Én kis kertet kerteltem

Bazsarózsa helyett azonban  mindenféle mást ültettem, aminek így július közepe felé járva, már azért meglátszik az eredménye. Kissé dzsungeles, kissé (helyenként nagyon) gazos, de a miénk és rengeteg féle élelmet ad már tavasz óta, most meg aztán beindult a dömping. Nem győzöm szedni és főzni, meg feldolgozni a mindenféle finomságot. 

Ez inkább egy képes beszámoló, a képek önmagukért beszélnek. 

Jó messzire kellett mennem, hogy egybe beleférjen a kertecském. Hát így néz ki távol nézetből. 

Kicsit közelebbről.

A kert felső része bal oldalról indulva: kukorica és két sor bab növekszik. Az a zöld hüvelyű, köretnek való bab. Az első adag tisztítás, blansírozás után már bent csücsül a fagyasztóban. 

A május végén elfagyott és pár centisre visszavágott paradicsomjaim feltámadtak olyannyira, hogy már karós támasztásra is szükségük van. Már van is termés rajtuk, csak még zöldek. 

Három sor krumpli, köztük az üres helyre (ahonnan már kijött a zöldborsó) pár napja vetettem a fekete retket.  Én szakaszosan vetem a krumplit, 2-3 hetente egy két sor. Ezek már későbbi vetésűek, némelyik csak most virágzik. A korábbiakból már tudunk kiszedni fogyasztásra.  

Tavaszi duggatású hagymák, a száruk már elfektetve, hogy a gumóra dolgozzon a növény. Szépnek ígérkezik a termés. 

Itt újabb sor krumpli, hagyma és az egyik eper ágyásom, amelyben megbújik néhány paradicsom is. Hála a rengeteg locsolásnak szépen elburjánzott.

Az alsó részbe ültetem tavasszal az első vetőmagokat. Ezek közül répa  gyönyörűen alakul. Hétvégén húslevesbe ment egy csomó, ma pedig almás répa saláta készült a mángoldos (spenót helyett) pitéhez.  Az őszi hagyma helyére egy-egy sor cékla és petrezselyem került. 

Mai betakarítás eredménye: kígyóuborka, répa, cukkini. 

Itt pedig egy csokorra való a későbbi vetésű répából. Igazi zsenge, friss termés. Csak gyérítettem a sort, mert nagyon sűrűn voltak. Nem is sejtettem, hogy már itt is ilyen szépek. 

Az ősszel duggatott hagyma, fokhagyma már kiszedve. Felemás eredménnyel. A fokhagyma megint nem sikerült. Szépen kikelt az összes, majd menet közben eltűntek  a növények, hogy kiszáradtak, vagy kirohadtak, vagy valami elvitte, nem tudom. A hagymák közül sok magba ment, viszont, ami nem az szép kis fejet növesztett magának. 

Ezen a részen volt hónapos retek is, annak a helyére került egy sor sóska, ami az egyik kedvenc zöldségünk, mivel a korábbi években vetett sorok részben beszántásra kerültek, vagy pont közlekedési útvonalra. Hetente két adag sóska főzeléket tudok belőle készíteni. Plusz még jut a pipiknek és Kancsikának.   A sóska mellett pedig néhány sütőtök növény indult burjánzásnak. 

Szintet léptünk a kertművelés "tudományában": már az uborkának is sikerült hálót beszereznünk és felállítanunk. Igaz, hogy folyamatosan bújtatom bele a hosszú indákat, mert inkább vízszintesen terjeszkednek, de sokkal kulturáltabb, mint tavaly, amikor a talajon futott el mindenfele. 

Az uborka mellett bab növekszik, de már mekkorára. Állítólag bokor bab, de nekem már combközépig ér. Tele van terméssel, ebből lesz télre száraz babunk. A bab mellett további krumpli sorok, meg némi mángold.

Tavalyi napraforgó termesből fogott magok visszavetve egy sorba, mostanra már nagyjából 2,5 méter magasak és virág még sehol. 

Mivel máshol már nem maradt hely a szomszédból ajándékba kapott paradicsom palántákat az eperágyásokba ültettem. Ezeket kicsit elhanyagoltam az utóbbi időben, ezért rendesen elgazosodott, de most már rendben vannak. A paradicsomokat folyamatosan kacsolom, amelyiknek pedig támasztásra volt szüksége, az meg is kapta a maga karóját. 

Szintén kedvenc szomszéd nénim jóvoltából végre virág is került a kertembe. Bársonyvirág, vagy más néven büdöske sor díszíti az ágyások szélét. A szemnek is kellemes látvány, meg hát állítólag a rovar kártevők ellen is hatásos. 

Én magam is vetettem büdöske magokat, csak persze azok is elfagytak. Egy cserépben most kezdett ismét kihajtani gyökérről, hamarosan az is kikerül szabadföldbe. 

Érdekességként megmutatom, hogy mi lett  a szajkó által vetett egyik makkból. Bizony egy tölgyfa csemete. 

Jelenleg a konyhakertben a fűben növekszik három, a fűszeres ládákban is van 2 db és 2 db megtalált makkot pedig kiültettem egy edényben. Azok is már kb. 20 cm-es csemeték. Őszig itt gondozzuk őket, akkor pedig mehetnek fel a tölgyesbe a tesóikhoz. 

Örömteli hír és nagy megnyugvás, hogy múlt héten csütörtökön ideért végre a kaszás. Akarom mondani a kaszálógép és végre megtörtént az egész terület kaszálása.

Mondjuk közben többször az infarktus kerülgetett, mert 7 év után még mindig kerülnek elő tuskók, illetve több olyan tuskó is akadt, amit ugyan  korábban már megjelöltünk, de időközben a karó elfáradt és eldőlt, így újból kaszacsapda lett. 

A kb. 3,5 hektár kaszálása alatt, amivel így is meg volt 2,5 óra alatt végül 5 darab tuskót kapott el a gép. Gábor már a második után mondta neki, hogy jól van, akkor mondja meg mivel tartozunk és menjen. Inkább, mint hogy több száz ezer forintos kára  keletkezzen. De olyan rendes volt a srác, hogy végül megcsinálta. Mi meg azt sem tudtuk, hogy hálálkodjunk, végül egy kis ajándék csomaggal kedveskedtünk, amibe mindenféle itthon fellelhető finomság (bor, csoki, lekvár stb.) került. 

Persze amennyire ránk jár mostanában a rúd, a kaszálás után 1-2 órával leszakadt az ég és  csak esett és esett másnap reggelig. Összesen nagyjából 15-20 mm csapadék hullott le ekkor. Amire amúgy nagyon nagy szükség volt, csak az ember nem az éppen frissen kaszált szénájára. 

Szerencsére utána szeles, napos idő következett, így végül kedden már felhívtuk az emberünket, hogy lehet jönni bálázni. Ekkor közli, hogy most meg a bálázó betegedett meg, de már szerelik. Másnap valószínűleg jönnek. 

És szerencsére úgy is lett. Délután megjelent először az egyik traktor, ami a lekaszált szénából szép kis rendeket sodort. Itt már tekeredik az egyik kígyó. 

Majd hamarosan megjelent a második gép is a bálázóval, ami ilyen hatalmas (160 cm) gurigákat gyártott. 

Ugyan nem a kerthez tartozik, de azért eldicsekszem vele, hogy három év után ismét sikerült egy szép adag kajszi dzsemet készíteni. Hála a kaposvári rokonoknak, sikerült hozzájutnunk vagy 30 kiló kajszihoz, amin apukámmal 2/3-1/3 arányban megosztottunk és befőztünk. Most már a pincében csücsülnek a kamra polcon. Igaz, közben az újdonság varázsa meg első számú unokaöcsémnek hála már két üveggel kevesebben. 

Ennyi lett volna a kerti beszámoló. Nem tudom, mikor tudok legközelebb jelentkezni. Amint van valami érdemleges, akkor igyekszem mielőbb beszámolni róla. Addig is további kellemes nyarat, jó pihenést kívánok mindenkinek innen a Málnáskerti Édenből. 

Júniusi mindenféle

 

Május végén az "Égig érő fű" című bejegyzésben azzal búcsúztam, hogy júniusban kaszálásra fel méghozzá saját géppel. Hát sajnos az egészből nem lett semmi, illetve egy minimális területet sikerült csak lekaszálni, amikor is eltörött maga a kaszakar. Be kellett látnunk, hogy a nálunk levő terepviszonyokra ez a fajta kasza egyszerűen nem alkalmas. Nagyon hepe-hupás a terület és ezeken a huplikon a hosszú kaszakar felfekszik, megfeszül és már pattan is. Bár egyszer még meg is hegesztette a szomszéd gazda, de kb. 5 perc kaszálás után újból nyekk.

Így maradt a bérkaszáltatás. Kaptunk is ígéretet, már két héttel ezelőttre ígérték, hogy jönnek, csak sajnos azóta sem sikerült ideérniük. Először a gépekkel volt probléma, meg más bérmunkák elhúzódtak, most meg megkezdődött az aratás és a gazdának nyilván a saját területe a fontosabb. Remélem azért hamarosan ideérnek. 

Így viszont lett annyi szénánk, hogy azóta azzal tudjuk a kecskéket etetni. 

Ha a kaszálással nem is haladtunk, műhely fronton azért történt egy kis előrelépés. Még május végén folytattuk a deszkázást. Így elölről is már részben zárt. A bal oldali kis nyílásba egy levehető ajtó kerül majd, hogy hosszú anyagok gyalulása esetén az anyagot ott ki lehessen nyújtani. Középre egy kétszárnyú ajtó kerül, a jobb oldali nyílás pedig szimplán be lesz üvegezve.

A mennyezeti deszkák egy része is felkerült. 

Júniusban pedig a padlóval sikerült haladni. Ugye az asztalosipari gépek alá vízszintes talajra van szükség, hogy a gépek egyenesen álljanak. Ezt az aljzatbetonnal nem lehet megoldani, így szükség van aljzatkiegyenlítésre. Egy alapos takarítás után, aminek itt már csak az utómunkáját látjátok, mivel én söpörtem össze az egész területet, hogy a maradék szalmát és leveleket eltávolítsam. Jöhetett az ...

... alapozás. Ez mondjuk pikk-pakk ment, a hengerrel kb. egy 20 perc alatt felhorda az alapozó folyadékot. 

Itt már kész a terület nagyja. Pechünkre nem volt elég a beszerzett anyag, pedig gondos számításokat végeztünk. Úgyhogy végül két lépcsőben, de elkészült. Erre még majd betonfesték kerül, hogy ne porozzon és könnyebb legyen a takarítás. 

Júniusi másik nagyobb lélegzetvételű munkánk, hogy sor került a keleti homlokzat felújítására is. Ehhez a tavalyi évhez hasonlóan állványt kellett bérelnünk két napra. Délelőtt meghozta az állványt, amit mindjárt fel is építettünk. 

Délután pedig neki lehetett állni a csiszolásnak. 

Másnap hajnalban átcuccoltunk a nyugati oldalra és a festékkel együtt beszerzett ápoló folyadékkal átkentük az egész nyugati oldalt. Ezzel szerencsére hamar megvoltunk. Visszaköltöztettük az állványt, tartottunk egy ebédszünetet, mivel addig nem állhattunk neki a festésnek, amíg a keleti oldalt süti a nap.

Ebéd után viszont neki ugrottunk és az emberem festékszóróval nyomult én meg a kis pemzlimmel lestem, hol folyt meg a festék és azon nyomban szétkenegettem.

Azért elég látványos most is a különbség. 

Mivel  a ház szerkezetéből kifolyólag fából készülhetett a homlokzat, ezért ezt bizony rendszeresen karban kell tartani, hogy sokáig szép maradjon. Viszont remélem ez az ápoló folyadék segít, hogy ne kelljen olyan sűrűn újra festeni. 

Ha már fent voltam a magasban készítettem néhány képet a birtokról. Olyan jól esett a szememnek a látvány, ahogy körbe tekintettem.

Óramutató járásával megegyezően. Háttérben az akácos, előtte az állatok legelője és a ház mögötti terület. 

Kerti konyha (itt kissé kaotikus állapotban, azóta már szépen elrámoltunk mindent) és a szép nagy akácfánk, mint egyetlen ház közeli árnyék lehetőség. 

A konyha kert, ami azóta teljesen eldzsungelesedett, hála a rendszeres locsolásnak. 

Az égeredő egy részlete. A háttérben kimagasodó néhány fa már a tölgyerdő része. 

És a nagy legelő a baromfi udvarral. 

A fenti projektek mellett még sok apróbb feladatot sikerült elvégezni. Többek között:

- rendet raktunk a pincében.  Az összes szerszám felkerült a padlásra, a kidobandó dolgok mentek a szemétbe. Úgyhogy most kulturáltan néz ki az egész. Már csak egy újabb polcot kell beszerezni, hogy a télire elrakandó mindenféle finomságnak legyen helye.

- ahogy már fentebb említettem a kerti konyhát is sikerült egy kicsit konszolidálni. Sőt a sörasztal és a padok is fel lettek újítva. Sajnos kicsit hanyagok voltunk, hiszen telente szépen össze kellett volna csukni őket és mehettek volna fel a padlásra. Így viszont pár év alatt, bár tető alatt voltak, az időjárás mégis kikezdte. Úgyhogy átcsiszolás, ragasztás után a pincében talált lakkal háromszor is átkentem. Így mintha újjászületett volna. 

- utánfutó gumicsere. Amit azért emelek ki, mert nem szimpla eset volt. Még májusban vittünk egy adag tűzifát apukámnak 80 km-re. Amikor odaértünk, akkor konstatáltuk, hogy az egyik gumi tök lapos. Felfújás után kb. 20 perc alatt újra leeresztett, így nyilvánvaló volt, hogy ezzel így nem tudunk hazamenni. Tehát itthon interneten gumirendelés, amikor megjött, akkor gumik a kocsiba, leautóztunk, kerekeket leszerelni a futóról, gumishoz el, gumik átszerelés, kerekek vissza és autózhattunk vissza 80 km-t. Utólag belegondolva irtó nagy mázlink volt, hogy egyáltalán kibírta a majdnem egy tonnányi tűzifát. Bele sem merek gondolni, mi lett volna, ha menet közben derül ki, hogy nem tudunk tovább menni. 

- 1 m3 tűzifa leszállítása húgoméknak Pécs mellé. Ha már újra használható lett a futó és úgyis menni kellett egy családi eseményre, összekötöttük a kellemest a hasznossal. 

- Ha pedig már Pécsett voltunk, beszereztünk pár tucat nagyméretű bontott téglát. Ugyanis a tornác és a kerti konyha burkolatában néhány tégla megadta magát és a szétporladás útjára indult. Bár a tornác tégláit pár éve lekezeltem, de előtte néhány évig  tűrniük kellett hideget, meleget és néhánynak már későn jött az ápolás. 

- állatok villanypásztorát végre sikerült  akkus üzemmódba átállítani. Így arra már nem tekereg villanykábel. 

- ahogy a korábbi beszámolómban már említettem, be nem tervezetten és nagy sajnálattal le kellett vágnunk két kismalacot is.

- és végül, de nem utolsó sorban megújult a kályha és a sparherd. Ezúttal kicsit nagyobb rekonstrukcióra volt szükség. A nagy hőség miatt ugyanis az ajtóknál kipotyogott a samott, ezért ezt is javítani kellett. Majd sor került a szokásos sarazásra és a festésre. Most szebb, mint új korában. 

Hát ennyi minden fért bele június hónapba. Hihetetlen, hiszen alig kezdődött el ez az év és most már túl vagyunk a felén. Nagy reménységekkel vágunk bele a másodikba, hiszen annyi tervünk van, csak győzzük megvalósítani. 

Állati jó beszámoló

 

Tudom, tudom, már megint 1000 éve, hogy utoljára jelentkeztem. De ez a júniusi kánikula kivette az energiáimat. Szinte minden nap 4.30-kor volt az ébresztő. Azután 10-11-ig dolgoztunk vagy dolgoztam kint, utána bent ebéd készítés, egy kis pihi. És akkor jöttek még a benti munkák: sajt készítés, joghurt készítés, szörp eltevések, fűszernövények feldolgozása és persze az egyéb házimunkák. A maradék kicsinyke szabadidőmben kellett volna a gép elé ülni. Kitalálni a témákat, ahhoz  képeket válogatni és még a szöveget is megírni. Hát sajna, ehhez nem volt erőm. 

De most összekaptam magam. Az elmúlt 1,5 hétben sikerült minden eltervezett munkát elvégeznem a házban és a ház körül, úgyhogy most már nincs több kifogás.

A baromfikakról az elmúlt hónapban többször is szó volt, viszont az állatsereglet többi tagjairól már régen készült beszámoló. 

Az egyik örömteli esemény még május 17-én következett be, amikor is Jázmin cicánk lebabázott. Konkrétan a házunk előtt parkoló személyautónk alá. Persze azonnal kihalásztam a piciket és áttelepítettem őket az egyik kutyaólba.

Ezúttal három babácska lett (úgy látszik Jázmin felmenő rendszerben dolgozik, először 1, majd 2, idén pedig 3 kiscica lett). Itt egy napos a csöppségek éppen a cicin lógnak. 

Szerencsére meg tudtam állni, hogy túl sokszor nyavargassam a kicsiket, így idén nem lett egyszer sem elköltöztetve a banda (tavaly kétszer is elhurcolta őket a gyermekeit féltő anyuka). Itt még kis tehetetlen vakocskák. 

Nagyjából két hetes korukra már elindultak felfedező útra. Eleinte szabályosan kibukfenceztek az ólból, mert leléptek a nagy semmibe a kb. 10 cm-es magasságból és már borultak is. 

Természetesen mindkét kutya érdeklődéssel fogadta az új jövevényeket. Málna ugyan kicsit tartózkodóbb, de azért ő  is nyalogatja a piciket. 

Boróka azonban tiszta pótmama. Hozzá szívesen oda is bújtak a kicsik, ő meg agyon tisztogatta őket, mintha a saját kölykei lennének. 

Egyszer főztem nekik tejbegríz, de azután erre többé nem volt szükség, mert hamar rákaptak a felnőtt cicák ételére.  Egy hónaposan már lazán ropogtatják a Darling felnőtt kutya tápját (nálunk nincs külön macska táp egyformát kap az egész banda).

De persze azért még rendszeresen rácsatlakoznak a mamára is.

A szobatisztasággal akadt egy kis problémánk, ami az eddigi kiscicáknál nem volt gond. Mégpedig többször is megtisztelték a bejárati ajtó előtti szőnyeget. Odapisiltek a tornácra több helyen, sőt a saját házikójukat sem kímélték. Úgyhogy egy kartondobozból és némi homokból hamarosan készült egy cica WC. Nagyjából két nap alatt tanulták meg a használatát azóta nincs ilyen jellegű probléma. 

Ez a valaha készült legcukibb cicafotónk. Ketten szabályosan belebújtak egy-egy cipőmben, a harmadik meg az egyik cipő orrán ücsörög. 

A valószínűsíthető büszke apa, D`Artagnan. Legalábbis színeit tekintve a háromból kettő gyanúsan rá hasonlít.

Mikike, aki továbbra is bearanyozza a reggeleinket. Minden reggel bekéredzkedik és két lábra állva hízeleg nekünk. Bár most hogy elnézem Miklóskát, ha színekből indulunk ki, akár ő is lehetne az apuka, úgyhogy ez kétesélyes. 

Na és végül a talicska alatt Sütike a tavaly szaporulat.

Készítettem egy aktuális portér Borókáról is. 

És persze Málna sem maradhat ki. 

Júniusban mindketten átesetek egy fürdetésen, Málnát meg is fodrászoltam. Már mindenképpen aktuális lett volna, de amikor mindketten belefetrengtek valami birtokon heverő dögbe, hogy "beparfümözzék" magukat, akkor azután nem volt többé halogatás. 

Hát ennyit a ház körüli kedvenceinkről. Most jöjjön az állatudvar. 

Nyitóképnek ezt választottam. Szerintem halálos ez a felkönyöklős póz. Egy másodperccel előtte még ő is feküdt, de amint meglátta, hogy közeledem, érdeklődve felnézett ekképpen. 

A kocamama még június elején valamikor. Csak úgy lengedezett a pocakja, ahogy vonult. 

Kiterülve még nagyobbnak tűnik. 

Azután pontosan egy hónappal a kiscicák után, június 17-én megérkezett az újabb csapat. Ezúttal kilencen. Négy rózsaszín itt-ott fekete foltokkal  és öt tiszta koromfekete, esetleg apró fehér zoknikkal. Ezúttal a lányok nyertek 5:4 arányban.

Egy naposan étkezés közben. 

A gazdi megkezdte a kézhez szoktatást. Először a mamát kellett megnyerni, hogy nem jelentünk veszélyt  a kicsikre. Utána lehetett a kicsiket simogatni, hogy szokjanak minket. 

Ez pedig teljesen friss, mai kép ugyancsak étkezés közben. Azért látszik a két hétnyi különbség, eléggé megszélesedtek azok a  hátak. 

A kismalacok papája is jól van, a napi kétszeri étkezés mellé rendszeresen szedek neki friss zöldet is, hogy kicsit változatosabb legyen az étrendje.

Malac-wellness még a hónap elején. Beérték az itatóvályúnak használt káddal. 

Június végére, a nagy kánikulában kibővült a "komplexum" egy kis és egy nagy medencével is, amit rendszeresen használnak is a kedves "vendégek". 

A tegnapi hidegfront után mára kicsit lehűlt a levegő, ezért most nem túl nagy a kihasználtság.

A kecskék a benti igencsak dús legelőn. A váltott műszak továbbra is működik. A reggeli etetés után Bendegúzé a kinti terep. Délben váltás, akkor Bendike be, csajok és a kicsik ki. (meg persze a malacok is kimennek) Majd este hat, fél hét körül a lányok már szépen besorjáznak, akkor kezdődik Bendegúz esti műszakja egészen sötétedésig. 

Mondjuk ritka szép fiú lett belőle. Egy kis simogatás ki, be engedéskor nem maradhat el. 

Teljes nagyságában a "szép fiú". 

A kicsik is jól vannak. Este már egész kevés kergetőzéssel sikerül mind a hatot átterelni az éjszakai szálláshelyre, amit a malacmamával és a kicsikkel osztanak meg. Szerencsére teljesen jól megy az együtt alvás. Itt épp a gazdi kényezteti őket egy kis akáclevéllel.

Azért, hogy ne csak a rózsaszín idillt lássátok nálunk, beszámolok  a szomorú eseményekről is. 

Sajnos a múlt héten a három kiscicából egyet elveszítettünk egy szörnyű baleset folytán, amit nem is akarok még egyszer felidézni azzal, hogy leírom. Így ma már csak a két fiúcska van velünk. Akik, ha minden jól megy és apukám kutyája (akit egyébként a mi cicáink is elfogadtak és ő sem tanúsít semmi agresszivitást velük szemben) jól kijön velük,  nyár végén elköltöznek, hogy apunál segítsék gyéríteni a rágcsáló állományt.

Június közepén nálunk járt az állatorvos, egyrészt a kutyákat beoltani, másrészt ivartalanitani a márciusi malacokból megmarad kanokat. Ugyanis június elején megint sikerült  három kismalacot eladni. Három fiúcska várt ivartalanításra. Erre egyről mindjárt kiderült, hogy rejtett heréjű. Teljes ivartalanításhoz komplett hasi műtét kell altatással. Nyilván ez nem volt opció, maradt tehát a vágás, ha nem akarunk 4 hónap múlva kb. 20-30 újabb kismalacot. 

Tehát arra felkészültünk, hogy egy három hónapos malacot le kell vágnunk, de arra nem, hogy kettőt is. Ugyanis az egyik ivartalanítottnak nem forrt be a sebe, lehet, hogy a többiek megpiszkálták nem tudjuk. De már napok óta nem evett és ráadásul valami elkezdett kitüremkedni a sebből. Így nem vártunk tovább, neki is mennie kellett. Az ölés  mindig is a legrosszabb része ennek a gazdálkodós életmódnak. Tudom a legrosszabb az emberemnek, hiszen konkrétan az ő  kezében van a kés, de ezúttal én is ott voltam végig. Nagyon nehéz volt. Másfél - két éves korukban is sajnáljuk őket, amikor eljön az idejük, de ezek még olyan csöppek voltak és annyira ragaszkodtak az életükhöz. Most is belesajdul a szívem, ahogy ezeket a sorokat írom. 

Közben Tündér kecskénket is majdnem elveszítettük. Egyszer tavasszal már beszámoltam róla, hogy nagyon rosszul nézett ki. Akkor kapott vitaminokat, meg ásványi anyagokat. Úgy tűnt jobban van. Erre júniusra megint egyre rosszabbul nézett ki. Evett, de egyre soványabb volt, a szőre fakó, sprőd. Végül bár az állatorvos bevallottan nem ért a kecskékhez, de azért csak megnézettük vele. Láza nem volt, viszont a bendője szerinte nem működött megfelelően. Kapott valami szert, amiből egy hetes kúrát csináltunk, plusz a biztonság kedvéért még egyszer megcsináltuk a féreghajtást. És most lekopogom (de tényleg), hogy mintha kezdene jobban kinézni. Már nincs annyira beesve a horpasza, úgyhogy talán még velünk marad egy darabig. 

Ja és ráadásul júniusban két hét leforgása alatt elveszítettünk 4 tyúkot is. Valószínűleg a tyúktetű szaporodott el annyira (annak ellenére, hogy kapták az itatós folyadékot, ami eddig működött). Azóta volt egy komplett nagytakarítás, a réseket a gazda kitömítette, hogy ne tudjanak hova elbújni a dögök, vagy háromszor lefújt az ólat Neostomosannal (ezzel írtjuk ezeket az apró élősködőket) és végül én ki is meszeltem az ólat. Most 9. napja, hogy nincs elhullás. Az elmúlt heti nagy kánikulát elég jól bírták. Tojás még mindig nincs. 

Hát ennyi lett volna a beszámolóm az állatokról. De hogy ne rossz hangulattal fejeződjön be ez a beszámoló becsatolok egy kis cicás  videót. Címe: Boróka a pótanyuka

További kellemes nyarat kívánok mindenkinek. És megpróbálok mihamarabb jelentkezni újabb beszámolóval. Azt már legalább tudom, hogy a júniusi történésekről lesz szó.