Málnáskerti állatsereglet

 

Ismét több hónap eltelt a legutóbbi állatos beszámoló óta, úgyhogy gondoltam talán érdekelhet titeket, mi a helyzet az állatsereglettel mostanában Málnáskertben.

Kezdjük a malacokkal. A júliusban született kicsikék, időközben eladósorba kerültek. Itt még egyben a csapat augusztus végén.

Azóta igencsak megcsappant a  12 fős létszám. Mára mindösszesen öten maradtak. Persze mind fiúcska, akiket ivartalanítani kellett, hogy a felesleges, belterjes szaporulatot elkerüljük. Mivel az állatorvosi költségek időközben igencsak elszálltak (minden mással egyetemben), úgy döntöttük, hogy saját kézbe vesszük ezt a feladatot is. Már a márciusi ellésből megmaradt 4 malackánál is Gábor végezte el a beavatkozást. Akkor sajnos egy malacka nem élte túl.

Most azonban Emese és Laci is jelen volt a művelet során, így többen tudtuk lefogni a kis jószágokat és Laci olyan jól instruálta az emberemet, hogy kb. 25 perc alatt megvolt mind az öt. Ezúttal az állatorvoshoz hasonlóan csak egy bemetszéssel sikerült mind a két golyócskát eltávolítani. 

Az ötből négyen a mai napig karanténban vannak, hogy a többiek ne piszkálják a sebeket. Élénkek, jó étvágyúak. Úgyhogy 5 nappal a beavatkozás után most már bízhatunk benne, hogy ez így is marad.

Az egyetlen fehér, akit hosszas küzdelem árán tudtunk csak becserkészni már a műtét másnapján meglépett a karanténból. De a többiekhez hasonlóan ő is jól van. Itt éppen apánál van látogatóban, mert arra számít, hátha leesik valami apa vacsorájából.

A többi malac éppen hazatérőben a legelészésből.

A kapu előtt bebocsátásra várva gyülekezik a csapat. Szépek, egészségesek, jól tápláltak valamennyien.

Pepe a kis kedvencünk rendszeresen megjelenik, amikor az istállónál dolgozunk. Itt éppen az elköltözött pipik után takarít. Nálunk egy szem gabona sem megy veszendőbe.

Előfordult, hogy a "bandáját" is hozta magával. Itt épp az egyik boxot takarítják, a kiszóródott gabonamagvakat szedegetik össze. A márciusi csapatból megmaradt három malacka, akiket mi összefoglalóan csak Triumvirátusként emlegettünk, de Bátor unokaöcsémnek ez kicsit bonyolult volt, ő lerövidítette Triumfra, ezért azóta már mi is csak így emlegetjük őket. Tehát Pepe és a Triumfok akcióban. 

A kecskék három hét alatt le is legelték a terület egyik felét, viszont mielőtt átengedtük volna őket a másik oldalra volt még egy feladatunk. 

Bevédeni egy ringlófát. Így azonban elég nagy lett volna a kerülete, ezért az alsó oldalhajtásokat levágtuk. 

Amiből a kecskéknek megvolt az aznapi uzsonnája. Egyébként ez várt volna a fára és a törzsére is, ha nem gondoskodunk védelemről.

Itt már a védelmi rendszer  utolsó darabja kerül a helyére.

Most már át mehetett a másik oldalra a kecske csapat.

A kültéri madárröpde építéséhez kellettek oszlopok, ezért kivágtunk néhány akácfát, amit viszont úgy benőtt a borostyán, hogy igénybe vettük a kecskék segítségét. Amíg elmentünk ebédelni, szépen le is pucolták.

Egy kedvenc kecském, a koromfekete Blacky. Őt azért néha megtudom szeretgetni.

A dús legelő mellett azért szénából is fogy, bár a körbálákhoz egyelőre még mindig nem kellett hozzányúlnunk. 

Tündérkének volt egy kis egészségügyi problémája. A túl sok zöldtől rájött a hasmars, ezért pár napig karanténban volt az egyik boxban száraz takarmányon és széntabletta kúrán. Szerencsére pár nap alatt helyre is jött.  És mivel időközben megérkezett a "vőlegény", szükség volt egy kis csutakolásra, mert bizony rendesen összekoszolta magát. 

Morzsika a végtelenül szelíd és bújós bakocska Emesééktől jött vendégszerepelni. Elsőként Maját vittük fel hozzá. 

Azóta két fősre bővült a háreme. Egyelőre még nem sok aktivitást mutatnak. Remélem, hogy hamarosan megkezdi az udvarlást. 

Pipifronton is elég sok változás történt. Az augusztus második felében felköltöztetett csapatból sajnos elveszítettünk egy tyúkocskát szeptember elején, amikor kora reggel el kellett mennünk és csak este érkeztünk haza. 

Arra jöttünk meg, hogy a röpde ajtaja tárva-nyitva és sehol egy baromfi. Engem már az infarktus kerülgetett, majdnem kiugrottam a mozgó autóból, mire észrevettük hogy a ház északi oldalán egy kupacban ott vannak. Persze azután a számolás során kiderült, hogy azért egy hiányzik. 

Etetés előtt körbejártam a baromfi villanypásztort és sajnos megtalálta a hiányzót, félig széttépve a a kinti hálóval fedett terület és a villanypásztor közötti részben. Tehát megint egy ragadozó madár csapott le a pipikéinkre. 

Azóta persze csak a röpdében tartózkodhatnak. Illetve kitaláltuk, hogy akkor kintre is egy az egész területet lefedő madárhálót kell felállítanunk. Meg is rendeltük a 2 db 8x10 méteres hálót, kivágtuk a szükséges oszlopokat, villanypásztort elbontottuk.

Pár darab oszlopot már le is fúrtunk, majd jött volna a háló kifeszítése és ekkor jött a pofára esés, ugyanis a csomagban nem a megrendelt méret volt, hanem egy kb. 15x5 méteres háló. Amihez teljesen más tervezésre van szükség. Persze mindezt a múlt heti legnagyobb kánikulában csináltuk. Én már az idegösszeomlás határán voltam, majd fel is adtam, hogy ezt így nem lehet megcsinálni. Újratervezés szükséges. Így végül mindent visszapakoltunk az utánfutóra és a pipik továbbra is maradnak szobafogságban. 

Azért, hogy jussanak némi zöldhöz, reggel és este kiengedem őket 1 - 1,5 órára. Szigorúan felügyelet mellett a légpuskát készenlétben tartva. Bár van néhány renitens, főleg egy kopasznyakú aki állandóan az erdő felé kóricál, nem bír a csapattal együtt maradni. 

Ami a jó hír viszont, hogy augusztus 20. nálunk az új tojás ünnepe lett. Akkor tojta meg ugyanis ez az állomány az első tojását. Így, hogy egy tyúk odaveszett, maradt hét darab tojóm. Ahhoz képest már kétszer is előfordult, hogy 6 db tojás volt a fészekben. Ez itt a múlt szombati termés. Most általában 3-4 db van naponta.

Szeptember 2-án új lakók is érkeztek a pipi oviba. Bár kisebbeket szerettünk volna, de ilyenkor már csak nagyobb pipik vannak a vásárban. Ezúttal 10 darab 8 hetes tojót szereztünk be. Valószínűleg a takarmányváltás miatt egy hét után egyet elvesztettünk, a többi viszont egyelőre jól van. 

Egyben a cica csapat épp vacsoraidőben. Pont tegnap voltak 4 hónaposak a kiscicák és már nagy vadászok lettek. Misu az egyik fiú két napja egy egeret zsákmányolt a legelőn.

Apa és gyermekei. Egyik nap belógtak a házba és olyan cukik voltak, hogy már a kicsik is a cicaplédre telepedtek a papával együtt.

Mudi a zöldben. Szerintem annyira gyönyörű példánya a fajtájának, hogy versenyre kívánkozik. Csak ne lenne olyan bolondos. Reggelente  megsüketülök a csaholásától, de annyira boldog, hogy újra láthat. 

Málnuska még egy júliusi képen. Azóta kicsit bebozontosodott. Hamarosan esedékes a nyírás és a fürdetés. 

Jelenleg tehát Málnáskert remélhetőleg boldog lakója

- 2 imádnivaló kutyus

- 3 nagy és 3 kicsi cica

- 7 tyúk + 5 kakas + 9 jérce

- 4 anya kecske és 5 gida

- valamint 18 vietnámi csüngőhasú malac 2 hónapostól a 7 éves korig (Kancsika a rangidős a maga 7 évével) Összesen tehát 56 állatka jóllétéről gondoskodom nap mint nap, amit nagy örömmel teszek. 

Nyári fejlemények III.

Elérkeztem a sorozat utolsó részéhez, amelyben Málnáskertben zajló nyári munkálatokat mesélem el. 

Bár már június 19-én elkészültek a báláink, aminek a nagy részét már másnap el is adtam, július közepén még mindig szana-széjjel voltak. Saját rakodóeszközünk nem lévén, ezt is bérmunkában kell megoldanunk és a szomszéd gazda, aki tavaly is csinálta bérbe adta a gépet. Első körben arról volt szó, hogy 1-1,5 hét múlva haza jön a gép és akkor össze tudja pakolni a bálákat. Külön az eladásra szánt mennyiséget és külön, ami megmarad nekünk.

Végül a 1,5 hétből 4 hét lett. Július közepére viszont már tiszta a legelő és a kecskék végre megint kijöhettek legelni. Ugyanis az is probléma volt, hogy a kecskék egyre több bálát megkezdtek. Ezért az utolsó két hétben már szobafogságban voltak, egyszerűen nem engedhettük ki őket, nehogy tönkre tegyék az összeset.

Az eladásra való bálák gyűlnek az út mellett, hogy a vevőnek könnyebben fel lehessen rakodni. 

Egyben a 48 db bála, amit a vevőnk három körben tud elvinni saját teherautóval. 

Itt már a mi állataink téli takarmánya költözik az új helyére. 

Végül nekünk is maradt 16 darab hatalmas guriga, ami bőven elég a mi jószágainknak.

Közben megérkezett a vevő, itt épp folyamatban a rakodás. Egy 22 fős ménes téli ellátmányának töredékéhez tudunk hozzájárulni a mi 48 bálánkkal.

Sajnos mivel a szállító járműnek műszaki gondja akadt, a maradék két kört végül múlt hét vasárnap és hétfőn vitte el. Így mostanra ez a feladat is letudva. 

A legutóbbi etapban sikerült az asztalos műhellyel is haladni. A padló egy kis "kellemes" csiszolás után ...

... megkapta a betonfestéket is két rétegben. Így bár a nyílászárók még mindig hiányoznak, de azért a gyalupad és a szerszámok már átköltözhetnek. 

De addig még millió egyéb dolog várt ránk. 

Augusztus elején végre sikerült kicserélni az egy hónapja előkészített téglákat a tornác burkolatban. 

Elhoztuk a gazdától az egy évre való szemes takarmányt. Március óta, mióta a szomszédos otthonból hordhatjuk a moslékot szerencsére annyira kevés takarmány fogy, hogy a tavalyi mennyiség felét vettük csak. Ráadásul a tavalyi ár feléért. Így duplán jól jártunk. Egy hombár tele lett a 6 mázsa tritikáléval, a tavalyi 50-60 kg átmertük egy hordóba. Árpából és kukoricából is van még elegendő mennyiség az őszi hízlaláshoz. Aratás után persze azért kukoricát még kell vennünk. 

Ezzel tehát az állataink téli eledele széna és szemes takarmány formájában biztosítva van. 

Ezenkívül sikerült beszerezni 100 darab szalmabálát is. Mivel szerencsére éppen voltak nálunk vendégek, öcsém és a felesége, valamint Barna barátunk, a fiúk hármasban megoldották a feladatot. Így idén megúsztam a szúrós bálákat. Három körben sikerült elhozni a fenti mennyiséget. Az első kört mindjárt a kertben pakolták le. Ez 37 darabot jelentett.

Ennek a mennyiségnek a nagy részét (7-8 db maradt) három hajnalon szórtam szét a kertben, mivel nagy szerencsénkre a szalma szállítmány betakarítását követően hatalmas felhőszakadás volt, ami jól megáztatta a kertet.

Legalább 20-30 cm szalma került mindenhova, miután szakaszosan kigyomláltam a kertet. Sok helyütt már alig takarta szalma a földet, úgyhogy épp időben jött meg az utánpótlás.

A maradék két fordulót az istállóhoz tárolták be a fiúk. De a tavalyi évből tanulva, amikor is a malacok 6-7 bálát szétcincáltak, tudtuk, hogy ez így nem maradhat.

Ezért néhány deszkát keresztbe téve a gerendákon elkészült a szalmabálák helye. Gábor fent, Barna lent és fél óra alatt fent volt az összes bála a "padláson".

Ez a mennyiség szerintem elég lesz alomnak a malacok és a pipik alá és még a kert őszi takarására is fog jutni.

Ez után következett a nyár legnagyobb projektje: a kecskék helyének előkészítése. Az istállóból ennyi látszott kelet felől.

A nyugati oldal pedig így nézett ki. 

Némi dzsungelharc után konszolidálódott a helyzet. Ta dam  íme az istálló.

A hátsó rész  igen küzdelmes volt az embermagasságúra nőtt szederindával, csalánnal és egyéb kúszó, futó növénnyel. 

A korábbi bejegyzésből már kiderült, hogy a gyerekek mennyit segítettek a karám és villanypásztor előkészítésénél. Ezt követően jöhetett a karám megépítése. Szerencsére Laciék motoros fúrója ezúttal is jó szolgálatot tett. 

Így hamarosan a helyére került az összes oszlop. 

Ezután már kettecskén álltunk neki a vízszintes staflik felrögzítésének. Amiről én kis naiv azt gondoltam, hogy 2-3 óra alatt pikk-pakk felcsavarozzuk őket. De nem. A gazda annyira precízen akarta megépíteni, hogy mind a 35 darab staflit egyenként kétszer kellett odamérnünk az oszlophoz, hogy kivághasson belőle egy ívet, hogy jobban felfeküdjön, ne csak egy ponton érintkezzen az oszloppal.

Így végül el voltunk vele egy egész napot. Íme a végeredmény.

Másnapra maradt még a karámajtó összerakása és felszerelése.

Rögzítést is készített mindkét állásban. Egyrészt nyilván, hogy zárható legyen, másrészt, hogy az ajtót ne egy fadarabbal támasszuk ki, mint a jelenlegi helyükön. Amit ha arrébb rúgnak, becsukódik az ajtó és vagy bent, vagy kint rekednek az állatok. 

A villanypásztor elkészítéséhez először is megint kaszálni kellett, mert a június közepi kaszálás óta igencsak megnőtt a növényzet. Azután amíg a gazda egyéb dolgokkal volt elfoglalva én szépen összegyűjtögettem a már megszáradt szénát. Így az egyik box megint tele van kaszálékkal. Az új báláinkhoz továbbra sem kellett még hozzányúlnunk. 

Én széthordtam a karókat és 3-4 méterenként lerakosgattam őket, hogy az embernek csak ütni kelljen őket. 

Azután kihúzkodta a villanypásztor vezetéket, amiből vettünk egy pár száz métert. 

Utána már csak a készülék helyét kellett kitalálni és beüzemelni. És ez is sikerült. 

A lekerített terület ketté van osztva, hogy felváltva tudjuk pihentetni hol az egyik, hol a másik oldalt. 

Amíg a gazda a villanypásztor szerelte én szép lassan átköltöztettem a műhelyt. Le és felpakoltam a polcot. A gyalupadot persze ketten vittük át. 

Most már tényleg csak a fejőpadot kellett átköltöztetni, hogy a lányok és a néhány fiú is mehessen. Ezt előtte azért még jó alaposan lemostuk.

Itt pedig már a helyén is van.

Augusztus 17-én készültünk el mindennel és aznap este már lent is aludt a csapat. Sikerült két részletben átvinni őket. Először csak a vezér anyát Lulut vittük, mert a többiek ugyan követni kezdték, de Málna és Boróka túl buzgó volt, mikor azt látták, hogy az esti etetés idején a kecskék pont ellenkező irányba mennek és visszazavarták az egész bandát. 

Utána viszont már jött az egész csapat. Mutatom, hogyan.

Azóta már a fejés rutinja is szépen kialakult. Nevük hallatán jönnek sorban, felugranak szépen utána meg általában be is állnak az ajtó elé, hogy mennének vissza.

Most már tényleg csak a nyílászárók kellenek és akkor azt mondhatjuk, hogy elkészültünk az istállóval. Persze azért további csinosítások és egyebek még visszavannak, de funkcióját tekintve, akkor már késznek mondhatjuk. 

Ennyi fért bele ebbe a nyárba, de az évnek még messze nincs vége. Remélem ősszel is szépen tudunk haladni a terveinkkel. Szeretnénk még az istállót zárhatóvá tenni és a kis malacokat átköltöztetni az új helyükre, ha végre be tudjuk fejezni a szintén kb. 4 éve elkezdett malacbirodalmat.