Négy mínusz három egyenlő tizenkilenc

Kíváncsiak vagytok, hogyan jött ki ez a matematikai képtelenség? Egyszerű: végy 4 malacot (nem árt, ha az egyik kan), egyél meg hármat és mégis marad tizenkilenc. Születésszabályozás ellenére május harmadikán megellett a rózsaszín kocácskánk, aki vagy aznap, vagy két napra rá volt egy éves. Így  Málnáskert vietnámi malac populációja tizenkilenc főre gyarapodott.

Bár eléggé aprócska a mama, mégis lett öt malackája.

Kicsi a rakást játszanak. Itt olyan két órásak.

Kistehén foltos az egyik fiúcska.

Alváshoz készülődnek.

A márciusban ellett anyukának ezzel lejárt  GYES és kiköltöztettük a kicsikkel együtt, helyére pedig beköltözött a frissen ellett anyuka. Bár az első éjszakát a többi nagy malaccal együtt töltötte, a kicsiknek semmi baja nem lett. Átköltöztettük. Amikor már csak ő meg a kicsik voltak egy ólban azt gondolnád most már minden rendben lesz velük. Erre reggeli után ráfeküdt az egyik picikére és agyon is nyomta. Ma már négy naposak és mindegyik elég virgonc és már nagyban jönnek-mennek.

Úgy látszik nekünk ez a négyes szám jön be a malacoknál. Tavalyi három ellésnél is 4-4 kicsi maradt meg, az idei kettőnél is hasonló a tendencia. 

Újdonság még, hogy két vendég malac leányka beköltözött a kanhoz. Fiatal szomszédaink, akik szintén gazdálkodnak, szaporulatra vágynak. Hát a mi kanunkon nem múlik, ahogy megérkeztek a hajadonok, rögtön neki kezdett az udvarlásnak. A hölgyek egyelőre kéretik magukat, de hát rendes lány előbb udvaroltat magának. 

Múlt hét vasárnap pedig egy nem várt látogató érkezett hozzánk. Először  a tornác egyik végén álló gyalupad alatt láttam meg. Mire előhoztam a fényképezőgépet, már a bejárati ajtó előtt topogott, mintha be akarna jönni. Azután ahogy jött (szép csendben) úgy el is kocogott, de azért kellemes meglepetés volt.

"Bemennék körülnézni!"

"Micsoda fogadtatást, nem nyitnak ajtót!"

"Na, ide se jövök többet!"

Az ál villanypásztorok nem váltak be, többször átugrottak a két drót között. Plusz a kecskék időközben rájöttek, hogy se a gyümölcsfáknál, se a kertnél nincs benne áram, egyre szemtelenebbek lettek és ha egy pillanatra hátat fordítottál nekik már be is ugrottak valamelyiken. Ezért ki lett húzva még egy sor, hogy ne tudjanak a kettő között átugorni és az áram is rá lett kötve. Így azóta kicsit nyugodtabb az életünk. A fűnyírás, kaszálás egy ekkora területen szinte folyamatos. A fű olyan ütemben nő, hogy két hetente körbe kell nyírni a villanypásztorok alatt, mert hozzáér a dróthoz. A patakhoz is nyírtunk egy utat.

A kertben is kaszálni kellett, már térdig ért a fű a tavalyi veteményes területén.

Málna nyári áutfitje.

Komplett szolgáltatást kapott. Egyik nap a nyírás, pár nap múlva az első fürdésen is túl estünk. Ez utóbbi azért annyira nem jött be neki. Fürdeni csak saját szorgalomból szeret a malacok ivóvizében vagy a susnyásban levő állott vízben.

Szegénykémnek már nagyon melege lehetett. A kis szoknyája teljesen be is rasztásodott neki.

Így nézett ki előtte. Elöl rövid, hátul hosszú.

Így múlt hét vasárnap neki estem egy ollóval és most ilyen kis csinike lett. A kullancsokkal is folyamatosan küzdöttünk. Sajnos eléggé fertőzött vidékén élünk. A szer, amit eddig használtunk csak négy hétig hat és gyakorlatilag folyamatosan kell használni. Éves szinten ez több mint 10 eFt. Mivel most már több helyről is hallottam, hogy a geránium olajat valamiért rühellik a kullancsok, beszereztem egy üvegcsével. Vízhez adagoltam pár cseppet (4 dl-hez kb. 10 csepp) és azzal sprickálom be. Így a napi 15-20 darab lecsökkent 1-2 darabra, amikor csak részlegesen fújtam. Ma reggel teljes testpermetet kapott. Holnap újra ellenőrzöm.

Az építkezési projektek tovább folytatódtak. Múlt hét végén elkészült a kerti konyha padlója, ami össze lett kötve a pincével is. Már csak a szabni való téglák vannak vissza. 

Két lépcsöben lehet feljutni a pincéhez, a szintkülönbség miatt.

Kicsit még foghíjas, de azért már mutat valamit.

Vasárnap elhoztuk a lakatostól a vasakat is.

A cuccok egy része. A sparherd lapja és ajtaja például egy régebbi darabból származik. A többi alkatrész pedig újonnan lett legyártva. De például a kemence ajtó gombjai is régi porcelánfogantyúk.

Folytatódott a különféle főző és sütögető egységek építése is.

Tavaly itt hagytuk abba.

A kemence aljába került egy kb. 8 cm vastag törmeléküveg réteg a hőtartás céljából. Erre ment egy sor tégla.

A mintául szolgáló kemencénél ezt a téglasort megcsiszolták. Mi végül úgy döntöttünk, hogy samottlapokkal rakjuk ki az alját, hogy szép sík legyen.

Itt már épül maga a kemence. Ez a tegnap esti állapot.

Ma ebédig pedig már készen is van. Még a kéménybekötéseket kell megcsinálni és lassan már fel is avathatjuk.

Múlt hét csütörtökön újból igénybe vettük egy földmunkagép segítségét. Már készülünk a következö projektre; az istálló építésére.

Ott kellett a törmelékkupacokat elpucolni és egy sík placcot kialakítani.

Az eredeti épület helyén akarunk építkezni. Ez kb. 5x20 méteres épület volt, ami nekünk most három funkciót fog betölteni: műhely, istálló, tároló (széna, gépek, egyebek).

Az elsődleges szándék az volt, hogy elszállíttatjuk a törmeléket. A polgármesternél is érdeklődtünk, hátha kell törmelék útalapba, de negatív. Után megérdeklődtem egy 35 km-re levő vállalkozótól, mibe kerülne ez nekünk. De mivel olyan horror összeget kértek az elszállításért, amiből majdnem felépítjük az épületet, végül nálunk került a föld alá. Mivel gyakorlatilag tégla, cserép és föld keveréke volt, semmilyen veszélyes dolog nem került a földbe. és így kialakult ez a kis kilátó dombocska, ami szerintem a kecskék egyik kedvenc helye lesz.

Ma meg is tartottuk a terepszemlét a kőművesünkkel, hogy milyen előkészületeket kell tennünk, hogy neki tudjon állni az építésnek. Úgy néz ki, hogy az alapokat fel lehet használni, csak a teherhordó oszlopoknak kell alapot készítenünk. Amúgy, csak egy 50-60 cm magas fal fog körbemenni, három méterenként pillérekkel és a fal többi része csak deszkázva lesz.

Így hamarosan neki kezdünk az ez évi gigaprojektnek. Már nagyon várjuk, hogy leköltözzön az állatsereglet. Szeretnénk majd valami kert félét kialakítani a ház körül is, de amíg az állatok itt vannak fent, ennek semmi értelme (kitúrják, megrágják, megeszik).

Ez már a negyedik tavaszunk itt Málnáskertben, de ilyen illatorgiában még nem volt részünk. Az első évben abszolút nem emlékszem, hogy lettek volna virágok az akácfákon, a két utóbbiban pedig lefagytak. Szóval ennyi akácvirágot egy helyen én még nem láttam. Az illat az valami csodás.

Most készülnek az első palack akácszörpök egy interneten talált recept alapján. Ha fincsi lesz, lehet, hogy nagyüzemileg is gyárthatom, annyi a virág.

Közben elkészült az akácszörp és mivel a gazdának ízlik, már állhatok is neki az újabb adagnak.

Hamarosan pedig beindul a bodza szezon. Idén abból is nagyobb mennyiséggel kell gyártanom, hogy kitartson a következő évig.

Egyelőre még csak a bokrok tetején nyíltak ki a tányérok, de szerintem egy hét múlva már lehet gyűjteni a virágokat.

Tovább folytattuk a kerti munkálatokat is. A kert hátsó részét a gazda felrotálta, így végre a takarmánykukorica is belekerült a földbe. A sorok közé ment takarmánytök és egyéb embereknek való tökfélék: sütőtök (többféle), főzőtök, dinnye (többféle)

Megkezdődött a bográcsszezon is. Múlt héten jóféle kecskepöri főtt a tűzön, tegnap meg egy jó kis paprikás krumpli házi kolbásszal, szalonnával, hozzá házi savanyút ettünk. Gyakorlatilag egy talicska rőzsén megfőtt az ebéd.

A legeslegfrissebb hírek: ma délelőtt 11 óra környékén megszületett az ez évi utolsó kis gida. Már reggel gyanús volt az anyuka, mivel szokásával ellentétben hangosan mekegett. Így olyan nagy meglepi nem volt, mikor megláttam a kicsit. Ezúttal egyke lett, de legalább kislány. Mivel Micike az egyik zászlós hajónk tejmennyiséget illetően, ezt a lánykát is megtartjuk, remélve, hogy örökölte az anyai géneket.

A nagyon friss bébi még csurom nedvesen.

Néha még nem tartotta meg a lába, de ...

... azért a cicit hamar megtalálta.

Azt hiszem minden fontos dologról beszámoltam. De most mennem kell, mert a garázda kecskéket kell pásztorolnom. Felügyelet nélkül már nem merjük kiengedni őket, annyi galádságot műveltek az utóbbi időben.

Félállásban szalma

Három évvel ezelőtt, amikor kiköltöztünk Málnáskertbe (egyelőre még mindig egyetlen tő málna nélkül, de ez hamarosan változik), az volt a terv, hogy sitty-sutty felépítjük a házat és már a második évtől beindítjuk a gazdaságot, amiből majd szépen megélünk. A valóság természetesen teljesen máshogy alakult. Jelenleg ott tartunk, hogy bár a rezsi költségünk minimális, de azért van telefon (kártyás), internet, különféle biztosítások, meg persze tankolni, meg szervizeltetni kell a kocsit, bevételünk a gazdaságból pedig egyelőre a nullához tendál.

A három év alatt az építkezések mellett odáig jutottunk, hogy tejből, sajtból és disznóságokból önellátóak vagyunk. Most növekszik az a garnitúra malac, akikből már bevételre számítunk az év végétől. Illetve kecskesajt is lesz hamarosan. Mindezek mellett azonban valamiféle bevételre is szükségünk van. 

Svédországból úgy jöttünk haza, hogy a birtokon való beruházásokra meg volt a fedezetünk és amíg a a nagy építkezések folytak gyakorlatilag abból éltünk, hogy nem fizettünk ki sok-sok millió forintot a különböző szakembereknek, hanem mi végeztük el ezeket a munkákat. Mivel egy biztonsági hálót mindenképpen meg akartunk hagyni a maradék tőkénket megőrizve, szükség volt valamilyen bevételre, ezért a kétfős családi kupaktanács azt a döntést hozta, hogy valakinek el kell mennie "állásba." Mivel kettőnk közül a gazdának van többek között egy  jól fizető, piacképes szakmája, rá esett a választás. Jelenleg 50 %-ban nemzetközi kamionsofőrként dolgozik egy magyar cégnél. Ez azt jelenti, hogy havonta kb. 12-14 napot úton van. De ezalatt megkeresi azt az összeget, ami fedezi a jelenlegi havi kiadásokat, így a maradék megtakarításunkhoz nem kell hozzányúlni.

Szerencsére a cégnél rugalmasak, ő  mondja meg mikor akar dolgozni, így össze tudjuk hangolni a sofőrködést az itthoni teendőkkel. Ez természetesen azzal jár, hogy én meg félállásban szalma lettem, amíg az uram távol van én vagyok a birtok teljes jogú ügyintézője és mindenese. Nyilván az egyedül töltött idő alatt semmilyen látványos eredményt nem tudok produkálni. A mindennapi feladatok ellátása a dolgom. A keretet az állatok ellátása adja. Reggel etetéssel és fejéssel indítok, majd este az etetéssel zárok. Közben pedig mindenféle hasznos elfoglaltságot találok magamnak.

Az elmúlt másfél hétben sikerült elveteményeznem úgy, hogy a kert csak megszántva lett, így kapával eshettem neki a nagy göröngyöknek, hogy a földet a magok befogadására alkalmas állapotba hozzam. 

A krumplin, hagymákon kívül került a földbe többféle saláta, retek, cékla, borsó, répa, fehérrépa, paradicsom, paprika, sóska, spenót. Most már csak sok-sok napocskára és némi esőre van szükségük.

De már jönnek is az első eredménye. Bújnak a hónapos retkek. (azt hiszem legalábbis)

Sőt már a krumplik közül is kidugta a fejét néhány.

Az epresünket kivakartam a térdig erő gazból. Kapálással nem is próbálkoztam, esély nem volt rá. Az indák és az egyéb gazok úgy benőttek. Így csak a két kis kacsóm maradt, amivel a környező magas füvet és gazat kitépkedtem, az epertövek közül meg kihúzgáltam illetve szintén kitéptem, amit tudtam.

Na, ez volt a kiinduló állapot. 

Az apró fehér virágok jelzik az eper töveket. Viszont, ha ezekből mind eper lesz, akkor idén már eperből is önellátóak leszünk. Eredetileg olyan 70-80 tövet ültettem, egy év alatt ebből biztos lett vagy 100-120, kicsit ki is másztak az ágyásból. 

És így néz ki jelenleg. Legalább kapnak fényt, meg levegőt. 

Palántának való magokat is vetettem: paprika, paradicsom, káposzta, brokkoli, dinnye lapul a kis poharakban. 

Hétfőn túlestünk az erdőfelügyelői látogatáson. Szerencsére amit eddig csináltunk az rendben van. A körülmények miatt lehetőség van halasztást kérni az elmaradt dolgokra (ott ahol túl nagy volt a víz). A helyszínen azért ő  is belátta, hogy mekkora volt a vízállás. Az elmúlt két hétben kb. 30 cm-t apadt, ez a zsombékokon látszik, hogy a tetején van egy kis zöld pamacs,  csak az lógott ki a vízből, 

Mind az erdészünk, mind a felügyelő azt tanácsolta, hogy az akáccsemetéket vágjam vissza pár centire, hogy a növény a gyökér erősítésére tudjon koncentrálni és ne a vessző táplálására. Úgyhogy neki indultam a kis metszőollómmal és lecsipkedtem a csemeték 90 %-át. Minden tizediket ugyanis meghagytam kontrollnak. Így már csak kb. 1.350-szer kellett csettintenem a kis ollómmal. Az erdészünk szerint a visszavágottak utol fogják érni ezeket. Kíváncsian várom. 

Ennyi maradt a csemetéből.

Ez volt az eredeti méret nagyjából.

Megkezdtem a gyógynövények begyűjtését is. Egyelőre itt a csalánszezon. A gumikesztyű elengedhetetlen kellék.

Itt már a második adag szárad.

Kihasználva, hogy olyan mennyiségben van nálunk (egyébként nitrogénben gazdag, tápanyag-dús talajt jelez, ahol megjelenik), szedtem egy jó nagy adagot és készítettem csalánfőzeléket. Aki a spenótot szereti (és én igen), annak kiválóan alkalmas ebben az átmeneti időszakban, amikor spenót még nincs. Rendkívül gazdag vitaminokban, vastartalma pedig magasabb, mint a spenóté.

Íme a menü: csalánfőzelék tükörtojással és főtt burgonyával.

Én csak a fölső, friss leveleket gyűjtöm étkezési célokra. A növény maradék részéből kiváló csemege lesz az állatoknak. A malacól tetején szétterítem, pár óra alatt megfonnyad és gondolom már nem csíp, mert mind a kecskék, mind a malacok iszonyú nagy étvággyal vetik rá magukat.

Egy vödörben pedig már készül a csalánlé, amit zöldtrágyaként és növényvédő permetszerként is lehet hasznosítani.

A fűszeres ládáim még rendbetételre várnak, de az aratást már most megkezdtem. Az oregánó bokorról már betakarítottam egy adagot.

És a metélőhagyma is fodrászolásra szorult.

Az égerfák durván beindultak. Hogy legyen viszonyítási alap ...

... a legutóbbi bejegyzésnél még csak itt tartottak.

Lehet, hogy idén már szüretelhetek saját cseresznyét is? Nőnek a kis bogyók.

 

Az állatsereglet köszöni szépen jól van. Csak néha kergetnek az őrületbe. Főleg a kecskék, meg a malacok, meg néha Málnus is az agyamra megy, amikor engem is terelni akar és kapkod a karom után. Néha úgy rátud harapni, hogy már fáj.

Múlt heti kalandom a kecskékkel esett meg. Néhányan valahogy bejutottak az ál villanypásztor mögé. Valószínűleg megkerülhették valamelyik végponton. Lényeg a lényeg, hogy az istennek sem tudtam kihajtani az egyiket. Már több helyen leakasztottam a felső drótot alulra, hogy csak egyszerűen át kellett volna lépnie, de nem és nem. A két végpont között hajkurásztam persze a legnagyobb melegben. Miután megtettük vagy háromszor a pár száz méterese távot taktikát változtattam és megpróbáltam megfogni. Ha kint vannak a kecskék, Józsin és Lilin kívül a többi nem igen engedi magát megfogni. Ezúttal Micike volt a "baleset" áldozata és már úgy lihegett, hogy féltem gutaütést fog kapni. Pár percnyi cserkészés után végül sikerült elkapni a nyakát, akkor viszont megindult, mint a veszedelem. Én persze nem engedtem, de akkora erő volt benne, hogy elrántott és a földön fekve vonszolt a csalánban, de én nem eresztettem, ugyan végül már csak az egyik hátsó lábába kapaszkodtam. Azután összevakartam magam  a földről és a kecskét egy pillanatra sem eresztve sikerült ki raknom a dróton kívülre. 

A végeredmény a bokámtól a nyakamig égett az egész testem a nap hátralevő részében (de legalább reumás nem leszek), összeszedtem pár vágást meg két jókora véraláfutást. De szerintem akkora sokk volt Micinek, hogy azóta sem ő, sem a többiek nem  mennek az érintett terület közelébe. 

Rekviem egy seprűért.

Ennyi maradt belőle, miután megtalálták a tornácon. Mert persze nekik nem elég közel 10 hektárnyi terület tele mindenféle növénnyel, nem nekik pont a seprűm kellett. 

A malacok meg esténként nem akarnak bejönni. Bár most már tojok rájuk, aki későn jön, az lemarad a vacsiról és kész. Tegnap is lemaradt két delikvens. A többiek már tisztára nyalták a vályút, mire észbe kaptak és odakocogtak a kapuhoz. Vigaszdíjul szórtam ki egy kis szemes kukoricát, abból azért jutott nekik valamennyi. Ez persze nem azt jelenti, hogy éhesen kellett lefeküdniük, hiszen ők gyakorlatilag egész nap esznek. A reggeli és esti etetés inkább csemege nekik és azt a célt szolgálja, hogy megszokják és visszajöjjenek esténként.

Itt éppen nap- és homok fürdőznek.

Málna barátkozik a kicsikkel. Azok cseppet sem félnek tőle.

Itt épp csizma vizsgálat folyik.

Egyelőre tehát így áll a szitu Málnáskertben. A gazda is befutott végre, persze nagyon hiányzott már. Most viszont neki ugrunk a feladatoknak, természetesen miután kiszuszogta magát.