Cudar egy telünk van

Már több mint két hete, hogy minden hófehér és napközben is folyamatosan mínusz fokok vannak. Nekem ennyi már elég is lenne a télből, részemről már jöhet a tavasz. A múlt héten már át is néztem a meglevő vetőmagjainkat és összeírtam, hogy miket szeretnénk még termeszteni. A biovetőmagokat meg is rendeltem az interneten. Korábban vásároltunk már itt  és bizonyítottak a magok. Például az egyesével vetett paradicsom és paprika magok mind kikeltek és termés is lett rajtuk szépen. Lassan neki kell álljunk a magvetésnek.

A gazda túl van a térdműtéten, sőt már a varratszedésen is, jelenleg itthon lábadozik. Még egy hét mankózás, addig rá sem állhat. Közben egy "vallatógépnek" nevezett szerkezettel kell napi fél órában hajlítgatnia a lábát. Ezenkívül hosszas gyógytornász kezelés vár rá, de azért napról napra javulgat. A műtét után 6 héttel állítólag már kocoghat. Szóval a tavaszi munkálatokba már remélhetőleg be tud kapcsolódni.

Mivel a gazda lábadozik és egyelőre ő maga is segítségere szorul, az egész birtok "ügyintézése" rám marad.  Persze ilyenkor télen azért nem kell a túlzott megerőltetéstől tartanom, de azért lustálkodásra nem sok időm jut. Reggel azzal indul a nap, hogy ellátom a páromat, majd indulok az állatkákhoz és ők is megkapják a reggeli betevőjüket. A menü elég egyhangú, de azért nem szoktak panaszkodni. A malackáknak kukorica darát forrázok. A kukoricát előzőleg saját kezűleg beleöntöm a darálóba és elfordítom a kapcsolót, azután a daráló intézi magának. Általában ledarálok egy vödörnyit és az elég 4-5 napig. A kecskék széna diétán vannak.

Már régóta akartam írni a malacok és a kecskék körül tapasztalt dolgokról, de mindig elmaradtak. Most összeszedtem egy-két gondolatot róluk. Először a malacok:

- az emberekben az van, hogy a malacok nagyon büdös és koszos állatok. Hát, ha egy 2x2 méteres kibetonozott ólban tartod őket, akkor igen. Szabad tartás esetén viszont kiderül, hogy nagyon is tiszta  állatok.
- kijelölik a benti és a kinti toalettet és máshova nem piszkítanak. Mindez a szálláshelyükre vonatkozik, persze ha kint vannak a legelőn, azért nem szaladnak vissza wécézni.
- esténként megcsinálják a kis alvófészküket szalmából, majd szabályosan betakaróznak. Ezt még nem sikerült kifigyelni, hogyan csinálják, de reggelente tiszta szalma a hátuk, mikor kijönnek.
- nagyon takarosan el is mosogatnak maguk után, miután megették a kaját, még hosszú percekig nyalogatják az edényüket, így külön tisztításra már nincs is szükség.
- kiváló takarítók, amit a kecskék lepotyogtatnak, azt ők szépen feleszegetik. (ők nem olyan válogatósak).

Evés után így néznek ki. Nem tudom, hogyan csinálják, de a következő etetésre patyolat tiszták.

 Itt épp folyik a tisztogatási akció.

A kecskék kis piszkok.
- pocsékolják  a szénát, amit leszórnak, azt már nem eszik meg.
- iszonyatosan önzők, mindent csak maguknak akarnak. Most már ott tartunk, hogy a 6 kecskének 4 helyre teszek szénát, mert mindegyiknek megvan a maga helye és a többit elkergeti. A bak lefoglalta az egyik etetőt, Lili királynő a másikat, a szakállas nők az ólban kapnak egy adagot, Tündér és a kis Zizi, pedig a magaslesen (van bent két egymásra rakott zsaluelem, amin álldogálni szoktak). És még időnként így is megy a keringőzés, mert persze azt gondolják, hogy a másik helyen valami finomabb van.
- közel sem olyan rendesek mint a malackák a wécé-témát illetően, ahol éppen rájuk jön ott pergetik a kis csokigolyóikat, tehát bent az ólban is ahova aludni járnak.
- a bak nem elviselhetetlenül büdös. Volt egy jellegzetes szag, amikor idekerült és a lányoknak udvarolt, de nem nevezném undorítónak, most hogy remélhetőleg a lányok lassan már félidősek, pedig semmi szagot nem érzek mellette.
- nagyon ínyencek, ugyanabból a fajta növényből pár falatot esznek, azután már mennek is tovább.
- akácfa kéreg, fenyő tűlevél vagy a fűszernövényeim egyre megy, mindent megesznek, ami az útjukba kerül.

Most így hirtelen ennyi jutott eszembe róluk és most vissza a napirendhez. Miután az állatokat elláttam, felélesztem a tüzet, hordok be egy kis tűzifát,  majd a nap folyamán folyamatosan táplálom.

Ha a tűz is megvan, na akkor jövünk mi. Elkészítem a reggelit magunknak is. Utána rámolás, rendezkedés. Az uramnak két óránként fagyasztott borsó a lábára, jegelés céljából. Blogírás, adminisztráció, egyéb házimunka. Majd jöhet az ebédkészítés.

Ebéd után tudok szusszanni egy kicsit, fél négy körül pedig kezdődik a reggeli műsor megint. Megyek ki megint az állatokhoz. Nagyjából így telnek a napjaink, de a legszuperebb az egészben, hogy nem kell figyelnem az időt.

Reggel, ahogy világosodik kb. fél nyolc körül kelünk és utána szépen hömpölyög a nap. Nem kell időre munkahelyre rohanni, az állatok elég rugalmasak, nálunk az a szabály, hogy nincs szabály. Persze, ez nem azt jelenti, hogy kimarad egy-egy etetés, de nem kell percre pontosan érkezni hozzájuk.

Most már pár hónapja bevezettük, hogy havonta csak egyszer megyünk bevásárolni, akkor feltöltjük a készleteket és abból gazdálkodunk, ami van. Igazából a hűtőben, fagyasztóban, kamrában elállnak a dolgok ennyi ideig, egyedül a kenyeret kell megoldani. Mivel nem vagyunk nagy kenyérfogyasztók, ezért elég, ha 4 naponta sütök egy kg. 75 dkg-os kenyeret, meg persze néha becsúszik egy kis lekváros bukta, vagy vajas kifli is.

Legutóbb így sikerültek a kiflicskéim. Nemcsak szépek, hanem finomak is. Még másnap is élvezetesek.

A kamránkban van bőségesen mindenféle lekvár, savanyúság, lecsó. Mindezek apukámnak köszönhetőek, aki ránk is gondolt a nyári eltevéskor. Egyébként irtó finom lekvárokat készít. A buktasütést is ezért találtam ki, mert egyébként nem győzzük ilyen mennyiségben fogyasztani a lekvárt.

Most egy pár kép a természetből. Tényleg folyamat készenlétben kell tartanom a gépet, mindig van valami érdekesség.

A kis kosztosaim felfedezték a kihelyezett gömböcskéket, olyannyira, hogy már pótolnom kellett őket, mert pár nap alatt befalatozták az egészet. Számítunk is rájuk a vetemény védelmezésében a rovarok és egyéb kártevők ellen.

A területünkön élő ravaszdi eléggé felbátorodott, mert már fényes nappal grasszál itt a ház körül.

Egyik alkalommal az úton sétálgatott, majd bement a gyümölcsfák közé vadászni. Ezeket a képeket a tornácon állva fényképeztem.

Tegnap meg éppen a kávét darálom, felpillantva pedig ezt látom a konyhaablakból.

Leellenőrizte, hogy maradt-e valami a múltkori zsákmányból. Szerintem legalábbis az ő áldozata volt a megboldogult szárnyas.

Majd folytatta tovább a keresést, én meg helyiségről helyiségre rohantam, hogy le tudjam követni. (A képek a háromrétegű üvegen keresztül készültek).

Itt már távozóban..

Az élelmet kereső dámtehenet is ma sikerült elcsípnem.

Most zárom soraimat, mert hamarosan kezdődik a délutáni műszakom és engem várnak odakint. Friss hírekkel legközelebb már februárban jelentkezem.

Édes a pihenés

Túl vagyunk az első karácsonyunkon az új házban és azóta is élvezzük a korábbi 20 hónaphoz viszonyítottan semmittevéssel telő napokat. Az állatok ellátásán és az alkalmankénti fafűrészelésen kívül nem sok dolgunk van. Ez annyira furcsa, hogy szinte rosszul érzem magam, hogy mások dolgoznak én meg csak itt lébecolok. Ilyenkor mindig emlékeztetnem kell magamat, hogy tulajdonképpen szabadságon vagyok és igenis jár nekünk a pihenés.

Az idei szezonban elég kemény tél köszöntött ránk, de minket ez egy cseppet sem zavar. Ma reggel 9 órakor a kocsink hőmérője -14 fokot mutatott, ami azt jelenti, hogy hajnalban akár -18-20 fok is lehetett itt nálunk. (OTT KINT) Idebent viszont duruzsol a kályha és nagyon kellemes az idő. Ha emlékeztek rá, nálunk nincs központi fűtés. Igaz viszont, hogy akad egy kis rásegítés a fürdőben a falba épített infrapanellel,  de ezt csak fürdés előtt kapcsoljuk be kb. egy órácskára. A hálószobában olyan 18 fok körül lehet, de hát oda csak aludni járunk, ahhoz meg elég. Mindezt úgy érjük el, hogy a födém szigetelésünk igen csak hiányos. A tervezett 35 cm szalma helyett, egyelőre a 10 cm ipari szigetelés van fent. Ráadásul az utóbbi telekhez képest igen extrém hidegek vannak.

Előfordult az is, hogy ügyintézés miatt egy napig nem voltunk itthon. Emiatt több mint 24 órán keresztül nem fűtöttünk, mégis 19 fok volt a nappaliban mire hazaértünk. Ha viszont begyújtunk, nagyon hamar kellemes meleg lesz. Szóval nekünk bevált ez a fűtési módszer.

Az állatokra persze fokozottan oda kell figyelnünk, hogy mindig legyen iható vizük. Most a kis énekes madaraknak is tettünk ki kis gombóckákat. Egyet a nappali egyik ablakába, mert megjelent itt egy kismadár a tornác alatt. Gondoltuk biztos megtalálja. Ma reggelre azonban szőrén-szálán eltűnt és gyanús lábnyomok (szerintünk róka) vezetett a tornácra. Úgyhogy maradunk a fára felfüggesztéses módszernél.

A patak elég szépen befagyott, bár még néhol hallani hogy csörgedez a víz. Szinte turistaútként használható most. Én is rámerészkedtem, szerintem az aljáig be van fagyva.

A kecskék nem nagyon veszik fel a hideget. Rajtuk legalábbis nem igen látszik, hogy fáznának. Igaz, hogy a bundájukat felfújják, mint a madarak. Széna folyamatosan van előttük, de azért kijárnak csipegetni is a legelőre. Mondjuk jó húsban vannak.

Józsikám, amint éppen füvezik.

A malackák már annál inkább fáznak. A nap nagy részét bent töltik az óljukban, ahol csinos kis fészket készítenek maguknak szalmából. Majd szépen be is takaróznak vele. Ezt ugyan nem tudjuk, hogyan csinálják, de reggelente, amikor kijönnek csupa szalma a hátuk.

December 29-ére az egyik rózsaszín malackánk leellett, lett három kis malac, de mivel akkor is ilyen nagy hidegek voltak, sajnos nem maradt meg egyik sem.

Azóta újra dúl a szerelem az ifjú pár között. Remélem a következő alkalommal megmaradnak a malackák.

A nagy hidegre való tekintettel olyan helyekre tudtam most eljutni, ahol eddig sosem jártam, mivel plusz fokokban ingoványos a talaj.

Ezen a területen tulajdonképpen telepített mézgás éger erdőnek kellene lennie, ehelyett ilyen nádas-sásos mocsárszerűség van.

Az egyik előző tulajdonos és egyben erdőgazdálkodó azonban rablógazdálkodást folytatott és csak kitermelt, de nem újította fel az erdőket. Így ez a feladat is ránk hárul.

Jártunk az erdészeti hatóságnál és igen érdekes a szituáció. Mint tulajdonosoknak csak kötelezettségeink vannak, jogunk SEMMI. Ha viszont bejelentkezünk erdőgazdálkodónak (amihez, mivel nincs szakirányú végzettségünk, még egy szakmai irányítóra is szükség lesz), akkor lesznek jogaink is. Például, hogy haladékot kérjünk az elvégzendő munkákra és ne csesszenek meg bírsággal mindjárt a nyáron esedékes ellenőrzéskor. Kérésre azonban kaphatunk egy év haladékot. Milyen rendesek, ugye?

Ez itt például egy tönkről sarjadt égerfacsoport.De ez nem jó, szigorúan telepítettnek kell lennie. Ezeket a csoportokat pedig meg kell ritkítani, úgy hogy max 1-2 fát lehet meghagyni.

Ebből a perspektívából még nem láttam a tölgyest. Sajnos ez is elég elhanyagolt állapotban van. Nagyon meg lett ritkítva ezért az aljnövényzet néhol 2 méter magasra is megnőtt. Érdekes módon az erdészeti hatóság szerint itt nincs tervezett tennivaló. Az aljnövényzet nagy részt az idén oly népszerű Grincsfa alapanyaga, azaz a seprűzanót.

Ez a szegény fenyő nem bírta a megpróbáltatásokat.

Ez a tölgyfa pedig olyan óriásira nőtt, hogy egyszerre nem is fért bele az objektívbe. Ezért így oldottam meg a problémát. ( Na jó, az illesztés nem pontos.)

Kilátás a dombról. Innen milyen kis picinek tűnik a házunk.

Lekövettem a ravaszdit. Most könnyű volt, mert a hóban otthagyta a lábnyomait.

Azért, hogy ne unatkozzak januárban, már beterveztem, hogy átnézem a meglevő vetőmagokat és ha szükséges, akkor megrendelem a hiányzókat. Ezenkívül egy nagyon régóta tervezett projektbe vágok bele. Megpróbálkozom a háztartás teljes vegyszer mentesítésével. Mondjuk a takarítást már eddig is ecet és szódabikarbóna segítségével oldottam meg és a mosó- és öblítőszert is házilag készítem jó pár éve környezetbarát alapanyagokból (mosószer: babaszappan, mosószóda, szódabikarbóna, öblítő: almaecet, víz, illóolajok). A tervem most az, hogy a kozmetikumokat is természetes alapanyagokból, saját kezűleg gyártsam le. Ehhez már be is szereztem egy könyvet a natúr kozmetikumokról. Ebben szuper egyszerű receptek vannak a mosakodószertől a fogkrémig. Most éppen az eszközöket (főzőedény, mérőpohár, tégelyek, flakonok) és a szükséges alapanyagok beszerzésével foglalkozom. Nyáron persze egyszerűbb lesz, sok mindent lehet használni a konyhakertből ill. tavasztól lehet begyűjteni  és elraktározni a különböző gyógynövényeket.

Befejezésül ezt a szösszenetet muszáj megosztanom veletek. Az uram most jött be az állatoktól, majd közölte velem, hogy " most csinálok egy kád teát és beleülök egy csésze vízbe." Folyamatosan ilyenekkel fáraszt. Nem is unatkozom mellette.

Ez már tényleg az édes otthon

Ahogy ígértem, akkor jelentkezem, ha már elkészült a konyha. Igazából már egy hete összeraktuk, azóta várunk a vízvezetékszerelőre, hogy végre legyen mosogatónk és mosdónk a fürdőszobában. Nem volt egyszerű az elmúlt hónap sem, ahogy az előző 20 sem (bizony már ennyi idő eltelt, mióta ideköltöztünk), csak így a vége felé kicsit már nehezen viseltük az újabb és újabb akadályokat, azokból pedig akadt egy jó pár.

Ott hagytam abba, hogy végre leraktuk a hajópadlót a ház másik felében és már csak festeni és lakkozni kell. A fehér festéknél festékszórót alkalmaztunk, ez miatt körbe kellett ragasztanunk a bejárati ajtót, nehogy összefestékezzük. Ez pedig azzal járt, hogy pár napig a háztartási helyiség ablakán közlekedtünk (kétszeri festés + kétszeri lakkozás + száradási idők ennyi ideig tartott). Ebbe annyira belejöttünk, hogy már akkor is arra mentünk, amikor tulajdonképpen az ajtón is ki lehetett volna.  Egyik délután Gábor felvitte a második lakkréteget, majd másnap reggel (amikor már kopp száraz volt) az ablakon át távozott, én kb. 20 perc múlva követtem és már félig kint voltam, mire leesett, hogy miért is erre jöttem/ünk???

És most jöjjön a képes beszámoló az újabb fejleményekről.

Itt már kész a festés, lakkozás, a képen látszik, hogy a téglapilléreket is be kellett csomagolni alul, hogy elkerüljük a fehér pöttyöket. (már megint csomagolás, én már a csomagoló papír és a ragasztószalag látványától is kiütést kapok, ajándékozás esetén nálunk csak AJÁNDÉKZACSKÓ jöhet szóba ezek után)

Egyszeri festés után megállapítottuk, hogy kell még egy réteg. Igen ám, de a festékmennyiség egyszeri festésre lett kikalkulálva.

Akadály 1: Hívom az eladót csütörtök du. 15,30-kor, hogy kellene még. Mondja, hogy jövő hét eleje. Mondom az nagyon nagy baj, mert akkor csúszik az egész konyhaprojekt. Mondja, hívjam egy negyed óra múlva, próbál valamit intézni. De már nem is kellet hívnom, megelőzött és mondta, hogy másnap fél kilenckor elhozható az öt liter festék. (Pont jöttek le Pestről a festékszóró gépüket javítani és velük tudta lehozatni a festéket. Mázli, csak éppen 70 km-t kellet autózni érte.

Persze tudom, hogy itthon kicsit szokatlan a fehér hajópadló, de nekünk mindenesetre nagyon tetszik. Ez svédországi behatás, ott a hajópadló általában fehér. A sötét mennyezet miatt nem akartunk sötét padlót is, natúrban meg nem tetszik nekünk a hajópadló. Így maradt a fehér szín.




 A polcok itt még festésre várakozva.

 Itt pedig már lefestve és berögzítve a helyükre.



A szilárd talaj az étkezőben lehetővé tette, hogy végleg elhagyjuk a lakókocsit. Elhoztuk az előző házból   megmaradt összes bútorunkat: 1 db étkezőasztal + 6 db szék. Így végre áthurcolkodott a konyha is a lakókocsiból.

Íme a minimál konyhám kétmedencés mosogatóval és a nagymama stelázsijával, mint egyetlen bútorral. Pár hétig ezzel  a megoldással kellet, hogy beérjem. De már az is óriási előrelepés volt, hogy legalább kényelmesen, meleg helyen tudtunk étkezni.

Szerencsétlen sorsú kanapénk, mely 4 hónapos szobafogság után végre elfoglalhatta a helyét. Jó választásnak bizonyult, bár még nem sok időnk volt pihengetni rajta.

Itt már készül a végleges konyhabútor. Épp a lábak felszerelése folyik.

Akadály 2:  8 db szekrény, mindegyikre 4 láb, lábanként 4 csavar. Felszereljük az összeset, ahhoz a lábakat széttekerni, a talpacskákat felcsavarozni (128  db csavar) lábakat visszatekerni. És AKKOR derül ki, hogy rossz lábakat adtak. 10 cm-esek helyett 12 cm-eseket kaptunk.

Azért csak akkor tűnt fel, mert a lábak felszerelése után kihoztuk a szekrényeket a konyha részből, hogy elférjünk és csak az utolsó szekrény lett odaállítva a csempézett falrész mellé és akkor tűnt fel, hogy túl magas. Telefonálás, kiderül, hogy a szállítónál lettek összekeverve a cikkszámok és ők hibáztak. De ez minket igen kevéssé vigasztalt. 32 db lábat lecsavarni, 128 db csavart kitekerni, majd a 32 db lábat összecsavarni. Visszavinni az üzletbe, ahol kicserélték (120 km autókázás, még szerencse, hogy nem csak ezért kellett menni). Az új lábakkal a fenti lépéseket újra eljátszani és már ott is tartottunk, ahol három nappal ezelőtt. Na, ez a méreg, nem a CIÁN.

A lábak kicserélését összekötöttük a bútorbeszerzésekkel. Itt épp az új szerzeményünk, egy tálalószekrény egy antik bútorboltból és már az új lábak a szekrénykéken. Kissé kaotikusak még a viszonyok a konyha-étkezőben az egyik reggelen.

 Itt már beállítva a szekrények a helyükre, már csak a pult lap hiányzik.

 A "káosz" utáni nap reggelén már így álltunk. Kilátás az étkezőre ....

 
...  és a konyhára. Amint látszik végül megelégedtem egy medencés mosogatóval, az viszont óriási. Tulajdonképpen kisebb gyermekek fürdetésére is kiválóan alkalmas lenne.

Az ajtók még hiányoznak, meg még nyitott polcokat szeretnék a falra a mosogató  két oldalára. De azok majd csak valamikor jövőre. (Remélem).




Ezeket a cuki dobozkákat a kishúgomtól kaptam szülinapra. A kisfia tápszeres dobozaiból gyártotta őket. Most aszalt gyümölcsök, és csonthéjasok lakóhelyei.

Csendélet a konyhaablakban. A kis manócskák (tomte-k) Svédországból költöztek ide több társukkal együtt. Saját kezűleg raktam össze őket. Kis egységcsomagokban darabokban árulják őket, karácsony előtt jól  elmatat velük az ember (festeget, varrogat, ragasztgat) és közben lenyugszik.

Ez a másik szerzeményünk az antik boltból. A hallban kapott helyet. A saját és a vendégek kabátjai jól megférnek majd benne.




A konyha-étkezőben felszámoltuk a káoszt, helyette csináltunk káoszt a nappaliban. A komplett könyvtárunk, meg az egyéb holmijaink az apukámnál parkoltak dobozokban. Ezeket két fordulóval (a kocsit és az utánfutót megtömve) sikerült elhoznunk. Pechünkre ekkor is meg a szekrények szállításakor is elkapott minket az eső. A két fehér szekrény vakarhattuk ki a sárból. Szerencsére megúszták sérülés nélkül. A dobozaink meg eláztak meg besározódtak. Persze a szállításokat megelőzőleg  és az utáni napokon nem esett, csak pont azon a két napon.

A könyvek beköltöztek a helyükre.

Térjünk vissza ismét a konyhába. Végül tegnap ideért a vízvezetékszerelő és beüzemelte a mosogatót.

Én már egész nap spóroltam a mosogatnivalót, ahogy  a képen is látszik. Hát,  mit mondjak. 20 hónap után egy álom volt folyóvízben mosogatni. Mosogatógépre nincs is szükségem, vígan vállalom a  kézzel való mosogatást.

A mosdó szekrénykét is mi készítettük. Mondjuk a 6 cm-es pultot nem volt egyszerű átfúrni, de hát ez volt az elképzelés, hát megcsináltuk. A mosdót azért nem sikerült használatba helyezni a mosogatóval egyidejűleg. Akadály 3: Két biszbasz közcsavar hiányzik, ezért holnap újra jön a vizes, mivel ma beszereztük őket és összerakja végre.

 

Ja, itt volt még egy akadály 4: először mikor összeraktuk és odapróbáltuk, kiderült, hogy túl magas. Nem számoltunk azzal, hogy ráültetett mosdó lesz és azzal együtt már nekem kényelmetlen lenne. Úgyhogy a fiókrésznél és alul 3-3 cm-t le kellett vágnunk, így viszont a csempe sor alá került, ezért fel kellett rakni még egy sor csempét. Még szerencse, hogy volt annyi tartalékunk.

 

Egyébként ez még nem  a végleges állapot. A fal mellé támasztott anyagokból fiókocskák fognak készülni a mosdópulthoz. MAJD.

Ezt a ca. 120 éves komódot a Tisza-tó mellöl hoztuk. Szerencsére összetudtuk kötni egy másik úttal, Fehérvárig mindenképpen mennünk kellett. Viszont olyan kedvező áron volt, megérte addig elmenni érte. Hihetetlen mennyiségű ruhát tudott elnyelni.

Bent tehát idáig jutottunk. Holnap még jön a villanyszerelő és felrakja a lámpákat, az még sokat dob az összképen. A többi elmaradt dolog majd valamikor.

Jövőre ugyanis a gazdaság beindításara kell koncentrálnunk. Rendes konyhakertet kell csinálnunk és az állatok takarmányát is mi szeretnénk megtermelni. Újra kell építeni az istállót és bővíteni kell az állatállományt. Hiszen ebből szeretnénk élni.

Sajnos a kinti környezetet nem sikerült úgy rendbe tenni, ahogy szerettük volna. A hetek óta tartó fagyos idő miatt elmaradt a tereprendezés és a szemét elszállítása. Tegnap viszont megjött a jövő évi projektek alapanyaga: 4000 db bontott tégla. Egy részük a tornác burkolatába kell, a maradék meg a pincéhez (mert ugye arra is szükség van a zöldségek, gyümölcsök, sajtok tárolása miatt). Úgyhogy jövőre sem fogunk unatkozni.

Most egy kis pihenés következik, ami igencsak ránk fér. Bizonyos szempontból kényszerpihenő is. Tavaly ősszel derült ki (már az alapok elkészülte után), hogy a párom bal térdében a keresztszalag elszakadt, de már vagy 10 éve egy sportsérülés következtében, amit akkor nem vettek észre. Emiatt a térde egy rossz mozdulattól kiugrik a helyéről, iszonyatos fájdalmat okozva. Az első doki, aki megvizsgálta azt tanácsolta, hogy ne járjon egyenetlen talajon (hahaha, nálunk csak az van) és kímélje (megint hahaha, épphogy elkezdtünk építkezni) és műtétet javasolt. Most már eljutottunk odáig, hogy nem halogathatja tovább és a műtétre a tél a legalkalmasabb, mivel 3-4 hónap a rehabilitáció. Már november végére terveztük, de a fentebb felsorolt akadályok miatt, és mert minden tovább tartott, mint amennyit terveztünk rá, már nem fért be az időbe. Január elején viszont műtét. Szorítsatok nekünk!

Hihetetlenül büszke vagyok rá, hogy mindezek ellenére levezényelte az egész építkezést. Mert bár én is folyamat itt voltam és szinte mindent együtt csináltunk, de azért a felelősség az ő  vállát nyomta. Szakmáját tekintve ugyan bútorasztalos, de a vasbetonszereléstől kezdve, a burkolásig mindent csinált. Most eszembe jutott egy eset, amikor egy nap leforgása alatt nem is tudom hányszor váltott foglalkozást.

Reggel kezdet mint ÁLLATGONDOZÓ, ellátta az állatokat és megfejte, akiket lehetett. Majd átváltott FESTŐBE és kimeszelte a kisszobát, aminek kicsit befoltosodott a fala. Ezután ASZTALOSKODOTT kicsit és összerakta a mosdópultot. Míg az összeragasztott bútor száradt, gyorsan VILLANYSZERELT egyet, felrakott egy lámpát a fürdőszobába a tükör fölé. Mire ezzel is meglett, HIDEGBURKOLÓVÁ változott és felszórta a már fentebb említett pár csempét a fürdőbe. Este pedig visszaváltozott ÁLLATGONDOZÓVÁ. Na, ilyen egy emberem van nekem.

Végül zárásként jöjjön néhány kép a természetből.

Naplemente a birtokon. Persze a kép nem adja vissza, milyen gyönyörűséges volt valójában. (de azért megpróbáltuk megörökíteni)





 

Mintha lángolna az ég. Félelmetesen szép volt.
 

Ez pedig egy friss kép, ma kattintottam. Ilyen gyönyörű fehér minden nálunk. Ahogy gondolom nálatok is.

Ezekkel a záróképekkel kívánunk mindenkinek

BÉKÉS KARÁCSONYI ÜNNEPEKET ÉS BOLDOG ÚJ ÉVET!

Maradjatok velünk jövőre is, újabb kalandok következnek.