Visszatért az indián nyár

Na, azért a hónap végére kicsit utolértük magunkat. Sikerült pontot tennünk a nyáron elkezdett nagy projektünkre, a homlokzatokra. A nyugati oldalon hiányzott még két ablak, meg vagy 70 db 4x4-es kis kocka díszítés. A keleti oldalra el kellett készíteni a padlásajtót meg a szegélyezést. Már a múlt hétre volt beütemezve, de mivel többször esett, mint nem, ezért átcsúszott erre a hétre.

Az ajtó melletti szegélyek immár lefestve.

Az ajtó kovácsoltvas pántjai szintén igényelték a festéket. Mivel a festő állvány a pince projekttel van elfoglalva, így oldottuk meg a festést. Két betonvas és egy téglarakat kiválóan megfelelt a célnak. 

Az ajtó kerete már a helyén kiékelve.

Itt meg már bedeszkázva.

Már a pántok is a helyükön.

És működik. Persze most az állás miatt nem lehetett teljesen kinyitni.

Mivel elég súlyos szerkezetről van szó, ezért családunk asztalosa úgy döntött, hogy a keretet sarokvasakkal megrögzíti belülről. Bedeszkáztuk, felszereltük a pántokat, majd utána eltávolította a sarokvasakat. Így nem kellett négy méter magasban az állványról a dög nehéz ajtót a pántra ráakasztani.

Az ajtó alá még kerül egy keményfa küszöb, azért van ott akkora rés.

A szegélyek egy része már felkerült.

Az ajtó melletti szegélyléceknek is meg van a jelentése, hogy miért csigaminta, meg fogas, de most ebbe nem mennék bele. (A tervező csak zanzásítva mesélte el, úgyhogy még hátra van egy-két népművészeti óra.) 

Leszegélyezve.

A nyugati homlokzat ablakai még a gyalupadon várakoznak a beépítésre.

Tiszta öröm volt megint ezt a nagy állványt ide-oda cimbálni, de hát enélkül nem menne. Itt már a nyugati oldalon vagyunk az ablaknyílások kivágva.

A nyugati homlokzat a lemenő nap fényében ablakostul kis kocástul.

És egy kicsit közelebbről.

A pincével is tudtunk haladni a múlt hétvégén, elkészült a feljárat függőleges falazata. 

Sőt le is lett vakolva. Gábor még a vízzáró vakolatot is felkente a héten olyan 1,7 méter magasan, hogy mielőtt a boltívet el kezdjük építeni vissza lehessen tölteni a földet.

A nagy ramonádot pedig átalakítottuk ilyen picikének, ez alapján lehet megépíteni a feljárat boltíves tetejét. 

Múlt hétvégén sikerült egy kis tűzifát gyártanom. A leeső kéregdarabok igen népszerűek kecskekörökben. Napjában többször is csemegéznek belőle.

Ez a maradék kupac még rám vár. Addig is Lola falatozik egy kicsit.

Gombafronton el vagyunk árasztva. Ezt a három pöfeteget még múlt szombaton találtuk Mi megtartottuk a legkisebbet. A két nagyobb pedig két kedves szomszédunkhoz vándorolt. A fiatalok már korábban érdeklődtek, hogy van-e, mert tavaly is kaptak tőlünk. Akkor persze pont nem volt, most meg külföldön voltak, de anyuka azt ígérte utánuk küldi. A másik pedig a szembeszomszédékhoz került. Utólag megtudtam, hogy annyira nagy volt, hogy jutott belőle több ismerősnek, rokonnak a közeli falvakba, sőt még távolabbi városokba is jutott.

Gazda egyik kezében egy pöfeteg, másikban megy egy meghatározásra váró újabb fajta. Mint megtudtuk ez is ehető.

A mi pöfetegünk nyomott majdnem két kilót. Mit mondjak, most egy kicsit már unom a rántott gombát. Ezt a mennyiséget ketten négyszeri étkezésre bírtuk eltüntetni.

De folyamatosan jön az utánpótlás. Sikerült egy újabb gombafajt beazonosítani. Ezek itten kérem szépen csiperkék. A saját meghatározás azért megerősítést nyert a szomszéd bácsi által, aki igen nagy gombász. Ismeri a környék minden gombafajtáját. Ma finom gombás tojásos rántotta lett belőle reggelire.

A képen látható talicskával van egy jó kis történetem. Az úgy volt, hogy már hónapokkal ezelőtt kölcsön kértük szembe szomszédéktól a pince építés miatt. Mert ugye egyben a maltert szállítottuk, a másik meg kellett a tégla pincegödörbe juttatásához. Most, hogy már eléggé kijöttünk a gödörből, a traktor pótkocsijáról mindjárt az állásra tudjuk tenni, úgyhogy gondoltam ideje visszaszolgáltatni jogos tulajdonosainak, ezért szépen leballagtam vele. 

Igen ám, de ott a kertben volt egy csomó túlérett tök, amit a nyár folyamán is többször kaptunk már, mivel az állatok igencsak szeretik. Ezzel meg is tellett a talicska. Meg ha már úgyis viszem vissza a tököket, azért nekünk is jutott egy zsenge tököcske, meg egy cukkini meg egy jó nagy zacskó paradicsom. Így hát a talicska megint visszakerült hozzánk. Nekünk ilyen jó szomszédok jutottak.

Azért visszafelé úton tettem némi kitérőket erre-arra a legelőn és a kosaram megint megtelt őzláb gombával. Úgyhogy holnap megint gombát eszünk. Hiába no, most van szezonja.

Kíváncsi fáncsi Tündér. Pedig a gazdi csak egy csavart csiszolgatott.

Azután jöttek a többiek is. Ki tudja, hátha ehető az a valami.

Muszáj volt megörökíteni ezt az idillt.

Így szeretik egymást.

Málna póz.

Szigorú szemű modellem.

A kan malacunknak is jár egy kis kényeztető hasvakargatás. Mivel nap közben a mama malacok és a kicsinyek vannak kieresztve, ezért őt esténként szoktuk kiengedni, hogy ő  is csavarogjon egy kicsit és bogarásszon friss zöld kaja után. 

A csavargásba annyira belejött, hogy vacsorára sem jött vissza több ízben., így a szabadban éjszakázott.  Talált magának egy kiváló helyett, a két farakat közötti résben szokott aludni. Reggel pedig szépen bebattyog a helyére, amikor hívjuk.

Ezzel be is fejezem az eheti beszámolómat. A hétvégén ránk megint dolgos napok várnak. Folytatjuk a pincét. Jövő héten megint jelentkezem friss beszámolóval.