket az akkori magas vízállás miatt nem tudtunk kihozni. Ezenkívül a terület néhol ingoványos, így néha bokáig süppedtem a sárba, majdnem a csizmámat is elhagytam.

A csemetékből végül maradt, bár a megadott sor és tőtávolságra ültettük őket, így jutott egy már erdős területen lévő nagyobb üres foltra is, a maradékkal meg kipótoltuk a tavalyi telepítés után keletkezett hiányokat. A vadak is megrágták őket, meg persze nem mindegyik eredt meg. Szóval végül csak elfogyott az összes.

Egyelőre szinte alig látszanak ki az aljnövényzetből, mivel ráadásul igencsak miniatűr csemetéket sikerült szerezni. Pedig ott vannak valahol a képen higgyétek el.

A frissen ültetett csemetéknek tehát nagyon jól jött az eső. Ma ellenőriztem őket és sokukon már megjelentek az első levélkék.

Szintén még március végén elvetettem a palántának való magokat is. Ehhez először is jóféle kis termőföldet kellett bányásznom. Mondjuk nem kellett érte messzire menni, csak letoltam a talicsot az erdőbe és megraktam a legjobb fekete földdel.

Egy féltalicskányit pár perc alatt összeszedtem, azért kevertem hozzá egy kis homokot is, hogy ne legyen annyira tömör.

Most drukkolok, hogy minél több kikeljen. Naponta locsolgatom őket és lesem, hogy mikor bukkannak elő a növénykék.

A veteményesben is tovább haladtam, legutóbb csütörtökön vetettem még el: céklát, spenótot, sóskát, kaprot, babot, paszternákot, cukkinit. 

A legelőször elvetett maguk közül a fokhagyma, hagyma már látszik.

A kicsi retkek is előbújtak már.

Ezenkívül mivel a gazda váratlanul két nappal előbb hazaért, még volt időnk kicsit átgereblyézni a kert hátsó részét (ahol tavaly kukorica volt), hogy előkészítsük a terepet a lucernának. Már két éve beszereztünk vagy két kiló vetőmagot, de valahogy mindig kicsúsztunk a vetési időből.

Péntek reggel gyorsan neki ugrottunk és bár a 2 kg mag csak kb. a terület felére volt elég, de a közben eleredő  eső ellenére  csak elszórtuk mindet. Utána meg csak esett és esett egész nap. Ez persze a veteményesnek és a frissen vetett magoknak is nagyon jót tett.

Ez a fele kész.

A múltkor félbehagyott gyümölcsös körüli villanypásztor is elkészült.. Itt még csak a drót gombolyítás van folyamatban.

De tegnap este végül be is lett üzemelve. Sajnos a bent elültetett fák közül nem sok maradt életben. Így majd azokat is pótolni kell. Valamikor.

A villanypásztoron kívül fák kerítését is "áppgrédeljük". Van két kis barackfa, amik a megpróbáltatások (többszöri megrágás) ellenére még nem adták fel és az élet határozott jeleit mutatják. Korábban ezekhez is egy villanypásztor leágazás vezetett. De esztétikus sem volt, meg hát szegény vadak azt sem tudták merre kerüljenek. 

Így a külön-külön kerítés módszerét választottuk. Itt még a régi "rendszer" elemeinek eltávolítása látható.

Kapott négy erősebb és magasabb oszlopot, lefúrva, amit nem tudnak kidönteni vagy eltörni, ha neki mennek.

Majd erre rögzítettük fel a dróthálót. 

Rajtuk kívül van még három fa, amiket hasonló módszerrel akarunk megvédeni. Ehhez ma még ki kellett vágnunk néhány fát, amikből elkészültek az oszlopok.  A vágásban és a kérgelésben segítenem kellett,  viszont az oszlopok lefúrása az emberem profiljába vág. (Ezért tudok én most a gépen klimpírozni.) A drót felrögzítésébe viszont ismét be kell szállnom.

Bár a legelőnek is jót tett a kiadós eső, szinte szabad szemmel látszik, ahogy nő a fű, de az állatok számára lekerített terület úgy néz ki, mintha körömvágó ollóval le lenne vágva. Ezért újabban megint kiengedjük őket legelészni. 

A malacok általában bevetik magukat az erdőbe, bár tegnap óta tágítják a látókörüket és az ellenkező irányba (utcafront) felé is barangolnak.

A kecskék először rávetik magukat a fűre, de kb. 5 perc után megkezdik az orientálódást a sátor irányába. Nagyon jól tudják, hogy ott van mindenféle takarmány. Mivel a sátor már bezárhatatlan, ezért mindenféle előkészületeket kell tenni, mielőtt kiengedjük őket. 

A takarmányos vödrök be a lakókocsiba, a daráló ki a sátorból. Legutóbb ugyanis olyan hevesek voltak, hogy a darálót feldöntötték, minek következtében a műanyag garata keresztben eltörött (pillanatragasztóval sikerült megmentenem, hogy még használni tudjuk.) A malacok elől pedig minden zsákot (szemetes, forgácsos) el kell dugni, mert őket meg az izgatja szerfelett.

Ezt csak mint érdekesség mutatom. Ezek a nagy túrások nem a saját malackáink művei, itt bizony vaddisznók jártak valamelyik éjszaka. A háztól kb. 50 méterre.

Holnap nagy napra virradunk. Fiatal, szintén kecskézős szomszédainkkal közösen kibéreltünk egy bobcatet, amivel mindenféle tereprendezési munkálatokat fogunk végrehajtani. Remélem a jövő héten be tudok számolni az eredményekről.