Kaszálás és egyéb nyalánkságok

Először az állatkákról. Mindenki nagyon jól van és a szelídítési projekttel is jól haladunk. Most már a legkisebbek is elfogadják a kezünkből az ennivalót. Sőt a mama és a kicsinyei már eltűrik a fül, hát, egyéb testrész simogatását, vakargatását. Erről bizonyítékkal is szolgálhatok.

Megint volt esemény "kecskepoliszban". Legkisebbünk, aki a keresztségben a Zizi nevet kapta (mint napjainkra kiderült teljesen jogosan,  és itt nem a cukorkára gondolok, hanem az őrült, bolondos szavak szinonimájaként használt zizire). Szóval őkelme rájött, hogy fel tud ugrani a legkisebb ól tetejére és onnan átszambázott a legnagyobbra, ahonnan már elérte az akácfaleveleket, ami csemege a kecskéknek. 

Igen ám, de időhiány miatt a két legújabb ól tetejét csak tetőfólia fedte, amiket a kis patáival szépen kilyuggatott. Végül már annyi lyuk volt rajta, hogy kétszer is lezuhant, de ez sem tartotta vissza a további ugrálástól. Egyszer azonban olyan szerencsétlenül csúszott meg, hogy az egyik mellső lába beszorult két léc közé és azon lógott. Szerencsére a közelben voltunk és meghallottuk, ahogy fájdalmasan sír. Szerintem rekordot döntöttünk ötvenen, úgy rohantunk. 

Én tartottam, amíg Gábor hozott egy feszítő vasat, hogy ki tudjuk szabadítani. Szerencsére nem törött el semmije, de ezután már nem akartuk kísérteni a sorsot, úgyhogy minden szerszámot eldobva az építkezésnél, traktorra pattantunk és hoztunk cserepeket a régi istállótól és becserepeztük mindkét ólat. Ez persze csak arra volt elég, hogy őkelme ne zuhanjon le még egyszer, de a cserepeknek hosszútávon nem tesznek jót az apró kecskepaták. Úgyhogy a cél az volt, hogy egyáltalán ne tudjon fel menni. Bár Gábor szerint biztosan el ment a kedve az ugrálástól a balesetéből kifolyólag. Jelentem a kecskéknek elég rövid távú a memóriájuk, ugyanis még nem végeztünk a cserepezéssel, de ő már újból fent volt a tetőn.

A megoldást a szögesdrótban láttuk, ami egy éve várja, hogy körbe fel tegyük a kerítésre, úgyhogy akad vagy 13 tekerccsel raktáron. Ki is húztuk a legkisebb ól tetején szépen "L"alakban. Aznap Zizi csak nézegette, nézegette. Másnap megpróbált felugrani, de persze visszapattant a dróttól. Mi nagy örvendezve dörzsölgettük a kezünket, hogy túljártunk a kis piszok eszén. Az örömünk úgy este kilencig tartott, amikor már lefürödve épp egy filmet néztünk a lakókocsiban. Hirtelen koppanást hallottunk, őkelme megint fent volt. A karámba zárva a harmadik lehetséges oldalról próbált meg feljutni, és sikerült neki. Azóta már ott is szögesdrót feszül. Azóta kicsit nyugodtabb az életünk.

Lecserepezve, szögesdrótozva immár kecskementes a tető.

 Ennek a tetejéről legelészte egykoron az akáclombot.

 Időhiány és a végkimerültséghez közeli állapot miatt végül áttértünk a napi egyszeri fejésre. Így csak kb. 3 liter tejünk van naponta. De az is kb. 20 liter tej egy héten. Bármennyire is tejesek vagyunk, ennyit még mi sem vagyunk képesek meginni, így hetente kétszer készítek sajtot. Saját fűszerből készült már kapros, metélőhagymás, bazsalikomos, borsikafüves.

Balra natúr, jobbra borsikafüves, elől metélőhagymás.

 Mostanában gyakran ez a vacsora. Sárga- vagy görögdinnyével igen finom és laktató. De már grilleztük is, és úgy is isteni.

Hogy az életünk ne legyen túl egyszerű és unalmas, ezért az építkezés, állatozás, sajtozás mellé még bejött a "kaszálni kell, de sürgősen" probléma is. Bár a traktorunkhoz van kasza, de ekkora terület min. 4-5 munkanapot igényelt volna, a mi gépünkkel, ezért külsős segítséget vettünk igénybe.

Jött a nagy traktor és lekaszált...

Pár nap száradás után rendsodrózott (csinos kis kupaccsíkokat csinált)

 És végül kis szénabálákat gyártott. Vagy 500 darabot.
 
 

A múlt heti özönvíz előtt egy nappal készültek el. Annyi időnk volt, hogy kb. 150 bálát összehordjunk és letakarjuk. A többi most vagy kiszárad vagy dunsztom sincs, hogy mi lesz velük.

A lenti vetemény közben bebolydult. Ma szedtem le két kisebb tököcskét, de lesz termés a padlizsánon is. Lassan szedhetem a zöldborsót, és úgy néz ki száraz babunk is lesz szépen. A paradicsom meg valami irtózatos burjánzásba kezdett, ma kötöztem őket fel másodszor, mert már annyi a termés rajtuk. A krumplit meghordtam még egy réteg szalmával. Az még kérdés, hogy itt mi lapul vagy nem a föld alatt.

Az építkezéssel kapcsolatosan is lassan befordulunk a cél egyenesbe, bár már egyre nehezebben bírjuk. Azért ezeket a lakókocsikat nem arra tervezik, hogy 15 hónapot folyamatosan benne lakjál. Mondjuk, ha olyan kocsink lenne, mint Mel Gibsonnak a Halálos fegyverben, akkor neki sem állunk építkezni.

Szóval a legutóbbi jelentkezésem óta legyártottuk az ablakpárkányokat, amiket az ablakainkat gyártó cég lefestett. Azóta már be is építettük őket. Most becsomagolva várják, hogy elkészüljünk a fal festésével.

A padlásdeszkázást még valamikor régen csak a lakótér felett csináltuk meg. Most készre csináltuk és elkészült a tornác felett és az északi oldalon is. Mivel korábban csak a faszerkezet tetejéig szalmáztunk, ezért azt is be kellett fejezni. Ennek feltétele viszont sok kis apró léc felszögelése, hogy legyen ami tartsa a szalmát. Gábor legyártotta és felszögelte a léceket, miközben én vagy 25 darab szalmabálát felhordtam a padlástérre és begyömöszöltem a megfelelő helyekre. Bálánként 3-4-szer fordultam, amit a nap végére azért már éreztem a lábaimban.

Ereszalja az északi oldalon.

 A villanyszerelők is végeztek. Vezetékek behúzgálva, szerelvények beszerelve. Most már van bent világítás és a konnektorokat is tudjuk használni. Persze a burkolatok majd csak festés után kerülnek fel.

 Nekikezdtünk a festésnek is. Itt a hálószobánk egyszeri festés után.

Sőt hogy valami látványosat is csináljunk, az én ezermesterem vasárnap felszórta a csempéket a konyhában. Szerintem egy profi hideg burkoló sem csinálta volna meg szebben. A fugázás még hátra van. Meg persze a meszelt fal mellett máshogy fog mutatni, mint most a vakolt mellett.

Közben elkészült az ágyunk is a lakatosműhelyben, még festeni kell és már hoznák a héten. Csak bekövetkezett az, hogy még nincs hova rakni. Így viszont majd csak augusztus 1-én jönnek összeszerelni. Mindenesetre az ágyrács és matrac már megvan. 

Remélem legközelebb már arról számolhatok be, hogy ha részlegesen is, de beköltöztünk.

Totális nőuralom a birtokon

Régóta nem jelentkeztem, de az élet azért nem állt meg a birtokon. Csak a technika esküdött össze ellenünk, meg az idő, mármint annak a hiánya a blogírásra. Három hete tértünk haza külföldről, a fényképezőgépünket pedig már a kiutazás előtt be kellett adni szervizbe, mert szegényt megviselte a sok por és nem volt hajlandó kinyitni az optikáját. Múlt héten derült ki, hogy az optikáját ugyan sikerült megjavítani, de a kijelzője közben behalt, így nem érdemes megjavítani. Újat kellett venni. Ezért egy hónapja nem tudtunk képeket készíteni, anélkül meg nem akartam írogatni. Ráadásul a mobil internetünk is sztrájkba lépett. A legritkább esetben tudunk felcsatlakozni a hálóra, így a szöveg és a képek feltöltése is igencsak problémás.

De visszatérve a bejegyzés címére, ahogy már a legutóbbi bejegyzésben is említtettem, a már meglevő állatállományunk további bővítését terveztük. A tervből azóta valóság lett. Lilikénk két kicsi fia elköltözött tőlünk. A kis barna azóta kecskés barátunknál növekszik tovább és várja, hogy használatba vehesse háremét. Testvére a kis fekete meg azóta az égi legelőkön legelészik tovább.

Nehéz erről írnom, de hát ez a valóság. Őt bizony levágtuk és megesszük. Mivel nem állatmenhely vagyunk és az állatok korlátlan szaporodása káoszhoz vezetne, ráadásul nem vagyunk vegetáriánusok sem, a birtokon bizony időnként sor fog kerülni erre. Mondjuk különösen nehéz ez egy kis kecske esetében. Ahhoz, hogy a baromfit vagy a disznót levágják/uk többnyire hozzá vagyunk szokva. Egy kedves, ugri-bugri, mókás kis állat esetében ezt szörnyűségnek érezzük. De tudomásul kell venni, hogy ő nem egy kis házi kedvenc, hanem haszon állat, amit a tejéért, húsáért, tojásáért stb. tartunk. Ami viszont kicsit vigasztal, hogy amíg élt, jó élete volt. Boldog, kiegyensúlyozott kis jószág volt és egyetlen hang nélkül, fájdalommentesen ment el. 

Tehát maradt három kecske lány, akik kaptak még két új társat. Őket a már említett állatsimogatóból hoztuk el, ami sajnos felszámolásra kerül.

Zsófi

Mici

A lányok immár 3 hete nálunk vannak. Elég jól beilleszkedtek, az elején ugyan lemeccselték a sorrendet. Természetesen méretéből kifolyólag Lili a királynő, aki időnként rendet teremt a bandában, ha nem az igényeinek megfelelően viselkednek.

Mielőtt elhoztuk volna őket, tovább bővítettük ”kecskepoliszt” . Kellett ugyanis egy fedett hely, ahol fejhetjük őket, na és egy fejőasztal a kényelmesebb fejés érdekében. Barátunk már készített egy ilyet, így arról puskázva mi is összedobtunk egyet.

A kecskék elég tanulékonyak és pár nap idomítás után már egész jól megy, hogy meghatározott sorrendben az esti és a reggeli abrakot itt kapják meg és amíg ők falatoznak (az asztalra szépen felugranak) a gazdi szépen kicsalogatja a tejecskét belőlük.

Itt épp Lilikénk van soron.

A többiek a karámban várakoznak a sorukra. Miután fix sorrendet tartunk, a tülekedés is megszűnt egy idő után, most már tudják, hogy mindenki sorra kerül.

Átlagban napi 4-5 liter tejet kapunk tőlük, így tejből abszolút önellátók lettünk Sajtkészítéssel is kísérletezünk, egyelőre csak saját, rokonok és ismerősök részére. Beszereztünk már egy ezzel kapcsolatos szakkönyvet is, ennek tanulmányozása is folyik, a cél, hogy a lehető legtöbb tejterméket elő tudjuk állítani.

De nemcsak újabb kecskék érkeztek a birtokra, hanem ahogy egykori gazdijuk nevezte őket: ”a  szent család”is. Az elnevezés onnan jön, hogy esténként úgy alszanak, hogy a két nagyobb közre fogja a két kicsit, mint két gondos szülő.

Két vietnami csüngőhasú kocácska és az egyikük két kicsi malaca. Így összesen négy malacunk is van már, akik közül az egyik egy kis kan. Ezért is a bejegyzés címe. Míg korábban a nemek aránya 4:3 volt a lányok javára (ember+állat) ez mára 9:2 módosult, ahol életem értelme és a csöppnyi malacka képviseli az erősebbik nemet.

Íme a kis "család", a kis örvös malacka a fiúcska.

A sajtkészítés során visszamaradt savóba egy kis korpát keverünk és így isteni "malackaját" kapunk.

Itt épp ezt lefetyelik.

A malackák is nagyon cukik, csak kicsit félősek az első napokban visítva elrohantak, ha bementünk hozzájuk. Úgyhogy most a kis herceges taktikát folytatjuk és próbáljuk szelidítgetni őket. Mára annyira javult a helyzet, hogy a kismama már megszaglássza a kezünket, de egyelőre a simogatásig még nem jutottunk el.

Barátkozás folyamatban...

... azért a kukoricának nagy a vonzereje. Így az éhség legyőzi a félelmet.

A kicsik is eszegetnek mindenfélét, de azért még a szopizás a főfogás.

Egyébként együtt vannak a kecskékkel. Amit ők már nem esznek meg azt a malackák még kiturkálják. A kecskék bemennek az ő helyükre, ők a kecskeólba és teljes az egyetértés. Az új kecskelányoknak be lett mutatva a villanypásztor, azóta egyszer sem mentek neki. A malackák kicsit feledékenyebbek, ők még néha-néha nekimennek. Ezt csak a felhangzó visításból gondoljuk, de ki még egyszer sem jöttek. 

Az építkezés sem állt le teljesen, bár nem sokat haladtunk. Mindenesetre a vakolás végre elkészült, sőt a hétvégén már a villanyszerelők is meg kezdték a vezetékek behúzgálását. Most meg kell vennünk az összes kapcsolót és konnektort és a hétvégén be is szerelik őket. A pár hete megrendelt hajópadlót is legyártották, azóta már nálunk akklimatizálónak egy kicsit, mielőtt lerakjuk őket. Vettük a bátorságot és már az ágyunkat és a nappaliba való kanapét is megrendeltük. Reméljük lesz hova rakni őket, mire megjönnek.

Tulajdonképpen vissza van még  a mennyezet még egyszeri festése, a falak meszelése és a burkolatok. Illetve a párkányokat és a belső ajtókat kell legyártani és már költözhetünk is. 

Ahogy már írtam adódott egy lehetőség, hogy olcsón, gyakorlatilag tűzifa áron tudtunk erdei fenyő rönköket venni. Amire azért is csaptunk le, mert elég tetemes faanyagra lesz még szükségünk a további projektekhez: oromdeszka a házhoz, garázs, istálló, szénatároló stb.

Igen ám, de ahhoz, hogy használható faanyagunk legyen azt fel is kell fűrészelni. Ez meg is történt, egy helybéli vállalkozó a helyszínre kiszállva a kívánt fűrészárut legyártotta. A segédmunkát viszont nekünk kellett biztosítani. Így mind a ketten plusz még egy ember 1,5 héten keresztül csak fűrészeltünk, fűrészeltünk és  fűrészeltünk. Természetesen a legnagyobb hőségriadó idején is. Hát, mit mondjak, felért egy sivatagi kiképzéssel. Azt hittem, soha nem fogy el, de végül  elkészültünk és most kicsit Pál utcai fiús a díszlet a bejáratnál.

 

Van deszkánk, pallónk, oszlopaink különböző méretekben és még vagy 10-12 m3 tűzifa is maradt.

 

Ez itt a tűzifa egy része.

A veteményesünkkel nem nagyon dicsekedhetek. Az állatok ellátása, sajtozás, fafűrészelés, építkezés mellett nem igen van idő foglalkozni vele. A nyolc ládikóban saját vetésű paradicsomok, retek (már másod vetésű) , cukkini és egy csomó fűszernövény növekszik. 

A cukkini gőzerővel növekszik.

A nagy veteményesben meg tulajdonképpen Gábor elszórta a krumplit, elültettünk pár palántát és elszórtunk egynéhány magot, amiből egy csomó ki sem kelt. Ezután beszalmáztuk a területet és kész. Nem kapálunk, nem gazolunk, nem locsolunk. (mondjuk eddig szerencsénk volt az időjárással, majdnem minden héten van egy kiadós eső).

A takarmány kukoricánk viszont egész szépen alakul. A zabnak viszont nem elég, hogy csak elszórod, ennek a helyét kezdi visszafoglalni az eredeti növényzet és rengeteg parlagfű, ami a közhiedelemmel ellentétben nem veszélyes gyomnövény, hanem a felszaggatott földet ”gyógyítja be” azáltal, hogy lefedi. Most a legújabb kísérletünk, hogy ide takarmánytököt akarunk vetni, hogy az a nagy leveleivel lefedve a földet, visszaszorítsa a gyomnövényeket.

Hát most hirtelen ennyi jutott eszembe. Ja, még annyi, hogy a rozsdafarkú madárpár annyira jól érzi magát nálunk, hogy újabb költésbe kezdtek. Kb. egy hete épp a padláson dolgoztunk, amikor észrevettem, hogy megint van öt tojás a fészekben. Még aznap ki is keltek a fiókák. Mi ennek csak örülhetünk, hiszen nagyon sok gondot levesznek a vállunkról, hogy a mindenféle kukacot, hernyót összefogdosnak. 

További szép NYARAT mindenkinek!

Nem, nem disszidáltam csak újabb kiküldetésen vagyunk

Öt hét külföldi kiküldetés után végre hazatérhettem, ugyan mindössze két hétre, hogy most megint külhonból rójam ezeket a sorokat. De most már látjuk a végét és tuti, hogy utána egész évben sehova sem akarok menni egy napnál hosszabb időre.

Az a két, otthoni hét is nagyon sűrűre sikeredett. Sok ügyintézéssel, anyagbeszerzéssel telt. Így a blogra nem jutott egy percem sem. De ha jutott is volna, a mobilinternetünkhöz járó 12 db "csigabájt" már rég elfogyott a külön töltött idő alatti skype-olásokra. Most tudtam először leülni a gép elé, hogy összeszedjem mi is történt a legutóbbi jelentkezésem óta.

Menjünk is sorban.

A rozsdafarkú család köszöni szépen jól van. Mind az öt csemete kikelt itt még kicsit kopaszkásan.

Azóta már szépen kitollasodtak és repülni is megtanultak. A "röpsulit" a házunk tetőterében rendezték be és a kis gombócok (mert persze a mama és a papa is éjt nappallá téve hordta nekik a finom kis hernyókat, kukacokat) ott gyakorlatoztak a fogópárok között.

Ezt a gyönyörűséget Gábor találta a vakolóhomokban. Muszáj megmutatnom.

Még jó, hogy kiszúrta mielőtt belelapátolta volna a betonkeverőbe. Én személy szerint még soha életemben nem láttam orrszarvúbogarat a természetben, sajnálom is hogy lemaradtam róla, én is csak képen láttam.

Beleugrottunk a kert projektbe is. Amíg én távol voltam, Gábor nagy nehezen felszántott egy kis darabot a mi traktorunkkal. Utána kézzel szétkapálta a nagy göröngyöket és elvetette a krumplit. De itt be is fejezte, mert sem a kis traktor, sem ő nem bírták energiával. 

Ezért megkértük egy ismerősünket, aki tavaly már járt nálunk kaszálni, hogy vegye kezelésbe a földet. Még az ő nagy traktorjának sem volt könnyű falat a szűz földet feltörni. Több lépcsőben sikerült elérni az alábbi eredményt. Kaszálás, tárcsázás, szántás, tárcsázás. Még boronálni is kellett volna, de mivel neki az nem volt, nekünk meg időnk nem volt, hogy tovább futkossunk borona után, hát így maradt a föld. (Bár a szomszéd megvigasztalt, hogy ők is vetettek már ilyen frissen feltört földbe és szép lett a kukorica termés.)

Ahogy a képen látszik körbe is lett kerítve és  villanypásztort is beüzemeltünk mielőtt az ültetési fázisba kezdtünk volna.

A villanypásztor is kapott egy ilyen csinos kis házikót, hogy védve legyen az eső ellen.

Persze a megálmodott magas ágyásokból semmi sem lett. Idő és megfelelő faanyag hiányában. (majd talán jövőre). De mivel valamit már idén is enni és befőzni kell ezért az abszolút nem megfelelően előkészített talajba ültettük el az abszolút nem saját nevelésű, hanem a piacon vásárolt palántákat (majd talán jövőre sajátot).

Itt sorakoznak szépen a paradicsom és paprika palántáink. A talajt itt  és a krumplinál is szalmával borítottuk. Ezzel védve a kiszáradástól. Remélhetőleg a gyomok számára is visszatartó erővel bír a szalmatakaró. 10-10 db paradicsom és paprika mellett van még 4 db padlizsán is.

A palántákon kívül vetettünk még babot, borsót, céklát, csemegekukoricát, tököt, napraforgót saját fogyasztásra és a maradék (nem kevés területet) pedig bevetettük takarmánykukoricával és zabbal. Amilyen mázlink volt a hétfői vetést követően este leszakadt az ég és jól megöntözte a frissen vetett magokat. Talán  mire hazaérünk már lesz valami látszatja a munkánknak. Persze a szomszédainkhoz képest nagyon le vagyunk maradva, már mindenkinél szép nagy a vetemény, de hát nálunk idén így dobta ki a gép.

Íme az egyik gyümölcsfánk. Ez éppen egy cseresznye, méghozzá Katalin nevű. Köszöni szépen, ő is kitűnően van, na meg persze a többiek is lombosodnak.

Azért a tavalyi nyolc ládánk sem maradt üresen. Ebben épp a hónapos retkek növögetnek. Méghozzá a saját magam által gyűjtögetett magokból vetve.

Ezt csak érdekességképpen mutatom, hogy milyen biztonsági berendezésre volt szükség, hogy a hatalmas szélviharok ne vigyék el a sátrat.

Ő az egyik kis kecskebakunk, itt kb egy hónaposa még alig látszanak a kis szarvai.

Két hónapos korára ilyen szép fiúvá cseperedett.

Itt a tesója és a kis Zizi, aki közben már négy hónapos is elmúlott.

Állatfronton is van fejlemény. A múlt héten jártunk egy állatsimogatóban, amit a tulajdonosok kénytelenek felszámolni és most gazdikat keresnek az állatállománynak. Amint végre hazamegyünk két újabb anya kecske fog érkezni a birtokra. Az egyik baknak már van gazdija is, de a másiknak is mennie kell a birtokról. Ezenkívül vietnami csüngőhasú malacokat és baromfiakat is tudunk hozni majd tőlük. Ez utóbbiaknak előbb megfelelő szállást kell csinálni.

A ház is készülődik. A vakolás most már hamarosan kész lesz, már csak pár munkanap van vele. Csak hát ugye a mi kőművesünk csak hétvégi kőműves, így az egész munkafolyamat bizony eltartott egy darabig.

A konyha, étkező és a nappali részt végre kicsomagolhattuk, miután ott teljesen elkészült a vakolás. Kicsit féltünk, hogy mi lesz a több km-nyi papír és ragasztószalag alatt. De utólag mondva megérte a csomagolás, mert sikerült megvédenünk a fa részeket.

A nappali....

.... étkező és ...

  

a folyosó valamint  az előszoba mennyezete a kicsomagolás után.

Itt a fürdőszoba a falra felszerelt infrafűtéssel. Ez sem volt egyszerű mutatvány. Először is gipszkartont kellett felrögzíteni a falra, majd erre ment egy hővisszaverő fólia, majd az infra fűtófólia. Ekkor jött a villanyszerelő és összekötötte az elemeket és lepróbálta. Melegítettek. Majd ezután felkerült a második réteg gipszkarton.

Az anyabeszerzés terén is haladtunk. Végre megvannak a burkolólapok, amik a háztartási helyiségbe és a konyha falára kellenek. A többi rész hajópadlóval lesz borítva, azt is megrendeltük. Június második felében szállítható. Ezenkívül nagyon kedvező áron sikerült fenyő rönköket venni, amiből a majd a helyszínen fűrészelnek deszkákat az oromzathoz, meg még jut belőle a garázshoz, istállóhoz is.

Hát most nagyjából ennyi jutott eszembe. Mindenkinek kellemes nyarat kívánok és OLVASSATOK!!