Mélypont után újra a csúcson

Egy héttel ezelőtt kissé mélyponton voltunk hangulatilag (mert az élet nemcsak játék, móka és kacagás a birtokon). Az időjárás pocsék volt, ráadásul azt sem tudtuk mihez kapjunk hirtelen a sok tennivaló közül. Vakolás előtt álltunk és a feladatok kissé összetornyosultak. Ajtótokokat összerakni, beépíteni, de a házban is full káosz uralkodott, elrámolni, hogy a kőműves valahol kezdeni tudjon. Meg még a gyümölcsfák nagyja is ültetésre várt.

Valahogy így néztünk ki.

Ráadásul nehezített terepen mozgunk, mert nekünk a fafödém és  bennlevő nyílászárók miatt mindent csomagolnunk kell, nem úgy mint egy "normális" építkezőnek, aki először vakol (mennyezetet is) és utána rakja be az ajtókat, ablakokat. (Hozzáteszem, hogy ezt az utat már egyszer próbáltuk, de az sem jött be. A kivakolt nyílásokba nem fértek be az ablakok, így verhettük le a vakolatot.) Az ablaknyílásokat is meg kellett csinálnunk, hiszen a fára nem lehet vakolni. 

Szerencsére hamar átlendültünk ezen az időszakon és most jöjjön a beszámoló az elmúlt két hét eseményeiről.

Ott kezdem, ahol a múltkor befejeztem. Gyümölcsfák.

Egerágon van egy hatalmas kertészet, 14 hektáron több ezer növénnyel. Itt a tulajdonos kertészmérnök segítségével összeválogattunk 25 db gyümölcsfát (egyet ajándékba kaptunk + 3 díszfát is). A gyümölcsfákat vad fajtákra oltják, így remélhetőleg ellenállóbbak lesznek. Ők a kertészetben vegyszerek nélkül dolgoznak és mi is ezt az irányvonalat szeretnénk követni.

Itt az összes szerzeményünk egyelőre ültetésre várva.

A gödrök már elő voltak ugyan készítve, a feladat azonban nemcsak arról szólt, hogy a fácskákat bedobjuk a lyukba föld, trágya, víz és kész. Mivel gyakorlatilag egy vadaspark közepén élünk plusz a kecskéket se feledjük, így a csemeték védelemre szorulnak. Tehát körbe karók, csibeháló és így van kész.

Persze a metszést se felejtsük. A kertészmérnök tartott egy 5 perces gyorstalpaló metszési tanfolyamot. Reméljük jól ültettük át a gyakorlatba.

Így néz ki egy csemete védőfelszerelésben.

Háttérben a gyümölcsös egy része. A fák nem egy kupacba lettek ültetve, hanem a korábban kivágott akácfa tuskók közelébe, így jelölve az akadályt, ami kaszáláskor jól jön majd.

A 3 db ajándékba kapott tűlevelű fácskát először nem kerítettük, gondolván, hogy az nem érdekes az állatoknak. Nem egy fenét! A kecskék azon nyomban rávetették magukat. Gábor azonban gondolt egy trükköset és három botocska köré a villanypásztor zsinórját körbetekergette. És bejött a CSEL! (A karám körüli villanypásztoros terület is simán működik már áram nélkül is.) Kiengedéskor Tündér rögtön megcélozta a kis fenyőt, de egy méterrel előtte megtorpant, pár másodpercig szemlélte, majd távozott.

A fákat múlt héten hétfőn hoztuk és a héten csütörtökön mindegyik a helyére került. Az elsőként elültetett barack fácskákon már látszik, hogy megeredtek. Hozzák a rügyeket és a kis leveleket. Összesen kilenc félé gyümölcsöt ültettünk a szokásos gyümölcsökből, de van például szelídgesztenyénk is. Mandulát végül elfelejtettük, meg még birset is szeretnénk. Ezeket majd a közeljövőben pótoljuk.

Vissza a házprojekthez. A vakolás előtt a belső ajtótokokat is be kell építenünk, mert a terv, hogy a kőműves a tok borításával vakol szintbe és így a takarólécet majd nem kell a hullámos vakolatra ráhajlogatni (szintén korábbi tapasztalat).

Itt készülőfélben egy tok.

És így néz ki, ha elkészült.

 Itt már beépített állapotban.

Az építészünkkel konzultálva abban maradtunk, hogy az ablaknyílásokat először le kell fóliázni, hogy a fa részek ne szívják magukba a nedvességet a vakolatból, majd a fóliára  nádszövetet kell  rögzíteni, hogy a vakolat tudjon miben megkapaszkodni. Ez azonban nem olyan egyszerű feladat, mert  a nádszövet méteres tekercsekben van. Ezt vágni kell, a kis nádpálcikák meg kicsúszkálnak a drótból, szóval megküzdöttünk vele, mire felkerült a helyére. 

A végeredmény ez lett.

Már "csak" 10 db ablaknyílást és a bejárati ajtó nyílását kell ilyen módon preparálnunk. (Szegény mi!!!)

A gerendákat, padlásdeszkát így védjük a felfröccsenő vakolattól. Eddig kb. 300 folyóméter ragasztószalag meg 100 méter papírtekercs fogyott, de kell még egyszer ugyanennyi. Meg állást felépít, csomagol, lebont, arrébb visz, felépít stb.stb.

A vakolás javában zajlik. Mint megtudtam ez is több lépcsőben készül. Fröcskölés, vakolás, simítás.

Itt még csak befröcskölve a konyha fala.

Konyha, étkező, nappali kivakolva. (Mínusz ablaknyílások)

Ma már az eddig elkészült falak simítása folyik.

Kecskefronton is zajlik az élet. Zizikénk ma nyolc hetes és már majdnem akkora mint az anyja. Hogy végre nekünk is jusson a kecsketejből, megkezdtük az elválasztást.  Ehhez előbb "ápgrédeltük" a korábbi szénatárolót, ami így előlépett kecskeóllá.




Ez lett Tündér éjszakai szálláshelye. Szerencsére a kicsi nem fogta fel traumatikusan, végül is csak egy vékony drót választotta el a mamájától. Tündér az egyik oldalon, Zizi a másikon aludt. De érdekes módon azóta Lilike is kint éjszakázik, nem hagyja a kicsit egyedül.

Így tegnap és ma már átestünk a fejésen. Egyelőre kétemberes dolog (egyik lefogja a kecskét, a másik feji). Tündérnek is szokatlan a dolog (bár ma már sokkal jobban ment, mint tegnap), meg persze nekünk is tanulnunk kell a technikát. 

A tegnapi reggelihez nagyon jól esett a frissen fejt kecsketej. Első korty utáni vélemény, hogy nagyon finom édes.

Lányok sziesztája a délelőtti napsütésben.

 Zizi jól elfáradt a nagy rohangálásban, hosszú percekig csak lihegett a karomban.

Egyébként már az anyját is beleviszi minden bolondságba. Most már Tündér is ugyanúgy ugrál és futkos a tégla lábazaton, ahogy a kislánya.

Óriási játszások vannak anya és lánya között, fejelgetések, futkosás. Tündér annyira felbátorodott, hogy még Lilivel is incselkedett. 

Lilikénk  még mindig egyben, de már egyre nehezebben mozog. Van szélessége rendesen. Szerintem kettes ikrek lesznek (vagy hármas?)

Szerda óta az idő is csodaszép, napsütés reggeltől estig. Ez már igencsak ránk fért a sok esős nap után. A madarak is bebolydultak nyomják folyamat a trillát. Ilyenkor érezzük leginkább (de persze máskor is), hogy CSUDA JÓ az élet itt a birtokon.

Hurrá, itt a tavasz!

Ma legalábbis elég kellemes napunk volt, bár reggel még deres volt a táj. A legelőnk is vad zöldellésbe kezdett a kecskék legnagyobb örömére. Ma egész nap "szobafogságban" voltak, mert ha kiengedjük őket szabadon legelészni rögtön a ház körül lábatlankodnak és lesik, hogy mikor tudnak belógni. Mert hiába a friss fű, azért szívesen csemegéznének időnként a lucernaszénából, amit bent tárolunk a házban (hol máshol) és ők ezt természetesen nagyon jól tudják. Végül persze megesett rajtuk a szívünk, mert Tündér egész nap keservesen reklamált, hogy ki akar jönni, hiába volt előttük a friss széna, úgyhogy délután az egész banda kint legelészett. Épp akadt egy önkéntes kecskepásztor (a vízszerelő kisfia személyében), aki nem engedte őket a ház közelébe.

Időközben készült még egy etető, mert Lili erőfölényével visszaélve sokszor elzavarta Tündért a kajától.

Anya és lánya reggeli közben az új etetőnél.

Érdekes, hogy Lili a kicsit sosem zavarja el és békésen tűri Zizi baba incselkedéseit és szemtelenségét. 

 Lilikénknek sincs sok hátra a várandósságából (el kezdetek nőni ugyanis a cickói). De persze pontos dátumot nem tudunk.

Az elmúlt három hétben is haladtunk azért az építkezéssel. Az északi oldalon is elkészült a tégla lábazat alapja.

Időközben kőművesünk  körbe ért a teljes házkerületén a bontott tégla lábazattal.

Ma pedig nagy üzem van a ház körül. Elárasztottak minket a "szakik", ami eddig nem túl gyakran történt.

A kőműves a lábazat fugázásával múlatja az időt. A nyugati oldalon már el is készült.

A vízszerelő az utolsó simításokat végezte a nyomó- és lefolyócsövek szerelésével.

Itt tekeredik a kígyó a háztartási helyiségben.

 

És végezetül ma végre a villanyszerelők is megjelentek és elkezdték a ház becsövezését. Holnap be is fejezik és utána kezdődhet a vakolás.

Persze mi sem tétlenkedtünk. Elkezdtük a padlásdeszkák rögzítését a tornác felett, majd félbe is hagytuk, ugyanis kifogytunk az anyagból. Irány a fakereskedés, persze 20 cm széles deszka nincs, így padlóból gyártottuk le a hiányzó darabokat egy asztalos műhelyben. Ha már ott voltunk mindjárt "kigépeltük" az anyagot a hat darab belső ajtó tokjához, amit itthon csak össze kell rakni és beépíteni. 

Mint tiszteletbeli asztalos segéd aktívan közreműködtem az anyagok elszedésében. Persze a gyalugép "rossz"oldalára kerültem és én kaptam a nagyja port és forgácsot. Erre mondta drága egyetlenem: ja, tanultál volna tovább és akkor te etethetnéd a gépet. Hahaha!!!

Kezdődik az esti szertartás  a "lányokkal".

Gazdi kezében a "becsalival" (jó fajta gabona csemegével)

Itt már a karámban Tündér az esti csemegéjét fogyasztja (persze a kicsi ebbe is beletorkoskodik). Korpa és víz keverékét lefetyelik, ami a tejtermelés serkenti.

 Mint a malacok.

Azért a kicsinek még a szopizás a fő táplálék (még vagy két hétig). Utána kezdődik  a leválasztás és végre nekünk is jut a tejecskéből.

 Most Lili vette alaposan szemügyre mi is van a gazdi kezében.

És végül, de nem utolsósorban megkezdtük a gyümölcsfa projekt előkészítését. 18 gödör kiásva. Holnap folyt. köv. Hétfőre pedig már le van beszélve egy nagy kertészettel, hogy megyünk gyümölcsfákért és egy kertészmérnök segítségével összeállítjuk  a kívánt fajtákat. Szomszéddal lebeszélve, hogy kapunk jófajta istállótrágyát a fák alá. 

Helyzetjelentés a birtokról

Legutóbbi jelentkezésem óta elrohant az idő, Zizikénk lassan 3 hetes lesz és továbbra sem tudunk betelni vele. Egy kis mókamester, ha ránéz az ember muszáj nevetnie. Az alábbiakban szösszenetek következnek a kecskebirodalomból.

Ez a hármas sorozat úgy készült, hogy meglátták a kezemben a fényképezőgépet. Bármi, ami a kezedben van az nekik potenciális kaja.

Közel

 Közelebb

Még közelebb. "Akkor ez most kaja vagy sem?"

Múltkor Gábor előhozta a motoros fűrészt, majd lerakta valahol, mert még visszament valamiért. Mire visszaért mindhárom csaj a fűrész körül álldogált vizsgálgatták, szagolgatták az ismeretlen cuccot. 

Nálunk nem nyuszi ül a fűben (legalábbis egyelőre), hanem kecske a szalmában.

 

 "Nekem is hagyjatok egy kis szénát!"

 Zizi előtt nem létezik akadály, itt épp a talicskából szemezgeti a szénamaradványokat. De már a farakás megmászásával is próbálkozik.

Ugrálásban is nagyon ott van a szeren, bár természetesen a legjobb pillanatokat nem tudja az ember megörökíteni. 

Itt pedig egy rövid kis bemutató, hogyan legelészik az ekkor még csak 2 hetes gida. A filmben felbukkanó gazdi a statikus kép megzavarása céljából történt.

Egyelőre tehát ennyit a kecskékről.

Az építkezés ha lassan is, de azért halad. 

Január végére elkészültek a válaszfalak. A felemás fal oka, hogy maradt másfél raklap vályogtégla, amit nem akartunk veszni hagyni, így elhasználtuk a válaszfalakhoz, így jött létre a válaszfal küvé.

 

"Mélyre ás a szakkör" , amit már nagyon un, de a ház kapcsán lassan véget ér az áskálódás.

Körbe értünk a szigeteléssel is, itt még a zsaluelemek bebetonozása vissza van.


 A déli és a nyugati oldalon már az is elkészült. Itt épp a "minőségellenőrök" szemléznek.

Szóval ha lassan is, de biztosan haladunk a cél felé. Holnap lesz egyébként pont 10 hónapja, hogy lakókocsi-lakók lettünk. Igazából a nehezén, a 40 fokos kánikulán, meg a -15 fokos téli éjszakákon túl vagyunk, így az előttünk álló pár hónap már sétagalopp lesz. Úgyhogy továbbra sem csüggedünk, sőt nagyon élvezzük az itteni életet.

Dráma a kecskebirodalomban

Az úgy kezdődött, hogy vasárnap ebéd után kivittem egy kis alma és répahéjat a kecskéknek csemegézni. Tündér, a kisebbik bent feküdt a karámban és rögtön elkezdte befalatozni, amit odanyújtottam neki. Ekkor azonban azt láttam, hogy a kecske hasa hullámzani kezd és erőlködik, közben pedig keservesen mekeg. Első gondolat, hogy valami gond van. Biztos túlette magát és felfúvódott vagy megevett valamit, amit nem kellett volna és megakadt a beleiben. Azonnal hívtam Gábort, aki épp a kőművesnek segédkezett. Rohanva érkezett és ő is arra gondolt, amire én. Én tiszta pánikban hívtam a szomszédot, hogy állatorvos elérhetőséget megszerezzem. Gábor meg a kecskés barátunkat hívta szaktanácsadásért. Közben meg már azt látjuk, hogy valami türemkedik ki a kecskéből. Mindketten azt hittük, hogy már a belei jönnek ki, én már temettem is a jószágot. 

A barátunk azonban a tünetek leírása alapján közölte, hogy "szülünk." MICSODA?! Az nem lehet, mondja Gábor, hiszen úgy kaptuk, hogy májusi születésű, még a tavalyi évben nem is szabad párosodnia, majd csak az idén. Nálunk nem is történt semmi és szeptember 10-e óta már nálunk van. Bár az gyanús volt, hogy a cicijei az utóbbi hónapban jelentősen megnőttek, de azt gondoltuk csak kamaszodik. Hiszen az ember lányának is megnőnek idővel, de attól még nem lesz automatikusan gyerek is.

Mondjuk utólag belegondolva az is gyanús lehetett volna, hogy bent feküdt a karámban, pedig ki voltak engedve, hogy szabadon legelésszenek. Ha máskor így kint voltak és elfáradt, ott feküdt le ahol volt, magától sosem ment be a karámba. Esténként úgy kellett őket magokkal becsalogatni. 

Szóval végül kénytelenek voltunk tudomásul venni a tényeket. A barátunk szerint nincs semmi teendőnk, tisztes távolságból figyeljük. A kecske tudja mi a dolga és remélhetőleg fél órán belül meg is lesz a baba. Úgy is lett. Közben időnként felállt, forgolódott, majd megint lefeküdt. Közben azért a lehullott szénából folyamatosan falatozott. Gondoltuk, akkor tényleg nem lehet nagy baj.

Itt már majdnem kibujt a kicsike. És végül 2016. január 24-én 13.45 perckor egészséges gidának adott életet a mi kis Tündérünk. Nagyon profin csinált mindent.

Első percek a Föld nevű bolygón.

A mamája rögtön nekiállt lemosdatni.

Itt még elég csapzottan.

Már próbálkozik a felállással.

Húsz perccel a megszületése után már négy lábon a cicit keresi. Érdekes módon a mellső lábak között, de a barátunk már felkészített minket, hogy így lesz.

Végül azért csak meg találta és itt már szopizik is.

Másnap reggel tisztára mosdatva, szárazon az ólban pihenget.

Követi az anyját, ha az hívogatja.

A cukiságmérő kiakadna olyan édes.

 A keresztségben a Zizi nevet kapta őhölgysége, ugyanis azóta kiderült, hogy kislány.

Együtt a csapat, itt alig egynaposan már a nagyokkal bandázik.

Nem lehet megunni.

Szóval megvan a birtok első szaporulata. Felejthetetlen élmény volt látni, hogy ez a kicsi és tapasztalatlan kecske milyen profin csinált mindent. A szülést, utána letisztogatta, megszoptatta, azóta is folyamatosan figyeli, ha sír a kicsi már rohan hozzá. 

Persze, ha Lili produkálja ezeket a tüneteket, akkor rögtön felmerül a gyanú, hogy megindult az ellés, de a kicsinél álmunkban nem gondoltuk volna, hogy ez az oka a tüneteknek. Utánanézve a kecskék vemhességi idejének persze kiderült, hogy kb. 2 héttel az idejövetele előtt már megesett a leányanya.
Így már kicsit több tapasztalattal várhatjuk Lilike babáit.