Októberi fejlemények

Öt év után először október elején "nyaralni voltunk". Megajándékoztuk magunkat egy négy napos római úttal. Amikor én fennállásom 40. évfordulóját ünnepeltem az életem meglepett engem egy párizsi úttal. Öt év múltán, idén az ő 45. születésnapja alkalmából én akartam meglepni egy szentpétervári úttal. Kiderült azonban, hogy az útlevelek és a vízum egy kisebb vagyonba kerülnek és akkor még mindig itthon ülünk, csak van egy köteg papírunk. Így jött az ötlet, hogy akkor menjünk Rómába. Szép volt, jó volt, de bevallom,  hogy nem szívesen hagytuk itt a birtokot és az állatkáinkat, különösen a két csepp malacot.

Utólag árultuk el egymásnak, hogy ki mit gondolt az utazással kapcsolatosan még az elutazás előtt. Én úgy voltam vele, hogy jó lenne már újra itthon lenni. Emberem meg bevallotta, hogy ha vissza lehetne mondani az utat úgy, hogy visszakapjuk a pénzt, akkor ő inkább lemondta volna és itthon marad. Az első olyan külföldi utunk volt, ahol nem bántuk, hogy eltelt az utolsó nap és haza kell menni.

Így elvarázsolt minket ez a vidéki élet.

Na de mire visszatértünk azt sem tudtuk, mihez kapjunk. A kert villanypásztora arról árulkodott, hogy vadak jártak bent. A szél ráfújta az egyik takaró fóliát (rosszul rögzítettük) a drótra, emiatt nem működött a pásztor, a vadak meg bejöttek, csak  a kimenetel már nem sikerült és vittek magukkal néhány karót is. Szerencsére a málnásban nem esett kár, más meg nem igen volt már benne.

Először tehát ezt kellett kijavítani.

A reggeli etetésnél döbbenten láttuk, hogy az egyik karám ajtót teljesen kitörték az állatok, de úgy, hogy az oszlopból is ment egy darab. Ragasztás, 24 órás száradás után tudtuk csak visszacsavarozni az ajtó pántokat.

Valószínűleg bezárták magukat, mivel nem volt jó a kitámasztás (mi hibánk) és valahogy ki kellett jutniuk. Hát így sikerült.

Az utazást követően már csak egy hetünk maradt, hogy a birtokon közösen tevékenykedjünk mielőtt a gazda újra útra kelt ezúttal munkából kifolyólag. Így hát nagyon át kellett gondolni a fontossági sorrendet. A legsürgősebb feladat az volt, hogy Borókának építsünk egy kuckót. Júniusi megérkezése óta ő ugyanis a bejárati ajtó előtti szőnyegen alszik.

Szerencsére a padlás igazi kincsesbánya. Minden még használható maradék anyagot eltettünk, hátha jó lehet még valamire. Most a maradék orom deszkázatot tudtuk felhasználni, ami gyalult, mindkét oldalán festett anyag volt.

Szerencsére a prototípusunk megvolt. A Málnának épített házikóról vettük a méretet és már meg is kezdődhetett a méretre szabás.

Nagyon gyorsan ment. Milyen jó, hogy asztalos van a háznál. Itt már csak a negyedi oldalt kell rögzíteni.

Alja, teteje is készen. Búvó nyílás kifűrészelve.

Készül a tető.

Utolsó simítások. Nagyjából két óra alatt készült el a mű.

Szemmel láthatóan sokkal csinosabb lett, mint Málnuskáé. A poén viszont, hogy Boróka továbbra is a szőnyegen alszik, a négy macska ugyanis meg van győződve róla, hogy nekik készült és rögtön el is foglalták. Mondjuk az is igaz, hogy amikor ez az írás készült, akkor éppen az októberi nyárnak örvendezhetünk, ha hidegebbre fordul az idő, akkor talán meggondolja magát.

Jelenleg Boróka trenírozása folyik, ugyanis eddig a "Helyedre!" parancs szóra a szőnyegre fekvés  volt a helyes reakció. Most naponta foglalkozok vele jutalomfalatos módszerrel, hogy átszoktassam, hogy a kutyaól a "Helyedre!"

A mindenféle javítások, kutyaól elkészítés után most már időszerűnek látszott, hogy némi tüzelőt is a tornácra raktározzunk. Amiből a kellemes melegnek hála egyelőre nem igen fogy. Egy kosár rőzsén elkészül az ebéd és közben még az amúgy sem hideg lakást is kellemesen átmelegíti a sparherd (ez nálunk kb 23 fok).

Egy kocsi fa kipakolva.

Miután mindezzel végeztünk, ismét a malac birodalom projektre fókuszálhattunk. Emlékeztetőül: szeptemberben saraztunk, így az ól 95 %-os készültségű. A karám ajtók és a villanypásztor hiányoznak ahhoz, hogy át tudjuk őket költöztetni.

Első körben a villanypásztor karók legyártása következett. Ehhez kivágtuk a megfelelő méretű akác fákat és megfelelő méretűre vágtuk a karókat, amiket (kb. 40 db) után ki kellett hegyezni, ill. a leásásra kerülőket megkérgelni.

Egy szép napos, októberi reggelen tehát felvonultunk a tett helyszínére a karók és mindenféle szerszám kíséretében.

A koncepció, hogy a töréspontokra vastagabb, lefúrt oszlopok kerülnek. Közéjük meg csak levert, valamivel vékonyabb karók.

Alakul a jövendőbeli villanypásztoros terület.

Nagyjából egy nap alatt sikerült az összes karót, oszlopot a helyére rakni. A munka megosztás úgy nézett ki, hogy emberem fúrt és a karókat ütötte le. Az én feladatom a lefúrt oszlopok temetése, föld visszadöngölése volt, valamint én hordtam szét az összes karót, oszlopot és helyeztem el a megfelelő távolságra.

A következő lépés a szigetelők rögzítése volt. Gazda előfúrt (akácba máshogy nem lehet) és bekapatta a szigetelőket, én meg jöttem a kis csavarhúzómmal (az az erőkar) és becsavartam a megfelelő mélységig.

A készleten lévő kb. 100 db szigetelő a helyén. A folytatáshoz rendelni kell még egy adaggal plusz a villanypásztor vezetéket is. 

Tulajdonképpen a karámajtók elkészítése és a vezeték kihúzása van vissza és költözhetnek a malackák.

Ebbe az egy hétbe ennyi fért bele a korábbi posztban említett eltevéseken, gyűjtögetéseken kívül. Illetve volt egy esős napunk és hogy ne vesszen kárba, a kerti konyha fedezékében sikerült az összes spaletta táblát átcsiszolni. Végeredményben tehát igen aktív és eredményes hetünk volt.

Az őszi kincseinek begyűjtése

Október elején a legelőn jártunkban-keltünkben felfedeztük, hogy a nagy őzláb gomba szezonja megkezdődött. Első körben sikerült mindjárt két kosárra valót leszednünk. Mindketten eléggé nagy gomba rajongók vagyunk, úgyhogy a talált kincsnek nagyon örültünk.

Természetesen készült belőle mindjárt egy nagy adag rántott gomba, az uram egyik nagy favoritja. A maradék, úgy nagyjából 3 kg pedig tisztítás és aprítás után ment a fagyasztóba.

Igen ám, de egy-két nap múlva megint lett egy kosárra való, köztük ez a giga méretes darab, aminek a kalap átmérője majdnem 30 cm volt.

Ekkor gombakrémleves készült, másnap pedig megintegy adag rántott gomba (bár ez után az uram meg is jegyezte, hogy most egy darabig nem kívánja). A fagyasztónk viszont már dugig van mindenféle finomsággal, abból jelenleg csak kivenni lehet, betenni nem. Ekkor jött az ötlet, hogy akkor szárítsuk meg. Interneten utánanézve, kiderült, hogy az őzláb a szárát kivéve alkalmas erre. Nagyjából 5 mm-es szeletekre vágva kiterítettük őket tálcákra.

Frissen így néztek ki.

Nagyjából két heti száradás után jelentősen összementek. Az eredetileg két óriás és 5 kis tálcán lévő mennyiség most már elfér a két óriás tálcán.

Bár   az   október   nem   kimondottan paradicsom eltevős időszak, mi mégis most foglalkoztunk vele, mivel   a   szomszédban   még   mindig   volt   egy  kis felesleg. Ebből a mennyiségből egészben eltett paradicsom készült. 

Hámozás után ment bele az üvegekbe, majd az üvegek bele egy nagy edénybe. Forrástól számítva 15 percig rogyogtattam őket, majd az edényben hagytam kihűlni (nedves dunszt).

Öt üvegnyi zamatos paradicsom befőtt lett belőle.

Ennyi lett végül a padlizsán termés. Amivel csöppet sem vagyok elégedett, de a semminél azért több. 

Ebből padlizsánkrém készült.

Hámozást, szeletelést követően olívaolaj és vaj keverékén puhára pároltam, közben sóztam.

Majd a megpárolt padlizsánokat egy-két gerezd duci fokhagyma kíséretében pürésítettem. 

Két üveg tele lett, olívaolajjal meglocsoltam a tetejét és a hűtőben várakoznak, hogy pirítósra kenve elfogyasszuk. A félig üveg tartalma azóta természetesen már a hasunkban landolt. 

Ahogy látjátok a sparherden készültek az előbbi finomságok, amit jelenleg is az erdőben összegyűjtött rőzsével üzemeltetek. Ami szintén ingyen van a gombához és a csipkebogyóhoz hasonlóan. Egy kis hajoldozással egybekötött erdei séta és már meg is van egy talicskányi mennyiség. Egy ilyen kosárnyi rőzsén pedig megfőzök egy egyszerűbb ebédet.

Régóta tervezem, hogy a gyógynövénykészletemet csipkebogyóval is kiegészítsem. Most gombászkodás közben felfedeztük, hogy a konyhakert villanypásztora mögött ott figyel egy bokor. Hát nem mondom, hogy egyszerű mutatvány a csipkebogyószedés, de azért nagyjából sikerült leszüretelnem a bokrot.

Tisztítás, mosás után száradnak. Két hét után az összeaszalódott bogyók. 

Most már lassan készítek belőle  teát. Fontos, hogy a csipkebogyót nem szabad forrázni. Max. 40 fokos vízzel kell felönteni és 4-5 órát ázni hagyni, vagy akár egy éjszakát is és akkor visszalangyosítva reggel fogyasztható.

Az utolsó adag zsálya, ezt is még októberben takarítottam be.

A kertben még mindig akad egy kis répa, petrezselyemgyökér. Ezt csak a felhasználáskor vesszük ki, addig jól elvan a földben. Most csak szeretnék eldicsekedni, hogy ilyen szép petrezselyem gyökeret is tudunk termeszteni, ami azt mondom már egy üzletben is megállná a helyét. Tehát képesek vagyunk rá, most már csak a mennyiséget kellene növelni, hogy egész évre meg legyen, ne csak két-három levesre való.

Sajnos a galagonyáról időhiány miatt megint lecsúsztam. Sebaj, majd jövőre. És a birtokról még csak ki sem tettük a lábunkat. Pedig vargányát is lehetne gyűjteni a közeli erdöben. Szóval még mindig nincsenek a lehetőségek teljesen kiaknázva.

Amikor szalma vagyok

Sokszok megkaptam már azt a kérdést, hogy nem félek-e, amikor az emberem az országutakat rója valahol Európában én pedig úgymond egyedül vagyok otthon. A válaszom eddig és ezután is az lesz, hogy NEM. Szerencsére olyan település(en)/ mellett élünk, ahol nincs mitől tartani. Az elmúlt 4,5 évben semmilyen, a legcsekélyebb atrocitás sem ért bennünket. Mindig poztív hozzáállással, kedvességgel találkoztunk. Hiszen amilyen az adjon Isten, olyan a fogadj Isten is. Ha mi kedvesen, tisztelettudóan, udvariasan bánunk embertársainkkal, akkor azt is kapjuk vissza. Eddig ebben csak nagyon ritkán csalatkoztunk.

Szóval miután a félelem kérdését így kitárgyaltam. Jöjjön a második gyakori kérdés: Hogy bírod?  Köszönöm szépen nagyon jól. Persze vannak napok, amikor eléggé elfáradok, de ez alapjában véve a jól eső fáradság kategória. Amikor megelégedve állapítom meg, hogy már megint mennyi mindent sikerült elvégeznem.

Az alábbiakban tehát megpróbálom bemutatni, hogyan is telt a legutóbbi két hetem (igazából csak 12 nap) szeptemberben.

A napjaim keretét egyértelműen az állataim adják. Hiszen reggel és este meg kell etetni őket. Ilyenkor a talicska nagyon jó barátom, hiszen a beáztatott darás vödrök hosszútávú cipelése nem az én sportom. Így csak a vályúba kiborításkor kell összekapnom magam. Az itatást slagról oldom meg, így akkor sem kell cipekedni. A heti egyszeri ganyézás mondjuk a fárasztó kategóriába tartozik, de én ezt is szeretem csinálni. Igaz, hogy ilyenkor egy 2-3 kilométert lejárkálok, mire a 8-10 talicskányi anyagot eltolingálom a ganyédombig. Utána viszont olyan jó érzésem van, mint a lakás kitakarítása után, hogy most olyan szép minden.

Ezek tehát a napi kétszeri és a heti egyszeri fix programjaim. Ezek mellett azonban mindig találok magamnak hasznos elfoglaltságot.

A legutóbb mindjárt azzal kezdtem, hogy az anyukámtól ajándékba kapott málnatöveket el kellett ültetnem. Szombaton jöttek látogatóba hozzánk, vasárnap pihenőnap lévén a pincében ücsörögtek. Hétfőn emberem el, én meg ki a kertbe.

Ásóval ástam meg nekik az ültetögödröt. Mondjuk ekkor vert a víz rendesen. A csapadékhiány miatt elég száraz volt a föld, meg amúgy sem vagyok egy ásásügyi szaktekintély. Egy lábbal volt hogy csak pár centi mentem le, de azért végül megoldottam.

Volt egy nagyjából fél sor, ahol egyáltalán nem volt még málna. Először odaültettem a töveket.

Utána megkezdtem a korábbi sorokban a pótlást, ahol nem eredt meg a korábban ültetett növényke vagy időközben jobblétre szenderült a szárazság vagy a vadak (egy időben nem üzemelt a pásztor és akkor bejártak) miatt.

Végül kb. 60 tövet sikerült elültetni. De ezzel még nincs vége a málnásítási programnak. A töveket természetesen jól belocsoltam, meg utána párszor még kaptak vizet. Jelenlegi állás szerint a nagyja meg is eredt.

A málnatövek elültetése után várt rám a képen látható paradicsommennyiség (a kosár is azzal volt tele, csak a tetején volt egy kevés paprika) feldolgozása.

Amiért szemben lakó szomszédasszonyomnak tartozom hálával. Nekünk ugyanis alig pár darab paradicsom termett a kertünkben. Nekik szerencsére bőven akadt felesleg így nekünk is jutott belőle.

Ebből a mennyiségből paradicsom levet terveztem készíteni. És úgy is lett.

A mosást még megoldottam bent a házban.

Utána viszont kiköltöztem a kerti konyhába. A képen látható rőzsemennyiség töredékén elkészült a lé. Négy talicskány rőzsét kb. egy óra alatt gyűjtöttem össze előző nap. (A képen nem a teljes mennyiség látható.)

Ilyenkor ősszel, száraz időben egyszerre 3-4 talicskányit szoktam szedni - az még nem uncsi-, amit azután vagy gyújtósnak vagy a sparherden való főzéshez szoktam felhasználni. Tehát a rőzsegyűjtés is kiváló elfoglaltságot jelent. Teljesen ingyen van, csak egy kicsit sétálni és hajoldozni kell érte.

Majdnem tele a 9 literes edénykém.

A paszírozás azért kicsit macerás volt. Mondjuk utólag derült ki, hogy egy alkatrészt elfelejtettem rátenni a gépre, ezért fröcsögött orrán-száján. Itt már a palackozásnál tartok.

Végül öt liternyi zamatos lé került először száraz dunsztba, majd a pincébe.

A kertben is akadt még betakarítani való. Még mindig volt zöldbab,  egy óriási főzőtök, ami hámozás, gyalulás után ment a fagyasztóba. Kíváncsiságképpen egy hokkaidó tököt is lekaptam. Isteni krémleves lett belőle.

A céklaterméssel nem dicsekedhetek. Egyetlen normális méretű lett (nekik is kellett volna a locsolás). A többi még a ping-pong labdánál is kisebb. Azért végül egy krumplis egytálételre elegendő volt. (Krumpli, cékla felkockázva, sóval, olajjal átforgatva tepsibe. Később ment rá zsálya, bőven fokhagyma és egy kis morzsolt kecskesajt. Utolsó morzsáig elfogyott.)

Az állatok itatós edényei már eléggé kritikán aluli állapotba kerültek algásodásból kifolyólag.

A sterimovval nekik estem és az alábbi eredményt sikerült elérnem.

Friss vízzel feltöltve az újjászületett edények.

Ha már a sterimovot előrángattam, a pince előterét is végig mostam.

Mosás után.

Majd jött a balzsamozás. Így a tél már nem árthat neki. Ezennel az ez évre betervezett tégla tisztítási, balzsamozási projektet befejezettnek tekintem. 

Hátra volt még a tök és a napraforgó termés betakarítása.

Ahogy már korábban említettem a töktermés jó lett, csak egy kicsit alábecsültem a mennyiséget.  A 6-7 darabra becsült hagyományosból lett 14. A 20-ra tippelt hokkaidóból pedig 42 darabot sikerült begyűjtenem.

Egy képre nem is fért rá az összes egyszerre.

A napraforgó betakarításával kissé elkéstünk és ez nem is nekem való feladat volt. De tovább már nem várhattunk vele, így is egy csomótányér már megkezdte a magok szétszórását. A machetével estem neki a sokszor karvastagságú szárak kivágásának, majd utána a fejeket is le kellett választanom valahogy, lehetőleg úgy, hogy a magok ne röpködjenek szana-széjjel. Bevallom, ez nem  mindig sikerült.

Csak gyűltek-gyűltek a tányérok, amiket ládánként felhordtam a padlásra további száradás végett.

A végeredmény 4 ládányi tányér.

A szárak összegyűjtve egy kupacba, majd az emberem traktorral kihordja. Teljes száradás és darabolás után kiválóan lehet a sparherdbe adagolni.

Mindezen teendők mellett persze saját magam és a háztartásom életben és rendben tartására is kellett időt szánnom. Úgymint rendszeres főzés, takarítás, kenyérsütés. Egyébként a korábbi városi életmódunkhoz képest, ahol a hétvégéken kívül naponta munkába jártunk, ergo jóval kevesebbet tartózkodunk otthon, sokkal, de sokkal több idő megy el takarításra, rendrakásra.

Ilyenkor tudok a bloggal sokat foglalkozni. Ahhoz, hogy tartani tudjam a heti rendszeres beszámolót előre szoktam dolgozni, hogy  az uram itthon tartózkodása idejére eső olvasnivalókat egy kattintással elérhetővé tegyem számotokra.

Azt is be kell vallanom nektek, hogy bizony mi bevezettük az ebéd utáni szunyókálást és ezt akkor is tartom, ha egyedül vagyok itthon. Olyan jól esik ebéd után egy fél órácskára ledőlni. Utána úgy érzem magam, mint aki újjászületett. 

Mindezen tevékenységek mellett azért szabadidőm is van ám. Szoktam olvasni, interneten sorozatokat  vagy filmeket nézni (mivel TV előfiztéstünk nincs), bár előfordul az is, hogy egy hétig eszembe sem jutnak a filmek, sőt még edzésekre is jut időm. A kezeim zsibbadása miatt sajnos csak a tréneren tudom hajtani a biciklimet, ez mellett rendszeresen végzek kardió és erősítő edzéseket, hogy még jó sokáig el tudjam látni minadazon feladatokat, amiről most olvashattatok, meg még sok minden mást is. 

Szóval imígyen telnek a napjaim, amikor a gazda távol van. Aktívan és tartalmasan, sohasem unatkozva. És amit nagyon imádok, hogy olyan változatos nincs két egyforma napom, minden nap valami mást tartogat számomra.