Mi újság kecskééknél?

 

Mielőtt a bejegyzés konkrét témájára rátérnék tennék egy kis kitérőt a blog megtekintési számaival kapcsolatban. Több, mint 11 éve kezdtem el írni a blogot. Elsősorban önmagunk és a családunk, ismerőseink számára. Magunknak szerettünk volna egy képes naplót, hogy mindig vissza tudjuk nézni, honnan indultunk és hogyan haladunk a kis birtoképítő stratégiai játékunkban. Valamint, hogy a szeretteink is nyomon tudják követni a birtok történéseit és ne kelljen mindenkinek külön-külön elmesélni, hogy éppen hol tartunk. 

Ebből kifolyólag nem is számítottam  túl nagy érdeklődésre a blogom iránt. Elvégre nem exotikus utazásokról és smink tippekről, vagy más populáris témáról posztolgattam. Persze azért a fenti körön kívül is megtaláltak páran, akik szívesen követik a kalandjainkat. Volt egy viszonylag állandó megtekintési szám hónapról hónapra és ez az elmúlt 11 évben nem is igen változott.

Úgyhogy nem tudom mi történt két hónappal ezelőtt, mert júniusban megduplázódott a megtekintések száma májushoz képest. Júliusban pedig majdnem hatszorosára nőtt a blog látogatóinak száma szintén májushoz viszonyítva. Most augusztusban pedig tovább nőtt az megtekintések száma. A hónap első harmadában már majdnem elértük az előző havi össz megtekintés számot. 

Nem tudom, minek köszönhetem a megnövekedett érdeklődést, minden esetre örömmel tölt el, hogy megugrott Málnáskert népszerűsége. Remélem  a lelkesedés kitart a jövőben és az újonnan csatlakozott olvasóim továbbra is velünk maradnak.

Na, de akkor térjünk is rá a birtok legrenitensebb lakóira, a KECSKÉKRE. Szokták mondogatni, hogy "Aki nem tud káromkodni, vegyen kecskét." Bizony nálunk is történt egy s más, de ezek az akciók sosem csökkentették az irántuk érzett szeretetünket, akárhány fát is rágtak tönkre vagy akárhányszor is borították szét a tűzifa rakatunkat. Igazából ők csak úgy viselkednek, ahogy egy kecskének kell és a gazda volt gondatlan, hogy nem védte meg a védendő dolgokat.

Ezért is lett ez a szép, nagy, új villanypásztor a ház és a közelében lévő építmények körül, így mindjárt nem rágja le senki a tavasszal kibújt akáccsemetéket, borogatja fel a nyári konyha mögött álló takarmányos hordókat stb. stb. 

A csapat legtermetesebb tagja reggelizés pillanataiban. Van neki az a kis tálkája és reggelente már megy is ebbe a boxba és várja a szokásos adagját.

Igazából csak jelzés értékű mennyiséget kap, kb. egy maroknyit, de ez elég őkelme boldogságához. 

Amúgy lassan kezdődik az ivarzás a lányoknál. Főkecske már lelkesen analizálja a lányokat.

Tavalyi beszerzésünkkel, Cilikével igencsak mellé nyúltunk. Se szaporulat nem lett tőle (elpusztult a gidája), se tejet nem igen ad. Ráadásul a február végi ellés után úgy összeesett, hogy hónapokig csont és bőr volt. A képen látható friss állapota már a feljavult verziója.

Tavasszal kétféle féreghajtóval végeztem féreghajtást (szünetekkel persze), kapott egy 5 alkalmas vaskúrát. Semmi eredménye nem volt. De ezt a földi világot sem akarta itt hagyni én meg nézegethettem ezt a kis csontkollekciót. Legelészni legelészett, meg szénát is fogyasztott, de például amiért a többiek meg vannak őrülve, a szemestakarmányt egyszerűen nem volt hajlandó megenni.

Nyáron azután neki vágtam még egy féreghajtásnak, megint kapott vasat is. És mintha csoda történt volna. Őhölgyeménye elkezdett takarmányt is enni. Igaz, hogy kb. a felét eszi csak meg annak, amit a többiek, de elkezdett kicsit kigömbölyödni. Ráadásul addig szinte vonszolni kellett a fejőállásba, most meg jön magától. Úgyhogy talán van remény és lesz belőle valami. Amúgy nagyon kis kedves jószág, olyan kis gazellaszerű.

Mondjuk  a tavalyi gida mellett, aki a csapat talán legkövérebb tagja, nem látszik az a kigömbölyödés, de én tudom, honnan indultunk és higgyétek el ez a kecske gömbölyű a korábbi önmagához képest. 

A másik problémás kecském Majácska. Vele tavaly ősszel szenvedtünk. Azután összeszedte magát, vemhesült, majd nyáron megellett, de Cilihez hasonlóan szintén elvesztette a gidáját. Na most azóta ő is összeesett és kicsit csontvázszerű.

Cilivel ellentétben neki viszont abrakra is van étvágya. Viszont a korából kifolyólag mindenféle egészségügyi probléma eléri. Jelenleg van egy csomó az egyik tőgyében, ami valószínűleg tőgygyulladás. Ráadásul egy tályog is van az állkapcsán. Viszont nagyon élénk, aktív és jó étvágya van. Most nála is végeztünk féreghajtást, amitől azt reméljük, hogy javul a kondija. Állatorvost sajnos nem nagyon éri meg kihívni, mert többszörösébe kerül, mint a kecske maga, ami már egy idős-koros jószág. Telefonon próbálok tanácsot kérni, hogy itthon mit tudunk tenni érte.

Cilikével egyébként elég jóban vannak, itt is épp megy  a kecske pusziszkodás közöttük. 

Tejtermelés szempontjából most Tejföl a csúcs, a tejtermelés zöme tőle származik. Cserébe ő a legraplisabb, amint elfogy előle a takarmány, máris elkezdi rángatni a lábát kölcsönösségi alapon, ha van kaja neki, akkor van tej nekünk.

Nagyon jó kondiban van, teljesen kecskeszerűen viselkedik. Eszik mindent, szénát, abrakot, füvet és élvezi a kecskelétet.

Tavalyi lánya, Titike, aki lehet, hogy ilyen picike marad, mivel idő előtt vemhesült. A gidáját ő is elveszítette, viszont elég jó formájú tőgye van, úgyhogy fejjük is szorgalmasan, bár a mennyiség nem számottevő.

Ő a csapat leghisztisebb tagja, folyamatosan nyekereg és kellene neki valami. Kaja, simogatás, ki akar menni a legelőre. Fogalmam sincs, hogy éppen mi, de folyamatosan nyomja a panaszkodást. Amúgy meg hónapokig meg voltunk szivatva, mert úgy tett, mint aki nem tud felugrani a fejőállásra. Csak két lábra állt és várta, hogy feltegyük a seggét. Azután egyszer meguntam és láss csodát, ha enni akar, akkor mindjárt fel tudott ugrani.

Leonardo a két évvel ezelőtti cumis kecském. Nagyon kis bújós kecske, nem csak hozzám, hanem akár ismeretlenekhez is odamegy és már adja is a kecske puszit (odadörgöli a fejét szeretete tárgyához). Reggel ő is megkapja a kis jutalomfalatjait pár marék abrak formájában. 

Egyszerűen gyönyörű a szép fényes, túlnyomó részt fekete bundájában, a szép fejformájával és a szarvaival. 

Egy közeli portré Leonardoról.

Másik nagy kedvencünk Pöttöm, aki tavaly született náluk, viszont kezdeti éhezésből kifolyólag a növekedési hormonjai nem működtek, úgyhogy ő örök életére (és reméljük az jó hosszú lesz) megmarad ilyen kis törpének.

Itt Cilike még a fejőasztalon, Pöttöm pedig készenlétben vár alatta, hogy mikor kerül végre sorra. 

Szinte csak jelzés értékűen, de ő is kap mindig egy kis abrakot. Viszont ő tényleg nem tud felugrani, úgyhogy a hátsó felét mindig mi emeljük fel.

Végül pedig a birtok idei gézengúza. Titike színeivel csak szarvak nélkül. Nincs biztonságban előle semmi. Ő bezzeg fel tud ugrani a fejőasztalra, csak itt most Cilike még elfoglalja. Ha az edényben nincs mag, két lábra állva megnézi a polcot. Ha ott a vödör, akkor leveri és feleszi az összes magot. 

Szóval egy kis négylábon járó terrorista, de azért persze őt is szeretjük. 

Tegnap este ritka pillanatot sikerült megörökítenem. Már az istálló felé tartva együtt legelésznek a kecskék és sikerült mind a kilencet egyetlen fényképre rápaszíroznom. igaz Cilikének csak a hátsó fele látszik.

Egy közelebbiről ketten már lemaradtak.

Ez pedig ma reggel készült. Reggeli után kiengedtem őket és mindjárt az istálló mögötti területre vetették be magukat, hogy akác chipset egyenek. Az iszonyatos szárazság miatt ugyanis az akácfák folyamatosan hullatják le a leveleiket, ami pedig az egyik legfőbb kecskecsemege.

A többiek már szétszéledtek, Maja és Titike lemaradva keresgéli a leveleket nagy gonddal.

Ennyi lett volna a kecskebeszámoló. Hamarosan a birtok többi lakója is sorra kerül.