Égig érő fű

 

Május végére a címben is szereplő égig érő fű alakult ki Málnáskert mind a 18 hektárján a hónap első felében lezúduló tetemes mennyiségű csapadék hatására. Így a gazdát jelentős kihívás várta, mire megérkezett a tervezettnél 5 nappal hosszabbra nyúlt (2,5 hetes) "Európa túrája" után.

A legégetőbb feladat a csemetés kaszálása lett volna, de persze a ház körül és a villanypásztorok alatt is akadt volna feladat. Ahhoz, hogy az erdőbe egyáltalán eljusson utat kellett volna vágni a kb. 400 méternyi úton. Mire a  lengőkaszával felért volna az erdőbe, már  egyszer elfáradt volna.  Ezért, hogy felpörgesse a folyamatot gyorsan átszerelte a kistraktorra a szártépőt és fordult egy párat. 

Először is a szintén nem csekély hosszúságú feljárót nyírta meg két körben.

Majd nyírt egy utat a csemetéskertig. Utána viszont nem maradt más hátra, mint vállra venni a kaszát és neki kezdeni a heroikus feladatnak. Traktorral való kaszálást sajnos a terepviszonyok és a kerítés sem teszik lehetővé. A rézsűs terep borulás veszélyes, a kerítés miatt meg nem lehet forgolódni, így marad a kézimunka. 

Itt azért látszik, hogy mi a különbség nyírás előtt és után.

A feladat a fizikai nehézségén kívül (napi 8 órában a kb. 10 kilós kaszával le-föl mászkálni) nagyon sok koncentrációt igényelt, hogy az aljnövényzettel együtt ne csapkodja ki a csemetéket is. A nagy figyelem ellenére sajnos így is áldozatul esett néhány fácska a kaszakésnek.

Az északi domboldal elkészült. Ahhoz, hogy tölgy csemeték teljes területe kész legyen 8 nap alatt 44 órán keresztül küzdött szegény emberem. 

Akkor azt mondta, hogy most aztán elég és elrendelte a két napos pihenőt, mielőtt visszamerészkedett az akáccsemeték közé. 

Csakhogy lássátok milyen feladat várta. A derekam felett ért az aljnövényzet. 

Szerencsére idén úgy döntöttünk, hogy nem cseszünk ki magunkkal és nem vágjuk vissza az akácokat (ez a erdészeti szabvány). Végül is a természetben magról eredt akáccsemetét ki vagdossa vissza? És mégis szép fák lesznek belőlük. 

Így viszont legalább nem kellett guvadó szemekkel keresni a 4-5 cm-es törpincseket, és a kaszálás után már szépen látszanak is a sorok, így hogy kibontották a leveleket. 

A csemetés kaszálása mellett azért be kellett illeszteni, hogy a villanypásztorok alatt is körbe kaszáljon, hogy azok továbbra is üzemeljenek.

Valamint nyírt néhány utat keresztbe-kasba a különböző csomópontok között.

Úgymint ház-kert, ház-kerti konyha, kerti konyha-kút, kert-kút stb. stb.

Igaz, hogy nagyon fárasztó munka volt ez a gazda számára, viszont örömmel konstatálta, hogy a csemeték legalább 70 %-a megeredt. Bízunk benne, hogy a bőséges májusi csapadékkal kibírják a nyarat. Ugyanis több, mint 2 hete nem esett egy csepp sem nálunk. Úgyhogy most már jól jönne megint egy kis eső. 

UI: Közben vasárnapra virradó éjjel volt egy kis frissítő zápor, úgyhogy kérésem meghallgatásra talált. 

Állatságok

 

Legutóbb az én helyhez kötött védenceimről volt szó, most következzenek az izgő-mozgók. Az április közepén született kecskeikrek már nagyocskák. Itt éppen a malacok vályújában pihentek meg egy kicsinykét. 

Be van bódulva mindkettő. Hiába no, a kecskegyerek élet fárasztó. Az a sok ugrálás, meg a megmászandó dolgok, kiszívják az energiájukat.

A kecske és malacbanda az idő nagy részét a villanypásztor0n kívül tölti. A benti területet (ahol már szintén jól megnőtt a növényzet) akkorra tartogatjuk, amikor éppen nem vagyunk itthon napközben. Itt épp a húsvétkor beköltözött malac gyerekek fedezik fel a pince tető buja növénydzsungelét. Az öt csemetéből itt még csak ketten.

Majd hárman.

És megérkeztek a többiek is. Együtt a banda. A két kicsi ugyan alig látszik ki, csak a hátuk feketéllik. 

Ezt a képet muszáj megosztanom. Lili, a kecskecsapat vezére elfoglalta a frissen vágott füvel bélelt talicskát, mint egy trónszéket.

Szegény Kancsikánk van csak örökös szobafogságban. De miután már kétszer jött haza harci sérüléssel, egyszerűen nem merjük kiengedni. Kárpótlásul reggel és este is kap egy hatalmas kazal zöldet, amit az erdőből sarlózunk neki. Megérkezett a reggeli adag. 

Magányosságát azzal enyhítjük, hogy pár hete a mami már vele tölti az éjszakákat. Reméljük meg lesz az eredmény 4-5 hónapon belül.

Talán  el kellett mennünk valahova, mert itt a többiek is kaptak egy talicskányi zöldet, aminek azonnal neki is estek. 

Mivel olyan mennyiségű zöldtömeg van az erdőben és a legelőn, ezért a malacokat diétára fogtuk. Csak este kapnak egy adag leforrázott darát. Amúgy szinte egész nap ki vannak csapva, azt mehetnek amerre látnak. Azért persze az esti etetésre mindenki elő szokott kóvályogni. Itt az öt csemete most már a mami nélkül nyugodtan fogyaszthatja a vacsorát. 

A négy nagy azóta kicsit megemberelte, akarom mondani megmalacolta magát és már nem hagyják terrorizálni magukat az újoncok által. De azért a külön etetés megmaradt. 

Amúgy ez a diéta nem igen látszik meg rajtuk, főleg a kicsik majd kidurranak, akkora pocakjuk van. 

A pipikék szerencsére azóta is változatlan létszámban vannak. Vasárnap volt 5. hete, hogy gondjukat viselem. Azóta persze jócskán megnőttek. 

Ahogy látszik ez alatt az öt hét alatt teljesen lecsupaszították a röpdét. De sebaj, már megrendeltük a baromfi villanypásztort. Amint megérkezik üzembe helyezzük, csak a hátsó kijáratot kell felrakni és már mehetnek is. Nagyjából 150 m2 területet tudunk lekeríteni nekik egyszerre, azután ha kicsipegették, lehet arrébb költöztetni. 

Addig is sok zöldet kapnak. Mindenféle konyhai hulladékot, ha meg az nincs, akkor tépünk nekik a legelőről. 

A második hét végén azért volt egy kis pánik. Ugyanis vérnyomokat találtam az ólban. Goggle a barátom és mindjárt rátaláltam egy csúnya baromfibetegségre. Csakhogy a csirkék teljesen élénkek voltak, ettek, ittak, kapirgáltak, ami meg ugye nem jellemző a beteg állatokra. 

Végül kiderült, hogy a kis kakas vagy mindkét kakas a ludas. Megcsipkedték az egyiket a nyakánál, az vérezhetett. Azóta van még egy sérült csibém, akinek a nyakáról lehántották a bőrt. Úgyhogy megszületett a döntés: a kakasoknak menniük kell. Bele a fazékba.

Újabb tapasztalat: ekkora méretbeli különbséggel nem lehet baromfikat összeengedni, pláne, hogy a nagyok kakasok. 

A névnapi kecskebaba páros is nagyon jól van. Tegnap már két hetesek voltak. A minibaba is szépen összeszedte magát. Most már ők is kijárnak a mamájukkal  a legelőre.  Ők is nagyon el szoktak fáradni. Itt éppen a malacok elleni torlaszként odatett korábbi kémény zsaluban találtak maguknak egy jó kis fészket. 

Nagyon cukik mindketten. Ez is vegyes páros: a nagyocska kislány, a mini baba pedig fiúcska.

A kiscicák szintén nagyon édesek. Bár a mamira időnként rájön a hoppáré és elköltözteti őket. Egyszer már a szénát takaró fólia alól hoztam vissza a kicsiket, kétszer meg a farakás mellöl. 

Nem tudom mitől félti őket, hiszen még a két kutya is csak szeretgeti őket. 

A többi cica is nagyon jól van, ezúttal nem sikerült mindenkit lencsevégre kapni. Ezért macsekokat most D´Artagnan képviseli láthatóan nagyon jó hangulatban. Egyébként a vörös kandúrunk Báró Úr is egyre több időt tölt köreinkben. Néha már az étkezésekhez is becsatlakozik és most már hagyja magát megsimogatni is. 

A beszámolót egy Málna portréval zárom. Aki most még ilyen kis bozontos, de vár rá egy nyiratkozás és egy jó kis fürdés, hogy a hosszú, forró nyarat kellemesebben átvészelje. 

Málnáskert több mint félszáz állata ezennel búcsúzik a gazdijukkal együtt. Hamarosan újabb beszámolóval érkezek, addig is legyetek jók és élvezzétek az életet.

Én kis kertem kertelem

Amikor ezeket a sorokat el kezdtem írni, már túl vagyunk a fagyos szenteken és a kertecském nagyon szépen alakul. Legutóbb április elején készült beszámoló  a kertről, azóta pedig sok minden történt. Sajnos a rossz hír az, hogy az április eleji fagyok miatt idén megint elmarad a ringló termés. Ahogy nézegettem a fákat mutatóba akad rajtuk néhány termés, de azzal nem sokra megyünk.

A március végén vetett krumpli hajtások is elfagytak, most kezdenek újból kibújni. Szintén nem örvendetes hír, hogy alig látszanak még ki a krumpli növények, de a mai nappal is 5 kifejlett bogarat szedtem le róluk, akik már megkezdték a peték lerakását. Persze azokat is eltávolítottam. Megpróbálom felvenni a küzdelmet ellenük, egyrészt folytatom a Neem olajas permetezést, meg rendszeresen átnézem majd a növényeket. 

Miután az áprilisi veteményezéssel megvoltam, neki tudtam állni a kert felkapálásának, gyomlálásának. Elsőként az eprekkel kezdtem. Itt még az eper tövek nem is igen látszanak, csak inkább a gyomnövények. 

Május elején viszont már ezt a képet mutatták. Tele van virágokkal, plusz már fejlődnek a termések is. 

A hideg április miatt természetesen rendesen el van maradva minden, biztos van egy jó három hét csúszás. Egyelőre még csak zöldek a termések, kinek sok meleg és napsütés, hogy be is érjeneke.

A majdani palántázás helye egy takarás után már meg volt szellőztetve, most ismét takarásban van, mindösszesen addig, míg a gazda fel nem tudja ásózni, hogy mehessenek bele a palánták.

Időközben sikerül  a fűszeres ládáimat is rendbe tenni. Amelyek eléggé el voltak vadulva. Ez volt a kiinduló állapot május elején.

Viszont már akkor szépen beindult a metélőhagyma, kakukkfű, zsálya, borsikafű, citromfű.

Május végén pedig a ládák  kigyomlálva, feltöltve földdel és visszatakarva szalmával.

A citromfű például már ilyen gigantikus. Lassan betakaríthatom az első adag teának valót.

Időközben persze a májusi veteményezés is megtörtént. Ismét került a földbe pár sor krumpli, borsó, bab, sütőtök, cukkini, paszternák.

Május első két hetében sikerült végig érnem a kapálással az egész nagy területen. Igaz, hogy  a gyomtalanítás egy non-stop feladat, főleg amennyi eső esett az elmúlt két hétben. 

Távolról ezt a képet mutatja az én kis kertem. Látszanak szépen a sorok és végre nem veri fel a gaz. 

 Fokhagymából idén remélem sikerül elegendő mennyiséget termelni. Jó lenne, ha még a disznóságokba is jutna. 

Baloldal idén duggatott hagyma, mellette borsó, mellette retek és petrezselyem egy sorban. 

Sóskát is lassan szüretelhetnék, pedig a fagyasztóban még mindig van egy adag. 

A napokban pedig begyűjtöttem egy adag hónapos retket. Ez a szép csomag. 

Ez pedig a csúnya, ment is az állatoknak. 

Vajon mi lehet a magyarázata, hogy az egyszerre vetett, egyszerre kikelt, ugyanúgy gondozott és öntözött retkek ennyire különbözően néznek ki? 

Répa, hagyma, répa. Egy hét alatt a duplájukra nőttek. Nemhiába a mondás, hogy "májusi eső aranyat ér."

A borsók is nagyon beindultak. 

A szomszéd birtok gazdasszonyától kaptam egy csomó különleges paradicsom palántát. Ezek közül néhányat a borsó sorok mellé ültettem. Mire ezek megnőnek, addigra a borsó úgyis kikerül.

Időközben az egyszer elfagyott krumpli újra kihajtott, már kezdenek bokrosodni. 

Ez pedig itt a május veteményezés. Itt is szépen látszanak már a sorok. 

A babok is  kibújtak már.

Anyukámnak hála paradicsom és paprika palántákkal el vagyunk látva. Nálunk ugyanis idén teljesen kimaradt a magvetés egyéb elfoglaltságok miatt.  

A gazdára vár még a nemes feladat, hogy a letakart területet olyan állapotba hozza, hogy oda tudjam ültetni a palántákat. Remélem ez is megtörténik a napokban, mert egyelőre a csemetésben küzd az égig érő füvel. 

Pünkösdi áldás

 

Rendkívüli híreink következnek, ugyanis én mára egy kerti beszámolóval készültem, ami már csak közlésre vár. De az élet közbeszólt, s a rendkívül eseményekről való beszámoló elsőbbséget élvez. 

Történt ugyanis, hogy Tündér nevű anyakecskénk, aki szerencsétlen módon tavaly év végén elvetélt Pünkösd hétfőn megajándékozott minket két kis csodával. S mivel ez a nap idén pont Eszter napjával esett egybe, így én egy csodás  névnapi ajándékot is kaphattam.

Már napok óta sejtettük, hogy hamarosan esedékes lesz a babák érkezése, de az én Tündérem meg akart lepni engem. Igazából szerintem a kedvezőbb időre várt, de akkor a mai napig ki kellett volna bírnia. Ugyanis nálunk Pünkösd hétfőn is esett egész délelőtt.  

Szerencsénkre szemtanúi lehettünk a nagy eseménynek (ez azért ritkán adatik meg), ugyanis pont az állatok birodalma mellett ügyködtünk, amikor feltűnt, hogy Tündér panaszosan nyekereg a karám közelében, miközben a többiek békésen legelésztek jó 30 méterrel arrébb. (A kecskék csapatjátékosok, általában mindent egyszerre csinálnak: a legelészést, kérődzést, pihenést stb.)

Be is terelgettük szépen az ólba, mielőtt a sárba pottyantaná a kicsiket. (Tavaly is az ólon kívül szült és a homokba érkeztek a gyerekek.) Karámajtót bezártuk, hogy nyugodtan tudjon elleni. Onnantól kezdve, hogy észre vettük, valami készülőben van, 10 perc múlva meg is érkezett az első kicsike.

Pár perces babácska (épp csak a fényképezőért mentem el).

Ha már ott voltunk Gábor feltépte a burkot, hogy mielőbb levegőhöz jusson, a mami pedig megkezdte a bébi ápolását. Mi pedig a távozás mezejére léptünk. Sejtettük, hogy lesz még egy csemete, de az még odébb van, az anya meg úgyis tudja a dolgát.

Nagyjából fél óra múlva a gazda kinézett a kis családra. Addigra meg lett a második picur is. Szerinte pár perce érkezhetett meg, mert az anyja még nem is kezdte el tisztogatni. Viszont ilyet még nem is láttunk, hogy ahogy kibújt a kicsike, úgy csurom nedvesen, még fekve rácsatlakozott a cicire.

Tündér gondos anyuka, szépen letisztogatta mindkettőt. 

A második gidának mondjuk szüksége is van  a sok energiára, ugyanis a fele akkora, mint a tesója. 

Abban is különleges ez az ellés, hogy eddig még nem  tapasztaltunk ekkora méretbeli különbséget  ikerellésnél.

Mint Dávid és Góliát. 

A két csemete azóta is jól van, anyukának bőven van teje, még fejni is kell belőle, hogy a kicsik egyáltalán be tudják kapni a ciciket.

Az új lakók bemutatásának ezzel még nincs vége, ugyanis a cicacsalád is bővült. Pont ma két hete, hogy a mami nem jelent meg a reggelinél, csak valamikor délután került elő, így arra a napra datáljuk a kicsik érkezését. Azóta sem tudjuk, hol hozta őket a világra. Gyanakodtunk ugyan a kertben letakart területre, mert többször is onnan jött elő, de nem álltunk neki kutakodni.

Pünkösd utáni kedden azonban a farakás mellé támasztott palák mögül kiscica nyávogást hallottunk és mögé kukkantva a mamát és két kölyköt láttunk a homokon fekve. Ekkor már nyitva volt a szemük. Gondolom anyuka úgy ítélte, hogy már elég nagyok ahhoz, hogy bemutassa nekünk. 

A kis családot felnyalábolva átköltöztettem őket az egyik kutyaólba és szerencsére a mami úgy ítélte meg, hogy ez így jó lesz, mivel a kicsik azóta is ott vannak. 

Mindkettő kislány és persze nagyon cukik az óriási pocakjukkal. 

Egyelőre fél tégla nagyságúak, de persze ez nem sokáig marad így. 

Úgyhogy most dupla az öröm: kiskecskéket és kiscicákat is lehet ajnározni, dögönyözni.